Nógrád. 1972. október (28. évfolyam. 232-257. szám)
1972-10-27 / 254. szám
TiliEMÉ V Új hullám a Déryné Színházban Már a nyári bemutatók azt mutatták, hogy az Állami Déryné Színház műsorpolitikájában észrevehető változások következtek be, s ezt a közelmúlt bemutatói csak megerősítették. Az első jelzés a Princ civil életével lobbant el, s legutóbb a Tizenévesek és a Ludas Matyi- fantázia bemutatóival fénylett föl. A változások arra mutatnak, hogy a színház programja korszerűsödik. Láthatóan a formai eszközök terén is új megoldások alkalmazására törekszenek. Mint minden kísérlet, ez buktatókkal is jár, s annak ellenére, hogy megyénkben például Taron a Princ életének civilbeli színpadi folytatása megbukott, a kísérlet véleményünk szerint jó irányba halad. Ma már ugyanis a falusi közvéleményt is élénken foglalkoztatják a modern problémák, ha azok nem kiagyaltak, hanem valóságosak, megvalósításuk nemcsak művészi, hanem életszagú is. Ennek élénk bizonyítékául szolgálhat a Tizenévesek című vígjáték. (Irta: James L. Herlihy és William Noble, fordította: György Ágnes), amely műfajától függetlenül nagyon komoly mondanivalót rejt magában. A történet Amerikában zajlik, de tanulsága és elevensége társadalmunkra is érvényes. Központjában a fiatalok szerelmi, egyúttal szexuális élete áll és az az ellentét, amelyet eltúlozva generációsnak szokás fokozni, de amely közel sem akkora, semhogy tapintattal és pedagógiai érzékkel ne lenne leküzdhető. Mi is történik tulajdonképpen? A teenager Artúr (Balogh Béla) szerelemre gyullad a tizenéves Jane Willard (Bessenyei Zsófia) iránt. Artúr gyermekszobájában fmegtörténik a nagy kaland, s néhány hónap múlva kétségbeesetten veszik tudomásul, hogy Jane állapotos. Mindketten iskolába járnak még, a jövendő gyermektől szabadulni akarnak, bár szerelmük mélységében víztükörként felvillan egy boldog házasság lehetősége is. Mégis úgy döntenek, hogy pénzt szereznek és egy orvossal tiltott műtétet hajtatnak végre. Nagy dille- májukban szükség lenne felnőtt tanácsra, segítségre, de a szülők nem akarják észrevenni, hogy Artúr és Jane túllépett már a kamaszkor határán. Hasonló gonddal küszködik Artúr nővére, a huszonéves Lilian, akit viszont jóval idősebb barátjától, mondhatnánk szerelmétől választ el a szülői önkény. Artúr mindent meg akar beszélni szüleivel, s amikor ez nem sikerül, elcsen egy csekket édesapjától, s bevált a bankban kilencven dollárt. Ez az az erkölcsi konfliktus, amely többé teszi öncélú vígjátéknál a Tizenéveseket. Artúr könnyelműen bajba sodorta Jane-t, meglopta édesapját, mégis úgy érezzük, hogy ebben a perben a szülők a fővádlottak, akik elmerülve nyárspolgári mindennapjaikban, a hétköznapok és ünnepek egyhangú permanenciájában, megfeledkeznek gyermekeikről, s nem veszik észre, hogy a másik szobákban minitragédiák képződnek és zajlanak le. Végül, mint minden vígjátékban, itt is megoldódnak a konfliktusok, a Bartley család feje, a „kapitány” ömcritikät gyakorol, Bessy, a felesége is ellágyul fia felnőtté válásán és Jane-hez fűződő szerelmén, mi több Lilian és Artúr barátja, Ernie is egy új kapcsolat lehetőségét villantja fel találkozásával. Csongrádi Mária, Jászai- díjas pergő ritmusban rendezte meg a tizenévesek ke- sernyésen-vidám szerelmi történetét, olykor kicsit szentimentálisán, de mindig hatásosan. Kellemes meglepetés volt Balogh Béla dinamikus játéka, s jó választás volt Jane, kevés lehetőséget nyújtó szerepét a csinos Bessenyei Zsófiára osztani, ki tehetségével lelket lehelt a vázlatos figurába. De a kettejük szerelme körül fonódó cselekményszálak kibontásában fontos és hatásos szerepet vállalt Fodor Teréz, Kőszegi Gyula, Kovács Mária és Orosz István is. Ilyen kiforrott előadást bemutatón ritkán látni. A Tizenévesek méltán számíthat sikerre megyénkben is, különösen a fiatalok körében. Lakos György * Olfist tartóit a pedagögus-szaksieni megyei bixottaOga Ülést tartott tegnap Salgótarjánban az SZMT székházéban a Pedagógus-szakszervezet Nógrád megyei Bizottsága. Első napirendi pontként az oktatási intézmények taneszköz-ellátottságával és az ezzel kapcsolatos szakszervezeti feladatokkal foglalkoztak. A témával kapcsolatban Koós István munkavédelmi felügyelő mondott vitaindítót. Ezt követően a Központi Bizottság 1972. június 15-i határozata és az abból adódó szakszervezeti helyi feladatok ismertetése került szóba. Az előterjesztéseket, illetve vitaindítókat mindkét témában élénk vita követte, ismertetésére későbbi lapszámunkban térünk vissza. A szovjet líra neves követei Balassagyarmaton, a „szibériai hét” egyik kiemelkedő eseménye volt a Budapesti Irodalmi Színpad vendégszereplése október 24-én délután. A Mikszáth Kálmán Művelődési Központ színház- terme zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel. P. Kovács József, akit a televízióból szinte mindenki ismert, kis ismeretterjesztő előadást tartott az ismeretlen Szibériáról. Sok tapsot kapott az az ismeretlen szerző is, aki ezt az irodalmi műsort összeállította, Szibéria múltjáról, történelméről, földrajzáról igen frappáns áttekintést kaptunk. A szibériai származású költők és írók alkotásainak tükrében megismerkedhettünk Szibéria gazdasági, és kulturális életével. Sok szép megzenésített vers Dénes Margit zeneszerzőt-előadót dicsérte, a neves színészek, előadók: Koncz Gábor, Dőry Virág, Schubert Éva, Pécsi Ildikó, Somhegyi György a szovjet irodalom tolmácsolóiként mutatkoztak be az igényes balassagyarmati nézők előtt, ugyancsak sok tapsot aratva. A Tél telepén című előadás napján, a Horváth Endre Galériában és a Mikszáth Kálmán Művelődési Központ földszinti klubjában kiállításokon is ismerkedhettek a látogatók Szibériával. Szent Johanna Nem szerepel a József Attila Megyei Művelődési Központ műsorfüzetében, ezért külön is felhívjuk a figyelmet egy műsorára. Már csak azért is, mert megtekintésének elmulasztásával nagy veszteség érné a színházszerető közönséget. Bernard Shaw: Szent Johanna című művéről van szó. A darabot október 31-én és november 1-én tűzte műsorára a művelődési központ, az előadások kezdete este 19 óra. November 1-én diókelőadást is rendeznek, a fiatalok számára, délután 15 órakor kezdődik a színház. A darabot a s "'Ínoki Szigligeti Színház művészei tolmácsolják a salgótarjáni közönségnek. KISZ-esküvő Mindig örömmel adunk hírt arról, ha a fiatalok házasság- kötésük formájául a KISZ- esküvőt választját. Az ifjúsági mozgalom iránti elkötelezettség egyik szép jele ez, s emellett ma már nagyon hangulatosan, bensőségesen rendezik meg a KISZ-esküvőket. Vizsláson szombaton KISZ- esküvő keretében esküszik egymásnak örök hűséget Kalocsai János és Kakukk Piroska. Kalocsai János a bányagépgyár dolgozója és egyben Vizslás KISZ-titkára is, Piroska pedig szakács a Sal- gó étteremben, Salgótarjánban. Az esküvőt a tanácson rendezik meg. Úttörők és KISZ-fiatalok kedveskednek majd az ifjú párnak, s köszönti őket a salgótarjáni járási KISZ-bizottság is. Pásztó vendége lesz Csurka István Sokoldalú, érdekes program várja az érdeklődőket a pásztói ismeretterjesztő és kereskedelmi napok keretében. Az irodalombarátok október 30-án író-olvasó találkozón ismerkedhetnek meg Csurka István József Attila-dfjas íróval a járási könyvtárban. Műszaki könyvekből és szak- folyóiratokból nyílt kiállítás a Szerszám- és Készülékgyár klubhelyiségében. A kiállítás anyagát október 23—30 között tekinthetik meg a látogatók. Tájékozódás a kézikönyvek világában címmel könyvtárismereti vetélkedőt rendezett a járási könyvtár október.26-án. A szécsényi és a pásztói járás növényvédelemmel foglalkozó mezőgazdasági szakemberei adnak találkozót egymásnak október 31-én, szintén a járási könyvtárban. A találkozóra mintegy húsz növényvédő szakembert várnak. A rendezvény keretében mezőgazdasági szakirodalmi an- kétra is sor kerül. Szerkessz velünk! A NÓGRÁDI ÚTTÖRŐK ÉS KISDOBOSOK HÍRADÓJA iiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Búcsú a Szpufnyik tábortól Az utolsó napokat töltöttük Kemerovóban. Az idő gyorsan haladt, észre sefn vettük és máris egy teljes hét múlt el. De a hosszú élmény- sorozatnak nem akart vége szakadni. Nagy örömünkre még a nap is kisütött. Egy ilyen verőfényes délelőttön gyárlátogatásra indultunk. A kapu felett már hozzáértően betűztük ki a felírást: Karbo- litgvár. A fő épületben egy hosszú szobába vezettek be bennünket, ahol a fal mellett nagy asztalok álltak, terítve finom üdítő italokkal, cukorkákkal, narancshegyekkel. Rögtön láttuk, hogy itt megint valami fogadás lesz. A gyár vezetői nagyon szívélyesen fogadtak bennünket, beszámoltak a gyár munkájáról, a termelésről, a munkások életéről. Megtudtuk azt is, hogy nem mi vagyunk az első magyar úttörő látogatói a gyárnak, hiszen 1968-ban is és 69-ben is járt itt nógrádi úttörődelegáció. Meg is néztük a látogatásokról készült fényképalbumot, amelyben sok ismerőst fedeztünk fel. Az ajándékcserók után a gyár vezetőit tiszteletbeli úttörőkké avattuk. A beszélgetések során sok kérdésre kaptunk választ Megtudtuk például, hogy a gyár a műanyagtárgyak készítéséhez alapanyagot gyárt illetve az alapanyagból maguk is készítenek különféle termékeket, közszükségleti cikkeket Évente sok ezer kilogramm gyermekjátékot is állítanak elő műanyagból a szovjet pajtások számára. Végül megtekintettük a gyár munkáját Minden üzemegységet megmutattak az alapanyag előállításától kezdive a kész áruk csomagolásáig. Egy üzemrészben fiatal munkás- nők vártak ránk ajándékcsomagokkal a kezükben. A látogatás után nagyon finom ebéddel vendégeltek meg bennünket Utunk ezután a város egyik hatalmas áruházába vezetett. Tetszés szerint kényelmesen válogathattunk, mindenki igyekezett megérteni, hogy mit szeretnénk vásárolni. Még tanácsot is adtak, hogy a zsebpénzünkből minél szebb, hasznosabb ajándékokat vásárolhassunk. Végül csomagjainkat ajándékkal is kiegészítették; mindenki égyegy szép kis szibériai mackót kapott emlékül. Csomagokkal és élményekkel megpakolva érkeztünk vissza a táborba, de pihenésre nem volt idő. Alig. hogy megvacsoráztunk, több szovjet pajtás kíséretében átvonultunk a szomszédos Lozsa- tov táborba,. ahol egy békééi: szolidaritási összejövetelen vettünk részt. A rövid fogadás után valamennyien a tábor közepére vonultunk fel. Hirtelen elaludtak a tábor lámpái, csak a sok száz pajtás kezében lobogó fáklyák világítottak. Gyönyörű dalok, versek, kis beszédek hangzottak el a háború ellen, a béke érdekében. Bár nem értettük szó szerint a verseket, a dalokat, a beszédeket, a szereplő pajtások olyan átérzéssel adták elő azokat, hogy mindannyian értettük és átéltük. Lelkesen énekeltük együtt a szovjet pajtásokkal a pionír békedalt; „Puszty vszegdá bugyet szolnce”. Legyen hát mindig napfény! Ezzel a gyönyörű élménnyel zárult kemerovói tartózkodásunk utolsó estéje, és másnap már a búcsúzásra került sor. Bevonultunk a tábor főterére és ünnepélyesen, az egész tábor tisztelgése közepette vontuk le a magyar zászlót. Elszorult a szívünk; csak ekkor döbbentünk rá: lehet, hogy örökre el kell válnunk kedves barátainktól. Utoljára még kezet ráztunk, összeölelkeztünk és már indultunk is új kemerovói városok, új barátok felé. Szabó Péter salgótarjáni úttörő Pillanatképek a papírgyűjtésről A Karancs Szálló előtt: téren idősebt asszony nézelődik. Krülötte gyerekek fut- károznak, kurjong\tnak. — Mi van itt kérem? Áttették a gyermeknapot októberre? — kérdezi az asz- szony. — Á, nem, kedves néni Csak papír- gyűjtés van a suliban — válaszolja meg a kérdését egy szöszke kisfiú és már robog is tovább. Úgy látszik nagyon sürgős a dolga. * Az úton, az autók és egyéb járművek között négykerekű kis kocsi zötykölődik. Három srác húzza rúdjánál fogva. A kocsiban a kiváltságos, a negyedik gyerek üldögél. Kezét, lábát kilógatja, láthatóan élvezi a helyzetét. Az autók lassítanak, néhány vezető kikiabál valamit a kis társulatnak. ök azonban nem zavartatják magukat; a KRESZ előírásainak megfelelően közTf lekednek. És egyébként is; már elegendő papírt gyűjtöttek, egy kicsit szórakozni is kell! ★ A szerkesztőségbe kora reggel óta jönnek a gyerekek. Kilenc óra felé már elfogy mindennemű régi újság, papírtermék. A hitetlenkedők önként nyitogatják a szekrények ajtaját. Egy kislány ockasúgja társának; „Milyen újságszerkesztőség az, ahol egy darab újság sincs?” NÓGRAD - 1972. október 27., péntek Képünkön: a gyűjtők egy csoportja vidám hangulatban szállítja a rádióújságokat az iskola felé. Markával Vietnamért A Balassagyarmati Bajcsy úti Általános Iskola Hámán Kató Úttörőcsapatának életéből, egy kedves mozzanatról szeretném értesíteni a rovatot. Pajtásaimmal együtt javasoltuk a csapatvezetőnek még szeptemberben, hogy szervezzünk szolidaritási hetet a hős vietnami nép megsegítésére. A múlt héten volt városunkban a vietnami mozgó kiállítás. Igaz, kevés ideig tartózkodtak itt, mi mégis megnéztük a rajjal együtt a kiállítást, tiltakozó levelet küldtünk az amerikai nagy- követségre mindannyiunk aláírásával. Az anyagi segítséget úgy oldottuk meg, hogy a kisdobosok papírhulladékot gyűjtöttek, az ötödik-hatodikosok szilvát szedtek, a hetedik és a nyolcadik osztály tanulói pedig a téesznél a burgonyabetakarításban segédkeztek. Most kaptuk meg a munkánk díját és már postára is adtuk. Javasoljuk, hogy a megyében élő úttörők is kövessék példánkat! Papp Éva. csapallitkár
