Nógrád. 1972. szeptember (28. évfolyam. 206-231. szám)

1972-09-29 / 230. szám

Az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat csütörtökön — a megyében először — friss vágott baromfit árusító szaküzletet nyitott Salgótarjánban, a megyei tanáccsal szemben. A korszerű üzletben állandóan, v árja vásárlóit a konyhakész friss csirke, a hízott liba, ka­csa. de a bébipulykát is megtaláljuk a választék között. A szárnyasokat darabolva is lehet kapni, nagy érdeklődésre tartanak számot a belsőrészek, a zúza, szív, máj, valamint az aprólékok: szárny, láb és nyak. A folyamatos áruellátást a Budapesti Baromfifeldolgo­zó Vállalat garantálta A munkásnők mondták el: Bosszankodunk9 ha rosszak az alkatrészek AZ ELZETT Flim Zár- és Lakatgyár szécsényi egységé­nek szereldéjében derül ki, hogy az előző munkafolyama­tokat végző dolgozók mennyi­re ügyelnek a minőségre, mi­pás, nemigen fáradunk el a tember l-én egy órát álltunk műszak végére. Ellenkező anyaghiány miatt. Ugyanis bi­esetben amikor ütni-verni zonyos alkatrészeket még kell a lakatokat, mire letelik mindig Budapesten gyártanak, a 8 óra nem érezzük a ke- Előfordul, hogy időre nem ér­zünk fejét. Ilyenkor vezető- kezik meg, vagy amit elküld­lyen figyelemmel és hozzáér- ink két megoldáshoz folya- tek, az útközben összetörődött, téssel látják el feladatukat, módnak. Egy embert megbíz- vagy más miatt egy része Itt vizsgáznak a nap minden nak a használhatók kiváloga- tönkrement, használhatatlan­órájában a szerszámkészítők, tásával, ha pedig erre nincs ná vált. a meósok, s a különböző be- mód, akkor ezt mi végezzük _ ilyenkor kit szidnak’ osztásban tevékenykedő mű- el, amiért pótidőt kapunk, szakiak. Hallgassuk meg ez- Ebben az esetben lassabban után az üzemrész három bri- megy a munka, nem tudjuk gádvezetőjét. teljesíteni a normát. Hogy a . , , , „ ., Józsa Erzsébet két éve múlt, jelenlegivel milyen eredményt C,!°b°rÍ^eZe/i^u,miyb hogy itt dolgozik. Az általa tudunk elérni, még bizonyta- ” vezetett 8 tagú Zrínyi Ilona lan. Egy biztos: nehezebb a Brigádban két asszony és hat szerelése. Egyébként a bri- , ... . » . , . . . lány ad mindennap itt egy- gádban jó az összhang, nagy a ven :,obb mmoseget’ szebb fe_ másnak találkozót. A KISZ- szorgalom, jó a munkakedv. fiatalok versenyében az első, Ügy látom, hogy a sajtolóban a vállalati kollektívák vetél- egyes munkások nem figyel- , . ____ ____, ... .. kedésében pedig a második nek a munkájukra, nem érzik bj£«apra^ jnert^ akik sajto­— Aki átveszi a rossz árut — kapcsolódik a beszél­getésbe Győri Sándorné mű­hozzáfűzi, hogy az utóbbi idő­ben egyre több alkatrészt helyben gyártanak. Ennek ré­lületet, kifogástalan méretpon tosságot várnak a dolgozóktól. Ez persze nem megy máról helyet értek el. — Ha kifogástalanok az al­katrészek, akkor jól megy a munka, jó kedvünk Van. El­azt a felelősséget, hogy jó vagy rossz munkájuktól függ a mi kerestünk alakulása is. Emellett a meósok is gyakrab­lenkező esetben a kedvünk ba,n ellenőrizhetnék az előírá- alábbhagy, mérgelődünk, bősz- so^ Pon(-os betartását. — A PIROS jó, ebből eler­lóban dolgoznak, azok is jó­részt új dolgozók. Miklósik Ignác, a gyáregy­ség vezetője ismeri a dolgo­zók által elmondott problé­mákat. A következőket vála­szolja: — A dolgozók munkaszel­szankodunk. — Most van-e kifogásuk? — Bárcsak mindig ilyen lenne. Elég gyakori, hogy a betétlemez nem felel meg a követelményeknek. Hasonló a helyzet a kengyellel. Ezért egész brigád kulcsol. Ugyanis szerszámokról bevezetjük a aztan utm-verm kell, hogy enné] a munkafolyamatnál DC^K a ió leaven Ilyenkor szólunk a 1 , munkatotyamatnal probagyartast es probaszere­jo legyen. nyeuKor szoruna a van a legtöbb gond a tolozar ip<=t Továhhra is kériiik köz­vezetőknek. Ha tudnak, akkor miatt Ezenkívül a kengyellel Továbbra kérjük koz segítenek. Előfordul, hogy is sok bajunk van. Mivel ja_ hosszabb időre van szükségük vítani kell az aikatrészeket, mire megtaláljak a megöl- kevesebbet tudunk relni. jük a száz százalékot, a zöld- leme kifogástalan, észrevéte- ből mutat egy nagy vas- iejk jogosak. Megszüntetésük dobozra Dinka Józsefné, a érdekében tovább növeljük Martos Flóra Brigád vezetője, a szerszámműhely dolgozóinak — már nehezebben, ezért is szakképzettségét, folyamatosan hagyjuk utoljára. Ilyenkor az gondoskodunk a tartalék pontunk gítségét. szakembereinek se­dást. Ekkor sem állunk. Ki válogatjuk a használhatókat, s azt dolgozzuk be. A kieső időt pótidő címén számolják el. Bevallom: mi jobb szere­tünk folyamatosan dolgozni. Érdekünk, hogy elérjük a száz százalékot. Alkatrészhiány mi­att viszont ritkán kell más munkára átállni, megnézzük, hogy van-e ele­gendő alkatrész. Ha azt lát­juk, hogy kevés, akkor szó­lunk a művezetőnek, aki gyor­san intézkedik — mondja a brigádvezető. — Mikor vagyok ideges, vagy inkább rosszkedvű? — kérdez vissza Pápai Jánosné, a Május 1. Brigád vezetője, majd így folytatja: — Ami­kor rossz az anyag, nehezen, vagy egyáltalán nem nyílik a lakat, nem tudjuk kulcsozni, ráadásul nem is tudjuk meg­javítani. Jelenleg az 1245-ös típust szereljük össze. Sajnos, a technológiai módosítások ellenére sem tökéletesek a hozzá gyártott alkatrészek. Ha valamelyikénél egy tized- milliméter eltérés van, akkor az már használhatatlan. Ha jó minden alkatrész, úgy megy a munka, mint a karikacsa­osszesze­csök­— Emiatt mennyivel ken a keresetük? — Ha beleszámoljuk az al­katrészjavításra adott pót­időt, akkor esetenként 50 fo­rinttal. Erre azonban ritkán mai hozzáértésének fokozásá- kerül sor. Az előkészítésre val, nagyobb felelősségével, és Kezdéskor nem panaszkodhatunk. Idejé- figyelmesebb munkájával. ben mindent megkapunk. Szép- V. K. AZ ELMONDOTTAKBÓL is kiderül, hogy a pontatlan al­katrészgyártást egyfélekép­pen lehet jelentős mértékben csökkenteni: a szerszámkészí­tők precízebb munkájával, a sajtológépnél dolgozók szak­Telhetetlenség vagy jogos igény? SOK VEZETŐNEK, szakszervezeti aktivis­tának okoz gondot a vállalati munkaverseny- mozgalom élénkítése, új vonásokkal frissítése és megtisztítása mindenféle megszokott sab­lontól. Nem könnyebb ettől a fiatalok ter­melési mozgalmainak felkarolása, támoga­tása sem. Sőt! A fiatalok hajlamosak arra, hogy az idősebb szakiktól ellessék a „régi, jó, bevált módszereket” —, amelyek lehet, hogy való­ban régiek, de egyáltalán nem biztos, hogy jók. Ahhoz viszont még kevés a gyakorlati tapasztalatuk, hogy saját fejük szerint új, jó ötletekkel hozakodjanak elő, amelyek segít­ségével aztán „leporolhatják” kicsit a ver­senymozgalmat. A fiatalok termelési mozgalmai jobbára kampányszerűek. Egy-egy politikai vagy egyéb alkalom közeledtekor meghirdetik sa­ját korosztályukban is a versenyt, belead­nak apait-anyait, valóban megmutatják, hogy mit tudnak, s eredményeik nem szerények. Mihelyt azonban az alkalom aktualitását veszti, a mozgalmat is mintha „elvágták” vol­na, nincs tovább. Arra is van eset, hogy az úgynevezett „alulról jövő kezdeményezéseknek” nem akad felelős gazdája, nincs aki kézben tartaná, fejlesztené a mozgalmat. Jellemző és szomo­rú példája ennek a minőséglánc-mozgalom, amelynek szálai megyénkből eredtek, öt­letes, jó mozgalom volt, az újdonság erejével hatott. Bőven nyújtott alkalmat a fejlesztésre, bővítésre is. Erre azonban nem került sor. A minőséglánc lassan, de biztosan elsorvadt, s napjainkban már szakadozik, ha ugyan még teljesen szét nem szakadt. Kezdetben a mi­nőséglánc elemi erővel vonzotta a csatlako­zókat, „belépett” Győr-Sopron megye is. Ott még most is él a mozgalom, ezek szerint te­hát nem a kezdeményezés értékében volt a hiba. A fiatalok termelési mozgalmainak kibon­takozását sokszor éppen az üzem, vállalat gá­tolja. Nem szántszándékkal, hanem azzal, hogy nem tájékoztatja őket a vállalati ter­vekről, nem biztosítja az üzem- és munka- szervezési feltételeket, vagy éppen nem ír ki feladatokat a fiatal szakemberek számára. Az is előfordult, hogy az üzem kiírt ugyan fela­datot a fiataloknak, de olyat, amelynek meg­oldásával a műszaki fejlesztési osztály régi, nagy tapasztalaid szakemberei is hosszú évek óta hiába kísérleteznek. Ezzel a pálya­kezdőket megbízni eleve reménytelen ügy. Pedig nagy szükség lenne arra, hogy a vál­lalatok konkrét feladatok meghatározásával választékot adjanak az ambíciózós fiatal szakembereknek. Annál is inkább, mert ál­talános tapasztalatok szerint az egyéni * vál­lalások a legtöbb esetben nékülözik a konk­rétumokat. Márpedig ezek nélkül a verseny­mozgalom formálissá válik. A sablonba öl­töztetett vállalásokból lehet ugyan szép sta­tisztikákat összeállítani, de a cél eléréséhez vajmi kevéssé használhatóak. idén októberig valamennyi vállalatnál át­dolgozzák a versenyszabályzatokat. Itt az al­kalom tehát, hogy bennük kellő helyet kap­janak az ifjúság termelési mozgalmai is. Népszerűek a fiatalok körében a szakdol­gozat-pályázatok. Sok szakember részt vesz ezeken és nem is eredménytelenül. Célszerű lenne azonban a pályázatok témáit a jövőben csak irányvonalaiban meghatározni, hogy szabad legyen a választás. Van mit tenni az ifjúság termelési moz­galmainak propagandájában is. A propagan­damódszerek vagy nem kialakultak még, vagy pedig nem élnek eléggé az eszközökkel. Tudomásul kell venni, hogy a népszerűsítés régi eszközei ma már nem érik el ugyanazt a hatást. Gondoljunk csak a dicsőségtáblák­ra! Nem elegendő viszont a termelési moz­galomban nyíló lehetőségeket egyszerűen csak felolvasni, hiszen a szó elszáll. Több ízben felmerült már az a gondolat is, hogy a gazdasági vezetők nem eléggé érde­keltek az ifjúság termelési mozgalmainak fel­karolásában, istápolásában. Nemigen akad példa arra, hogy egy vezető a fiatal pálya­kezdőkkel való gondos foglalkozásért, tehet­séges szakkáderek „felhozásáért”, vagy ép­pen ifjúsági brigádok megkülönböztetett se­gítéséért kapott volna valami elismerést. Sok KISZ-es azt mondja: eddig mindig azt kértük, hogy az ifjúsági brigádokkal is fog­lalkozzanak legalább úgy, mint . a felnőtt szocialista közösségekkel. Most meg már azt szeretnénk, hogy a fiatalok brigádjaival job­ban törődjenek. Nem telhetetlenség ez? Lehetséges, hogy annak ítélik, mindeneset­re indokolt az igény. Az induló, fiatal brigá­doknak több segítségre van szükségük, lega­lább addig, amíg „sínre kerülnek”, amíg ötletekben, ambícióban megkapják azt a len­dítőerőt, amelyet fokozatosan továbbtáplálva folyamatosan, zökkenőmentesen dolgozhatnak. Az egyenlő mértékkel mért támogatás csak ezt követően igazságos. S MÉG EGY javaslat, amely nem a szer­ző ötlete, hanem sok helyütt hangot kapó igény. A KISZ nyári vezetőképző programjá­ban a légkülönfélébb, valóban széles határok között mozgó képzések, tanfolyamok szere­pelnek. Ifjúsági brigádvezetők, vagy a ter­melési mozgalom fiatal szervezői azonban eddig nem kaptak helyet vezetőképzési terv­ben. Pedig nem lenne érdemtelen az ő fel­készítésükkel külön foglalkozni. Szendi Márta Az akarat önmagában kevés Nem nagy, még az idén is mindössze 11 millió forint sa­ját, és alig több mint másfél millió alvállalkozói bevételre számíthat a balassagyarmati Építőipari Szövetkezet. Igen kű munkát szeretnénk rajta elvégezni. — Közületi felújításunk is volt. Az SZTK volt rendelő- intézetet atalakit-ttuK 250 szer forintos költséggel diák jelentős fejlődést ért el, ha azt lányott'honná. A megrende­vesszük alapul, hogy két év­vel ezelőtt még ötmillió volt az éves termelésük. Cél az öt­éves terv végére az évi 15 milliós árbevétel elérése. Két­ségtelen, igen nagy fejlődést tűztek célul. Vajon elérik-e? — Nagyon sok a gondunk — vélekedik dr. Bakó Mik­lós elnök, majd a következő­ket mondja. — A lakásépítke­zésekhez több gépre lenne szükség. Egyelőre csak egy­szintes épületeket építhetünk, mert a több szinteshez nincse­nek meg a szükséges feltéte­lek. Talán jövőre már sikerül megteremteni, hiszen a fej­lesztési alapunkat erre kíván­juk majd fordítani. — Az idén adtuk át itt Ba­lassagyarmaton a városi men léstől számítva egy hónap aiatt elvégeztük ezt a munkai tünk jelentkezni. Amit ígér­tünk ugyanis, a rajtunk kívül álló okok miatt nem tudtuk teljesíteni — mondta az el­nök. Meglevő kapacitással meg­rendelésre várni nagyon ne­héz. Előbb-utóbb gazdasági, pénzügyi gondok jelentkez­is. Magyarnándorban félmii- nek. Így volt ez a balassagyar­liós munkánk volt az iskola bővítésénél. Ugyanitt a Vály- féle kastélyt is tataroztuk. A kábelmű vek balassagy&imati üzeménél alvál’alkozóként végeztünk festő- és mázoló­munkát mintegy 400 ezer fo­rint értékben. Augusztusban kaptunk megrendelést a Ba­lassi Gimnázium tetőszerkeze­tének átépítésére és ezt a 600 ezer forint érétkű munkát is október közepéig befejezzük. Az elmúlt másfél év óta min­den megrendelést határidőn belül teljesítettünk és vigyáz­tunk a minőségre is. Mindez­zel igyekeztünk szövetkeze­tünk jó hírnevét rnegteremte­mati szövetkezetnél is, ahol talán már korábban töreked­ni kellett volna, hogy a fenn­tartott kapacitást, igény hiá­nyában más közületi munkák­kal kitöltsék. Végül is leszűr­ték a tanulságot és most már csak annyit tartalékoltak, ami­re számításaink szerint meg­rendelés lesz. Eddig még egyetlen ^gyet sem utasítot­tak vissza. Viszont azt is meg­fogadták, hogy a következő évben már sokkal gondosab­ban, a reális igényeknek meg­felelően terveznek. A tagok joggal elvárják a vezetőségtől, hogy folyamatos, ütemes mun­kalehetőséget biztosítson a tőáU^ásL R^idesm elkészül n.V %*<*> ne™ mindenben számukra. Ezt tartják majd a a dejtári gátőrtelep. Ez 3 mil­lió forintos beruházás volt. Most kezdtük meg a balassa­gyarmati sport- és munka- csarnok építését. Ez a 9 mil­liós beruházás áthúzódik majd a jövő évre, de még az idén legalább 4 millió forint érté­Tegnapi és mai vágyak Egyházasgergén nem egy házban, ahová jár a lapunk, kivágják és összegyűjtik a fa­luról szóló híradásokat, cik­keket, riportokat. Néhány éve közöltünk egy rövidke híradást, hogy a falu­ban korszerű vegyesbolt es restük, de hiába: a bisztró A tanács adna épületet, csak raktere felszippantotta az e az átalakítás és a berendezés célra szánt helyiséget. A jelentene költséget a postá­bisztróé. aminek csak a neve új csengésű (és „gyorsétkezőt” jelentő) egyébként étkezni sem gyorsan, sem lassan nem lehet benne. Csak inni. Ami­zöldségespavilon létesül. Most, hez ugye megfelelne a bevált elolvassák az inetekesek és amikor a faluban jártunk, a „italbolt” cégér is... Lehetővé teszik, hogy az új iergeiek mondták: megnéz- Az egyházasgergeiek további évben megnyílhasson a posta. legnagyobb vágya a posta: Csak aztán nehogy úgy .jár- fiók, vagy hivatal. A junk, mint a vegyesbolttal: környék egyik legtakaré- hogy évek teljenek el, amíg is nak. Az üzemeltetést pedig megérné a forgalma — az „érdekeltek” biztosak benne. „Szeretnénk, ha megírná ké­résünket a NÓGRÁD, hátha az illetékesek hetjük, valóban korszerű, jól ellátott üzlet létesült, még a Salgótarjánban dolgozók is szívesen vásárolnak itt, hiszen kosabb községe — három- az újság előrejelzése meg a választék jó, és a szatyrot millió forintja van a litkei ta- valósul.” sem kell Tarjánból cipelni a karókban a gergeieknek — -T . , háziasszonyoknak. szeretné már saját postájára Nern a IaPunkon múlik. A zöldségespavilont is ke- hordani a megtakarított pénzt. (virág) sikerült terveinket teljesíteni. — A megyei tanács szolgál­tatásfejlesztési alapjából pá­lyázat útján mi is kaptunk. Az első részletben kapott 400 ezer forintot olyan kisgépek, berendezések beszerzésére for­dítottuk, amikkel biztosítani lehet a lakossági lakáskarban­tartási igények kielégítését, ól felkészültünk, de sajnos legfontosabb feladatnak. A gondok ellenére a szövet­kezet féléves mérlege eredmé­nyesnek bizonyult. Valamelyes nyereséget is elértek, és min­den bizonnyal a második fél év még sikeresebb lesz. A jövő évi szerződések előkészí­tése is megkezdődött. A tanulság nemcsak a már említett néhány kérdésben ezt megelőzően nem történt győzte meg a szövetkezet ve- meg a reális igényfelmérés, zetőit, hanem abban is, hogy Kapacitásunk mintegy 20—30 a beszerzett berendezések, gé- százalékát tartalékoltuk lakás- pék folyamatos, jó kihasználá- karbantartási célokra, de az sával tudják csak biztosítani igények ettől jóval elmarad- a fejlődés ütemét. Két évvel tak. A létrehozott fűtésszerelő részlegünket például megren- aelés hiányában már meg kel­lett szüntetni. Vásároltunk két parkettcsiszoló gépet is. Az egyiket jóformán még ki sem próbálhattuk, mert a másikra is alig van munkánk. Nem rajtunk múlik, hiszen ha len­ne megrendelés, 24 órán belül hozzákezdenénk a munkához. — A kudarc miatt a fejlesz­tési alapból ígért támogatás második 400 ezer forintos részletéért már nem is mer­ezelőtt mindössze 110 ezer fo­rint volt a szövetkezet össz- gépparkjának értéke, ma pe­dig már több mint 1 millió torint. Akkor az egy főre eső bér alig haladta meg a 21 ezer 100 forintot. Tavaly már több volt 26 ezer forintnál. Igaz, az idén még nem volt mód nagyobb bérfejlesztésre, de a szinten tartás érdekében is fontos, hogy a termelést, a termelékenységet tovább nö­veljék. B. J. j NOGRAD - 1972. szeptembe» 29,, péntek 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents