Nógrád. 1972. október (28. évfolyam. 232-257. szám)

1972-10-19 / 247. szám

EKSuszonnegy ora alatt 295 bevetés a 1IDK ellen Nem tört meg Hanoi katonai ereje — Fellázadtak a Bordelon matrózai Kissinger Saigonba érkezett Szovjet—egyiptomi közös közlemény Fokozta a B—52-es távolsági nehézbombázók bevetésének ütemét az elmúlt két hétben az amerikai légierő parancs­noksága. Mint a VDK külügy­minisztériumának szóvivője közölte, a B—52-esek sűrűn lakott területeket bombáztak. A. fokozott ütemű légitámadá­sok súlyos veszteségeket okoz­tak a polgári lakosságnak. A szerda délben zárult 24 órás időszak alatt a B—52-es nehézbombázók tizenöt va- dászbombázók 280 bevetés­ben támadták a VDK terüle­tét — közölték Saigonban. Részletes jelentést adott ki a VNA hírügynökség az or­szág légiterében megsemmisí­tett nógyezredik amerikai re­pülőgép lelövésének körülmé­nyeiről. A négyezredik gépet — mint már jelentettük — kedden lőtték le. Az újabb jelentés szerint ez egy F— lll-es „szupergép” volt, amely más hasonló típusú gépekkel a Hanoitól északra fekvő Vinh Phu tartomány települé­seit bombázta. A gép két pi­lótája életét vesztette. Az F—lll-es gép pusztulá­sát Saigonban is beismerték. A VDK ellen végrehajtott féktelen amerikai légitámadá­sok nem hozták meg a Penta­gon számára a várt eredmé­nyeket — ezzel a következte­téssel zárul az a jelentés, amelyet az amerikai szenátus külügyi bizottsága állított ösz- sze a VDK ellen végrehajtott 1965—68-as légiháborúról. A jelentéshez fűzött előszavában William Fulbright, a bizott­ság elnöke hangsúlyozza, hogy a légiháború nem törte meg a vietnami nép akaratát csu­pán arra volt jó, hogy áldo­zatokat okozzon Észak-Viet­nam polgári lakosságának. Amerikai sajtójelentések szerin t a Cl A, az Amerikai Központi Hírszerző Hivatal és a hadügyminisztérium a kö­zelmúltban olyan jelentéseket terjesztett a nemzetbiztonsági tanács elé. amelyek beismerik, hogy az Egyesült Államoknak a légitámadások fokozása elle­nére nem sikerült szétzúznia a VDK katonai potenciálját A dél-vietnami népi felsza­badító fegyveres erők hat fa­lut foglaltak el kedden a köz­ponti fennsíkon. A saigoni pa­rancsnokság szerint a Thieu- hadsereg különlegesen kikép­zett alakulatai két falut a nap folyamán visszafoglaltak. A A chilei Népi Egység kor­mánya teljes mértékben ura a politikai helyzetnek. A ma­gánfuvarozók és kiskereske­dők, majd néhány további szakma sztrájkja ellenére az országban biztosított a lakos­ság élelmiszerellátása, a köz- szükégleti cikkek árusítása. Hector Bravo tábornoknak, a szükségállapot-körzet pa­rancsnokának utasítására a hadsereg és a rendőrség egy­ségei megkezdők a zárva tar­tó üzletek lefoglalását. A nap folyamán katonai egységek vettek ellenőrzésük alá 18 santiagói bankot amelyek tulajdonosai megtagadták a törvényes nyitva tartást. Az egyes városok áruellátása ér­dekében fegyveres őrséggel biztosított autókaravánok és vonatszerelvények indulnak. A chilei munkásosztály és pa­rasztság a munka fegyelme­zett folytatásával válaszol a jobboldal sztrájkfelhívására. A munkásbrigádok munkaide­jük leteltével segédkeznek az ellátási zavarok leküzdésében. Salvador Allende elnök kedden este fogadta a Népi Egység koalíciójához nem tar­tozó, de azt támogató balolda­li szervezetek képviselőit. Oscar Nunez tábornok, a Szo­cialista Népi Unió főtitkára támogatásáról biztosította Al­tűnik, hogy a dél-vietnami főváros közvetlen környékén egyre bővül a felszabadított terület. Az amerikai hadveze­tőség ugyanis a B—52-es ne- hézbombázók 40 légitámadását rendelte el a Saigontól 40—50 kilométerrel északkeletre fek­vő térség ellen. A B—52-esek ezenkívül még húsz szőnyeg­bombázást hajtottak végre az ország egyéb felszabadított te­rületei ellen. Űjabb amerikai torpedórom­bolót irányítottak Vietnam partjaihoz. A Bordelon ked­den futott ki a dél-karolinai Charleston kikötőjéből. A tor­pedóromboló ünnepélyes bú­csúztatását háborúellenes tün­tetők zavarták meg. A tünte­tőik megpróbálták megakadá­lyozni a hajó kifutását. Kis csónakokkal vették körül a Bordelont, s a magukkal vitt táblákon követelték a VDK elleni blokád meszüntetését. A tüntetők ellen tábori csendőr­séget vetettek be, de akciójuk nem maradt hatástalan: a Az Észak-Írországban levő angol katonai alakulatok Ve­zetői rendkívül ingerülten fo­gadták a protestánsok ma­gánhadserege, a még mindig legális UDA egységeinek leg­újabb akcióit. A szerdára vir­radóra lezajlott összecsapá­sok, amelyek megint két em­ber életébe kerültek és több mint harminc ember sebesü­lését okozták, még veszélye­sebbek vo'ltak, mint keddre virradóra, amikor az UDA „hadat üzent” a hadseregnek és Whitelawnak. Szerdára virradóra Belfast központjában, a város keleti részén — ahol túlnyomórészt protestánsok élnek —, de még a katolikus Ardoyne negyed­ben is hetvenöt incidens rob­bant ki az UDA-hoz tartozó úgynevezett „tartán-bandák” — ifjúsági rohamosztagosok — és a hadsereg között. A kockás nyakkendőjükről el­keresztelt „tartánok” megint gyújtogattak, törtek-zúztak Belfastban, a fővárostól 20 kilométernyire fekvő Lisburn községben pedig benzinnel lende kormányát. Kijelentet­te, hogy a külső és belső re­akció összehangolt támadást indított a Népi Egység ellen. A kormánykoalícióban részt­vevő pártok vezetői sajtótájé­koztatón ismertették az egy­séges baloldal álláspontját a súlyos politikai helyzettel kapcsolatban. Rámutattak, hogy a nemzetközi és a chilei reakció a kormány megdön­tésére tör, meg akarja béní­tani az ország gazdasági éle­tét. Hangsúlyozták: a nép, a fegyveres erők és a rendőr­ség a törvényesség fenntartá­sára törekszik, de azt a jobb­oldal számtalanszor megsérti. A Népi Egység vezetői állan­dó kapcsolatban állnak Al- lende elnökkel. Kifejtették, hogy a mostani támadás 1970. szeptember 4. óta a legdrá­maibb helyzetet teremtette Chilében. Már nem ideiglenes és elszigetelt jelenségekről van szó, hanem egyre súlyo­sodé politikai válságról. 48 órán belül a második al­kalommal robbantották fel fasiszta elemek a chilei vas­utak egyik vonalát. Kedden reggel Milipilla és El Marco állomások között vetette szét a síneket egy pokolgép. Az anyagi kár jelentős. A jobboldali sztrájkmozga­lom elleni tiltakozásul haladó Bordelon matrózainak egy cso­portja bejelentette: „Nem akarunk Vietnamban harcol­ni”. A parancsmegtagadó mat­rózok további sorsáról nem érkeztek jelentések. Megérkezett Saigonba Hen­ry Kissinger, az amerikai el­nök nemzetbiztonsági főta­nácsadója, hogy a már ott­tartózkodó Abrams tábornok­kal az amerikai szárazföldi hadsereg vezérkari főnökével, a Dél-Vietnamban állomásozó amerikai haderők volt főpa­rancsnokával együtt a hely­színen tekintse át a dél-viet­nami katonai és politikai helyzetet, s — mint az AP je­leníti — a saigoni vezetőkkel párizsi tanácskozásairól tár­gyaljon. Kissingert Saigonba is elkísérte William Suliiban, az amerikai külügyminiszté­rium államtitkár-helyettese, aki részt vett a Xuan Thuy- val, a VDK párizsi tárgyaló küldöttségének vezetőivel foly­tatott keddi megbeszélésén. (MTI) lángba borítottak katolikus közösségi létesítményeket is. A protestánsok a brit had­sereg ellenük irányuló fellé­pése, közvetlenül amiatt til­takoznak, hogy keddre virra­dóra egy páncélautó vezetője állítólag szándékosan elgázolt egy protestáns fiatalembert. Az UDA „alelnöke”, Tho­mas Herron, már kedden két órán át tárgyalt a kormány­palotában a Whi.telaw-admi- nisztráció és a brit hadsereg vezetőivel. Hírek szerint meg­ígérte, hogy ha orvosolják sé­relmeiket. akkor rendet te­remt a „tartánok” között. Mi­közben még folyt az alkudo­zás, a városban elkezdődtek az újabb zavargások. Mint­hogy 1969. óta most folynak a tartományban a legnagyobb szabású protestáns lázongá­sok, angol részről intézkedé­seket tettek, hogy behívják a kormányzatnak alárendelt mi­lícia tartalékosait, és esetleg a máris rekordszámú — 18 ezer főnyi — angol alakula­tokat is tovább erősítik. (MTI) chilei ügyvédek, mérnökök, orvosok, építészek hazafias frontot hoztak létre, és nyi­latkozatban szólították fel kollégáikat a munka felvételé­re. A dokumentum rámutat: „A belső és külső agreszió feltartóztatása valamennyi chilei kötelessége, ideológiai és politikai hovatartozásra való tekintet nélkül”. Hector Bravo tábornok Santiago területére éjszakai kijárási tilalmat rendelt el. A tilalom betartását katonai és rendőrjárőrök ellenőrzik. Moszkvában szovjet—egyip­tomi közös közleményt adtak ' ki. A szovjet kormány meghí­vására 1972. október 16-tól 18-ig hivatalos látogatást tett a Szovjetunióban Aziz Szidki, az Egyiptomi Arab Köztár­saság miniszterelnöke. A tárgyalásokon a felek az őszinteség és a kölcsönös megértés légkörében eszme­cserét folytattak a szovjet— egyiptomi kapcsolatokról, va­lamint a közel-keleti helyzet­ről. Mindkét fél kijelenti, hogy a szovjet—egyiptomi barát­ság állandó, s az egyiptomi és a szovjet nép céljainak egy­ségéből indul ki. E célok az egyetemes béke megvalósítá­sa, felvirágzás, szociális igaz­ság mindkét baráti nép szá­mára. A barátság alapja to­vábbá, hogy mindkét fél hí­ven kitart a szocializmus el­vei mellett. Mindkét fél kijelenti, hogy a szovjet—egyiptomi barátsági és együttműködési szerződés, az Egyiptom és a Szovjetunió közötti baráti kapcsolatok és együttműködés további meg­szilárdításának és elmélyíté­sének alapja minden terüle­ten. Abból kiindulva, hogy egy­séges álláspontra helyezked­nek az imperializmus és a gyarmati rendszer elleni harc­ban, mindkét fél megállapít­ja: Izrael több mint öt évvel az arab államok ellen elkö­vetett fegyveres agressziója után, expanziós terveihez hí­ven továbbra Is megszállva tart arab területeket, s az im­perialista erők támogatásával visszautasítja az igazságos béke megteremtésére irányuló próbálkozásokat, teljesen semmibe veszi a Biztonsági Tanács határozatait. Sőt, Izrael nyíltan bejelen­ti expanziós terveit és a be­fejezett tények politikájának megvalósítására törekszik az arab területek megszállva tartásának, sok ezer arab la­kosnak a megszállt területek­ről történő elűzése alapján. Izrael fokozta a katonai terror politikáját a Közel- Keleten, egész sor katonai tá­madást hajtott végre arab or­szágok ellen, utoljára Liba­non és Szíria ellen. Ez kihí­vás volt minden békeszeretö A kínai lapok az Űj Kína hírügynökség terjedelmes tu­dósítását közük az ENSZ-köz- gyűlés vitájáról. A tudósítás a vitát összefoglalva úgy igyekszik feltüntetni, mintha a közgyűlésen a fő eüentét a „harmadik világ” /és az „egy vagy két szuperhatalom” konfliktusa lett volna, és a kínai felszólalás a „harmadik világ” és a „kis- és középor­szágok” álláspontját fejezte volna ki. Az Űj Kína tudósítása ugyanabban a szovjetellenes szellemben, bár nem ugyanab­ban a hangnemben íródott, mint három vezető kínai lap október elsejei vezércikke. Az értékelés azt emeli ki, hogy a „harmadik világ országai fo­kozódó fontosságú szerepet játszanak a nemzetközi ügyek­ben”, s igyekezett nyíltan, vagy burkoltan szovjetellenes mondatokat idézni a harmadik világbeli országok küldöttei­nek felszólalásaiból. Az érté­országgal, az ENSZ-szel szem­ben és a nemzetközi békét veszélyeztette. Az egyiptomi és a szovjet fél véleménye szerint a vi­lág minden államának és a békeszerető erőknek nyomást kell gyakorolniuk Izraelre, hogy rákényszerítsék a Biz­tonsági Tanácsban és az ENSZ-ben hozott határozatok teljesítésére, amelyek szerint ki kell vonnia csapatait az összes megszállt arab terüle­tekről. Ily módon kell elérni a tartós, igazságos béke meg­teremtését. Ezzel kapcsolatban a szovjet fél újból hangsú­lyozza, hogy az arab államok teljes joga területeik felsza­badítása különböző módszerek­kel, az ENSZ alapokmányá­ban foglalt rendelkezéseknek megfelelően és az államoknak szabadságuk megvédésére vonatkozó törvényes jogaival összhangban. A Szovjetunió ezután is minden lehetőt megtesz az izraeli csapatok teljes kivoná­sáért minden megszállt arab területről, valamint a Palesz­tinái arab nép törvényes jo­gainak megvédéséért. Mindkét fél kijelenti: meggyőződése, hogy a szov­Kedden megtartották a Laoszi Hazafias Front Párt­ja küldöttségének és a vien- tianei kormány küldöttségé­nek első együttes ülését. Pheng Phongsavanh belügy­miniszter, a vientianei kor­mány küldöttségének vezető­je felkérte a Laoszi Hazafias Front Pártját, hogy foglalja el újra helyét a kormányban. Phoun Sipaseuth tábornok, a Laoszi Hazafias Front kül­döttségének vezetője válaszá­ban hangsúlyozta, hogy min­denekelőtt az Egyesült Álla­mok katonai beavatkozásának kell véget vetni, és az 1962- es genfi megállapodásoknak érvényt szerezni. Elfogadásra ajánlotta a vientianei kül­döttségnek a hazafias front 5 pontos javaslatát a laoszi probléma békés rendezésére. Az első ülésen a küldöttsé­kelés alapján úgy tűnik, mint­ha az ENSZ-közgyűlés vitája teljesen a kínai álláspontot igazolta volna, és a világbéke védelmét illetően két homlok- egyenest ellenkező álláspont létezne. Az egyik az „igazi enyhülést” akaró álláspont — amit Kína képvisel —, a má­sik pedig az, ami tulajdonkép­pen igazi expanziót akar, s ez a „szuperhatalmak” álláspont- ja­Peking külpolitikájában már hosszabb ideje megfigyel­hető, hogy a gyakran féke­vesztett szovjetellenesség mel­lett mindinkább igyekszik szembeállítani a fejlődő orszá­gokat a Szovjetunióval és a szocialista tábor többi orszá­gával. Amikor például a „szu­perhatalom” teóriát hangoztat­ja, a „harmadik világ” népeit próbálja eltántorítani a szov- ciaüsta közösség oldaláról, s erejüket, ma még csupán po­tenciális tömegüket a saját, önző céljaira felhasználni. A szóban forgó országok többsége antiimperiaüsta poütikát foly­tat, s mint ilyen, szerves ré­sze az imperializmus elleni nemzetközi osztályharcnak. Világos tehát, hogy amikor Kí­na saját nagyhatalmi törekvé­seit igyekszik realizálni a fej­lődő országok befolyásolása útján, tulajdonképpen az im­perializmus elleni nemzetközi küzdelmet, annak hatékonysá­gát gyengíti. Kína fejlődő országnak vallja magát, s az ebbe a cso­portba tartozó államok szószó­lójaként próbál fellépni. Nyil­vánvalóan ezek körében sze­retné látni saját nagyhatalmi törekvéseinek megvalósulását, s ennek elérése érdekében nem fukarkodik a pénzzel sem. Jen Csia-hua, a KNK de­legátusa, az Egyesült Nemze­jet—egyiptomi barátság fontos tényező az imperializmus és a cionizmus elleni harcban. Az egyiptomi fél köszönetét Eejezte ki a Szovjetunió nagy­arányú segítségéért, amelyet az Egyiptomi Arab Köztársa­ságnak nyújtott gazdasága fejlesztésében, védelmi erejé­nek gyarapításában és más területeken. Mindkét fél támogatja a vietnami nép felszabadító harcát az agresszió ellen, és úgy véli, hogy csak Vietnam népe oldhatja meg belső ügyeit. A szovjet—egyiptomi tár­gyalások során megerősítették azt a megállapodást, hogy a Szovjetunió és az EAK veze­tői továbbra is érintkezést tartanak fenn a feleket érdek-, lő kérdésekre vonatkozó esz­mecsere végett. Aziz Szidki miniszterelnök, Anvar Szadat elnök nevében egyiptomi látogatásra hívta meg a Szovjetunió vezetőit, Leonyid Brezsnyevet, Nyikolaj Podgornijt és Alekszej Koszi­gint. A meghívást köszönettel elfogadták. A látogatások idő­pontjában később állapodnak meg. NÓGRÁD — 1972. október 19., csütörtök (MTI) II. Erzsébet angol királynő a jugoszláv fővárosba v.ctt. Tito elnök és felesége (jobbról) fogadták a vendéget Kína bomlasztó manőverei gek megállapodtak: a jövőben keddenként találkoznak: kö­zösen tanulmányozzák a La­oszi Hazafias Front Pártjának 5 pontos javaslatát: kölcsönö­sen „vientianei félnek”, il­letve „Sam Neua-i félnek” ne­vezik egymást. A hivatalos tárgyalások megkezdése előtt, hétfőn, Souvánna Phouma herceg, a vientianei kormány elnöke fogadta a Hazafias Front Pártjának küldöttségét. Az első tárgyalások meg­tartása után Souvanna Phou­ma bizakodóan nyilatkozott az esélyekről, japán újság­íróknak adott keddi nyilatko­zatában. Közölte, október 25- én Washingtonba utazik, hogy az amerikai kormány vezetői­vel az indokínai helyzet leg­utóbbi fejleményeiről tár­gyaljon. (MTI) tek Kereskedelmi és Fejleszté­si Értekezletének stantiagói ülésszakán felajánlotta a fej­lődő országoknak, hogy kor­mánya kamatmentes, vagy igen alacsony kamatlábú köl­csönöket folyósít nekik, s igen hosszú visszafizetési időszakot engedélyez a felajánlott hitelt elfogadó országok számára. Egy japán tanulmány szerint Kína 1953 és 1971 között kö­rülbelül 4 milliárd 400 millió dollárt kötött le külföldi se­gély és kölcsön céljaira, s 38 fejlődő országnak nyújtott vagy ígért segítséget. Ami a földrajzi megoszlást illeti, különösen Afrika és La- tin-Amerika, s újabban a kö­zel-keleti országok között erő- sítgeti pozícióit Peking. A területileg hozzá közelebb eső ázsiai országok közül a VDK mellett Pakisztánt és Indoné­ziát támogatta és támogatja. Ha a szándék egyértelműen pozitív lenne, csak üdvözölhet­nénk azt a segélyprogramot, amit a KNK a legszebb szín­ben próbál feltüntetni. Csak­hogy a támogatás és a segít­ség feltételekhez kötött. Igen sajnálatos például, hogy az ENSZ nemrég lezajlott általá­nos poütikai vitájában pekin­gi ösztönzésre az antiimperia- lista harc gyengítését szolgáló, s ennélfogva a haladás pozí­cióit megkérdőjelező szavak is elhangzottak egyes fejlődő or­szágok képviselői részéről. Ügy tűnik, mintha a gazdasági segítség kamataként szovjetel- lenességet és szocialistaelle- nességet követelne Peking újabb vagy régebbi szövetsé­geseitől a harmadik világban. 5 ez nagyon veszélyes manő­ver, mivel az egység fokozó­dása helyett széthúzást, az erők megosztódását eredmé­nyezheti. Sz. L hadijelentésekbol közvetve ki­Chilében nem elszigetelt .jelenségről van szó Munkásbrigádok segítik a helyset normalizálását Tartalékosokat hívnak be r r Eszak-Irországban (MTI) Tanácskozás a laoszi rendezésről

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents