Nógrád. 1972. szeptember (28. évfolyam. 206-231. szám)
1972-09-07 / 211. szám
Biztonságosabb közúti közlekedést Fogadószobánkból: Nem volt őszinte Tudom, hogy nagyon kényes dolgot művel az ember akkor, ha valakiről kijelenti, nem őszinte. S hogy fogadószo- bánkban az őszinteség menynyire elengedhetetlenül kelléke a panaszt tevőnek, az előbb vagy utóbb úgyis napfényre jön. S hogy miért adtam rövid jegyzetemnek ezt a felelősségteljes kijelentést tartalmazó címet, annak magyarázatára hadd mondjam el dióhéjban a történetet. Esős délután volt augusztus huszonharmadikán. Bőrig ázottan érkezett fogadószoő cikket akar íratni a főnöke ellen. Megígérte a társainak is, hogy elintézi, cikk fog róla megjelenni, mivel nem ad órabéremelést! Cikket íratni — kérdeztem — ezt hogyan gondolja? Megkértem, mondjon. le szándékáról, így cikket íratni nem lehet. Hanem mondja el mi bántja, és ha tudok, segítek, Nehezen törődött bele, aztán mégis megoldódott a nyelve, s annyit beszélt, hogy már-már megsajnáltatta magát. Panaszának ismertetése bánkba, kezében egy ázott közben többször könny szöszatyorral, abban ázott kerek kenyérrel, a magát Koplányi Jánosnak nevező ember. Már az első pillanatban különös volt viselkedése, beszéde. Azzal kezdte mondókáját, hogy kött a szemébe, állandóan édesanyjára emlékezett vísz- sza. Ilyenkor hangja mindig elcsuklott. Aztán arra hivatkozott, hogy évek óta beteg a feleséJoggi tanácsadó: Hogyan számítják ki az átlagkeresetet? Sz. János olvasónk (Salgótarján) munkája mellett felsőfokú oktatási intézményben tanult levelező tagozaton, és ez évben 15 nap tanulmányi szabadságra, a vizsgákon, konzultációkon való részvételre 15 nap tanulmányiidö-ked- vezményre (szabadnap), és 18 nap rendes fizetett szabadságra volt jogosult. Ebből az időből az év végi vizsgák idején 33 napot vett ki, amely időre munkabérét a szabadságát megelőző negyedéves munkabérátlaga alapján fizették ki részére, és nem a szabadságát megelőző három hónap átlaga alapján, amely részére kedvezőbb lett volna. Jogosan járt-e el vállalata a munkabérátlag kiszámításánál? — kérdezi levélírónk. Az átlagkereset kiszámításának szabályait a 7/1967. (X. 8.) Mü.M. sz. rendelet tartalmazza. E rendelet szerint a harminc napot meg nem haladó távolléti időre történő átlagkereset számításánál az utolsó naptári negyedévben kifizetett díjazásokat kell alapul venni, az ezt meghaladó időre vonatkozó átlagkereset számításánál pedig az utolsó négy negyedévben kifizetett díjazások összegét. A kollektív szerződés azonban intézkedhet úgy is, hogy harminc napnál kevesebb időre történő átlagkereset számításánál is az utolsó négy naptári negyedévben kifizetett díjazás a számítás alapja. Olvasónk esetében tehát a vállalat szabálytalanságot nem követett el azzal, hogy nem a szabadságot megelőző három hónap munkabérátlaga alapján fizette munkabérét. Tekintettel azonban arra, hogy olvasónk folyamatos távolléte a harminc napot meghaladta, munkabérét nem egy. naptári negyedév, hanem négy naptári negyedév átlaga alapjan kellett volna számítani. Bár a harminc napon aluli időtartamra történő átlagkereset számításánál általában csak a havonta esedékes munkabért számítják be az átlagkeresetbe (pl. havonta esedékes a dolgozók teljesítménybére, az időbér, a havibér, bérpótlékok, a havi prémium, jutalék stb.) mégis megfontolandónak tartjuk, hogy olvasónk kérje a négy negyedév alapján történő munkabérátlag kiszámítása szerinti bérelszámolást, mert feltételezhetően ezen távoliét miatt évi prémiumát, nyereségét nem csökkentik. Dr. J. S. Felelősséggel, lelkiismeretesen Június 29-én „Nem szívesség, kötelesség...” címmel közöltük Berki Aladár Nagybá- tony, Béke út 89. alatti olvasónk levelét, amelyben a nagybátonyi mentőállomás dolgozóinak munkáját bírálta, mivel feleségét, akit kezelőorvosa kórházba utalt, nem akarták mentőkocsival szállítani. Amikor pedig ez mégis megtörtént, feleségét és az őt kísérő sógornőjét a mentőápoló egész úton gúnyolta. Az Országos Mentőszolgálat Főigazgatósága a panasz kapcsán az alábbi értesítést küldte szerkesztőségünknek: „Az ügyben vizsgálatot rendeltem el. Megállapítottam, hogy június 17-én Berki Ala- dárné terhesgondozáson jelent meg, ahol kórházi felvételre kapott javaslatot, azonban mentőgépkocsival történő szállítását nem látták indokoltnak, így nem is adtak betegszállításra utalványt. Ennek ellenére a mentőállomáson megjelent Lakatos Nándorné, s ügyeletes dolgozónkat félrevezetve azt állította, hogy sógornője, aki szülés, előtt áll, nagyon beteg. E bejelentés alapján a mentőegység azonnal kivonult. Helyszínre érkező -Hleozóinkat az udvaron Berki Aladárné fogadta. Mentőegységünk, miután a helyszínen már úgyis megjelent — Berki Aladárnét kórházba szállította. A mentőápoló Induláskor megkérdezte Lakatos Nándornétól — látva, hogy ő is beszáll a mentőgépkocsíba —, hogy miért akar velük menni? — a kórházi osztályra nem engedik fel, így fölösleges kiadása lesz, mert visz- szafelé vonattal kell jönnie. Lakatosné — amint a vizsgálat során elmondotta — ezt érezte gúnyolódásnak. A kórházi beutalás ténye önmagában nem jogosít mentőgépkocsi igénybevételére. Kormányzatunk jelentős ősz- szegeket fordít a korszerű mentőellátásra, mentőgépkocsi és a szükséges személyzet azonban nem áll korlátlanul rendelkezésre. Ezért alapvető közérdek, hogy indokolatlan igények kielégítése, kényelmi szállítások teljesítése — amint jelen esetben js — ne vonja el a mentőegységet a valóban életet, egészséget mentő feladatok teljesítésétől. A vizsgálat alapján megállapítottam, hogy a nagybátonvi mentőállomás dolgozói felel5c«°stu- dattal, lelkiismeretesen jártak el. Dr, Bencze Béla főigazgató” ge, két kicsi iskolás gyermeke van, családfenntartó. És azért a 9 forintos órabérért nem tud tovább dolgozni vállalatánál. Megbeszéltük, hogy megkeresem munkaadóját és megkérjük; vegyék figyelembe körülményeit, ha valóban olyan jó dolgozó, mint ahogy azt tálalta. Még aznap levelet írtam annak a balassagyarmati vállalatnak, amelyet Koplányi János megnevezett. A válasz megérkezésével jött a meglepetés. .A vállalat ezt írta: „Hivatkozással 226/2 számú levelükre közöljük, hogy nyilvántartásunkat átvizsgálva megállapítottuk; Koplányi János nincsen üzemegységünk 1 állományában. Ilyen nevű dolgozónk nincs. Feltételezzük, hogy vagy névelírás történt, vagy pedig a munkahely megjelölése téves. Abban az esetben, ha mégis valamelyik dolgozónk panaszáról lenne szó, úgy ismételt megkeresésükre válaszunkat soron kívül megtesszük. Szíves válaszukat várva.” Aláírás. Elírás nem történt. Hanem annál sokkal több: egy ember nem volt őszinte, s ezzel meghiúsította a jó szándékú segítséget. — íj —. Szerkesztői üzenet „Nincs nyugalmunk” jeligére: (Salgótarján). Levelüket eredetiben megküldtük az arra legilletékesebb hatóságnak, vizsgálatukat kérve. Amint az ügyben választ kapunk, önöknek is értesítést küldünk. Addig is kérjük szíves türelmüket, s köszönjük bizalmukat. Minden év szeptemberében valamennyi közoktatási intézményünk benépesedik. Ennek következtében a napnak két időszakában Salgótarján utcái, terei forgalmasabbakká válnak. Növeli a város gyalogosforgalmát a menetrend- szerű vasúti és a vidékről beérkező iskolásbuszok utasainak száma is. Az átkelőhelyeknél, zebráknál zsúfoltság keletkezik. Nem egyszer látjuk, hogy csak „hajszál” menti meg a siető, kapkodó embert a súlyos következményektől. Kisebb-nagyöbb szabálysértések árán futnak át a túloldalra, maguk és mások testi épségét veszélyeztetve. I Az új tanév kezdetével iskoláinkba kisebb-nagyobb csoportokban indulnak el a gyermekek, köztük az elsősök, akik az óvodából először lépnek önállóan az utcai, közúti forgalomba. Ezekben a napokban szorongások közepette hangzanak el a szülői intelmek: vigyázz, el ne ess, nehogy elüssön valami, nézz szét, ha át akarsz jutni a másik oldalra, fogjátok meg egymás kezét — és így tovább. .. A város utcái gyorsan változnak. A régi megszokott- sággal már nem közeledhetünk például a Bartók Béla úton, valamint a Fürdő utcában. Az új litkei bekötő út a város belterületén százme- teres körzetben két helyen is négyirányú közlekedéssel szeli ketté ezt a városrészt. Helyi- és vidéki fiataljaink, iskolások eltűnődve látják az új út forgalmát. Meglepve fikednek a járművek a korszak rű úton. Az út közelségében oktatási intézmények helyezkednek el. A korszerű út mellett a járda és a „padka” is keskenyebb. Így a gyalogosközlekedés bizonytalanabb. A városrendezés során a „kilátástalan” utcasarkok eltűnnek, de addig Is körültekintő, fegyelmezett közlekedésre van szükség. Az új közúton történt balesetek intőén figyelmeztetnek gyalogosokat és gépjárművezetőket egyaránt. Fokozottan kell ügyelni, hogy ezek ne ismétlődjenek. Legyen kevesebb a gépjárművek fékhangja, hogy ne rezzenjenek meg a szijlők a mentőautók szirénáinak hallatára. Legyen a* iskolai órákon több helye a gyelik, hogy a lakott terüle- gyalogosközlekedés témája- ten gyakran 70—80 kilométe- nak. rés átlagsebességgel közleTcth Gyula Salgótarján Kedves Szerkesztőség! Postástérsaim és a magam jogos felháborodásában írom e pár sort. önök a közelmúltban közölték Balatoni László Kemerovo körúti lakos cikkét, amelyben egy „nagyszerű” újítást javasol a postának. Azt, hogy a tv- és rádiódíjért a kézbesítők este menjenek, amikor a dolgozó lakók is otthon tartózkodnak. Én vagyok a kézbesítő abban a körzetben ahol a cikkíró lakik. Nekünk, postásoknak is sok gondot jelent az, ha nem találjuk otthon a lakókat és többször is el kell menni egy helyre a pénzért. Munkánkat az OTP „Átutalási betét” szolgáltatása jelentősen segíti. Ezt mindenki igénybe veheti. Javasolom tehát nevezettnek is és másoknak is, próbálják meg, éljenek ezzel a lehetőséggel. Vagy ha ez nem megfelelő, akkor van mindenkinek olyan szomszédja, akit megkérhet a szívességre, hogy Intézze el a kifizetéseket. A mi munkaidőnk is nyolc óra. Ez alatt sokat gyalogolunk és sok emeletet járunk meg. E fárasztó munka után remélem senki sem várja el tőlünk, hogy ezt az utat este is megtegyük. A munkánk sok, de mi igyekszünk minden tőlünk telhetőt megtenni a lakók érdekében. Gál Józsefné 7-es kézbesítő, Főtér, 1. sz. Postahivatal. A szerk. megjegyzése: A kézbesítők munkája valóban nehéz és fárasztó feladat. Az 52 forintos tévédíj ürügyén nem is őket kívánta bírálni Balatoni László olvasónk, aki ezzel a bosszúságával nem az egyedüli előfizető. A megoldást keresni azonban együttesen kell, a postának éppúgy, mint a tévéelőfizetőknek.- Gál .Józsefné kézbesítő levelét egyébként megküldtük Kitől, mit kérdezne? TESSÉK,ITT VÁLÁSÉ Mint arra ügyeletes riporterünk szerdai beszámolójában már utalt, tegnapelőtt is kaptunk „Kitől, mit kérdezne?” — új, de máris népszerű — akciónk keretében kérdéseket. Radácsi László, a magyar- nándori Radnóti Miklós Művelődési Ház igazgatója kérdezi : — Köztudott, kulturális intézményeink elég szűkös ■anyagiakkal rendelkeznek. V árható-e olyan intézkedés, hogy a gazdasági egységek jobban támogassák ezeket az intézményeket? A válaszért a megyei tanács művelődésügyi osztályára kopogtattunk, ahol Domonkos Alajos intézményi főelőadó volt az informátorunk. — A kérdés elég furfangos, s ha röviden fogalmaznánk, a válasz így hangzana: Intézkedés nem várható. De mivel • megyénkben is bontogatja már szárnyait, a megyei tanács 1972. május 26-i ülésén ismertetett. és azóta zöld utat nyert kezdeményezés, fogalmazhatunk kicsit részletesebben is. A tanácsülés szellemében és hatására ugyanis a rétsági és balassagyarmati járásokban megindult a gazdasági termelőegységek anyagi támogatása. Példa erre az őrhalmi termelőszövetkezet, amely a hugyagi és őrhalmi közművelődési intézményeket átvette, és függetlenített népművelőt állított be. Ugyanez várható a közeljövőben Dré- gelypalánkon. nem is beszélve Rétságról, ahol a honvédséggel igen jó együttműködés van. Mint ' hallottuk, már Magyamándorban Is vannak kedvező jelenségek e téren az állami gazdaság, valamint az ÁFÉSZ részéről. A második kérdést a Káliói községi Tanács elnöke. Fü- löp Lajos tette fel. Így hangzik: — Kálidtól Erdökürt széléig mintegy négy kilométer hosszban elvégezték az út javítását. Az útépítők levonultak az építkezésről, pedig még újabb négy kilométer építés hátra van. Miért vonultak le az építők? Mikorra várható az út építésének teljes befejezése? A tanácselnök kérdését a KPM Közúti Igazgatóságának főmérnökénél, Orbay Istvánnál tolmácsoltuk. — A kérdés valóban jogos. Ott 8 kilométeres hosszban kellett volna az utat javítani, de sajnos pénzügyi keret a teljes befejezéshez nem állt rendelkezésre, S hogy mikor tesz a folytatás? A Közúti Igazgatóságnak, mint útügyi hatóságnak szándékában áll folytatni az út javítását. De mivel még nem áll rendelkezésre a jövő évi forintterv, így pontos Időpontot megjelölni nem tudunk. Amint a keretet megkapjuk, úgy a megyei tanács építési és költség- vetési osztályával megtárgyallak. illetve bontjuk a keretet. \ Közúti Igazgatóság nevében azt ígérhetem, hogy a leállói út folytatása a jövő évi javítási programban feltétlenül szerepel. A harmadik kérdésre is a Közúti Igazgatóság főmérnö- kénél időztünk — amely ugyancsak úttal kapcsolatos. Feltevője: Szőke Gyula a tolmácsi Finomkerámia-ipari Művek gránit 3-as telepének vezetője. — Rendkívül rossz a Tolmácson keresztülvivő út. Mikorra várható annak felújítása? — Az út felújítása 1972. október 1-ig szóló tervünkben hem szerepel. Ha az időjárás kedvező lesz. akkor még a közeljövőben az út kátyúzása várható. Az igazgatóság pénzügyi keretei ugyanis csak erre adnak lehetőséget. Gyorshírt továbbítunk! Karancslapujtőre Ruskó Istvánnak, az ÁFÉSZ elnökének üzenjük hogy a drégelypalán- ki Szondy Ktsz is olvasta keddi lapunkban az ÁFÉSZ-t és a lakosságot egyaránt foglalkoztató gondjukat. Szerdán dél tájban telefonon jelentkezett szerkesztőségünkben az említett ktsz-től Gáspár Imre üzemgazdász, aki az alábbi jó hírt közölte: — A 10 000 literes olajkút építéséhez a lapujtői ÁFÉSZ- nek átmeneti segítséget tudunk nyújtani. Harminc mázsa cementet adunk a munkához. Akár azonnal is jelentkezhetnek érte, vagy közöljék telefonon velünk, hogy mikor kívánnak érte jönni? Ä cement egyébként a ktsz nagyorosziban levő telepén vehető át. — lj — a megyei postahivatal veze« tőjének, Bácskai Károlynak, aki közölte, hogy a Kemerovo utcai kézbesítő levele dolgozóik kollektív állásfoglalását tükrözi, s még a következőket fűzte hozzá, az olvasók, az előfizetők szíves tájékoztatásaként: — A tévédíjak beszedését, a levelek és utalványok kézbesítését ellátó dolgozók végzik, E munka nagyságára jellemző, hogy havonta 8000 televízió, rádióval egybeeső hónapokban 16 800 darab nyugta összegének (több mint félmillió forint) beszedéséről kell gondoskodni. Kézbesítőink rendkívül megértőek és rugalmasak. Nem is tehetnek mást, hiszen a foglalkoztatottság emelkedésével egyre ke- .vesebb az otthon tartózkodó családtag. A díjak kiegyenlítése megtörténhet a követke- zőképpen: a területileg Illetékes kézbesítőnél, aki a nyugtát lakásra viszi, ha nincsenek otthon, értesítőt hagy, ebben jelzi, hogy legközelebb mikor megy. — A postahivatalban személyesen ezzel foglalkozó dolgozó munkaideje alatt 8—16.30 óráig, szombaton 8—12 óráig. _ B ármelyik postahivatalnál feladható díjköteles posta- utalványon. — OTP-átutalási betétszámla szolgáltatás útján. Kedves tévéelőfizetőnk jelentse be, hogy a fizetés melyik módját választja. Több mint társadalmi munka Már több mint 5 éve annak, hogy Belkovics Erzsébet Salgótarján 4., lsotyházapusz- tai lakos napról napra rendszeresen olyan segítséget ad a puszta lakói számára, ami egyedülálló cselekedet. A puszta lakóinak postai alkalmazottja nincs, ezért mindennap gyalog teszi meg az utat a zagyvapálfalvi postára, hogy a folyóiratokat, leveleket és kinek milyen küldeménye van — kézbesítse. Ezért a munkájáért ő még köszönetét sem kapott, pedig úgy érzem nemcsak köszönet illetné meg, hanem pénzbeni juttatást is megérdemelne. Ludányi István Kotyházapuszta A levél tartalmának rövid kivonatát továbbítottuk a Salgótarján 1. sz. Postahivatalnak, azzal a megjegyzéssel, hogy a levelezőnk által pártfogásba vett öntevékeny kézbesítő munkáját jó volna, ha a posta valamilyen formában honorálná. A postától kapott átirat alapján közöljük, hogy a megyei postahivatal vezetője, Bácskai Károly, a bejelentést a helyszínen megvizsgálta, s felettes igazgatóságnak terjesztette fel: jutalmazásra való javaslatával látta le. NÓGRÁD — 1972. szeptember 7., csütörtök
