Nógrád. 1972. szeptember (28. évfolyam. 206-231. szám)
1972-09-24 / 226. szám
Egy törvény évfordulója Születésnap volt tegnap. Ekkor volt egy éve, hogy hatályba lépett az ifjúsági törvény. Az a törvény, amely nemcsak a mára, hanem a jövőre épít, a következő generációik — társadalmi követelményeink és ifjú korosztályunké igényeinek. összhangját megteremti — jogait és kötelezettségeit: a mainál szebb, ártalmasabb szellemi létet körvonalazza. Pontosabban: az ifjúsági törvény (mert erről van szó) lényege éppen abban áll, hogy a távlatok kijelölésén túl konkrét, már napjainkban. szükséges gyakorlati tennivalókat is megfogalmaz. Sokat vitatott kérdés az, hogy társadalmi fejlődésünk és a tudományos- technikai előrehaladás követelményei szerint megfelelően tartalmassá .szerveződött-e szellemi életünk. E kérdés vizsgálatakor talán az indokoltnál jobban, de semmiképpen sem alaptalanul hivatkozunk a tizen- és huszonéves korosztály elégtelen aktivitására. Anélkül, hogy a generációk közötti ellentéteket mellőznénk, meg kell állapítanunk, hogy korunk tudományos-technikai fejlődése nemcsak az ifjúságra,' hanem a felnőtt korosztályra is hat, és az. ifjúsági korosztálynak megfelelő, sajátos megnyilvánulásai, egyáltalán nem a civilizációs fejlődés területén, mutatkoznak meg. Az igazi ellentét olyan felszínes, időt- múló kérdésekben nyilvánul meg, amelyek lényegében, erőszakolttá, mondvacsinálttá teszik fiatalok és idősek ellentétét. A lényeges dolgokban nincs és nem is lehet ellentét. Az ifjúsági törvény erénye éppen az, hogy a felszín mögött meglátja a generációk közötti egyenlőtlenség semmitmondó lényegét, vagyis azt, hogy az ifjúság szocialista közéletünkbe való bekapcsolódásának legfontosabb tényezője az apái és nagyapái által teremtett hagyományaink, elképzeléseik, álmaik stílusban és módszerben gyökeresen új megvalósítása. Már néhány hónappal a hatálybalépés után sokan követelték a törvénytől a konkrét, kézzel fogható eredményeket. A törvény azonban nem néhány hónapra szól. Egy év elteltével már így is számos „következményről” számolhatunk be. Az üzemek, vállalatok, intézmények az Irányelveiknek megfelelően elkészítették az ifjúságpolitikai intézkedési terveket. S ezek már valóban helyre és névre szóló feladatokat, megoldan- dókat tartalmaztak. Ugyanez történt országos szinten is, s állíthatjuk, hogy a törvény gyümölcseit a fiatalok már a csekély egy esztendő alatt is élvezhették. A kezdeti eredményeket a folytatás követi. Számos olyan intézkedés megvalósításával foglalkoznak — méghozzá legfelsőbb szinten —, amelyek a pályakezdők, a családalapítók gondjainak enyhítését tűzték célul. Hogy csak néhányat említsünk ezek közül: a gyermekvállalás által levbnt összeg terminusát az új lakásba való beköltözés idejétől számítják ezentúl. Az új lakáshitel törlesztésének összegét az első években — amikor a bútorvásárlás, s egyéb beruházások aktuálisak — mérsékelik. Családalapítási hitelkonstrukció kidolgozásán munkálkodnak. < Ezek természetesen a jövő témái. De egyben bizonyítékai is annak. hogy a törvényt mindazok, akiknek megvalósításában hatáskörük van, komolyan veszik, s minden erejükkel megvalósításán dolgoznák. Sokan számon kérik mostanában : nem túlságosan sokat foglalkozunk-e az ifjúsággal? De ha arra gondolunk. hogy az ifjúság a jövő záloga, nem tekinthetiüb túlzásnak azt. amit az ifjúságért teszünk. Szendi Márta VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! HOGRAD M i c> VE? PI t ó r t «; A fi / M rr.YE 1 TAW A CS XXVIII. ÉVF., 226. SZÁM ARA: 1 FORINT 1972. SZEPTEMBER 24., VASÁRNAP Bfotonai dísspompsuaí Ünnepélyes munkásáé-sásslóavató és névadó ünnepség Salgótarjánban Ma reggelre ünnepi díszbe öltözött Salgótarján központja. A lakó- és középületeket a nemzeti és a nemzetközi munkásmozgalom vörös lobogói díszítik. Ünnepségre készült a város. A Magyar Szocialista Munkáspárt Salgótarjáni járási Bizottsága és a munkásőrség salgótarjáni járási első zászlóalj parancsnoksága katonai díszpompával, ünnepélyes munkásőr-zászló- avató és névadó ünnepséget rendez ma délelőtt 10 órakor a Tanácsköztársaság téren. Hosszú előkészítő munka előzte meg a mai eseményt. Az alaki kiképzések mellett, munkásőreink előadásokat hallgattak a névadóról^ a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő harcosáról, Nógrádi Sándorról. A csapatzászlót a párt salgótarjáni járási bizottsága adományozza majd a munkásőregy- ségnek. A kettős ünnepségre zárt alakzatban vonulnak fel a díszegységek, a megyei tanácstól a Tanácsköztársaság térig. Az első zászlóalj mellett ott lesznek az ünnepségen a nagybátonyi és a Salgótarján város munkásőregységei- nek díszegységei, a honvédség, a határőrség kijelölt alakulatai, a kisterenyei ifjúgárdisták, a salgótarjáni úttö- rő-határőrszakasz és úttörő.- munkásőrszakasz képviselői is. Harsona jelzi majd az ünnepség kezdetét, elöljáró köszönti majd a felsorakozott díszegységet, a névadó és zászlóavató ünnepség alkalmából. Ünnepi beszédet Jakab Sándor elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja, a Központi Bizottság párt- és tömegszervezetek osztályának vezetöj.e mond. A munkásőrség salgótarjáni járási első zászlóaljának mai zászlóavató és névadó ünnepségén részt vesz a névadó fia. Itt lesznek a salgótarjáni ünnepségen a hazánkban ideiglenesen tartózkodó egyik szovjet katonai alakulat képviselői, testvérmegyénk, Kemerovo küldöttei, a Szlovák Kommunista Párt és a népi- milícia rimaszombati járási küldöttei. A névadást követően adják át a salgótarjáni járás dolgozóinak nevében a járási pártbizottság által adományozott csapatzászlót, majd a párt-, az állami és társadalmi szervezetek vezetői, a társfegyveres testületek képviselői, az üzemek, vállalatok és intézmények vezetői szalagot kötnek az új csapatzászlóra. A mai ünnepélyes zászlóavató és névadó ünnepség a díszegységek díszmenetével ér véget. Hollai Imre felszólalása az ENSZ közgyűlésén Klem odázhatjuk el a kötelességeket Az ENSZ-közgyűlés plenáris ülésén a koreai napirendi vitában. Hollai Imre külügyminiszter-helyettes, a magyar ENSZ-küldöttség vezetője felszólalásában örömét fejezte ki, hogy biztató tárgyalások kezdődtek a két országrész magas szintű állami képviselői vöröskeresztes delegációi között. Reméljük — mondta —, hogy a folytatódó megbeszélések sikereseik lesznek,- egyszerre szolgálva a koreai nép javát, valamint a nemzetközi békét és enyhülést. Mi is azt valljuk, hogy a koreai kérdést mindenekelőtt a koreai népnek és képviselőinek kell megoldaniok. A leghatározottabban ellenezzük azonban, hogy egyesek erre hivatkozva ismét a tétlen szemlélő szerepét akarják az ENSZ-re kényszeríteni és azt követelik, hogy a 27. közgyűlés ne foglalkozzék azzal a javaslattal, melyet Európa, Ázsia, Afrika és Latin-Ameri- ka több állama terjesztett elő. Talán nem szükséges itt arra emlékeztetni — folytatta felszólalását Hollai Imre —, hogy az ENSZ korántsem volt ebben az időszakban tétlen szemlélője a Korea földjén lezajlott tragikus eseményeknek. Ezért úgy vélem, joggal hangsúlyozzuk itt, hogy az ENSZ-nek erkölcsi és politikai kötelessége megtenni mindazt, amire csak lehetősége van és segítséget kell nyújtania ahhoz, hogy valóban kedvező feltételek teremtődjenek Korea békés és önálló újraegyesítésének meggyorsításához. Alapokmányunk betűje és szelleme szerint a világszervezetnek mindig és mindenütt hozzá kell járulnia a békés viszonyok megszilárdulásához, az országok és népek közti ellentétek megszüntetéséhez, az enyhülés, az együttműködés, a barátság erősítéséhez. A kötelezettséget nem odázhatjuk el egyik közgyűlésről a másikra. Nem egyezhetünk bele napirendi javaslatunk megvitatásának elhalasztásába azért sem, mert az ENSZ-nek hozzá kellene járulnia Korea békés és önálló újraegyesítésének előmozdításához azáltal, hogy eltakarítja az egész koreai nép útjából a hidegháború éveiben lerakott akadályokat. Szilárd meggyőződésünk, hogy az ENSZ-nek végre pozitív szerepet kellene játszania a koreai kérdés hosszú történetében és semmilyen manővernek nem engedve a 27. ülésszaknak napirendjére Jtell tűznie az általunk javasolt napirendi pontot. Nagy szolgálatot tehetünk ezzel elsősorban a béke és a nemzetközi enyhülés ügyének a világ más térségeiben is. De magának az ENSZ-nek is, amelynek korrigálnia kell az alapokmánnyal ellentétes eddigi szerepét is — mondotta a közgyűlés plenáris ülésén hazánk küldöttségének vezetője, Hollai Imre külügyminiszter-helyettes. Pénteken került sor a közgyűlési bizottságok megalakítására és ennek során a 2. számú, a gazdasági és pénzügyi bizottság, Pataki János nagykövetet, a magyar küldöttség tagját a bizottság al- elnökévé választotta. (MTI) Partizán Kulcsár József fotőmonitázsa Ellentétes jelentések Ugandából Idi Amin ugandai elnök pénteken este nyilatkozatban közölte, hogy az ugandai csapatok még mindig harcban állnak az ország déli részén a „tanzániai megszállókkal”. A tanzániai haderő — Amin bejelentése szerint — továbbra is megszállva tartja a dél- ugandai Mutukula városát. Politikai körökben meglepetéssel fogadták az elnök váratlan bejelentését, hiszen kedden ugandai részről még arról számoltak be, hogy szétverték a behatolókat. Amin elnök felszólította a sorkatonaságot, hogy működjék együtt a polgári lakossággal. Pénteken Dar es Salaamba érkezett Omar Arteh Ghalib Szomáliái külügyminiszter, hogy a tanzániai—ugandai konflikus elsimítása érdekében tárgyaljon Nyerere tanzániai elnökkel. Kairó a jelek szerint közvetítőként kíván fellépni Uganda és Tanzánia konfliktusában. Erre utal Szadat elnöknek az a döntése, hogy személyes megbízottja Hasz- szan Bőiből külügyminiszterhelyettes útján üzenetet intézett Amin ugandai és Nyerere tanzániai államfőhöz. Egyiptom álláspontjáról szólva Szadat kifejtette a tanzániai miniszternek, hogy az afrikai államok biztonsága és szuverenitása csupán a kontinens egysége, összefogása révén biztosítható. Ugyanakkor annak a véleményének adott kifejezést, hogy bizonyos külföldi erők Ugandába küldése nem irányul Tanzánia ellen. A nyugatnémet parlament feloszlatása után a legnagyob b pártok képviselőházi csopo Ttjainak vezetői a következő napok feladatait beszélték meg Heinemann köztársasági elnökkel. Képünkön jobbról Wehner (szociáldemokrata), Stücklen —< háttal — (CSU) és Barzel (CDU) frakcióvezetők Szadat ezzel nyilvánvalóan védelmébe vette Kadhafi elnöknek azt a döntését, hogy Idi Amin kérésére líbiai tiszteket, katonákat, fegyvereket küldött Ugandába. Meg nem erősített hírek szerint Nyerere aggodalmát fejezte ki Szadat elnöknek a líbiai beavatkozás miatt. A kairói sajtó Heikal példáját követve élesen bírálja Nimeri szudáni elnök utasítását, amelynek nyomán Khartoumban leszállásra kényszerítették az öt líbiai csapatszállító repülőgépet, megakadályozva, hogy eljut-, tassák szállítmányukat Ugandába. (A legutóbbi hírek szerint a csapatszállító gépek nem tértek vissza Líbiába, hanem egy ugandai repülőtéren szálltak le.) Az A1 Gumhurija szerint Szudán magatartása összhangban van azzal az új bel- és külpolitikai irányzattal, amelyet a nyugati gazdasági és politikai befolyás erősödése jellemez. A kommentárok emlékeztetnek rá, hogy Nimeri és csoportja mindenekelőtt Líbia közbelépésének köszönheti, hogy a múlt év nyarán újra magához ragadhatta a hatalmat.
