Nógrád. 1972. október (28. évfolyam. 232-257. szám)

1972-10-07 / 237. szám

Ébresztő, mosdás, tanulás..." NAPJAINK IFJÚSÁGA ?sssssss/s"ssssssssssssssssssssssssssss/ssss/ssyrsssssssssssAA'sssss/sssssssssssssssssssssssssssy/sssssss*ys/sssssssss­Iracska Dénes Néhány újdonsült diákkal ée elsős kollégistákkal beszélget­tünk a salgótarjáni Stromfeld Aurél Kollégiumban. Érdek­lődtünk az első hét „nehéz napjai" felől, az első benyo­másokról, szóval arról, hogy érzik magukat a kollégiumban és a városban. . Orosz István, az elsős kollé­gisták vezető tanára elmond­ta, hogy a kollégiumban egy év óta nagyon sok változás történt. A „hálók” tiszták és hangulatosak, A fiúknak az egyéni ízlésüket is segítenek kialakítani, akkor, amikor sa­lát stílust, ízlést vihetnek a háló berendezésének, dekorá­cióinak az elkészítésébe, A ta­nulószobákban tisztaság és rend az úr. A sarokban telei- vízió. A folyosó oldalfala szí­nes csempével van kirakva. A fűtés és vízellátás korszerűsí­tésére is sokat áldoztak. — A kollégium nevelőtestü­lete megfiatalodott. Jó ez, hi­szen azt szeretnénk, hogy a tanár és diák viszonya tökéle­tes legyen.. Közvetlen és őszin­te hangú „vonalat" építünk ki tgymással. Az egyik elsős hálóban be­szélgetünk. Éppen tanulóidő­ben, így mindnyájuknak jói jön ez a néhány perc „lógás". — Ébresztő, mosdás, tanulás — kántálják kórusban a srá­cok. A nevelő mosolyog, érti a tréfát, sőt továbbfűzi: sajnos, a reggeli torna az ébresztő után egyelőre elmarad. Fog­lalt a kollégiumi udvar. Más­különben ki merne olyat még csak meg is kísérteni, hogy a fiúkat ettől a rendkívül hasz­nos dologtól „megfossza”. A társaság élénken tiltakozik. Berkó Feri. cserhátsaentivá- n.', osztatlan iskolába járt. A nevelő szerint azonban eddig i >l veszi a? akadályokat. — Eleinte rossz volt, men­tem volna haza. De most már... Jegyeim elég jók. megismertem a társaimat. Van közös témánk, progra­munk. „Jóban-rosszban együtt vagyunk." Cserháti Tamás és Horváth Zoltán balassagyarmatiak. Kü­lönbség csak az, hogy Zoli a Madáchban, Tomi a gépipari A klubok ét az ifjúság (II.) Tagja nem lehet akárki Házhoz jött élmények A 211-es számú salgótar­jáni Szakmunkásképző Inté­zet Nógrádi Sándorról elne­vezett ifjúsági klubja 1970- ben szerezte meg a „Kiváló címet. És hogy emögött a ki­tüntetés mögött mi rejlik, azt könnyen megtudhatják az ér­deklődők, ha ellátogatnak á Malinovszkij út egyik legmo­dernebb épületébe, a Szak­munkásképző Intézetbe. Még csak a' magas emeletekre sem kell felcaptatni, mert a klub a bejárati ajtóval szembeni kis folyosóról nyílik. Amikor a klub egyik vezetőségi tagjá­val beléptem a helyiségbe, nagyon meghökkentem. A lát­vány, ami hirtelen a szemem elé tárult, egy bátorságos, ott­honos lakószobára emlékezte­tett, melyet érzésem szerint sok fiatal szeretne és szívó­én elfogadna otthon is. A helyiség magában nem iagy, mindössze 20—25 négy­zetméter, de a berendezése, Uszításé annál nagyszerűbb, érdekesebb, színesebb. A fa­iak és a bútorok elárulják a sok különböző szakmájú ta­nuló keze nyomát, tanúskodnak ígyeségükről, szín- és forma- izeretetükről, érdekes egyé­ni elképzelésükről. A televízió, a magnó és a lemezjátszó ma már szinte elengedhetetlen kellékei az ifjúsági kluboknak, így tehát itt is találkozhattam velük. Ezek mellett a legújabb új­ságok és folyóiratok, valamint a közkedvelt társasjátékok is a tagság rendelkezésére állnak. Ezt a barátságos, már magá­ban is vonzó formát azonban tartalommal is meg kell töl­teni. Mégpedig úgy, hogy ki­elégítse a sokoldalú „ifjúi" igényeket. Mert azok bizony jócskán akadnak. Hiszen en­nek a klubnak nem lehet ám tagja akárki. A tantestület és a KISZ-szervezet javaslatára csak azok a fiatalok lehetnek klubtagok, akik tanulásukkal, szorgalmukkal, jó közösségi munkájukkal és magavisele­tükkel azt kiérdemlik. Mond­hatnám azt is, hogy valóságos jutalomnak számít itt a klub­tagság. A törzsgárda körülbe­lül harmincfős, de a jelen­tősebb rendezvényeiken min­dig sok a vendég. A heti két foglalkozás közül az egyik, a szerdai mindig kötött. Ezen programok tematikáját a klub­vezető tanár, a vezetőség és a tagság segítségével hosszú távra állítja össze, szem előtt tartva az arra az időszakra vo­natkozó legfőbb célkitűzéseket, irányelveket, aktualitásokat és igényeket. Az ismeretterjesztő előadá­sok — melyeket helyi peda­gógusok és TIT-előadók tar­tanak — a különféle találko-, zók, vetélkedők, bemutatók na­gyon sok érdekes gondolatot, néha vitát is váltanak ki a tanulókból. Klubon belül — a különféle rendezvények színesebbé, élőbbé tétele céljából — iro­dalmi kör működik, amely bi­zonyos fokú önállóságot, kez­deményezési lehetőséget nyújt a klubtagoknak. Az egyénisé­gek kibontakoztatása érdeké­ben különféle jellegű ifjúsági pályázatokat kezdeményeznek, gyakran szerveznek közös ki­rándulásokat és hogy a beat­zene, a tánc, no meg a bevé­tel se maradjon hátul, nyil­vános klubesteket, bálokat rendeznek. Ez a már eddig is sokolda­lú tevékenység, amelyről a színes munkanapló hűen ta­núskodik, a jövőben még több új kezdeményezéssel, programmal bővül majd, és reméljük, hogy az összetartás­ban, kollektív szellemben sem lesz hiány. Az itteni klubtagok már megkapták az alapot ah­hoz, hogy az iskola padjaiból kikerülve, munkahelyükön önálló kezdeményezőkké, az ifjúsági klubok propagálóivá és szervezőivé váljanak. G. Horváth Mária S Uerkó Ferenc öt újdonsült elsős kollégista Dl az asztalnál. Félénkségnek, bizonytalanságnak már nyoma sincsen. — De voH! — szólt közbe Iracska Dénes. Dini márk- házai, 4,6-os eredménnyel vé­gezte a nyolcadik osztályt, Ö a gépipariban tanul. Már szin­te kívülről fújja a programot. Reggel hatkor ébresztő, mos­dás, gyors öltözködés, tanulás 7-ig, utána reggeli... Horváth Zoltán technikumban tanul. Egyálta­lán nem köntörfalazva, fiata­los kíméletlenséggel alkotnak véleményt, igaz ez csak három hét tapasztalatának a leszűré­se: mintha itt, Salgótarjánban egy kicsit mások, elbizako- dóbbak, „rátartibbak" lenné­nek az emberek. Hadrik Fló­rián héhalmi. Számára szokat­lan volt a kollégium rendje, mér az otthonihoz képest. — Nem volt nagy a szigo­rúság — hangoztatja nagy meggyőződéssel. A többiek na­gyot nevetnek: „majd lesz, csak olvassák el!" Hadrik egy Kicsit zavarban van: —■ A kaja nagyon jó és ele­gendő — majd egy kis szünet után ünnepélyes pátosszal hozzáteszi — azért várjuk a hazait! Három hét nem nagy idő, de ahhoz, hogy egy diák alkal­mazkodjon, barátot keressen, s találjon, elegendő. S a fiúk­nál ez sikerült. Mindig rossz az, ha egy diák érdeklődése csak a tankönyvig jut el- Orosz István tanár úr azt is elmondta, hogy rendszeres program lesz a közös színház­látogatás, városnézés, filmek megtekintése. Itt benn pedig különböző szakkörök működ­nek, bélyeggyűjtő, irodalmi, képzőművészeti, s a héten már megalakul az önképzőkör is. Cs. Szabó Gyula Megcsomózott bakancszsinór, surranó és álszakáll... Divatügyben tizenévesekkel VONULTATHATJÁK a di- plexibigyót akasztottak vatszalonok manökenjeiket nyakukba, és elkezdték akármilyen elegánB ruhaköl- gombafrizura növesztését. gombafej aztán — apródfri- zura címkével — átkerült a lányok kobakjára, és divatba jött egy nyárra az op-art. Akkor hónapokon át köböl- Lebeg a köpeny a lányok után, dók rótták városaink „city- a negyedik cések arról is jóit"... beszéltek, hogy mi moBt a Az utóbbi évekre mindenki „menő cucc” teenagerkörök- visszaemlékezhet: lastexnad- ben: . . - ... rág. orkándzseki, térdzokni, A surranó a legdivatosabb! gáió is, a kamasz feltűnési es harisnyanadrág, trapéznad- Hogy mi a surranó? Elma­teményekben: van egy kor­osztály, amelyik fütyül a sza­lonok divatjára, és rendület­lenül „eszkábálja" a saját — külön — maszek divatját. A teenagerekről van szó. Ha a divat helyét keres­nénk a tizenévesek életében, alighanem a játék felváltó­jaként találnánk meg, de szol­A Madách Imre Gimnázi­um és Szakközépiskola KlSZ-klubja októberben megkezdte a ’72-es tanév klubfoglalkozásainak soro­zatát. Szerda délután a leg­első vendég Radnóti László, a Magyar Rádió főmunka­társa olimpiai élménybeszá­molót tartott. A neves riporter színes összefoglalót adott a szép számmal megjelent közön­ségnek. Beszélt az olimpia nagyszerűségéről, technikai tökéletességéről. A szemta­nú hitelességével mondta el a Münchenben lezajlott vé­res eseményeket is. Ezután — feloldásképpen — hu­morral megtűzdelve olyan vidám dolgokat mesélt a játékokról, amit valóban tolva” van::: . A „beavatko- csak olyan ember ismer, aki zás” olyan következményekkel a helyszínen látta, hallotta is járt, hogy olyan szűk lett ezeket. őszre'Serülf'melegebb’ pu- A kellemesen eltöltött két lóverek el sem férnek alatta, éra után Radnóti László kigombolva, szárnyak gyanánt megígérte, hogy rövidesen Ismét meglátogatja a klubot elvegyülési vágyait elégíti ki. •. Amikor a divatszalonok összeállíthatják több évre visszamenőleg a divatkróni­kát, a tinidivatot is kronolo­gikus rendbe szedhetjük. Ne menjünk azért messzi nadrágkosztüm, gyarózzák: hasított bőrből ké- harisnyacsizma, szült, magas és rojtos szárú ci­pő. „Fut" a bársonynadrág és a hímzett vagy subata­risznya, kabátban a térdet ve­rő meg a rövidke, kapucnis szafari, pulcsiban a tapadós, foltos csíkos kötésű a menő — rág, mini, midi, maxi, forrónadrág, blue-jeans far­mer, bársonyfarmer ... Puló­verben meg a garbó, a kék­piros csíkkal szegett nyakú, a gombpántos, a fűzős, nyár óta a madonna kivágású. Maxi­re, induljunk tíz évvel ez- kardigán és szafari, nyakörv mondják a szakértők”, előttről. A twistkorszak ide- szív a trikón: nem akad jén az elegáns fiatalok twist- tizenéves, aki ne tudná ki­szoknyát, twistmellényt, twist- egészíteni a felsorolást! pulóvert hordtak: ma úgy és szívesen elbeszélget a fiatalokkal a sportról. (Rajz és szöveg; Deák Kázmér) Űtmujtató „haj nyeséshez* A fodrászok a lehető leg­nagyobb mértékben helyte­lenítik a házi faricskálású frizurát. A fiatalok viszont hívjuk ezeket a holmikat, hogy hólos szoknya, ékkivá- gásos mellény, pulcsi... Eb­ben az időben a lányok tupí- rozott léggömböt viseltek a ÜJ TÉMA, új fejezet a „munkaruha”, az iskolai sze­relés. Kezdetben vala * az Éva-köpeny korszaka. Kötele­ző viselet volt, kellemesen Divat a paróka — bár az osztályban senkinek sincs —, a bőrszerelések, meg a ba- nemigen hagyják zavartatni kancszsinór nyakba csomóz­va.. .(!) — És a szakáll! -r szól köz­be egyik fiú, enyhe nosztalgiá­val, mert szemmel láthatólag magukat, és „megkezelik” egymás hajzatát, ha jónak látják. •. Ha már úgyis így van, rozoil leggOIIlUOL VlbeiLCIA d Viocic u vyjn,, ntutuxcotu npki mptf várnia kall hntJu 0l/ °“/ ’ fejük búbján, a magukra adó harmonikahatású gyűrődések 8 ’ sy legalább ne vaktában nyir­fiúk meg elkezdték simán ol­dalra nyalni a hajukat. Jött egy vihar: fekete ha­risnyát fújt a lányok lábára, a szemük köré fekete kere­tet illesztett, a hajukat meg kleopátrásra tépte. A fiúk iliiil! '"L , Ilii Ji 0* ' i jjr ■> l «m keletkeztek rajta egynapi viselés után, és az az előnye is megvolt, hogy három mo­sás után garantáltan felmosó­rongyfakó lett. Egyéni sikk­jét háromszoros tűzés adta a nyaka körül. Persze minden középiskolás lány lázadt az uniformizálás ellen, és egyé­nivé alakította az „Évát”, le­gombolta a gallérját és „V” alakban betűrte a nyakát — egységesen ... Persze ez az idő már a múlté, hiszen manapság sok­féle és jó minőségű köpeny­ből lehet választani tanév­kezdés előtt, és nem is köte­lezhető senki viselésére. — Így van ez? — kérdez­tem az egyik salgótarjáni kö­zépiskola negyedik osztályá­ban. A lányok hümmögtek, aztán egyikük közölte, hogy: — Nem kötelező, de aján­lott. Kötelezően ajánlott! Nagy nevetés fogadta a precíz meghatározást. Azért persze a lányok is jól tud­ják, hogy milyen előnyei van­nak a köpenynek — csakhát ki szereti 18 éves korában a kötelező do igokat ?! A mai középiskolások is ápolják a hagyományt a kö­peny átalakításéval. Magam ts észreveszem, de sorra mu­tatják a kék köpenykék dere­kat: ügyes vagy tétova ölté­sekkel, de valamennyi „slej­nojon. — Ha a lányoknak lehet háljanak — gondolta egy parókájuk, a fiúknak meg ál­szakáll kellene, amit suli után fel lehetne szerelni! — böl- cselkedik egy másik legény. Divatról való csevegésünket egy játékkal fejezzük be, já­tékos kérdezz-felelekkel. A kérdés: milyen cuccot vennél, ha egyszeriben ötszáz forint­hoz Jutnál? A kollektív válasz: morgás, meg, hogy ötszáz forinttal nem lehet ugrálni...(?!) Aztán mégis csak körbefut- a szó: Tóth Kati: Csíkos ujjú tri- kópulcsit és egy surranót ven­nék, lapos sarkút, mert ma­gas vagyok... KERTÉSZ ÁGI: Egy nad­franda fodrászat vezetője, és azóta rendszeres útmuta­tókat közöltét a popmaga­zinokban frizurakészítes ügyében. A divatos „lenőtt”, avagy „franciás” frizurát például így kell vágni a francia ta­nács szellemében: A két fülcimpa végeit vá­lasztékkal kötjük össze. A választéktól fölfelé a hajat úgy vágjuk, mint ahogy a rövid frizurát szoktuk, vagy­is tincsenként borotvával kurtítsuk meg. A választék rágot. Nem bő szárút, bár az alatt ne vágjunk belőle, de a divat, nekem a szűk tetszik. Meg egy hasítottbőr, hosszú szárú cipőt! Baranyai Eszter: Vennék egy nagykockás takarót, és egy kapucnis kabátot szabnék belőle. "Csak nadrággal hor­danám! Miklós Tamás: ötszáz fo­rint nem lenne elég rá, de nekem most leginkább bőr- mellény kellene, vagy derékig érő dzseki. Virág F. Éva ha egyenes, nagy csavarok­ra tekerjük fel, hogy kellő­képpen borzas legyen szára­dás után.,. Sikeres nyírbálást kívá­nunk a tanács mellé! (V.) Az oldalt szerkeszti: Szemű Márta NÓCRAD — 1972. október 7., szombat 1

Next

/
Thumbnails
Contents