Nógrád. 1972. október (28. évfolyam. 232-257. szám)
1972-10-21 / 249. szám
Oj távlatok a gazdasági együttmüködésSiesi ül. Leszi'CfiItO és Vályi Péter nyilatkozata A magyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság Moszkvában tartott 12. ülésszakának befejezése, és az okmányok aláírása után Mihail Leszecsko, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese és Vályi Péter, a magyar kormány elnökhelyettese nyilatkozott a magyar újságíróknak. A szovjet miniszterelnökhelyettes elmondotta, hogy az ülésszak a szovjet fél véleménye szerint nagy fontosságú kérdéseket tekintett át, s olyan határozatok születtek, amelyek elősegítik a magyar és a szovjet népgazdaság hatékonyabb fejlődését. „Nagy figyelmet fordítottunk a mindkét fél által elsőrendű fontosságúnak tekintett specializálási és kooperációs kérdésekre . is — folytatta Leszecsko. — Különösen a gépgyártási együttműködésben elért eredményeket emelném ki. Meggyőződésem, hogy az e területen közösen kidolgozott új programunk a korábbi eredményekkel együtt lehetőséget ad az eddigi túl széles nomen- klatúrájú gyártás fokozatos egységesítésére, lehetővé teszi a gépipari termékek előállításának optimalizálását. Mondanom sem kell, hogy ez a nagy gazdasági hatékonyságú, modern termelési eszközök gyártása szempontjából milyen sokat jelent országainknak.” Mihail Leszecsko megelégedéssel állapította meg, hogy tervezését végezte el már eddig és készíti az igényeknek megfelelően a jövőben is. Ez is igen nagy segítséget jelentett a közismerten szűk tervezői kapacitás miatt. Ugyanakkor felfejlesztette építési üzemét is. Elsősorban a megyében jelentkező mélyépítési igények kielégítésére tették alkalmassá a kisterenyei építési üzemet, amely az idén már mintegy 60 millió forint értékű munkát végez el a megye területén. A nógrádi szénbányák építési üzeme építi a Ganz-MÁVAG mátrano- váki gyárát, a nagybátonyi országaink között egész _ sor részterületen máris jó kooperációs kapcsolat alakult ki. Első helyen említette a Zsiguli személygépkocsik gyártásában sikeresen fejlődő kooperációt, amely összegszerűen is egyre jelentősebbé válik. Kölcsönösen hasznosnak nevezte Leszecsko az úgynevezett „hátsóhíd-elsőhíd kooperációt”. Ennek keretében — mint ismeretes — a Győri Vagon- és Gépgyár hátsóhi- dakat szállít a szovjet teherautókhoz és buszokhoz, cserében pedig a magyar fél elsőhidakat kap, amelyek a magjter autóbuszgyártási program sikeres végrehajtásához járulnak hozzá. Ugyancsak hasznos az „SZTB” szövőautomaták kooperációs gyártása, amely mindkét ország textilipari rekonstrukciós programjának alapjául szol- gáL Hosszú ideje jelentékeny együttműködés bonyolódik le a nehézipari, a vegyipari gépgyártásban, az elektronikában és a gyengeáramú berendezések területén, s ugyancsak nehezen képzelhető el szoros együttműködés nélkül a szovjet és a magyar mezőgazdaság, valamint az élelmiszeripar fejlődése. Külön megemlékezett a szovjet minisztertanács elnökhelyettese az olefinprogramról és az alumínium-timföld egyezményről. Az utóbbiról elmondotta, hogy a megállapodás 1980-ig szilárd biztosítékot jelent az együttműködés folytatására. A kormányközi bizottság ezenkívül nagy figyelmet fordított a nagyobbak, mint más vállalatnál, és talán ezért is közös érdek fűződik a vállalat jövőjéhez. Erről a jövőről az új helyzetnek megfelelően szólt azután Sült Tibor. A legfontosabb feladatként említette, hogy a vállalat tevékenységét olyan gazdaságossági szintre kell emelni, amivel biztosítani lehet a jövőt. Ehhez valamennyi területen, mind a széntermelő aknáknál, mind a kisegítő, illetve melléktevékenységet folytató üzemeknél még nagyon sokat kell tenni. 76—80-as évekre szóló nép- gazdasági tervek egyeztetésének kérdéseire. Leszecsko végül rámutatott, hogy a moszkvai ülésszakon áttekintették a két ország külkereskedelmi minisztériumainak az 1972. évi árucsereprogram végrehajtásáról szóló jelentését, és megállapították, hogy a kölcsönös szállítások megfelelnek az 1975-ig terjedő hosszú lejáratú terv erre az időszakra vonatkozó előirányzatainak. Ezután Vályi Péter miniszterelnök-helyettes, a kormányközi bizottság magyar elnöke válaszolt az újságírók kérdéseire. Elmondotta: a mostani 12. ülésszak jelentőségét az is növeli, hogy az idén tavasszal A. N. Koszigin szovjet és Fock Jenő magyar kormányfő megállapodott a kétoldalú kapcsolatok fokozott elmélyítésében. „Megbeszéléseinket — jelentette ki Vályi Péter — baráti, ugyanakkor tárgyszerű légkörben folytattuk, s úgy érzem, nagy munkát végeztünk el. Népgazdaságunk különböző területein már hosszabb idő óta együttesen mérjük fel igényeinket és lehetőségeinket a nyersanyag- szükségletektől a késztermékek szállításáig. Az együttes elképzelések rögzítésében nemcsak a két ország tervhivatalai, hanem az érdekelt ágazati tárcák szakértői is tevékenyen közreműködtek. A KGST komplex programja új távlatokat nyitott a magyar—szovjet gazdasági együttműködés előtt, ezen belül különösen az energetikai, a vegyipari, az autóipari, a szerszámgépipari és az elektronikai kooperációk előtt”. Vályi Péter kiemelte, hogy az ülésszak jegyzőkönyvével párhuzamosan azt a jelentős megállapodást is aláírták, amely a jövőben meggyorsítja a korszerű számítógépek közös, szakosított gyártását. Vályi Péter ezután közölte: az ülésszak meghallgatta a két ország belkereskedelmi minisztériumi vezetőinek beszámolóját. Ennek nyomán elhatározták, hogy tovább bővítik a belkereskedelmi választékcserét, s kölcsönösen új árualapokat keresnek. (MTI) Finiséhez érkezett az amerikai elnökválasztási kampány. Ezt a szokásos közigazgatási intézkedések mellett a korteshadjárat hangnemének elfajulása, a republikánus kormánypárt és a demokrata ellenzék kölcsönös vádaskodásának fokozódása is jelzi. Nixon, aki az „erőskezű elnök” szerepében tetszelegve szeretne a választók elé állni, egyebek között pazarlással vádolta meg már több ízben az Egyesül Államok csütörtökön feloszlott 92. kongresszusát. A november 7-i elnökválasztásokkal egyidőben lezajló kongresszusi választások eredményeként létrejövő 93. kongresszus jövő január 3-án ül Össze, s munkáját mindjárt adóemeléssel kezdi, mivel az USA költségvetési deficitjének fedezése más úton elképzelhetetlen. Enyhén szólva, furcsának minősíthető az a viaskodás, ami a legutóbbi időben dúlt a köztársaságpárti elök és a demokrata többségű képviselőház között. Nixon, az amerikai honatyák gyülekezetét lépten- nyomon olyan pazarlónak próbálta feltüntetni, amelyik két kézzel szórja minden, az elnök szerint felesleges dologra, az amerikai választók pénzét, s ily módon szándékosan fokozza a gazdasági nehézségeket, az inflációt. A Fehér Háznak ez a nyilvánvaló kihívása arra szolgált, hogy a kongresszust egyértelmű felelősként tüntesse fel a választók előtt, s ezzel megnövelje Nixon választási sanszait. Egy időben úgy tűnt, hogy Nixonék jó lapra tettek, amikor hadat üzentek a kongresszusnak, miveljRnegfigyelők tippjei szerint a képviselők I többsége — mandátumát félt2 NÓGRÁD - 1972. október 21., szombat A Varsói Szerződés egyesített fegyveres erői katonai tanácsának ülése Moszkvában az alábbi hivatalos közleményt adták ki: A Varsói Szerződés egyesített fegyveres erői parancsnokságának tervével összhangban, október 17-től 20-ig a Szovjetunióban (Minszk városában) Ivan Jakubovszkij marsallnak, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erői fő- parancsnokának vezetésével ülést tartott az egyesített fegyveres erők katonai tanácsa. Tanácskozott a Varsói Szerződésben résztvevő államok hadseregeinek vezető állománya is. Az ülésen és a tanácskozáson összegezték az egyesített fegyveres erők 1972. évi hadműveleti és harci kiképzésére vonatkozólag foganatosított intézkedések eredményeit, és megvitatták az 1972. évi feladatokat. Megvizsgáltak néhány kölcsönös érdekű folyamatban levő kérdést is. A katonai tanács tagjai, a Varsói Szerződésben résztvevő államok hadseregeinek tábornokai, tengernagyai és tisztjei jelen voltak a szovjet hadsereg alakulatainak harcászati gyakorlatain és foglalkozásain. Ivan Jakubovszkij marsallt, az egyesített fegyveres erők főparancsnokát és a katonai tanács tagjait meleg, elvtársi hangulatú beszélgetésen fogadták a Belorusz Kommunista Párt Központi Bizottságának székházában. (MTI) Véget értek a 11. nógrádi műszaki napok ' (Folytatás az 1. oldalról) gyár üzemei. Ezenkívül még egy sor más új termelőüzem létesítése kezdődött meg egészben, vagy részben volt bányaépületekben. Kétségtelen, kényszerhelyzetbe került a nógrádi szénbányák a szén- termelés visszafejlesztésével, de nemcsak így segítette és segíti a megye iparának fejlesztését, kialakítását. A vállalat tervező irodája a saját vállalati munkák mellett egész sor új megyei üzem Harisnyagyárat, részt vett a FÜTÖBER nagybátonyi, a váci Kötöttárugyár tordasi telepének építésében, továbbá a salgótarjáni Hőerőmű átalakításában, a kohászati üzemek fejlesztésében. Ma már ismert a jövő évi programjuk, sőt az 1974. évre szóló is, ami ugyancsak hozzájárul a megye iparfejlesztéséhez. A nógrádi szénbányák jelentősége ma is nagy. Az egyik legnagyobb létszámot foglalkoztató vállalat a megyében. Itt általában a keresetek is Meghiúsult a chilei reakció kísérlete , „Ha az ellenforradalom erőszakhoz folyamodik, akkor Chile törvényeivel válaszolunk, s ha ez nem elegendő, akkor a forradalmi erőszakkal vágunk vissza” — mondotta Salvador Allande chilei elnök csütörtökön a santiagói nőszervezetek képviselői előtt. Allende a nap folyamán még két beszédet mondott: az egyiket a szellemi dolgozók hazafias frontja tagjai előtt, a másikat az országos rádió- és tv-hálózatban. A Népi Egység kormánya mind nagyobb mértékben állítja helyre az országban a jobboldali sztrájk- és szabotázsakciók miatt meggyengült közrendet. A gazdaságügyi minisztérium képviselői több zárva tartó magánüzletet elkoboztak, s számos kereskedőt szigorúan megbüntettek a kereskedelmi törvények megszegése miatt. Az állam lefoglalt néhány nagyüzemet, amelyek tulajdonosai szabotázst szerveztek a termelés leállítása érdekében. Chile valamennyi kórháza és rendelője működik. A reakció vezéreinek megbeszélésével egyidőben a Chilei Légiközlekedési Vállalat 180 pilótája 48 órás sztrájkot hirdetett, sőt a legújabb hírek szerint a busztulajdonosok ismét 24 órás munkabeszüntetést kezdtek a fuvarosok törvénytelen sztrájkjának támogatására. Luis Corvalan, a Chilei Kommunista Párt főtitkára újságíróknak kijelentette: a reakció kísérlete, hogy az országban zűrzavart teremtsen, és megdöntse a kormányt, meghiúsult. Visszautasította azokat a híreszteléseket, amelyek szerint a Népi Egység kormányában személyi változásokat terveznek. A chilei reakció nem nyugszik bele az Allende-kormány- tól elszenvedett vereségbe. A szélsőjobboldali nemzeti párt most a kormány megdöntését célzó tervvel állt elő. A párt képviselői a közeljövőben a törvényhozásban „alkotmány- jogi vádat” kívánnak emelni Salvador Allende köztársasági elnök ellen. Ha a vádat a kongresszus jóváhagyná, Chile alkotmánya értelmében az elnöknek le kellene mondania és az országban új választásokat írnának ki. A reakció tudatában van annak, hogy szándéka a kongresszusban eleve kudarcra van ítélve — írja a TASZSZ santiagói tudósításában. A jobboldalnak a szenátusban nincs meg az elnök elmozdításához szükséges szótöbbsége. Következésképp a provokatív lépés fő célja a kormányellenes propagandahadjárat ki- szélesítése, és bizalmatlanság keltése Allende és a Népi Egység iránt. A legutóbbi napok eseményei azonban azt tanúsítják — mutat rá a szovjet hírügynökség —, hogy a chieli nép világosan látja, kik képviselik igazi érdekeit. (MTI) IVDK - JSSZK kapcsolatok Bahr közelinek látja a tárgyalások eredményes befejezését Elképzelhető, hogy október végén, vagy november elején eredményesen zárulnak a két német állam alapvető kapcsolatainak szabályozásáról tartott tárgyalások — jelentette ki péntek déli sajtóértekezletén Egon Bahr, a szövetségi kancellári hivatal államtitkára. Hozzáfűzte azonban, hogy az alapszerződésről szóló megállapodás megkötése attól függ, hogy sikerül-e megegyezésre jutni a „nehéz kérdésekben”. Az államtitkár közölte: a szövetségi kormány már tavaly ősszel és az idén tavasz- szal olyan véleményre jutott, hogy a tárgyalásokat októbernovember táján eredményesen le lehet zárni. Abban az időszakban még nem volt szó az idei rendkívüli parlamenti választásokról és a kormány azt tervezte, hogy a megkötött „alapszerződést” még idén decemberben a szövetségi gyűlés és a szövetségi tanács elé terjesztheti ratifikálásra. A szerződést a parlament így nyugodt légkörben, még jóval az eredetileg csak 1973 őszére esedékes választások előtt érvénybe léptethette volna A rendkívüli választások november 19-re történt kiírása azonban nem késztette a kormányt sem a tárgyalások megszakítósára, sem meggyorsítására, hanem szabályos ütemben, kéthetenként tartották a két küldöttség közötti tárgyalások további fordulóit. „Mégis elképzelhető, hogy eredményre jutunk, körülbelül akkorra, amikorra terveztük” — mondotta Bahr. Megjegyezte azonban, hogy a legnehezebb fordulók még hátravannak, hiszen a gyakorlat szerint a legnehezebb kérdések megtárgyalására mindig a végén kerül sor. A tárgyalások nincsenek határidőhöz kötve — hangoztatta az államtitkár — és ha november 19-ig nem lenne megegyezés, akkor utána is folytatódnak a tárgyalások. Bahr elmondotta azt is, hogy a kormány a tárgyalásokról konzultált az ellenzék képviselőivel, ezért „igen meglepő” Rainer Barzel CDU-elnök ezzel ellentétes állítása. Bahr államtitkár még két bejelentést tett sajtóértekezletén. Közölte, hogy az NDK kormánya máris engedélyezte több polgárának, hogy az NSZK-ba utazzék. Olyanokról van szó — mondotta —, akik jegyesükhöz utaznak, hogy házasságot kössenek. Bahr ezután bejelentette; hogy az NDK-ban november elsejével érvénybelépő amnesztiarendelet érint több nyugatnémet polgárt is, akik politikai bűncselekményért, vagy közbűntényért töltik büntetésüket az NDK-ban. Ezekre a nyugatnémetekre ugyanazok a feltételek vonatkoznak, mint az NDK polgáraira. Az államtitkár megelégedéssel üdvözölte az NDK kormányának döntéseit. (MTI) A legnagyobb pazarló: Nixon ve — nem mert szembeszegülni az elnök akaratával a választás döntő hajrájában. A költségvetési vitában ez be is igazolódott, ám amikor a szenátus egy módosítással megszorított költségvetési változatot hagyott jóvá, az elnök győzelme semmivé vált. Ha ugyanis a két ház nem tud közös fogalmazású változatban megegyezni, az eredeti javaslatot elvetik. Nixon nem kis keserűségére erre a sorsra jutott az ő indítványa is. A helyzet azonban tulajdonképpen akkor éleződött ki teljesen, amikor Nixon inflációs hatására hivatkozva megvétózott egy törvényjavaslatot, amelyik 24,6 milliárd dollárt irányzott elő az USA álló- és folyóvizeinek az ipari szeny- nyeződéstől való megtisztítására. Az elnöki vétót a szenátus 52:12, a képviselőház pedig 247:23 arányban érvénytelenítette. Az, hogy a szenátusban 14, a képviselőházban pedig 94 köztársaságpárti törvényhozó is a republikánus elnök javaslata ellen szavazott Nixon dolgát igen megnehezíti a korteshadjáratban, mivel a demokraták pazarló magatartásáról hangoztatott érveinek értéke erősen devalválódik. Kétségtelen, hogy az Egyesült Államok 92. kongresszusa, hivatali ideje alatt az esetek többségében nem állt hivatása magaslatán. Ezzel együtt azonban semmivel sem pazarlóbb, mint maga a washingtoni kormányzat, a Fehér Ház. S ha a felelősség egyáltalán szóba kerül, akkor annak* feltétlenül közösnek kell lennie, s amennyi terheli a demokratákat, ugyanannyi jut a köztársaságpártiakra. McGovern szenátor, Nixon demokrata párti ellen jelölt je a választási hadjárat során, de különösképpen az előválasztások idején többször rámutatott: az Egyesült Államok gazdasági és politikai nehézségeinek okai nem a tetszetősen tálalt részkérdésekben rejlenek, hanem annak a kül- és belpolitikának az egészében kell keresni őket, amit a Nixon-kormányzat országlása idején folytatott. S ha McGovern szándékait illetően lehetnek is fenntartásaink, abban feltétlenül egyet kell értenünk vele, hogy Nixonék külpolitikája bizonyos vonatkozásokban még a Johnson-érához képest is megmerevedett. Az elnök pekingi, de különösen moszkvai tárgyalásai ugyan a fentiekkel való összefüggésben mintha ellentmondásnak tűnnének, mielőtt azonban ennek fognánk fel, egyértelműen le kell szögezni: a Fehér Ház egyszerűen nem tehetett mást. Nixon, ha nem akarta elveszíteni maradék népszerűségét, tanácskozásra kényszerült a szovjet vezetőkkel. Ezt különben — persze egészen más beállításban — kortesfogásként is felhasználta, s november 7-ig néhányszor még hallhatják is tőle az amerikai választók. A megmerevedést leginkább az az álláspont mutatja, amit a Nixon-kabinet az indokínai háborúval kapcsolatban képvisel. Mint ismeretes, ez a washingtoni kormányzat volt az, amelyik felújította a Vietnami Demokratikus Köztársaság tömeges bombázását, blokád alá vette a VDK kikötőit, s olyan népirtó háborúba kezdett az indokínai térségben, amelynek méretei hovatovább felülmúlnak minden képzeletet. A vietnamizálás politikájára hivatkozva vontak és vonnak ugyan ki Dél-Vietnam- ból amerikai szárazföldi csapatokat, ezzel egyidőben azonban soha nem látott mértékűre szélesítették a technikai hadviselést, ami az amerikai választók szemszögéből nézve semmivel sem kerül kevesebbe, mint az a fajta háború, amit a Johnson-kor- mányzat folytatott. Amikor McGovern szenátor gondolatmenetét idáig követjük, választ kapunk arra, ki az igazi pazarló, aki az amerikai kisemberek pénzéből összetevődő súlyos milliárdo- kat a nép érdekeitől teljesen idegen agressziós célokra fordítja. Az önmagát most feloszlató kongresszusnak lett volna némi módja a hadiköltségvetés mérséklésére, az elnöki kormányzás keretei között azonban a képviselőház eszközei korlátozottak. Ennélfogva a legnagyobb herdáló maga Nixon, aki ugyan békeszólamokkal sosem fukarkodott, de a példátlanul véres és felmérhetetlenül sokba kerülő indokínai probléma politikai megoldása, rendezése érdekében eddig még semmit sem tett. Sz. I.
