Nógrád. 1972. október (28. évfolyam. 232-257. szám)

1972-10-17 / 245. szám

Szfrdktnt iff Crhréff&k Kitől, mit kérdezne? TESSÉK, ITT A VÁLÁSÉ Nem vágyódnak el a faluból... Laczkó János rimóci olva­sónk levélben küldte el kér­dését: — Mint a rimóci futball­csapat egyik szurkolója sze­retném megkérdezni, hogy miért nem közli a NÖGRÁD már hetek óta a megyei Él­csapatok eredményeit, helye­zéseit? Például: Szécsény, Karancsság, Lit ke, Nagylóc, Karancsalja, Rimóc stb. vo­natkozásában. Szokács László, a NÓGRÁD sportrovatának vezetője vála­szol: — A Szécsényi járási Lab­darúgó Szövetség nem közli velünk az eredményeket. ★ Deák Ferenc, a Nézsa és Vidéke ÁFÉSZ elnöke kér­dezi: — A Nógrád megyei Út­karbantartó Költségvetési üzem október 10-re kérte a Petőfi út portalanításának ha­táridő-módosítását. Ehhez a tanács hozzájárult. Október 10-e azonban elmúlt, s még nem vonultak fel az építők. Mikor kezdenek az építkezés­hez? Holecz József üzemvezető válaszol: — A határidőcsúszás más községek pluszmegrendelésé­ből adódott. A nézsai Petőfi út kivitelezési munkálatait még október hónapban meg­kezdjük és november 15-ig szeretnénk azt elkészíteni. * Antal Gyula, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek igazgatója kérdezi: — Mikor készül el a gar­zonház? Mikor, hogyan, mi­lyen szempontok szerint és kik között osztják el a laká­sokat? Iskolaiej van — vállalkozó kellene — TÖBB MINT egy hónap­ja kaptuk ezt a tejfeltöltő au­tomata gépet. Űj konstrukció, az élelmiszer-gépgyártó válla­lat legújabb gyártmánya. Ket­tő van belőle az országban. Az egyik Kecskeméten, a nem­rég átadott új tejüzemben, a másik pedig Székesfehérvárott — kezdi a beszélgetést Hor­váth József főművezető a szé­csényi tejüzemben. — Elégedett-e a gép műkö­désével — kérdem Kovács Fe- rencnétől, aki negyedik éve jár ide dolgozni. — Jóval kevesebbet kell vele bajlódni, mint a régivel. Nem bánnám, ha a műanyag pohár adagolója is kifogás­talan lenne. Ezt leszámítva ió kis masina. — Nem a gép a hibás. A poharak pereme nem felel meg a követelményeknek. Emiatt a gép poháradagolója nem tudja automatikusan a kívánt helyre rakni. Azt hi­szem, a műanyag minőségével van baj — veszi vissza a szót a főművezető. — Ennek ellenére keveseb­bet fáradozunk, mint a régi gépnél. Ott azért idegesked­tünk, mert a poharakra nem ragasztotta rá rendesen a fó­liát. Vissza kellett rakni, új­ra csinálni. Ez bizony sokszor elég jelentős időt vett igény­be — folytatja Bodi Bertalan­ná. — Az új gép teljesítménye duplája a réginek. Óránként 2000—2500 poharat tölt meg tejfellel, öt óra alatt elkészít­jük a megrendelt napi meny- nyiséget — 12 ezer poharat — így a főművezető. — Hova szállítják? — Kétezer poharat a rétsá­gi járásba és a salgótarjáni járás néhány községébe. Nyolcezer pohár jut Vácra, a többit kisegítésképpen Buda­pestre küldjük. — Elégedettek a vásárlók a minőséggel? — Az utóbbi két héten gyengébb volt a minőség, de most már nincs - kifogás, vi­szonylag egyforma minőséget adunk mindennap. Hogy át­menetileg miért csökkent a minőség? Erre csak azt tu­dom válaszolni: közrejátszott az átállással kapcsolatos gond, esetenként pedig a tej ala­csony fajsúlya. Ez nem vo­natkozik Érsekvadkert és Pa­tak környékére. Az onnan be­gyűjtött tej minősége jobb, mint amelyet Kishartyán és környékéről vásárolunk fel — válaszolja Horváth József. A naponta beszállított 22— 24 ezer liter tejből állítják elő a kívánt mennyiségű tej­felt, az igényelt túrót, kielé­gítik a tejjel kapcsolatos igé­nyeket, s ami marad, abból pálpusztait gyártanak. Ezt követően témát vált a főművezető. Azt mondja: — A tejfeldolgozó automatán ál­lítjuk elő az iskolatejet is. Egyelőre 2700 pohárral napon­ta. Sajnos az iskolák viszo- lyognak a bevezetésétől. Visz- szatérő, megoldatlan kérdés, hogy ki foglalkozzon vele. Pe­dig húszperces munkáról van szó. Jelenleg a szécsényi álta­lános iskolákon kívül örha- lomban és Érsékvadkerten szervezték meg az iskolatej árusítását. Olyan községek­ben, ahol 20, esetleg 100 po­hár kellene, az igények kielégítését nem tudjuk vál­lalni, mert a fuvarköltség jó­val többe kerül, mint ameny- nyit kapunk érte. Ezért csax nagy ’létszámú iskolákban és nagy településeken kifizetődő, állandó fogyasztógárdával. — Milyen nagyságú fo­gyasztói igényt tudnak kielé­gíteni? — Naponta öt—hétezer po­hár között tudunk iskolatejel bizosítani. Érdemes ezzel az iskoláknak foglalkozni, mert ily módon leveszik az édes­anyák válláról a reggelikészí­tés időt rabló gondját. Egy gyermek után egy héten hat forintot kell fizetni. ILYEN változásokat idézett elő, ilyen lehetőséget teremteti az új automata gép beállítá­sa a szécsényi tejüzemben. Az előbbiekből kitűnik, hogy jól­járt a vállalat, jóljártak a dolgozók, s ha az iskolai tej­akció tovább szélesedik, akkor egyre kevesebb szülőnek okoz majd gondot a reggelikészi- tés. V. K. Szerves fránya a A Kaspi-tenger vizében élő moszatok és algák hatásosan helyettesítik az ásványi mű­trágyákat az öntözéses, mező- gazdaságban Ezt kazahsztáni tudósok állapították meg, sok éves kí.sé 'et? rozat eredmé­nyeképpen. A tengeri trágya tender mélyéből jelentősen meggyorsítja a nö­vények fejlődését, növeli el­lenállóképességüket a száraz­sággal szemben. A Kaspi-ten- gerből származó trágya segít­ségével Kazahsztán forró siva­tagaiban 300 000 fát és bokrot sikerült megtelepíteni. A garzonház építési határ­idejét már közöltük lapunk október 5-i számában is. Ez­úttal szívesen megismételjük. Az építés teljes befejezésének határideje 1973. december 31- e. 1973. július végén azonban már átadásra kerül 120 lakás, s ezután a III. és IV. negyed­évben folyamatos átadások tesznek. A kérdés további részére dr. Loska Lászlótól, a Salgó­tarjáni városi Tanács VB igazgatási osztályán az aláb­bi választ kaptuk: — 1973-ban, tehát a jövő évben, a városi tanács végre­hajtó bizottsága egyértelmű döntése szabja majd meg az elosztási szempontokat. Az igazgatási osztály egyelőre a jelentkezéseket írja össze, vé­gül is tehát majd a vb dönt a garzonház felhasználása ügyében. — ti — A szívóhatás fokozása — ultrahanggal A szovjet Felfedezés- és Találmányügyi Bizottság be­jegyezte Jevgenyij Konova- lovnak — a Belorussz Tudo­mányos Akadémia tagjának — az ultrahang-kapillaritás jelenségére vonatkozó felfe­dezését. Az általa szerkesz­tett ultrahang-generátor al­kalmazásával bizonyos anya­gok a szokásos időnek egyti- zede alatt itatódnak át fo­lyadékokkal, vagy folyékony halmazállapotú anyagokkal. A találmány kitűnően alkal­mazható olyan eljárásoknál, amikor szivacsos szerkezetű anyagokat folyékony fém­mel s árbocokat, faoszlopo­kat, talpfákat, drótköteleket, egyes elektro- és rádiótech­nikai berendezéseket külön­féle olajokkal kívánunk át­itatni. Az átitatódás gyorsí­tásának igen nagy a jelen­tősége az élelmiszeriparban is. Az ultrahang hatására, amint azt a kísérletek során megállapították, a növények hajszálgyökerei sokkal in­tenzívebben szívják fel a tápoldatot, meggyorsítva a fejlődést és a termés beéré- sét. SZÉP NAPSÜTÉSES őszi délután. A sziráki utcák szin­te teljesen üresek. Gyerekeket látni táskával, meg kisbabákat sétáltató anyukákat. Nem cso­da. Ezekben a napokban min­den épkézláb ember a ‘ határ­ban van. Kukoricát törnek, szőlőt szüretelnek. A házak udvarán majdnem mindenütt hordók, szüretelőkádak. Podogin Istvánnal, a közsé­gi tanács elnökével és Pete Imrével, a sziráki ÁFÉSZ párttitkárával ballagunk az utcákon. A varrodába tartunk, ami a régi bölcsőde épületé­ben kapott otthont. — Tulajdonképpen nem is varroda ez, csak a faluban emlegetik így. A Hazai Fé­sűsfonó szöveteit javítják a lányok, asszonyok — meséli közben Pete Imre. Érdekes kis üzem ez a var­roda. Amolyan családias mun­kahely. Az ember rögtön meg­érzi, amint belép az ajtón, hogy akik itt böködik a hatal­mas szövetnyalábokat az érde­kes, gömbölyű fejű tűvel, azok szívesen és örömmel .csinálják. És ez a lényeg. — Nehéz dolog volt ez an­nak idején — szól közbe Po­dogin István, amíg az asszo- nyok-lányok szapora kezét, gyors munkáját szemlélgeti. — Volt egy bölcsődeépületünk, amit egyszerűen nem tudtunk kihasználni. A tanács csak rá­fizetett az egészre, mert a kis­mamák általában három évig otthon maradnak a gyerekek mellett. Hat-hét gyereket hoz­tak a bölcsődébe. Ezért nem akartuk fenntartani. Más meg­oldást kellett keresnünk. Annál is inkább, mert a sziráki — de a környékbeli községekben lakó — asszo- nyok-lányok munkahelyet kér­tek. Az állami gazdaság és a termelőszövetkezet már nem tudott mindenkit foglalkoztat­ni. Különösen sokan kopogtat-' tak a fiatalok közül. A tanácsiak törték a fejü­ket, mit lehetne tenni? Nagy levelezés kezdődött. Fogták a telefonkönyvet és vagy har­minc-negyven vállalatnak, üzemnek írtak, hogy Szirákon lenne egy épület, bőven mun­káskéz, csak munkaalkalomra lenne szükség. Jöttek a válaszok. Volt olyan üzem. amely kicsinylet- te a szobákat. Mások Szirákot vélték az istenháta mögötti fa­lunak. Komoly ajánlatot tett a Hazai Fésűsfonó. Viszont ők csak szakembert és bérmun­kát biztosítottak. — Ekkor keresett meg min­ket a tanácselnök — veszi át a szót Pete Imre. — Az ÁFÉSZ-nek is jól jött a lehe­tőség, vállaltuk, hogy meg­szervezzük az üzemet. A ta­nácstól béreljük az épületet, ötéves szerződést kötöttünk. Ma már túl vagyunk az első nehézségeken. Érdemes körülnézni a var­rodában. Csupa fiatal arc — mondja is Gerbovics Lajosné csoportvezető, aki a munka szakmai részét irányítja. — Hogy ide főleg a fiatal lányok jönnek dolgozni. Mert a ki­varrás bizony jó szemet, biz­tos kezet igényel. De aki egy­szer idejön, megszereti ezt a munkát, nehezen hagyja itt. AZ EGYIK ablak mellett ül Hadik Istvánná. Ügyes kézzel húzogatja a szálakat, tünteti el a szövési hibákat. Második éve dolgozik. 1700—1800 forin­tot keres. — Jól jött ez az üzem mind- annyiunknak — néz fel egy pillanatra. — Azelőtt sokan jártak el a faluból. Képzelje csak el, hajnalban kelni, órá­kat utazni, későn hazaérni. Így reggel nyolctól délután ötig dolgozunk. Mint egy hi­vatalban. A másik asztalnál Bódi Kati szorgoskodik. Az első naptól kezdve itt dolgozik. Azelőtt Ikladra járt, a műszergyár­ba. — Naponta fél négykor kel­tem, és volt, hogy éjfél után értem haza. Most átlagban 1300 forintot keresek, szívesen csinálom a kivarrást. De ne feledkezzünk meg Oláh Malvinról sem, akit a brigád vitt el először kirán­dulni. Neki külön története van, ugyanis balkezes. Itt ta­nították meg — Gerbovics La­josné a megmondója, mennyi keserves óra alatt — jobb kézzel varrni. Igaz, hogy a ne­vét még ma is bal kézzel írja alá, de a szöveteket már jobb kézzel varrogatja. A tanácselnök elégedett: — örülünk ennek a varro­dának. Most éppen a bővíté­sen törjük a fejünket. A mű­hely egy része kicsit távolabb van, és ez nem jó. Hamarosan felszabadul viszont ebben az épületben egy szolgálati lakás, amit odaadunk a varrodának, így újabb munkalehetőséget tudunk biztosítani. Persze, a tanács nemcsak ennyit tesz. Az első sikereken felbuzdulva most újabb tár­gyalásokat folytatnak. Van ugyanis egy egészségház Szi­rákon, ahol két s^oba teljesen üresen és kihasználatlanul áll. Lakásnak nem megfelelő, elég helye van a gondozónak is. A lehetőség adott, csak élni kell vele. — Nem is panaszkodunk, mert már megegyeztünk a Bu­dapesti Általános Ruházati Szövetkezettel, ök hozzák a berendezést, meg a kiszabott anyagokat. Ezt a mi asszo­nyaink hazaviszik és az, ottho­ni munkájuk mellett bedolgo­zó rendszerben magvarrják. Keresnek is, a háztartás, gye­reknevelés sem szenvedi ká­rát. Várják már a faluban, egymás után állítanak meg az asszonyok: elnök elvtárs, mi­kor jön már az a másik var­roda? Igyekezetben nincs hiány. A tanács vezetői várják a szö­vetkezet képviselőit, hogy megkössék a szerződést. — VOLT, AKI megkérdezte, miért foglalkozik a tanács ez­zel? Azt válaszoltam, ez ugyanolyan szorosan a község- politikához tartozik, mint mondjuk az utak rendben tar­tása. Figyeljük az emberek véleményét, amit tanácsülése­ken, végrehajtó bizottsági ülé­seken elmondanak. Ahol üzem van, ott könnyebb a tanács helyzete. Meg az is jó, ha az itt lakók elégedettek és nem vágyódnak el a faluból... Cs. E. A hét végén turisták árasztották el a megyeszékhelyet és a környékbeli idegenforgalmi látványosságokat. A bu­japesti, dunántúli vendége ken kívül osztrák autós kara­ván is érkezett Salgótarjánba. Utasai még így, feltúrva is megdicsérték a Karancs Szálló környékét, a főtéri pano­rámát. Külföldiek, hazai kirándulók láthatják hogy Salgó­tarján az utóbbi két évtizedben épült várossá — k — „Mihelyt te általad embernek születtem Bitskey Tibor Balassagyarmaton Élményt váró, izgatott ér­deklődés előzte meg az iro­dalmi presszó legújabb őszi programját, és már a sorozat el6ő előadása is beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Bitskey Tibor Mihelyt te álta­lad embernek születtem című előadóestjén gazdag válogatá­sát kaptuk Csokonai, Ady, Móra, Tóth Árpád és Radnóti verseiből, hallhattunk lírai rekviemet Szabó Lőrinctől, Trisztán- és Cyrano-részleteket. valamint egy Mocsár-novellát. Remek szerepformálással, ki­tűnő jellemzőerővel jelene­teket, színhelyeket és korokat ugrottunk át pillanatok alatt az est folyamán — Bitskey Tibor igazi színházi és szelle­mi élménnyel ajándékozott meg bennünket a XVIII. szá­zadtól napjainkig terjedő iro­dalmi, költői válogatásával. Politika, világnézeti gondo­latok, idilli hangulatok, ’ vad szenvedély, földönjáró csendes szerelem, ódái magasság, tré­fálkozó kedv és szarkasztikus vidámság hangján is mindig átcsengett a lélek embersége, becsületessége, amely annyira jellemzi Bitskey nagy színész­szerepeit is. Hogy csak a leg­utóbbiakat említsem: A fegy­verletétel című drámában, a Kalevalában (nemrég jöttek haza Finnországból és a Szov­jetunióból), vagy a Csusingu- rában. Erről az utóbbi színhá­zi eseményről és a kabuki színházról már az öltözőben beszélgetünk Bitskeyvel. — A nyári évad érdekessé­ge volt a Körszínház ez új vállalkozása — mondta Bite- key. — Kazimir Károly érde­kes, izgalmas feladatot vállalt ezzel a színházi bemutatóval, mely nemcsak az egzotikumot képviseli, hanem a vágyat a megújulás iránt — a hagyo­mány tiszteletével és megőr­zésével. Beszélgetésünkbe többen is bekapcsolódtak; a költészetről faggatjuk a nagy színészt, akiről köztudott, hogy nagyon szereti a verseket. — Igen, első kapcsolatomat a művészetekkel a versek je­lentették. Gyermekkorom óta mondok verseket és a költé­szet varázsának rabja marad­tam máig is Sajnos, nincs időm arra, hogy gyakoribb előadásokat vállaljak. Leg­utóbb Szegeden jártam, egv Mocsár-est előadójaként. Szí­vesen járnám pedig az orszá­got — főleg a régi szép ver­sekkel. Elekes Éva 200 szakma oktatása az üzbég főiskolákon A megindult oktatási idény­ben 200 különböző szakma if­jú szakembereinek képzése kezdődött az üzbég felsőokta­tási intézményekben. A közép­ázsiai köztársaság főiskolám és egyetemein a többi között elektronikus gépkonstruktőrö­ket, az automatizált irányítási rendszer mérnökeit, gazdaság­tervező szakembereket is ké­peznek. Az új szakágak beve­zetése a nemzeti ipar új ága­zatainak kialakulásával van szerves kapcsolatban. Üzbe­gisztánban a szovjet hatalom évei alatt több mint negyven felsőoktatási központot létesí­tettek, s 250 000 -nál több hall­gatót oktatnak. r NÓGRÁD — 1972. október 17., kedd

Next

/
Thumbnails
Contents