Nógrád. 1972. október (28. évfolyam. 232-257. szám)

1972-10-03 / 233. szám

ffI minek mestere? Kitől, mit kérdezne? TESSÉK, ITT A VÁLASZ Verebes József, a rétsági ÁFÉSZ elnökhelyettese kérde­zi: — Minőségileg javult a hú3- töltelékáru-ellátás, mikor vár­ható a mennyiség és a válasz­ték javulása? — Amikor a kérdést tolmá­csoltuk, a Nógrád megyei Ta­nács kereskedelmi osztályánál meglepődve jegyezték meg, hogy éppen egy ÁFÉSZ-elnök- helyettes tette fel, akinek ezt nagyon jól kell tudnia és biz­tosan tudja is, mi várható az ellátás e területén. De mivel a „Tessék, itt a válasz” nem­csak a kérdés feltevőjének szól, mint ez esetben is, köz­érdekű jelleggel bír, íme az osztály válasza: — A párt- és kormányhatá­rozat végrehajtása szellemé­ben előállt új helyzet lehető­vé tette az ország sertésállo­mányának növekedését. ígv ezekből a készítményekből és a húsból nagyobb mennyiség került már eddig is megyénk­be. Ez emelkedést mutat az ÁFÉSZ-ek területén éppúgy, mint a kereskedelem más for­rásainál. A továbbiakban a sertéstöltelék-áruból, mintegy 10 százalékos mennyiségi emelkedés várható, választéki hiányossággal azonban még a jövőben is számolni kell egy ideig. ★ Több gépjárművezetőtől kaptuk az alábbi, szerkesztő­ségünk által is nagyon fontos­nak, közérdekűnek . ítélt kér­dést: — Mikor lesz hajlandó a Közúti Igazgatóság a nagy balesetveszélyt jelentő, az út­test mintegy felét elfoglaló bi­tumenkeveréket szétszórni a Pásztó és Nagymezőpuszta kö­zötti útszakaszon? A gépjár­művek vezetőit a forgalmat zavaró jelenségre semmi nem figyelmezteti. A KPM Közúti Igazgatóság­tól Orbay István főmérnök vá­laszol : — A szóban forgó bitument a tervezettnél korábban szállí­tották le, mint ahogy azt kér­tük. Ezen a vonalon ugyanis kátyúzás miatt van szükség a bitumenes keverékre, s még e hó folyamán a keverék szét­szórásra, illetve felhasználás­ra kerül. Jelzőtáblát pedig még ezen a héten elhelyezünk a balesetveszély megszüntetése céljából. * A salgótarjáni vásártéri te­lefon-előfizetők kérdezik: — A Posta mikor javítja meg a telefonokat a vásárté­ren? Mert, hogy ezek a vona­lak augusztus 21. óta rosszak. Mi az oka, mikorra várható a megjavításuk? A megyei távközlési üzem helyettes vezetője, Gulyás Im­re válaszol: — A vásártéri telefonok megjavítását szeptember 30-ra ígértük. Nem számoltunk az­zal, és nem volt előre látható, hogy ott közben egy szakasz­csere is szükségessé vált. Ez a munka elkészült, s az üteme­zés szerint a vásártér vala­mennyi telefonja október 7-re üzemképes lesz.- U ­Mai kommentárunk Családi ünnepek A napokban igen szélsőséges vélekedésnek Voltam fül- és szemtanúja. — Ma már nem divat — mondta ismerő­söm — a családi ünnepek, események népes megtartása. A televízió, az autó, a jó lakás megteremtésére való törekvés idején a csa­ládok ünnepeiket inkább maguk között, ott­hon „intézik” el. Igencsak egyedi vélemény ez, amelyre az élet cáfol rá. A mi társadalmunkban az em­ber közösségben él, a munkahelyeken, gyá­rakban, termelőszövetkezetekben, hivatalok­ban, és elválaszthatatlanul a közösséghez tar­tozik. Ez a kapcsolat pedig sokoldalú. Azért is, mert a család, az emberi élet nagy fordu­lói mindig jelentős ünnepet érdemelnek. Olyan ünnepeket, amelyeket a családtagokon kívül, jó megosztani a munkatársakkal is. Ezekben segítenek a családi és társadalmi ünnepeket rendező irodák. Kormányhatározat is támogatja az irodák munkáját, amelyek megfelelő szinten, kulturáltan, valóban ünne­pélyesen rendezik meg a család ünnepeit, eseményeit Nógrád megyében, Salgótarjánon kívül, Balas­sagyarmaton is tevékenykedik a családi és társadalmi ünnepségeket rendező iroda. A kezdeti bizonytalanságon túljutva, az ered­mények máris bizonyítanak. Egyre több há­zasságot kötnek, névadót rendeznek az iroda segítségével. Persze nemcsak a zene, a szép helyiség, az ünnepélyes külsőségek teszik megkülönböz­tetetté ezeket az ünnepeket. Minden bizony­nyal külön örömet jelent a házasulóknak és szülőknek egyaránt a munkahelyi társak, brigádtagok, barátok és ismerősök, a válla­latvezetés képviseletének jelenléte, akik a többi meghívottal együtt minden jót kíván­nak. Volt olyan névadó Balassagyarmaton, ahol nyolcvanan vettek részt. A névadók, társadalmi esküvők ma már megszokottá és természetessé váltak. Az ün­nepélyes külsőségekhez, amelyek az ünnep lényegét, a hétköznapoktól eltérő vonását is szimbolizálják, természetesen meg kell te­remteni. Erre szolgálnak a névadó ünnepsé­gen a megható, szép műsort adó úttörők és kisdobosok, akik a kisbabában jövendő paj­tásukat köszöntik. Hangzottak el olyan vélemények is, hogy ma már nem kellenek a külsőségek, minek a felesleges díszítgetés, a sok beszéd. Ennek ellenkezőjét maga az élet bizonyította. Mert a házasságkötés, a kisbaba születése, olyan ünnepnek, eseménynek számít minden csa­ládban, amelyet meg kell különböztetni a hétköznapoktól. A családi ünnepeket rendező irodák ezek­nek az igényeknek mindenképpen eleget kí­vánnak tenni. Ez a gyakorlatban annyit is jelent, hogy az iroda felmenti a családot az ünnepekkel járó sok gondtól, fáradtságtól, energiapazarlástól, és biztosak lehetünk ab­ban, hogy valóban szépen, tartalmasán, az eseményhez illően rendezik meg az ünnepet. A rendezéssel megbízott irodák pedig min­dig keresik az újabb és újabb megoldásokat, hogy még inkább megfeleljehek a várakozá­soknak. Salgótarjánban néhány hónappal ez­előtt hirdettek versenyt az általános iskolák között hangulatos, szép névadói műsorok összeállítására. Akik ott voltak, meggyőződhet­tek róla, hogy milyen nagy a lelkesedés, a pedagógusok és gyerekek milyen szíwel-lé- lekkel összeállított szép bemutatókat tartot­tak. A közeljövőben ugyanezt Balassagyar­maton is megrendezik, a pályázatot már el­juttatták az iskolákhoz. A siker minden bi­zonnyal itt sem marad el. Szükség van tehát a családi és társadalmi ünnepeket rendező irodákra. Mert régi igaz­ság, hogy akkor teljes igazán az öröm, ha a közösséggel is meg lehet osztani­U. O. Miért nincs vonalzó? A vonal fontos dolog. Ter­mészetesén a vonalnak egye- nensek kell lenni-e, ez elemi követelmény, ha egyenes vo­nal kíválntatik. Mert ugyebár Léteznek görbe vonalak is, s a különböző görbék is vonal­nak számítanak. Ezeket azon­ban csak speciális ’ vonalzó­val, vagy szabad kézzel le­het meghúzni. Ellentétben a vonal vonallal, amelyhez vo­nalzó kell. Egy egyszerű tárgy, amelynek az a tulaj-' donsága, hogy oldalai egye­nesek. s azok mentén egye­neseket lehet előállítani. Gyerünk hát, s vegyünk egy vonalzót, ha már azt sze­retnénk, hogy egyenes legyen a vonal. Kiderül azonban, hogy vonalzó nincs. Nem vo­nal ugyan, hogy hiánycik­kek legyenek, d-e a vonalzó hiánycikk. Legalábbis a mű­anyag vonalzó, amely legkor­szerűbb eszköze a vonal elő­állításának. Magamfajta em­ber ebből arra következtet, hogy valaki vagy*' elfelejtet­te megrendelni ezeket a vo­nalzókat, vagy elf elej tette le­gyártani. Vagy esetleg azért nem gyárt szánt szándékkal, mart n-em találja meg a szá­mításait. Kiderült azonban, hogy erről szó sincs. Vonal­zót gyártani és eladni — a látszat szerint — nem üzle­ti tevékenység, hanem inkább amolyan jószolgálat. Mert egy rövid, de annál lelkesebb hír­adás arról tudósít, hogy az Elzett írószergyára vállalta, hogy még az idén soron kí­vül legyárt 200 ezer darabot. S mivel ez a híradás épp azon a héten született, ami­kor a tervgazdálkodás ne­gyedszázados évfordulóját kö­szöntöttük, terven felüli töp­rengést okozhat. Az első kér­dés, hogy miért nincs nor­mális körülmények között műanyag vonalzó, amikor ez igazán nem bonyolult tárgy. Tehát annak rendje-módja szerint lehetne belőle, eleget gyártani, nem kellene soron kívül, hogy úgy mondjuk, hő­si erőfeszítéssel pótolni azt a hiányzó 200 ezer darabot. A másik probléma: mitje- ielent az a hírben, hogy még az idén? Ebből az évből ugvan- is még majdnem három nehéz hónap van hátra. A műanyag vonalzót általában iskolás gyerekek használják, akiknek az 1972/73-as tanév­ből négy hónapot kell eltöl­teniük tanulással 1972-ben. Lehet, hogy a Hírt úgy kell érteni: a gyerekek hiába ke­resnek műanyag vonalzót ok­tóberben, novemberben és de­cemberben, azt úgyis csak valamikor január könil kap­nak? Persze, ha így van, ak­kor sem dől össze a világ. Annakidején háromszor is ül­tőt kaptam négy év alatt a gimnáziumban, mert geomet­ria órán nem volt velem vo­nalzó, s mégis itt vagyok, sőt tudom a vonalat is. Ügy tudom, hogy a vonal ma az, hogy a gyárak szük­ségletére rendelnek, a boltok aszerint árusítanak. Létezik piackutatás, többfajta ár, sőt, állítólag még termelőüze­mek és kereskedelmi válla­latok közötti verseny is, igyekszünk átadni a múltnak a tervezésnek azt a formá­ját, amikor mindent közpon­tilag döntöttek el, s az élet zajától távo'leső hivatali szo­bákban, gondosan von.pl azott hatalmas ívekre élettől el­szakadt számokat írtak. Mert, hogy akkor nem volt elég vonalzó, azt ugyan ak­Becsüietet, tiszteletet! a munkának! Vasárnap is égtek a villa­nyok a Salgótarjáni Kohászati Üzemek lakatos-tanműhelyé- ben. Reszelők monoton hangja töltötte be a termet. Hét fia­talember elmélyült figyelem­mel hajolt a munkapad fölé, kezük alatt méretre alakult a munkadarab. ök heten a Ki minek mes­tere? városi géplakatosdöntő­jének versenyzői. Valameny- nyien a Salgótarján Kohászati Üzemekben dolgoznak, s most beneveztek a kétnapos ver­senybe, hogy bizonyítsák tudá­sukat, felkészültségüket. Nem könnyű feladatot kap­tak, gyakorlott szakmunkások­nak is jól oda kell figyelniük, hogy pontosan elkészítsék. A versenyző fiataloknak pedig tetejében még az időt is le kell győzniük. Fogaskerékten- gelyre ékelése és sikattyú-moz- gópofa elkészítése e gyakor­lati rész programja. Mérettar­tás, alak és felületi érdesség, helyzetpontosság — mind olyan követelmények, amelyek az értékelésnél súlyos és ér­tékes pontokkal esnek a lat­ba. A fiatalok még javában dol­goztak, amikor Hegedűs Lász­ló, a KSZGY főműhelyének lakatosa már kifogta a dara­bot és értékelésre átadta a zsűrinek. Kálmán József szak­oktató az órájára néz, s így szól: — Rekordidő született. Ki- vétéles képességek kellenek ahhoz, hogy valaki ilyen rö­vid idő alatt végezzen egy ennyire komplikált darabbal. Nem tudom, akad-e még egy lakatos a gyárban, aki beállí­taná Hegedűs Laci rekordját. Tollat fog és beírja az érté­kelő lapra a felhasznált időt: 22 perc. — Ez persze még nem je­lenti az elsőséget — teszi hoz­zá Lakatos István, a KSZGY technológiai csoportjának ve­zetője. — Holnap, az elméleti vizsga után dől el, kj viszi el a babért. Es ez a hétfői nap nem lesz könnyű a gyerekek­nek. Magas szintű elméleti tu­dást követelünk tőlük, sőt, valamivel még ennél Is töb­bet: ismerniök kell a legújabb megmunkálási eljárásokat is. — Mi a verseny tétje? — Nem babra megy a játék, komoly díjak kecsegtetik a versenyzőket. Aa első helye­zett ezerforintos pénzjutal­mat kap, a második, harmadik és a negyedik 800, 600 és 300 forintot. A két további helye­zettet tárgyujtalomban része­sítjük. És ami még nagyon vonzó: a kiemelkedő teljesít­ményt nyújtó fiatalok órabér- emelést kapnak. Ez hát a tét a lakatosok számára. A verseny értéke, haszna azonban több ennél. Nem új dolog, hogy a fizikai munka becsülésével néha bi­zony bajok vannak. A divatos pályákat kivéve a többi, fi­zikai munkát igénylő szakma sokszor amolyan „csakszak- ma”, s nem mindig figyelünk fel arra, ha valaki gépe mel­lett kiváló teljesítményt pro­dukál. Pedig legyen a szak­ma bármilyen: ha az ember képessége kiteljesedik benne, az mindenképpen nagy tiszte­letre, elismerésre érdemes. A Kj minek mestere? ver­seny megrendezésének is fő célja az volt, hogy a szakma, a munka becsülete elfoglalja méltó helyét a közvélemény­ben. Legyen fóruma a kiváló képességeket tanúsító fiatal szakmunkásoknak arra, hogy bizonyítékát adják az átlagos fölé emelkedő tudásuknak, eredményüket a minden mű születését megillető becsülés övézze. Hegedűs László, az időre­korder megfürödve, átöltözve jön vissza a műhelybe. Amo­lyan tájékozódó látogatás ez, megnézi hol tartanak, hogy haladnak társai. — Nehéz volt a verseny­munka? — Számomra nem. Három éve dolgozom már a főmű­helyben. Ékelést szinte min­dennap csinálunk, a sikaty- tyús mozgópofa elkészítése meg vízsgamunkám volt. Kilenc ötvenes órabérrel dol­gozik, most számít emelésre. — Ehhez persze a verseny­ben is rá kell hajtani. Főleg az elméletiben, a szakszámí­tósoknál, ezek sajnos soha nem voltak erősségeim. Sipos László jelentkezik « zsűrinél. Elkészült, beírják az idejét, ö mór rutinos ver­senyzőnek számít. Tanulóko­róban intézeti versenyeken in­dult, a megyein második he­lyezett lett, s indult az orszá­gos lakatosversenyen is. — Szeretek versenyezni, él­vezem a hangulatát, szellemét — mondja. — Eddig még egyikben sem csalódtam. Csuklóját dörzsölgeti, haj» litgatja. — Az a baj, hogy kicsit ki­jöttem a gyakorlatból. Eltört a csuklóm, két hete dolgozom csak. Éreztem is munka köz­ben, hogy nem örül a kímélet­len hajtásnak. Sipos Laci együtt végzett Lovas Kálmánnal és Tólli Sándorral. Együtt indultak a versenyen is. Kálmánnak az elmélet az erőssége, Sándor­nak a szakszámítások mennek jól. A hétfői naptól sikert várnak. S még egy megjegyzés, ha zárójelben is. A lakatosverse- nyen heten indultak, de 17 versenyzőt vártak. Benevezett a ZIM, a síküveggyár, az Erő­mű és a Vegyesipari Vállalat is, versenyzőit azonban mind­hiába várták. Az öblösüveg­gyár pedig nem is reagált a versenyre, pedig nehéz elhin­ni, hogy nem akadna tehet­séges, fiatal lakatos szakmun­kása. * Eredmények: lakatos szak­mában a Ki minek mestere? városi döntőjének győztese Si­pos László. Második helyezett Godó Gyula, harmadik Tóth Sándor. A negyedik helyen Hegedűs László végzett. Ugyanebben az időben ren­dezték a Ki minek mestere? esztergályos városi döntőjét a bányagépgyárban. A 11 részt­vevő legjobbikának Dénes András (SKÜ) bizonyult. Má­sodik ötvös Ferenc (bánya­gépgyár), harmadik Imrich András (SKÜ), negyedik Ké­kesi Miklós (öblösüveggyár). * Szendi Márta r Körkép Balassagyarmatról Két meghívó olva&áta közben Érdekes véletlen, hogy Réti Zoltánnak, a balassagyarmati zeneiskola igazgatójának, fes­tőművésznek Jászszentandra- son nyílt meg kiállítása és ve­le szinte egyszerre a Jászbe­rényben tanító Sáros András festőművésznek — Balassa­gyarmaton. Két lelkes, tehet­séges pedagógus képzőművész alkotásaiban gyönyörködhet­kor sem értettem, de utólag, amikor meggyőztek róla, hogy azzal a módszerrel nem is le­hetett, beláttam. Most nem látom be, miért kell soron Kívül legyártani 200 ezer vo­nalzót. Mondom, azt hiszem, ér­tem a vonalat, bár műanyag- vonalzó híján nem tudom olyan nagyon egyenesre raj­zolni. S azért nem értem, mit jelent ez a soron kívü­liség, mit jelent ez a lázas, s a jobb ügyhöz méltó buz­galom. Azt még el tudnám viselni, hogy valamilyen ok­nál fogva ne legyen mond­juk elég műanyag vonalzó. Az már nyugtalanít, hogy ilyen­kor azonnal úgy viselkednek, mintha már régen ném len­ne egészen más a vonal. Egyébként pedig — attól tartok —, hogy a műanyag­vonalzó-hiánynak egészen prózai okai vannak. Izgatot­tan , várom hát, mibe fog ke­rülni, ha majd megint le­het kapni. Ügy tudom, hogy szabadáras cikk. S ha egy szabadáras cikk nincs, s utá­na ismét lesz. ugyebár... Azt hiszem, vonalzó nél­kül is tudom, mi ennek az egyenes következménye. Pintér István nek a két kiállítás látogatói. Az olaj-, akvarellképek és a Réti-féle grafikák témáikkal, formájukkal, színeikkel na­gyon türelmesen, nagyon él­vezetesen nevelnek a szépre .. Levél Szlovákiából Szlovákiának Balassagyar­mattal szomszédos kerületéhez élénk kulturális kapcsolatok fűzik az Ipoly-menti várost. A CSEMADOK szervezetének lelkes vezetői is gyakran fce- ••esik fel a Balassagyarmaton élő népművelőket. A kölcsönös meghívások, „külföldi” szereplések mellett egész sor apró jelét is adják az egymás iránt érzett meg­becsülésnek, a „határ menu barátságnak. Legutóbb augusz­tus 20-án megyei ünnepségün­kön szerepeltek a szlo­vákiai Kovácsiból. Bizonyara sokan emlékeznek még a me­nyecskekórusra, a szép szlo­vák népviseletbe öltözött, ne­vető szemű asszonyokra, akik a kovácsi csárdáról meg a pici piros csipkés levelű mus­kátliról énekeltek vidáman, nagyo» szépen. A többi nép­daluk is temperamentumos, kedves volt, megérdemelten kaptak érte sok tapsot. Tő­lük érkezett levél Balassagyar­matra, a művelődési központ­ba. A menyecskekórus amatőr művészeti vezetője (ahogyan ezt nálunk nevezik) Ocskó Istvánná írta. Ő egyszerű fa­lusi asszony, már nem is menyecske korú, de fiatalos lelkesedéssel tartja össze a többi asszonytársat, "akik va­lamennyien tsz-dolgozók. Azt írja az elnökasszony, hogy esténként munka után próbál­nak, nagyon készülnek a to vábbi fellépésekre és az or­szágos középdöntőre. Alkalmi műsoraik is vannak, nemrégen Csábon jártak, a szüreti mu­latságon énekeltek. Ősszel is nagy , a forgalom ^ i Balassagyarmaton át vezet az autósát a szomszédos Szlo­vákiába, a Tátrába, Lengyel- országba, ahol ilyenkor, ősz­szel is nagy a forgalom. Ezt bizonyítja az a nagy gépko­csiátkelés is, amiről az Autó Klub balassagyarmati szerve - zetében vall a GNL-nyilván- tártás. Sárosi József né, a klub gaz­dasági ügyintézője alig győzi kiállítani az átkeléshez szük­séges „okmányokat” autos nyelven: a GNL-ket. Motorke­rékpárral, autóval mennek az emberek, ha esik, ha fúj. —elekes— „Az ifjúság jövője és az iskola” Állami oktatásunk vizsgála­tának évében érdekesen aktu­ális könyvet jelentetett meg a Kossuth Könyvkiadó, Dr. Fe­kete György: Az ifjúság jövő­je és az iskola címmel. A könyvvel a szerző a most fo­lyó távlati tej-vezési-elemz/si munkához kíván hozzájárulni. A nemzetközi és országos (sta­tisztikai táblázatokkal tarkí­tott) összehasonlító helyzet- elemzés érdekes kérdéseket vizsgál. Így például az iskolá­zottság, a szaktudás hasznosí­tása és a tanulási, elhelyezke­dési, előmeneteli lehetőségek jelenét és távlatait. r J NÓGRÁD — 1972. október 3., kedd 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents