Nógrád. 1972. november (28. évfolyam. 258-282. szám)

1972-11-19 / 273. szám

Yita az ENSZ jogi bizottságában Világossá kell tenni a terrorizmus fogalmát Az ENSZ-közgyülés jogi bi­zottságában a terrorizmusról folytatott vita során igen sok felszólaló hangsúlyozta annak szükségességét, hogy világo­sim meg kell határozni magá­nak a terrorizmusnak a fo­galmát. Xolesznyikov, a Szovjetunió küldötte ugyancsak hangsú­lyozta, hogy éles határt kell húzni a nemzetközi terroriz­mus fogalma, valamint a nemzett és társadalmi felsza­badulás érdekében alkalma­zott erőszak között. Az impe­rialista és gyarmattartó kor­mányok ugyanis terrorizmus­sal és banditizmussal próbál­ják vádolni a nemzeti felsza­badító mozgalmak aktív részt­vevőit és vezetőit Is. A szovjet küldött rámutatott továbbá arra is, hogy nem sza­bad a nemzetközi terrorizmus kérdését kizárólag a politikai indokokból elkövetett cselek­ményekre korlátozni, hiszen nem kevesebb aggodalmat keltenek a világ közvélemé­nyében a bűnöző célzattal el­követett erőszakos cselekmé­nyek, mint például a zsarolás, vagy a bűntettért kiszabott Igazságos ítélet elkerülésére végrehajtott erőszakos csele­kedetek. Amikor Kolesznyikov a nemzetközi terrorizmus elleni hatékony Intézkedések meg­hozatalának szükségességéről beszélt, egyúttal hangsúlyozta: a szovjet kormány abból in­dul ki, hogy ezek az intézke­dések nemcsak a különleges nemzetközi védelmet élvező személyek — diplomaták es hasonlók —, hanem bármely külföldön tartózkodó idegen állampolgár biztonságát is garantálni hivatottak. Ennek fényében szigorú bírálat illeti meg azokat is, akik a brutá­lis terror eszközeivel élnek a Közel-Keleten vagy Indokíná­ban — mondta. A szovjet küldöttség támo­gatta a nemzetközi terrorcse­lekmények megszüntetéséi célzó konvenció megkötésére tett javaslatokat. Síkraszállt amellett, hogy bízzák meg a jogi bizottságot egy ilyen konvenció tervezetének mi­előbbi kidolgozásával. Diák gyük osságok miatt Országszerte tüntetnek Az Egyesült Államokban országszerte tüntetnek amiatt, mert a louisianai hatóságoka Baton Rouge-i egyetem néger diákjaival való összecsapás során két diákot megöltek. A bostoni, minnesotai, kali­forniai, stanfordi és más egye­temek hallgatói követelték az Egy esült Államok igazságügy - miniszterétől, hogy folytassa­nak alapos vizsgálatot a Ba­ton Rouge-i tragédia ügyében. A chicagói egyetem diákjai néma tüntetést rendeztek a meggyilkoltak emlékére. A legtöbb amerikai taninté­zet épületén félárbocra eresz­tették a zászlót a gyász je­léül. Ralph Abernathy, az ismert néger közéleti személyiség, a déli keresztény liga elnöke „szégyenletesnek és emberte­lennek” nevezte a Baton Rouge-i leszámolást. Henry Winston, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának elnöke „bűnös, fajgyűlölő cselek­ménynek" minősítette a' két diák meggyilkolását, „Ami Louisiana államban történt, Összeül a Legfelsőbb Tanács az a fajgyűlölő, szélsőjobb- oldali reakció támadása, ame­lyet azzal a céllal hajtottak végre, hogy törvényesítsék a terrort a néger nép és min­den demokratikus mozgalom ellen" —• mondotta Henry Winston. A louisianai hatóságok azonban ahelyett, hogy vizs­gálatot indítanának és meg­Ronald Ziegler, a Fehér Ház képviselője és Charles Bray, a washingtoni külügyminiszté­rium szóvivője szinte egyidő- ben úgy nyilatkozott, hogy az Egyesült Államok kormánya kész tárgyalni a kubai kor­mánnyal a gépeltérítések ügyében. A kapcsolatfelvételre az észak-amerikai képviseletet Kubában ellátó Svájc nagykö­vetségén keresztül kerül sor. Több amerikai pilótaszövet­ség én légitársaság pilótát sztrájkkal fenyegetőznek, büntetnék a bűnösöket, a történtekért a „lázadókat" teszik felelőssé. Az államban bevezették a rendkívüli ál­lapotot. A Baton Rouge-i di­ákvárost és .az egyetemet megszállta a rendőrség és a nemzeti gárda. Páncélkocstk és rendőrségi dzsippek cir­kálnak az egyetemi város te­rületén. (MTI) amennyiben az Egyesült Álla­mok kormánya nem tesz ha­tékony lépéseket a repülés biztonsága terén meglevő ál­datlan állapot felszámolására. Az amerikai légitársaságok pilótáinak szövetsége (ALPA) delegációt kíván meneszteni Fidel Castro kubai miniszter­elnökhöz, hogy Így fejezze ki a kubai javaslatot támogató álláspontját, a géprablások során közvetlenül életveszély­be kerülő pilóták nevében. (MTI) Csou En-lai vietnami delegációt fogadott Gépeltérítés Kapcsolatfelvétel Kuba és az USA között A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége elren­delte, hogy december 18-ra Moszkvában hívják össze a Legfelsőbb Tanács — a szov­jet parlament — ülésszakét. Csou En-laJ, a Kínai Kom­munista Párt KB Politikai Bizottsága Állandó Bizottságá­nak tagja, a Kínai Államtanács elnöke pénteken fogadta Le Thanh Nghit, a Vietnami Dol­gozók Pártja KB Politikai Bi­zottságának tagját, a VDK miniszterelnök-helyettesét és az általa vezetett vietnami gazdasági küldöttséget. (MTI) t így látja a hetet hírmagyarázónk, PÁLFY JÓZSEF: Még hullanak a bombák VÁLTOZATLANUL Viet­namra irányul a világ fi­gyelme, az emberiség türel­metlenül várja, mikor üt végre a fegyvernyugvás órá­ja, hiszen a vietnami—ame­rikai megállapodás már idestova négy hete készen van, csak az aláírás hiány­zik. Vagy még újabb ta­nácskozásokra, további al­kudozásokra kerül sor? Ilyen érzést kelt sokakban, hogy Kissinger Párizsba ké­szülődik, ahová már megér­kezett Le Due Tho, a VDK küldöttségének különleges tanácsadója. Vietnami rész­ről eleve kizárták annak le­hetőségét, hogy a Le Dúc Tho—Kissinger tárgyalások­ba bekapcsolódjék Thieu képviselője Is. Ez a nyilat­kozat persze közvetve meg­erősíti a sejtést, hogy az USA és a VDK különleges megbízatású képviselői vi­szont valóban tárgyalni fognak. A négyes konferen­cia (a VDK, a DNFF, az USA és a saigoni rezsim delegációinak tárgyalásso­rozata) már a 167. ülésnél tart, de Itt még mindig semmi eredmény — látszik, hogy a diplomáciai küzde­lem súlypontja a bizalmas vietnami—amerikai találko­zókra terelődik át. A jövő hét csütörtöké az Egyesült Államokban nemzeti ünnep, a négyes konferencia így a következő ülését csak no­vember 30-án tartja. Addig eredményes lesz a Le Dúc Tho—Kissinger kontaktus? Sok diplomáciai megfigyelő válaszol Párizsban igennel erre a kérdésre. Közben Vlétnamra tovább hullanak az amerikai bom­bák. Sőt! A hét hozta a gyászos rekordot: amerikai források szerint az egy napon ledobott robbanó­anyag mennyisége sohasem volt ekkora, mint a hét ele­jén. Felvetődik a kérdés: miért ez az embertelen pusztítás a háború végén? Kézenfekvő a felelet: az „erő helyzetéből” akar tár­gyalni, „keménységet” mu­tat engedmények kicsikará­sa végett. De lehet egy kie­gészítő magyarázat is: üz­let, még hozzá véres, ke­gyetlen üzlet ez, mert az­zal, hogy felhasználódik tö­mérdek hadianyag, újabb fegyvereket és hadianyagot rendelhet majd az ameri­kai állam a hadiipar tőké­seinél. Kapitalista logika ez. idegen tőlünk, s el is borzaszt. Közben egyre több szó esik a világban arról, hogy a készülő vietnami fegyver- szünetet — hogyan és kik ellenőrizzék. Indonéziát úgy emlegetik, mint a valószí­nűleg négy ország szakér­tőiből álló bizottság egyik tagját. Szuharto tábornok, Indonézia elnöke minden­esetre a hét elején Párizs­ban járt — igaz, elsősorban az Indonéz külkereskedelmi kapcsolatok bővítése céljá­ból —. s kíséretének tagjai kapcsolatot találhattak a Vietnam-konferencia rész­vevőivel is. Ami magát a fegyverszüneti ellenőrző bizottságot illeti, olyan ta­lálgatásokat olvasni, hogy összesen kb. 5000 szakértő helyszíni munkájára lesz szükség, két szocialista or­szág és két tőkésország egyenként 1250—1250 em­bert adnának talán e bi­zottságba. A VILÁG EZEKBEN a napokban a Német Szövet­ségi Köztársaságra is fi­gyel, hiszen a vasárnapi törvényhozási választások nemcsak a nyugatnémet belső hatalmi harcot döntik el, hanem kihatnak Európa politikai fejlődésére Is. Ugyanakkor pedig bizonyos értelemben valóságos nép­szavazásoknak is tekinthe­tő: »karja-e a nyugatnémet választótestület többsége a két német állam közti kap­csolatok józan, méltányos rendezését nemzetközi jogi alapon, a már elkészült alapszerződés segítségével? — így lehetne ennek a „népszavazásnak” a kérdé­sét megfogalmazni. Kár lenne jósolgatni, ta­lálgatni, hiszen már hétfőn reggel megtudjuk az ered­ményt. Aki pedig netán a késő éjszakai órákban a is rádiózik, olyan közlése­ket hallhat, amelyeket a komputerek számításaira alapoznak majd. A rész- eredményekből az elektro­nikus számitógépek szinte csalhatatlanul tudnak kö­vetkeztetni a végeredmény­re. A várakozás hangulata nyomta rá bélyegét az el­múlt hétre: nemcsak az újabb vietnami—amerikai találkozót, nem csupán ez NSZK-választásokat előzte meg az érdeklődés, hanem természetesen a jövő hét nagy eseményét: az európai értekezlet sokoldalú élőké-* szító munkájának helsinki kezdetét. A finn kormánv kiküldte a meghívókat és szerdán Dipoliban, a helsin­ki műszaki egyetem ltjainak híres otthonában, ebben a kisebbfajta építészeti cso­dában, összeülnek 30-nél több európai ország Helsin­kiben akkreditált diploma­tái. (A jövő héten pedig folytatódnak a szovjet- amerikai SALT-tárgyalások. Genfben a rakétafegyverek korlátozásáról.) A Közel-Keleten szintén várakozást érezni. Az ENSZ közgyűlése nemsoká­ra hozzálát a közel-keleti dosszié megvitatáséhoz. A jövő héten lesz a Biztonsá­gi Tanács nevezetes határo­zatának ötödik évfordulója, amely Izraelt a megszállt területek kiürítésére először szólította fel. Az Izraeli szándékokra Dajan hadügy­miniszter washingtoni láto­gatása dérit fényt: Dajan újabb fegyvereket kér az Egyesült Államoktól azon a címen, hogy Izrael bizton­ságához további garanciák­ra van szükség, mielőtt Tel Aviv bármilyen kompro­misszumos megoldásba be­lemenne. A hadügyminisz­ter washingtoni utazását az az Izraeli aggodalom is in­dokolja, hogy Nixon a vá­lasztások után bizonyos fo­kig szabad kezet kapott az USA közel-keiotl politiká­jának meghatarozásdra, mi több: módosítására is. TIZENEGY ARAB OR­SZÁG hadügy- és külügy­miniszterei Kuwaitban, na­pokon át tárgyaltak egysé­ges diplomáciai tervekről, illetve azok alátámasztásá­ra közös katonai tervekről is. Az értekezlet csak ta­nácskozó jellegű volt. A ha­tározatai csak az egyes arab kormányok Jóváha­gyása után érvényesülhet­nek. A kairói sajtó minden­esetre kétkedő hangon irt az értekezlet várható ered­ményeiről, s kételyeit arra alapozta, hogy számos or­szág képviselőt hiányoztak, s jelenvoltak viszont Igen­igen eltérő véleményeket hangoztattak. „Hátunk mögött Oroszország sorsa A harminc év előtti Mtálinsridl ellentámadás megindításának em­lékére a Szovjetunióban november 19-ét a tüzérség és rakétacsapatok napjává nyilvánították. Részlet a Szovjetunió Nagy Honvédő Háborúja történeté­ből: „1942. október közepén a németek a gyári negyedben legalább nyolc hadosztályt vontak össze. Itt akarták a fő csapást mérni ránk. Októ­ber 14. nehéz nap volt a vá­ros védői számára. A német szárazföldi alakulatok reggel közvetlenül a légierő erős bombázásai után, támadásra indultak. Egyik támadó hul­lám a másikat követte.” A sztálingrádi csata e ne­héz napjairól irta riportját Vaszüij Grosszman író, egy­kori haditudósító, közvetlenül Gurtyev ezredes szibériai ala­kulatainak súlyos harcai után; A Gurtyev-féle hadosztály szibériai ezredei éjszaka fog­lalták el a védelmi vonalat. Egy hatalmas gyár látványa sohasem tájkép, de amit a hadosztály katonái láttak ezen az októberi reggelen, az bor­zalmas volt. Hatalmas műhe­lyek hevertek romokban, ösz- szegőrbült sínek csillogtak a hajnali harmattól, mindenütt, rozsdás vasak hevertek, ki­égett vasúti kocsik, acéloszlo­pok hegyei, s az éjszakai szél reménytelenül kergette a gyár­udvar vörös salakját, szén­porát. A gyárkéményeket szi­tává lyukasztották a német gránátok. Az aszfaltozott gyár­udvaron hatalmas bombatöl­csérek sötétlettek. A hadosztály azt a paran­csot kapta, hogy az utolsó em­berig védelmezze a gyárat. Hátunk mögött a sötét és hi­deg Volga hömpölygött. Az éjszaka leple alatt az utá­szok feltörték az aszfaltot és a sziklás-köves talajban csáká­nyokkal vágták ki a lövész­árkokat, a gyárépületek vas­tag falain lőréseket ütöttek, a romok alatt a pincékben pe­dig óvóhelyeket rendeztek be. Markelov és Mihajlov ezredei védték közvetlenül a gyárat. Az egyik parancsnoki posztot a főműhelyek alatt húzódó, betonozott csatornában ren­dezték be. A Szergejeklo-féle ezred azt a terepet védte, amely a gyári munkások la­kónegyedétől a Volga felé hú­zódott. Hátunk mögött csak a Vol­ga jeges árja és Oroszország sorsa volt. volt...” A németek megszámlálha­tatlan mennyiségű aknavető­jük és mintegy 1000 ágyújuk tüzét zúdították a város észa­ki részére, főképp az iparae- gyed központjában levő Bar- rikádok gyárra. A németek mindent bevetettek, a legne­hezebb tűzokádó páncéloso­kat, a hatcsöves aknavetőket, a szirénázó stukák egész sere­gét, a gyújtó- és repeszbom­bák tömegét. A német gép- pisztolyosok robbanógolyókat használtak, a tüzérek és az aknavetők termltlövedéket. A német tüzérség minden nehéz- fegyverét felvonultatta. Pi­ros és zöld labdákra hasonlí­tó aknákat lőttek ki, a légi aknák tölcséreibe egy kéteme­letes ház is belefért volna. A tüzek és a rakéták fényétől éjszaka Is nappali fény volt, a nappal viszont sötétlett a lángoló épületek és a németek álcázó ködbombáinak füstjé­től. A fegyverek robaja össze­függő zajjá olvadt, s a né­hány másodpercig tartó csend szinte félelmetesebb volt a legborzalmasabb ágyúdörej­nél. A német Junkersek nyolc órán át támadták és bombáz­ták a hadosztály állásait, nyolc órán keresztül egy percnyi szünet nélkül üvöltöttek a szirénát süvítettek a bombák, reszketett a föld és hullottak az amúgy Is romokban heve­rő épületek téglái. A szibériai­ak nyolc órán át kézifegyve­rekkel lőttéle a német repülő­gépeket: az égő és füstbe- borult védelmi vonal maka­csul tüzelt kézifegyvereiből, golyószórólból, páncéltörő ágyúiból és légelhárító ágyúi- bóL A németek azt hitték, hogy ebben a pokolban min­den élőlény megsemmisül. De a szibériai hadosztály a föld­höz tapadva tüzelt, rendület­lenül. EkKor az ellenség be­vetette nehéz aknavetőit és nehéztüzérségét. Az aknák és a lövedékek süvítő hangja egybeolvadt a szirénák bugá­sával és a repülőbombák rob­banásával, Így ment ez éjfé­lig. A hadosztály ekkor csendben eltemette halottait. A német ágyúk és aknavetők egész éjjel szóltak, és aligha akadt ember, aki egy percet is pihent volna ebben a po­kolban. A német tüzérség éjszaka is dolgozott, és alig emelkedett a nap a felperzselt föld fölé, amikor 40 zuhanóbombázó je­lent meg. Ismét vijjogtak a szirénák, megint fekete füst­felhő borult a gyár fölé, elta­karta a földet, a romokat, a vagonroncsokat, a csonka gyárkéményeket. Az ellenség repülőgépei a harmadik napon már nem nyolc, hanem 12 órán át bom­bázták a hadosztályt. Az éj­szakai égboltról a füstbe borult égő főidre gőzkalapács­ként zuhantak a szirénázó Junkersek gyújtóbombái. Sztá­lingrád térségében 100 német tüzérezred működött. Hajnal­tól késő estig tüzűitek a had­osztályra a német ágyúk és aknavetőik. A frontnak voltak olyan pontjai, ahol a németek har­minc-negyven méterre közelí­tették meg vonalainkat, a szi­bériaiak látták arcukat, té­pett köpenyüket, hallották ki­áltásaikat, fenyegetéseiket, ne­vetésüket, s miután a néme­tek eltakarodtak, a hadosz­tályra Ismét a zuhanóbombá­zók és a nehéztüzérség tüze zúdult. Egy hónap alatt a németek 117 támadást intéztek a szi­bériai hadosztály ezredei el­len. Rettenetes nap volt, amikor a német páncélos és gyalogos erők 23-szor Indultak táma­dásra. Es a szibériaiak 23- szor visszaverték őket, egy körülbelül másfél kilométer hosszúságú frontszakaszon. A csatazajjal az egész emberisé­get meg lehetett volna süke­títeni, a tűzzel egy egész ál­lamot el lehetett volna ham­vasztani és megsemmisíteni. De az emberek csodálatoskép­pen nem törtek meg, idegze­tük nem roppant össze, nem vesztették el önuralmukat. Szinte úgy érezték magukat, hogy mások lettek. A csendes percekben az emberek a föld alatti fürdőkben mosakodtak, étkeztek. Makarevics és Kar- nauhov, a két ezredparancs­nok, aki több hetes szakállá. val inkább falusi postásra hasonlított, mint katonára, fá­radhatatlanul buzdítottak és Irányítottak, még arra is telt erejükből, hogy szétosz- szák az omszki, tyumenyi, to- bolszki vagy krasznojarszki falvakból érkező leveleket, az újságokat, gúnyneveket adtak a német hatcsöves aknave­tőknek és zuhanóbombázók­nak. Itt mindenki hős volt. Hő­sök voltak a szakácsok, akik a termitbombák robbanása közben a krumplit tisztították. Hősök az egészségügyiek, akik biztonságukkal mit sem tö­rődve, a legnagyobb tűzben Is fáradhatatlanul kötözték a sebesülteket. A huszadik napon a néme­tek döntő rohamot indítottak a gyár ellen. A roham elő­készülete szinte példátlanul áll a hadtörténelemben. Ti­zennyolc órán át működött a légierő, a tüzérség és mű­ködtek az aknavetők. Három nap és három éjjel egyetlen füstfelhő, lángtenger és dü­börgés volt az egész kör­nyék. Ebben a támadásban a németek erejük maximumát adták. Ez volt a legnagyobb csapás a főirányban. Ezt kö­vetően a német nyomás ereje hanyatlani kezdett. Három né­met hadosztály, a 94., a 305. és a 389. harcolt a szibériaiak ellen. A 117 gyalogsági táma­dás 5 ezer néfnet katonaéle­tébe került, A szétlőtt páncé­losokból körülbelül 2 ezer tonnányi ócskavas hevert a gyár előtt Megszámlálhatat­lanul sok lövedék, akna és repülőbomba zuhant a gyár udvarára, az épületekre. A szibériai hadosztály kibí. ;a ezt az emberfeletti nyomást. Egy tapodtat sem hátrált a védelmi vonaltól, egyetlen egyszer sem tekintett t*»tra, mert mögötte már csak a Volga, az ország sorsa volt 2 NÓGRAD - 1972. november 19., vgiárnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents