Nógrád. 1972. szeptember (28. évfolyam. 206-231. szám)

1972-09-06 / 210. szám

Ipolyssfig csatlakoEih

„Meggyőződésünk, hogy csak nyer."

Kitől, mit kérdezne?

TESSÉK,ITT A VÁLASZ

Mint azt lapunk tegnapi számában hírül adtuk, a Halló, itt a NÓGRÁD keretében bevezettük a „Kitől, mit kérdezne?” — akciót Elhangzottak az első kérdések, amelyek a válasszal együtt a következők:

★

Laczó Endréné, a Nagyoroszi községi Tanács elnöke tette fel a kérdést:

— Van a községünkben több olyan ember, akinek 3—4 telke is van. Hogyan lehet ezeket értékesíteni s ha nem, ebben mi várható?

Választ a Salgótarjáni városi Tanács VB műszaki osztályának vezetőjétől. Cyürki Lászlótól kértünk.

— Az állampolgárok telektulajdonának mértékét a 31/ 1971. (X. 5.) Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány rendelete szabályozza.

E rendelet 3. §-a értelmében „egy személy. illetőleg egy család telektulajdonának mértéke egy lakótelek, és egy üdülőtelek.”

A rendelet értelmében család: a házastársak és a kiskorú gyermekeik, továbbá a házastársakkal együtt lakó nagykorú, nőtlen, illetőleg hajadon gyermekeik.

Az a személy, illetőleg család, aki a 3. §-ban megállapított mértékű telektulajdonnal nem rendelkezik, tulajdont az említett mértékig szerezhet.

Ha a személy, illetőleg család a 3. §-ban megállapított mértékű telektulajdonnal már rendelkezik, további telektutajdonát — öröklés kivételével — nem szerezheti meg.

— Ha a család körébe tartozó nagykorú személy házasságkötés. vagy egyéb ok folytán a család köréből ki akar válni, lakásszükségletének kielégítése érdekében egy lakótelek tulajdonát megszerezheti.

Ha a személy, illetőleg család tulajdonában több beépítetlen telek van. a tulajdonos köteles a 3. §-ban megállapított mértéket meghaladó beépítetlen telket legkésőbb '972. december 31-ig elidegeníteni. (Értékesíteni, vagy a tulajdont másként átruházni.)

Ha a tulajdonos az 1972. december 31-ig szóló elidegenítési kötelezettségének nem tesz eleget, úgy a helyi tanács végrehajtó bizottsága az egy lakótelket meghaladó telek tanácsi értékesítését rendeli el. Az értékesítés elrendelése esetén a telek vevőjét az ajánlattevők közül a helyi tanács végrehajtó bizottsága határozattal jelöli ki. A határozat alapján a vevőt a telekre vételi jog illeti meg.

A tulajdonos a telket a vevő kijelölését tartalmazó első fokú határozat közlését követően csak a kijelölt vevő részére idegenítheti el. A vevő a vételárat a kijelölő határozat jogerőre emelkedésétől számítva 60 napon belül egy összegben köteles a tulajdonos részére megfizetni. E kötelezettség nem teljesítése esetén a kijelölést vissza kell vonni. A tulajdonos a beépítetlen telkét és az ilyen telken fennálló tulajdonhányadát a helyi

tanács végrehajtó bizottsága útján a magyar állam javára felajánlhatja.

Kaári Sándor, a rétsági gimnázium igazgatója:

— Mikor épül meg Rétsá- gon az általános és középiskolai diákotthon? Ennek hiányában ismert, hogy a járás területéről számtalan diák kiutazni kényszerül.

A megyei tanács művelődésügyi osztályán Szabó Ferenciéi az alábbi választ kaptuk:

— Rétságon a 100 személyes általános iskolai diákotthon a középtávú tervben 1973. szeptember 1-i belépéssel van tervezve. Az elhelyezés nem új épületben hanem a felszabaduló volt laktanya épületében lesz biztosított. Az épület átalakítása a nagyközségi tanács feladatát képezik. A pénzügyi terv alapján az intézmény berendezésére 600 ezer forint, működéséhez 270 ezer forint van tervezve a megyei tanács pénzügyi tervében 1973. évre.

Ruskó István ÁFÉSZ-elnök, Karancslapujtő:

— A TÜZÉP-telepekről ismét hiányzik a cement, mikor várható a cementellátás javulása?

A kérdés megválaszolását interurbán telefonon az egri rUZÉP-től kértük.

— A jelenlegi gondok okozója, hogy harmadik negyedévben körülbelül 2000 vago- nos szállítási lemaradás van. Ezt pedig a szovjet, román és török importszállítások adják. Amint a partnerek szállítmánya megérkezik, javul TÜZÉP-telepeinken a cementellátási helyzet. Vállalatunk az ehhez szükséges lépéseket megtette.

★

A Mátraaljai Erdőgazdaság (Pásztó) főkönyvelője, Kalocsai Géza kérdése:

— Melyik két ország csapata játssza a labdarúgódöntőt az olimpián?

A kérdés megválaszolására Rozgonyi Istvánt, lapunk sportrovatának vezetőjét kértük, aki a következőképpen fogalmazott:

— Százszázalékosan biztosan nem lehet előre mondani, de az eddigi eredményeket és erőviszonyokat figyelembe véve a Magyarország—Szovjetunió döntőt várjuk!

A bombák nem kímélik a pagodákat sem. Nam Dinh- ben, az egyik építészetileg is remekműnek számító buddhista pagodából csak törmelék és két fafaragvány maradt. Üti- társam, Máté György, a Nép- szabadság főmunkatársa elkérte a két kopott aranyozású töredéket — emlékül.

Hanoiban viszont, különösen a belső területeken több, az európai ember számára ritka szépségű pagoda áll épségben. Az „egylábú” pagoda, amely a város egyik szimbóluma . is, vagy a kis tó közepén az öreg fák árnyékában megbúvó pagoda. Legtöbbjük a buddhizmus virágzó időszakában, a XI. században épült. Maga a vallás, amelynek Vietnamban is több változata él, több ezer éves. A pagodák már a korábbi háborúk során is sokat szenvedtek a pusztítástól, köztük az „egylábút” is egyszer már teljesen lerombolták, eredeti formájában újra fel kellett építeni.

A franciák a buddhizmus ellensúlyozására, meg a gyarmatosítás előőrseként, majd pedig ideológiai „megtámoga- tása” céljából a katolikus vallást próbálták meghonosítani. Ha kellett, erőszakkal, máskor katedrálisok építésével. Vidéken járva, egészen eldugott kis községekben is látni haAz ipolyszögi boltban Gáspár néni kenyeret vesz. Amíg válogat a ropogósra sült, magas kenyerek között, szaporán meséli:

— Hallottam már a tsz-ben, hogy Ipolyszög Balassagyarmathoz tartozik majd. Csak nem lesz az rossz. Persze, nem tudom, hogyan fogják majd nevezni a falunkat. Mert tudja, aranyoskám, régen úgy hívták Riba. Azt beszélték a régi öregek, hogy ez szlovákul halat jelent. Itt folyt az Ipoly, sok hal volt, arról kapta a nevét. Most talán Kis-Gyarmat lesz?

*

Hegedűs Sándor tanácstitkár asztalán sok iratot láttam. Ipolyszögön ugyanis tiszteletdíjas tanácselnök van, így a titkár dolga ugyancsak szerteágazó.

Nagy esmény foglalkoztatja most az ipolyszögieket. A község Balassagyarmathoz csatlakozik. Így döntött a falugyűlés, határozatot hozott a tanács, de az egyesítés mellett foglaltak állást Balassagyarmat város tanácstagjai is.

— Ipolyszög kis község. Ebből következik, hogy a költségvetés is kicsi. Ha jól ösz- szeszámolom, évente 45 ezer forintot tudunk fejlesztésre költeni. Idén bővítettük a villanyhálózatunkat, nem is nagy távolságon. Mégis a költségvetésnek több mint a felét elvitte. Hétezer forint volt csak a tervezés.

Régen várják már az ipoly- szögiek az egyesítést. Nem azért, hogy most hirtelen újabb és újabb követelésekkel, eddig kielégítetlen számlákkal lépjenek fel. Egyáltalán nem. Az élet diktálja ezt a lépést. A község hét kilométerre van Balassagyarmattól. Az itt lakók nagy többsége a városban dolgozik. A városból jár ki az orvos, de a felső tagozatosok is ott tanulnak.

— Az ilyen kisközségek, mint a miénk, egyedül nem tudnak továbblépni; A városhoz csatlakozás sok mindent megold. Persze nyilvánvaló, hogy nem lehet egy-kettőre lekövezni az útjainkat, rendezni a községet. De meggyőződésünk, hogy az egyesítéssel Ipolyszög csak nyer.

Gazsó Jánosné tanítónő éppen a szeptember eleji nagy készülődés kellős közepén tartott. Az asztalon mindenütt tantervek, könyvek, órarend.

— A kolléganőmmel, Bugyi Lászlónéval, most dolgozunk az órarend és a tanterv ösz- szeállításán. Csak azért nem

vagyunk az iskolaépületben, mert ott még dolgoznak az építők. Megjöttek a tankönyvek is. Az idén negyvennégy gyerekünk lesz.

Ami külön örömet jelent nemcsak a két pedagógusnaK, hanem a gyerekeknek és szülőnek egyformán az, hogy most már egy helyen van az iskola. Nem kell kétfelé tanítani. A régi terem pedig jól szolgálhat majd, mint óvoda. Űgyis régi kívánsága ez a községbelieknek...

— Az egyesítés?

— Mint ipolyszögi és mint pedagógus, csak örülni tudok neki. Sok előnyét látom, Eddig ugyanis a felső tagozató* sok bejártak Balassagyarmatra. De mi, az alsó tagozató« iskola Dej tárhoz tartoztunk. Most ez a felemás helyzet megváltozik. A mi anyaiskolánk is a Bajcsy-Zsilinszky úti lesz. Jobban tudnak építeni a munkánkra, de mi is jól ismerjük az ottani kollégákat. Egy bizonyos: mindenképpen előnyünkre szolgál a dolog. Remélem, a gyarmatiak sem „fizetnek” ránk...

*

Ledeczki Mihály nyugdíjas csak megerősíti az előbbieket:

— Rég odatartoztunk mi már Balassagyarmathoz. Most végleges formát ölt az egyesítés. Minden egyszerűbb lesz ezentúl. Azelőtt mi volt a helyzet? A dejtári orvoshoz jártunk, ö, ha súlyos eset volt, elküldte a beteget Gyarmatra, ha már ismerte, akkor írt gyógyszert. De azzal is a városba kellett menni. hogy kiváltsuk a receptet.

Ledeczki Mihály testvére tanácstag, ö maga is Balassagyarmaton dolgozott nyugdíjazása előtt.

— A közlekedés megoldás* ra vár. Azt szeretnénk, ha helyijárat kötne össze bennünket Gyarmattal. Ügy gyorsan és jól megoldódna az utazás. Falugyűlésen szó esett arról is, hogy az ügyek intézése sem nehezül. A tanács vezetői megígérték, hogy gyakran tartózkodnak Ipolyszögön. De kirendeltség is dolgozik majd, így minden kis üggyel nem kell a városba futni. Ipolyszögön a fejlődés útja az. egyesülés. Ennek feltételei már adottak.

Csatai Erzsébet

A NÓGRÁ

ú ja ági ró-sí i'uli ó ja

Pályázati felhívás

Az utóbbi időben számos olyan fiatal olvasónktól kaptunk levelet, aki kedvet, elhivatottságot érez az újságírói pálya iránt.

Szerkesztőségünk megszívlelve olvasóink érdeklődését úgy határozott, hogy egyéves újságíró-stúdiót indít.

A résztvevők az országos lapok, a Magyar Rádió és Televízió legnevesebb riportereinek, publicistáinak előadásában ismerhetik meg a modern újságírás műfajait, eszközeit, problémáit. Az elméleti előadásokat gyakorlati foglalkozások egészítik ki. A résztvevők megismerkednek a szerkesztőség belső életével, az újságkészítés minden fázisával, látogatást tesznek a nyomdában, országos lapoknál, rádiónál és a televíziónál.

Szerkesztőségünket az a szándék vezeti, hogy azok kerüljenek az újságíró-stúdióba, akik a legtehetségesebbek, akik máris jelét mutatják bizonyos újságírói képességnek, elhivatottságnak.

A jelentkezőknek két pályamunkát kell készíteniük. Minimum két, de maximum négy oldalnál nem hosszabb (120 gépelt sor, egy sorban 56 leütés), vagy kézírással készített pályamunkákat is elfogadunk (tudósítást, riportot, kritikai elemző írást, publicisztikát kell szerkesztőségünk címére beküldeni. Irodalmi műfajban (vers, novella, regény) írt pályamunkákat nem fogadunk el. Az újságírói műfajban készített pályamunkák konkrét helyhez, vagy eseményhez, nevekhez, jelenségekhez kapcsolódjanak.

A sikeres pályamunkákat lapunkban is megjelentetjük, s azokért a szokásos tiszteletdíjat fizetjük.

Az újságíró-stúdióba olyan 16—30 év közötti fiatalok jelentkezését várjuk, akik már elvégeztek valamilyen főiskolát, vagy egyetemet, esetleg most járnak valamilyen felsőfokú intézmény nappali, esti vagy levelező tagozatára. A 16—18 éves, a középiskolás tanulók közül azok jelentkezését fogadjuk el, akik valamilyen felsőfokú intézmény elvégzése után az újságírást kívánják élethivatásul választani, s már most rendelkeznek ehhez bizonyos készséggel. Természetesen csak olyan tanulók jelentkezhetnek, akiknek az iskolai tananyag elsajátításában nem jelent kiesést a kéthetenkénti kétórás, esetenként háromórás távoliét.

A jelentkezők rövid életrajzot is csatoljanak pályamunkájukhoz.

Az oktatás 1972. november elején kezdődik és 1973. június elején fejeződik be. A jelentkezők kéthetenként két- órai, gyakorlati foglalkozás esetén háromórai elfoglaltsággal számoljanak. Az elméleti foglalkozások mindig délután négy órakor kezdődnek a NÖGRÁD Szerkesztősége székházában, (klubjában, I. emelet 28.).

Amennyiben középiskolás diák is sikerrel pályázik, az oktatásban való részvételéhez az iskola igazgatójának javaslata, hozzájárulása is szükséges.

A pályamunkákat október 15-ig kell beküldeni szerkesztőségünkbe. a borítékon „Üjságíró-stúdió” megjelöléssel. A pályázat eredményéről levélben értesítjük a jelentkezőket.

Az egyéves oktatásban való részvétel teljesen ingyenes, csupán a jegyzeteket kell megvásárolni.

Az újságíró-stúdió utolsó, ünnepi foglalkozásán adjuk át e tanfolyam elvégzését igazoló látogatási bizonyítványt.

Szerkesztő Bizottság

Ho „apó” és Buddha

talmas, a párizsi Notre Dame mintájára épült templomokat — mindmáig a falvak egyedüli kőépítményeit. A katolikus vallás mégsem terjedt el — a lakosságnak csak elenyésző része vált katolikussá.

Magunktól nem is találtuk volna meg Hanoiban azt a pagodát, ahol egy bonccal is beszélhettünk. Bérházak közé . ékelve futnak körbe az udvar körül a pagoda folyosói, szentélyei. „Kőasszony” pagodának hívják, mert valamikor egy kőszobrocskát találtak a helyén, s itt építették fel a pagodát. A kis szobrocska ma is látható a fal egyik beugrójában.

A szentélyben éppen szertartás folyt. Asszonyok, többségükben fekete fogú öregek, térdeltek és ültek bent — s gyerekek is. A félhomályban ragyogtak a megvilágított, embernagyságúnál nagyobb, aranyozott Buddha-szobrok. Állítólag az egyik magyarra lefordíthatatlan nevű gyümölcs magjából készítik a szobrokat, majd aranybevonattal látják el őket. A pagodában egy számunkra ismeretlen illatosító füstje terjengett.

Az épület amolyan „kerengő” részében, gőzölgő tea mellett fogadott bennünket a pagoda bonca. Simára borotvált fejű, pergamensárga arcú, meghatározhatatlan életkorú férfi, zárt, sötétbarna ruhában. Figyelmesen vizsgálta az arcunkat, a kérdéseink nem lepték meg, időnként finoman, némileg leplezve, elmosolyodott. Felnéztem a feje fölé: Ho Si Minh bekeretezett arcképét láttam a falon, mellette egy fényképen ugyancsak „Ho apó” volt látható, több buddhista bonc társaságában.

Kortyoltuk az erős teát és beszélgettünk, amikor megszólaltak a szirénák. A bonc meg sem rezdült — mi lopva körülpillantottunk, vajon van-e itt óvóhely. Csak a régi kőpárkányt láttuk, a folyosó bambuszfalát és kerti virágokat. „Most ments meg minket Buddha” — gondoltam A bonc úgy tett, mintha nem is látná az idegességünket Nincs mentség, folytatni kell a beszélgetést.

— Van utánpótlása a hívőknek a fiatalok között?

— Kevés, nagyon kevés —• mondta a bonc. — Az emberek már nem nagyon járnak a pagodába.

— A háború pusztítása sem élesztette fel a vallási vigaszkeresést?

— Csak az idősebbekben.

— És ők’— a folyosó mellett leselkedő gyerekekre mutattunk.

— Ök csak kíváncsiskodnak — mondta és elmosolyodott.

— Mivel magyarázható az állam és a buddhisták jó kapcsolata Vietnamban?

— Valamennyien közel vagyunk a néphez. A buddhista egyház a franciák ellen a nép mellé állt, s ugyanezt teszi most is, amikor új ellenség támadt országunkra.

— Nem fél, hogy bombatámadás éri a pagodát?

— Eddig elkerülték a bombák, de ha meg kell halni, itt fogok meghalni.

Fogatlan öregasszony ment el mellettünk, kezét összetette és meghajolt —• így üdvözölt minket. Aztán gyújtogatni kezdte a füstölőket. Búcsúznunk kellett.

Marafkó László

NÓGRÁD — 1972. szeptember 6., szerda