Nógrád. 1972. szeptember (28. évfolyam. 206-231. szám)

1972-09-12 / 215. szám

Négyen a haditanácsban ELTELT már néhány nap az új tanévből, a gyerekei talán már „akklimatizálódtak” iß az iskolai légkörhöz. A mátraszőllősi iskolában azon­ban még a tanévnyitó nap­ján jártunk, s akkor még szó sem volt ilyesmiről. A felső iskolában szeptem­ber 1-én még feje tetején állt minden. A folyosón egymás hegyén-hátán a padok, vasta­gon a mész, malter. Az isko­la felújításával a jobbágyi Építő Ktsz bizony alaposan elkésett. Nem nagy iskola a mátra- szőllősi — idén 237 gyerek iratkozott be —, de ez egyál­talán nem jelenti azt, hogy az itt dolgozó nevelőknek sima, bejárt úton kell haladniok. Nehéznek, sok gonddal ter­heltnek ígérkezik az idei tan­év. — Most először cigánygye­rekekből álló első osztályt in­dítottunk — mondja Nagy Miklós iskolaigazgató. — Ed­digi tapasztalataink szerint ezek a gyerekek három hó­nap elteltével már nem tud­nak lépést tartani a tananyag­gal; oktatásuk lassúbb, alapo­sabb tempót igényel. Az eddi­gi eredmények meglehetősen elszomorítóak. A cigányosz­tály indításától várjuk, hogy a korábbi évekétől több gyerek jusson el a felsőbb osztályok­ba. S. hogy a cigánygyerekek Iskolába járásával se legyen baj, a tantestület valameny- nyi tagja vállalta, hogy egy­hetes váltáisökkal minden ál­dott nap elmegy a cigánycsa­ládokhoz, s ha kell kézen fog­va hozza el a gyereket az is­kolába. Újdonság az iskolában a tornaszoba is. Az egyik tan­termet alakították át testne­velési célokra. A felszerelést a tanács 16 ezer forintért vet­te meg hozzá. Nem ideális megoldás ez sem — hiszen a tornaszoba eléggé kicsi —, de az eddigihez kepest minden­képpen nagy haladást jelent. — Van már hozzá tornata­nárunk is — újságolja Nagy Miklós. — Nyíregyházáról kértünk ki két negyedévest. Tímár Ágoston földrajz—tor­na, a felesége orosz—történe­lem szakos. A HÁZASPÁR már elfog­lalta és berendezte a rájuk váró pedagóguslakást. A szo­bában négyen ülnek, a tan­testület négy legfiatalabb pe­dagógusa. Timárék, Bakos Má­ria magyar—orosz szakos és Veres Magdolna képesítés nélküli tanárnő. Névnapot ün­nepelnek és egy füst alatt ha­ditanácsot is tartanak. Aho­gyan ők mondják: „összeszö­vetkeznek”. Na, nem valami vagy valaki ellen, hanem va­lamiért. A faluért, az iskolá­ért. — Először is kiépítjük a kapcsolatokat — mondja Ba­kos Mária, aki egyben az út­törőcsapat vezetője is. — Ma megyünk a tanácshoz és a tsz-hez, hogy megkössük ve­lük az úttörőcsapat társadal­mi szerződését. Elsősorban munkalehetőséget várunk tő­lük, szeretnénk minél több pénzt összegyűjteni a muzslai váltótáborra. Aztán a KISZ következik, és tervezzük, hogy Madách-illusztrációk Folyik a felkészülés Balas­sagyarmaton a VIII. Madách Imre irodalmi színpadi napok­ra. A hagyományosan novem­ber elején sorra kerülő nagy­szabású eseménysorozatra szinte az egész város lakossá­ga késiül. A rendező szervek számítanak a megye, a város ipari üzemeinek, szerveinek támogatására is. közülük töb­ben a múlt évben is értékes díjakat ajánlottak fel. A be­mutatókon túl ekkor kerül sor a Balassagyarmaton élő Farkas András festőművész Madách-illusztrációinak ki­állítására a Horváth Endre Galériában november 2-től 24-ig. A balassagyarmati KISZ-szervezetek a vendége­ket és szereplőket városnéző körútra és csesztvei kirándu­lásra kísérik. A rendezvény ideje alatt szakmai konferen­ciára is sor kerül az irodal­mi színpadi mozgalom idő­szerű kérdéseiről. Évnyitó Salgóbányán is A KISZ-politikaí oktatás előkészítése Október közepén valameny- nyi KISZ-szervezetnél kezdő­dik az 1972/73-as oktatási év. A KISZ-oktatás indulása előtt a propagandistákat felkészí­tik. elméleti és módszertani útmutatóval látják el. A salgóbányai Lovász Jó­zsef KISZ-vezetőképző iskolá­ban már megkezdődött a ve­zető propagandisták egyhetes tanfolyama. Ezen három me­gye Pest. Heves és Nógrád vezető propagandistái vesznek részt. A tanfolyam egyben az iskola nyitását is jelenti. A képzést azzal a céllal rendez­ték meg. hogy a KISZ poli­tikai oktatásának indulása előtt a témafeldolgozáshoz, az oktatási körök működéséhez módszertani segítséget nyújt­sanak a vezető propagandis­táknak. Az oktatási körök közvet­len vezetői a propagandisták. Számukra kétszer két hétben szintén tanfolyamot indít a vezetőképző iskola. Az elmé­leti és módszertani felkészí­tést oktatási körönként kap­ják meg a résztvevők. Október közepén az ipari titkárok tanfolyama kezdődik meg a salgóbányai KISZ-ve- zetőkéző iskolán. Mindhárom tanfolyam a KISZ-oktatás elő­készítésének alkotó része. A Kössépiiletépítő Vállalat felvesz, darukezelői vizsgával rendelkező tehergépkocsi­vezetőket LAZ—69 típusú autódarus gépkocsira. Jelentkezni az alábbi címen lehet: Budapest, V., Molnár u. 19. Munkaerő-gazdálkodási csoport. NŰGRAD - 1972. szeptember 12., kedd a kuitúrházzal is megkötjük a szerződést. Szóval, „behálóz­zuk” a falut. Tímár Ágoston lelkes sport­ember, nem véletlen hát, hogy elsősorban a falu sport­életere „vetett szemet”. — Mint „majdnem-szakem- ber” friss élményekkel jöttem ide, Mátraszőllősre — mondja. — Amennyire lehet, szeret­ném „feldobni” kicsit a falu sportját. Főleg az atlétikára gondolok, ezt a járási TS Í6 támogatná. — Sajnos, az a helyzet, hogy eddig bármilyen sport- verseny volt a járásban, a fa­lu KISZ-esei nem nagyon csil­logtak — szól közbe Bakos Mari. — Belőlük kellene ki­hozni, amit csak lehet., — Rajtam nem fog múlni! — válaszol rá Ágoston. Az új, fiatal pedagógus házaspáron kapva-kaptak a faluban. Ahogyan Bakos Ma­ri találóan megjegyezte: nagy erősségei lesznek ők a KISZ- szervezetnek is, a tantestület­nek is. — Ágostonra messzemenően számítunk a KISZ-szervezet fellendítésében — mondja.' — Katira, mint történészre, fő­leg a helytörténeti szakkör ve­zetésében. — Vari ig kedvem hozzá — veszi át a szót Tímár Ágos­tonná. — Szeretnék részlete­sen foglalkozni a falu törté­netével. Amint hallom, van itt XIII. századbeli templom, biztosan akad más „régiség” is. Persze előbb alaposan meg kell ismérni a községet, ez a legelső és legfontosabb fel­adatunk mindkettőnknek. Az úttörő-sportkört eddig Ve-es Magdi vezette. Nem is eredménytelenül. Az asztalite­nisz-csapat megyei második helyezett, a női kézilabdások Is sorra aratják a babérokat. — A sportot most majd megosztjuk Ágostonnal — ter­vezget Magdi is. — Annál is inkább, mert ma kaptam meg a papírt, hogy felvettek az egri tanárképző főiskolára, biológia—testnevelés szakra. Levelező tagozaton elvégezni a főiskolát nem gyerekjáték, össze kell szednem az erőmet, hogy a tanulás is menjen, a munkám se lássa kárát. ÉSZRE sem veszik, hogy közben szalad az idő. Sokkal fontosabb dolgokkal vannak elfoglalva. A faluért, a fiata­lokért, a gyerekekért ülik ezt a haditanácsot. Szendi Márta A komló ünnepén Hazaérkezett a Bányász Fúvószenekar Franciaországból Tíznapos fárasztó, de él­ménydús franciaországi kül­detés után hazaérkezett a salgótarjáni Bányász Fúvós- zenekar. A 36 tagú együttes nem csupán zenei, de haza­fias feladatát is becsülettel teljesítette. Észak-Francia- ország Rajna-menti kis vá­rosában, Hagenau-ban sokáig emlegetik majd a fegyelme­zett magatartású. jó zenei együtthangzású rezeseket. A komló — hublon — ün­nepének tiszteletére Hage­nau-ban immár tizenharmad- szor rendezték meg a nép­zenei folklórfesztivált. Ez­úttal 13 országból, köztük Kanadából. Hollandiából, az NSZK-ból, Belgiumból, Ju­goszláviából, Romániából. Görögországból, Csehszlová­kiából. hazánkból és termé­szetesen a rendezőktől is színre lépett egy-egy nagy­szerű, jól képzett zenekar. A bányászzenekar diri­gense — Maróti Gyula — nagyon fáradt volt ugyan, amikor fkiátkoztunk de szí­vesen adott rövid beszámo­lót a frissen élő emlékek­ből. — Hosszú évek kemény munkájára volt szükség, hogy együttesünk ilyen je­lentős nemzetközi fesztivá­lon színre léphetett. Ügy ér­zem azonban, hogy fúvósa­ink nem keltettek csalódást. A SZOT és a bányászszak­szervezet illetékesei jól vá­lasztottak, amikor fúvósze­nekarunkat jelölték erre a felelősségteljes küldetésre. Már az utazás is élményt jelentett számunkra. Végig­robogtunk az Alpok vadregé­nyes, lenyűgöző tájain. Át­utaztunk az oLimpia váro­sán. majd Strassburgban — ahol vendéglátóink előzéke­nyen fogadtak — szálltunk át autóbuszra és Hagenau-ba hajtottunk. A fesztivál városában kü­lön szervezőirodája volt e rangos zenei eseménynek. Plakátok, transzparensek hirdették, hogy Hagenau-ban különös, nagy eseményre ké­szülnek. A városházán a pol­gármester távolléte miatt titkára fogadott bennünket, a bratislavai fúvósokkal együtt. A fogadáson szívé­lyes beszélgetés, ajándéko­zás zajlott, majd a városhá­za előtti téren mutatkoztunk be. ahol nagy közönségsikert arattunk. Ití líwvai szovjet zeneszerző Barátság induló­ját játszottuk, melyet meg­örökített a rádió is. Később a Strassburgi Rádió közvetí­tésében is hallhattuk. Ugyanitt együtt is szerepel­tünk a bratislavaiakkal. — Néhány szót hallhat­nánk a fesztivál előzményei­ről? — Természetesen, öröm­mel, hiszen mi napokkal ko­rábban mezérkeztünk, ebbe a Salgótarjánhoz hasonló lé­lekszámú városba, és a bra­tislavaiakkal együtt előfutá­rai voltunk a komló ünnepé­nek. Minden délután négy órától este fél nyolcig térze­nét adtunk, jelezve ezzel, hogy néhány nap múlva, szeptember 2-án és 3-án ke­rül sor a folklórfesztiválra. Ezeken a délutáni szereplé­seken is nagy közönségsikert arattunk, melyről a különbö­ző lapok francia és német nyelven, képekkel illusztrál­va beszámoltak. — Ennek a népzenei fesz­tiválnak tulajdonképpen mi a célja, lényege? — A Rajna-menti város­ka környékén végeláthatat­lan nagy táblákban termesz­tik a komlót, a sör alap­anyagát. Ezen a vidéken már hagyományai vannak ennek a népszokásnak, és mint nálunk a majálisokon, ugyanígy a komló ünnepén a barátság, a más népek szo­kásainak, zenéjének megis­merése a fő cél. Ez történt a 13. fesztiválon is, melyre iá országból sereglettek ösz- sze zenekarok, táncosok né­pi öltözékben. — Hallhatnánk-e valamit az ünnepi sorozat fináléjá­ról? — Szeptember 2—3-án Hagenau teljes ünnepi dísz­be öltözött. Ügy is jellemez­hetném. hogy az egész vá­ros egy nagy színpad volt, ahol zeneszótól voltak han­gosak az utcák és a vig ke­délyű emberek itt is ott is táncra perdültek. A városköz­pontban állt a díszemelvény, amely előtt elvonult a 13 együttes. A másfél kilomé­teres ide vezető utat kétszer tettük meg. Ekkor már tíz­ezrek voltak ezen az útsza­kaszon. Később a város két nagycsarnokában megkez­dődött a műsor. Nagyon ér­dekes volt, mert a teremben levők körülülték az aszta­lokat. és amíg az együttesek szerepeltek, a közönség jó­kat húzott a sörből, ugyan­csak szürcsölgették a folyé­kony „kenyeret”. Műsorunk­ban szerepelt többek között a „Klapka”. „Jászkún” és az „Egri hősök”, amelyek mind­mind elnyerték a közönség tetszését. — Milyen benyomásokat szerzett kinttartózkodásuk alatt? — Nagyon zsúfolt volt a programunk. Ennek ellenére ellátogattunk egy melegvizű gyógykórházba, és ismerked­tünk Strassburg történelmi nevezetességeivel. Nagy él­ményt nyújtott az Európai Nemzetek Parlamentje, Eu­rópa hídja és a Katedrális. Jóleső érzéssel nyugtáztam viszont, hogy a melegvizű gyógykórházban, ahol reu­matikus megbetegedéseket gyógyítanak. a vezető főor­vos kijelentette: „Ha fejlőd­ni akarunk ebben a tudo­mányágban. akkor önökhöz kell mennünk Magyarország­ra, ahol sok helyen van gyó­gyító meleg víz”, Mondanom sem kell. ezt az elismerő nyilatkozatot örömmel nyug­táztuk. — Különben kinttartózko­dásunk ideje alatt a vendég­látók mindent megtettek azért, hogy jól érezzük ma­gunkat és maradandó élmé­nyekkel térjünk haza. — Szakmailag hozott-e va­lami újat az ön számára ez a nemzetközi fesztivál? — Elsősorban újra meg­erősített ez a jelentős zenei esemény, hogy a fúvószenét mint műfajt, ma a komo­lyabb zene irányába fejlesz- szük. egyidejűleg azonban a népi eredetű alkotásokat is ápolnunk kell. Hiszen éppen ezt bizonyítja a lezajlott fesztivál teljes repertoárja is. Örülök annak, hogy az együttes tagjai példásan helytálltak és a sok taps. a kézszorítás, a sok-sok jó hangulatú ember vidám mo­solya, integetése is arról ta­núskodott. hogy fúvósaink nagy közönségsikert arattak. Ügy érzem, felsőbb szerve­ink sem csalódtak bennünk. Felelősségteljes küldetésün­ket becsülettel teljesítettük, O. L, Repülőgép eltérítés, diplomatarablás (13.) Revolverlövések Stockholmban Már megemlítettük azt az 1961-es bécsi nemzetközi ér­tekezletet, amelyet az ENSZ, néhány speciális ENSZ-szer- vezet és a hágai nemzetközi bíróság tagállamai hívtak ösz- sze és ahol egy olyan szerző­dést írtak alá (az aláírás óta történt csatlakozásokkal együtt 91 ország fogadta el a paragrafusokat), amely meg­állapítja, hogy a diplomáciai képviseletek vezetőit és be­osztottait a határátlépés idő­pontjától a végleges távozá­sig diplomáciai mentesség il­leti meg. Sőt, ez mentesség a velük együtt lakó családta­gokra is vonatkozik. Ami a mentességet illeti, annak legfontosabb eleme az, hogy „a diplomáciai képvise­lőnek és a képviselet diplomá­ciai funkciót végző tisztvise­lőinek személye sérthetetlen”. Más szóval: a diplomatával szemben az őt fogadó állam hatóságai semmiféle kény­szerintézkedést nem hozhat­nak, nem lehet őket letartóz­tatni, őrizetbe venni vagy elővezetni. És ennek a men­tességnek egyik lényeges ki­egészítő eleme lett a bécsi szerződésben az a minden fo­gadó államra érvényes köte­lezettség, hogy „gondoskodni kell arról, hogy a diplomaták személyes szabadságát és méltóságát sérelem ne érje”. Persze Bécs előtt már szá­mos hasonló paragrafus ke­rült be a nemzetközi jogba és a különböző országok tör­vénykönyveibe, már a római jog is „szentnek és sérthetet­lennek” minősíti a diploma­ták személyét. Mégis, a múlt­ból is ismerünk jó néhány dip­lomaták elleni merényletet. 1923-ban Svájcban meggyil­kolták Vorovszkijt, a Szovjet­unió képviselőjét, aki a laus- annei konferencián vett részt. 1927-ben Varsóban egy re- volveres merénylő meggyil­kolta Vojkovot, a Szovjetunió ottani követét. 1968-ban ku­bai emigránsok az Egyesült Államokban levő angol nagy- követség és több angol kon­zulátus és kereskedelmi kép­viselet ellen szerveztek pokol­gépes merényletet. (A jobb­oldali kubai csoportok tagjai azzal „indokolták” bűntettei­ket, hogy „az angol Leyland autóbuszgyár több kocsit szál­lított a havannai autóbusz­társaság számára”.) 1945 óta több mint száz al­kalommal történt például re­volvers vagy pokolgépes me­rénylet a legkülönbözőbb or­szágokban szolgálatot teljesí­tő jugoszláv diplomaták ellen. Az egyik első, nagy nemzet­közi felháborodást kiváltó ilyen eset 1966. augusztus 30- án történt, amikor egy horvát fasiszta szervezet tagja Stutt­gartban agyonlőtte Száva Mi- lovanovicsot, a müncheni ju­goszláv főkonzulátus vezető­jét. A felháborodás nemcsak a barbár merénylet miatt lán­golt fel, annak is szólt, hogy amikor a jugoszláv kormány tiltakozó jegyzéket küldött Bonnba — ebben a jegyzék­ben a gyilkosság körülményei­nek kivizsgálását követelő felszólítás mellett felvetették a nyugatnémet hatóságok rendkívül súlyos felelősségét is, hiszen közismert tény, hogy az NSZK-ban teljes sza­badságot, sőt pénzügyi támo­gatást is élveznek a legkülön­bözőbb jugoszláviai emigráns fasiszta szervezetek — a Né­met Szövetségi Köztársaság kormánya egyszerűen vissza­utasította a Belgrádból érke­zett jegyzék átvételét. 1971. áprilisában két hor­vát fasiszta, az egykori uszta- sa szervezet nemrég beszer­vezett új tagjai, Stockholmban megkötözte, majd több revol­verlövéssel meggyilkolta Ro- lovics svédországi jugoszláv nagykövetet. Palme svéd mi­niszterelnök a bűntény után bejelentette: országa intézke­déseket tesz a fegyveres ter­rorista bandák szervezkedése és svédországi tevékenysége ellen. Az igazság az, hogy a dip­lomaták elleni merényletek kalandorok nem egyszer bű­nözők, egyes ritka esetekben talán félrevezetett és politikai éretlen emberek cselekedetei. Emlékezni kell arra, hogy 1918-ban, amikor a fiatal szovjet állam élethalálhar­cát vívta az intervenciók el­len, kalandor, anarchista ele­mek úgy akartak egyrészt ne­hézségeket támasztani a szov­jet kormánynak, másrészt „megbüntetni” a német kor. mányzatot, hogy meggyilkol­ták Mirbach gróf moszkvai német követet. A gyilkosság elkövetői így akarták kifejez­ni tiltakozásukat a bresti bé­ke megkötése ellen, azaz szembehelyezkedésüket Lenin politikájával. A gyilkosság után az Iz­vesztyija munkatársa felke­reste Lenint és megkérte, mondja el véleményét az ügy­ről. Lenin kijelentette: „Ez a bűnös, terrorista lépés és a lázadás tökéletesen és telje­sen felnyitotta a néptömegek szemét, amelyek most meg­látták, milyen' feneketlen sza­kadékba taszítaná a néni Szovjet-Oroszországot a balol­dali eszer kalandorok bűnös taktikája”. Persze a német kormány igyekezett a maga politikájá­nak támogatására is felhasz­nálni a követgyilkosságot és azt követelte, hogy a szovjet kormány egyezzen bele egy német vadászzászlóalj állo­másozásába a követség szom­szédságában, „hogy megvé­delmezzék a diplomatákat”. Lenin természetesen elutasí­totta ezt a követelést, de a szovjet kormány a maga megfelelő fegyveres alakula­taival megerősítette az összes diplomáciai képviseletek vé­delmét. Mindez persze ma már törté­nelem. Ami napjaink törté­netét illeti, kezdjük a diplo­maták elleni merényletek so­rát egy kudarcot vallott kí­sérlettel. A történet időpont­ja 1970. március 29-e, szín­helye Buenos Aires, fősze­replője pedig Jurij Pivova- rov, a Buenos Aires-i szovjet kereskedelmi képviselet he­lyettes vezetője. (Következik: Hús vét kor, Buenos Airesben)

Next

/
Thumbnails
Contents