Nógrád. 1972. október (28. évfolyam. 232-257. szám)

1972-10-22 / 250. szám

C^iiCak ne»»* ,,»w<®l?<éScl«ái*s}ég” Lelkesedésből jelesre vizsgáztak A pataki tanácsi kiren­deltség ajtaja kulcsra zár- va. A mellette levő orvosi rendelőben zajlik az élet, egymásnak adják a kilincset az emberek. Ma van itt az orvos Érsek vadkertről, megy mindenki receptért, gyógyu­lást keresve. Kapualj volt... Odébb, az udvaron két férfi buzgolódik, hogy alá­dúcolja a meglazult tető- részt. Kínlódnak a gerendá­val. De meg kell csinálni, nehogy valakinek váratlanul a fejére dőljön. Csejk Nán­dor mezőőr és Tóth Ferenc gépkezelő munkáját az ud­var felső részéből szemléli egy idős asszony, Busái Fe- roncné. — Engem, lelkem, min­denki csak Maminak hív. Mit gondol, mióta lakom én itt, ebben a házban? Még tizennyolcban hoztak ide menyecskének, a falu túlsó végéről. Azóta én el nem mozdultam. A faluba eljá­rok, akkorát változott, hogy aki régi öreg visszajönne ide, hát menten elszaladna, nem ismerne rá. Busái néninek igaza van. Ezt mondja Tóth Ferenc is, miközben egy pillanatra le­teszi a kezében tartott vas­darabot. — Itt van mindjárt ez a tanácsháza, meg az orvosi rendelő. Ami most rendelő, az kapualj volt valamikor. Tavaly alakították át, azóta meg milyen jó télt szolgál. Az utcán nem lehetett va­lamikor végigmenni, olyan • sár volt. Ma már meg se tennénk a széles kövesút nélkül. Közben helyére billen a gerenda. Néhány percre meg lehpt pihenni. A két fa­lu — Dejtár és Patak —ba­rátságáról, a tanácsösszevo­násról beszélgetünk. Tóth Ferenc viszi a szót. — Eleinte, amikor szóba került, prüszkös volt egy ki­csit. Nem fogadták szíve­sen, azt mondták az embe­rek, ha helyben van a ta­nácstitkár, meg az -elnök, csak könnyebben elintézik az ügyeket. Beszéltek arról is, hogjy majd Dejtár visz el mindent, Pataknak meg semmi se jut. Most meg? Mindenki természetesnek veszi, hogy együvé tarto­zunk. Annál is inkább, mert látják, hogy ránk is gon­dolnak. Nagy építkezés, át­alakítás kezdődik itt, a fa­luban. Patak nem mostoha- gyerek, éppen eleget fog­lalkoznak velünk... Ebben nincs is hiba. Mert valóban nagy a mozgolódás Patakon. Babanézőbe mentek Közben keresem a tanács vezetőit. Épp az imént mondták a termelőszövetke­zeti irodában, hogy *z egész tanács kivonult Pa­takra. Az adóügyi előadó­nak, Szabó Andrásnénak nemrégiben született á kis­lánya, Andreát és az anyu­káját mentek meglátogatni. Megyek hót én is, babané­zőbe. Szabóéknél válóban ott van a közös tanács minden vezetője. Kovács Sándor el­nök, Luspal Ferenc titkár, Kaba József kirendeltség- vezető, de ott ülnek a kis­mama körül a kolléganők, Oravecz Mária gazdálkodá­si előadó, Bihari Ferencné pénzügyi előadó és Zoliánsz- ky Józsefné adóügyes is. Miután megcsodáltuk a kisbabát, a község gondjai­ra terelődik a szó. Annál is inkább, mert előtte való nap tartottak tanácstagi csoport- gyűlést Patakon, ahol részt vettek a párt-, a KISZ-, a Hazafias Népfront és a köz­ségi sportmozgalom képvise­lői is. Nagy dologban dön­töttek, a klubkönyvtárügyé­ben. Évek óta húzódó kérdés ez a klubkönyvtár. Felve­tődött számtalan tanácsülé­sen, -összejövetelen, jelölő gyűlésen — mindenütt, ahol csak szólni lehetett, elmondták az emberek: na­gyon kellene már ide, Pa­takra egy olyan művelődé­si ház, amibe szívesen jár­nak fiatalok és idősebbek. — Nagyon nagy a lelke­sedés, az biztos — szólt köz­be Kaba József. Mindenki tenni akar, ahogy tőle telik. Most éppen társadalmi mun­kát szervezünk. A tanácsta­gok vállalták, hogy felke­resik a választópolgárokat, felírják, ki, mennyi napot akar dolgozni az építkezés­nél. Számba vesszük, milyen szakembereket, mestereket találunk a faluba, aztán an­nak alapján irányítjuk" a munkát. Nem félek, hogy nem lesz jelentkező. A kö­zös munka régi hagyomány Patakon. Így építettük az emeletes, iskolánkat is,.. A felújítás, ha jól meg­számoljuk, közel egymillió forintba került, A régi is­kolát és orvosi rendelőt — amelyek szorosan egymás­hoz illeszkednek — újítják fel és alakítják át. Helyet kap benne egy nagyterem, könyvtár, pártiroda, párthe­lyiség, olvasóterem. Négy­százötvenezer forintot adott a megyei tanács, kétszázöt­venezerrel a helyi termelő- szövetkezet lépett be. — Kiszámítottuk, legalább háromszázezer forint társa­dalmi munka szükség«» — mondja az elnök. — Amikor a patakiak sürgették, hogy legyen, mindig fel is aján­lották: Eljövünk, szívesen dolgozunk. Most itt az al­kalom. Remélem élnek ve­le. Az el)árók is „beszállnak’ A hét közepén már meg Is kezdődött a „költözködés”. Szombaton és vasárnap kez­dődik a nagy munka. Jön­nek haza az eljárók is Pestről, Vácfól, ők is be­szállnak. — Elhatároztuk, hogy a legtöbb társadalmi munkát végzőknek oklevelet és jel­vényt adunk. Ez a legke­vesebb, amit megérdemel­nek. De a MOKÉP-pel is felvesszük a kapcsolatot, ha már lesz nagyterem, szeret­nénk színesfilmet is be­mutatni. A hirtelen alakult kis ankéton még szó esik arról, hogy néhány nap és meg­nyitják az új tej boltot és élelmiszerboltot, amit a pa­taki Kossuth Tsz üzemeltet. Egy üzlet van a községben, kell a verseny. Végül egy kérés a pata­kiaktól. A sportpályát tár­sadalmi munkában körül­kerítették. Háromnegyed ré­sze el is készült. A pénz viszont elfogyott. Szívesen csinálnák tovább, csak anyag kellene. A többi már az ő dolguk. Éppen ezért szívesen várnának látoga­tóba Patakra olyan valaki­ket, akik ebben segíteni tudnának... Csatai Erzsébet balassagyarmati zeneiskolában A tárgyalóteremből: hűt itersre ismer reaeg?” Dukai László foglalkozás nél­küli salgótarjáni lakos 1957- től tíz esetben volt büntetve különböző vagyon elleni bűn- cselekmények miatt. Most új­ra ítélkezett fölötte a Salgó­tarjáni Járásbíróság. Bűnös­nek találták tízrendbeli csa­lás vétségében és közveszélyes munkakerülés vétségében, és ezért halmazati büntetésül egyévi és öthónapi szigorí­átadták neki a száz—kétszáz előzetes tájékozódással sem forintot, amelyet különböző fárasztotta magát. Egy het- mesékkel csalt ki tőlük. Nem vennégy éves asszonyhoz úgy ismerőseit csapta be. Idegen állított be, „jó reggel, án- házakba állított be, és azt gyikám”. És, hogy szavainak mondta az ott lakóknak, hogy nagyobb nyomatékot adjon, együtt katonáskodott a fiuk- meg is csókolta két oldalról kai, vagy hogy éppen együtt a nénit, aki azonban nem ér- „gyerekeskedtek”. Azután rá- te be ezzel; „tapintatlanul” tért a lényegre, amelyről így tovább firtatta, milyen termá­val! a tárgyaláson: szetű is az ő rokoni kapcso­— Azt állítottam, hogy a latuk. Az asszony a tárgyalá­tott börtönre ítélték, mellék- Salgótarjáni Állami Erdészet- son így vall erről: eltiltották a közügyek gyekor- van tűzifát eladni kedvezőié lásától, büntetésként pedig két évre nél dolgozom, és módomban — Kitérő választ adott. Azt mondta, hogy „ángyikám, hát nyes áron. nem ismer meg? A Béke-te­Azoktól, akik hajlandók vol- lepről vagyok, _ a Laci”. El- tak belemenni az „üzletbe”, mondta, hogy ő erdész, és természetesen előre kérte a úgy gondolta, hogy a rokonát pénzt, amelyet aztán tulajdo- __ vagyis engem — egy kocsi nősük soha sem látott viszont, fával megajándékozna. Hogy miért nem hajlandó a javulás útjára térni? Töb­bek között bizonyára azért, mert a csalások elkövetése nem járt különösebb nehéz­séggel. A legfontosabb kérdés az volt a számára, hogy mi — Nagyon csodálkoztam, honnan ismerte a körülmé­módon férkőzzék áldozatai bi- nyeinket, hogyan talált ránk zalmába, Ügy gondolta, hogy — mondta az egyik tanú. ez a dolog legnehezebb része, utána megy minden, mint a karikacsapás. De a feladat — A kisfiam aztán elmond­ta, hogy a vádlott megszólí­totta őt az utcán, és megkér­könnyebb volt, mint gondolta, dezte tőle, hol lakunk, hogy Persze azért száznegyven forintra is igényt tartott a nagylelkű rokon, és a lelkére kötötte az asszonynak, hogy szerdán otthon legyen ám, mert akkor jön a fa. Figyelemreméltó tény, hogv Az áldozatok szinte azonnal hívnak bennünket, és azt is, ® _b5f elhitték, hogy közeli hozzátar- hol dolgozik a férjem? tozójuk küldte hozzájuk Du- kait, és gondolkodás nélkül Ha túl naivnak hitte a ki­szemelt áldozatot, még Ha K. Sándorné valamelyik közeli ismerősének egyszer részletesen elmeséli, hogyan is történt az a dolog, akkor egészen biztosan valahogy így kezdd a beszélgetést: — Képzelje, szomszédasz- szony, ilyen még soha nem történt velünk. Mit gondol, ki járt nálunk? — Nem tudom én. Honnan tudnám? — kérdez vissza er­re a másilk. — Na, mondja már, kicsoda? — El se fogja hinni. Egy fiatalember az újságtól. Olyan magas, sovány. Éppen benn vagyak a nyárikonyhában, a vacsorát csinálom, a2 öreg pa­pa szunyókál a dikón, egyszer- csak beköszön valaki az aj­tón. Kinézek, hát ez meg ki lehet? Csak nem a gazdaság­ból jönnek értem, hogy menni kell dolgozni? Hiszen tudja, a kőművesek mellett vagyak, jóformán azóta, hogy H.-ból ide kerültünk. Nehéz munka, de én már megszoktam. Néha többet keresek, mint az uram. Ez se rossz. Ha sok a munka, még a kétezer is összejön, de az 1600—1700 az mindig meg­van. Ott állt a lépcső alján az a fiatalember. Azt kérdezte,' itt laknak-e a V. Mihályók, az öregeméit? — Aztán mit akart az az ember ? — Azt mondtat hogy írni akar a családról. Amikor az anyám a lányommal hazaér; L.-ből a rokonoktól, kérdezte Is tőle, miért éppen rólunk? Elkezdte magyarázgatni, hogy Emberi sorsok Régi fénykép, évek, hétköznapok Egy kis számolgatás. Hét­szaz forint az öregségi, az övék, a férjével három—három és fél ezer együtt, mikor ho­gyan, a Pali is hoz haza né­hány százast. Nem olyan nagy mások is kíváncsiak az éle- kettőben, amikor esküdtünk. Tényleg, hogyan is volt akkor, jövedelem.^ Hogyan lehet kí- fcünkre. Mert olyan falusi csa- Azt mondta, szép lány vol- a felszabadulás után? öt-öt Jönni belőle? Tisztességgel. Iád vagyunk, hogy az öregek, tam, jó az a kép, jól muta- hold „fődet” kaptak az őre- Csendesen. Mire költik? Mire meg ml, meg a gyerekek egy tank rajta. Azt nem tudtam gek, meg ők is, de nem sokra futja? Mennyi marad? Ezt házban lakunk. Egy fedél megmondani, hogy uradalmi mentek vele, ott- volt a be- már azért mégse teregetik ki alatt. így mondta. Mert az birtok volt-e H.-ban, ahol ak-, szolgáltatás, meg minden, ő senkinek. Annyi biztos, ahogy embereket érdekli, hogyan kor laktunk, az öregtől kellett azt mondja, örültek, hogy mondani szokták, nem lehet megy a sorunk? megkérdezni, de nem sokra megszabadultak tőle. A „ma- „ugrálni” vele. Azért csak A szomszédasszony hitetlen- mentünk vele, mert nagyot- ma” mádként látja. Nem kér- rosszabb ne legyen, kedve csóválja a fejét, azt hall. Nem is lehet csodálkozni tel. „Gondolhatja, hogy soha — Aztán mi történt? — mondogatja, hogy vigyázni rajta. Még jól tartja magát, le nem mondunk róla, ha nem kérdi még a szomszédasszony, kell az idegenekkel. Hátha de már hetvenkilenc éves. muszáj”. Megvették azt a há- — Semmi különös. Szépen csak így akart jól körülnézni _ jyfég ezt jg tuúni akarta? zat hanmincvalahány- elköszönt és elment. Csak azt a portán? Csak annak halla- . M ,, H ' ezerért, nagy pénz volt az ak- tudnám, hogy mit fog ebből tán nyugszik meg, hogy „iga- kor' AztÁn lebontották, Öreg megírni? Az uram majd elol­zolványt is mutatott ám” az ne™s^ves®” épület volt, vert falak, nem vassa, mert rögtön az újsá­az ember, piros-fehér-zöld kü hozzá’ Mee hoevan él- ?a.3nálták; ÉPhettek uj hazat, got veszi, ha van egy kis ide- csíkkal a sarkában. Nem le- tü . akkor7 Az anyám iól ki £.ét. sz°ba’ ka™ra> .vereI?da- je, azt mondja, na, mit ki nem hetett az olyasféle, aki a sze- FUnkMnnri^ Hatvanhétre el is készülték találnak ezek az újságírók. Lehet, hogy azért, mert a nő- _ két könnyebb meghatni a az fiukra, unokájukra való hi­vatkozással, mint a férfiakat Persze, volt a tanúk között olyan is, aki nem érzékenyült el az unokáját dicsérő sza­vaktól, hanem „észérvekkel" győzte meg magát arról, hogy Dukai becsületes ember. — Én bíztam a vádlottban, hiszen valóban katona az unokám — mondta egyikük. Ügy látszik, ennyi is elég. Dukai készséggel elismerte bűnösségét. Meglátszik, hogy sokat forgolódott a bíróságok tárgyalótermeiben; * könnyed eleganciával használja a jogi kifejezéseket. — Elismerem, hogy •a sér­tettet tévedésbe ejtettem — mondta egy ízben kifogástalan jogászi nyelven. Talán még a kiszabott bün­tetésből is fog valamit tanul­ni. Sz. K. . ... , . , . .. is fizette. Mondta neki, hogy genyembertoi elvinne valamit. ó há ót„ Kenyér is Inkább még a táskáját is ott- került a” asztalra. Hozzá hús. felejtette, úgy kellett utana- Tartottunk mi mindig állato- szaiadm vele Azért mégse na- kat H sokat kellett dolgoz- gyón akarozott beszélgetni ve­m járunk a gazdaságba. A vele. A gazdaság adott műn- jói megcifrázta, az nem' vi- kát, hált elboldogultak. tás. pedig ha úgy is lenne, mi — A házat is megnézte? ^kben a rossz? Baj nem lehet belőle. Amilyen nagy darab, — Tudja, nem számítottam erő$ ember, olyan szelíd a terr dJUII dAcUüűUU wcoaciscun ve- tt^i oy+án 9 Mn«I+ cp iíHlíl , ,-----J > “"•'***■ Elüb UIIHUCI, Uiyctll öóCUU d lCI.r l e. Ki tudhatja, hogy tényleg ^' j“““" ,™2h» A vendégre. Minek lássa a ren- mészete. Hanem ilyet! Így mit is akarhatott? — Még azt Is kibeszéljük — mondta a férjem szőlőőr, nyolckor ötkor mpcfv tétlenséget? Még nem volt megírni! Ezt csak kitalálta, jön a lányom visz íd®rr! ..kitakarítani^ Az udva- Ezt a beszélgetést a szomszéd­mama. aki ugyan hetvenhá- neki ennl Kitéllk az idejéből. ™ ‘Tyúkok ''csirkéinkét ht asszonnya1' De a többl tényIc rom éves. de az esze meg fúr- R f . 7t általánost tenni , ’ tyukok> cslrkek. ket M- igaz... ge hogy hét végén itthon * már szépecskék, nem lesz sütjük a kenyeret. Három na­gyot, meg egy kicsit. Mit szól majd a vejem, ha'elolvassa? — És miket kérdezett? — faggatja tovább a szomszéd- asszony. — Mindenfélét. Elég az es­küvői képet is előszedette. Ti­ni nem akar, a konfekció- 117° téífrovalókiírói w Ezze.1 fölpülant a szétterí- üzerobe még nem veszik fel. kérdezgetett Mea a naevoh tett óságból, kicsit csodál- Mit csináljunk vele? Elég erős ^ gyerekről ^ Paliról Mit kozva- min'tha , mé§ mindig akár »„„nyolc év«- idtaSS/iÄSk “ SkÄtlSS*’ ndk nézhetnék. A gazdaságban nul de a vlj,sgája riem sike_ róluk 18 lehet irm? tala munkát, amtg jobb hely rüu M is m08tuk a fe1ét is akad. érte. Most a ktsz-nél dolgozik.. Itt talán megakad egy pil- Majd csak beletanul a munká­Kiss Sándor Tölgyóriások Háromezer év — ennyit tesz ki közösen Lengyelország há­rom legöregebb óriástölgyé­nek életkora. A „rangidőst” a kielcei vajdaságban találjuk. A helyi lakosság által Barteli névre keresztelt fa 1200 éves. Törzsének kerülete 13 méter, 40 centiméter. Alig marad él mögötte a gdanski vajdaság 1000 éves „aggastyánja”, h maga 10 méteres kerületével. A lublini vajdaságban levő legifjabb faóriás körüljárásá­hoz „csak” 8,5 métert kell megtenni. zenhét éves voltam negyven- lanatra és elgondolkodik, ba. NÓGRÁD — 1972. október 22., vasárnap T

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents