Nógrád. 1972. szeptember (28. évfolyam. 206-231. szám)
1972-09-07 / 211. szám
A lakosság szolgálatában Salgótarjánban a fodrász, fényképész, órás az ismertebb •a Szolgáltató Ktsz kiszolgáló egységei közül. A ktsz vezetősége a nagyobb lehetőségeket mégis az autó-, motor-, valamint a háztartásigép-javítás területén látja, s mint az eddigiek bizonyítják, teljes joggal. Különösen a háztartási gépek javítása járt szép eredménnyel, melyhez hozzájárult b pontos munka és a gyorsaság. Üj profiljuknak mondhatják az olajkályhák javítását is, mely főleg most, az őszi. illetve téli időszak beköszöntésével válik aktuálissá. Kevésbé ismert a lakosság körében, hogy szintén a Szolgáltató Ktsz dolgozói végzik a vendéglátóipari és kereskedelmi vállalatok hűtőberendezéseinek javítását, valamint a magánmegrendelők és közületek motorjainak tekercselését. Szakmunkásaik száma és alkatrészellátásuk megfelelő, csupán a szerelőműhelyek szűkössége okoz még problémákat, melyek rövid időn belül megoldásra találnak. VöröS’heqyen a vadász LASSÚ léptekkel elindult a Molnár-völgyön. A sziklás egyik oldalán ritkás az erdő, a másik oldalon életerősebbek a fák. Fiatalok. A kövek között siető patak zúgása felverte a csendet.. De ebben a zúgásban megkülönböztethető minden más zaj. Dákai Zoltán, a vadász figyelte, nem hall-e olyan zajt, amely állattól származik. Ebben a völgyben váltója van a vadnak. Jönnek a vízre. A vadász lassú, puha léptekkel haladt. Fegyverét vállára akasztotta. Induláskor megtöltötte. A golyót gondosan helyezte el a csőben. A fegyvert biztosította. Néhány esztendeje vadászik Dákai Zoltán. Keskeny arcú, fiatal ember még. Gyógyszerész Nagybátonyban. Itt az erdő csendjében, vadra várva felejti a munka fáradalmait. Nyakában ereklyeként őrzött távcsöve, Kit- tenberger Kálmáné volt. Az özvegyétől kapta. Bejáratos volt a nagy vadásznál nagymarosi otthonában. Tőle tanulta meg az erdő szeretetét, és a vadászatot. A salgótarjáni síküveggyári vadásztársaság tagja lett. Ezen a napon különös izgalommal indult vadászatra. Felszerelését gondosan átvizsgálta. Leplezte izgalmát. Rámnézett. — Szarvast nem lőttem még... E hónap elejétől szabad szarvasra vadászni. A társaságunkban engedélyeztek két bikát leteríteni. Az utóbbi években gondosan gazdálkodtak a vadállománnyal. A szarvas is szépen elszaporodott. Most úgy indulhatnak a vadászatra; nekem talán sikerül. Dákai Zoltán rendet tudón, Kaszala Lászlónál, a vadőrnél jelentkezett. A vadászházban levő füzetbe bejegyezte, merre tartózkodik. A Vörös-hegyre ment. a Navara- gödör fölé. Ott az egyik magaslesről jól belátható a környék. — TALÁN szerencsém lesz és sikerül... mondta. Dákinak útitársa a szerencse. Két hónapja sincs, másfél mázsás vaddisznót ejtett el. Elmesélte, amikor haladtunk az erdőn. Hajnali lesen volt. Fél négykor látta meg a disznót, amikor az gyanútlanul kotorászott az avarban. Rálőtt, a vad le- roggyant. Aztán felugrott és a vadász felé rohant. Újabb lövést adott le rá. amely elterítette a disznót, de a sebzett állat a második lövést is elvitte. Az almáspusztai fenyvesben találta meg másnap, mert közben rákezdett az eső és elmosta a vérnyomokat. — A szarvasra már jobban kell vigyázni — mondta suttogva, hogy ne zavarja az erdő csendjét. Alkonyodott a Vörös-hegyen. Az erdő lakói megmozdultak, A vadász olvasott a zörgésből. özek ugrottak. A bak riasztott, Dákai megállt, figyelt. Gyorsította lépteit, hogy mielőbb a leshelyre érjen, de azért zajtalanul haladt. Most már felfogott minden neszt. Fenn, az oldalban pergő léptek alatt roppant az ág. A vaddisznó belefújt az estébe. Dákai megtorpant, fegyverét lövésre készen tartotta. A disznó megugrott. Nagy robajjal haladt a hegyen felfelé. — Szagot kapott — súgta a vadász. Emiatt most nem bosszankodott, szarvast várt. Amikor elérte a magaslest, a nap a hegyek mögé bukott. Az alkony fátyolként ereszkedett az erdőre. A Navara-gödör mélyén felnyöszörgött egy szarvasbika. Próbálgatta szerelmi himnuszát. Zörgött az erdő, amerre járt. Aztán sötét lett. Dákai megmozdult, nyújtóztatta testét, s halkan súgta. — ELHÚZTAK. Majd hajnalban visszajövünk. Á sötéten a csillagok sem enyhítettek. A csendet a szél zavarta. Megrázta a fák levelét. Bobál Gyula Catykó István szerelő egy GA Z -típusú gépkocsi karbantartó munkáit végzi A motortckercselést női kezek végzik. Képünkön: Kovács Jánosné .kompresszorjavítás közben: Andó István Kép, szöveg: Bibók László lUögradköuesűen számítanak a fiatalokra párttagnak? Csak azokkal foglalkozzék az alapszervezet vezetősége akikre biztosan lehet számítani? Szabad-e az önkéntesség elvét úgy értelmezni, hogy eleve lemondjunk a párttagjelöltek tudatos neveléséről? Nem, ezt nem tehetjük, ez vétkes könnyelműség lenne. Helyes a nógrádkövesdi alapszervezet határozata, hogy a tagépítő munkát alapvető politikai feladatnak tekintik. A termelőüzemeknél főleg a fizikai munkások között szükséges céltudatos politikai fel- világosító munkát végezni. De nem elegendő, ha ezt csak általánosságban határoznák el. Név szerint kiket neveljenek és ezért ki felelős? Régi mulasztást pótolnak A nógrádkövesdi kőbánya üzemi pártalapszervezete régi mulasztást pótol, amikor üzemrészenként meghatározzák, hogy kiket várnak a párt soraiba Milyen ismeretek alapján döntsék el? Ebben a kérdésben a párt elvileg állást foglalt, a megyei és a járási pártbizottságtól gyakorlati segítséget kapnak. Ki és hogyan ismerheti meg legjobban a jelölteket? Aki velük egy munkahelyen dolgozik. A munka és a mindennapi kapcsolat döntő, ezt semmi sem helyettesítheti. Feltétlenül helyes, ha üzemrészenként és név szerint határozzák meg, hogy az alapszervezet vezetősége, a régi párttagok közül ki, melyik párton kívülivel foglalkozik. A szandai bányában Varga János, a berceli bányában Káplár János, a telepen Szalai József pártmegbízatáskét kapta a politikai felvilágosító munkát, ők felelősek azért, hogy a jelöltek minden segítséget megkapjanak, méltók és alkalmasak legyenek arra, hogy kérjék tagfelvételüket. Tetteken a sor Az üzemi pártszervezet tagsága már korábban is látta a gazdasági vezetés gyengeségeit, ismerték az ebből keletkezett feszültségeket. Sok sző esett erről, de jó lett volna, ha korábban cselekszenek, ha régebben sürgették volna a megoldást. Azokat a középvezetőket, akik a megnövekedett feladatoknak nem feleltek meg, leváltották, helyükbe többnyire fiatal technikusok kerültek. De most a hét művezető közül egy se párttag. Elgondolkodtató tény. Az ötventagú alapszervezetnél csak két 30 éven aluli párttag van. A kőbányát nem szívesen választják a fiatalok? Igaz, ha lehet, jobb munka- körülményeket keresnek. De a 350 üzemi dolgozó között akad szorgalmas, becsületes fiatal Főleg a műhelyekben idejében szét kell nézni. De hogyan ismerje meg a pártot a harmadik éves ipari tanuló, ha tudatosan nem foglalkoznak vele, ha nem egyengetik útját, ha az üzemben nincs KISZ-alapszervezet ? A gondokon, a bajokon lehet és kell is változtatni. Az év eleji bizonytalanság megszűnik, már van megrendelése a bányának, már szállítanak, új gépet is kapnak. Van munka, a rossz utakra kell a kő. Jó munkával lehet bizonyítani, hogy ki mennyit ér. A nógrádkövesdi alapszervezetnek főleg fiatal munkásokra, öntudatos párttagokra van szüksége. A feladatok ismertek, a politikai munka helyes módszereit válasszák, és akkor a következő kongresszusig újabb sikereket érnek el. F. L. Üzbegisztán főiskolái A Pest—Vidéki Kőbánya Vállalat nógrádkövesdi üzemének alapszervezete Í6 megkapta a megyei pártbizottság levelét és a balassagyarmati járási pártbizottság intézkedési tervezetét a párttagság összetételével és a tagépítéssel kapcsolatos feladatok megoldására. De amint Takács György, az alapszervezet titkára elmondta, Nógrádköves- den már korábban is foglalkoztak a kérdéssel. Mi adott okot arra, hogy napirendre tűzzék a párttagság összetételének vizsgálatát? Azt nem lehet mondani, hogy ennél a pártszervezetnél kevés a munkások aránya. Több mint a megyei és a járási átlag. De az utóbbi három évben hat embert kellett törölni a párttagok sorából, köztük öt fizikai munkást és egy nyugdíjast. Viszont csak két párttagot vettek fel, a harmadikat nem hagyhatta jóvá a járási pártbizottság. Szembeötlő, hogy az 50 fős alapszervezetnél csak két 30 éven aluli fiatal található. Ellentétes vélemények Szanda-, Bercel-bánya, a központi rakodórészleg é6 a nógrádkövesdi üzemközpont kommunistái tartoznak az alapszervezethez. Saját helyzetüket, a felsőbb pártszervek állásfoglalását ismerték, amikor a tagfelvétellel kapcsolatos feladatokat tárgyalták. Mégis, a taggyűlésen ellentétes vélemények hangzottak el azzal kapcsolatosan, hogy szükség van-e a tagfelvételi tervre, személy szerint meghatározzák-e, hogy kiket látnának szívesen a párttagok sorában? Ketten is azt hangoztatták — köztük az egyik vezető beosztású dolgozó —, nincs szükség tagfelvételi tervre, nem lehet azt előre tudni, hogy ki lesz alkalmas a megtiszteltetésre. Azok jöjjenek, akik önszántukból teszik és ne azok, akiket „megagitáltak” — hangzottak az aggályoskodó érvek. Olvastam a taggyűlésről készült jegyzőkönyvet és a két felszólaló szándékáról gondolkodom. Vajon a véletlenre bíznák, hogy ki jelentkezik A A Vietnami Demokratikus Köztársaságban a 17 éven aluliak száma tízmillió — jelentős tehát a népszaporulat. Közülük ötmillió diák, s 351 ezer az esti iskolások száma. 150 ezer tanító és tanár működik az országban. 1968-ban Ho Si Minh elnök így jellemezte a helyzetet: „A nevelés területén legyőztük az amerikai agresszort.” Ekkor, a hatvanas évek vége felé már komoly sikereket értek el a VDK-ban a „két jó” néven meghirdetett mozgalommal. Nem valamiféle kampányfeladatokat oldott meg ezzel a versennyel, hanem a háborús körülmények között a maximumot próbálták kihozni tanárból és diákból egyaránt. A „két jó” ugyanis azt jelenti: jól tanítani és jól tanulni. A mozgalom ma is él és fejlődik. Hogyan és hol képezik a tanárokat, milyen a vietnami felsőoktatás? Most nem térhetünk ki arra, hogyan tanul az a tízezer vietnami fiatal, akiket a szocialista országok fogadtak, s akik az adott ország felsőoktatási intézményeiben jórészt ugyanolyan követelményeknek és ugyanolyan körülmények között tesznek eleget, mint a hazai diákok. A VDK-ban összesen öt tanári képesítést nyújtó pedagógusképző intézmény működik, három Hanoiban és kettő vidéken. Hanoiban — a kitelepítésekig — természettuKét új felsőoktatási intézmény létrehozásáról hozott határozatot Üzbegisztán kormánya. Ebben a szovjet köztársaságban jelenleg 39 felsőoktatási intézet és 170 technikum működik. Ezek az iskolák az elmúlt 5 évben 280 ezer szakdományi, bölcsészettudományi és idegen nyelvű „egyetem” működött. Az idézője! magyarázata: szerepüket tekintve a mi tudományegyetemeinknek felelnek meg ezek az intézmények, ugyanis az innen kikerülő tanárok a gimnáziumainknak megfelelő Vili—X. osztályban taníthatnak. A négyéves képzési időt tekintve viszont inkább a mi pedagógiai főiskoláinkhoz hasonlíthatók. Egyedül az idegennyelvi egyetemen öt év a tanulmányi idp. Itt négy nyelv, az orosz, a kínai, az angol és a francia közül választhatnak a hallgatók. Vinhben van még egy természettudományi és bölcsészeti egyetem, s Viet Bac- ban egy pedagógusképző, amelynek elsősorban a nemzetiségi oktatás a feladata. Az öt, legmagasabb pedagógiai képzettséget nyújtó intézményben évente több mint négyezer hallgató végez. Ehhez jönnek még a mi felsőfokú tanítóképzőinknek megfelelő intézetekben végző tanárok és tanítók, akik a vietnami kétfokozatú általános iskolákban taníthatnak. Az általános iskola I—IV. osztályában az a tanító taníthat, aki a hétosztályos általános iskola elvégzése után legalább még két évig tanul. Az általános iskola második íokozaembert képeztek ki. A szovjet hatalom éveiben széles iskolahálózat jött létre a köztársaságban. A forradalom előtt egyetlen főiskola sem volt itt, és a lakosság-' nak több mint 90 százaléka írástudatlan volt. o fában (IV—VII. osztály) azok taníthatnak, akik a h;tedik osztály elvégzése után még hároméves tanítóképzőben folytatják tanulmányaikat, illetve azok, akik a középiskola (VIII—X. osztály) befejezése után, kétéves tanárképzőben tanulnak. A hegyvidékeken a nemzetiségoktatás fejlesztésére számos gimnázium működik. A nagy gondot itt az jelenti, hogy a lakosság szétszórtan él, s gazdaságilag sem eléggé erősek ezek a vidékek. Van két nemzetiség, amelynek — a hasonlóság alapján — egy közös nyelvet alkottak (Thay-nung nyelv), ezt az í—II. osztályban tanulják a gyerekek, majd III-tól már a vietnamit. A nemzetiségoktatás célja kettős: felnevelni a nemzetiségek saját szakembereit, majd segítségükkel nemcsak a nemzetiségek kulturális felemelkedését, hanem a hagyományok ápolását és megőrzését is biztosítani. Mondták, hogy minderről a saját szemünkkel is meggyőződhetünk. Hogy nem sikerült, nem rajtunk és rajtuk múl- lott. Az északi területekre a bombázások miatt mostanában még futólag sem ajánlatos ellátogatni. Marafkó László j NÓGRÁD- 1972. szeptember 7., csütörtök 3 rr K E T J A
