Nógrád. 1972. október (28. évfolyam. 232-257. szám)

1972-10-04 / 234. szám

Haxtáji gazdaságok szarvasmarha-tenyésztés Két óra között Természetvédelem Újjáépítsük-e Salgó várromját? é* a A szarvasmarha-tenyésztés fejlesztése gazdaságpoliti­kánk egyik központi kérdése. Nagy szükség volt az ágazat fejlesztését szolgáló intézke­désekre. mert az utóbbi két- három évben sajnos, a ter- melép és a szükségletek ala­kulásában ellentétes tenden­cia érvényesült: a hazai fo­gyasztás és az exportigények ugyanis növekedtek, ugyan­akkor a termelés csökkent. A kiegyensúlyozott ellátás ér­dekében az elmúlt két évben jelentős mennyiségű vajat, tejport kellett importálni. A nemzetközi piacokon a vágó­marhaárak jelentősen növe­kedtek, ugyanakkor az élő­marha és marhahús meny- nyisége kis mértékben csök­kent. A lakosság növekvő fogyasz­tási szükségletének hazai ter­melésből való kielégítése, to­vábbá a távlatban is gazda­ságos export növelése megkö­veteli a jelenlegi kedvezőtlen helyzetet előidéző okok mie­lőbbi megszüntetését és a szarvasmarha-tenyésztés fej­lesztésének hosszú távú meg­alapozását. A szükségesnek ítélt fejlesztést legjobban az gátolja, hogy a termelőkapa­citást meghatározó tehénállo­mány évről évre csökken; ma például mintegy 40 ezerrel ke­vesebb, mint 1966-ban volt. A jelenlegi helyzet kialakí­tásában sok tényező játszott szerepet, közülük itt azt em­lítjük, hogy a kisüzemi gazdaságokban jelentős mér­tékben csökkent a tehénállo­mány. Ez oda vezetett, hogy a nagyüzemi szarvasmarha­tenyésztésben tapasztalható fejlődés nem pótolta a kis­üzemi szektornál bekövetke­zett termeléskiesést. Ugyan­csak hozzájárult a helyzet kialakulásához az is, hogy a háztáji gazdaságokból eladás­ra felkínált borjak és növen­dékállatok, illetve esetenként az ott megtermelt tej értéke­sítési biztonsága időszakon­ként hiányzott. De jelentős gondok adódtak a nagyüze­mekben is. Mindezek együt­tesen igényelték a kormány- szintű segítséget. Mi jellemzi a kormányha­tározatot? Mindenekelőtt az, hogy komplexen intézkedik a szarvasmarha-tenyésztés fej­lesztésére. A takarmánybázis korszerűsítése, a fajtapolitika kialakítása, az állategészség­Tréfák — Mit égetsz a kályhában? — Az iskolai bizonyítvá­nyaimat. _ ?? — A fiú most megy isko­lába. hamarosan megtanul ol­vasni. Nem akarom, hogy a kezé­be kerüljenek. * — Ferkó, honnan veszed ezt az ostobaságot, hogy a hang gyorsabban terjed, mint a fény? — Ez csak világos, tanító néni. Amikor bekapcsolom a televíziót, először hangot hal­lok, s csak azután jelenik meg a kép! — Bevallom, hogy jobb sze­retem az autómat, mint a fe­leségemet. — Ugyan, ne mond) már ilyet! — Okom van rá. Nézd csak: az autót oda vezetem ahová akarom. A felesége­met nem. Ha autóval me­gyek. az emberek irigykedve néznek rám, ha a felesé­gemmel — szánalommal. Az autót elég öt évben egyszer újra festetni, a feleségem minden hónapban új ruhát . követel. És még csodálkozol? ügyi kérdések, vagy a szak­mai műveltség és az ágazat­ban dolgozók társadalmi meg­becsülésének fokozása épp­úgy eleme a kormányprog­ramnak — mint az anyagi ösztönzés, a jövedelmezőség fokozása, vagy a termelést bővítő alapok fejlesztése. Mivel a háztáji szarvas­marha-tartás változatlanul je­lentős szerepet tölt be a gaz­daságpolitikában — állatte­nyésztés-politikánkban — ezért a kormányprogram az e gazdaságokban fellelhető gon­dok orvoslására is intézkedik. Határozott állásfoglalás szü­letett például a nagyon sok­szor vitatott fajtapolitikában is. A határozat ezzel kapcso­latos része — természetsze­rűen alapvető különbséget tesz a nagyüzemek és a ház­táji gazdaságok között. Míg a nagyüzemekben ugyanis részben a beruházásokkal va­ló takarékos gazdálkodás, részben a nagyüzemi terme­lésszervezés feltételeinek megteremtése érdekében — az üzemi termelés adottságok­hoz igazodóan — a hasznosí­tási irányokat határozottab­ban szét kell választani, ad­dig a kisüzemi gazdaságok­ban távlatban is célszerű a kettős hasznosítású magyar­tarka állomány fenntartása, egyidejűleg javítva annak tej- és hústermelő képessé­gét. Az állomány növelése és termelésének fokozása — most már az új intézkedések­re támaszkodva — a követ­kező időszakban a fontos ten­nivalók közé tartozik. Az ál­lomány növelésének és sza­kosodásának feladata a te­nyészállat-gazdálkodásban is változást kíván. A fajtapoli­tika érvényesítésén túl, ennek keretében tovább kell javíta­ni a tenyészüszők felnevelési arányát és biztonságosabbá kell tenni a termelésben való megtartását Ezzel egyidejű­leg a „háztáji üszőborjú-fel- nevelési akciót” tovább foly­tatják az ebben érdekeltek. A tenyésztési munkához szorosan kapcsolódnak az állategészségügyi feladatok is. Megvannak a feltételei annak, hogy a nagyobb köz- igazgatási. területek teljes gü- mőkór-mentesítése 1975-ig be­fejeződjék. A gümőkór- mentesítés országosan — az eredeti célkitűzésnek A Magyar Posta októberben 10 forint névértékű blokkal emlékezik meg az Apollo—16 űrhajó sikeres útjáról. Ez al­kalommal Young és Duke kozmonauták több mint há­rom napot töltöttek a Hol­don. Kékesi László grafikus- mCh/ész az Apollo—16 blokk­nál eltér a rakéta bélyegek­nél eddig használt színektől, mert alapul bordóba átmenő rózsaszínt választott. Az Apollo-repüléseket pos­tánk eddig is nyomon követ­te, először 1969-ben a Hold megközelítése, megkerülése szerepelt blokkon. Aztán a kozmoszkorszak egyik legna­gyobb eseményét, az első em- oer holdra lépését, az Apolló— 11 útját köszöntötte a Magyar Posta kiadványa. Ez a blokk fogazatra is nagyon keresett, megfelelően — 1978-ra való­sul meg. Ennek érdekében a gümőkór-mentesítéssel kap­csolatos támogatásokat fenn­tartják. A szarvasmarha-tenyésztés komplex fejlesztésének prog­ramjában az új közgazdasági ösztönzők, az új ár- és üzem­viteli támogatások jelentős helyet foglalnak el. A háztá­ji, ház körüli szarvasmarha­tartókat is régóta foglalkoz­tatják és közvetlenül érdek­lik, érintik ezek a kérdések. A következőkben tekintsük tehát át ezeket. Az 1973. január 1-vel élet­be lépő új árintézkedések ér­telmében a tej felvásárlási ára literenként 1,30 forinttal, a vágómarháé pedig kilo­grammonként 5,70 forinttal növekszik. A vágómarha ár­emelésén belül — a minőség­től függően — nagyobb arány­ban javult a hízott növendék­marha és kisebb arányban a selejttehén felvásárlási ára. A háztáji és egyéb kisüze­mi gazdaságok eddig — 4 éves tartási kötelezettség mellett — vásárolt, vagy sa­ját nevelésű tenyésztésbe ál­lított vemhes üszők után 8000 forint támogatást kaptak. Ez a támogatás 1973. január 1- vel megszűnik, mivel túlzott mértékben ösztönzött a te­hénállomány cseréjére. Az új támogatási rendszerben mindazok a kisüzemek, ame­lyek tehenet tartanak, évente 1500 forint támogatásban ré­szesülnek. Ez — a célokkal egyezően — a mainál hosz- szabb időre szóló tartásra serkent. Ez a támogatás á magasabb tejár és kedvez­ményes OTP-hitelezés esetén elfogadhatóan ösztönöz. A te­hénállomány növelése, vagy cseréje esetén az OTP a kis­üzemi gazdaságok részére — az érvényben levő hitelrend­szeren belül — 25 ezer forin­tig terjedhető hitelt nyújthat. A közgazdasági környezet e célra irányító módosításával lehetőség nyílik arra, hogy a szarvasmarha-tenyésztésben mintegy 20 éve alkalmazott adminisztratív korlátok 1973. január 1-vel feloldódja­nak és a mezőgazdasági ter­melőüzemekre bízzák a nő­ivarú állomány kivágásának elhatározását vágottan 450 forint az ára. A 8. űrhajó útja újra feltűnik a Hold meghódítását bemuta­tó 1969. évi sorozatban, ahol először látható magyar bélye­gen az Apollo—10. Kisívet ka­pott a 12. és 13. Apoliö, majd blokkot a program 14. és 15 útja. Mi vírható? Az év utolsó negyede áll előttünk. Október filatéliai eseménye a Posta és Bélyeg- múzeum megnyitását köszöntő bélyegpár, és az Apollo—16. blokk megjelenése. November­ben a hagyományos festmény­kiadás a hazai egyházi és vi­lági üvegfestészetből meríti témáját. A hétértékű sorozat­hoz tartozik és a kiadás szép­ségét már előre jelezte a jú­niusban megjelent „Belgica A Salgó-vár újjáépítését már 1935-ben sürgette dr. Dor- nyay Béla, volt gimnáziumi tanár, honismertétől aki így írt erről a kérdésről egyik munkájában: „Erre a kérdésre határozott igennel felelhetek. Sokféle ok szolgál erre, leginkább pedig a várrom állandó, feltűnő pusztulása. 1853-ban például még az ablakok helyei is jól láthatók voltak a romokon. Ma már nyomuk sincs. Nem lett volna-e jobb akkor helyreál­lítani? Minden bizonnyal, mert ma több eredetit láthat­nánk belőle. De ha most sem konzerváljuk Salgót, úgy 50 év múlva talán annyi sem ’72” blokk. Martos Flóra, Rad­nóti Miklós emlékére és a Textilműszaki Múzeum meg­nyitására egy-egy bélyeget ad­nak ki. Az évet zárja, illetve 1973. első kiadása a három értékből álló, réznyomással készülő Petőfi-sorozat. Liechtenstein most harma­dik alkalommal, újra három bélyeggel emlékezik meg a fi- latélia történetének nagy alakjairól. Ez a kiadás, a bé­lyeg atyja, Sir Rowland Hill bemutatásával kezdődött meg. a legújabb értékekről Emilio Diena, André de Cock és Theodore E. Steinway arcvo­násait ismerhetjük meg. Die­na a gyűjtőmozgalom itáliai szervezője és klasszikus olasz bélyegek nagy tudósa volt. Ismereteit két fiára, unoká­jára is átörökítette. A belga gyűjtők sokat köszönhetnek De Cocknak, aki a hazai pos­tamúzeumot megszervezte. Hat évtizede kutatásai ered­ményét tanulmányokban tette közzé. A nálunk zongoráiról ismert hangszergyáros. Stein­way az Egyesült Államok gyűjtői életét lendítette fel Segítségével jöttek létre az első New Yorkban tartott bé­lyegkiállítások (1913, 1926, 1937). Elsők között foglalko­zott motívumgyűjtéssel, szen­vedélyesen kereste a zenével kapcsolatos bélyegeket, az út­törők sorozatában szívesen üdvözölnénk a magyar gyűj­tés képviselőjét is. A hazai kezdeményezőkről kevés szó esik, az első jelentősebb gyűj­tőnek, Pollatsek Sándornak még a nevére is pontatlanul emlékezünk. lesz belőle, mint Zagyvafőből, vagy Baglyaskőből, melynek 1826-ban még tekintélyes rom­jai voltak. Magukat, a még meglévő várfalakat cement védőleön- téssel kellene ellátni, miköz­ben apróbb helyreállítások is végzendők, a közvetlenül a falak alatt talált falrészek visszarakásával. A már a föld­del egyenlővé tett falrészeket mintegy méteres magasságig helyre kell állítani, úgy, hogy az egész várépítmény magya­rázó értelmet nyerjen, nem hozzáértőtől is áttekinthető legyen. Ezenkívül minden vár­romból egy-két szobányi, vagy teremnyi részlet, avagy egy- -egy torony az eredetinek leg­hívebb stílusában helyreállí­tandó, hogy így szintén az eredeti vár stílusát 'érzékelhe­tően megmagyarázza a nem szaktudós kisdiáknak és akár az egyszerű kirándulónak is. Ebben a helyreállított vár- részben, amint külföldön is láthatjuk, rendszerint elhe­lyezhető lenne egy-egy őr. Az egyik helyszínen talált törté­nelmi emlékekből, vagy ha a leletek már más múzeumban vannak, akkor ezeknek hiteles másolataiból.. Ezekkel a gondolatokkal dr. Dornyay Béla már régóta fog­lalkozott, sőt legutóbbi itt- tartózkodása során volt tanít­ványainak szinte siettető, fél­tő gonddal parancsolta „ne hagyjátok elpusztulni Salgó várát, környékünk gyöngysze­mét”. Ha már 37, évvel ezelőtt fon­tos volt a legfontosabb védel­mi munkák elvégzése, akkor most még inkább. A lelkes természetbarátok, fiatalok már tettek és fognak is tenni a cél megvalósítása érdekében, hi­szen egyre fokozódik az ide­genforgalom. Csak széles körű társadalmi összefogással és a helyi vállalatok önzetlen se­gítségével valósíthatjuk meg céljainkat Ne hagyjuk elpusztulni Sal­gó -várát, mentsük meg az utókor számára. Lassan helyet cserél az ősz az elvénült nyárral, üres ma­dárfészkek felett ökörnyál úszik a dérlepte mezőkön. Ki­kericsek lila virágai búcsúz­tatják a nyarat. Labdaszerű pókhálók lepik el az alvásra készülő tisztáso­kat. Nászt tartanak a szarva­sok. Nemrégen még egy for­rásból ittak a hold fényénél, vetélytársaikkal, most élet­halálharcot vívnak, hogy új életet adjanak. A íekete harkályról Sajnos, egyre ritkábban lát­hatunk fekete harkályt. Ez a majdnem varjú nagyságú ma­dár, az öreg, odvas fáik kivá­gásával egyre jobban ritkul. Hazája, majdnem egész Euró­pa, Közép-Ázsia, messze Kínáig mondható. Északon inkább elő­fordul, mint délen. Ahol ösz- szefüggő, nagy fenyő- és bükkerdőket talál, régi ősi részeket, különösen a hegyes vidéken, ott nem fog hiányoz­ni. Kivételesen szemlélhetjük közelebbről, mert elég vad, magára vigyázó madár, me­lyet a legkisebb gyanú to­vábbűz. Az erdőben nem repül magasan, de tisztások, vágások, völgyek fölött szaj- kószerűen, nemigen hullám­zó szárnyalással mindig maga­san siet át, jellemző krikk- krikk hangjával vonja magára a figyelmet. Erdejét nem hagyja él, ha­nem ott tölti egész életét a százados, korhadó, sudár tör­zseken, nap -nap után, min­den évszakban. Hatalmas csőrével jókora lyukakat vág a fákon és, hogy élelemhez jusson, valóságos ácsmunkát végez, melynek nyomát a fa tövében nagy szilánkok, forgácsok árulják el. Fészkelni is ilyen vén, podvás törzsekben, ügyesen kivájt lyukakban, ritkán alacsonyan, többnyire azonban nagy ma­gasságban szokott. Tápláléka főleg nagy erdei hangyákból, különböző álcákból, rovarok­ból, bábokból, férgekből, her­nyókból áll. Különösen szereti a fadarazsak, lódarazsak, kecs­kedarazsak lárváit. Egy-egy fe­kete harkálypár nagy, kiter­jedt területen szokott élni, s mást ott nem tűr, maga azon­ban szorgalmasan végigjárja birodalmának hangyabolyait, korhadó fáit — kivált a tus- kókat —, hogy napi eleségét megszerezze. Kíméletre méltó, egyre ritkuló madárfajunk, amely minden védelmet meg­érdemel. Az ősz ködös világa fino­man, észrevétlenül oson bo­korról bokorra, színpompás varázsát szinte odalopja az erdők-mezők kárpitjára. A növények népes tábora is pihenni készül, a nap bá­gyadt alkonyati fénye meg- megsimogatja az ősz utolsó vi­rágait. Hazafelé tart, pihenni tér a természet. 6 NÓGRÁD — 1972. október 4., szerda Dr. Fehér Károly BÉLYEGGYŰJTŐKNEK Apollo-16 Hazafelé tart a természet

Next

/
Thumbnails
Contents