Nógrád. 1972. október (28. évfolyam. 232-257. szám)
1972-10-07 / 237. szám
Ébresztő, mosdás, tanulás..." NAPJAINK IFJÚSÁGA ?sssssss/s"ssssssssssssssssssssssssssss/ssss/ssyrsssssssssssAA'sssss/sssssssssssssssssssssssssssy/sssssss*ys/sssssssssIracska Dénes Néhány újdonsült diákkal ée elsős kollégistákkal beszélgettünk a salgótarjáni Stromfeld Aurél Kollégiumban. Érdeklődtünk az első hét „nehéz napjai" felől, az első benyomásokról, szóval arról, hogy érzik magukat a kollégiumban és a városban. . Orosz István, az elsős kollégisták vezető tanára elmondta, hogy a kollégiumban egy év óta nagyon sok változás történt. A „hálók” tiszták és hangulatosak, A fiúknak az egyéni ízlésüket is segítenek kialakítani, akkor, amikor salát stílust, ízlést vihetnek a háló berendezésének, dekorációinak az elkészítésébe, A tanulószobákban tisztaság és rend az úr. A sarokban telei- vízió. A folyosó oldalfala színes csempével van kirakva. A fűtés és vízellátás korszerűsítésére is sokat áldoztak. — A kollégium nevelőtestülete megfiatalodott. Jó ez, hiszen azt szeretnénk, hogy a tanár és diák viszonya tökéletes legyen.. Közvetlen és őszinte hangú „vonalat" építünk ki tgymással. Az egyik elsős hálóban beszélgetünk. Éppen tanulóidőben, így mindnyájuknak jói jön ez a néhány perc „lógás". — Ébresztő, mosdás, tanulás — kántálják kórusban a srácok. A nevelő mosolyog, érti a tréfát, sőt továbbfűzi: sajnos, a reggeli torna az ébresztő után egyelőre elmarad. Foglalt a kollégiumi udvar. Máskülönben ki merne olyat még csak meg is kísérteni, hogy a fiúkat ettől a rendkívül hasznos dologtól „megfossza”. A társaság élénken tiltakozik. Berkó Feri. cserhátsaentivá- n.', osztatlan iskolába járt. A nevelő szerint azonban eddig i >l veszi a? akadályokat. — Eleinte rossz volt, mentem volna haza. De most már... Jegyeim elég jók. megismertem a társaimat. Van közös témánk, programunk. „Jóban-rosszban együtt vagyunk." Cserháti Tamás és Horváth Zoltán balassagyarmatiak. Különbség csak az, hogy Zoli a Madáchban, Tomi a gépipari A klubok ét az ifjúság (II.) Tagja nem lehet akárki Házhoz jött élmények A 211-es számú salgótarjáni Szakmunkásképző Intézet Nógrádi Sándorról elnevezett ifjúsági klubja 1970- ben szerezte meg a „Kiváló címet. És hogy emögött a kitüntetés mögött mi rejlik, azt könnyen megtudhatják az érdeklődők, ha ellátogatnak á Malinovszkij út egyik legmodernebb épületébe, a Szakmunkásképző Intézetbe. Még csak a' magas emeletekre sem kell felcaptatni, mert a klub a bejárati ajtóval szembeni kis folyosóról nyílik. Amikor a klub egyik vezetőségi tagjával beléptem a helyiségbe, nagyon meghökkentem. A látvány, ami hirtelen a szemem elé tárult, egy bátorságos, otthonos lakószobára emlékeztetett, melyet érzésem szerint sok fiatal szeretne és szívóén elfogadna otthon is. A helyiség magában nem iagy, mindössze 20—25 négyzetméter, de a berendezése, Uszításé annál nagyszerűbb, érdekesebb, színesebb. A faiak és a bútorok elárulják a sok különböző szakmájú tanuló keze nyomát, tanúskodnak ígyeségükről, szín- és forma- izeretetükről, érdekes egyéni elképzelésükről. A televízió, a magnó és a lemezjátszó ma már szinte elengedhetetlen kellékei az ifjúsági kluboknak, így tehát itt is találkozhattam velük. Ezek mellett a legújabb újságok és folyóiratok, valamint a közkedvelt társasjátékok is a tagság rendelkezésére állnak. Ezt a barátságos, már magában is vonzó formát azonban tartalommal is meg kell tölteni. Mégpedig úgy, hogy kielégítse a sokoldalú „ifjúi" igényeket. Mert azok bizony jócskán akadnak. Hiszen ennek a klubnak nem lehet ám tagja akárki. A tantestület és a KISZ-szervezet javaslatára csak azok a fiatalok lehetnek klubtagok, akik tanulásukkal, szorgalmukkal, jó közösségi munkájukkal és magaviseletükkel azt kiérdemlik. Mondhatnám azt is, hogy valóságos jutalomnak számít itt a klubtagság. A törzsgárda körülbelül harmincfős, de a jelentősebb rendezvényeiken mindig sok a vendég. A heti két foglalkozás közül az egyik, a szerdai mindig kötött. Ezen programok tematikáját a klubvezető tanár, a vezetőség és a tagság segítségével hosszú távra állítja össze, szem előtt tartva az arra az időszakra vonatkozó legfőbb célkitűzéseket, irányelveket, aktualitásokat és igényeket. Az ismeretterjesztő előadások — melyeket helyi pedagógusok és TIT-előadók tartanak — a különféle találko-, zók, vetélkedők, bemutatók nagyon sok érdekes gondolatot, néha vitát is váltanak ki a tanulókból. Klubon belül — a különféle rendezvények színesebbé, élőbbé tétele céljából — irodalmi kör működik, amely bizonyos fokú önállóságot, kezdeményezési lehetőséget nyújt a klubtagoknak. Az egyéniségek kibontakoztatása érdekében különféle jellegű ifjúsági pályázatokat kezdeményeznek, gyakran szerveznek közös kirándulásokat és hogy a beatzene, a tánc, no meg a bevétel se maradjon hátul, nyilvános klubesteket, bálokat rendeznek. Ez a már eddig is sokoldalú tevékenység, amelyről a színes munkanapló hűen tanúskodik, a jövőben még több új kezdeményezéssel, programmal bővül majd, és reméljük, hogy az összetartásban, kollektív szellemben sem lesz hiány. Az itteni klubtagok már megkapták az alapot ahhoz, hogy az iskola padjaiból kikerülve, munkahelyükön önálló kezdeményezőkké, az ifjúsági klubok propagálóivá és szervezőivé váljanak. G. Horváth Mária S Uerkó Ferenc öt újdonsült elsős kollégista Dl az asztalnál. Félénkségnek, bizonytalanságnak már nyoma sincsen. — De voH! — szólt közbe Iracska Dénes. Dini márk- házai, 4,6-os eredménnyel végezte a nyolcadik osztályt, Ö a gépipariban tanul. Már szinte kívülről fújja a programot. Reggel hatkor ébresztő, mosdás, gyors öltözködés, tanulás 7-ig, utána reggeli... Horváth Zoltán technikumban tanul. Egyáltalán nem köntörfalazva, fiatalos kíméletlenséggel alkotnak véleményt, igaz ez csak három hét tapasztalatának a leszűrése: mintha itt, Salgótarjánban egy kicsit mások, elbizako- dóbbak, „rátartibbak" lennének az emberek. Hadrik Flórián héhalmi. Számára szokatlan volt a kollégium rendje, mér az otthonihoz képest. — Nem volt nagy a szigorúság — hangoztatja nagy meggyőződéssel. A többiek nagyot nevetnek: „majd lesz, csak olvassák el!" Hadrik egy Kicsit zavarban van: —■ A kaja nagyon jó és elegendő — majd egy kis szünet után ünnepélyes pátosszal hozzáteszi — azért várjuk a hazait! Három hét nem nagy idő, de ahhoz, hogy egy diák alkalmazkodjon, barátot keressen, s találjon, elegendő. S a fiúknál ez sikerült. Mindig rossz az, ha egy diák érdeklődése csak a tankönyvig jut el- Orosz István tanár úr azt is elmondta, hogy rendszeres program lesz a közös színházlátogatás, városnézés, filmek megtekintése. Itt benn pedig különböző szakkörök működnek, bélyeggyűjtő, irodalmi, képzőművészeti, s a héten már megalakul az önképzőkör is. Cs. Szabó Gyula Megcsomózott bakancszsinór, surranó és álszakáll... Divatügyben tizenévesekkel VONULTATHATJÁK a di- plexibigyót akasztottak vatszalonok manökenjeiket nyakukba, és elkezdték akármilyen elegánB ruhaköl- gombafrizura növesztését. gombafej aztán — apródfri- zura címkével — átkerült a lányok kobakjára, és divatba jött egy nyárra az op-art. Akkor hónapokon át köböl- Lebeg a köpeny a lányok után, dók rótták városaink „city- a negyedik cések arról is jóit"... beszéltek, hogy mi moBt a Az utóbbi évekre mindenki „menő cucc” teenagerkörök- visszaemlékezhet: lastexnad- ben: . . - ... rág. orkándzseki, térdzokni, A surranó a legdivatosabb! gáió is, a kamasz feltűnési es harisnyanadrág, trapéznad- Hogy mi a surranó? Elmateményekben: van egy korosztály, amelyik fütyül a szalonok divatjára, és rendületlenül „eszkábálja" a saját — külön — maszek divatját. A teenagerekről van szó. Ha a divat helyét keresnénk a tizenévesek életében, alighanem a játék felváltójaként találnánk meg, de szolA Madách Imre Gimnázium és Szakközépiskola KlSZ-klubja októberben megkezdte a ’72-es tanév klubfoglalkozásainak sorozatát. Szerda délután a legelső vendég Radnóti László, a Magyar Rádió főmunkatársa olimpiai élménybeszámolót tartott. A neves riporter színes összefoglalót adott a szép számmal megjelent közönségnek. Beszélt az olimpia nagyszerűségéről, technikai tökéletességéről. A szemtanú hitelességével mondta el a Münchenben lezajlott véres eseményeket is. Ezután — feloldásképpen — humorral megtűzdelve olyan vidám dolgokat mesélt a játékokról, amit valóban tolva” van::: . A „beavatko- csak olyan ember ismer, aki zás” olyan következményekkel a helyszínen látta, hallotta is járt, hogy olyan szűk lett ezeket. őszre'Serülf'melegebb’ pu- A kellemesen eltöltött két lóverek el sem férnek alatta, éra után Radnóti László kigombolva, szárnyak gyanánt megígérte, hogy rövidesen Ismét meglátogatja a klubot elvegyülési vágyait elégíti ki. •. Amikor a divatszalonok összeállíthatják több évre visszamenőleg a divatkrónikát, a tinidivatot is kronologikus rendbe szedhetjük. Ne menjünk azért messzi nadrágkosztüm, gyarózzák: hasított bőrből ké- harisnyacsizma, szült, magas és rojtos szárú cipő. „Fut" a bársonynadrág és a hímzett vagy subatarisznya, kabátban a térdet verő meg a rövidke, kapucnis szafari, pulcsiban a tapadós, foltos csíkos kötésű a menő — rág, mini, midi, maxi, forrónadrág, blue-jeans farmer, bársonyfarmer ... Pulóverben meg a garbó, a kékpiros csíkkal szegett nyakú, a gombpántos, a fűzős, nyár óta a madonna kivágású. Maxire, induljunk tíz évvel ez- kardigán és szafari, nyakörv mondják a szakértők”, előttről. A twistkorszak ide- szív a trikón: nem akad jén az elegáns fiatalok twist- tizenéves, aki ne tudná kiszoknyát, twistmellényt, twist- egészíteni a felsorolást! pulóvert hordtak: ma úgy és szívesen elbeszélget a fiatalokkal a sportról. (Rajz és szöveg; Deák Kázmér) Űtmujtató „haj nyeséshez* A fodrászok a lehető legnagyobb mértékben helytelenítik a házi faricskálású frizurát. A fiatalok viszont hívjuk ezeket a holmikat, hogy hólos szoknya, ékkivá- gásos mellény, pulcsi... Ebben az időben a lányok tupí- rozott léggömböt viseltek a ÜJ TÉMA, új fejezet a „munkaruha”, az iskolai szerelés. Kezdetben vala * az Éva-köpeny korszaka. Kötelező viselet volt, kellemesen Divat a paróka — bár az osztályban senkinek sincs —, a bőrszerelések, meg a ba- nemigen hagyják zavartatni kancszsinór nyakba csomózva.. .(!) — És a szakáll! -r szól közbe egyik fiú, enyhe nosztalgiával, mert szemmel láthatólag magukat, és „megkezelik” egymás hajzatát, ha jónak látják. •. Ha már úgyis így van, rozoil leggOIIlUOL VlbeiLCIA d Viocic u vyjn,, ntutuxcotu npki mptf várnia kall hntJu 0l/ °“/ ’ fejük búbján, a magukra adó harmonikahatású gyűrődések 8 ’ sy legalább ne vaktában nyirfiúk meg elkezdték simán oldalra nyalni a hajukat. Jött egy vihar: fekete harisnyát fújt a lányok lábára, a szemük köré fekete keretet illesztett, a hajukat meg kleopátrásra tépte. A fiúk iliiil! '"L , Ilii Ji 0* ' i jjr ■> l «m keletkeztek rajta egynapi viselés után, és az az előnye is megvolt, hogy három mosás után garantáltan felmosórongyfakó lett. Egyéni sikkjét háromszoros tűzés adta a nyaka körül. Persze minden középiskolás lány lázadt az uniformizálás ellen, és egyénivé alakította az „Évát”, legombolta a gallérját és „V” alakban betűrte a nyakát — egységesen ... Persze ez az idő már a múlté, hiszen manapság sokféle és jó minőségű köpenyből lehet választani tanévkezdés előtt, és nem is kötelezhető senki viselésére. — Így van ez? — kérdeztem az egyik salgótarjáni középiskola negyedik osztályában. A lányok hümmögtek, aztán egyikük közölte, hogy: — Nem kötelező, de ajánlott. Kötelezően ajánlott! Nagy nevetés fogadta a precíz meghatározást. Azért persze a lányok is jól tudják, hogy milyen előnyei vannak a köpenynek — csakhát ki szereti 18 éves korában a kötelező do igokat ?! A mai középiskolások is ápolják a hagyományt a köpeny átalakításéval. Magam ts észreveszem, de sorra mutatják a kék köpenykék derekat: ügyes vagy tétova öltésekkel, de valamennyi „slejnojon. — Ha a lányoknak lehet háljanak — gondolta egy parókájuk, a fiúknak meg álszakáll kellene, amit suli után fel lehetne szerelni! — böl- cselkedik egy másik legény. Divatról való csevegésünket egy játékkal fejezzük be, játékos kérdezz-felelekkel. A kérdés: milyen cuccot vennél, ha egyszeriben ötszáz forinthoz Jutnál? A kollektív válasz: morgás, meg, hogy ötszáz forinttal nem lehet ugrálni...(?!) Aztán mégis csak körbefut- a szó: Tóth Kati: Csíkos ujjú tri- kópulcsit és egy surranót vennék, lapos sarkút, mert magas vagyok... KERTÉSZ ÁGI: Egy nadfranda fodrászat vezetője, és azóta rendszeres útmutatókat közöltét a popmagazinokban frizurakészítes ügyében. A divatos „lenőtt”, avagy „franciás” frizurát például így kell vágni a francia tanács szellemében: A két fülcimpa végeit választékkal kötjük össze. A választéktól fölfelé a hajat úgy vágjuk, mint ahogy a rövid frizurát szoktuk, vagyis tincsenként borotvával kurtítsuk meg. A választék rágot. Nem bő szárút, bár az alatt ne vágjunk belőle, de a divat, nekem a szűk tetszik. Meg egy hasítottbőr, hosszú szárú cipőt! Baranyai Eszter: Vennék egy nagykockás takarót, és egy kapucnis kabátot szabnék belőle. "Csak nadrággal hordanám! Miklós Tamás: ötszáz forint nem lenne elég rá, de nekem most leginkább bőr- mellény kellene, vagy derékig érő dzseki. Virág F. Éva ha egyenes, nagy csavarokra tekerjük fel, hogy kellőképpen borzas legyen száradás után.,. Sikeres nyírbálást kívánunk a tanács mellé! (V.) Az oldalt szerkeszti: Szemű Márta NÓCRAD — 1972. október 7., szombat 1
