Nógrád. 1972. október (28. évfolyam. 232-257. szám)
1972-10-28 / 255. szám
FiaiaSok gyárában A gyár a balassagyarmati Kábel Műveli. Fiatal üzem, éppen a napokban került sor az új, 10 500 négyzetméter alapterületű nagycsarnok műszaki átadására. — 1967-ben még rozs termett itt — meséli Géczi Imre, az igazgató. — Az eredeti elképzelések szerint 1974-ben kellett volna megkezdenünk a termelést, de vállaltuk a korábbi kezdést. Az idei tél már a harmadik lesz, amelyet valahogyan ki kell húznunk az átmeneti körülmények között. A harmadik, de az utolsó. 1974. novemberére teljesen felépül aZ üzem. Az igazgató halkan, fegyelmezett szerénységgel beszél a gyár jövőjéről. De ahogyan a maketten mutogatja az épülő létesítmények helyét, szavain átsüt a büszkeség. És még- inkábto, amikor munkatársairól beszél. — Huszonnyolc év az üzemben dolgozók átlagéletkora, és ez a vezető beosztásúakra is vonatkozik — mondja. — Sokan vannak közöttük, akik már akkor Pesten tanulták a szakmát, amikor a gyár még csak papíron létezett. Egyikük éppen belép az ajtón; Borbás Attila, a termelési osztály vezetője. Üzemmérnöki képesítése van, de iskoláinak befejezése után fél évig fizikai munkás volt a pesti kábelgyárban. Hogy miért? Nagyon egyszerű magyarázatot ad: minden ízében érteni akarja azt a munkát, amelynek irányítására vállalkozott. Milyen természetesen is hangzik ez. Mégis tiszteletet érdemel. kerülgetik egymást és a gépeket. De ez nem zavarja őket. — A fiataloknak tetszik ,iz, hogy urai lehetnek egy gépnek — mondja az igazgató. És úgy látszik, nemcsak a fiataloknak. — Nézzen oda — mutat az egyik gépre. — Látja azt a fiút? Az édesapját rávette, hogy ide jöjjön dolgozni. Húzó lesz, ha majd a fia betanítja. Meglett férfi áll a gép mellett. Engedelmesen követi az egészen apró szőke fiúcska „utasításait”, aki szemmel láthatóan nagyon érti már a dolgát.., Kinézünk az ablakon. Ide látni a csarnok körül mindenfelé elszórt, kicsiny, ideiglenes épületeket. Akár a törökök sátrai egy ostromlott vár körül. És a lakói mintha rohamra várnának. Csak éppen ők nem rombolni akarnak: építeni. Sz. K. Fábri Sándor KISZ-titkár és Bállá János: Két nemzedék az új gyárban Virágok az ultrásdobozban Az irodákat zsúfolásig megtömték íróasztalokkal. A munkaügyi osztály és a szállítómunkások öltözője olyan helyiségben van, amely valamikor tyúktenyésztési célokat szolgált. Egy másik részleg a mázsaházban ütötte fel tanyáját. Az íróasztalok között úgy áll a mázsa, mint valami fantasztikus dísztárgy. Ilyen csak egy van. De valamennyi helyiségben megtalálhatók a következő tárgyak: villanykörte egy szál dróton, lavór állványon, vizesvödör, tartóoszlopok, amelyeket egyenesen az erdőből hoztak, és amúgy nyersen, fehérre festettek. Fogas sehol sincs. Viszont a tartóoszlopokba vert szögeken mindenütt kabátok lógnak. És szinte kivétel nélkül minden szobában műanyag ultrásdobozok vannak a falon, amelyekből • soha sem fogy ki a friss virág. Az egyik asztal fölött a Tfalon cigarettadoboz-gyűjtemény díszeleg, „így lakályosabb” — magyarázta a tulajdonos. Egy tűznél.. Szemmel látható, hogy ezek az emberek jól érzik magukat a mostoha körülmények között is. Szívesen vállalják a zsúfoltságot, a téli fagyoskodást, a kétszáz méterre levő kutat és a sok egyéb kellemetlenséget. Bizonyára közrejátszik ebben az a jóleső érzés, hogy kivehetik részüket valami új és szép dolog születéséből. Nem ültek bele a „készbe”. De a lakókocsi, amelyben a személyzeti osztály vezetőjét és a szállítási részleget találom, ad egy másik magyarázatot is. Egy olajkályha fűti a három kis helyiséget. Nincsenek párnázott ajtók, és aki figyelmesen körülnéz, gyorsan rátalálhat a lakókocsi otthonosságának titkára. Tudniillik arra. hogy a meglevő ajtók sincsenek becsukva főnök és beosztott között: Valamennyien ugyanannál a tűznél melegednek. A gépek urai A fizikai dolgozók a segédüzemben tevékenykednek. Nincs túl sok hely, állandóan Jakus Sándor családjának minden tagja itt dolgozik. A fiú csalta ide az apját' Szakszervezeti feladatok Több mint400alapvető eszköz az általános iskolákban Mint hírül adtuk, ülést tartott október 26-án a pedagógus-szakszervezet megyei bizottsága Salgótarjánban, az SZMT székházéban. Közoktatás-politikai kérdésekről esett szó. A résztvevők megvitatták az oktatási intézmények taneszköz-ellátottságát, s az ezzel kapcsolatos szakszervezeti feladatokat. E napirend szóbeli előterjesztője Koós István munkavédelmi felügyelő volt. Tartalom és feltétel Bevezetésül hangsúlyozta: napjaink, s a jövő alapvető feladata a Központi Bizottság oktatáspolitikai határozatából fakadó feladatok végrehajtása. Mi sem természetesebb, hogy a pedagógusok szakszervezete is foglalkozzon e témával, egészében és részleteiben is, még akkor is, ha ez első látszatra talán távol áll a szak- szervezeti érdekvédelemtől. De nem áll távol akkor, ha helyesen látjuk: a tartalmi célok megvalósítása a személyektől, az oktatásügy dolgozóitól elválaszthatatlan. A jelentés a taneszköz-ellátottságról, az anyagi eszközök felhasználásáról, az iskolafenntartók ez irányú tevékenységéről szólott, de szóba kerültek olyan, a mentái- higiénia körébe tartozó alapvető felszerelések is, amelyek közvetlenül a közoktatás dolgozóit, közvetve pedig magát a közoktatást érintik. A KB- határozatnak megfelelően — amely az általános iskoláknak kiemelt szerepet biztosít — a vizsgálódás főként ezen iskolatípusban történt. A vizsgálatba ezúttal húsz iskolát vontak be Nógrád megye területéről, az iskolák kiválogatása a reprezentatív felmérés szempontjai szerint történt. A taneszköz-ellátottság az utóbbi negyedszázadban nagymértékben fejlődött. A ma, s főként a jövő követelményei azonban további! fejlesztést tesznek szükségessé. Az Országos Pedagógiai Intézet szerint ‘426 féle alapvető eszköz szükséges az általános iskolák jelenlegi tantervi követelményeinek teljesítéséhez. Mint a jelentés megállapítja, az új tan tervek belépését kicsit ölbe tett kézzel fogadtuk. Legszembetűnőbb volt a felkészületlenség a természettudományos tárgyaknál, különösen fizikából és kémiából. A szemléltetés fontossága Az alsó tagozatban az átlagos ellátottság 75 százalékos. Az általános helyzeten belül a legtöbb eszköz az anyanyelvi tárgyakhoz áll rendelkezésre iskoláinkban. Valamivel gyengébb az ellátottság a számtan—mértan eszközökben', s néhány helyen gondot okoz a gyakorlati foglalkozások (megtartása. Meglepő, hogy a legszerényebb ellátottsággal a rajz és az ének tárgyak rendelkeznek. A felső tagozatban a magyar nyelv és irodalom kiemelt szerepet kapott. E tárgyban iskoláink ellátottsága igen eltérő képet nyújt, 18-tól 80 százalékig jelentkezik az ellátottság. Az orosz nyelv tanításához zömében 40—60 százalékos az ellátottság. A jelentés a továbbiakban valamennyi tantárgy eszközellátottságát közli, majd az egyéb felszereltsé- gi mutatókkal foglalkozik. E kategóriába az audio-vizuális eszközöket vesszük. A korszerű, nagyobb hatékonyságot nyújtó módszertani eljárások nem nélkülözhetik ezeket az eszközöket. A televízió egyre nagyobb szerepet kap a tanítási órákban, a vizsgált iskolák zömében három-négy, vagy még több készülék áll rendelkezésre. Meglepő viszont, hogy rádióból az iskolák egyharmadában csak egy készülék van. Ez bizonyos fokig már utal a felhasználás mértékére is. A magnóval való ellátottság jobb, csak öt iskola jelzett egyet, több helyen öt-hat készülék is van. A megkérdezett iskolák 60 százaléka rendelkezik hangos- filmvetítővel. E tekintetben jóval az országos átlag (26 százalék) felett vagyunk. A felszereltség és az ellátottság alakulásának tényezői közül a jelentés mindenekelőtt az anyagi erőforrásokkal, a megyei szintű intézkedésekkel, a tanszergyártással és -forgalmazással, az iskolavezetők és a pedagógusok szemléletével foglalkozik A taneszközgyártással és -forgalmazással kapcsolatban például megemlíti: nem szabadna egy vállalat nyereségének függvényévé tenni az iskolák felszereltségét! A hozzászólásokból is kiderül: sokat fejlődött az iskolák felszereltsége, de még mindig sok a tennivaló. Azt is érdemes hangsúlyozni továbbá, hogy a rendelkezésre álló eszközöket is még célszerűbben kell kihasználni, alkalmazni a jövőben. Természetesen, mennyiségi fejlesztésre is szükég van, de már ma sokat jelenthet a felhasználás intenzitásának növekedése az oktató-nevelő tevékenységben. Elgondolkodtató például, hogy Magyarországon ma körülbelül annyi televízió áll rendelkezésre az iskolákban, mint Nyugat-Né- metországban. Ott azonban a felhasználásuk háromszorosa- négyszerese a mienknek. Védnökséget vállalnak Ezután Hartly Jánosné, a pedagógus-szakszervezet megyei bizottságának titkára a Központi Bizottság június 15-i határozatáról és az abból adódó szakszervezeti helyi feladatokról szólott. Hangsúlyozta az aprómunka jelentőségét, az átgondolt, helyi lehetőségekkel számoló pedagógiai tevékenység fontosságát. A határozatot megyénk pedagógustársadalma pozitívan fogadta, az egységes értelmezés és egységes cselekvés fontosságára hívta fel a figyelmet. Most a novemberi nevelési értekezletekre való felkészülés időszakába érkeztek tantestületeink. A szakszervezeteknek az iskolákban a szemléletformálásban is nagy szerepük van. Az anyagi lehetőségekkel, a településfejlesztési tervek figyelembevételével kell felhasználni az anyagi erőforrásokat. A szakszervezetek védnökséget vállalnak a pedagógusok tapasztalatcseremozgalma felett. Rendkívül fontos szerep jut azonban a szakszervezeti bizalmiaknak, aktíváknak a módszertani kultúra fejlesztésében is a tantestületekben. Egészségesebb munkamegosztásra kell törekedni a testületekben a fizetett túlmunkában és a társadalmi munkában is. T. E. Napirenden: a mezőgazdasági szövetkezeti társulások helyzete A megye mezőgazdasági szövetkezeti társulásainak helyzetét elemezte — többek között — pénteken Nagymezőn a Nógrád megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. A helyzetelemzést és a legfontosabb tennivalók meghatározását dr. Bencze Barna vizsgálatvezető előterjesztésben vitatták meg. A pásztói járási NEB-tagjainak részvételével megrendezett közös tanácskozáson többek között megjelent Juhász Sándor, a pásztói járási pártbizottság első titkára és Ispán Károly, a járási hivatal elnöke. A megyében a gazdaságirányítási reform bevezetése előtt csupán hat termelőszövetkezeti társulás működött. Ezek száma néhány év alatt 14-re emelkedett. A szövetkezeti mozgalom jellemző kísérő jelenségévé vált a közös gazdaságok társulása. Kezdetben főleg építőipari tevékenységet folytattak, így megoldották a termelőszövetkezetek kapacitáshiányából eredő gondokat. Országosan is elsőként alapították meg a TÖVÁLL- okat, melyek tehermentesítették az állami és szövetkezeti építőipart. Általános tapasztalat — állapította meg a NEB —, hogy egy-egy társulás megalapításának előkészítése olykor évekig elhúzódik. Ennek magyarázata: a változó közgazdasági szabályzók, az érdekek egyeztetésének nehézségei, valamint előfordult társulási alapítótőke hiánya is. Megállapítható, hogy Nóg-' rábban több társulásnál sä alapító összegből csak az állóeszközök költségeit tudták fedezni, míg a forgóeszközellátottság éveken keresztül nem volt kielégítő. Ezáltal az alapító közös gazdaságok' legtöbbször kismértékű visszatérítést kaptak, és ez jelentékenyen befolyásolta a társulási kedvet. A megyében 1969. óta a társulások állóeszközértéke 20 millióról 53 millió forintra emelkedett, a forgóeszközök értéke pedig 13 millióról 28 millióra növekedett. E vonatkozásban nehézségek tapasztalhatók a két sertéshizlaló társulásnál (Érsekvadkert, Litke), valamint a mohorai DROGUNION gyógynövénybegyűjtő vállalkozásnál. A vizsgálati megállapítások szerint az építési vállalkozásoknál a rendelkezésre álló gépi eszközök és berendezések, felszerelések műszaki állapota kielégítő, de korszerűség tekintetében elmaradnak a kívánalmaktól. Nélkülözik a korszerű rakodó- és szállítógépeket, így jelentős a fizikai munka aránya. Nem mondható véletlennek, hogy a TÖVÁLL-ok által foglalkoztatott szakmunkások és segédmunkások ilyen körülmények között csak magasabb bérért hajlandók munkát vállalni. A megyében működő társulások betartják a szövetkezeti törvénybe foglalt rendelkezéseket. További tennivalók főleg a belső ellenőrzés és a testületi tevékenység terén vannak. Nem mondható szerencsésnek, hogy a társulások tevékenységüket csak minimális mértékben végzik az alapító mezőgazdasági üzemek számára. Kismértékű a lakosság számára nyújtott szolgáltatás. Főleg az iparvállalatok, intézmények számára végeznek munkát. A szécsényi Tö- VÁLL-nál például közel 50 milliós termelési értékből a mezőgazdasági üzemek csupán 24 százalékkal részesednek. Nem megnyugtató a társulásokat alapítók anyagi részesedése, sőt kapacitáskihasz- nálatlanság és eredménytelen ■ gazdálkodás miatt a pásztói TÖVÁLL-t a közelmúltban felszámolták. Főleg a balassagyarmati, a szécsényi és a nézsai építési vállalkozás jut- - tatott rendszeresen nyereséget az alapító szövetkezeteknek. A közös gazdaságoknál az utóbbi időben némi idegenkedés tapasztalható a társulással szemben. Ennek fő oka, hogy az alapító tsz-ek anyagi érdekeltsége csökkent, hiányos a forgóeszköz-ellátottság, csökkentek a mezőgazdasági beruházások. A vita során öten kértek szót. A felvetődött kérdésekre dr. Bencze Barna vizsgálatvezető és dr. László István, a Nógrád megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke válaszolt. A továbbiakban a pásztói járási NEI? munkáját értékelték. NÓGRÁD — 1972. október 28., szombat §
