Nógrád. 1972. szeptember (28. évfolyam. 206-231. szám)

1972-09-13 / 216. szám

Rögzítették a burgonyaárakat Csak a korszerűt... — VEZÉRIGAZGATÓNK engem von fele­lősségre, ha régi, korszerűtlen gépeket en­gedek az üzembe beállítani — mondta nem­rég egyik beszélgetés alkalmával Bokor At­tila, a Budapesti Rádiótechnikai Gyár salgó­tarjáni telepének alapazervs tdtkárs. Az Ipoly Bútorgyár szécsényi telepén be­állításra kerülő új kábelszegező gép két és fél millió forintba kerül. A Nógrád megyei Vegyesipari és Javító Vállalatnál a viszony­lag korszerűbb présgépek mellett ott vannak az államosításkor átvett megmunkálómasi­nák is. Öreg, elavult gépparkkal találkozha­tunk megyénk majdnem minden üzemében, még a nemrég letelepült üzemek egy részé­ben is. Korábban is szó volt arról, hogy megyénk gyárainak, vállalatainak technikai színvona­la alacsonyabb az országos átlagnál, emiatt a termelékenység és hatékonyság növelése nem alakult a kívánt mértékben. Ennek alapvetően objektív okai voltak. Annyira elöregedtek gyáraink épületei, hogy a fejlesztésre szánt pénz jó részét azok újakkal való felcserélésére kellett fordítani. Ezért kevés pénz jutott a technikai színvo­nalat emelő, új, modern gépek megvásárlásá­ra. Az a néhány, amely inkább csak mutató­ba került a gyárakba, élő mementóként je­lezte, hogy ez irányba halad a világ, jó lesz tudomásul venni. Aztán az iparfejlesztések során sem kar­doskodtunk eléggé az új gépek alkalmazása mellett. Érthető volt ez, mert négy évvel ez­előtt a legfontosabb politikai feladatok kö­zött szerepelt a foglalkoztatási gondok meg­oldása. Ezért sokszor az eszi, nem eszi ala­pon, kénytelenek voltunk elfogadni a márki­alakult helyzetet. A gazdaságirányítás mai modelljének bevezetésekor alkalmazott esz­közarányos elvonási rendszer sem ösztönözte gyáraink vezetőit a modern, nagy termelé­kenységű gépek vásárlására, mondván:' — elviszi a fejlesztésre, a bérezésre, a szociális létesítményekre fordítható pénz jó részét. De már akkor is voltak olyan felfogású gazdasági vezetők, akik vállalva a népszerűt­lenséget, a lehetőségekhez képest bátrabban fogtak hozzá a technikai színvonal emelésé­hez. abban a tudatban, hogy a jelenlegi át­meneti helyzet ugyan kedvez a korszerűtlen­nek, több tekintetben ellenkezik a helyes gazdaságpolitikai elképzelésekkel, a jövő azonban a korszerű technikáé. S nekik volt Ennek köszönhető, hogy a jánosaknai fe- herneműgyárban két év alatt teljesen kicse­rélték a régi, lassú, alacsony fordulatszámú, kis hatékonysággal dolgozó varrógépeket gyorsjáratú, nagyobb termelékenységet biz­tosító gépekre. Aztán ehhez igazították a munkaszervezést, a folyamatos termelés fel­tételeinek -megteremtését. Mert az új igen­lése és alkalmazása új munkastílust, vezetési felfogást és gyakorlatot kíván vezetőktől és dolgozóktól egyaránt. Az igazsághoz tartozik, hogy a régi tech­nikához való ragaszkodást elősegítették a szűkös anyagi lehetőségek is. Bizony, az effajta felfogás még ma is sok helyütt eléggé érezteti hatását, pedig számtalan tény szinte azt kiáltja: ez az út zsákutcába vezet. Valóban, a jelenleginél magasabb termelé­si-technikai színvonal megteremtéséhez sok száz millió forintra van szükség. Csakhogy ez nem minden. Fogadására és főleg működte­tésére is fel kell készíteni a dolgozókat. Azt hiszem, nincs olyan ember, aki ki merné jelenteni: szakmunkásgárdánk teljes egészé­ben képes megbirkózni minden új techniká­val. Az új, modern gépek nem egyszerű ma­sinák, kezelésűit sokszor technikusi képesítést és több éves alapos szakmai gyakorlatot kö­vetel. Ebből is látszik, hogy nem „adj uram, de mindjárt”, dologról, hanem következetes, céltudatos, a realitásokat figyelembe vevő tevékenységről van szó. A munkások magasabb fokú szakmai to­vábbképzéséről szóló rendelet 1975-re jelöli meg a végrehajtás végső határidejét. Való­színű erre az időre az ország anyagi helyze­te még kedvezőbbre fordul, s nagyobb lehe­tőségek kínálkoznak a jelenleginél több, modern gép vásárlására. MEGYÉNKBEN is lezárult az a fontos tör­ténelmi időszak, amikor a foglalkoztatottság megoldása jelentette a megye politikai, álla­mi és tömegszervezeti vezetésének az egyik legnagyobb gondot. A fejlődés új követel­ményeket vetett fel. Nyugodtan mondhatjuk: új korszak köszöntött ránk. Más megyékhez viszonyítva azonban sok tekintetben bizonyos ütemcsökkenéssel kezdjük a versenyfutást a nagyobb hatékonyságot és gazdaságosságot biztosító technikai színvonal emeléséért. A hátrány nem nagy, még be lehet hozni, de addig sokat és céltudatosan kell fáradozni a legkisebb eredményekért is. V. K. igazuk. Mezőgazdasági technika ’72 Nemzetközi kiállítás Moszkvában M oi kommentárunk Gondoskodni is kell róluk A traktorosok fontos sze­repet töltenek be a mező- gazdálkodásban. Gondoskod­ni kell arról, hogy a gépek vezetői zavartalanul dolgoz­hassanak. Ez olyan termé­szetes, hogy joggal kérdez­hetik: miért kell énről be­szélni? Sajnos kell, mert ép­pen a napokban, amikor az őszi munka nagy hajrája kezdődött, egy traktoros ar­ról panaszkodott, hogy fe­gyelmit indítottak ellene, mert nagyon éhes volt, és hazament ebédelni. Előre­bocsátjuk: nagyon lelkiisme­retes emberről van szó. aki az éjszakáinak nagy részét is a gépen tölti, ha a mun­kájára szükség van. Most is ilyen hajrában van és meg­kívánta a meleg ételt, de nincs aki utána vinné. La­kása és a munkahelye kö­zött viszom a távolság fél­órányi. Tizenöt percet fordí­tott a meleg leves elfogyasz­tására és már ment is visz- sza. Nem is töltött távol egy órát sem gépétőL Nem hoztak súlyos ítéle­tet. figyelmeztetésben része­sítették. A traktoros pedig most azt kérdi: mi lesz ez­után? Az ember éhesen nem tud dolgozni. Különösen nem tizenhat—tizennyolc órát. Az örökös száraz étel fogyasztása sem lehet meg­oldás. Valóban, akkor hát mi lesz? A traktorosok nélkűlöahe- tetlen emberek — de ha nem azok volnának is —, gondoskodni kell róluk, hogy naponta meleg ételhez jussanak. Az embertől tel­jesítményt akkor követeljen a vezető, ha mindent meg­tett azért, hogy az a mun­káját zavartalanul végezhes­se. Termelőszövetkezeteink rezetőj némely esetekben hallatlanul érzéketlenné vál­tak. Rendkívüli módon megtanulták, hogy a gépek üzemeltetéséhez biztosítani kell az üzemanyagot, az al­katrészt, azt is. hogy szere­lője legyen a gépeknek, aki figyelemmel kiséri, hogyan működnek. Arról viszont, akj a gépet mozgásba hoz­za. itt-ott megfeledkeznek. Természetesnek veszik, hogy a traktorom felüljön a gép­re, s amíg nem végez a munkával, ne szálljon le ró­la. Egy-egy közgyűlésen el­ismerő szavakkal kitüntetik, pénzt is adnak neki. és azt gondolják, ezzel minden rendben van. Az egyik termelőüze­münkben már építettek a tsz dolgozóinak öltözőt és mosdót. Nagy dolog volt ak­kor. beszéltek róla szélté- ben-hosszában. Ma ebben a mosdóhelyiségben víz hi­ányában nem mosakodhat­nak. Az épület elhanyagolt­sága miatt nem lehet ben­ne átöltözni. Amikor a gépek kézelői olajosán, porosán be­jönnek a határból, nem tud­nak lefürödni. És a falvak­ban nincs még mindenki­nek fürdőszobája! Sok he­lyütt egy lavór víz szolgál­ja a tisztálkodás lehetősé­gét. Nem szabad elfelejteni, Hogy manapság géppel fog­lalkoznak a földművelő em­berek. Olajosak, zsírosak, a por is rájuk ülepedik; tes­sék megpróbálni ilyen álla­potban egy lavór vízben tisztálkodni. Az emberekről a termelő- szövetkezetekben is gondos­kodni kell. Teremtsék meg a lehetőségét annak, hogy a határban dolgozó traktoros naponta meleg ételhez jus­son. Ez a legkevesebb, ha elvárják tőlük, hogy ebben a nehéz őszi helyzetben megfeszített erővel dolgoz­zanak. Az is természetes, hogy a tisztálkodási lehető­ségükről legalább olyan kö­rültekintően gondoskodjanak a tsz-ek vezetői, akár az üzemanyag-ellátásról. Csak, ha minden tekintet­ben biztosították a munka feltételeit, akkor követelhet­nek tőlük nagyobb teljesít­ményt. — B — Mint az már szokásos, szep­tember első napjaiban ezút­tal is meghatározta az Orszá­gos Anyag- és Árhivatal az étkezési burgonya 1972. évi felvásárlási árait, valamint az állami és a szövetkezeti ke­reskedelem által alkalmazható maximált fogyasztói árakat. Az I. fajtacsoporthoz tartozó áruk — elsősorban a gülbaba- és a kifliburgonya — maxi­mált fogyasztói ára kilogram­monként 3,50 forint; a II. faj­tacsoportba tartozó termékek — elsősorban a rózsafajták, valamint a termesztésbe nem­rég bevont holland fajták ára 3,20 forint, míg a III. fajta- csoportot képező — nagy­részt sárga és fehér húsú — burgonyák kilogrammonkénti ára 2 forint 70 fillér. Hazánkban az étkezési bur­gonyának szorosan behatárolt árformája van. Az élelmiszer­Romhányban Vigyinszki János tanácstitkárt keres­tem. Nem találtam a helyén, a tanácsnál azt mondták, hogy az iskolába ment át. Valóban, ott leltem rá, Rae- kó Jánossal, az iskola he­lyettes igazgatójával elme- rülten beszélgettek. A községi tanács szeptem­ber 4-én, vb-ülésen vitatta meg a gyermek- és ifjúság- védelem helyzetét. A gondo­san gépelt jelentést a ta­nácskozás után, nem tették irattárba, amikor hármasban beszélgettünk, akkor is ott voit előttünk. Az sem vé­letlen, hogy ekkor és éppen a veszélyeztetett gyerekekről esett szó. Ugyanis a tanács vb-határozata szerint a pe­dagógusok, a tanács mellett működő bizottság és a szülői munkaközösség bevonásával ismételten felül kell vizsgál­ni, hogy Romhányban hol, melyik családban élnek ve­szélyeztetett körülmények között gyerekek, hol nem gondoskodnak a fiatalok ne­veléséről,^ melyik kiskorút fenyegeti erkölcsi veszély és mit kell tenni érdekükben? A romhányi iskolába 306 gyerek jár. Közülük kettőt- hármat fenyeget az otthoni rossz környezet. Ez egy szá­zalékot sem ér el, tehát úgy tűnik, hogy nagy baj nincs. De Romhányban azt mond­ják, hogy a kis baj is ve­szélyessé válhat, ha idejében nem figyelnek oda, ha idejé­ben nem segítenek. Figyelnek és idejében segí­teni akarnak. A pedagógu­forgalmon belül ugyanis ez rz egyik legnagyobb tömegélel­mezési cikk, amelynek ársza­bályozási jogát az Országos Anyag- és Árhivatal továbbra is fenntartotta. Ennek értel­mében a most meghirdetett, szeptember 11-én életbelé­pett fogyasztói áron felüli árusítást az állami és a szö­vetkezeti kereskedelemben nem engedélyezi. Ezzel nem­csak a kiegyensúlyozott ellá­tást kívánják biztosítani, ha­nem azt is, hogy a fogyasztók tömegeit, köztük a legjobban érintett, nagycsaládosokat egyenletes szintű tömegélel­mezési cikkel láthassák el. Egyidejűleg a szövetkezeti kereskedelemben kezdetét ve­szi mintegy 20 ezer vagonnyi burgonya őszi felvásárlása, amiből az előrejelzett igények­nek megfelelő mennyiséget té­lire tárolják. sok, a bizottsági tagok, több szülő és ha kell, a rendőr­ség is. Iparkodnak meggyőz­ni az anyát, hogy kiskorú lányának iskolába kell jár­ni, a rendtartás szerint nem lehet felmenteni. A semmit­tevés, a hivalkodó sétálgatás rosszra, bűnre csábít. Egy másik anya egyedül neveli gyerekeit. De vajon alkal- más erre, s mikor nevelné gyerekeit, hiszen három mű­szakra jár dolgozni, talán nem is tudja felfogni, hogy mi történik otthon, milyen veszélyek fenyegetik a félig gyerek, félig felnőtt fiatalo­kat. Vajon csak az iskolaköte­les fiatalokat kell szemmel tartani? Nem, a tanács, a pedagógusok és a társadalom felelőssége nem szűnhet meg a nyolcadik osztályos bizo­nyítvány átadásakor. Három állami gondozott gyerek is él a községben, közülük ket­tő a nagyszülőknél. Név sze­rint három apát sorolnak, akik elisszák a keresetet, a szűkösnél is kevesebb jut a gyerekeknek, de itt sok az izgalom és a rettegés. Az önmagukról és saját gyerekeikről megfeledkező apákat még egyszer figyel­meztetik. A falu kis közössé­ge összefog, jó szándékkal segíteni aikar. De. ha a szép szó nem használ, akkor ke­ményebb eszközökhöz nyúl­nak. A gyerekek érdekében nemcsak határozatot hozott hanem intézkedni fog a ta­nács. 1 Szeptember 6-án nyílt meg a „Mezőgazdasági technika ’72” elnevezésű nemzetközi ki­állítás Moszkvában. Ebből az alkalomból Ivan Szinyicin traktoripari és mezőgazdasági gépgyártási miniszter, a kiál­lítás szervező bizottságának el­nöke az alábbiakban nyilat­kozott az APN munkatársá­nak: Ezer kiállító cég — A moszkvai Szokolnyiki parkban szeptember 6. és 20. között megrendezésre kerülő kiállítás a mezőgazdasági technika világméretű szemlé­je, 24 ország valamint Nyu- gat-Berlin részvételével, ösz- szesen mintegy ezer cég, vál­lalat és szervezet vesz részt rajta. Az idei kiállítás még reprezentatívabb, mint az elő­ző, amelyet hat éve rendeztek meg Moszkvában. A kiállított gépek többsége mind techno­lógiai, mind konstrukciós szempontból minőségileg újat jelent. A szocialista országokon kí­vül sok nyugat-európai és ja­pán cég vesz részt a kiállítá­son. Minden eddiginél na­gyobb mértékben képviseltetik magukat az Egyesült Államok ég Kanada cégei. Üj, nagy teljesítményű —---------------------------------------»------­s zovjet gépek A mostani kiállítás hűen tükrözi a szovjet traktoripar és mezőgazdasági gépgyártás fejlődésének irányzatát és üte­mét. A legutóbbi öt év folya­mán a Szovjetunió 400 új típu­sú traktort, mezőgazdasági gé­pet és készüléket állított elő, 1975-ig pedig további 800 tí­pus korszerűsítését és létre­hozását irányoztuk elő — mondotta a miniszter. Az or­szág történetében sohasem fordítottak még ilyen óriási pénzbeli és anyagi erőforráso­kat a mezőgazdaság fejleszté­sére. A jelenlegi ötéves terv­időszakban a mezőgazdasági beruházások összege eléri a 128,6 milliárd rubelt. Komoly eredménynek te­kintjük az új talajművelő és vetőgépek megjelenését. Az olyan traktorok, mint a K— 701, a T—150, és az MTZ—80 újdonságok a szovjet traktor- iparban. Szántás közben 9—12 km, vetés közben 15 km órán­kénti sebességre képesek. Bevezettük, illetve bevezet­jük a Kolosz, Nyiva és Szi- birjak típusú nagy termelé­kenységű kombájnok gyártá­sát. Az összehasonlító kísérle­tek során a szovjet kombáj. nők a legjobb külföldi gépeik termelékenységi szintjén mű­ködtek. Ügy gondolom, a külföld! szakemberek érdeklődését fel­kelti a „Szakartvelo” nevű teaszedő gép, a világon egye­dülálló négykerekű gyapot­szedő kombájn, valamint a JäS betakarítására és sajtolására szolgáló gépsor. Lesznek még más, nem kevésbé érdekes új­donságok is. Az együttműködés előnyei — A kiállítás megtekintői- nek szembetűnnek a szocia­lista országok együttműködé­sének előnyei — folytatta I. Szinyicin. — A KGST-orszá­gok vállalatai olyan terméke­ket mutatnak be, amelyeket az egymás közötti termelési kooperáció és szakosítás alap­ján állítottak elő. A' kiállítás látogatói ( megismei'kedhetnek az egyik nemzetközi műszaki közösség, az Agromas munká­jának eredményeivel: a Szov­jetunió, Bulgária és Magyar- ország a többi között olyan gépekkel szerepel, amelyek kidolgozását és gyártását ez a közösség hangolta össze. Az NDK és a Szovjetunió kiállítási tárgyai között két azonos gép látható. Ez nem véletlen. A KSZ—6 típusú ré­pabetakarító gépet a két or­szág vállalatai közösen dol­gozták és kísérletezték ki, kö­zösen gyártják. A gép üzeme­lésének automatikus ellenőr­zésére szolgáló készüléket Bul­gária szállítja. Az új gép kétszer olyan termelékeny mint elődje. — összefoglalva: a moszk­vai Szokolnyiki parkban ko­runk legmodernebb, a mai tu­domány követelményeinek megfelelő mezőgépeket láthat­nák majd a vendégek — mon­dotta befejezésül I. Szinyicin miniszter. Lev Voszkreszenszkij NÓGRÁD — 1972. szeptember 13., szerda 3 Jobb a bajt megelősni Veszélyeztetett gyerekek F. L. Tavaly szeptemberben kezdődött meg az építkezés Salgótarjánban, a Pécskő Üzletházzal szemben. Az építkezést az AGROFIL salgótarjáni szövetkezet építőipari részlege végzi. A megye első lakberendezési áruháza épül itt, amely megközelítőleg huszonötmillió fo­rintba kerül. Az építkezés várhatólag jövő év májusában fejeződik be Fodor Tamás felv.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents