Nógrád. 1972. október (28. évfolyam. 232-257. szám)
1972-10-07 / 237. szám
Szuha-parti kukorica Jó a. termés, jó az emberek kedve Kulcsár József felvétele Emberszerviz Fejlődünk, fejlődgetünk s ez a jelenség minden korosztályt érint. Kérdezzünk meg például egy általános iskolás gyerkőcöt,:' mondjuk arról, hogy luxus-e manapság az autó. Nos, akármelyik kisgyerek azt felelné rá, hogy már miért volna az autó luxus, amikor nem más, mint közlekedési eszköz, amely arra való, hogy révén az ember eljusson egyik helyről a másikra, mégpedig általában gyorsabban, mint az autóbuszon, villamoson, vonaton. Lám, megállíthatatlan a fejlődés. Én még jól emlékszem ennél fejletlenebb időkre, amikor a személyi tulajdonban levő autókra azt mondtuk, hogy státusszimbólum. Ugyanezt mondtuk az állami tulajdonban levő sze: mélyi használatú gépkocsikra is, csak valamivel nagyobb tisztelettel, miután aki beleült, az nem saját zsebéből vásárolta a járművet, hanem beosztásával érdemelte ki azt. Ezt nem lényegtelen különbségnek tartottuk, hiszen pénze bárkinek lehet, fontos beosztása viszont nem... Mindez már a' múlté, manapság az autó alaposan demokratizálódott, több embernek van rá pénze és kevesebben használhatják beosztásuknál fogva, amióta érvénybe lépett az új gépkocsirendelet. E kézenfekvő gondolatok előrebocsátása után talán megértik, miért örülök annak, hogy széles néprétegeket érintő kiállítás nyílik a városligeti vásárvárosban, nevezetesen az „Autószerviz ’72”, azaz bocsánat a pórias írásért „Autoservice ’72”, így mindjárt másképpen hangzik. Éppen ideje, hogy intézményesen is a közfigyelem középpontjába kerül az autószervizek, azaz megint elnézést kérek, az autoservice-k munkája. Hogyisne, hiszen az ember szüntelenül azt hallja, hogy rengetegen vásárolnak autót és a kocsitulajdonosoknak elég sok a bajuk a járműveikkel, illetőleg a szervizekkel. Mert a kocsi köztudottan kényes jószág. De még mi, gyalogosok is megértjük, hogy ha ez a helyzet, ha a gépkocsik száma ugrásszerűen növekszik, akkor a beteg autóknak megfelelő lehetőségeket kell biztosítani a rendszeres vizsgálatokhoz, szervizekhez, javításokhoz. Mert csakugyan tarthatatlan állapot, amire az autósok panaszkodnak: ha azt akarják, hogy tisztességesen foglalkozzanak jáművükkel a szervizekben, akkor — tessék csak elképzelni, talán el sem hiszik —, borravalót kell adniuk a szerelőknek, és mindenkinek, akit illet. Ez tényleg nem mehet igy tovább, világos, hogy több és jobb szervizre van szükség, ezzel tudjuk elejét venni, persze; csak fokozatosan, az egészségtelen borravalózásnak. Sajnos, ezt az egyszerű igazságot nem mindenki érti meg. Éppen az autószervizekkel kapcsolatos gondjainkról beszéltem a minap egy nyugdíjassal, aki azt a váratlan kijelentést tette, hogy azért az emberszervizek munkáját, sem ártana megjavítani. Állítását azzal támasztotta alá, hogy az ember is eléggé kényes műszer, amikor új, akkor nincs vele különösebb baj, ám egy idő után fokozatosan elhasználódik, mind gyakrabban köhög, fájni kezdenek a lábai, hol itt, hol ott hibásodik meg a szervezete. Nomár- most, ha ilyenkor kihívja az orvost, és azt kívánja tőle, hogy tisztességesen vizsgálja meg, lelkiismeretesen kezelje a betegségét, akkor -— tessék csak elképzelni, talán el sem hiszik — nem kell borravalót adnia neki, mert ez még kimondva is milyen durván hangzik, hanem hálapénzt. Persze, elmehet a körzeti rendelőbe, ha tud járni, de ott meg nagyon sokat kell várni és akkor is vajmi kevés idő jut a vizsgálatra. Gyanús volt nekem ez a panasz, meg is kérdeztem a nyugdíjas bácsitól, hogy van-e kocsija. Azt felelte, hogy nincs. így persze, mindjárt érthetőbb lett a dolog. Hogyan is tudna felülemelkedni saját kicsinyes bajain? Árkus József A bániászok kiszolgálói Az ecsegi határban még soha nem termett annyi kukorica, mint az idén. A napokban, maga Kazinczi János, a tsz elnöke kalauzolt el a majorba megmutatni annak a termésnek a minőségét, amit már letörtek. Olyan csövek, hogy párját ritkítja és a szemek érettek. Húsz vagonnyit a majorban raktároztak. Felhalmozva, úgy néz ki, akár az aranyhegy. Kint a határban pedig megállás nélkül folyik a törés. Rögtön le is fosztják a csövekről a háncsot és így szállítják el. Azt mondta a tsz elnöke, hogy 280 hold kukoricát ültettek, amelynek az átlagtermése holdanként 25 mázsa májusi morzsoltban. Hitetlenkedtünk, mire ő megerősítette. — Ennyi termett, szemben • tervezett tizenöt mázsával. Ecsegen a kukoricával is rácáfoltak arra, hogy az idén semmi sem sikerült a mező- gazdaságban. Kimentünk a Csörgőbe, ahol 136 holdról most törik le a termést. Aki mozgatható a faluban, ott van. Kéri József tsz-tag mondta el, hogy ne is csodálkozzunk a jó . termésen. Ezekben a napokban múlt huszonhárom éve, hogy akis- terenyei Boros János a párttagság bizalmából az I-es körzet alapszervezetének párttitkára. Most 54 éves, s ebből 23 év egy alapszervezet élén. — nem kis dolog! — Komoly, megfontolt ember. Amikor életéről, az eddig megtett útról kérdezem, először elhárítja a választ. — Az én életem is olyan volt, mint a többi bányászgyereké, bányászé. Bejártam, mert be kellett járnom azt a göröngyös utat, amelyet az élet olyan kegyetlenül osztott ki a szegény ember számára. Talán elég, ha azt mondom, hogy még nyolchónapos sem voltam, amikor 1919-ben itt hagyott édesapánk. Négyen maradtunk árván, én voltam a legfiatalabb. Anyánk még nyugdíjat sem kapott a bányától, napszámot vállalt, — Mindent megkapott a told, hogy jól teremjen. A tsz-tagok akár az agronó- mus, foglalkoztak a kukoricával. Tudták azt például, hogy holdanként hat mázsa vegyes műtrágyával növelték a föld erejét. Családi alapon művelték meg. Ez azt jelenti, hogy egy-egy család elvállalt egy bizonyos területet, amiért felelősséget vállalt, hogy a vezetőség által megjelölt mennyiségű kukoricát megtermeli. Méregettük Kérivel, hogy jó-e ez a tagoknak? Odajött a társaságunkba Csonka János, a másik t6Z-tag, és azt mondta, méghozzá igen határozottan: — Nem, hogy csak jó, hanem egyenesen hasznos. A tagok érdeke, hogy minél több termést takarítsanak be. Az már biztos, hogy Ecse- gen a tagok anyagi érdekeltségét igencsak jól alkalmazzák. Nincs a közel háromszáz holdon olyan kukoricatő, amelyiket nem műveltek volna meg. A magasabb termés érdekében dolgozott a földet vállaló tsz-tag családjának minden munkaképes hozzátartozója. A nyugdíjasok sem maradtak ki. Fiatalos fürgeséggel törték a kukoricát azhogy nevelje az árvákat. Ebből következett aztán, hogy tizenkét éves koromban már dolgoztam... Igazán göröngyös volt Boros János életútja. Volt napszámos, tehénpásztor, palaválogató a bányánál. — Még ma sem tudom, hogy ezerkilencszázharmincöt- ben miért számoltattak le, mint palaválogatót *... Csak hosszabb kihagyás után kerülhettem vissza a bányához. Innét már szinte repültek az évek. Elkerült a kisvasúihoz vonatkísérőnek. Aztán elvégezte a tanfolyamot, vizsgát tett, s mint mozdonyvezető dolgozott egészen 1947-ig. A felszabadulás számára is sokat jelentett. 1945. februárjában belépett a pártba, megkezdte pártmunkáját. A munkahelyén csoportvezető, majd szállítási felvigyázó lett, egészen addig, amíg betegsége miatt nyugállományba ment. — Életemnek ez csak az egyik része — szövi tovább a beszélgetést. Azt már említettem, hogy a felszabadulás után szinte mindjárt párttag lettem. Negyvenhattól ezerki- lencszáznegyvenkilencig vezetőségi tagja voltam a pártnak, s ezerkilencszáznegyven- kilenc szeptemberétől pedig kihagyás nélkül alapszervezeti párttitkár vagyok, hadd tenap is, pedig már estébe hajlott az idő. A hegyek felől pedig sűrű, fekete, havas esőt hozó felhő kavargóit a hideg széllel. Bronz János, a nyugdíjas oda sem hederített ennek. Letört akkorra néhány kocsival a kukoricacsövekből, azt azon az estén még be is szállította. Az asszonyok dideregtek egy kicsit. Fáradtak is voltak. Láthatóan jól esett nekik, hogy az elnök kilátogatott közéjük, ha nem is többre, mint néhány biztató szóra. Ez sokat jelent a munkába belefeledkezett embereknek. Meg is pihentek pár percre. A Csörgőn végeznek a héten, aztán következik a Sósrét, a Szuha partján. Ott is szép a tengeri. Igazi jó kukoricaszüret az ecsegi. Hiába, ők kifogtak az időjáráson. Idős Sípos János, aki jókora darab földet vállalt kukoricából, elégedetten mondta: — Soha rosszabb ne legyen. Nézze meg, gyönyörűség ránézni — hatalmas csövet tartott a kezében. Amikor a termés ilyen jó, akkor még a mostohább őszi időjárást is jobban kibírják az emberek. B. Gy. gyem hozzá, hogy társadalmi munkában. Ügy csináltam, hogy éjjel dolgoztam, nappal pedig a pártmunkát végeztem ... Emlékek? Vezetője voltam az „er”-gárdistáknak. Részt vettem az államosításokban. Arra is büszke vagyok, hogy itt a kommunista párt mindig győztesen került ki a választásokon. Aztán a termelőszövetkezet szervezése. Kis termelőszövetkezet volt még akkor, de életképes ... Bekövetkezett az ellenforradalom is. Fegyvert fogtunk. Munkásőr lettem, az vagyok most is, csak tartalékállományban ... Idézzük az emlékeket. Hosz- szan idézünk a múltból, míg sor kerül a jelenre. Hiszen Boros János ma is választott ember. A kisterenyei I-es alapszervezet 96 tagot számlál, s a feladat betöltése nagy és felelősségteljes munkát kíván az alapszervezet titkárától. Mivel területi alapszervezet, ezért sok az idős, nyugdíjas ember a tagok között. Van háztartásbeli asszony, s nagyon kevés a fiatal, azok is alkalmazottak. — Mi is munkaterv szerint dolgozunk. Legtöbb gondot a szervezés, a tagépítés jelent számunkra. Legutóbb is felvettünk hét fiatalt, de átkerültek más alapszervezetbe. NAGYBÁTONYBAN, a nógrádi szénbányák külszíni üzeménél egyre sokasodnak a feladatok. Különösen igénybe veszi az itt dolgozókat a téli időszak. Feladatuk a bányák, a bányászok kiszolgálása. Az akna szájától az osztályozóig, illetve a vagonba rakásig a szénszállítás valamennyi feladata rájuk hárul. Naponta 410—420 vagon szén- mintegy 6-7 ezer csille feladása-ürítése és visszaküldése hárul az itt dolgozókra. A külszíni részleg ez év elején vált a nagybátonyi gépüzem részévé. Ma 363 fős létszámmal tevékenykednek kint a pályákon, az osztályozón és a javítóműhelyekben. Simon Zoltán üzemrészvezetőtől tudtuk meg, hogy például Fejes Pál szocialista karbantartó brigádja már a sodronykötélpályákon korábban elvégezte az összes szükséges kötélcserét, hogy a téli nagyobb igénybevétel idején ne legyen üzemzavar. Az utóbbi időben száz új kötélpályái csillét állítottak forgalomba, de sajnos, ezzel alig bővült a kapacitás. Ugyanis nagyon sok elhasználódott, elkopott csillét cserélni kellett. A ma meglevő mennyiség elegendő lenne, de Ez nem is lenne baj. Gond azonban az, hogy így nem tudunk frissíteni az alapszervezetben ... Ami a szervezeti életünket illeti, az jó. A taggyűlésünk mindig határozat- képes. Négy-öt hozzászólása is van, de például, ha a községfejlesztésről, vagy személyi ügyekről tárgyalunk, mindig aktívabbak tagjaink. Azt már mondtam: sok az idős, nyugdíjas ember. Ez úgy is jelentkezik nálunk, hogy inkább maguk között beszélnek meg egy-egy dolgot, nehezebben kérnek szót a taggyűlésen. Feladatunk az is, hogy aktivizáljuk párttagjainkat egy- egy politikai rendezvényre. Ebben nincs hiba. A mi párttagjaink mindig ott vannak, ahol hitet kell tenni a párt mellett, aktív munkát végeznek. Ezt azzal is elősegítjük, hogy minden évben biztosítjuk a rendszeres oktatásukat. Igaz, alacsonyabb fokon, az időszerű kérdések tanfolyamain tanulnak, de ez is hasznos. Ebben az oktatási évben például 42-en kezdik el a tanulást. Amikor arról beszéltünk, hogy van-e lehetőség a tagépítő munka javítására, határozott igennel válaszolt a párttitkár. A hozzájuk tartozó területen mintegy 2800 ember Ua vállaltam, lessem... gondot okoz, hogy nincs tartalék. Még többet kellene cserélni, de erre csak akkor lesz mód, ha a negyedik negyedévben megérkeznek a tatabányai bányagépgyártól a megrendelt csillék. A javítás, karbantartás egyébként állandó. Az is gondot okoz. hogy például nem egyforma csillék vannak valamennyi bányánál. Kányáson és Ménkesen a kötélpályái csilléket alkalmazzák. de a másik két aknánál először üríteni kell, és a bunkeron keresztül tölteni újra a csilléket. Nem rajtuk múlott, hogy a bányász illetményszén kiadásánál jelenleg iß mintegy 7—8 ezer tonnás elmaradás van. Augusztus elején még 22 ezer tonna volt. Most viszont felajánlást tettek, hogy november 7-re ezt az elmaradást pótolják, tehát az illetményszén kiszállítását lehetővé teszik, es utána biztosítják a folyamatos ellátást. Az idén a külszíni üzemnél több korszerűsítést hajtottak végre. A tavasszal például hat vasúti vágány közül kettőnél az alapátépítést megkezdték, de gyorsítani kellene a munkát. Ezt egyébként a vállalat építési üzeme végzi. Négy lakik, ott még van olyan ember, aki alkalmas a párttagságra. Most úgy tervezik, hogy újabb hat fővel erősítik az alapszervezetet. Már megkezdték velük a beszélgetést, munkával bízzák meg őket, hogy bizonyítsanak. Aztán majd dönt a párttagság. — Most, hogy nyugdíjas vagyok, több idő jut a pártmunkára. Azt vallom: ha vállaltam, akkor teszem, amíg csak bírom ... Boros János megtalálta számítását ebben az életben. Nemcsak a nagy változásokat látja, hanem lemérheti a fejlődést családján keresztül is. János, a legidősebb fia elvégezte a gépipari technikumot, most a kisterenyei költségvetési üzem vezetője. A másik fia, Zoltán, vasszerkezeti lakatos a Mezőgépnél. A 16 éves Erzsébet lánya harmadikos gimnazista, ő tovább tanul majd. — A feleségem, a nagyobbik fiam is párttag. A két kisebbik gyerek a KISZ-ben dolgozik. Ügy érzem, hogy gyermekeim is az apjuk nyomdokain haladnak... S ha minden ember csak egy kicsivel tenne többet a jövőben,. mint most, akkor még jobb lenne minden, nem lenne semmi baj. Valahogy az kellene, ha valaki vállalt valamit, akkor tegyen is érte. Somogyvári László széntörőt helyeztek üzembe Ezekre a választék bővítése érdekében volt szükség. Ennek szerelését a Komarovró! elnevezett szocialista brigád végezte. Sajnos, a, törő üzembe helyezésével együtt egy másik régi gond csak súlyosbodott, mert nagyobb lett a porképződes. Az osztályozónál sem sikerült még eddig megnyugtatóan megoldani a porelszívást. Az eddigi kísérletek nem váltak be, az újabb terv szerint, amit egyébként a pécsi kutatóintézet is javasolt, vízfüggönyös porlekötés valósul meg. Ennek megoldása azonban még hátra van. A KÜLSZÍNI üzemnél és az osztályozón a dolgozók egynegyede nő. Az ő érdekükben különösen fontos a munkakörülmények javítása. Tavaly már sikerült megoldani a palaválogató munkahelyek fűtését. Házilag készítették el a berendezést, és jól bevált Az osztályozó tetőszerkezetének a javítása- az épület üvegezése már a nyár óta. folyik, és szinte folyamatossá vált. Könnyebbséget jelent az itt dolgozóknak az is, hogy az ideiglenes jelleggel működő fürdőben biztosított a tisztálkodási, öltözködési lehetőség Nemsokára elkészül az új fürdő. Amikor az eredményekről beszéltek, a még megoldásra váró gondokai sem titkolták el. A hazai szénkiadónál, a vagonvonta- cásnál például a vízelvezetést meg eddig nem oldották meg. Most egy zsomprendszerhez megfelelő megoldást keresnek vagyis összegyűjtik a vizet, és egy átemelő szivattyú segítségével próbálják továbbítani. Még a csapadékos időjárás beállta előtt megvalósítják ezt a tervet. Az egész részleg jó munkáját dicséri, hogy sikerült az üzemzavarokat megelőzni. Az első fél évben, a korábbi tapasztalat alapján tervezett 150 óra helyett csak 50 óra voll az összes üzemzavar. A TEL KÖZELEG, és ez mindig nagyobb igénybevételt jelent. Már ma érzékelhető ez hiszen megnövekedett a beteglétszám. Előfordul, hogy ahová négy embert osztottak be- ott esetenként csak hármán vannak, nekik kell helytállniuk. Sok az igazolt távoliét is. A gondokon igyekeznek segíteni. A palaválogatoknál például az utóbbi időben már prémiumrendszerre tértek át A terv túlteljesítése esetén 5 százalékkal növekedett a palaválogatók bére. Nem kevésről van szó, hiszen naponta itt az osztályozón válogatnak ki a szén közül 100—120 csille éghetetlen meddőanyagot. A minőség javításához tehát a palaválogatók is nagymértékben hozzájárulnak. B. J. NOGRAD - 1972. október 7., szombat 3
