Nógrád. 1972. október (28. évfolyam. 232-257. szám)

1972-10-27 / 254. szám

TiliEMÉ V Új hullám a Déryné Színházban Már a nyári bemutatók azt mutatták, hogy az Álla­mi Déryné Színház műsor­politikájában észrevehető vál­tozások következtek be, s ezt a közelmúlt bemutatói csak megerősítették. Az első jel­zés a Princ civil életével lob­bant el, s legutóbb a Tizen­évesek és a Ludas Matyi- fantázia bemutatóival fény­lett föl. A változások arra mutatnak, hogy a színház programja korszerűsödik. Lát­hatóan a formai eszközök terén is új megoldások al­kalmazására törekszenek. Mint minden kísérlet, ez buktatók­kal is jár, s annak ellenére, hogy megyénkben például Ta­ron a Princ életének civilbe­li színpadi folytatása meg­bukott, a kísérlet vélemé­nyünk szerint jó irányba ha­lad. Ma már ugyanis a falusi közvéleményt is élénken fog­lalkoztatják a modern prob­lémák, ha azok nem kiagyal­tak, hanem valóságosak, meg­valósításuk nemcsak művészi, hanem életszagú is. Ennek élénk bizonyítékául szolgálhat a Tizenévesek cí­mű vígjáték. (Irta: James L. Herlihy és William Noble, fordította: György Ágnes), amely műfajától függetlenül nagyon komoly mondanivalót rejt magában. A történet Amerikában zajlik, de tanul­sága és elevensége társadal­munkra is érvényes. Köz­pontjában a fiatalok szerel­mi, egyúttal szexuális élete áll és az az ellentét, amelyet eltúlozva generációsnak szo­kás fokozni, de amely közel sem akkora, semhogy tapin­tattal és pedagógiai érzékkel ne lenne leküzdhető. Mi is történik tulajdonkép­pen? A teenager Artúr (Balogh Béla) szerelemre gyullad a tizenéves Jane Willard (Bes­senyei Zsófia) iránt. Artúr gyermekszobájában fmegtör­ténik a nagy kaland, s né­hány hónap múlva kétségbe­esetten veszik tudomásul, hogy Jane állapotos. Mindket­ten iskolába járnak még, a jövendő gyermektől szabadul­ni akarnak, bár szerelmük mélységében víztükörként fel­villan egy boldog házasság le­hetősége is. Mégis úgy dönte­nek, hogy pénzt szereznek és egy orvossal tiltott műtétet hajtatnak végre. Nagy dille- májukban szükség lenne fel­nőtt tanácsra, segítségre, de a szülők nem akarják észre­venni, hogy Artúr és Jane túllépett már a kamaszkor határán. Hasonló gonddal küszködik Artúr nővére, a huszonéves Lilian, akit vi­szont jóval idősebb barátjá­tól, mondhatnánk szerelmétől választ el a szülői önkény. Artúr mindent meg akar be­szélni szüleivel, s amikor ez nem sikerül, elcsen egy csek­ket édesapjától, s bevált a bankban kilencven dollárt. Ez az az erkölcsi konfliktus, amely többé teszi öncélú víg­játéknál a Tizenéveseket. Artúr könnyelműen bajba sodorta Jane-t, meglopta édes­apját, mégis úgy érezzük, hogy ebben a perben a szü­lők a fővádlottak, akik el­merülve nyárspolgári min­dennapjaikban, a hétközna­pok és ünnepek egyhangú permanenciájában, megfeled­keznek gyermekeikről, s nem veszik észre, hogy a másik szobákban minitragédiák képződnek és zajlanak le. Végül, mint minden vígjá­tékban, itt is megoldódnak a konfliktusok, a Bartley család feje, a „kapitány” ömcritikät gyakorol, Bessy, a felesége is ellágyul fia felnőtté válásán és Jane-hez fűződő szerelmén, mi több Lilian és Artúr ba­rátja, Ernie is egy új kapcso­lat lehetőségét villantja fel találkozásával. Csongrádi Mária, Jászai- díjas pergő ritmusban ren­dezte meg a tizenévesek ke- sernyésen-vidám szerelmi történetét, olykor kicsit szen­timentálisán, de mindig hatá­sosan. Kellemes meglepetés volt Balogh Béla dinamikus játéka, s jó választás volt Jane, kevés lehetőséget nyúj­tó szerepét a csinos Bessenyei Zsófiára osztani, ki tehetsé­gével lelket lehelt a vázlatos figurába. De a kettejük sze­relme körül fonódó cselek­ményszálak kibontásában fontos és hatásos szerepet vállalt Fodor Teréz, Kőszegi Gyula, Kovács Mária és Orosz István is. Ilyen kiforrott elő­adást bemutatón ritkán látni. A Tizenévesek méltán szá­míthat sikerre megyénkben is, különösen a fiatalok körében. Lakos György * Olfist tartóit a pedagögus-szaksieni megyei bixottaOga Ülést tartott tegnap Salgó­tarjánban az SZMT székházé­ban a Pedagógus-szakszerve­zet Nógrád megyei Bizottsá­ga. Első napirendi pontként az oktatási intézmények tan­eszköz-ellátottságával és az ez­zel kapcsolatos szakszervezeti feladatokkal foglalkoztak. A témával kapcsolatban Koós István munkavédelmi fel­ügyelő mondott vitaindítót. Ezt követően a Központi Bi­zottság 1972. június 15-i ha­tározata és az abból adódó szakszervezeti helyi feladatok ismertetése került szóba. Az előterjesztéseket, illetve vita­indítókat mindkét témában élénk vita követte, ismerteté­sére későbbi lapszámunkban térünk vissza. A szovjet líra neves követei Balassagyarmaton, a „szi­bériai hét” egyik kiemelkedő eseménye volt a Budapesti Irodalmi Színpad vendégsze­replése október 24-én dél­után. A Mikszáth Kálmán Művelődési Központ színház- terme zsúfolásig megtelt ér­deklődőkkel. P. Kovács József, akit a televízióból szinte mindenki ismert, kis ismeretterjesztő előadást tartott az ismeretlen Szibériáról. Sok tapsot kapott az az ismeretlen szerző is, aki ezt az irodalmi műsort összeállította, Szibéria múlt­járól, történelméről, földraj­záról igen frappáns áttekin­tést kaptunk. A szibériai származású köl­tők és írók alkotásainak tük­rében megismerkedhettünk Szibéria gazdasági, és kultu­rális életével. Sok szép meg­zenésített vers Dénes Margit zeneszerzőt-előadót dicsérte, a neves színészek, előadók: Koncz Gábor, Dőry Virág, Schubert Éva, Pécsi Ildikó, Somhegyi György a szovjet irodalom tolmácsolóiként mu­tatkoztak be az igényes ba­lassagyarmati nézők előtt, ugyancsak sok tapsot aratva. A Tél telepén című előadás napján, a Horváth Endre Ga­lériában és a Mikszáth Kál­mán Művelődési Központ földszinti klubjában kiállítá­sokon is ismerkedhettek a lá­togatók Szibériával. Szent Johanna Nem szerepel a József At­tila Megyei Művelődési Köz­pont műsorfüzetében, ezért külön is felhívjuk a figyel­met egy műsorára. Már csak azért is, mert megtekintésé­nek elmulasztásával nagy veszteség érné a színházsze­rető közönséget. Bernard Shaw: Szent Johanna című művéről van szó. A darabot október 31-én és november 1-én tűzte műsorára a mű­velődési központ, az előadá­sok kezdete este 19 óra. No­vember 1-én diókelőadást is rendeznek, a fiatalok számá­ra, délután 15 órakor kezdő­dik a színház. A darabot a s "'Ínoki Szigligeti Színház művészei tolmácsolják a sal­gótarjáni közönségnek. KISZ-esküvő Mindig örömmel adunk hírt arról, ha a fiatalok házasság- kötésük formájául a KISZ- esküvőt választját. Az ifjúsá­gi mozgalom iránti elkötele­zettség egyik szép jele ez, s emellett ma már nagyon han­gulatosan, bensőségesen ren­dezik meg a KISZ-esküvőket. Vizsláson szombaton KISZ- esküvő keretében esküszik egymásnak örök hűséget Ka­locsai János és Kakukk Pi­roska. Kalocsai János a bá­nyagépgyár dolgozója és egy­ben Vizslás KISZ-titkára is, Piroska pedig szakács a Sal- gó étteremben, Salgótarján­ban. Az esküvőt a tanácson rendezik meg. Úttörők és KISZ-fiatalok kedveskednek majd az ifjú párnak, s kö­szönti őket a salgótarjáni já­rási KISZ-bizottság is. Pásztó vendége lesz Csurka István Sokoldalú, érdekes program várja az érdeklődőket a pász­tói ismeretterjesztő és keres­kedelmi napok keretében. Az irodalombarátok október 30-án író-olvasó találkozón ismer­kedhetnek meg Csurka István József Attila-dfjas íróval a járási könyvtárban. Műszaki könyvekből és szak- folyóiratokból nyílt kiállítás a Szerszám- és Készülékgyár klubhelyiségében. A kiállítás anyagát október 23—30 között tekinthetik meg a látogatók. Tájékozódás a kézikönyvek világában címmel könyvtáris­mereti vetélkedőt rendezett a járási könyvtár október.26-án. A szécsényi és a pásztói já­rás növényvédelemmel foglal­kozó mezőgazdasági szakem­berei adnak találkozót egy­másnak október 31-én, szin­tén a járási könyvtárban. A találkozóra mintegy húsz nö­vényvédő szakembert várnak. A rendezvény keretében me­zőgazdasági szakirodalmi an- kétra is sor kerül. Szerkessz velünk! A NÓGRÁDI ÚTTÖRŐK ÉS KISDOBOSOK HÍRADÓJA iiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Búcsú a Szpufnyik tábortól Az utolsó napokat töltöt­tük Kemerovóban. Az idő gyorsan haladt, észre sefn vet­tük és máris egy teljes hét múlt el. De a hosszú élmény- sorozatnak nem akart vége szakadni. Nagy örömünkre még a nap is kisütött. Egy ilyen verőfényes délelőttön gyárlátogatásra indultunk. A kapu felett már hozzáértően betűztük ki a felírást: Karbo- litgvár. A fő épületben egy hosszú szobába vezettek be bennünket, ahol a fal mellett nagy asztalok álltak, terítve finom üdítő italokkal, cukor­kákkal, narancshegyekkel. Rögtön láttuk, hogy itt me­gint valami fogadás lesz. A gyár vezetői nagyon szí­vélyesen fogadtak bennünket, beszámoltak a gyár munká­járól, a termelésről, a mun­kások életéről. Megtudtuk azt is, hogy nem mi vagyunk az első magyar úttörő látogatói a gyárnak, hiszen 1968-ban is és 69-ben is járt itt nógrádi úttörődelegáció. Meg is néz­tük a látogatásokról készült fényképalbumot, amelyben sok ismerőst fedeztünk fel. Az ajándékcserók után a gyár vezetőit tiszteletbeli úttörők­ké avattuk. A beszélgetések során sok kérdésre kaptunk választ Megtudtuk például, hogy a gyár a műanyagtár­gyak készítéséhez alapanya­got gyárt illetve az alap­anyagból maguk is készítenek különféle termékeket, köz­szükségleti cikkeket Évente sok ezer kilogramm gyermek­játékot is állítanak elő mű­anyagból a szovjet pajtások számára. Végül megtekintettük a gyár munkáját Minden üzemegy­séget megmutattak az alap­anyag előállításától kezdive a kész áruk csomagolásáig. Egy üzemrészben fiatal munkás- nők vártak ránk ajándékcso­magokkal a kezükben. A lá­togatás után nagyon finom ebéddel vendégeltek meg bennünket Utunk ezután a város egyik hatalmas áruházába vezetett. Tetszés szerint kényelmesen válogathattunk, mindenki igyekezett megérteni, hogy mit szeretnénk vásárolni. Még tanácsot is adtak, hogy a zsebpénzünkből minél szebb, hasznosabb ajándékokat vá­sárolhassunk. Végül csomag­jainkat ajándékkal is kie­gészítették; mindenki égy­egy szép kis szibériai mackót kapott emlékül. Csomagokkal és élmények­kel megpakolva érkeztünk vissza a táborba, de pihenés­re nem volt idő. Alig. hogy megvacsoráztunk, több szov­jet pajtás kíséretében átvo­nultunk a szomszédos Lozsa- tov táborba,. ahol egy béké­éi: szolidaritási összejövetelen vettünk részt. A rövid foga­dás után valamennyien a tá­bor közepére vonultunk fel. Hirtelen elaludtak a tábor lámpái, csak a sok száz paj­tás kezében lobogó fáklyák világítottak. Gyönyörű dalok, versek, kis beszédek hangzot­tak el a háború ellen, a béke érdekében. Bár nem értettük szó szerint a verseket, a da­lokat, a beszédeket, a szerep­lő pajtások olyan átérzéssel adták elő azokat, hogy mind­annyian értettük és átéltük. Lelkesen énekeltük együtt a szovjet pajtásokkal a pionír békedalt; „Puszty vszegdá bugyet szolnce”. Legyen hát mindig napfény! Ezzel a gyönyörű élménnyel zárult kemerovói tartózkodá­sunk utolsó estéje, és másnap már a búcsúzásra került sor. Bevonultunk a tábor főteré­re és ünnepélyesen, az egész tábor tisztelgése közepette vontuk le a magyar zászlót. Elszorult a szívünk; csak ek­kor döbbentünk rá: lehet, hogy örökre el kell válnunk kedves barátainktól. Utoljára még kezet ráztunk, összeölel­keztünk és már indultunk is új kemerovói városok, új ba­rátok felé. Szabó Péter salgótarjáni úttörő Pillanatképek a papírgyűjtésről A Karancs Szálló előtt: téren idősebt asszony néze­lődik. Krülötte gyerekek fut- károznak, kurjong\tnak. — Mi van itt kérem? Át­tették a gyer­meknapot ok­tóberre? — kérdezi az asz- szony. — Á, nem, kedves néni Csak papír- gyűjtés van a suliban — válaszolja meg a kérdését egy szöszke kisfiú és már robog is tovább. Úgy látszik nagyon sürgős a dolga. * Az úton, az autók és egyéb járművek között négykerekű kis kocsi zötykölődik. Három srác húzza rúdjánál fogva. A kocsiban a kiváltságos, a negyedik gyerek üldögél. Ke­zét, lábát kilógatja, láthatóan élvezi a helyzetét. Az autók lassítanak, néhány vezető ki­kiabál valamit a kis társu­latnak. ök azonban nem za­vartatják magukat; a KRESZ előírásainak megfelelően köz­Tf lekednek. És egyébként is; már elegendő papírt gyűjtöt­tek, egy kicsit szórakozni is kell! ★ A szerkesztőségbe kora reg­gel óta jönnek a gyerekek. Kilenc óra felé már elfogy mindennemű régi újság, pa­pírtermék. A hitetlenkedők önként nyitogatják a szek­rények ajtaját. Egy kislány ockasúgja társának; „Milyen újságszerkesztőség az, ahol egy darab újság sincs?” NÓGRAD - 1972. október 27., péntek Képünkön: a gyűjtők egy csoportja vidám hangulatban szállítja a rádióújságokat az iskola felé. Markával Vietnamért A Balassagyarmati Bajcsy úti Általános Iskola Hámán Kató Úttörőcsapatának életé­ből, egy kedves mozzanatról szeretném értesíteni a rovatot. Pajtásaimmal együtt java­soltuk a csapatvezetőnek még szeptemberben, hogy szervez­zünk szolidaritási hetet a hős vietnami nép megsegítésére. A múlt héten volt városunk­ban a vietnami mozgó kiál­lítás. Igaz, kevés ideig tar­tózkodtak itt, mi mégis meg­néztük a rajjal együtt a ki­állítást, tiltakozó levelet küldtünk az amerikai nagy- követségre mindannyiunk aláí­rásával. Az anyagi segítséget úgy oldottuk meg, hogy a kis­dobosok papírhulladékot gyűj­töttek, az ötödik-hatodikosok szilvát szedtek, a hetedik és a nyolcadik osztály tanulói pedig a téesznél a burgonya­betakarításban segédkeztek. Most kaptuk meg a munkánk díját és már postára is ad­tuk. Javasoljuk, hogy a me­gyében élő úttörők is köves­sék példánkat! Papp Éva. csapallitkár

Next

/
Thumbnails
Contents