Nógrád. 1972. október (28. évfolyam. 232-257. szám)

1972-10-29 / 256. szám

Munkásasszony Kulcsár felv.

Ami fénylik, az még...

Vadállománybecslés

i

A megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vadászati felügyelője felülvizsgálja, hogy a vadász- társaságok végrehajtották-e a korábban megjelölt vadkilövést. Arról van szó ugyanis, hogy a nagyvadállomány a megengedettnél nagyobb szambán elszaporodott. Ennek következménye, hogy igen nagy károkat tesznek a mezőgazdasági kultúrákban, de az erdőben, különösen a növendékfákban is. Most összehasonlítást tesznek, hogy a tavaszi vadbecslésekhez viszonyítva hogyan alakult a vadállomány száma. Ez az intézkedés egyébként összefügg az állomány minőségének alakulásával is. A feladat megbeszélésére összehívják a vt-k elnökeit, ahol emelett szerződésmódosításokat is végrehajtanak. Ennek lényege, hogy engedélyezik a volt apróvadasoknak a nagyvadkilövést.

Nicsak — tört ki belőlem önkéntelenül, amikor a kenyérboltba belépve megláttam a hatalmas friss briósokat. Majdnem akkorák voltak, mint tíz évvel ezelőtt a zsemle, az a finom, ropogós. Ez igen, ez fejlődés! A reflexeim is nyomban működésbe léptek, olyan étvágygerjesztőén, hatalmasan bámultak rám a péksütemények, amíg blokkot kértem. Titokban már ki is néztem azt a felső kettőt, a két legszebbet.

Mosolyogva adtam át az eladónőnek a blokkot, mintegy sejtetve felfedezési örömömet. Az eladónő szintén mosolygott. Aztán ugyanúgy mosolyogva, belenyúlt a süteményes kosárba. Belenyúlt, kotorászott, mégjobban kotorászott, majd legalulról kiemelt

két barna, fonnyatag, aprócskának méretezett süteményt. Azután ugyanazzal a bájos mosolygással az arcán, átadta.

Nyugi — gondoltam magamban —, csak semmi idegesség! Ki kell, hogy cserélje. Ezt nem teheti velem!

De mire ismét a kezébe nyomtam volna a papírzacskót, ő már a másik pultnál mosolygott. Vártam, odaszóltam, aztán megint vártam. Sajnos, helyijáratom nem várt, mert gúnyos berregéssel húzott el az ajtó előtt. Végül csodálkozva ismét rámnézett az eladónő:

— Maga már megkapta, nem?

— Igen, de..;

— Hát akkor?

S ment tovább kotorászni a kosárban, kisebb méretű, kevésbé kívánatos sütemények után.

Vajon milyen lélektani, vagy üzleti elgondolás rejlik amögött, amikor az eladó a zacskóba csempészi a zöld gyümölcsöt, a romlott zöldséget és teszem azt, az égett és parányi brióst?

G. H. M.

ősz hajú, idős néni a panasztevő. A tekintete riadt, minduntalan elpityeredik

ahogy beszél.

— Megértem hetven évet, de soha nem pörösködtem senkivel. És most egy ilyen csúnya ügy... — Már nyúl is a zsebkendőért. A könny- áradat szinte elsodorja szaval értelmét. Amikor valamelyest összeszedi magát, szomorú, de sajnos nem egyedülálló történet bontakozik ki szaggatott előadásából.

Főszereplője egy kétszobás 'rsaládi ház, amelyet a néni két és fél évvel ezelőtt eladott egy házaspárnak. Az adásvételi szerződésben kikötötték, hogy a kisebbik szoba élete végéig az ő használatában marad, és ezen felül megilleti a konyha és a többi mellékhelyiség használatának joga is. Néhány hónapig rendiben is volt minden. Akkor azonban az új tulajdonos felfedezte, hogy nem szerepel az adásvételi szerződésiben az a szó, hogy „díjtalanul”. Tudniillik, hogy 5 ingyen köteles biztosítani a fclsszobát a néninek. Ezen felbuzdulva felszólította: fizessen lakbért. A néni kis töprengés után arra a következtetésre jutott, nem azért adta el ilyen olcsón a házát, hogy most a vételárból bárJ\tent kell komolyan eenni

Évek óta keresem a választ arra a kérdésre, hogyan osszunk jutalmat, kinek és mennyit?

Persze, engem csak elvi alapon érdekel a dolog, mert rajtam kívül álló okok miatt, eddig senkinek egy fillér nem sok, annyi jutalmat se adhattam. Ennek ellenére kutatásaimban az utóbbi évek során meglehetősen előre haladtam. Ebből kívánok némi ízelítőt adni. Gondolom, soha jobbkor, hiszen a közeljövőben alkalom nyílik ezeket kipróbálni.

Először is adjunk jutalmat annak, akinek nagy szája van, s az istennek se hajlandó befogni. Egy kis nyugalom ennyit csak megér, nem? Különösen akkor adjunk, ha még tud is rólunk valamit. Minél többet tud, annál nagyobb legyen a jutalom összege. De egy árva garast se adjunk annak, akit merő jószándék, meggyőződés ösztönöz arra, hogy szóvá tegye a problémákat. Nyugodtak lehetünk, ebből baj nem származhat. Úgyse a pénzért csinálja.

Jutalmat érdemel, aki lelkesen nyüzsög, amíg szem előtt van. Még akkor is, ha a hátunk mögött szamárfület mutat, és azt híreszteli, nem vitás, ránk célozva, hogy korrupt és tehetségtelen emberekkel nem lehet együtt dolgozni. A munkatársai, akik ki nem állhatják, az illetéktelen jutalom hallatán egészen biztosan ki fogják utálni maguk közüL

Ezzel szemben legfeljebb elvétve adjunk jutalmat annak, aki nagy igyekezettel és jól dolgozik, mert szereti a foglalkozását, a munkáját. Az ilyen embereket nem szabad pénzzel elrontani. Dicsérjük őket, de ne sokat. Állítsuk példaképül a többiek elé, ha éppen senki sincsen a közelben. Foglaljuk imába a nevüket, ők ezzel is beérik. Arról nem is beszélve, hogy ez a legolcsóbb jutalmazási mód. Úgyszólván nem kerül semmibe.

Adjunk még jutalmat azoknak, akik régen kaptak, mert igazság is van a világon. A nagycsaládosokat itt számításon kívül hagyhatjuk, ha netán jól is dolgoznak. Ezzel még a gyanúját is elháríthatjuk annak, hogy a jutalomnak esetleg szociális jellege lenne.

Végezetül, bár ezt talán mondani sem kell, ne feledkezzünk meg a szívességtevőkről se, a kiválasztottakról, a kedvencekről, akik munkájuk milyenségétől függetlenül, szóval, érdek nélkül tetszenek nekünk. Pláne, ha szoknyát viselnek. Azokra is gondoljunk, akiknek valamelyik hozzátartozója a főhatóságon dolgozik. S adjunk végül jutalmat fi takarítónőnek, mert különben elmegy tőlünk. Másrészt ezzel könnyen népszerűvé válhatunk, s mintegy mellékesen jól is hangzik.

Azt akarják mondani, hogy ezekben az ötletekben semmi új nincsen? Ezeket némely helyeken már régen kitalálták? Na, és? Talán arról én tehetek?

Számvetés a lakossággal

NAGY felelősséggel járó számvetés kezdődött megyénkben. A szántóföldeken sok még a munka, de szemlátomást rövidülnek a nappalok és a hosszú őszi-téli estéken összegyűlnek az emberek, alkalom nyílik arra, hogy a tanácsok beszámoljanak a végzett munkáról. A tanácstagokat, a tanácsi szerveit tisztségviselőit közvetlenül vagy képviselői útján "közvetve a nép választja. Ebből következik, hogy a tanácsok a lakosságnak tartoznak számadással. Ezt a kötelességszerű felelősséget éreztem a megyei tanács legutóbbi ülésén, amikor olyan fontos és átfogó kérdést tárgyaltak, hogy mit tettek, mi a tanácsok feladata, hogy a megye munkásainak élet- és munkakörülményei javuljanak.

Az új tanácstörvény kiterjesztette a tanácsok felelősségét, s egyidejűleg a vállalatok és a tanácsok együttműködését új elvi alapokra helyezte. A tanácsok gondoskodnak a terület és a település fejlesztéséről, közművesítésről és lakásépítésről, a kereskedelmi ellátás és szolgáltatás szervezéséről, a művelődésügyi, egészségügyi és szociális igények kielégítéséről.

Mit tettek, hol tartanak a tanácsok? Először készült el a megye területfejlesztési terve, a nagyobb községek is a rendezési tervhez igazodnak.

Közös számadásunk első rovatába írhatjuk, hogy 37 ipari üzem települt a megyében.

Ma „már nemcsak Salgótarján és környéke ipari központ, nanem megyénk csaknem minden részén munkát és megélhetést találnak az em- oerek. Soha ennyi nő és fiatal nem dolgozott az ipar- Dan, mint napjainkban. Az új üzemekben, a ZIM-ben, a kohászati üzémekben, több tanácsi vállalatnál javultak a munkafeltételek.

SALGÓTARJÁNBAN egyik tervidőszakban sem épült any- nyi lakás, mint most. Tavaly 506 új lakást adtak át és az eddigi teljesítés garancia arra, hogy elkészül a negyedik ötéves tervben ígért háromezer lakás. Balassagyarmaton az elmúlt évben a tanácsi bérlakások 90 százalékát fizikai és a termelést közvetlenül irányító munkások kapták. A megyei tanács feladatként szabta, hogy a munkáslakta települések lakás, kommunális és közlekedési viszonyainak javítására a tanácsok megkülönböztetett figyelmet tordítsanak. Igaz, minden jogos igénylőnek még nem jut lakás, de lényegesen javul a helyzet.

A számadáskor azt sem szabad elfelejteni, hogy honnan indultunk, nem is régen az országos átlagnál is rosszabb helyzetben voltunk. Ki tudja azt, hogy az elmúlt évtizedekben hány gyermek és felnőtt betegedett meg vagy pusztult el, mert egészségtelen, rossz volt a víz. Az utóbbi évek fejlődését jelzi, hogy a megye lakosságának 31 százalékát látták el közműves ivóvízzel, több községben kedvező változás történt, bár még mindig az országos átlag alatt vagyunk, de a munkáslakta települések majdnem mindegyikét bevonták a közműves ivóvízellátásba.

Szinte alig akad olyan község megyénkben, ahol az utóbbi években ne épült volna áruház, üzlet, presszó, kul- túrház. Középületekkel, kulturális, egészségügyi és más Intézményekkel gazdagodtunk. Sok helyen építettek járdát és utat. Igaz, nem mindenütt, több helyen még jogos a panasz, ezt sem szabad elhallgatni,mert mi őszinte, igaz elszámolást akarunk készíteni. Vajon minden családnak egyszerre telik mindenre? Nem, a községi és az össztársadalmi igények is meghaladják az anyagi lehetőségeket, ezért fontossági sorrendet kell tartani.

A KÖZSÉG és az állam is csak beosztással gazdálkodhat; Mit lehet tenni, ha valaminek hiánya feszültséget okoz, ha valamire sürgősen, terven felül szükség van? Salgótarjánban az üzemek, a szülők, a diákok és a különböző társadalmi szervek összefogtak es szinte rekordgyorsasággal háromszázzal bővítették az óvodai férőhelyek számát. Szé- csényben társadalmi összefogással építettek sportöltözöt. Ha a tanácsok a lakossággal együtt készítik a számvetést, akkor nagyobb becsülete lesz az eredményeknek, s ha nagyon hiányzik a járda, az ivóvíz, vagy a fűtőolaj raktár, közös összefogással hamar nótol- hatják. F. L.

NÉMA KUFÁROK NAPJA

Az Országos Anyag- és Árhivatal körlevélben felhívta az illetékes szervek figyelmét, kísérjék figyelemmel, egyes virágárusok nem élnek-e vissza azzal a helyzettel, hogy halottak napján az emberek virággal róják le kegyeletüket hozzátartozóik sírjánál. Nagyon figyelemre méltó ez a felhívás, mert a tapasztalatok szerint minden jelesebb ünnepen egyik óráról a másikra, rohamosan felszökik a virág ára. Látható voll, anyák napján, amikor iskoláskorú gyerekektől tíz-tizenöt forintot kértek el egy szál igen szerény virágocskáért.

A halottak napja az égjük legnagyobb lehetőséget kínálja a virágárak egekbe emelésére. Nincsen család elhalt hozzátartozó nélkül. Természetes, hogy ezen a napon, ha nem többel, egy szál virággal megemlékeznek róla. De a hozzátartozók kényszerhelyzetben vannak. Annyiért vásárolják meg a megemlékezés szimbólumát, amennyiért kénytelenek. Ahogyan divatosan mondani szokták: eszi, nem eszi, nem kapnak mást. A vásárló helyzetét megnehezíti, hogy az ilyen ünnepen használatossá vált krizantém igen mutatós. Nem olyan, mint az anyáknapi szerény kis virág, amiért mégis tizenöt forintot képesek voltak elkérni, hanem nagyon tekintélyes, tetszetős. Sokan, akik elfoglaltak, vagy egyéb okok miatt az utolsó pillanatban kényszerülnek a virágot megvenni, minden pénzt megfizetnek, mert a közvélemény előtt sem tehetik ki magukat megszólásnak. És

mennyien vannak ilyenek. De egyébként is, ezt a virágot napokkal előtte nem vehetik meg, mert tönkremegy. A mai városi központi fűtéses lakásviszonyok között pedig jó, ha egy nap tárolást kibír.

Mi marad hátra? Megvenni annyiért, amennyiért adják. Ezt kell megakadályozni. Egyáltalán, elejét venni a körülmények olyan kihasználásának, hogy arra spekuláljon -valaki : itt * a haszonszerzés lehetősége. Félreértés ne essék, nem a tisztességes haszonszerzést ítéljük el. Nem a tiztességeset, hanem a tisztességtelent. Ezt viszont súlyosan el kell ítélni, ha kell, hatósági eszközökkel is megakadályozni.

A virág szabadáras termék, meghatározott irányárhoz sem lehet kötni. Az erkölcsi értékét kell meghatározni. Hozzáértő kertész szakvéleményét kértük ki. hány forintot fordítanak egy szál krizantém felnevelésére. Egyértelműen mondta: négy-öt forintért állítható elő. Bátor számítás, de fogadjuk el. Ha ötforintos ráfordítás után valaki öt forint hasznot hajt, még senki nem szól egy izót sem. De éppen a konjunkturális helyzetet kihasználva tíz-tizenöt forintot, az már tisztességtelen,

A hatóságok fokozottan ellenőrizni fogják ezekben a napokban a krizantémárusítást. Ellenőrizzék a vásárlók is, és a visszaéléseket ne hagyják szó nélkül. A halottak napja nem a kufárok napja ...

— R —

Ki tesz pontot az ügy végére?

\

Lakás mellett otthontalanul

milyen összeget Is visszaadjon. Ennél fogva nem fizetett. A tulajdonos azonban nem nyugodott; a bírósághoz fordult panaszával. Amikor másodfokon elvesztette a pert. perújítási kérelmet

adott be, de az ennek nyomán indított eljárásból is pervesztesként került ki.

Voltak azonban más' eszközök is a tarsolyában. Ajánlott levélben azonnali hatállyal.. felmondott (!) az idős asszonynak, azzal az

indokkal, hogy jogcím nélkül tartózkodik a lakásban. Ekkor már a néni kereste fel a Salgótarjáni Járásbíróságot. Arra azonban már netn volt módja, hogy panaszát elő is adja. mert az igazság házának lépcsőjén

megcsúszott és eltörte a karját. Négy hónapig nyomta az ágyat a megyei kórházban. Amikor már annyira jól érezte magát, hogy elhagyhatta volna a kórházat, átadta szobája kulcsát a húgának, hogy meleg szoba várja, mire hazaérkezik. A húg azonban dolgavégeaetlenül tért vissza, tudniillik nem engedték be a lakásba. „Nincs ott semmi keresni valója” — ezt üzenték.

A néni végül utcára azért nem került, mert cukorbeteg is. akinek nyugalomra, rendszeres gyógyszerszedésre és diétára van szüksége, a baleseti sebészet főorvosa ott tartotta a kórházban. Másként ugyanis nem látta biztosítottnak a felgyógyulását. Hét hónap azonban még a legjobb kórházból is sok. ha- zakiváhkozott. összeszedte a cókmókját, és megpróbált bejutni a lakásba. A próbálkozás nem járt sikerrel, ezért felkereste a tanács lakásügyi osztályát, és panaszt tett a birtokháborítók ellen. Panasza meghallgatásra talált; rendőri segédlettel törtéle fel a kerti kaput, miurán a bent lakók még az URH-kocsi láttáh sem tértek iobb belátásra. Sőt átszóltak

a kerítésen:

— Menjen a szociális otthonba, vagy kolduljon.

Végül mégis bejutott, de nem volt benne sok köszönet. Hamarosan újabb meglepetés érte; nem volt áram a szobájában. Nem tudott sem világítani, sem fűteni. Felindultan meséli:

— Először azt hittem, hogy talán "az ÉMÁSZ kapcsolta ki az áramot valamiért. Azután kiderült, hogy lakótársaim kapcsolták ki az órát. Nekem ugyanis külön órám van, de a kapcsológomb az ő lakrészükben van. Hiába kértem őket, nem kapcsolták be. Már csak az ágyban tudtam megmaradni, olyan hideg volt. de még így is megfáztam. A húgom végül elintézte, hogy visszavegyenek a kórházba. Ez 1971. őszén volt, azóta itt vagyok.

Eddig tart özvegy Dávid Ferencné története. Se folytatása, se befejezése. Főszereplője pedig nemi tudja, ki hivatott arra, hogy pontot tegyen a dolog végére.

Sz. IC.

NÚCRÁD — 1972. október 29.. vasárnap 5