Nógrád. 1972. szeptember (28. évfolyam. 206-231. szám)

1972-09-24 / 226. szám

NYELVM ÍVELŐ SOROK

Pécseit vagy Pécsen?

Olvasom az újságban, hogy oott vagy a Vácon, a Kapos- lünk. A Balassagyarmaton Csepregen nemrég nagy da- várott vagy Kaposváron, esetében külviszonyt ' jelző lastalálkozót rendeztek. A hír- Szombathelyt vagy Szombat- végződést illesztünk a véresre igazában az hívta fel a fi- helyen. névhez. Az annyiszor kérdégyelmet, hogy — bár arról a Azért említem mindezt, sessé tett Pécsett, Kóvárott, vidékről származom — még hogy érzékeltessem: a helység- Sátoraljaújhelyt fomákról pe- sohasem hallottam így ragoz- nevek toldalékolása nem is dig azt kell tudnunk, hégy ni ezt a helységnevet. Azon könnyű dolog, kétségek, bi- bennük és általuk egy régi a környéken mindenki azt aonytalanságok kísérhetik ezt helyhatározö rag őrződött meg. mondja: Csepregberc. a műveletetet. Az embernek, Nyelvészeink régóta ériékeNem volt kisebb a megle- bizony, gondolkodnia kell, lik a helységnév-toldalékolás petésem, amikor, a Vértes tá- hogy Cserhátszentivánba, vagy bizonytalanságait. Éppen ezért iáit járva, szüntelenül ilyen- Cserhátszentivánra indul-e; jól használható fogódzókkal féle mondatokat hallottam; Ságújfaluban vagy Ságújfalun sietnek a segítségünkre. Bemegyek Tatába. Tatában tartózkodik-e; Kisterenyéből Iránymutatásuk lényege a kö- voltam. Megérkeztünk Tatá- vagy Kisterenyéröl érkezik-e. vetkező:

bál. Mi, az ország más részein Miből adódnak a felvonul- A világrészek nevéhez (An- élők megszoktuk, hogy eh- tatott zavarok, következetlen- tarktiszt kivéve) belviszonv- hez a városnévhez külvi- ségek? ragot illesztünk: Európában,

szonyra utaló végződéseket Nyilvánvalóan abból, hogy Ázsiába, Afrikából. Hasonló- tegyünk; Tatára, Tatán, Ta- a magyarban a helységnevek an járunk el — Magyarország tárói. toldalékolására háromféle kivételével — az országok neDe gondoljunk arra is. hogy végződés szolgál. Ha azt vével is: Németországban, hányszor teszik föl a kérdést: mondjuk: Salgótarjánban, ak- Szovjetunióban, Angliában melyik alak a helyes, a Vá- kor belviszonyragot haszná- slb.

A helységnevek közül a külföldiek, s az m,- n, ny, i (gyakran a j, l, ly, r) végűek, a -falu, -szombat utótagúak belviszonyt. a többiek pedig általában külviszonyt kifejező ragokat kapnak.

Egy-két városnévhez, főleg a -vár és a -hely utótagúak- hoz hol kérdésre -t, -ff'is járulhat. Erről az egyébként elavult végződésről azt kell tudnunk, hogy a használata nem helytelen, sőt adott esetekben bizonyos választékosságot is kölcsönözhet beszédünknek.

Íme, nagyjából így fest a helységnevek toldalékolása. De ' hadd jegyezzek meg még valamit! Ami az egyik oldalon bonyodalmakat okozhat, a másikon meglepő finomságokat rejtegethet A kül- és belvdszonyragoknak köszönhető .például, hogy különbségeket tehetünk a megye, s a megyének nevet adó helység között. Mennyire mást jelent a Nógrádban, mint a Nógrá- don, a Tolnában, mint a Tolnán/

Vagy említsünk egy másik különbségtételt is! 'Ha valaki Velencében van, nem kétséges, hogy Olaszországban van. Aki azonban Velencén töltötte a nyarat, csak a Velenceitónál járt. Mint ahogy más Balatonban tartózkodni (Balaton községben), vagy a Balatonon üdülni.

Dr. Szabó Károly

század végi, XIX. század egy „formabontva” — ez eleji haladó és forradalmi könyv? gondolkodóik eredményei a reformkor íróinak, elsősorban Petőfinek az életművére; miként formálták a költő világŰ7 eszmeáramlatok

olvasói

a tudós

V

annak életpályák, hivatások, amelyeket előítéletek és legendák öveznek. Valamikor, néhány évtizede, ilyennek számítottak a különféle művészeti ágak is. Sose felejtem el, amikor egyik gyerekkori pajtásom, egy téglagyári munkás leánya, különös tehetsége és elhivatottsága révén, egy színtársulathoz szerződött, szinte felhördült az egész kerület és a vénasszonyok kárörvendve jegyezték meg: „Már az anyja is sokat cicázott a legényekkel.” Mintha nem is színésznőnek, hanem örömleánynak szegődött volna. S a különböző pletykák szövésében az sem zavarta őket, hogy a „művésznő” hamarosan tisztes családanya lett, s szenzációmentes, szürke családi élete sem gátolta meg abban, hogy tehetsége mind magasabbra szárnyaljon. Egy barátom az iskolai vallatáskor azt merészelte mondani, hogy zeneszerző akar lenni. Az osztálytársak úgy néztek rá, mint a leprásra. Egy

VASÁRNAPI JEGYZET

Újságírók

ni. Semmi akadálya — mondtuk és ______ . „„___=______, __

l

ehetővé tettük, hogy vakációjának egy nyűggé lehet, ha máshoz érzünk készhetét köztünk töltse. Meglepte, hogy a séget. Jelentkezzenek csak bátran, miszerkesztőség falain belül cseppet sem nél többen újságíró-stúdiónkba, hiszen

Beszélgetés a „kíséríetjárásról”

Petőfi-előzmények a világirodalomban

Nem is egészen pontos a nak a magyar közgondolko- hozzájárultak világképe kla- fSÄaÄ ^Sra ^akDrolt hatósaX hoszSukkban törtónettudo-' SZU eVek °ta foSlalkoztat- namikus világismeretet egye. mányban, s általában. a tu- _ Tehát a korábbi Petőfi- sltatt- E gondolati eredmeny

Pándfpál azt «SSKE monográfiájának folytatása 1846-47-es esztendők számos m ki célul ho°v megmutassa- — bár az előzmények felta- nagy verse, s ennek a távlal- rnikém 1 ’hatottak XVIII rása, időrendben tehát mint- tudatnak a birtokában for- ■ végt xiX század egy „formabontva” - ez a múlta meg a maga forradalÉletművének vonulatát fi— Igen is, nem is. ügy gyelve, megbizonyosodha- gondolom — s ezt fejtem ki tunk róla — s a könyv je- a könyvben —, hogy a XIX. lentős részében éppen ezt

r^etót tágították látóhatárát századi utópista-szocialista szándékozom kifejezni —, érlelték körzetét1 h ’ eszmék hazai elterjedtsege es hogy a magyar forradalom erieneK Koueszeieu a korban rájuk irányuló fi- és szabadságharc politikusi és

gyelem sokkal szélesebb és költői feladatai Petőfi száma - mélyebb, mint ahogy eddig ra a világtudattal gazdagodott hittük-gondoltuk. Éppen ez- — plebejus nemzeti öntudat ért, a korszak szellemi arcú- próbái voltak, latát figyelve nem lehetett — Munkám egyike azok- pusztán az irodalom, a pub- . .

nak a próbálkozásoknak, licisztika, a közgazdaság, a oZellemi eletrajZ amelyek a Petőfi-év alkalmá- filozófiai törekvések vizsgájából jelennek meg. A magyar ^ira szorítkozni. Az újszoirodalomtudomány ebből az cjális eszmék jelentkezése a A „Kisertetjaras alkalomból valóságos sereg- szellemi tevékenység külön- nyomon követhetik _ szemlét rendezett: igyekezett böző területein zajlott le, s alJa5asat , Y®Ä#kl?en

összegezni a Petőfi-kutatás magától értetődően nem va- Petőfi gondolati fejlődését a eddigi eredményeit. Az Eöt- lamiféle mechanikus egyenle- legkorábbi megnyilatkoza- vös Lóránd Tudományegye- tességgel, hanem differenciál- sóktól kezdve forradalom kol- tem felvilágosodás és re- £an az új eszmeáramlatok teszetenek teljes kibontakoza- formkori magyar irodalmi létrejöttének törvényszerűsé- Baig- A, monográfia ezen íeje- tanszéke — együttműködve gej szerint. Nem vállalhattam teteinek akar a „Petőfi szel- más tudományos intézetekkel, többet e roppant bonyolult lemi eletrajza Összefoglaló budapesti és vidéki egyeté- és szerteágazó folyamat meg- címet is adhatnank._ Nyomon mek munkatársaival, iroda- ragadásából, mint annak ma- k°vetl, Petőfi elmenyvilaga- lomtörténészekkel — külön gyaroszági bemutatását, azzal nak alakulasat, olvasmanyatt, kötetben jelenteti meg a nap- a céllal, hogy az olvasó mé- olvasmányainak költői mu- jhinkban folyó Petőfi-kutatás iyebben értse, alaposabban vekben való jelentkezesét — legfontosabb eredményeit, lássa: milyen ’ szellemi előz- 8 ehhez természetesen fel kel Egyéb kiadványok is megje- ményekből sarjadtak ki a leniek — vagy megjelennek magyar reformgondolatok, és a közeljövőben — az évfor- jött létre a Petőfi-életmű. dúló ünnepi alkalmából. Persze, ez a munka a forrás- Ezek sorába tartozik a „Ki- vidéknek csak egyetlen terü- sértetjárás” Magyarországon, letét igyekszik feltárni.

Ebben a kétkötetes munkában azt kívántam bemutatni, - ,

miként jelentkeztek az utó- ^ kedvenc Studium pista szocialista eszmék és a

— Kimutatható-e közvetle- milyen szellemi hatások érvé- nül Petőfi költészetében az nyesülnek benne, hogyan vált

az 1830-as évek leveleién te utópista-szocialista eszme- az európai gondolat a költeáramlatok képviselőinek ha- ményben Petőfi-művé, s e tása? mű révén hazai kortársak,

......_ olvasók felfogásának formáló— A költő nem teteleket j^va.

„ énekel meg. Nem tanokat

tonzest adott a kor felelős hangol át rímre. Mint tud- E filológiai kalandozásban gondolkodóinak: íróknak, köl- juk, Petőfi kedvenc stúdiuma — amely a Petőfi-pálya kitőknek, politikusoknak. El- a világtörténelem volt, abból teljesedése és formálódása sősorban, természetesen „hő- is ~ fedése bizonyos kor- iránt érdeklődő olvasók szá- ' ” szakaban — a francia fórra- mara roppant izgalmas uta- somnek , Petőfinek, akinek dalom története. Ennek esz- zás — nem követhetjük a munkássága, költészete, s an- méivel és az ezt követő kor szerzőt. Ehelyett, mintegy

____ eszméivel, tehát már a korai vázlatos összefoglalást kérve

s

zocialista nézetekkel is, igen műve létrejöttének indítékai- sűrűn foglakoztak a reform- ra, ismét átadjuk neki a szót: kori újságok, könyvek. Pető- . , , . .. ,

fi szervesen „feldolgozta” . ~ Az utópikus-szocialista költészetének gondolati anya- » kommunista eszmek (hogy gában ezeket az ,új gondola- csak a fontosabbakat emuitokat, pontosabban: Petőfi Buk me& futólagosan: Samt végiggondolva a kor nagy kérdéseit, számos ponton a

kommunista tanok Magyarországon a reformkorban, már

hát szinte egyidőben a „pár- ducos Árpád” költészetével. Szellemi erejük milyen öszLett elevenítenie életének külső eseményeit is: utazásait, nyilvános szerepléseit, gondolatvilágának alakulása szempontjából fontos kortár. sakkal való találkozásait. Pályaszakaszok szerint elemzi az élményköröket, azoknak gyűrűzését-mozgását; kimutatva egy-egy versről, milyen gondolati előzményei voltak,

ni: hivatás és mesterség is. Hivatás, mert valóban szív* mégpedig szocialista szív kell hozzá, amilyen Egon Ervin Kisché volt. De mesterség is, mert egyes fortélyait el lehet és el kell sajátítani. S azt is szoktam mondani rá, hogy nagyon szép pálya ez, minden buktatója ellenére, ha valaki kedvet érez hozzá vagy megkedveli, de

látszunk olyan könnyed, bohém „gyerekeknek”, mint ott, ahol az élményeket gyűjtjük. Még jobban meglepte, hogy a kötetlen munkaidő azzal jár, hogy az esti, sőt késő esti eseményekre is el kell mennünk, olvasnunk és tanulnunk is sokat kell, ráadásul az újságíró-fizetést se találta túl biztatónak. Kiábrándultán jegyezte meg: „Ide olyan ember kell, akinek ez a hivatása.” Mert neki az újságírás nem volt hivatása, csupán a felszín, a látez egyik fél részéről sem jár kötelezettséggel, viszont rengeteg ismeretet ad, és alkalmat arra, hogy a rejtett tehetségek felszínre bukkanjanak. Hiszen a lapnak azok is sokat tudnak segíteni, akik nem akarnak állást változtatni vagy újságírónak „szegődni”, mert a napilap mechanizmusának ■ és felvevőkészségének, igényének tudatában hasznos levelezőink, tudósítóink, cikkíróink lehetnek.

jómódú kereskedő fia meg is kérdezte szat, a dinamika, az alkotókedvből táptőle: „Mért nem akarsz te rendes szakmát választani?” S egyes előítéletek ma is élnek. Egy rajztanárnő ismerősöm meséli, hogy csak titokban mer rajzolni és festegetni, mert a szülei megígértették vele, hogy nem lesz festőművész.

Valahogy így jártam én Is az újságírói pályával. Felbolydult az egész család, apám megüzente, hogy látni sem akar többé, csak ha tisztességes szakmát választok, mért kell nekem különcködnöm, amikor az egész rokonságban mindenki becsületes munkából él. S boldogult nagynéném is eljött hozzám békebírónak, kategorikusan kijelentvén: „Újságírónak csak a munkakerülő megy,” Persze mindezek szélsőségek, a többség tudja, hogy az újságírás hivatás, amely állandó készenlétet, különös, feszültséget kíván, de a látszatból ők is úgy ítélnek, hogy azért ez mégis csak egy könnyű pálya, mert nefn kell kalapácsot emelni, s az újlálkozó jó hangulat vonzotta.

Igen, az újságírás hivatás. Mert ha lebontjuk a körülötte keletkezett misztikumot, ha eltávolítjuk az utolsó előítéletet Is, ennyi marad meg belőle. Nem kenyérkereseti forrás, hanefn hivatás. Nem divathóbort, hanem hivatás. Hadd idézzek két kedves költőmtől e tárgyban néhány sort. Arany János írta: „Üjság-író lettél,, rád ragadt a módi.” A következőket meg Ady Endre: „Jelöljön maga mellett helyet annak az újságírónak, akinek még nem csupán kenyérszerű az újságíró penna.” Az újságíró hivatást teljesít, még az akkora nagyság is, mint Egon Erwin Kisch, a száguldó riporter, akit a laikusok úgy képzelnek el, hogy repülőtérről repülőtérre röpködött, és Ankara és Prága között írta meg világ- szenzációt jelentő riportjait.

Mindezeket azért mondtam el, mert az utóbbi időben mind gyakrabban for- ságíró csak utazgat, színésznőkkel pa- dúlnak hozzám is tanácsért: jelentkez- rolázik, ingyenjegyet kap a színház- zenek-e a NÓGRÁD újságírő-stúdiójáan a mi gyakorlatunkban példa erre is arra is. Vannak ifjú újságíróink, akik már a NÖGRÁD kebelében tanulták ki a mesterséget, végezték el iskoláikat, köztük az újságíró-iskolát is. Bizonyára meghökkennének, ha más munkaterületre hívnák őket, még ha nagyobb fizetésért is. Vannak tudósítóink, akik rendszeresen jelentkeznek információikkal, olykor- még riportokkal is, s vannak levelezőink, akik felhívják az újságírók figyelmét a környezetükben fölfedezett témákra. Tudósítóinkból sokan részt vesznek meghirdetett újságíró-stúdiónk előadásain, szakmai kirándulásain ,is. S szeretettel várjuk azokat, akik már jelentkeztek, és ezután jelentkeznek, mert őszinte hivatást éreznek az újságírás iránt,, vagy egyelőre csak érdeklődésük nagy, de még nem ért meg bennük a döntés. S ne ijedjenek meg bevezetőm őszinteségétől. Inkább arra gondoljanak, hogy aki egyszer újságíróvá lett, az a legritkábban változtat hivatást.

ba és moziba, eljut oda is, ahova más halandónak nincs bejárása. Nemrégiben éppen ennek a látszatnak engedve, felkeresett egy pedagógus ismerősünk, hogy szeretne újságíró lenra. Milyen is az az újságírás? S bizony nehéz erre válaszolni, pláne olyannak, aki korábban és egészen más körülmények között kezdte, mint a mai fiatalok. Azt szoktam mondaSimon, Owen, Fourier, Ca- bet) megértése, befogadása, a

korar^zcxűaüstákhoz"* hasonló korabek hafai viszonyokra

való átformálása révén távolodott el Petőfi a hagyományos nemesi haza- és nemzetfogalomtól — s vált költészete a hazát felölelő világeszmékhez jutott el.

— Az értékes utópiák történetét tanulmányozva egyébként azt látjuk — folytatja Pándi Pál —, hogy számos méretű^ szabadságprogram- kijelentős utópikus rendszer, fejezésévé. Ha Petőfi klasz- sőt a XVIII. század végéig e szikus összhangot tudott te- rendszerek többsége szépiro- remteni életművében a nem- dalmi formában érvényesíti ze*i törekvés és a szocialisz- az elméleti lényeget. Teória tikus-kommunisztikus emberi és irodalmi szándék egyszer- i§ény között, akkor ez a kőire vannak jelen ezekben az tői összhang megsemmisít- utópikus művekben. Az utó- hetetlen érv amellett, hogy a pista szocialista és a kom- Plebejus módon _ értelmezett munista eszmék reformkori nemzeti perspektíva s a szo- „kísértet járásának” bemuta- cialisztikus-kommunisztikus

tásakor figyelemmel kellett tervezés és felfogás nem zárlenni a korábbi jelentkezé- ía ki egymást. A művészetnek sekre is. megvan a maga sajátos, hitelesítő ereje, S jó tudni, hogy

— S Petőfi működése je- az új szociális igényt már

lentette ezen eszmék befoga- reformkori irodalmunk, első- dásának és költői kifejezésé- sorban Petőfi költészete hitének betetőzését? lesítette.

— Feltétlenül. Az újszoci- ^

ális gondolatok legmagasabb A világ jobbításáért rendű jelentkezése a magyar irodalomban: Petőfi költői

műve. Verseiben eggyé ol- — Munkámmal - tehát — vadnak a plebejus demokra- mondja befejezésül Pándi Pál tizmus, a forradalmi radika- amel egyike a korunk.

lizmus es a korai szocialiszci- „ ,„c. , . . , . ,

kus-kommunisztikus eszmék bek Petofi-ertelmezeseknek es a francia foradalom gondola- -kommentátoroknak, s a költő ti sugallataival, mint sok születésének közelgő 150. év- ágbó1 nőtt folyóban a külön- £orduiója alkalmából megje- bozo források vize. Sok ma- . - , , ,

gyár kortársától eltérően Pe- *eno konyveknek> azt a m* tőfi nemcsak rezonált az új- lyamatosságot kíván!

szociális gondolatokra, hanem szemléltetni, amely a költ- a saját világképéhez, a kora- a Vl]ág jobbítására beli magyar valoságho? iga, szó veizította azokat. Tehát „gondo- keze^ haladó gondolkodÓK- latfordítói”, adaptáló munkát kaI összefűzte, s amely int”

végzett. Hazai tapasztaltai, közelebb hozza alakját mai

plebejus következetessége társadalmunkhoz,

dolgoztak sajatjava ezeket a

hatásokat, s az új eszmék T. I.

NÓGRAD — 1972. szeptember 24., vasárnap