Nógrád. 1972. október (28. évfolyam. 232-257. szám)
1972-10-11 / 240. szám
.Tic«»-iii ílt az országi fiiéi őszi ülésszaka (Folytatás az I. oldalról.) szűkös kapacitások, és az új technológiák bevezetésével javult több fővárosi és vidéki sütőüzem termékeinek minősége, mind jobban nő a szállítóeszközök száma, emelkedik a sütőipari dolgozók jövedelme, s egyúttal a szakmunkások aránya. Hazánkban — a meglevő •problémákat is figyelembe véve — jó és kiegyensúlyozott az élelmiszer-ellátás, mindinkább kiállja a nemzetközi ösz- széhasonlítást is. Igaz, nem tudunk még minden cikkből az igényeknek megfelelő kínálatot nyújtani. Két tényt azonban a helyzet megítélésekor nem szabad figyelmen kívül hagyni. Egyrészt, hogy a szocialista, nagyüzemek közvetlenül az átszervezés után milyen nehézségekkel küzdöttek és mekkora utat tettek meg, másrészt, hogy a mező- gazdaság, illetve az élelmiszeripar évi termelésének kereken egyötödét exportáljuk, ami egész társadalmi, gazdasági fejlődésünket segíti elő. Az egyre növekvő élelmiszer-szükségletet ma kevesebb ember, kisebb földterületen termeli meg. Két évtized alatt a mezőgazdasági dolgozók száma mintegy 700 ezerrel, a szántóföld félmillió hektárral csökkent. Ezt a csökkenést a termelékenység fokozásával kellett ellensúlyoznunk. A miniszter ezután röviden érintette a fejlődés néhány alapvető elvi tényezőjét. Többek között kiemelte: ágazatainkban — ugyanúgy, mint egész népgazdaságunkban — jelentős változást hozott a gazdaságirányítás 1968- ban bevezetett rendszere. Ebben a gazdaságirányítási rendszerben lehetőség nyílt a fejlődés meggyorsítására, a vállalati önállóság kibontakoztatására, a vállalati és társadalmi érdek összehangolására, a gazdálkodásban meglevő tartalékok jobb kihasználására, ugyanakkor a központi akarat érvényesítésére. Ezt bizonyítja, hogy ágazataink fejlődése az elmúlt öt évben volt a legdinamikusabb, és gazdaságpolitikai céljaink minden megelőző időszakhoz képest nagyobb tervszerűséggel valósulnak meg. Ez azt is mutatja, hogy a közgazdasági eszközökre alapozott központi irányítási módszer ilyen tekintetben is bevált. Az elmúlt évek tapasztalatai világosan jelzik, hogy a termelésben, és a műszaki fejlesztésben egyaránt csak a jól átgondolt központi tervezés, az ehhez alkalmazott köz- gazdasági szabályozás és az üzemi érdekeltség összhangjának megteremtésével — egyúttal az információáramlás gyorsításával — lehet előbbre jutni. A megtett intézkedések nyomán a termelés növekedésének üteme a népgazdasági tervekben meghatározottak szerint, sőt egyes ágazatokban annál kedvezőbben alakult. A technológiai szempontból megoldottnak minősíthető és amellett jövedelmező ágazatokban a termelés szintje viszonylag magasra emelkedett. Egyes termékek előállítását illetően nemzetközileg is figyelemreméltó eredmények születtek. Javult a termelés tudományos, műszaki, technikai megalapozottsága, az egyes munkafolyamatok gépesítése, nőtt az üzembe helyezett, korszerű állattenyésztő telepek száma, előrehaladt a gyártás- és gyártmányfejlesztés. Számos új, nagy termelő-, illetve termelőképességű növény- és állatfajtát vontunk be a termelésbe. Nagy lépést tettünk a mezőgazdaság kemizálása, az öntözéses gazdálkodás terén. A tudományos eredmények gyakorlati felhasználását segítette a dolgozók politikai és szakmai színvonalának emelkedése. mek egyre nagyobb szerepet töltenek be, egyelőre azonban vannak és a jövőben is — szükségszerűen — lesznek kisüzemek is. Ebből következik, hogy a társadalmi igények kielégítésében meghatározó ugyan a mezőgazdasági nagyüzemek termelése, de a nagyüzemen kívüli mezőgazdasági termelés — a háztáji és kisegítő gazdaságokéval együtt — 1971-ben a mezőgazdaság termelési értékének 39 százalékát adta. Nagyfokú az eltérés még a nagyüzemek termelési színvonalában, anyagi-műszaki ellátottságában is. Ehhez szorosan kapcsolódik a szakember- ellátásban, a vezetés szívona- lában mutatkozó különbség. Mindezek összhatásaként differenciálódik a mezőgazdasági üzemek gazdálkodásának eredménye és a mezőgazdasági dolgozók jövedelmi színvonala. Az élelmiszeriparban a problémák az egyes iparágak eltérő fejlettségében, továbbá az alapanyag-termelés és a -feldolgozás közötti ellentmondásban mutatkoznak meg. A rendelkezésünkre álló eszközök még nem biztosítják minden területen az alapanyag-termelés és az élelmiszer-feldolgozó iparágak egyidejű, összehangolt fejlesztését. A termesztésben és tenyésztésben levő fajták megválasztása, az anyagi-műszaki ellátás célirányos szervezése, a technológiai fegyelem és a szakértelem további javítása, jelentős tartalékokat képez a gazdaságos termelés növeléséhez. A fejlésztési elképzelése' megvalósítását sok esetben gí tolják a munka- és üzemszei vezési tevékenység sorár megmutatkozó hiányok. A termelés egyre jobban korszerűbb technológiák alapján folyik, ami magas szintű ismereteket követel. köszönetét mondok valameny- nyiüknek, azt kérem tőlük: segítsék a jövőben is hasonló lelkesedéssel és odaadással közös céljaink megvalósítását. — Beszámolóm végére érve, az elmondottakat összefoglalva, úgy érzem, megállapíthatom: a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és a fagazdaság az elmúlt években dinamikus fejlődéssel, eredményesen teljesítette azokat a fontos gazdaságpolitikai célkitűzéseket, amelyeket a párt és a kormány meghatározott és egész társadalmunk elvárt. \ miniszter végül kérte az országgyűlést, hogy a beszámolót vitassa meg és fogadja el. Dr. Dimény Imre beszámolója után szünet következett. Szabó felválva felszólalása Komplex műszaki fejlesztéssel Pártunk politikájának nagy sikere Ä termelés növekedésével, a műszaki fejlődéssel együtt javult a vállalatok, a gazdaságok jövedelmezősége, egyszersmind javultak a személyi jövedelmek, az élet- és munka- körülmények. A fejlődés egyik legnagyobb problémája azonban a differenciáltság. Ez a mezőgazdaságban különösen a személyi jövedelmek, a termelés különböző ágai, a gazdaságok, elsősorban a termelőszövetkezetek és egyes területek között mutatkozik meg. A személyi jövedelmek növelésében az elmúlt időszakban jelentős eredmények születtek. Pártunk IX. kongresz- szusa tűzte ki célul, hogy parasztságunk életszínvonalát, ellátottságát gyorsabb ütemben növeljük, hogy az megközelítse a munkásosztályét. Pártunk politikájának nagy Sikere, hogy ezt a célt a személyi jövedelmek vonatkozásában az elmúlt években sikerült elérni. A személyi jövedelmek kiegyenlítődésében elért eredmény lehetővé tette, hogy a IV. ötéves tervben a munkások és parasztok jövedelmének növekedését azonos ütemben irányozhassuk elő. Ezen belül azonban változatlanul nagy probléma a személyi jövedelmek nagyfokú differenciáltsága, amely elsősorban a gazdálkodás, a termelési színvonal különbözőségéből ered. Az aktív termelőszövetkezeti tagok több mint 35’százalékának a közösből származó személyi jövedelme évi 15 ezer foHnt alatt van. Feladatunk tehát, hogy gazdaságpolitikai, jövedelempolitikai intézkedéseink során továbbra is szem előtt tartsuk az indokoltnál nagyobb mértékű differenciáltság kiegyenlítését. A parasztság személyi jövedelmének növekedésével egyidejűleg jelentős intézkedések történtek a termelőszövetkezeti tagság szociális, társadalmi ellátottságának javítására is. Ebben a tekintetben azonban még maradtak a jövőben rendezendő kérdések. Ezek közül is előtérbe kerül a termelőszövetkezeti öregek helyzete. A szocialista átalakulást követő időszakban az idős tagok részaránya nőtt és az ebből adódó problémák a ^mezőgazdaságban jóval nagyobb gondot okoznak, mint a többi területen. A párt- és a kormány a nyugdíj- és járadékrendszer bevezetésévei és továbbfejlesztésével jelentős segítséget nyújtott azoknak a termelőszövetkezeti öregeknek, akik nagy számban voltak a termelőszövetkezeti mozgalom úttörői, p szövetkezetek alapító tagjai. Anyagi erőforrásaink azonban végesek és ezért sajnos az öregeink közül számosán vannak nehéz anyagi helyzetben. Helyzetük javítására a fiatalabb nemzedék, maguk a termelőszövetkezetek is sokat tehetnek. Ennek szép példáival ma már mind több helyen találkozunk. Fontos, hogy a termelőszövetkezetek továbbra is segítsék az idős, munkában megöregedett tagjaikat. Lehetőségeihez mérten a kormány is tesz további intézkedéseiét helyzetük javítására, elsősorban a járadékok összegének a jövő év elején történő felemelésével. A társadalmi ellátottság másik kétségtelenül nagy különbsége a nyugdíjkorhatárban van. Ez is úgy ítélhető meg, hogy a nem túl távoli jövőben intézkedés születhet a nyugdíjkorhatár azonosítására. Közismert, hogy termelőszövetkezeteink egyharmada mostoha természeti és közgazdasági körülmények között gazdálkodik. A kedvezőtlen adottságokkal küszködő emberek helyzetének javítására csak a termelési szerkezet további ésszerűsítésével, összehangolt területfejlesztési politikával, megkülönböztetett támogatással nyílik lehetőség. Az új és a régi termelési formák ma is megtalálhatók a mezőgazdaságban. Bár a korszerűen gazdálkodó nagyüzeNÚGRAD - 1972. október 11., szerda A munka- és üzemszervezés gyengesége kihat a munkaerővel és az -eszközökkel folyó gazdálkodásra, végső soron az egész termelésre. Fékező lehet a helyenként még mindig túlságosan központosított vezetési szervezet, a hatáskörök kiforratlansága. összességükben hatékonyak a termelés műszaki-technikai bázisának kialakítására tett intézkedések. Azonban sok gonddal, problémával küzdünk. Közülük az egyik alapvető probléma, hogy fejlesztési politikánk komplexitását a legtöbb esetben sem központi, sem üzemi szinten nem tudtuk biztosítani. Üzemi szinten gyakran fordult elő, hogy — akár fedezet, akár kivitelezési lehetőségek híján — fogyatékosán készültek el a beruházási létesítmények, a szükséges járulékos berendezések vagy egyéb lényeges működő elemek nélkül. Ezek utólagos pótlása külön költséget, gondot okozott. Nem mindig sir került egy-egy folyamat teljes ás gazdaságos gépesítése sem. Hasonló jelenségek mutatkoztak magasabb, ágazatközi szinten is, ahol a szántóföldtől a fogyasztó asztaláig húzódó gazdasági együttműködések — vagyis a vertikumok — láncolatát szakították meg a fejlődés egyenetlenségeiből származó hibák. A IV. ötéves terv során kiemelt feladataink közé tartozik a műszaki fejlesztés komplex megvalósítása. Az anyagi lehetőségek figyelembevételével, üzemi szinten egy- egy termelési folyamat komplex műszaki fejlesztését kell előtérbe helyeznünk, ágazati szinten pedig az egyes vertikumok olyan irányú fejlesztését, amely az eddiginél jobban teremti meg a nyersanyagtermelés, a -feldolgozás és a -forgalmazás összhangját. Többet kell tennünk — és gyorsabban kell előrehaladnunk — az élelmiszer-gazdasági üzemek egyenrangú gazdasági kapcsolatainak kialakításában. Megkönnyíti a helyzetet, hogy az együttműködés feltételeit jogszabályok is rögzítik. Segítenünk kell a gazdasági társulások bővítését, a közös vállalkozások, vállalatok létesítését, a kooperációs kapcsolatokban az anyagi érdekeltség érdekazonosságának fokozottabb megteremtését. Ezzel egyidejűleg el kell érnünk, hogy csökkenjen, illetve megszűnjön az állami vállalatok és a szövetkezetek körében még helyenként tapasztalható pozícióféltés. Az a legfontosabb, hogy a szemléletben és a gyakorlatban egyre inkább az együttműködésből származó népgazdasági és üzemi előnyök kerüljenek előtérbe. A mezőgazdaság, az élelmiszeripar, az erdészet és az elsődleges faipar műszaki fejlesztése egyre dinamikusabban fejlődő, korszerű ipari hátteret igényel. A saját gépjavító- és szolgáltatóbázis megteremtésében jó úton haladunk. Sok régebbi hibát sikerült kiküszöbölnünk például az alkatrészellátásban rövid idő alatt elért előnyös változással. Fejlesztési elképzeléseink azon ban csak úgy valósíthatók meg, ha minél több új gépet, eszközt, minél több és hatékony kémiai anyagot kapunk a hazai ipartól, illetve a baráti országoktól. Számos részeredmény ellenére még mindig nagy az ellentmondás — különösen a mezőgazdaságban — a tudományos-műszaki ismereteknek a termelésbe való beáramlása és befogadása között. Minél több technikát vonunk be a termelésbe, ^annál fontosabb a technikát alkalmazó embernek a képzése. A ma feladatai közé tartozik a szakmunkásképzés bővítése, színvonalának emelése, a képzés feltételeinek további javítása. A mezőgazdaság szocialista átszervezése, az ipar fejlődése és az ezzel járó városiasodás hatására meggyorsult a falusi lakosság társadalmi át- rétegeződése. A végbemenő változások eredményeként új tartalmat nyert a falu fogalma. Nőtt a falu lakosságának igénye a tanulás, a városi szintű kulturális élet iránt. Bővültek a művelődési lehetőségek. A villamosításban, a lakásépítésben, a közművesítésben elért eredmények pedig a falusi életkörülményeket teszik szebbé. * A parasztság a szocialista nagyüzemi gazdálkodás keretei között nemcsak anyagilag erősödött meg, hanem műveltségben, politikai, társadalmi szemléletében és a közéletben is sokat fejlődött, így minden vonatkozásban emberibb életet élhet, s nem utolsósorban: kedvezőbb körülmények között végezheti munkáját. Ahhoz, hogy ez évi célkitűzéseink teljesüljenek, az elkövetkező napokban és hetekben meg nagy feladatok várnak dolgozóinkra. Az őszi érésű növények termésének betakarításával, feldolgozásával, illetve raktározásával egy- időben el kell végezni a jövő évi termést megalapozó talajelőkészítési és talajerőpótlási munkákat. Idei eredményeink máris biztatóak. A mezőgazdaság előreláthatóan néhány százalékkal túlteljesíti az éves terv előirányzatát. Az élelmiszeripar teljesítése 1971-hez képest mintegy 8 százalékos növekedést mutat. Átlagon felül fejlődött a húsipar, a tartósítóipar és a növényolaj- ipar. A cukorrépa-termelés növelésére tett intézkedések kezdeti eredménye abban is megmutatkozik, hogy a cukorrépát termelő szövetkezetek, állami gazdaságok — és velük együtt a cukoripar — az elmúlt évi rendkívül alacsony szinthez képest az idén jelentősebben emelik termelési színvonalukat. A lakosság élelmiszer-ellátása az 1971. évi szinthez képest mintegy 8 százalékkal emelkedik. Az eredményeket — ezt hangsúlyozni kell — végső soron az az alkotó munka teremtette meg, amelyből minden szorgalmas dolgozónk, parasztságunk fiatalja, öregje, értelmiségünk egyaránt derekasan kivette részét. Amikor erről a helyről is Szabó István, a TOT elnöke A gazdaságpolitika részét jelentő agrárpolitikának az elmúlt 15 évben részben a termelőszövetkezeti út adta meg a fő vonását. A nagyüzemi mezőgazdaság kialakulása azt jelentette, hogy ésszerű arányok jöttek létre az állami, vállalati és a szövetkezeti tevékenység között, megerősödött a szocialista szövetkezeti tulajdonforma a mezőgazdaságban. Fontos része volt az agrárpolitikának az anyagi ösztönzés, amelynek változatos, a helyi viszonyokhoz igazodó formái alakultak ki. Megvalósult a közös nagyüzer mi és a kisüzemi termelés szerves egysége, ennek alapján felkarolták a háztáji termelést és a nagyüzemek önálló, vállalati gazdálkodásához a feltételek megteremtése szintén állandó törekvés. A parasztság jövedelme eléri a munkásokét Emlékeztetett Szabó István arra a párthatározatra, amely a tsz-tagság anyagi érdekeltsége kapcsán leszögezte: az egyéni anyagi érdekeltség alapvető tényező, s a parasztság jövedelme és társadalmi juttatásai együttesen — a szövetkezeti sajátosságoknak megfelelően — fokozatosan válnak azonossá a munkások jövedelmével és társadalmi juttatásaival. E határozatnak az egyik fele már megvalósult: a parasztság személyes jövedelme elérte a fizikai munkásokét. A parasztság életszínvonala, társadalmi juttatásainak mértéke azonban meg alacsonyabb. A gazdasági irányítás reformja kapcsán kiemelte: a mezőgazdasági nagyüzemek túlnyomó hányada alkalmassá vált az önálló vállalati gazdálkodásra. A mezőgazda- sági tsz-ek öt év alatt 48 milliárd forintról 70 milliárd forintra növelték termelésüket. 1969-ben például a bruttó jövedelem elérte a 26 milliárd forintot, az elemi csapásokban bővelkedő 1970-es évben ez visszaesett ugyan 21 milliárd forintra, de 1971-ben ismét meghaladta a 24 milliárdot. Ugyanebben az időszakban a termelésnél lassabban nőtt a részesedési alap — az utolsó három évben lényegében változatlan maradt. Kisebb létszámmal — az egy főre jutó termelés és jövedelem növelése útján — sikerült megoldani a feladatokat. Javult a tervszerűség a szövetkezetekben, nemcsak a termelés terén, hanem a jövedelmek elosztásában és a felhalmozásban is. A gazdaságirányítási reform tapasztalatai az élelmiszer-gazdaságban kedvezőek, mindamellett a szabályozást bizonyos kérdésekben még tovább kell finomítani. Alaposabb . szakismeretekre van szükség A továbbiakban Szabó István hangsúlyozta, hogy a nagyobb távlatokra szóló döntéseknél alaposabb szakismeretekre van szükség. Sokféle gondtól szabadítaná meg a szövetkezeteket, ha az új technológiával épített komplex állattenyésztő telepek mindenben megfelelnének a tervezett műszaki előírásoknak, kevesebb lenne a késés a kivitelezésben, a beruházásokat nem kellene olykor „áttervezni.” Az egységes szövetkezeti törvény alapján mind több tsz- területi szövetség fontos feladatának tartja a termelőszövetkezetek belső mechanizmusának fejlesztését. Foglalkoznak a javadalmazás rendszerének jobbításával, az üzemi juttatásokkal, a belső ellenőrzés segítésével. Ugyanakkor a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa — gondos előkészítés után — országosan áttekinti a tsz-ek belső mechanizmusának kérdéseit, megvizsgálva az egységes szövetkezeti törvény végrehajtását. Ennek alapján a TOT a mezőgazdasági üzemek belső viszonyainak továbbfejlesztésére ajánlásokat dolgoz ki. Szóvá tette Szabó István, hogy a termelőszövetkezetek jelentős részében a javuló termelési eredmények ellenére sem kielégítő a gazdálkodás biztonsága. Jó néhány gazdaság pénzügyi gondokkal küzd, annak ellenére, hogy a termelőszövetkezeti szektor egészében a tervezett szinten alakul a jövedelem. Előfordul, hogy az üzemek egy része inkább vállaja a termelési alapok csökkentését (néha még szabálytalanságoktól sem riad vissza), mintsem, hogy egyszersmindenkorra felszámolja elhúzódó veszteségeit, vagy felszámoljon gazdaságtalan vállalkozásokat. Segíteni kell a szövetkezeteket abban, — mutatott rá a szónok —, hogy növelhessék biztonsági alapjaikat, megszervezhessék mind szélesebb körben a kölcsönös támogatást. öt évvel ezelőtt jöttek létre a mezőgazdasági termelő- szövetkezetek új típusú érdek- képviseleti szervei: a területi szövetségek és a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa. Ezek is kivették részüket az élelmiszer-gazdaság fejlesztéséből. A TOT országos szerepkörrel, a területi szövetségek pedig működési területükön — a megyékben — társadalmi módszerekkel segíthetik a tsz- ek gazdálkodását. Mégpedig elsősorban azzal, hogy a megoldásra érett problémákat rendszeresen az illetékes állami, illetve társadalmi szervek elé tárják. Az érdekképviseleti szervek részt vesznek az állami intézkedések kidolgozásában is, így már a döntések előkészítésekor fel lehet mérni az intézkedések várható hatását. Számítani kell a TOT-ra A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa azt a feladatot vállalta — mondta a TOT elnöke —, hogy érvényesíti a gazdaságok és a tagság érdekeit a szövetkezetek gazdálkodási, működési feltételeinek kialakításában. Ugyanezt teszik lehetőségeik kiaknázásával a területi szövetségek is. (Folytatás a 3. oldalon)
