Nógrád. 1972. szeptember (28. évfolyam. 206-231. szám)

1972-09-26 / 227. szám

Elöl járunk a harcban

Ünnepélyes munkásőr zászlóavató és névadó ünnepség Salgótarjánban

Ünnepi díszt öltött vasárnap délelőttre Salgótarján központja. Az MSZMP Salgótarjáni járási Bizottsága és a munkásőrség salgótarjáni első zászlóalja ünnepi zászlóavató és névadó ünnepséget rendezett a Tanácsköztársaság téren. Munkásőrök, határőrök, a honvédek, ifjúgárdisták, úttörő-munkásőr és úttörőhatárőr szakaszok vonultak végig fegyelmezett sorokban Salgótarján főutcáján. A Tanácsköztársaság téren a felsorakozott díszegységeket a megyeszékhely lakói üdvözölték.

Az ünnepség elnökségében helyet foglalt Jakab Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Központi Bizottság párt- és tömegszervezetek osztályának vezetője, Jedlicska Gyula, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a párt megyei bizottságának első titkára, Pothomik József, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a nógrádi szénbányák igazgatója, Nagy György, a munkásőrség országos parancsnokának első helyettese, Nógrádi Kálmán, az első zászlóalj névadójának, Nógrádi Sándornak a fia. Együtt ünnepelt a járás munkásőreivel a hazánkban ideiglenesen tartózkodó egyik szovjet katonai alakulat küldöttsége, a megyénkben tartózkodó testvérmegyénk, Kemerovo delegációja, a Szlovák Kommunista Párt és a népi milícia rimaszombati járásának küldöttsége, a testvér fegyveres testületek képviselői, a munkásőrség alapító tagjai, hozzátartozói, a megyeszékhely* és a salgótarjáni járás üzemeinek több vezetője.

Harsona jelezte az elöljáró érkezését. Vezényszó hangzott el, majd a Rákóczi-induló hangjaira Rozgonyi Sándor, az első zászlóalj parancsnoka jelentést tett Nagy Györgynek, a munkásőrség országos parancsnoka első helyettesének, aki üdvözölte a zászlóavató és névadó ünnepségre felsorakozott díszegységet.

Ezután dr. Szomszéd Imre, az MSZMP Salgótarjáni járási Bizottságának titkára köszöntötte a díszegységet, az ünnepség valamennyi résztvevőjét. A többi között ezeket mondotta:

— Pártunk csapatzászlót adományoz a szocialista társadalom hű védelmezőinek, a salgótarjáni járás első zászlóaljában fegyveres szolgálatot teljesítő munkásoknak, és hozzájárul ahhoz, hogy Nógrádi Sándor nevét viseljék.

Kiss József, a munkásőrség Nógrád megyei parancsnoka felolvasta a munkásőrség országos parancsnokának díszparancsát, amelyben a többi között engedélyezi a csapat- zászló adományozását, hozzájárul, hogy az első zászlóalj Nógrádi Sándor nevét viselje, s a munkásőröknek eredményes munkát, erpt és egészséget kíván a haza, a munkás- osztály fegyveres szolgálatához.

Ünnepi beszédet Jakab Sándor elvtárs mondott.

— A fegyveres erők napjára készülünk, köszöntjük, ünnepeljük katonafiainkat, a fegyveres testületek tagjait. Fegyveres erőink köszöntése szívbéli köszöntés. Szavainkat a büszke örömérzet is diktálja, és távol áll tőlünk mindenféle hivalkodás, kardcsör- tetés. A mi harcrakész hadseregünk lényegében fegyveres munkáscsapat, a béke hadserege — kezdte ünnepi beszédét Jakab Sándor elvtárs.

Ezután arról szólt, hogy a felszabadulás óta szorgos alkotómunkában vagyunk, és együtt haladunk a szocialista országok közösségével, elsősorban a Szovjetunióval. Beszédét így folytatta:

— A mai ünnepen szívből köszöntjük az immár tizenöt éves munkásőrséget. Büszke érzéssel köszöntjük azt a zászlóaljat, melynek soraiban ott voltak és vannak azok is, akik 1956 őszén szinte ugyanezen a helyen vették át a fegyvereket a testvéri segítséget nyújtó csehszlovák barátainktól, ahol 1944. telén Nógrádi Sándor partizánjai harcoltak. Ebből a csapáiból nőtt ki itt a

Jakab Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a KB osztályvezetője ünnepi beszédét mondja.

salgótarjáni karhatalom, ebből a seregből toborzódott az első munkásőr alakulat.

A munkások, a dolgozók legjobbjai vannak e seregben. Szabad idejükből áldozva, társadalmi munkát végezve szolgáljak a pártot, a népet, segítenek mindenütt, ahol segítségre van szükség.

Évek óta végzett munkájukkal, bátor, öntudatos magatartásukkal kivívták és napról napra erősítik a társadalom elismerését, tiszteletét. A dicső elődök ügyének folytatói ők, akik a mindenek szülőanyja, a munka nevében lázadtak fel az ősi rabiga ellen, s kezdtek diadalmas mar- sot új lobogó alatt.

A hősi munkával, áldozattal kivívott eredmények megvédéséért, a munkás-paraszt hatalomért fogtak fegyvert. A párt, a nép iránti odaadás, hűség vitte őket a munkásőrség soraiba. A párt, a nép megbízásából kapták a fegyvert, és ez a bizalom volt és marad a kiváló eredmények, a fegyelmezett munka alapja. Hazánkban 15 éve van munkásőrség. De a munkások legjobb, legélesebb fegyvere: marxista—leninista pártja. Az oroszországi kommunista (bolsevik) párt volt az, amely 1917-ben győzelemre vitte a cári Oroszország munkásainak, parasztjainak szocialista forradalmát. Ezután Európában elsőként a KMP volt az az erő, mely vezette a munkásosztályt, kivívta a dicső Tanácsköztársaságot. A világon mindenütt a marxista— leninista kommunista párt az az erő, mely szervezi, vezeti az elnyomottak harcát, a dolgozók igaz, szabad világának megteremtéséért.

Pártunk több mint ötven éve szervezi, vezeti népünk harcát a szocializmusért, a békéért. Politikája napjainkban kifejezi népünk vágyát és célját: a szocializmus építését, a nép életszínvonalának emelését. Ezért élvezi pártunk a tömegek bizalmát, támogatását. Az MSZMP a dolgozók észrevételeit, javaslatait számon tartva készült X. kongresszusára. Ott azokat megvitatta,- s azok szellemében hozta meg határozatait.

A kommunisták politikailag felelősek a dolgozók előtt az ország haladásáért, így nemcsak határozatokat hoznak, de rendszeresen figyelemmel is kísérik azok végrehajtását. Ezt teszik most is. A kongresz- szus után két évvel, a kongresszus előtt két évvel, tehát úgymond a „félidőben” áttekintjük, hogyan valósul meg a kitűzött cél? Mérleget készítünk, mit és hogyan valósítottunk meg, hol tartunk, mit kell a továbbiakban tenni.

Az ünnepi szónok ezután az országos eredményekről és gondokról szólt. Majd így folytatta:

— Hazánk történelmében, melyben ezer év alatt mintha forgószél kavarta volna a vért, a könnyet, a szenvedést, a dicsőséget, a bukást — nem volt még talán ilyen szép korszak, mint a mai, mint az utóbbi tizenöt év, amelyben lényegében arra koncentrálhattunk, hogyan építsük az országot, s arra kell koncentrálnunk, hogyan építsük jól az országot.

E munkában mindenkinek részt kell vállalnia, elöl járni pedig a kommunistáknak. „Elöl járunk a harcban és bátran támadunk” — volt,

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK!

NOGRAD

AZ MSZMP NÓGRAD MEGYEI BIZOJTJMé tS A MEGYEI TAHACS UPiA

XXVIII. ÉVF., 227. SZÁM

ÁRA: 80 FILLÉR

1972. SZEPTEMBER 26., KEDD

A megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának felhívása

összpontosítsunk minden erőt az őszi munkákra

Az őszi munkák végzését — hasonlóan a gabona betakarításhoz — erősen, hátráltatja a nedves, csapadékos, hűvös időjárás. Annak ellenére, hogy az utóbbi napokban meggyorsult a munka üteme, időarányosan még most is jelentős a lemaradás. A mezőgazdasági tsz-ekben az eddig elvégzett vétőszántás 14 ezer hektár, a tervezett területnek mintegy 50 százaléka. Elvetették az őszi árpa 20 százalékát, a rozsnak 10 százalékát és megkezdődött az őszi búza vetése is. Eddig a burgonya 50—55 százalékát betakarították. A pásztói járásban a cukorrépát szedik.

Hasonlóan a megyei helyzethez, országosan is nagy gondot jelent az őszi mezőgazdasági munkák időbeni sikeres elvégzése. Ennek érdekében megalakult az országos operatív bizottság. Megyénkben is folytatják működésüket a gabonabetakarítás szervezésére alakult megyei és járási operatív bizottságok, amelyek a nem kis gondot jelentő őszi munkák lebonyolításában nagy segítséget nyújtanak a termelőüzemeknek. Megszervezték a MEZŐGÉP Vállalatnál, az AGRO- KER-nél az ügyeleti szolgálatot, hogy az őszi munkákat végző erő- és munkagépek hibáit minél rövidebb idő alatt kijavíthassák az üzemek.

A tsz-szektorban 6875 hektár kukorica vár betakarításra. A terméskilátások az elmúlt évek magas termésátlagait is meghaladják. Az ez évi többletkukorica-termés elhelyezését mezőgazdasági üzemeink további kukoricatárolók építésével 'oldják meg, előtérbe helyezve az egyszerű és olcsó lehetőségeket. Elősegítése érdekében a Minisztertanács határozatot hozott, amelynek értelmében a mezőgazdasági nagyüzemek 1972. szeptember 7. és december 31. között megvalósuló (ideiglenesen üzembe helyezhető) kukoricatárolók építéséhez -30 százalékos állami támogatást igényelhetnek és az ehhez ^szükséges hitelt soron kívül megadják.

Saját erőként az ez évi jövedelemből képződő fejlesztési alap is elfogadható. Az ez évben elkészülő kukoricatárolók építésénél a beruházó üzem mentesül a 20 százalékos tartalékolási kötelezettség alók Megyei szinten a kukoricabetakarítás gépesítése mintegy 25 százalékos, amely fele az országosnak. Az alacsony szintű gépesítés és az esetleg bekövetkező kedvezőtlen időjárás az üzemi vezetőket arra figyelmezteti, hogy alaposan és átgondoltan Szervezzék meg a kukorica betakarítását. Javasoljuk, hogy — az anyagi erőktől függően — minél több kukorica betakarító adaptert vásároljanak.

A kukorica jelentős részét kézi erővel kell betakarítani gépek hiányában. Ezért indokoltnak látjuk, hogy az időbeni betakarítás érdekében vonják be a munkák végzésébe a családtagokat, az ipari munkásokat és az iskolásokat. Ahol erre lehetőség van, forduljanak segítségért a honvédséghez is. A termelőszövetkezeti vezetőknek és dolgozóknak az őszi betakarítási munkák mellett továbbra is fokozott figyelmet kell fordítaniuk a jövő évi termés megalapozására. Nem szabad, hogy valaki lemondjon a műtrágyáról, vagy a jó minőségű vetőmagról az ez évi jövedelem esetleges növelése érdekében. Üzemenként, kell megkeresni a módját annak, hogy az őszieket megfelelő fajta- és tápanyagellátás mellett vessék.

van és marad legjellemzőbb

vonásuk.

— Kedves elvtársak.

— Katona, rendőr, munkásőr elvtársak.

— Harcban és építésben legyen példaképük a zászlóalj névadója; Nógrádi Sándor elvtárs.

Ö olyan volt, mint a többi muníkásemlber, akik a költő szavaival élve „megcsókolják a kenyeret, s amely kezükkel simogatják gyermekük fejét, ugyanavval kifacsarják az érokövekből a vasat és minden fémeket”, azok közül való, akiket a föld mélyének mérgező lehelete, tűzgyomrú kohóknak perzselő fénye, a kizsákmányolás elleni élethalálharc edzett sok éven át keményre.

Azon forradalmárok közül való volt, akik a királyok, a papok által ígért paradicsomi örök boldogság várása helyett — kemély harcra és kemény munkára szólították a népet, s akiket a nép követett.

Nógrádi Sándor elvtársunknak, kortársunknak életében kétszer volt hosszabb, tartós kapcsolata a megyével:

Fiatal éveiben, amikor iskolába jár, szakmát tanul, majd a losonci gépgyárban bizalmiként kijárja azt az alapfokú iskolát, amelyben a fő tantárgy az osztályharc, s e tárgyból kitűnőre vizsgázott. Ekkor, fiatal éveiben szerette meg ezt a. tájat, akkor ismerte meg az itt élő embereket, akikhez mindig vágyott, akikhez mindig hű maradt. „Szép vidék, vasszorgalmú nép” ‘ — jellemezte egy beszélgetéskor.

Második tartós kapcsolata a megyével már élete delén túl volt; ötvenévesen, partizán- parancsnokként érkezett visz- sza. Útja 1944-ben nemcsak azért vezette ide, mert ismerte a környéket, hanem elsősorban azért, mert — ahogy írta — „meg voltam győződve arról, hogy a népben osztatlan támogatásra találok”.

Ez időitől kezdve élete végéig kapcsolatban állott Nógrád megyével. Előbb mint a Magyar Kommunista Párt miskolci területi titkára, majd mint államtitkár, honvédelmi poltikai csoportfőnök, illetve a párt Központi Bizottságának osztályvezetője.

Sokan ismerték. Személyes élmények, emlékek ezrei őrzik egy-egy tettét, megnyilAz esküi tett munkásőrök egy szakaszának díszelvonulása.

Fotó: Kulcsár József

vánulását. Igazi ember, igazi kommunista volt. Vallott, hirdetett és megvalósított olyan követelményeket, hogy a kommunista legyen bátor, elszánt, szilárd meggyőződésű, és mindenekelőtt művelt, tapasztalt ember, aki megérti korát, ismeri az embereket, a világot, s így biztosan tud dönteni a legkritikusabb helyzetben is.

Magas beosztásokban dolgozott az új élet megteremtéséért, de végig megmaradt annak az egyszerű munkásembernek, aki tiszta szívvel, nagy álmokkal indult harcba osztálya igazáért 1919 szép napjaiban.

Mint a mozgalom harcosa az emberekkel való jó kapcsolatot tartotta a legfontosabbnak. A kommunista ismerje meg a társadalom különböző rétegeit, és tartson jó kapcsolatot minden haladó szellemű becsületes emberrel, s munkálkodjon azok összefogásán. A munkásmozgalomban kivívott nagy tekintélyének éppen az volt az alapja, hogy mint kitűnő szervező, sok nagyszerű embert bevont a küzdelembe. Mindig az volt a véleménye, hogy az emberiség boldogulhat, ha a becsületes emberek megtalálják egymást a haladás, a jó ügy szolgálatában. Élete tanúságtétel volt amellett, hogy a munkásosztálynak mindig széles úton kell haladnia célja felé, csak így találhatja meg szövetségeseit.

Bátor volt. Nemcsak katonaként, hanem politikusként is. A bizalmatlanság éveiben is bátran és nyíltan szólt a hibákról. Nem rejtette véka alá a véleményét. Szóvá tette a vezetés hibáit, amelyek lefékezték a sok nemes akarást és energiát. Külügyi szolgálatra küldték emiatt, de ott is, majd hazatérve itthon újból küzdött pártunknak a lenini módszerekhez való visszatéréséért. És legnagyobb örömére mondhatta;

„Ma már büszke és jóleső érzés nálunk kommunistának lenni, ma él és hat Lenin

szelleme.”

Nógrádi Sándor igazi internacionalista volt. Már akkor a

(Folytatás a 3. oldalon)

t