Nógrád. 1972. október (28. évfolyam. 232-257. szám)

1972-10-25 / 252. szám

Széesényben ígédéh — teljesítik Az újjáépülő medvei Duna-hidat 240 centiméterrel megemelik, s így a hajózás nem­zetközi követelményeinek is megfelel. A tervek szerint 1973. november közepén ad­ják át rendeltetésének a hidat, amely újabb átkelőhely lesz majd Csehszlovákia felé Melyik lesz a divatszín ? A legközelebbi években a fekete, a kék, a barna női té­likabátok lesznek divatosak, az átmeneti kabátok közül pe­dig az élénk és a világos szí­nűek. A férfiak télen a fe­kete, szürke és barna kabá­tot részesítik majd előnyben, ősszel és tavasszal viszont a szürkét vagy a barnát. A Szocialiszticseszkaja In- dusztrija című újság közlése szerint, ezzel az eredménnyel járt a vevők körében tartott közvélemény-kutatás, amely­nek adatait elektronikus szá­mítógépekkel dolgozták fel. A közvélemény-kutatást a lakos­ság árukeresletét és a keres­kedelmi konjunktúrát tanul­mányozó, össz-szövetségi tu­dományos kutatóintézet mun­katársai szervezték. A női ruhák hosszúsága a legközelebbi években a jelek szerint közepes marad. Az elektronikus gép a télikabá­tok gallérjával is „foglalko­zott”. Eszerint a nők a nyest- és a kékrókagallérokat, a fér­fiak pedig az asztrakán- és a kecskeprémgallérokat szere­tik legjobban. Természetesnek, kézenfek­vőnek tűnik az, hogy az ál­talános iskolák és az úttörő- csapatok jó kapcsolatban áll­nak egymással, kölcsönösen segítik és kiegészítik egymás munkáját. Természetesnek tű­nik azért, mert mindkét fél egyazon cél érdekében mun­kálkodik: az általános iskolás korú gyerekek formálásáért, neveléséért, sokoldalú képzé­séért. Jellegüknél fogva más­más módon és eszközökkel. Az általános iskola az is­meretek, nézetek és gyakor­lati készségek rendszerét nyújtja a gyerekeknek, for­málja világnézetüket, felké­szíti őket a középfokú tanu­lásra. Az úttörőcsapatok, -ra­jok, -őrsök tevékenysége pedig kiegészíti az iskola munkáját, főleg érzelmi tényezőkkel hat a gyerekekre. Az úttörőkö­zösségek fontos feladata a gyermekeknek a későbbi mozgalmi életre való előké­szítése is. A célok azonossága tehát megköveteli az iskola és az úttörőcsapat egységét, össze­hangolt munkáját, az úttörő­csapatok önállóságát. A megyei úttörőelnökség nemrégen kérdőíves felmérést végzett a megye harminc is­kolájában (esetleges kiválasz­tás alapján). A kérdésekre a választ nyolcvan százalékban a csapatvezetők, tizenöt szá­Az intézetben a közszükség­leti cikkekhez tartozó 78 áru­csoport iránt megnyilvánuló vásárlói kereslet prognózisát állítják össze. A hűtőszekré­nyek tekintetében például a következő eredményekre ju­tottak. Az elektronikus gép „elolvasta” a kérdőíveket, és ezeknek alapján gyökeres vál­tozást állapított meg a keres­letben: az abszorpciós „hideg­gyáraktól” a nagyobb űrtar­talmán kompresszoros készülé­kek irányában. Az Intézet mérnökei tekin­télyes mennyiségű kérdőívet gyűjtöttek össze, amelyeket nemrég a gépkocsit vásárolni szándékozók töltöttek ki. Ezt a munkát a gépkocsiipari mi­nisztérium megbízásából vé­gezték. Az elektronikus gép lehetővé tette, hogy összegez­zék az autók teljesítményére, kényelmi berendezéseire, kül­sejére, árára és más jellem­zőire vonatkozó, legtipikusabb vélemények összegezését. Mindehhez az intézetben hozzáfűzték a konstruktőrök­nek a közeljövő legnépsze­rűbb gépkocsitípusaira vonat­kozó szakvéleményét is. zalékban pedig pedagógusok adták meg. A felmérés ered­ményeit az elnökség napi­rendre tűzte és több csapat- vezető — sajnos, csupán — egy-két iskolaigazgató jelen­létében tárgyalta meg. A kialakult kép azt mutat­ja, hogy az iskolák és az úttörőcsapatok kapcsolatát többségében a helyes felfogás jellemzi, amely azonban a gyakorlatban nem mindig va­lósul meg maradéktalanul. Alapvető probléma az, hogy az igazgatók és a csapatveze­tők kapcsolatát sok helyen a szubjektív tényezők (pl.: sze­mélyes kapcsolat) jellemzik. Nem pontosan meghatározott az igazgatók helye és szerepe a csapatvezetőségekben, melynek az a következménye, hogy az igazgatók nem érzik sajátjuknak a csapatokkal va­ló törődést, nem adnak kellő pedagógiai és politikai támo­gatást a munkához. A vizsgá­lódás tanulsága szerint a csa­patvezetők helye sem rende­Hirek Balassagyarmatról A balassagyarmati Palóc Múzeum is segíti a városban élő, tevékenykedő népművé­szeti szakköri tagokat. A Mik­száth Kálmán Művelődési Központból egy ’ kis csoport fafaragó látogatott el a mú­zeumba, ahol dr. Zólyomi Jó­zsef, ritka gyűjteménnyel, kö­zel 70 régi, 1800-as évekből származó pásztoredény bemu­tatásával és szakmai eligazí­tással szerzett örömet az ér­deklődőknek. ★ Szocialista brigádok baráti találkozójának színhelye volt a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központ klubterme. A salgótarjáni öb­lösüveggyár Furák Teréz Bri­gádjának 25 fős csoportja és több szocialista brigádvezető látogatta meg a porcelángyár gyarmati üzemét, ahol a kon­denzátorrészlegben ismerked­tek meg az itteniek munká­jával. Majd baráti és brigád- tapasztalat-baszélgetésen vet­tek részt a klubban. A ven­dégeket a városban a kerá­miaüzem szakszervezeti veze­tői 'kalauzolták. Az ismerke­dést folytatják, legközelebb a balassagyarmati szocialista brigád látogat el az üveg­gyáriakhoz. zett az iskolai életben. Leg­több helyen a csapatvezető a tantestületben nem tölt be olyan státust, amely biztosí­tani tudná szerepének mara­déktalan teljesítését. , S ha már itt tartunk, szól­junk a csapatvezetők szemé­lyének kiválasztásáról is, mi­vei sok iskolában ez nagy gondot jelent. Mert mi is a helyzet? Kevés az olyan pe­dagógus, aki önként magára vállaja ezt a megbízatást, tgy aztán a csapatvezető kijelö­lése rábeszéléssel történik. Pedig a csapat vezetését nem lehet kényszerűségből, ímmel- ámmal csinálni. Csak ai a, csapatvezető tud jól dolgozni, eredményeket felmutatni, aki­nek szívügye a mozgalmi munka, a gyerekekkel való foglalkozás. És nem utolsósor­ban politikai, pedagógiai fel- készültsége, személyes tulaj­donságai is alkalmassá teszik e munka elvégzésére. Levonva a következtetést az előbbiekből: az iskola és a A KÖZSÉG FEJLESZTÉSI feladatok, a tervek, a kivite­lezői kapacitás és a rendelke­zésre álló pénz nem mindig igazodik a naptári évhez, még­is október második felében ér­demes megnézni, hogy mivel gazdagodott egy nagyközség. Szécsény több évszázados tele­pülés, mégis olyan, mint egy kamasz, kinőtte ruháját. A tanácsválasztáskor, a Hazafi­as Népfront ülésein és egyéb alkalommal, amikor a lakos­ság a község vezetőivel talál­kozott, sok igény és több hasz­nos javaslat elhangzott. Elké­szült a költségvetés és a fej­lesztési terv. Ennek teljesíté­sét ígérték a helyi vezetők. Vajon hogyan teljesítik? Földi Lászlóné dr., a közsé­gi tanács titkára sorolta, ada­tokkal és kimutatásokkal bizo­nyította, hogy mi készült el, mit építenek és min dolgoz­nak még Szécsény ben. A számlák és a költségvetés ada­tait, a Szécsény fejlesztésére fordított forintokat feljegyez­tem, aztán rövid sétára indul­tam, hogy saját szememmel szerezzek bizonyságot. A tanács előtti téren a tűz­torony régi idők emlékét őr­zi. Büszkék rá a 6zécsényiek, mert gondosan karbantartják, körülötte zajlik az élet, jól öl­tözött diákok iskolába sietnek, vagy délután randevúra vár­nak. Az idegen itt száll le a buszról, a helybeliek és a kör­nyékből érkezők vásárolni, vagy az OTP-be indulnak. A tértől néhány lépésre modern épületek magasodnak. Nem to­ronyházak, nem kell bosszan­kodni az örökké rossz liftek miatt. De a lakások komfor­tosak, tetszetőseit, kellemesek, boldogok, akik már itt lakhat­nak. Kétszer huszonegy OTP- lakást épít a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat. A 8-as jelűt év végére összesze­relik, a másik épületnek talp­koszorúját betonozták. Harsas László művezető bosszanko­dott, hogy nem érkezett meg a lépcsőtartó, az aljazatbeton- zással is várni kellett, mert a talaj miatt vita volt a terve­zővel. De a művezető azt ál­lítja, hogy tartják az ütem­tervet, májusban átadják a második épületet is. Az OTP-lakások tulajdono­sainak 80 százalékát a tanács jelöli ki, a rászorultságot, a családtagok számát és egyéb körülményeket mérlegelnek. A lakások 20 százalékát az OTP értékesíti. A közművesítéshez nyújtott állami támogatást le­vonva 240 ezer forint egy két­szobás lakás ára, de ha két gyermek van, vagy feltételez­hető, hogy lesz, akkor 30— 30 ezer forintot, az eltartott családtagra 20 ezret levonnak. A fennmaradó összegből leg­csapatok közötti jó viszony csak ott lehet gyümölcsöző, ahol az igazgató helyes szem­léletet alakít ki az úttörömun- ka szerepével kapcsolatban, aki meg tudja értetni neve­lőtársaival, hogy az ifjúsági mozgalomban való részvétel senkitől sem szívesség, hanem hivatásbeli kötelesség. S ezt személyes példamutatással is alátámasztja. Ugyanakkor a csapatvezető is bevonja a ne­velőtestület tagjait, az igaz­gatót a közös munkába, ak­ciókba. ö maga is aktivitás­ról, felkészültségről tesz ta­núbizonyságot. S a közös fel­adatok megoldásán túl, önál­lóan is kezdeményez, növel­ve ezzel a csapatok önállósá­gát. Eredmény tehát ott érhe­tő el, ahol mindkét fél a sú­lyának megfelelően kezeli az úttörőcsapatok ügyét, ahol az iskola és az úttörőcsapat munkaterve szervesen kapcso­lódik egymáshoz, s ez a köl­csönösség a gyakorlatban is megvalósul. Akkor az iskola valóban az úttörőcsapat ott­honává válik és nem fordul elő olyan eset (amint azt egy úttörőcsapat-vezető jelezte), hogy az úttörőket vasárnap kizárják az iskolából, mond­ván: ne rongálják, piszkolják a berendezést! V. Kiss Mária alább 25 százalékot készpénz­ben kell befizetni, a' többire 30 éves hitelt adnak. A MAGYAR utcában tető alatt 20 lakás, ezt célcsopor­tos beruházásból építette a ta­nács, a másik OTP-társasház. Máté Sándor, a TÖVÁLL igaz­gatója szerint december végé­re műszaki átadást terveznek, januárban újabb lakók költöz­hetnek korszerű otthonba. A Dózsa György utcában portalanított úton sétáltam, korszerűsítették az Ady End­re utcát. A Mező Imre utcá­ban a kőzúzalékot leszórták, a Csépe Sándor utca nem régen kapott nevet, de a villanyhá­lózat bővítésén már dolgozik az ÉMÁSZ. Salgótarján, Budapest, Ba­lassagyarmat és ki tudja hány útvonalról érkeznek az autó­buszok. Nagy a forgalom, eny­he kanyar és lejtő is van, a középületek és az. üzletek kö­zött, egyre nagyobb a baleset- veszély. Elkészült az autó­busz-pályaudvar tanulmány- terve, de a negyedik ötéves tervben építése nem szerepel. Korábban hárommunkahe- lyes, laboratóriummal ellátott, kétlakásos orvosi rendelőt terveztek. Legalább 2,5 millió forintra lenne szükség, a ter­vek is rendelkezésre állnak, de fedezet hiánya miatt az építést el kellett halasztani. Viszont a tervekben nem szerepelt a sportöltöző építése. A szécsé- nyiek nemcsak nagyon akar­ták, hanem társadalmi mun­kát, helyi anyagot is adtak hozzá, közös összefogással ha­marosan elkészül a sportöltö­ző. Sok családot érint, éppen azért lényeges, hogy 1972-ben 1500 méter járdát építettek. Eredetileg 1300 métert tervez­tek, de jól gazdálkodtak, a megtakarításból terven felül 200 méterre futotta. Főleg a Bajcsy-Zsilinszky, a Bartók Béla és a Csépe Sándor utcá­ban látják ennek hasznát, de a Jókai utcában is szeretnének még járdát építeni. A Dózsa György utcában 309 ezer forintba került a szennyvízcsatornázás, de meg kellett csinálni, a közelmúlt­ban adták át. Régi gond, hogy Szécsényben nincs megfelelő postaépület. A tanács kétszáz­ezer forintért kisajátított egy épületet, a Budapesti Posta- igazgatóság, ezt felújítja, és ha 1973-ban elkészül, a szé- csényieknek nem kell szégyen­kezniük, sem szoronganiuk. EBBEN AZ ÉVBEN a lakos­ság, a tanácstagok több jogos bejelentést tettek; javításokat, felújításokat kértek. Ami köz­érdek volt és nem került na­gyon sokba, azt a lehetőségek­hez képest a tanács igyeke­zett teljesíteni. De terven fe­lüli kiadásokra csak terven felüli bevételekből, a község­fejlesztési adó pontos fizetésé­ből és társadalmi összefogás­ból telik, összességében: amit a tanács ígért, Szécsényben teljesítik. F. L. Patron — patikamérlegen Napok óta nehézkesnek érzem magam. Oh, milyen tö­kéletlen az emberi szervezet. Még hat-hét grammnyi kü­lönbséget sem érzékel a két kezében tartott tárgyak kö­zött. S milyen tökéletlen a háztartásom: nincs benne pati­kamérleg. Márpedig ez nélkülözhetetlen, ha már vettünk autószifont. A patronok miatt, amelyek kétféle minőségben léteznek: nem súlyhiányosak és súlyhiányosak. Persze, tu­lajdonképpen teljesen -mindegy, hogy egy patron meny­nyit nyom. A fontos csak az, hogy patron legyen, vagyis le­hessen vele szódavizet csinálni. Vagyis létezik jó patron és rossz patron. Csakhogy nálunk rendkívül illedelmesen be­szélnek az iparban és a kereskedelemben. Olyan csúnya szót, hogy rossz, nem használnak. Súlyhiányos, az sokkal jobban hangzik. Tehát: „A fogyasztói érdekvédelemmel kapcsolatos ren­delkezés előírja a felhasználatlan, súly hiányos patronok kö­telező, díjtalan cseréjét... A minisztérium felhívta az érdekelt kereskedelmi vállalatok figyelmét, hogy minden körülményeskedés nélkül cseréljék ki a felszúratlan, súly­hiányos patronokat”. Mindezt a lapokból idéztem, amelyek ismét védtek egyet a fogyasztók érdekem. Persze, én jobban szerettem volna egy olyan utasítást olvasni, amely kimondja, hogy a boltosnak bocsánatot kell kérnie azért, mert vacak árut adott el — elismerem, ön­hibáján kívül — a vásárlónak. A jó modort azonban mind­máig nem foglalták rendeletekbe, utasításokba, s talán ezért is akad olyan kevés belőle: sokan azt hiszik, hogy meg­szegik a törvényeket, ha elviselhető hangon tárgyalnak a másikkal. Dehát nem lehet mindent rendeletekbe foglalni. Lám-lám, milyen egyszerű ügy a súlyhiányos patron, s még itt is milyen nehéz rendezni a dolgokat. Az utasításból vagy felhívásból kimaradt ugyanis egy rendkívül fontos do­log. Honnan tudjam én, hogy melyik patron súlyhiányos, és melyik nem? Hivatásomnál fogva húsz esztendeje szor­galmasan és figyelmesen olvasom a lapokat, s emlékszem rá, amikor közölték a nagyközönséggel: azt a patront, amélybe eleve nem tettek szénsavat, azzal lehet megkü­lönböztetni a szénsavval ellátott, vagyis patron patrontól, hogy könnyebb, mint az. Azt hiszem, hat-hét gramm a kü­lönbség ... Mindenesetre olyan sokkal nem lehet nehezebb a jó patron a rossznál, s én egyszerűen nem tudom érzékelni. Pedig úttörőként még becsléspróbát is tettem, de akkor sem grammokra ment a dolog. Patikamérleget meg nem hasz­nálok a szódakészítés előtt, mert ez meglehetősen lelas­sítaná a technológiát, s affféle egyszerű emberként egyelőre még ösztönösen és nem tudományosan készítem a szódát, ha sikerül. És akkor sikerül, ha a patronban van szénsav. S így — akkor jövök rá arra is, hogy egy patron súlyhiányos, ami­kor már kiszúrtam. Persze, akkor már hiába viszem visz- sza a boltba, ott helyesen, nem veszik vissza, hiszen kiszúrt állapotban már minden patron egyforma nehéz, akár volt benne szénsav, akár nem. De még a csere sem old meg semmit, még ha meg is oldják a cserét, ami azonban tulajdonképpen megoldhatatlan. Egyetlen megoldás létezik. Mások mérik meg helyettem a patronokat, s csak olyant tesznek a dobozba, amelyek nem súlyhiányosak. Ekkor nem kell kicserélni a súlyhíá- nyos patront a boltokban, nem létezik sem jogos, sem jog­talan csereigény, viszont létezik jó, megbízható patrongyár­tás. Egyelőre azonban nincs. Marad a méricskélés. Ez azon­ban kicsinyes dolog. Nagyvonalúan kell élnünk, s külön­ben is, egészen könnyű, súlytalan problémák ezek. S akik azt hiszik, hogy az ilyesmiktől válik nehézzé az élet, vegyenek patikamérleget. Pintér István NÓGRÁD — 1972. október 25., szerda 5 Igazgatók és csapatvezetők Legyen az ít-kola az úttörőcsapat otthona

Next

/
Thumbnails
Contents