Nógrád. 1972. szeptember (28. évfolyam. 206-231. szám)
1972-09-09 / 213. szám
Szüret a káposztásban Útra készen, ládákban a káposzta. Pintérné és Kovácsné szedte Fodor Tamás felvétele Az Ipoly-völgyi híres káposztatermesztők nem haltak ki. Élnek és dolgoznak, méghozzá olyan sikerrel, hogy messze földre viszik termékeiket. Ki tudná mióta, de ilyenkor, amikor az ősz bebocsátást kér, mindig így volt. A nagy fej káposzták megérettek az Ipoly völgyét simogató melegben. A növény óriási levelei komor színbe fordultak, szétnyíltak és megmutatták a kőkemény fehérlő fejeket. Kocsik indultak, hordták innen az ínyenceknek valót. Egy idő után kiveszett a vidékről a közélelmezést szolgáló csemege. De aztán a pösténypusztai híres kertészek újból elkezdték a termesztését. Bán Lajosnak, az üzemegység vezetőjének irányításával Bárány János, a híres kertész már akkor hozzálát a munkához, amikor még fagyos szelek vágtáznak a völgyön. Elkészítik a melegágyai, es a brigád, Pintér Győzőné, Kovács Bertalanná, Veres La- josné, Hegedűs Istvánná szemenként földbe teszik a magot. A csecsemőt kell gondosabban ápolni, mint ezt a növényt. Öntözni, kapálgatni, környékéről a gyomot kiszedni. Azután palántánként, egyenként a földön elduggat- ni. Azt mondja Pintérné: — Hiába, hogy esős volt az esztendő, de amikor a palánta növekedett, nem kapott egy szemet sem. Annyi vizet hordtunk rá, hogy patak is lehetne belőle. Beérett a káposzta a Mén- kes partján, Pösténypuszta határában, ott, ahol szélesre tárulkozik az Ipoly rétje. Nem nagy területen termesztettek. Tíz—tizenkét hold lehet. Annyi, amennyit ez a négy derék asszony gondosan megművelhet. Négy embernek a tíz hold nem olyan kevés. Különösen amikor tövenként egy-egy liter vizet kell ráönteni, vagy kézi kapával a földet lazítani. Most; az elejét vágják. A nyári 'káoosztát. Kövér, kemény, nagy fejek kerülnek ládákba. Mindegyikért külön lehajolni, kemény törzséről leválasztani, rendbe tenni a haraszttól, éppan elég. Mondja is Kovácsné: — Végignézek a táblán, amikor levágok egy fejet és megijedek. Mikor érünk mi ennek a végére? Mostanában iparkodniuk kell. A kereskedők sűrűn küldik a kocsit a földre, hogy vigyék a termést. Nagy keletje van a káposztának. Mert lehet ebből készíteni töltött káposztát, lucskosat, nem sajnálva tőle a húst, finomra metélve, megpácolva, tehetik tésztára, kerülhet rétesként asztalra, borssal ízesítve és ki tudná még miképpen? — Csak vigyék, azért dolgoztunk vele, hogy elkeljen — mondja a kedves, jó beszédű Rozika néni. Látványnak is szép ez a káposztástábla. Szétborultai a hatalmas levelek és közüle kifehérlik az érett fej. A Ménkes-patak partja mintha védené a táblát, föléje emelkedik. Lent, a Ipoly felé tehenek tépik az újra zöldellő füvet, a napfény vakítóan pótolja, amit elmulasztott. B. Gy. Jó szakemberekre van szükség Másfél száz új kereskedelmi dolgozót képeznek az ősztőI A Nógrád megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalatnál az 1972/73. tanévben nagy gondot fordítanak a dolgozók lehetőleg minél szélesebb körű szakmai továbbképzésére. Rájöttek ugyanis, hogy az áruforgalmi terv teljesítése csak akkor lehetséges, ha megfelelő szakembergárdával rendelkezik a vállalat. A képzés igen sokrétű. A jól képzett gárda alapja a vállalatnál a szakmát elsajátító iparf. illetve kereskedelmi tanulók csoportja. \> 1972/73-as tanévben 152 kereskedelmi, illetve hentestanuló kezdi el tanulmányait. Az előző évhez viszonyítva az első évesek száma 20 száza lékkai emelkedett. Tovább fejlesztik az elmúlt év folyamán kikísérletezett oktatóbolt működését. Igyekeznek a tanulókat megfelelő feltételek között felkészíteni arra. hogy jó szakemberekké váljanak. A vállalatnál, pillanatnyilag a dolgozók 70—75 százaléka szakmunkás. Az arány javítása érdekében azok részére, akik nem szakmunkások, felvételi vizsgához kötött önálló tanulási lehetőséget biztosítanak. Ezek tanulmányaik elvégzése után — 1973. októberében — szakmunkásvizslát tehetnek. Természetesen a szakmunkásbizonyítvány nem minden. Különösen azoknak akik régen szerezték meg, a mai gyakorlattól eltérő módszerekkel. Az ő továbbfejlődésüket szolgálják a szakmai továbbképzések, melyeknek elsődleges feladata az új cikkek ismertetése. Többek sözöt egy-egy foglalkozáson megismerkedhetnek a konyhai, háztartásvegyipari árucikkekkel, más alkalommal a konzervipar. édesipar, illetve tejipar áruival. Ennek a továbbképzésnek a haszna akkor mutatkozik meg. amikor a boltvezető vagy az elárusító megfelelően tud ajánlani egy addig ismeretlen árut és a vevő kérdésére, hogy mire használható az említett cikk, nem vállvonogatás a válasz. Külön foglalkoznak a pénztárosokkal. Versenyeket ren* deznek. s a győzteseket országos versenyekre küldik, Azokat a szakmunkásokat, akik a szakmában felsőbb fokú ismereteket óhajtanak szerezni. teljes mértékben tá* mogatják. Pillanatnyilag 45— 50 fő végzi levelező tagozaton a szakközépiskolát. Tizenöt ooltvezető a megyei tanács kereskedelmi osztálya szervezésében pedagógiai alapismereteket sajátít el. Ennek haszna szintén a tanulókkal való foglalkozás során térül meg. Reméljük, nemcsak az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalatnál ismerték fel a szakképzett munkaerők biztosította iobb lehetőségeket. Minden üzemnek, vállalatnak, intézménynek érdeke, hogy feladatát a lehető legmagasabb szinten lássa el. s ennek alapfeltétele a dolgozók minél magasabb szakképzettsége. Újítási feladatterv az építőknél A Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat fejlesztési osztálya éves újítási feladattervet állított össze. Egyszerű, könnyen áttekinthető formában nyomdai úton készült a füzet, s eljut a vállalat minden érdeklődő dolgozójához. Az újság nyilvánossága előtt is hírt adunk erről, mert az újítók megbecsülését és a feladatok céltudatos csoportosítását, az alkotó munka vállalati és népgazdasági érdekek szerinti irányítását jelzi a füzet. Az újítási feladatterv a vállalat dolgozóinak olyan újítási programot ad, amelynek teljesítésével a jelenlegi problémák jelentős része megoldható. A feladatterv egyes fejezetei és pontjai az eddigi technika továbbfejlesztését, tökéletesítését tűzte célul, de ahol a feltételek adottak, fő leg a jövőbeni nagyobb építkezéseknél, technológiai és szervezési kérdésekre várnak ésszerű megoldást. Az újítók figyelmét a legfontosabb megoldandó feladatokra kívánják felhívni, a füzettel az újítómozgalom tudatos irányítását és serkentését akarják szolgálni. Másrészt a jelzett feladatok sikeres megoldása' jelentős műszaki fejlesztési előrelépést jelentene. De a feladatterv nem zárja el más újítások útját, a megadott témákon kívül eső. egyéb hasznos javaslatokat is újításként fogad el a vállalat. A feladattervben szereplő problémák sikeres megoldása érdekében kijelölték a szakmai tanácsokat, szakirodalmat adó vállalati szervet, illetve szakértő dolgozókat, akik a megoldással foglalkozókat hivatalból szakmai információkkal és minden rendelkezésre álló eszközzel díjmentesen kötelesek segíteni. A szerkesztők áttekinthetően csoportosították a magas- és mélyépítés, a szak-, szerelő-, segédipar és gépészet megoldást váró feladatait. Többek között pályázatot hirdet a vállalat az alagútzsalu-készlet további hasznosítására és' az alagútzsalus technológia további felhasználására, különösen a lakásépítési tervek sikeres teljesítésére. Javaslatokat várnak a PEVA-készlet felhasználásával építhető lakóháztípus terveire. Az alkotó munka anyagi elismerésére és ösztönzésére a vállalat vezetősége tételenként nagyobb összegű — több esetben tízezer forintos — céljutalmakat tűzött ki. A céljutalom független az újítás törvényes díjazásától. A vállalat tehát nem ingyen kéri a javaslatokat és a terveket. Az anyagi ösztönzésben nincs hiány, bizonyára az erkölcsi elismerés sem fog elmaradni. Tehát érdemes újítani, most bizonyítani lehet, hogy ki mit tud. F. L. Használjuk ki a lehetőségeket! r Manapság megye-, sőt országszerte sok szó esik az időjárás okozta idei nehéz, keserves aratásról. Azokról a nagy károkról, amelyek állami gazdaságainkat, termelőszövetkezeteinket érték. Ilyenkor természetesen mindenütt szóba kerül a biztosítás. Igaz, és ezt senki nem tagadhatja, hogy mint már annyiszor, ez évben is sok állami gazdaság, termelő- szövetkezet kapott az Állami Biztosítótól jelentős, nagy összegű kártérítést a fagy, az árvíz, a jég és a vihar által okozott növény- és egyéb — károsodások miatt. Az is igaz, s nyugodtan mondhatjuk, hogy e gyors kártérítések nagy segítséget jelentettek mezőgazdasági üzemeinknek a gazdasági, pénzügyi egyensúlyuk fenntartásában, a kár okozta megrázkódtatások csökkentésében, kihe verésében. Mégis sok szó hangzik el. hogy „a biztosító megint keveset adott, nem fizette meg a teljes kárt” stb., és ez így igaz is. Igaz azért, mert a biztosító csak azt a kárt. fizeti, amit az adott biztosítási szerződés tartalmaz — amelyet a szerződés megkötésekor írásban a szerződő felek rögzítettek —, de azt az utolsó fillérig. E szerződéseken belül, például a növénybiztosítási szerződés biztosítja azt, hogy kalászosoknál minden év június 15-ig, kapásoknál pedig minden év július 15-ig lehet a biztosított hozamot módosítani. Ez azt jelenti, hogy például, ha á búzát az adott mezőgazdasági üzem az adatfelvétel idején a tervnek megfelelően hektáronként 20 mázsára adta fel biztosításra, de a tavaszi határjáráskor a szakember már látja, hogy a tervtől magasabb hozamra, például 40 mázsára lehet számolni, akkor csak egy értesítést kell küldeni a biztosítónak a hozam emeléséről, vagy fordított esetben a csökkentésről. Itt mindig az a cél, s ez egyéni, csoport- és nép- gazdasági érdek is, hogy a biztosított növény se alá, se fölé ne legyen biztosítva, mert a kár bekövetkeztekor a biztosító, ha alábiztositás történt, akkor a valós kártól kevesebbet, ha fölébizto- sításról van szó, akkor csak a valós kárt téríti. Sajnos, megyénkben a mezőgazdasági üzemek nagy része még nem eléggé él ezzel a hozammódosítási lehetőséggel. Annak ellenére, hogy erre már évek óta adott a lehetőség. És hogy ez így van, ennek bizonyítására az alábbiak szolgáljanak: Megvizsgáltuk az 1972. augusztus 31-ig rendezésre került növényi kártérítéseket Nógrád megyében. Megállapítottuk, hogy mintegy 1,5 millió forinttal kevesebb kártérítést fizettünk ki a megye mezőgazdasági üzemeinek azért, mert az adott lehetőségeken belül egyáltalán nem módosították, illetve nem emelték a realitásnak megfelelően a bejelentett és később károsodott növények biztosított hozamát. Tehát — mint ez az egy példa is igazolja — lényegében igaz a fentebb említett szóhasználat, hogy „a biztosító megint keveset adott”. De mint minden lényeges jelenséget, ezt is meg kell vizsgálni a gazdasági szakembereknek. Hogy miért? Ha ez megtörtént, s a miértre a válasz már adott — mint ahogy a cikk is példázza — akkor nincs más hátra, le kell vonni a tanulságot. És ha eddig csak elenyészően kevés esetben, a jövőben minden esetben élni kell a szerződés adta lehetőséggel, és a meghatározott időn belül módosítani kell a növénybiztosításban a biztosított hozamot úgy, hogy az mindenkor megközelítse a valóságot. Csak így, és egyedül így lehet biztosítani, hogy a fagy. a jég, a vihar okozta tényleges kár a növénybiztosítás révén teljesen megtérüljön. Hogy ez így legyen, csak a mezőgazdasági üzemek szakemberein és vezetőin múlik; éljenek a hozammódosítás adta lehetőséggel még akkor is, ha ez a biztosítási díj emelkedését hozza is magával. Gqcs Tibor az ÁB Nógrád megyei igazgatója Mai kommentárunk Kizárólag a jó vetőmag... A mezőgazdasági szakemberek rendkívül nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy tsz-üzemeink időben, kifogástalan gabonavetőmaghoz jussanak. Ha ezt nem kapják meg, akkor semmit sem ér a jövő évi jó termés megalapozásáért kifejtett erőlködés. A tsz-ek és állami gazdaságok vetőmagellátása érdekében már számtalan tanácskozást tartottak. Legutóbb két olyan értekezlet volt, amelyen a termelőszövetkezetek vezetői, a vetőmagellátásért felelős vállalat képviselői, a vetőmag-felügyelőség is részt vettek. Egyöntetű megállapítás született: megyénkben nem termett meg a vetésre alkalmas vetőmag, mielőbb be kell azt szerezni. A termelőüzemek tisztában vannak azzal, hogy szeptember közepére — rendes körülmények között —, a vetőmagnak megtisztítva, fertőtlenítve, készen kell állnia az elvetésre. Azt a bizonyos „rendes körülményt" az idén elmosta az eső. Természetes tehát, hogy rendkívüli állapotra kell felkészülni. Bármilyenek is legyenek a körülmények,; vetni kell, méghozzá olyan megkülönböztetett figyelemmel, hogy a jövő évi termésátlag pótolni tudja az idei időjárásból eredő gabonaveszteséget. Ebben a munkában legfontosabb — a több* szintén fontos tennivaló között — a vetőmag beszerzése és vetésre való előkészítése. Szerencsénkre az ország más vidékén kifogástalan minőségű gabonavetőmagot takarítottak be, amit a hatóságok fémzároltak éá vetésre alkalmasnak minősítettek. Csak ilyen vetőmagot szabad elvetni. Ez termelőszövetkezeti és népgazdasági érdek is. Ezért, aki az ezzel kapcsolatban hozott kormányrendeletet megszegi, azt felelősségre vonják. Miért kell ezt hangsúlyozni? > Azért, mert nem egy helyen megszegték, vagy megszegni készülnek a törvényt. Ugyanis a vetőmagot, amennyiben azt nem tudták megtermelni, vásárolni kell. Az ár pedig nem is olcsó. Ettől a kiadástól szeretnék megmenteni a közös kasszát. Ezzel azonban több kárt okoznak a tsz-nek, mint hasznot. Jó lesz az ellenőrző bizottságoknak is ébernek lenniük. Nemrégiben egy értekezleten szó esett arról, hogy azoknak a tsz-eknek, amelyek anyagi fedezettel nem' rendelkeznek, vetőmag vásárlására rövid lejáratú hitelt is adnak. A megyei mezőgazdasági osztály, a járási hivatalok illetékesei ezzel kapcsolatosan tájékoztatást nyújtanak, csak kérdezni kell. Az az üzem cselekszik tehát helyesen, amely felülvizsgált, fémzárolt vetőmagot vásárolt, vagy ha eddig nem vett, azonnal beszerzi és megkezdi a vetést. A szükséges vetőmag rendelkezésre áll, aki igényli az meg is kapja. Jó lenne, ha a megyében bevezetnék a meglevő, bevált kalászosok mellett a jobbakat is, az intenzivebbeket. A gabonatermesztésben a minőség fokozása mellett nem hanyagolható el a mennyiség sem. Minél magasabb a termésátlag, annál gazdaságosabb a termesztés. Csak elismeréssel lehet szólni az ecsegiekről, akik készek a szántással, gondosan műtrágyáznak, és a közeli napokban megkezdik a kifogástalan minőségű vetőmag vetését. Ez a járható út, ha a jövő évben jó termést akarunk betakarítani. —u _ NŰ GRAD — 1972. szeptember 9,, szombat
