Nógrád. 1972. október (28. évfolyam. 232-257. szám)

1972-10-06 / 236. szám

Az aradi vértanúkra emlékezünk 123 évvel ezelőtt, 1849. október 6-án végezték ki a tizenhárom aradi vértanút, az 184ő-49-es forradalom és szabadságharc szomorú záróakkordjaként. Mint ismeretes, a szabadságharc ügye 1849. nyarán - a katonai sikerek el­lenére - egyre kedvezőtlenebbül alakult. Az 1848. évi forradalmakat a reakció Európa-szerte leverte, s így a magyar szabadságharcosok magukra maradtak. Te­tézte a bajt, hogy az agrár- és a nemzetiségi kérdésben 1848-ban elkövetett hibák kijavítására későn gondoltak. A középnemesség egy része is - az úgynevezett Bé­kepárt vezetésével — mindinkább a Habsburgokkal való megegyezésre törekedett. Az új Habsburg-uralkodó, Ferenc József közben elnyerte I. Miklós orosz cár támo­gatását, s az 1849 nyarán megindult cári intervenciónak a magyar seregek nem tudtak ellenállni; a forradalom ügyét megtagadó, teljhatalommal felruházott főve­zér, Görgey Artúr, augusztus 12-én Világosnál a cári seregek előtt letette a fegy­vert. Kegyetlen megtorlás áldozata lett a tizenhárom hős honvéd tábornok- Aulich Lajos, Damjanich János, Knézich Károly, Lahner György, Leiningen-Westerburg Ká­roly, Nagy-Sándor József, Pöltenberg Ernő, Török Ignác, Vécsey Károly, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Lázár Vilmos és Schweidel József. Ugyanazon a napon, októbei 6-án végezték ki Pesten Batthyány Lajost, az első magyar független kormány elnö­két is. Nagyközségi gondok, tervek A költözködő Rétság nak, ennek a tervét is meg­rendelték már, hogy készen­létben legyen. Jó néhány napja annak, hogy Rétságon jártunk, de az akkori mozgalmasság nyilván azóta sem változott. Rétság ugyanis ama közsé- Parkerdő Hcinkoil gek közé tartozik, ahol igen nagy a mozgás, változik a falu képe, építenek, bonta­nak. dig a' közművek. Két hidro- glóbusz fénylik, sokba került a hozzátartozó kúttal és nyo­mórendszerrel, hogy a csa­tornázásról már ne is beszél­jünk. edagögus Negyven év a katedrán Szentirmai István portré­jához — meggyőződéssel val­lom — nem szükséges külö­nösebb bevezetés vagy ma­gyarázat: küzdelmes élete ta­nulságos, alkotó munkássága, ember- és hivatásszeretete elismerésre és követésre mél­tó ... A keserves évek Jobbágyiban született 1912- ben. Szülei parasztok voltak, de földjük — az öt kataszt- rális hold — „csak követ, iz­zadságot és nyomort ter­mett”. Édesapja ezért — mint megannyi társa — a MÁV-hoz került, pályamun­kásként dolgozott. Anyja, együtt a négy apró gyerek­kel, a „gazdaságban” próbál­ta a mindennapi betevő fa­latot megszerezni. A gyere­keket húzta-vonta a mezőre. Ó dolgozott, azok játszottak vagy könnyes szemmel néz­ték görnyedő anyjukat. Az édesanya sokszor egy-egy „pászta” elvégzésekor — vé­gignézett gyermekein, bizta­tóan rájuk mosolygott, s újult erővel látott munkához. mozgalomba: 1946-ban felvet­ték a Magyar Kommunista Pártba, és pártmegbízatás­ként a szakszervezetben dol­gozott. Különböző tisztségeket látott el: volt a szakszerve­nyerte az Oktatásügy Kiváló Dolgozója megtisztelő kitünte­tést. Az utolsó tanév kezdeién 1972. december 16. lesz negyvenéves katedrafoglalá­sának ünnepe. A jelentős és boldog jubileum — mert min­denképpen az — kis szomo­rúságot is jelent: búcsú a pe­dagóguspályától. búcsúzás a megszokott és szeretett isko­lától, gyerekektől, a kedves és meghitt környezettől. Igen, Szentirmai Pista bá­csi a tanév végén nyugdíjba megy: mintegy utoljára „le­zárja” a tanulók érdemjegye­it, értékeli az utolsó iskolai évet és elkészíti a négy év­tized „leltárát”. Ebben az összegezésben segítenek tanít­ványai, kollégái, barátai és elvtársai. Valamennyien egy­aránt tisztelik és szeretik. Mint ahogyan szereti őt fe­lesége és négy gyermeke, akiknek „kenyeret és jövőt” adott, s akik érdemesek is voltak a szeretetre, bizalom­ra és támogatásra. Valameny- nyi gyermekére egyaránt Így múltak az évek. A gve- zet járási aktívája, a megyei büszke. Külön öröm számá­®. - _ a An 1 A r*o Twirfir ClCÍ\7 lómfQ óc fin rekek — köztük István, a legkisebb is — felcsepered­tek. A három idősebb dol­gozni ment, őt pedig beírat­ták a hatvani polgári iskolá­ba. 1926-ban a polgári elvég­zésekor tanítóképzőbe jelent­kezett, mert a falusi gyerek számára a legkézenfekvőbb a pedagógusi pálya. A továbbtanulás viszont nem volt túl egyszerű: a bu­dai képző nem vette fel, a jászberényi is csak két év el­teltével biztosított helyet. A család nem kis áldoza­tába került, hogy 1932-ben tanítóvá avathassák. Állást nem kapott. Szülőfalujába került, megoldást keresett, ta­bizottság tagja és 10 éven át a salgótarjáni járás peda­gógus-szakszervezeti bizott­ságának titkára. 1950-ben négyhónapos szakszervezeti is­kolát végzett. A szakszerve­zeti tevékenységet társadalmi munkában látta el. Mint mondja: — A tanítás befejezése után gyalog mentem át a vizslási hegyen, majd ugyancsak gya­logszerrel értem el Salgótar­jánt, második műszakom színhelyét. A párt 1960-ban szülőfalu­jába helyezte; az általános iskola igazgatóhelyettesévé nevezték ki. ra, hogy egy lánya és egy fia a pedagóguspályát választotta élethivatásul. Életének, munkásságának értékelésében felrajzolódik a jövő is: tovább dolgozni, ten­ni, falukrónikát írni, részt- venni a község életében, mű­velni a kis családi kertet, „gyümölcsöt” termelni és ad­ni mindenkinek, aki megér­demli. Tóth István Várossá növekszik? — Nem panaszkodhatunk, hogy unatkozunk — vigasz­talja saját magát is Termán Sándor elnök. Majd Paróczi Jenő segítségével, aki társa­dalmi munkába tölti be az elnökhelyettes szerepét, to­vább meséli: — Ha időben akarnám meghatározni a mi cözségünk fejlődését, akkor azt mondhatnám, éppen a ka­maszkorát éli. Jobbra-balra mozgás, nyüzsgés, költözkö­dés. De azt hiszem, pontosan ez a jó. Nem vitás — elég körülnéz­ni Rétságon —, hogy sokat változott a járási székhely. — Nemcsak, hogy változott — tart szóval az autóparkoló­helyen az egyik gépkocsiveze­tő. miközben a kocsiját fénye- sítgeti — hamarosan várossá válunk. Maga az idegenek szemével néz, látszik ez Rét­ságon? Ha várossá még nem is válik Rétság, de nagyot fej­lődött. Elég megnézni a szép művelődési központot, az épülő bíróságot, lakásokat. Zombori Istvánná tanács- titkár így fogalmaz: — A településfejlesztések alapvető problémái várnak megoldásra ezekben az évek­ben. Sokat kell bontani ah­hoz, hogy újat tudjunk épí­teni. Ezzel együtt jár, de mondhatnám azt, hogy alap­vető a közműfejlesztés. Mert víz és csatorna nélkül nem lehet építkezni. — A bánki üdülőterület fejlesztése ugyancsak fontos — szól közbe az elnök. — Ne feledkezzünk meg „ _n Bánkon a parkerdőről — OTP-társasház mondja az elnök. — a tavat veszi majd körül. Nem is kell egyéb a nyugalmat kereső kirándulónak. Víz, jó levegő, fák, így csoda-e, hogy /szere­tik az emberek Bánkot? Per­sze, mi ennek csak örülünk. Már kivágták az oda nem il­lő fákat és szakemberek se­gítségével szép parkerdőt alakítunk. Csak pénz, pénz, minél több pénz kellene. Költözködésről, mozgoló­dásról beszéltünk a riport elején. Ez Rétságon így van. A községközpont kialakulásá­hoz le kell bontani az útban levő régi házakat, mert har­minchat méter széles út ve­zet át a falun. Lényegében ez szabja meg a feladatokat és tennivalókat. A mostani posta átmegy a régi iskolába, az iskola már régebben a volt községi ta­nács épületbe költözött. A régi posta épületébe kerül az italbolt és tejbolt. Még el mondani is sok és bonyolult, nemhogy megtervezni és vég­rehajtani. De ez még mindig könnyebben ment. Hosszadal­masabb és jóval több munkát ÍSSL‘ TSSw Cond °* ó™da központot kapják meg a rét­ságiak, de ahhoz idő kell. Ad Rétság egyensúlyban van. Bizonyítja ezt, hogy több szó esik a fejlesztésről, építkezé­sekről, az újról, mint a meg­levő gondokról. Jelenleg is dolgoznak egy negyvennyolc­lakásos OTP-társasház építé­sén. Elkészült a November 7. lakótelep fejlesztését szolgáló hatszázötvenezer forintos terv. Szerepel benne villany, utak, telefon, víz, szennyvíz. De épül majd ABC-áruház, ame­lyet ugyancsak nagyon vár­nak már Rétságon. Persze, nem máról, holnapra. Ez ter­mészetes, senki sem szólhat ellene. De nem s szólnak, mert a rétságiak nagyon sze­retik a falujukat. — Ne feledkezzünk meg Tolmácsról sem — veti fel a titkárasszony. — Közel két­millió forintért épült út, szép művelődési ház, segített az Erdőkémia Vállalat is. Több mint kétszázezer forintot adott a tanáesnak. Tolmács sem mostohagyerek, külön fi­gyelemmel kísérjük a jelölő- lőgyűlésen elhangzott véle­ményeket. Nem tudtunk úgy eljönni Rétságról, hogy egy dolog, az dig? Ott marad a régi helyen, óvoda szóba ne kerüljön. de új bejáratot nyitnak. A bontások már megkezdődtek, és ez a lényeg. — Gyakran emlegetjük nemcsak mi, itt a tanácson, hanem az emberek is szinte mindenütt, ahol szóba kerül — mosolyog Zomboriné —, hogy Rétságon szinte való- színűtlenül kevés idő alatt több épült, mint az előző év­tizedekben együttesen. A titkárasszonynak igaza A Rétsági nagyközségi Ta- van. Több mint száz lakás, ■ - -----*—*— •- művelődési otthon, üzemek, k özépületek, mindezekhez pe­Ide tartozik Tolmács, és a népszerű, lassan országszerte keresett üdülőhely, Bánk. Népszerűségét mi sem igazol­ja jobban, mint az, hogy 500 hétvégi telket osztottak már eddig szét. Ezeken pedig egyre-másra épülnek a szép kis hétvégi házak. Persze, ide is villany, víz, út kell. Már megépült a szennyvíztelep el­ső üteme, a nyolcszáz méte­res gerincvezeték és a hozzá tartozó tisztító berendezés. Villamosítani kell, ez nem vitás. A terv már el is ké­szült, és jövőre megkezdődik a nagy munka. Útépítésre pedig 1 300 000 forintot szán­Gond ez a székhelyközségben, de gond Tolmácson is. Egy- egy csoportot kellene „beál­lítani”, annyi a jelentkező gyerek. Tolmácson felajánlotta se­gítségét az Erdőkémia, Rét­ságon pedig szabad helyisé­get keresnek. Azután pedig a tanács vezetői leülnek az i üzemek képviselőivel kisebb­fajta tárgyalásra. Mert az óvodagond megoldása kö­zös érdek, közös cél,’ elsősor­ban a gyerekek érdekében... Csatai Erzsébet Hasonlóan a Zsiguli-programhos Magyar—szovjet együttműködés szövőgépek gyártására Mintegy 60—65 millió dől- cserélése, korszerű berendezé- lár, illetve 65—70 millió rubel sekkel. A magyar textilipar ..................... ge­é rtékű importgépet szerzünk be 1975-ig a textilipari re­konstrukcióhoz, amelynek fő módszere: az elavult gépek ki­nítani vágyott. A család egyik ismerőse A dolgos — Ágasváry Lajos igazgató , , ... , — segítségére sietett: a pász- es megbecsült ember tói internátusbán alkalmazta. —Enni és dolgozni enged­tek, fizetést két évig nem kaptam — jegyzi meg. 1934-ben bevonult katoná­Üj munkahelyén temérdek feladat, tennivaló várta. Igye­kezett a bizalomnak eleget tenni. Akaratereje, áldozatos nak. Leszerelése után — 1935. munktLja és politikai érettse­december 16-án — kinevez­ték a vizslási iskolához he­lyettes tanítónak. A katedra: és élet jálya Életében gyökeres változás állott be. Tudatosan látta és valósította meg életcélját: ne­velte és oktatta a kis bá­nyásztelepülés gyermekeit, biztatta és lelkesítette a mun­kában meggyötört embereket, a nyomorban és szegénység­ben élőket. Hosszú évek múlva — „sze­rencsés véletlen folytán” — kinevezték az iskola teljes jogú tanítójának, majd ké­ge segítették az átmeneti ne­hézségek és a jelentkező problémák • megoldásában. Egyre többet vállalt a község és a járás társadalmi, poli­tikai feladataiból. Dolgozott a ■tanácsban, a pártban és a szakszervezetben. Három éven át a község párttitkára volt. Jelenleg is tagja a ta­nács végrehajtó bizottságának és a járás pedagógus-szak­szervezeti bizottságának. 1961-ben munkásőr lett: mint a párt fegyveres testü­letének tagja — parancsnok­ként— hasznos munkát vég­zett: meggyőzött, emberségre, szakismeretekre nevelt és ok­tatott. Az iskola és a község fej­sőbb igazgatóhelyettesének, lődése az ő tevékenységével Ezt a tisztet a felszabadulá­sig töltötte be. 1946-ban meg­bízták az igazgatói teendők ellátásával. Funkcióját — 16 éven keresztül — nagy hoz­záértéssel, lelkesedéssel és fe­lelősséggel végezte. is szorosan összefügg. Gazdag tudását és tapasztalatait igye­kezett a közösség javára hasznosítani. Áldozatkész munkája - elismeréséül több esetben állami, párt- és szak- szervezeti kitüntetést és elis­Bekapcsolódott a munkás- mérést kapott. 1953-ban el­Csatlakoznak a fel híváshoz Isz-üzemek az őszi mezőgazdasági munkáért Termelőszövetkezetünk dől- Csatlakozunk a pásztóiak gozói vállalták, hogy a pász- felhívásához. Tisztában A pásztói tsz kezdeménye zése, amely az őszi mezőgaz dasági munkák meggyorsítá- tóiak felhívásában meghatáro- . ~ " sára született, máris viaszban- zott időpontig — október gyunk azza^ bogy a veiseny- got keltett a mezőgazdasági 25-ig — teljesítjük őszi vetés- ben nem lehel mindenki első. üzemekben. Legutóbb két tervünket. A cukorrépa és De, ha nem is leszünk elsők, termelőszövetkezet, a káliói kukorica betakarítását novem- akkor is nyerünk ezen a ve- ás a mátraszőllősi értesítette bér 7-re vállaltuk. A tavaszi telkedén. Üzemünkben a/ szerkesztosegünket hogy csat- vetésű növényeink alá az idén el kell végezni 420 kát. lakoznak a pásztói felhívás- alapműtragyázást és szántáso- hold őszi vetést amelyből tsz válaszát az kát november 30-ig elvégez- 260 kát. holddal ’már végez­zük. Traktorosaink vállalták, tünk. Négyszáztizenhárom hogy a cél érdekében nyúj- hold őszi mélyszántásból el- tott műszakban dolgoznak, va- végeztünk 105 holdat. Meg- sarnaponként pedig legalább kezdtük a kukorica törését fel műszakot teljesítenek. 235 holdról. Eddig letörtünk Termelőszövetkezetünk veze- 105 holdat. Véleményünk sze- tosege úgy határozott, hogy rint jól haladunk a munká- egy-egy munkafolyamat el- Val , végzése után a felszabaduló amely többségében megegye- gépeinket az őszi munkában Megbeszéltük a pásztóiak zik a pásztói felhívással. Ezt elmaradt gazdaságokba küld- által megjelölt határidőket is. a tervet a tagsággal megbe- jük segíteni. A csatlakozásról Azok betartását vállaljuk, az- széltük. Napjainkban teljes szóló levelet aláírta Dóra Já- zal a feltétellel, hogy az őszi erővel dolgozunk, hogy telje- nos tsz-elnök, Czakó Sándor vetések befejezésének nap- sitsük az őszi mezőgazdasági főmezőgazdász és Kelemen ján, október 25-én, a járási munkában ránk háruló fela- Gyula, a termelőszövetkezet operatív bizottság értékelje a datokat. Őszi vetési tervünk párttitkára. végzett munkát, ellenőrizze kenyérgabonából 454 hektár, hogy elvégeztük-e, és milyen amelynek 25 százalékát elvé- MATRASZOLLÖS: minőségben? November 30-án geztük. Otszáztizenegy hektó- CSAK GYŐZHETÜNK kerüljön sor a vállalások tel­ron kell talajmunkát végezni. jesítésének értékelésére. A ennek a 75 százalékát végez- A mátraszőllősi II. Rákóczi levelet Holló Imre tsz-elnök tűk el. Nagy gondot fordítunk Termelőszövetkezet dolgozói ®s Lovas Márton főagronómus arra is, hogy földjeinkén biz- , ... ., írta alá. és vezetői megtárgyalták a . ahol a következő hoz. A két alábbiakban közöljük: KALLÓ CSATLAKOZIK A pásztóiak felhívását ter­melőszövetkezetünk tagsága, a párt- és gazdaságvezetősé- ge elfogadta. A felhívás meg­jelenése előtt mi már készí­tettünk intézkedési tervet, toisítsuk a talajerő-visszapót­lást a jövő évi magasabb tér- felhívást, számára nélkülözhetetlen pék különösen a szövőgépek, beszerzésénél fontos piacunk a Szovjetunió. A magyar és szovjet szak­emberek kölcsönösen keres­ték a módját annak, hogyan lehet kialakítani az együttmű­ködést a gépgyártó iparnak ebben az ágában is. Végül megállapodtak, hogy a ma­gyar gyapjúiparban már ki­próbált es jól bevált szövőgé­pek bizonyos részegységeit Magyarország szállítja, más egységek Bulgáriában, Cseh­szlovákiában, és Lengyelor­szágban készülnek, s az alkat­részek ellenében komplett szövőgépeket kap a magyar textilipar. E megállapodás módszereiben, hasonlatos a Zsiguli-programhoz, illetve a gépkocsialkatrész-gyártás sza­kosításához. Bár a textilipar­nak ez irányú programja jó­val kisebb arányú a Zsiguli- kooperációnál, számunkra mégis nagyjelentőségű. Az öt­éves tervidőszak alatt kicse­rélik a gyapjúipar szövőgé­peinek csaknem egyharmad részét, többségében olyan szovjet gépekkel, amelyeket alkatrészek ellenében kapunk. A megállapodás 1972. első felére 170 komplett -alkatrész- egység szállítását írja elő, s külkereskedelmünk eddig már 187-et adott át. A következő négy év alatt összesen 6815 szövőgéphez használnak fel majd a Szovjetunióban ma­gyar részegységeket. Ezek el­lenében 1975. végéig 615 szö­vőgép érkezik a Szovjetunió­ból Magyarországra, s így az alkatrészek értéke teljesen ki­egyenlíti a gépek árát. més érdekében. határozat született: NŰGRAD — 1972. október 6., péntek

Next

/
Thumbnails
Contents