Nógrád. 1972. október (28. évfolyam. 232-257. szám)
1972-10-18 / 246. szám
emeisKaSci napok Az alagútzsaluzatos cjiílési módszer Jövője A II. nógrádi műszaki napok keretében az Építőipari Tudományos Egyesület és a megyei Állami Építőipari Vállalat rendezésében munkahelyi műszaki konferenciára került sor tegnap Salgótarjánban. Délelőtt 10 órakor a vállalat központjában Botka Miklós, műszaki igazgatóhelyettes üdvözölte a konferencia vendégeit, majd Ónody Márton, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium alagútzsaluzatos célprogrambizottságának a vezetője tartott nagy érdeklődéssel kísért előadást az alagútzsaluzatos építési mód jelenéről és jövőjéről. Bevezetőjében Ónody Márton az utóbbi évtized általános műszaki fejlődéséről, valamint az építőipar iránt megnyilvánuló igények rohamos emelkedéséről adott számot, ami indokolta egy hatékonyabb, termelékenyebb építési technológia kifejlődését. Különösen az építési igény nagyfokú megnövekedése ösztönözte az építőipar szakembereit az új technológia keresésére, mivel az igényeket a régi építési technológiákkal már nem lehetett kielégíteni. Alapvetően már 1963-ban felmerült az építőiparban olyan technológiának a keresése, amely lehetővé teszi a rendkívül munkaigényes vakolás elhagyását. E technológia „megtalálására” azonban csak 1968- ban került sor, amikor franciaországi tanulmányutak alapján nálunk is kidolgozták az alagútzsaluzatos építési mód adaptációját. Történetiségét tekintve az utóbbi négy-öt év alatt ismertük meg hazánkban, s honosítottuk meg az alagútzsaluzatos építési módot. Az új technológia alkalmazásában a Buda- " pesti Lakásépítő Vállalat játszotta az úttörő szerepet. A kezdeti tapasztalatok alapján még 1969-ben 10 készlet zsaluzat érkezett az országba, s ennek birtokában már tíz építőipari vállalatnál folytathatták az új technológia bevezetését, elterjesztését. A kezdeti tapasztalatok elemzésében, a szakemberek körében történő népszerűsítésben nagy szerepet játszott az Építőipari Tudományos Egyesület, amely sok segítséget nyújtott az építőipari vállalatoknak az új technológia meghonosításában. Lényegében ekkor kezdődhetett el az alagútzsaluzatos építési mód széles körű elterjesztése, amely az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium alagútzsaluzatos célprogramjában nyert megfogalmazást. A célprogram megvalósítása. amely alapvetően annak 36 francia, de különböző rendszerű zsaluzathasználatára épült, nemcsak szép eredményekkel kecsegtetett, hanem számos problémát is felvetett. Az új építési technológia hazai adaptációja és alkalmazása során mindenekelőtt meg kellett oldani a betonkészítés technológiáját, a gépesítés gazdaságos kialakítását, a kiegészítő elemek gyártását stb. Ugyanakkor kiderült az is, hogy a tervező vállalatok szakemberei nem rendelkeznek e technológia alkalmazásához szükséges tervezői tapasztalatokkal. Ezek a problémák arra ösztönözték a cél- programbizottságot, hogy a feladatok hatékonyabb megoldása érdekében fokozottabban koordinálja az új építési módot alkalmazó vállalatok tevékenységét, hasznosítsa tapasztalataikat. A célprogrambizottság tevékenysége révén 1973-ban már rendelkezésre áll majd az alagútzsaluzatos építési mód általános technológiája, ami igen nagy előrelépést jelent. Azonban ehhez a technológiához a vállalatoknak is megfelelően fel kell fejlődniük műszakilag; ez a technológia nemcsak nagy termelést igényel, hanem intelligens műszaki készültséget is. Az alagútzsaluzatos építési mód alkalmazásának nagy jövője látszik, hiszen a paneles kiviteli technológia jelenlegi alkalmazásának csúcspontját éli — csupán kellő felkészültséggel, a hazai tapasztalatok alkotó alkalmazásával kell hozzányúlni. Az előadást követően Botka Miklós, műszála igazgatóhelyettes az alagútzsaluzatos építési mód salgótarjáni tapasztalatait elemezte felszólalásában. Kiemelte, hogy eleve rosszul kezdődött ennek a korszerű technológiának az alkalmazása, mivel egy adott technológiát ráerőszakoltak egy épületkoncepcióra. Ez a fordított helyzet ugyanakkor még erőteljesebben kiváltotta a „PEVA”~rendszerű szabadalom alapján készített zsaluzat fogyatékosságait. Ennek ellenére sikerült a 17—18 napos szint- fordulót egy jó, de drága ösztönzőrendszerrel 11 napra csökkenteni. Az igen drága, kétszeres készletgazdagságot igénylő építkezésen az a feladat, hogy leszűrve a tapasztalatokat megtartsák funkciójában a technológiát. A tanácskozás részvevői a kora délutáni órákban látogatást tettek az alagútzsaluzatos építési móddal készülő garzonháznál, ahol gyakorlatban is megtekintették a technológia alkalmazását. Előadások —filmvetítéssel egybekötve Ma került sor a Szilikátipari Tudományos Egyesület rendezvényeire is. Az előadások az öblösüveggyár kultúrtermében zajlottak le. Palócz Imre, a salgótarjáni városi pártbizottság titkára a „Szakemberek feladatai az üveggyárakban, különös tekintettel az 1971. december 1-i határozatok végrehajtására” címmel tartott előadást. Somoskeői István okleveles gépészmérnök, a salgótarjáni öblösüveggyárból „A/ korszerű forma- gyártási technológiák az üvegipari formák előállításánál” című témával foglalkozott az egybegyűltek előtt, seben András okleveles vegyészmérnök a síküveggyárból a gyár termékeit elemezte a műszaki-fejlesztés tükrében. Az utóbbi két előadást filmvetítéssel kötötték egybe. konzeryAlás — Orvoskés alatt rnég soha nem voltam — büszkélkedik Józsi bácsi. Ez nem kis dolog ám, ha tudjuk, hogy 82 nyár van mögötte. Apró, mozgékony, beszédes öregember. Miközben felhajtja a pálinkát, hosszú életéről beszél. — Az első háborúban egy huszárezredes lovásza voltam. Hét év katonáskodás — le- gényembernek is sok volt. Családalapítás, gyerekek, húsz hold föld szívta a család erejét. Felszabadulás, szövetkezés, teltek az évek. És eljutottunk a máig. — Az asszony meghalt, sok teher szakadt a vállamra. Sietek is már haza. Megetetni a jószágokat, a disznókat. Még a szőlőbe is kiballagok. Tolvaj, madár egyaránt dézsmálja a fürtöket. Fürgén távozik, beteszi maga mögött az ajtót. Csak másoktól tudjuk, hogy a nagy- lóci Szerémi Józsi bácsi nagyon büszke az unokákra. Sokra vitték! Egyikük például orvos Balassagyarmaton, Ö viszont — mint bevezetőben mondta — orvoskés alatt még soha nem volt. Múltak az évek, megöregedett, de közben egészségét konzerválta — a munka, — R. — Sí eresebbet, de jobbat kérnek a felsőpetényi bányászoktól Különös termék a felsőpetényi tűzálló agyag. Sokfelé szállítják. Felhasználja a kohászat, a finomkerámia-ipar és gyártanak belőle kányhacsem- pét, épületkerámiát is. Kisebb- nagyobb tételekben indítják útnak a szállítmányokat az ország területére. Minden szállítmányt a laboratórium elemzése alapján kiállított minőségi bizonyítvány kísér. - Révai Zoltán üzemvezető és Máthé Zoltán bányamester, a pártszervezet titkára panaszkodnak: — Többet tudnánk termelni, ha lenne hozzá elegendő megrendelés. A kohászat igénye az idén mintegy 10 ezer tonnával lett kevesebb mint amennyire számítottunk — mondja az üzemvezető. — Legalább ennyivel csökkent a csempegyártás igénye is — szól közbe a párttitkár, majd hozzáfűzi: — A bányásznap után 20 ember elment és én attól tartok, ha ez így folytatódik még több is elmegy. Később pedig, ha az igények növekednek, nem lesz majd elég munkaerő. A jelenlegi helyzet — reméljük — átmeneti lesz csak. ’ — A minőségi követelmények viszont megváltoztak. Első osztályú anyagból még talán többet is el tudnánk adni. Bár 20—22 ezer tonnával mennyiségben kevesebbet termelünk, de az árbevétel, az első osztályú arányának növekedése miatt, alig lesz kevesebb. A gazdaságosság is fontos kérdés. Ahhoz, hogy első osztályút válogathassunk, a másod- osztályút is termelni kellene, arányosan. Másképp gazdaságtalan. A jelenlegi termelés zömében a finomkerámia-iparhoz, illetve az épületkerámiagyártáshoz kerül. — Fejlesztettünk is. A termelés háromnegyed részét a mély művelésű munkahelyekről nyerjük. Egy nagy kapacitású külfejtést is előkészítettünk. Innen is jó minőségű agyagot szállítunk. Az idén agy új ZIL gépkocsit, egy román gyártmányú kanalas kotrót állítottunk munkába. A kisvasúti szállításhoz három darab C—50-es új Diesel-mozdonyt vásároltunk. A fejlesztés érdekében mintegy T3 milliós korszerűsítési beruházást terveztünk — mondta az üzemvezető. A felsőpetényi ásványbányánál tehát az első osztályú agyagért folyik most a verseny. A válogatásra az igények kényszerítenek és a már régebb óta alkalmazott prémiumrendszer ösztönöz. Az első osztályúért többet kapnak a bányászok. Arról is tájékoztattak, hogy az idén a második fél évben bérrendezést hajtottak végre. Lehetőséget kaptak 8,6 százalékos bérfejlesztésre. Ezt felearányban az új személyi besorolásnak megfelelően alapbérek növelésére használták fel. A másik fele a termelékenység növelésére ösztönöz, mert a teljesítmények arányában mozgóbérként kerül elszámolásra. Növekedtek tehát a kelesetek,- de a teljesítmények is. Ha az ipar igénye nagyobb lenne, azt is ki tudnák elégíteni. Itt, ez most a vezetésnek és minden egyes bányásznak közös érdeke. B. .1. Beköltöztek az első családok Salgótarjánban, a városi tanács mögött * felépült legújabb épülettömb napokban átadó*! lakásaiba. Egyelőre még csak az első lépcsőházak lakhatók, a továbbiak műszaki átadása folyamatosan halad — kulcsár — A dolgozók mindennapi életében egyre nagyobb szerepet játszik,, fontos helyet foglal el a szociális ellátottság fejlesztése. Az üzemek* gazdaságok középtávú tervében megfelelő helyet kapott a béren kívüli juttatásoknak a gazdasági eredményekkel összhangban álló fejlesztése. Arról van szó, hogy éves ütemezés szerint előirányozták a munkakörülmények javítását, az üzemegészség jobbá tételét, a munkavédelmi előírások feltételeinek biztosítósát, az üzemi étkezdék, öltözők, mosdók korszerűbbé tételét, a dolgozók lakásproblémáinak megoldásához vállalati hozzájárulás biztosítása stb. Előirányozták a vállalati üdülők korszerűsítését is. Mindezeket az emberekről való fokozottabb gondoskodás érdekében tették. Ki tagadná, hogy e tényezők kedvező hatással vannak a munka termelékenységének javítására is. A mindennapi elet bizonyítja, hogy azoknál az üzemeknél, ahol többet törődnek a szociális, kulturális, sportkérdésekkel, ott az emberek is elégedettek és nyugodtabb légkörben folyik a munka. A dolgozók közérzetére, hari"'atára jelentős hatást gyakorolnak a lakáskörülmények. Megoldásuk nehéz feladat. A néogazdaság nagy erőfeszítéseket tesz ezek rendezésére, de szükséges, hogy az üzemek is hozzájáruljanak á terhek viseléséhez. Lakások és óvodák vállalati segítséggel A megyében a III. ötéves terv során 6342 család költözött új otthonba. A jelenleg* tervidőszak végéig közel 9000 lakás készül el. A tervben szerepelő lakások átadásával viszont nem oldódik meg valamennyi dolgozó lakásgondja. Ezért dicséretes és követendő az az út, mellyel a Salgótarjáni Kohászati Üzemeknél, az öblös- és síküveggyárnál, a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalatnál találkoztunk Itt a dolgozók számára előbb teremtenek családi otthoni azzal, hogy vállalati alapból hozzájárulnak az építési költségekhez, s ezzel megszerzik a bérlőkijelölési jogot. Az állami gazdaságokban is szép példáját találjuk a kezdeményezőkészségnek. Ott is évről évre anyagi áldozatot vállalnak, hogy dolgozóik számára elősegítsék a családi ház építését. Öt év alatt 76 otthont teremtenek. A megyei tervekben a lehetőségeken belül szerepel az óvodai, bölcsődei férőhelyek számának növelése. Ezek megvalósulása ütemesen halad Az élet, a családok növekvő igényei, a foglalkoztatottsági lehetőségek bővülése miatt is gyorsabb előrehaladást követel. Az üzemek,, a kollektívák összefogása terven felüli lehetőségeket tár fel. 1971-ben, de különösen ebben az esztendőben sikerült olyan társadalmi összefogást teremteni, mellyel lényegesep javult az ellátottság. Az emberek százai vettek részt társadalmi munkában, szabad idejüket, pihenőnapjukat áldozták fel e nemes cél érdekében. Ezt a mozgalmat szükséges még szélesebb körben kiterjeszteni, hogy minden üzem, hivatal. lehetőségeit számba véve vegye ki ^részét e munkából. Több üdülő — jobb ellátás A vállalatok, gazdaságok agy része jelentős összeget fordít az üdülők, hétvégi pihenők fennartására, bővítésére. Ezzel lehetőséget teremtenek arra, hogy a SZOT üdülési keret mellett minél több dolgozót részesítsenek kulturált pihenésben, s elősegítsék gyógyulásukat. Az ország minden jelentősebb vidékén megtalálhatók a nógrádi üzemek üdülői. Az ilyen erőfeszítések teszik lehetővé, hogy egy-egy üzemnél a dolgozók 18—20 százalékának nyílik lehetősége arra, hogy kipihenje a munka fáradalmait és hasznosan töltse el szabadságát. A jövőben ezeket az elgondolásokat szélesíteni kell. Sok előny rejlik a vállalatok közötti együttműködés fejesztésében is. Vonatkozik ez a bővítésre és a kihasználásra. A csereüdülés pedig szélesíti a választékot. Gyümölcsöző és követendő az az együttműködés, mellyel a Salgótarjáni Kohászati Üzemeknél, a Sziróki Állami Gazdaságban találkozhatunk, ahol megteremtették a külföldi üdültetés feltételeit. Üdülőjükbe csehszlovák dolgozókat fogadtak, saját munkásaikat pedig a csehszlovák testvérüzem fogadta. Az üzemek jelentős költségeket fordítanak a konyhák, éttermek fejlesztésére, a kulturáltabb étkeztetésre. Fontos kérdés ez, hiszen a dolgozók 40—45 százaléka veszi' igénybe a kedvezményes ellátást. Egy részük naponta háromszor is, mivel munkásszálláson lakik, távol családjától. Vannak vállalatok, ahol helyes és eredményes kezdeményezések történtek. Emelték az étkeztetési nyersanyag- normát, és ennek fedezetét részben az „R”-alapból, részben pedig, dolgozói térítés emelésével biztosították. ' így előbbre tudtak lépni a választék bővítésében. Jó eredménynek könyvelhető el, hogy az utóbbi időben szélesedett a korszerű, ^önkiszolgáló éttermi rendszer. A dolgozókról való gondoskodás új formájával is találkozhatunk. A kereskedelmi és vendéglátó- ipari egységek is bekapcsolódtak az üzem élelmezésébe. Az adott ipari üzem, az étkezőhelyiséget biztosítja, amit a kereskedelmi vállalat lát el. Saját autóbuszok A bejáró, dolgozók tudják legjobban, hogy mit jelent naponta 20—30 kilométert a munkahelyre utazni. Az elmúlt. években ugyan sokat javult a közlekedés színvonala, de ma sem tudjuk kellőképpen a zsúfoltságot csökkenteni. Vannak üzemek, amelyek nemcsak a Volántól várják a munkásszállítás korszerűsítésének megoldását, hanem saját maguk is anyagi áldozatot vállalnak. Több üzem, gazdaság, . termelőszövetkezet autóbuszt vásárolt, és ezzel enyhítette a gondokat. Egyben lehetőségeket teremtettek arra is, hogy a szocialista brigádok, a munka- verseny-mozgalom legjobbjai kirándulásokon vegyenek részt, megismerhessék az országot, kulturális sporteseményeket látogathassanak. A dolgozók szociális ellátottságának üzemi lehetőségei az említetteknél szélesebb skálán mozognak. Azokra a jó tapasztalatokra kívántuk felhívni a figyelmet, melyeknek átvétele mások számára is eredményeket hozhatnak. S. I. NÓGRÁD — 1972. október 18., szerda 3