Nógrád. 1972. október (28. évfolyam. 232-257. szám)
1972-10-14 / 243. szám
Kilo!, mit kérdezne? or if Ü Ű JLJ li f ITT A VÁLASZ % Szomszéd József, a kistere- nyei költségvetési üzem munkavezetője kérdezi: — Mi az oka annak, hogy az Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat egyik üzletében jó, a másikban rossz az áruellátás? Például, ahol megvásárolja valaki az olajkályhát, ott már a hozzá szükséges füstcsövet nem kapja meg. Nem lehetne javítani az ellátáson? A Nógrád megyei Iparcikkkiskereskedelmi Vállalattól Dusás Ferenc áruforgalom-vezető, igazgatóhelyettes válaszol : — Annak ellenére, hogy a múlt évhez viszonyítva országosan, és nálunk is jelentősen javult-a füstcsőellátás, és hogy vállalatunk még a nyár folyamán nagy mennyiségű és választékos füstcsőkészletet biztosított bolthálózata részére, jelenleg előfordul egy-egy boltnál egyes füstcsőféleségek- ből mennyiségi és választékhiányosság. Ennek oka részben az, hogy a füstcsöveket szállító Vas-nagykereskedelmi Vállalat Balassagyarmaton két hét óta leltározást végez és a leltár ideje alatt az áru utánpótlása szünetel. Az is előidézte egyes boltoknál átmeneti jelleggel a hiányt, hogy az elmúlt egy hónapban a megszokottól jóval hűvösebb időjárás uralkodott. Ennek természetes következményeképpen a szükséglet ugrásszerűen megnövekedett, időben is korábban és egyszerre jelentkezett a vásárlás. A Vas-nagykereskedelmi Vállalat leltározása a napokban befejeződik. A szállítás így megindul. Vállalatunk két héten belül az egyes boltokban jelentkező füstcsőellátási problémákat közvetlen kiszállítással megoldja. A Minika- lor olajkályhához szükséges 92-es cső ellátása továbbra Is akadozni fog, mivel ez jelenleg országosan hiánycikk. ★ Juhász Gyula, a salgótarjáni síküveggyár igazgatója kérdezi a városi tanács elnökétől : — Már egy hónapja megépült az a 24 lakásos épület, amelyet a gyár dolgozóinak adnak át. Az átadást azonban akadályozza, hogy a közművesítés — villany, gáz, víz — még befejezetlen. Mikorra ígéri a tanács ezeknek a munkáknak a befejezését? Fehérvári Géza, a Salgótarjáni városi Tanács tervcsoportvezetője válaszol: — Az épület közművesítéséről már több alkalommal tárgyaltunk a síküveggyár igazgatójával, s legutóbb jegyzőkönyvileg is rögzítettük a gondokat. A villamosener- gia-ellátás jelenleg már biztosított, megtörtént a vezetékek építése, illetve a belső szerelési munkálatok is elkészültek. Azonban az ÉMÁSZ, noha az általa is jóváhagyott terv szerint folytak a szerelési munkálatok, nem vette át azt, arra való hivatkozással, hogy nem megfelelőek a tokozatok. Ez utóbbiak átszerelését a tanács megrendelte, s rövid időn belül el is készül. A víz bekötését is megrendeltük. Egyedül a gázellátás okoz pillanatnyilag gondot. Annak ellenére, hogy több ígéret és írásos nyilatkozat van birtokunkban a TIGÁZ-tól arra vonatkozóan, hogy ez év szeptember 30-ig (amely már elmúlt) megoldják, de sajnos, jelenleg sem látunk biztosítékot arra, hogy mikor épül meg a gázvezeték. A szerk. megjegyzése: Jó lenne, ha a TIGÁZ mielőbb beváltaná — ha kissé késve is — adott szavát, illetve nyilatkozatát. ★ Kun Zoltán, a balassagyarmati Ipoly Bútorgyár közgazdasági osztályának vezetője kérdezi: — Balassagyarmaton ugyan megkezdték az átmenő út korszerűsítését, de az idő egyre romlik, mikorra várható az út építésének befejezése? Lombos Márton, a Balassagyarmati városi Tanács elnöke válaszol: — A közel 50 millió forintos beruházást igénylő út korszerűsítése 1973. novemberében készül el. A kérdésnek nagyon örülök, hisz’ a város lakossága ezúttal is időben értesül a mindannyiunkat egyaránt érintő, igen fontos, közérdekű kérdésről. Lakosságunk szíves türelmét is kérni szeretném.- tj Édes falunk határa (II.) Pomorcevlevelei Ami biztos, az biztos, következetlenséggel. vagy részrehajlással senki sem vádolhatja az elnököt. Raja lányát beadta a farmra, dolgozni. És férjhez adta ahhoz a férfihez, aki a tehenészet gépészeti berendezéseit jött felszerelni. Mihail fiát a mezőgazdasági gépekhez osztotta be, a két kisebb fiút is apránként földművelő munkához szoktatja. Az egyik közgyűlésen az idős Muzilev megvádolta az elnököt. Hogy azt mondja, nem egyenlő mércével méri az embereket, az egyiket kimélr a másikat hajszolja. Mint például őt, az öregembert fiatalokkal egy sorban dolgoztatja a közösben... — Dehát — vágott vissza Pomorcev —, hogyan is hasonlíthatnálak én teged, Pro- kopij Romanovics. másokhoz? — Vedd csak például Begya- nyijev Szgrgej Grigorjevicset, meg a feleségét, Anna Miro- novát. Kilenc gyermekük van — mind a kolhozban dolgozik. Te négyet felneveltél, és szépen el irányítottad őke; a városba. Rendben van, hiszen szén is kell. acél Is... De ki fog neked kenyérnek valót vetni-aratni? Vagy ott van a bátyád, Roman Romanovics. ö nálunk kovács is, lakatos is, esztergályos is. Es a gyerekeit is megtanította a szülőfalu földjének tiszteletére. .. Történt egyszer, hogy Gálja Szkurátova bekopogott Po- morcevhez. — Engedjen el engem, Alekszej Petrovics, a tehenészettől. Sírni volna kedvem, úgy sajnálom. Dehát ideje férjhez mennem. És a vőlegényem nem idevalósi, Kubi- tyetben lakik. Az elnök már régtől tudott róla. hogy a fejőnő levelezés-- ben van a szomszéd faluból való legénnyel, aki pár nap, s leszerel. — Hová mennél te a faludból! Gondolj Petyka bátyádra, Északra ment nagyvárosba, s három hónap múlva visszajött. Mert gyötörte a honvágy. Innen aztán, mondta, a nyugdíjig — sehová... Gyere csak. i.'hink neki, írjunk együtt a te J íkovodnak. A levélre, válasz helyett maga a vőlegény,-érkezett. Értelmes, jó kiállású fiatalember. Sokáig beszélgetett, vitatkozott az elnökkel. A végén csak kiböki: Nem! ..Maguknál se bölcsőde, se óvoda. Az iskola épülete is rozoga. Ha jönnek a gyerekek, hova tegyük őket?” Az elnök erre kivezette a legényt az utcára, megmutatta neki a bölcsőde-óvoda épületének mér elkészült alapjait, meg a középiskoláét is: „Ti csak szaporodjatok, mi is megtesszük a ‘ kötelességünket. ..” Elhívta a klubba is, amelynek a kolhoz vásárolt televíziót, magnetofont, lemezjátszót, hangszereket, könyveket, táncruhákat. De végérvényesen az új tehenészet tervei győzték meg a legényt. Az elnó* megmutatta neki a rajzokat: hétszáz tehén lesz benne. Valóságos tejgyár. Ahol valahány fejőnő van, mind fehér köpenyben dolgozik, s egymaga — a gépek segítségével — nat- vanhárom tehenet lát el. (Azóta ez a „tejgyár” már meg is épült.) Végül is abban állapodtak meg, hogy a kolhoz a legényt traktorra ülteti, a fiataloknak új házat épít. A fiú pénzsegélyt kap, ugyanúgy, mint azok a falubéli legények, akik a hadseregben leszolgálták az idejüket. Hasonló történet esett meg Nyikoláj Andrejevvel is. Olyan kislányba esett bele, aki túl az Urjup folyón, a kraszno- jácszki terület egy falujában lakott. És olyan nagy volt a szerelem, hogy a fiú, ha nem házasodhat, akár a kolhozt, s a faluját is elhagyja. Ráadásul mindez éppen aratáskor, amikor a szerelő úgy kell, mint szomjazónak a víz. Az elnök mit tehetett, szabadságot adott neki azzal, hogy a „hozományért" gépkocsit küld. Nyikoláj csaknem egész sza badságát rábeszéléssel töltötte. S a végén csak elhozta a menyasszonyt. Méghozzá új házba, amit a kolhoz épített szép, dolgos feleségének. Jómagam régóta ismerem Alekszej Pavlovics Pomorce- vet. Kezdetben úgy tűnt, afféle mosolyognivaló Don Quijote, maga a megtestesült együgyű jóság. Aki örökké nekiütközik az egyszerű, és tulajdonképpen nagyon érthető emberi élet „szélmalmának”. Másszor meg fogta, s ..elajándékozta” a kolhoz házait. Hallgatott is érte eleget a járási vezetőségtől. Aztán meg hirtelen zord és. engesztelhetetlen, ellenségeket szerez magának. Harcolni kezd az ivászattal: vagy alapjaiban forgatja fel a kolhoz termelési technológiáját. Csakhogy.. . úgy látszik, mindezt nem forrófejűségből teszi Pomorcev. Nagyon is józanul, előrelátóan gondolkodik. És a saját életét csupán azért teszi olyan bonyolulttá, hogy annál egyszerűbb, örömtelibb legyen a másoké. Csak példaként említem meg: a falu száztíz háza közül legalább hetvenet a kolhoz épített, vagy újított fel. Egy-egy ház a kolhoznak* kétezer rubelébe kerül, a tagoknak nyolcszázért adja el. Pomorcev szerint ez „nyereséges” üzlet. A fiatal család saját házat kap, és ez a körülmény már kezdettől köti őket a faluhoz. Mindenesetre, amíg lassacskán, sietség nélkül ki nem fizetik az árát. Hanem akkorra már megérkeznek a csemeték is, a munka is tetszik a kolhozban... Dohányzás A nagy-britanniai Ash-cso- port (a dohányzás ártalmait, egészségügyi problémáit ezúttal figyelmen kívül hagyva) felmérést végzett, amelynek során összehasonlította a dohányosok és a nem dohányzók szokásait. Az összehasonlítás eredményeképpen kitűnt, hogy a dohányosok az emberi A. Zajcev és barátság kapcsolatok teremtésében sokkal mozgékonyabbak, ügyesebbek, mint a nem dohányzók. Kiderült az is, hogy a dohányosok többsége általában dohányos barátot választ magának, míg a nem. dohányzók szintén a hasonszőrűek közül választják meg barátaikat. \ Itt van az ősz, itt van újra ... Nógrádmarcalon is Kulcsár íelv. Ötvenéves házassági évfordulón Sok örömkönny esik ki a szememből Két idős ember lakik Ma- gyargécen, az Árpád utca 11- es számú házban. A most 76 esztendős Géczi Péter és a 67 éves felesége. Csendes, szorgalmas és szerény emberek. Lakásukat és a portájukat is a rend uralja. Igazolványokat, kitüntetésekről szóló iratokat tesz elém a házigazda, Géczi Péter. Egy, a munkában és harcokban megfáradt idős ember élete tárul elém. Géczi Péter párttagsági könyvéből ezt olvashattam: a munkás- mozgalomban részt vesz 1928- tól, párttagságának kelte 1945. A kitüntetések is előkerülnek. A Tanácsköztársasági Emlékérem, a Felszabadulási Jubileumi Emlékérem és még más. Aztán előkerül egy megsárgult, fakó fénykép. Két fiatalember, katonai egyenruhában néz a lencsébe. — Oroszországban készült ez a kép, valamikor ezerki- leneszáztizennyolc augusztusában ... De hogyan is kezdődött? — teszi fel szinte önmagának a kérdést Géczi Péter. Ha csak azt írná le a krónikás, hogy tizenkét gyermeket nevelt fel Géczi Péter édesanyja és édesapja, már akkor is arra következtethetnénk, hogy bizony nem voltvalami fényes élete ennek a családnak sem. A sok gyermek közül éppen Péternek tellett arra az erejéből, hogy kitanulja a kőművesmesterséget és segédlevelet szerezzen. Aztán közbeszólt a világháború. Katonaság, íronszolgá- lat, fogság. — A fogságban ismerkedtem meg a kommunista eszmékkel. Sokat beszéltek nekünk az orosz muzsikok a forradalomról. De találkoztunk magyar agitátorokkal, kommunistákkal is. ök mondták: térjünk haza Magyarországra, s készítsük elő a magyarországi forradalmat. Ötvenedmagam- mal így kerültem haza ezer- kilencszáztizennyolc őszén ... Budapesten voltam, amikor kikiáltották a Tanácsköztársaságot. Aztán beléptem a magyar Vörös Hadseregbe ... Sok állomása volt Géczi Péter katonaságának. A budapesti tüzérezred, majd a front Alsó-Pálfalvától Salgótarjánon ét Balassagyarmatig. Majd Varbó, Ipolyság, Zólyom, Selmecbánya és Léva, ahol olya« sérülés érte, aminek a nyomait még ma is viseli... Az északi után a tiszai front következett ... — Mi mindvégig bíztunk a győzelemben. A százharminchárom napból összesen százharmincegyet töltöttéi# egyen- luhában, a legtöbb időt a fronton. Aztán mintha mindennek vége lett volna .. . A fiatal vöröskatona sebejönnöm, hogy eljárt az Idő felettem... Sok volt, ami velem történt. Nyugdíjat kapok, megvagyunk az asszonnyal. Az asszony. Most jövök rá, hogy nem is ezekre volt kíváncsi. Az én életem nem választható el az asszonyétól, akivel öt évtizedet éltem le már eddig. Keservek és örömök, gondok és vidámságok. Tudja, egy fél évszázad sok mindenre alkalmas. És az együttélés, a házasságunk- ötvenéves évfordulóját éppen most ünnepeltük. Ügy szűkösen, magunk között. De ez a nap is szép volt számunkra, csakúgy, mint fél évszázaddal ezelőtt... Gratulálni akartam Géczi Péternek. Lehet, hogy előtte is elvonult élete 76 esztendeje, házasságának fél évszázada. A beszédben megelőzött. Sok örömkönny kiesik a szememből, amikor a mai fiatalokat látom. Könny azért, mert mi azokat nem élhettük ót, amiket ők. De öröm azért, mert látjuk munkánk, harcunk gyümölcsét. Csak éljenek boldogan, s minél többen érjék meg házasságuk ötvenedik évfordulóját. Somogyvári László Meghiúsult műszaki átadás Közéletünk vadhajtásai közé sorolhatjuk, amikor egyértelmű, világos fogalmainkat ki-ki a maga. szája íze szerint magyarázza. Ez történt a salgótarjáni nővérképző iskolánál A kivitelező Nógrád megyei Tanácsi Építőipari Vállalat többszöri határidő-módosítás után közölte, hogy az épület kész, át lehet venni. Az üzemeltető, a beruházást lebonyolító, a városi KÖJÁL képviselője pedig nemet mondott szeptember 25-én. Ugyanis egybehangzó vélemény szerint addig nem lehet átvenni az épületet, amíg a kivitelező el nem hárít minden akadályt a folyamatos működtetés útjából. Mit kifogásoltak? A betonozás, a külső tereprendezés hiányát ás több olyan dolgot, amelyet egy kicsit nagyobb körültekintéssel el lehetett volna végezni. Az üzemeltető, a beruházó és a KÖJÁL képviselője, hogy ne érje őket az a vád; a kákán is csomót keresnek, kijelentették, hb október 9-re mindent rendbe hoznak, akkor szeptember 25-i határidővel átvettnek tekintik az új épületet. Október 9-re, .az újabb határidőre sem végezték el az észrevételezett munkákat. Sőt, tovább romlott a helyzét. Több helyiségben a központi fűtési víznyomó tömítetlensége miatt jelentős beázások történtek. Ez a veszély különösen két helyen, az épület délnyugati részén lévő vizesblokkon,, valamint a délkeleti szárny szobáiban minden szinten/* jelentkezett. Emellett a villamos hálózat szerelése sem felel meg az érintésvédelmi szabály előírásainak. Nem készültek el a külső csatornázással összefüggő munkák sem. Hiányzik a szennyvízvezeték udvari alapvezetéke, és ez eleve lehetetlenné teszi az épület használatát. Emiatt újra meghiúsult a műszaki átadás. Ha nehezen is, de hosszas vita után az építők belátták, hogy igazuk van a kórház képviselőinek. Ha akkor átveszik az épületet, és megkezdik a beköltözést, akkor most megnézhetnék magukat. Ehhez még csak annyit tennék hozzá: akit egyszer a tűz megéget, az másodszor már messze elkerüli. V. K. NÓGRÁD — 1972. október 14., szombat 5 sülten tért haza falujába, Ma- gyargécbe. Mit is tudott csinálni? Először bújkált a fehérek elől, mert tartott a csendőrök megtorlásától. Aztán munkához fogott. Dolgozott mint kőművessegéd, s művelte azt a másfél hold kis föl- decskéjét. A munkásmozgalomtól azonban nem szakadt el. Ott volt az építőmunkások között, ha tehette. Szervezkedtek, .várták a szebb holnapot ... — Biztosak voltunk abban, hogy egyszer ránk is megvirrad, de akkor már végérvényesen. A felszabadulás a faluban ért. Megalakítottuk a pártot, hozzáláttunk a földosztáshoz. Párttitkár is voltam a faluban, nem sokkal a párt- szervezet megalakítása után. A földosztáskor két hold földdel gyarapodott a gazdaságom, úgy éreztem, ez a jussom. Műveltem is egy darabig. Mint építőmunkás a felszabadulás után Jugoszláviában is dolgoztam, az ottani újjáépítésen. A kormány szólított bennünket. Voltunk vagy négyezren a munkán ... Aztán újra hazajöttem. Dolgoztam tovább. A pártban, a fogyasztási szövetkezetben, mint felügyelő bizottsági tag... Rá kellett i
