Nógrád. 1972. október (28. évfolyam. 232-257. szám)
1972-10-08 / 238. szám
i Látogatás a szakmunkásképző intézetben A salgótarjáni MŰM. 211. sz. Szakmunkásképző Intézetébe már kimentek a József Attila Művelődési Központ felmérő lapjai. A napokban az osztályfőnöki munkaközösség beszélte meg a lapok kitöltésével, az adatok hasznosításával kapcsolatos tennivalókat. A művelődési központ felmérése — többi közt — azt a célt szolgálja, hogy a fiatalok. aiz intézet tanulói műveltségi szintjének, érdeklődési köreinek stb. megfelelően segíthesse a közművelés sajátos formáival az oktatást. A felmérés, természetesen az intézet számára is haszonnal jár. Hiszen például az osztályfőnöki nevelési tervek elkészítésénél szintén hasznát veszik. A lapok egyébként rövid személyi részt tartalmaznak, vizsgálják az időstruktúrát, a szabad idő mennyiségét, számos kérdés a kulturális érdeklődésre vo- vatkozik. A kérdések száma összesen 23. Az intézetben két éve ugyancsak készült felmérés, így e munkáiban nicsenek tapasztalat híján. A szakmunkástanuló intézetbe látogattunk. A kapu előtt fiúk. lányok csoportja. Zsúfolásig telik lassan az épület a kohászati üzemek szomszédságában. — Sokkal kevesebb a tanuló, mint kellene — mondja Kojnok József pedagóiai igazgatóhelyettesi. — Most 1480 körül van a tanulólétszám. Az üzemek igénye eredetileg 1100 volt, helyettük 400—500 fiatalt tudtunk felvenni. Az ipar sokkal többet igényelne, mint amennyi a tanulóforrás. A beiskolázást az igény szabja meg. A gyakorlatban azonban hosszú idők óta ellentmondásokkal találkozunk. Milyenekkel? A legfőbb gond: az alapszakmákban — egy részükben — évek óta hiány van. Példáiul kevés a kovács, az öntő, egyes építőipari szakmákban is többen jelentkezhetnének. S ezen túl, vannak speciális gondok a megyében. Salgótarjánban újonnan épült üzemek ugyancsak várnák a szakemberek tömegét, például sízerkeaetlakatosoikat stb. A gépi forgácsoló szakma lányokat is vár- egyébként több vasipari szakma felvenne lányokat, Nógrád megyében azonban kevés a jelentkező, a lányok még nem érzik e szakmák szépségét, a bennük rejlő lehetőségeket. Kojnok József, a képzés formáiról beszél: — Jelenleg három tagozaton folyik a képzés, a hagyományos A-tagozaton, a B-ta- gozaitom. amely be nem fejezett középiskolai forma. Ez azt jelenti, hogy a tanuló itt szakmunkás-bizonyítványt kap, s különbözeti vizsga nélkül beiratkozhat a dolgozók esti középiskolájába és szerezhet középiskolai végzettséget. Ezzel szemben az A-tagoza- ton különbözeti vizsgával lehet csak középiskolai tanulmányokat végezni. A C-tago- zatban vannak a középiskolát végzettek, az elméletigényesebb szakmákat sajátítják el. A tagozatos képzéssel kapcsolatban megemlítjük még. hogy például a 211. számú intézetben e tanévtől az úgynevezett befejező képzést is végzi az intézet, két év múlva tehát ebben az intézetben 'három osztály érettségizik. (Természetesen, az örömön túl. gondiok is akadnak. A tagozatok szakmákhoz kötöttek, s nem mindenki akar középiskolai végzettséget szerezni a későbbiekben, aki a B-ta- gozatra jár. Sokan elmélefci- leg nem is kepesek erre, tanulmányi eredményeik, elméleti érdeklődésük csekély.) Az arányoknak a jövőben mindinkább meg kell változniuk a szakmunkésképzes javára. A szakmunkásképző intézetek és a szakközépiskolák szerepe elsődleges fontosságú lesz ebben. Ä Az oktató-nevelő munka személyi feltételei az intézetben jók. A tárgyi feltételiek mar kevésbé. A zsúfoltság, a két épület által nyújtott hely szűkössége már régen ismert gond. Összesen a két épületben 15 tanteremmel rendelkeznek. Három éve például 2100 fiatal, 64 osztály tanult e helyen. Most 1480 körüli tanulólétszám 44 osztály tölti meg a termeket, két műszakban, délelőtt és délután egyaránt. Itt kell azonban megemlítenünk, hogy Salgótarjánban, a BRG mellett előreláthatóan megkezdik a tereprendezést, itt épül a szakmunkásképzést szolgáló hatalmas, modem komplexum, húsz- tantermes iskola, 300 fős kollégium. 600 fős tanműhely. A tereprendezés az alapozás előkészítése, a komplexum elkészülte után — persze, ez még jó pár év — megoldja a mai gondokat T. E. A művészet nem azonos a valósággal. A művészet sajátos emberi tevékenység: a valóság visszatükrözésének, megismerésének, megváltoztatásának egyik formája, amely műalkotásokban ölt testet, fejeződik ki. E funkciók csak bizonyos határok között érvényesülhetnek, a műalkotásnak vannak objektív kritériumai. Ezek közé sorolható az érthetőség követelménye, amely nem azonos a köznapi vagy tudományos érthetőséggel. A művészi közérthetőség elválaszthatatlan az adott művészeti ág formanyelvének ismeretétől, ezért szorosan ösz- szefügg a műélvezők általános művészeti kultúrájával és ízlésével, ami pedig történelmileg változik és egyidejűleg megoszlik. A közérthetőség igénye mind a művészetelméletben, mind a közművelődés gyakorlatában aktuális kérdés. Ez tükröződik az MSZMP Kulturális Elméleti Munkaközösségének állásfoglalásaiban is, amelyek rendre kiemelik e követelmény fontosságát, hiszen a szocialista művészet újszerűén kell, hogy értelmezze — többek között — a tömegekkel való kapcsolatát. Ez az értelmezés természetszerűleg kerül napirendre író-olvasó találkozókon, tárlatvezetések alkalmával, a filmbemutatókat, színházi előadásokat követő vitákban, azaz valahányszor mód nyílik a művészek és a közönség közötti közvetlen véleménycserére. A viták oka nagyrészt a közérthetőség fogalmának tisztázatlanságában rejlik. E letett Petőfi Sándor. A nagy költő emlékét a nagybátonyi 209. sz. Iparitanuló Intézetben Petöfi-eirilek versennyel ünnepük meg. Az irodalmi és honismereti szakkör a versenyt október L-tól március 15-ig tartandó időtartamra hirdette meg. Havonta öt irodalmi és történelmi kérdésre kell a jeligés választ az intézet újságja, az Ifjú Vasas szerkesztőségi ládájába bedobná. A kérdéseket úgy állították össze, hogy azok végigkísérjék Petőfi életkérdés komplex elemzése képezte az MTA összehasonlító művészetelméleti munkabizottsága 1970. januári konferenciájának fő témáját. Az ott elhangzott előadások átdolgozott, kiegészített változatait tanulmánygyűjtemény formájában a közelmúltban jelentette meg az Akadémia Kiadó. A kötet tizenhét tanulmányának szerzői között egyaránt találni jeles filozófust, esztétát, művészettörténészt, pszichológust, szociológust,' irodalomtörténészt, nyelvészt, akik maguk — illetve az általuk képviselt tudományág — nézőpontjából jellemzik a köz- érthétőség fogalmát. A sokrétűség nehezíti következtetéseik általánosítását, az azonban egyértelművé válik a tanulmányok olvastán, hogy a köz- érthetőség tartalmát illető vita nem dőlt el, sőt tovább éleződött. Néhányan azt hangsúlyozzák, hogy a művészet történeti fejlődése során sokáig egy-egy viszonylag szűk közönség művészeteként létezett, s így fel sem merült annak igénye, hogy e közösségek keretein túl is érthető legyen. Olyan vélemények is hangot kaptak a konferencián, illetve a kötetben, hogy nem lehetséges a közérthetőséget meghatározni, mert nincs egyetlen közérthetőség, csak különbözőek vannak, aszerint, hogy mikor, milyen „köz”-ről, közösségről van szó. Nincs olyan feltétlen érvényű mérce, amelyen minden művet megmérhetnénk, hogy közérthető-e vagy sem. Felmerült, hogy a közérthetőség helyett, a művészi megértés különböző szintjeinek problémáival kellene foglalűtját. s azt a történelmi kort is, amelyben élt A verseny első fordulójában például a következő kérdésekre kell a helyes választ megkeresni: melyik két város verseng a „Petőfi szülőhelye” címért? Mi volt Petőfi szüleinek neve? Ki az a ma élő magyar költő, aki életrajzi regényt írt Petőfiről? Miben látod Petőfi forradalmiságái 1848. március 15-én? Hogyan vette ki részét Petőfi a szabadságharcból ? Az eredményhirdetésre és a díjkiosztásra a március 15-i intézeti ünnepségen kerül sor. kozni. Többen kiemelik, hogy a műalkotás önmagában nem funkcionál. Érthetőségének mértéke attól függ, hogy milyen olvasóval, nézővel stb. találkozik. Találunk példát a közérthetőségnek esztétikai kategóriaként való felfogására, művészetszociológiái vizsgálatára, nyelvi, jeltani, pszichikai és folktórisztikus megközelítésére. A végső tanulságok élére az a felismerés kívánkozik, hogy a közérthetőség nem esztétikai érték ugyan, de — a kötet szerkesztőjének, Szerdahelyi Istvánnak szavaival élve — „kiemelkedően értékes társadalmi célkitűzés”. Nem várhatjuk el, a művészektől, hogy alkotásaik mindenki számára a kifejezőeszközök ábécéjének ismerete nélkül is, automatikusan érthetőek legyenek. Nem közömbös azonban, hogy az értékes művészetet a közönségnek milyen széles rétege érti meg. A szocializmusban a művészetnek minden eddiginél bonyolultabb összefüggéseket kell ábrázolnia minden megelőzőnél szélesebb tömegek számára, érthető módon. Ebben megoszlik a felelősség a szocialista realizmus talaján állő művészek és alkotásaik közvetítését hivatásszerűen végző népművelők között. Szerephez juthat e folyamatban az öntevékenység is, hiszen egy jelképrendszer elsajátítását legjobban a vele végzett tevékenység biztosíthatja. Aki ugyanis naponta verset mond feltételezhetően járatosabb lesz a költészet birodalmában, mint aki csak olvasott verset, azt is keveset. Az ilyen i karakterű tanulmányok a közművelődés tervezéséhez, irányításához is nagy segítséget adnak, s ez jelentheti e kötet számára —■ az elméleti irányultságú könyvek esetében szokatlan — népszerűséget. „A művészet és közérthetőség” a Muszeion-könyvtár sorozat első darabja. A sorozat célja a művészetelméleti ösz- szehasonlitó kutatások eredményeinek a közrebocsátása, Az elnevezés a különböző művészeti ágak összetartozását jelképezi, hiszen az ókori Görögországban a kulturális élet központja, a kilenc múzsa szentélye, a Muszeion volt, A „modern Muszeion” kötetei a hazai művészetelmélet sokoldalúságát bizonyítják, s színvonalas tájékoztatást nyújtanak az olvasóknak a köz- érthetőséghez hasonlóan ösz- szetett problémakörökben. Csongrády Béla A hét könyvei AKADÉMIAI: Világirodalmi lexikon. Főszerk.: Király István, 2 kötet. CORVINA: Képzőművészeti almanach. 3. 1960 —1970. Mácza János: Legendák és tények. Tanulmányok a XX. század művészettörténetéhez. EUROPA: Conrad, Joseph: Lord Jim. Regény. — Mann, Thomas: A Budden- brook-ház. KOSSUTH: Hu- nyady József: A viharmadár. Mozaikok Petőfi Sándor életéből. — Túrós Emil: Űj szakácskönyv. — Vaszilikosz, Va- szilisz: A falakon kívül. MAGVETŐ: Bertók László: Fák felvonulása. MÓRA: Karaiij- csev, Angel: Üllő, vagy kalapács. Elbeszélések Georgi Dimitrov életéből. — Pákolitz István: Pitypang. Gyermekversek. — Varga Tamás: Játszunk matematikát! 1. Folyamatábrák. Lyukkártyák. Valószínűség. SZÉPIRODALMI: Ambrus Zoltán: Solus eris. Regény. — Garai Gábor: Ablakban a nap. Versek. — Pas- suth László: Lagúnák. Regény. — Szeberényi Lehel: Tökhá- tiné meg a többiek. Szalmács- ka. Jeromos, a kőfejű. Regények. Egységes műveltség Újfent divatossá vélt kétféle műveltségről, vagy még pontosabban egymással szembe állított kultúráról é^i civiü- Zációroi beszelni. A kultursznobok pedig egyenesen kettéhasadt tudatot emlegetnek, mintha a világ kétféle embertípusra vált volna: egyesekre — a kevesekre —, akik elsajátították és őrzik az emberiség gazdag kulturális örökségét, es másokra, akik „csak” szaktudással rendelkeznek. Mondani sem kell, hogy ilyen szélsőséges eseteket nagyítóval kell keresni, továbbá, hogy az emberiség kulturális örökségébe nemcsak az eposzok, a drámák, a szobrok és a kepek tartoznak, hanem a kőtábláktól a papírig fejlődött technika eszközei és eljárásai csakúgy, mint a szobrok vagy a műveszi épületek és készitésmódjuk — tehát a szakismeretek is. A kultúrának és a civiüzációnak a polgári eszmevilágból eredő szembeállítását az emberiség története cáfolja. Az egyetemes kultúrgyarapodás fejeződik ki a civilizációnak egy-egy korszakban elért fokában. Ugyanakkor lehetnek és vannak is különbségek az emberek műveltségében kortársak között is. Ezek a különbségek részben természetesek, részben elfogadhatatlanok. Természetes, hogy nem egyforma az emberek képessége, érdeklődése, különböző foglalatosságot folytatnak. Ám elfogadhatatlanok az olyan különbségek, amelyek a társadalom osztálymegoszlásából erednek, és a tulajdonos—munkavégző ellentétét, a kizsákmányolást akarják fenntartani. Márpedig a műveltség monopóliuma ezt a célt szolgálja. Ezért az egységes műveltség célja a haladást, a valóban demokratikus társadalmi fejlődést, a szocializmust szolgálja. Amikor a felszabadulás után iskolarendszerünket átalakítottuk, a fő cél éppen az volt, hogy a műveltséghez mindenki hozzáférjen. Az általánosan kötelező iskola egységes műveltségi alapot adott mindenkinek, és megnyílt az út a középfokú és főiskolai, egyetemi tanuláshoz a munkások és parasztok tömegeinek gyermekei, sőt a felnőttek előtt is. S nemcsak megnyílt, hanem szorgalmaztuk is, hogy éljenek vele. Iskolarendszerünk ezután alapjaiban megfelelt a várakozásnak. Az idő azonban halad, a tudományok, a szakterületek fejlődtek, s ma nagyobbak a műveltségi igények is. A mai ember — márcsak a televízió révén is — sokkal több hírt és újdonságot fogad be a világból, s hogy ezeket helyére tudja tehni, több ismeretet, nagyobb tájékozottságot, műveltséget igényel. Elérkezett az idő, hogy továbbfejlesszük helyes alapokon haladó oktatási rendszerünk munkáját. Ez a felismerés vezette a Magyar Szocialista Munkáspártot arra, hogy alapos vizsgálatok után, a Központi Bizottság megtárgyalja az állami oktatás helyzetét, és határozatot hozzon a továbbfejlesztésre. A határozat részletesen kitér az oktatás egész területére és valamennyi fontos kérdésére. Egyik célja éppen az, hogy az egységes műveltség megalapozását, kialakítását erősítse. Ez ma főként minőségi feladatokat jelent Az általános iskolában például — amely szervezetileg eleve ezt a célt szolgálja — a színvonal egységes, magasabb szintre történő fejlesztését tűzi ki célul. Ismert hogy a magasabb iskolába — így általánosból küzépiskolába, vagy onnan egyetemre — azonos érdemjeggyel kerülő tanulók gyakran nagyon különböző eredményt mutatnak fel. Ezt a különbséget csak az egységesebb képzési színvonallal lehet csökkenteni. De nemcsak ezen a téren — s ezen belül az iskolák felszereltségében, az oktatók munkájának színvonalában — van mit tennünk az egységes műveltség megalapozásáért. Ennek a célnak nem mond ellent a szakképzés —, így a szakközépiskolai, vagy a szakmunkásképzés —, színvonalemelési igénye. Az oktatás tartalmát és módszereit kell fejleszteni, hogy még képzettebb szakemberek kerüljenek ki az oktatás műhelyeiből, olyanok, akik egyszersmind általánosan tájékozottak, az új ismeretek befogadására nyitottak. Ilyenformán az egységes műveltség igénye szemléleti igény is. Olyan általános ismeretek és tájékozottság kialakítását feltételezi, amely a dolgok egységes megítélését teszi lehetővé, a társadalom felfogásbeli, tudati egységét erősíti. Az egységes műveltség jelszavában tehát az általánosan művelt ember, mint egyéni cél és érdektalálkozik az együttélő emberek, a társadalom közös érdekével. Németh Ferenc 4 NÓGRÁD - 1972. október 8., vasárnap Petőfi-emlékverseny Százötven évvel esselőtt szil-
