Nógrád. 1972. szeptember (28. évfolyam. 206-231. szám)

1972-09-22 / 224. szám

Szerkessz velünkL A NÓGRÁDI ÚTTÖRŐK ÉS KISDOBOSOK HÍRADÓJA MieilIllllllllIflílillIlllIIIllllllllllltlIFlIlllllIlllllllllllllllllllllllIIIItllllllllllllllilllllllllllllllllllltllllllllllllllllllltllllllllllllllllllllllllllllllllltlllllllltllllllllllllllll Húsz úttörő KemeB*oiókan Pajtásokt Bizonyára nem ismeretlen előttetek Szabó Péter sal­gótarjáni úttörő neve. Gyakran olvashatjuk tudósításait, beszámo­lóit, láthatjuk ügyes kis rajzait a Szerkessz velünk! rovatban. Pé­ter, a Mártírok úti Iskola nyolcadikos tanulója, a nyáron Kernero- vóbam járt egy úttörődelegációvai. Erről az útról irt élménybeszá­molót, amelyet több folytatásban mi is közreadunk. A delegáció egyik kísérője elmesélte, hogy Péter már a repülőgépen előhúzta kis noteeszet és jegyzetelt, anyagot gyűjtött, amolyan „vérbeli tu­dósítóhoz” illően. Távoli tájak, távoli emberek, szokások, eleve­nednek meg az írásban. Részletesen megismerhetjük a szovjet út­törők életét vendégszeretetét, és a nógrádi delegáció kalandos út­jait. 1 Nógrád megye és a szibériai Kemerovo terület úttörőinek barátsága évről évre erősebb két, orosz népdalokat tanul­tunk. Június 23-án délben indult lesz. 1968-ban, 1969-ben dele- el kis csoportunk a táborból gációk kölcsönös látogatására került sor, a két megye kö­zött. Ez volt a kezdet. Az 1972-es tanév végén távirat érkezett a megyei úttörőel­nökségre: 20 úttörőt és három vezetőt szerettei várnak Ke- merovóba. háromhetes tábo­a Ferihegyi repülőtérre. Bő­röndjeink teli ajándékokkal, amelyeket a megyei úttörő- csapatok, üzemek, az egyéni­leg levelező pajtások küldtek kemerovói barátaiknak. A sürgés-forgás, az idegen sza­vak. a repülőgép zúgása, az rozásra. A delegációt június útlevél- és vámvizsgálat mind­23-án várják a moszkvai re­pülőtéren. Tizenöt lány és öt fiú kép­viselték a megye két városá­nak és öt járásának úttörőit. A salgóbányai táborban ko­moly foglakozások, megbeszé­lések kezdődtek. Beszélget­tünk a megalakulása ötvene­dik évfordulóját ünneplő szovjet lenini úttörőszervezet­ről, összegeztük a szovjet út­törőkről gyűjtött ismeretein­Zánkai nyár Két hetet töltöttem Zánkán, a balatoni úttörővárosban, jó tudósítói munkámért. Az első napokban a rossz idő teljesen beszorított minket a szobába. De mi így is hasznosan töltöt­tük az időt. Még első este ze­nés ismerkedési estet rendez­tünk. A szellemi és ügyességi versenyek izgalmasak, szín­vonalasak voltak. Már az első héten kalandos éjszakánk akadt. Épp a takarodóhoz ké­szültünk, amikor riadót fúj­tak. A T/3-as altáborból veze­tőket és gyerekeket raboltunk el. Ok felszólítottak bennün­ket, hogy bocsássuk szabadon a foglyokat. Mi csak annak ellenében engedtük ki a T/3- as altábor foglyait, ha elmo­sogatnak helyettünk a kony­hán, A jó idő beköszöntével sokat fürödtünk, vitorláztunk. A. „Tudjon úszni minden út­törő” mozgalom keretében uszöoktatás is folyt. Részt vet­nyájunknak nagy élményt je­lentett. A repülőtéren a ma­gyar kormány vezetői éppen Indira Gandhi asszonyt, In­dia kormányfőjét búcsúztat­ták. Mindössze 24-en ültünk be az IL—18-as szovjet gép­be. Hétezer méter magasság­ban repülve, bizonyára rit­kán hangzik fel nógrádi út­törők éneke. Az egyetlen „idegen” utas és a repülőgép személyzete szívesen hallgat­ta vidám éneklésünket, együtt Patakiak Kápíalanfüreden Üttörőcsapatunk tábort szer­vezett a Balaton melletti Káptalanfüredre. Az utazás Pestig nem volt jó, azután azonban annál kellemesebb. A táborban jó ebéddel vár­tak. Beosztották, ki melyik házban fog lakni. Ezután egy kis pihenés következett. Majd zászlólevonás és lefekvés. Ezen az estén nehezen tud­tunk elaludni, szokatlan volt az új környezet. Mindennap strandra mentünk, s a stran­don forgószínpadot is szervez­tünk. Volt akadályverseny és „Ki mit tud?”. Hajóval Ti­hanyba mentünk kirándulni, ahol megnéztük az Apátságot. nótáztak velünk a három­órás repülés alatt. Moszkvá­ba helyi idő szerint éjjel fél 12-re érkeztünk meg. A vnu- kovói repülőtéren már kedves kemerovói ismerős várt ben­nünket: Antonyina Andreje- va Saposnyikova, a múlt év­ben megyénkben járt pionír­delegáció vezetője, a területi komszomolbizottság iskolai osztályának munkatársa. Első moszkvai éjszakánkon nagyon nehezen aludtunk el. Hiszen még csak néhány órá­ja jöttünk el Salgótarjánból, és máris itt vagyunk a Szov­jetunió fővárosának kellős közepén. Moszkvában másfél napot töltöttünk. Saját sze­münkkel láthattuk meg. hogy milyen a Kreml, a cárágyú, a cárharang, a Vörös tér. A Lenin Mauzóleumban elhe­lyeztük virágcsokrainkat és a metróval utaztunk vissza a szállodába. A kora reggeli ébresztő után autóbusszal indultunk a domogyedovói repülőtérre. A reggelit már a gépen fo­gyasztottuk el. A nagy hőség, a szokatlan nyo­másváltozás hamarosan álom­ba ringatott valamennyiün­ket. A kemerovói fogadtatást míg élünk, nem felejtjük el. Mér a repülőgép ablakából láttuk a nagy sürgést, a film­felvevőgépekkel felszerelt fo­tóriportereket, a nagy töme­get. Tonyja néni után meg- hatottan léptünk ki a repü­lőgép ajtaján. Perceken belül megismerkedtünk új baráta­inkkal, címeket, jelvényeket cseréltünk, egymás nevét ta­nulgattuk. Amikor felszáll­tunk a reánk várakozó Ika­rus autóbuszra, már mint régi ismerősök, kedves bará­tok búcsúztunk el egymástól. Arra gondoltunk, hogy az előttünk levő 18 napi keme- rovói tartózkodás alatt még mennyi baráttal fogunk ta­lálkozni, és mennyi jó barát­tól kell elbúcsúzni. S a busz elindult velünk szibériai barátaink földjén új élmények, új barátságok, ér­dekes találkozások felé. Vi­Hogy ne fenékig tejfel legyen, dámak, bizakodóak voltunk! írok a rosszról is. És ez a rossz: a kaja. De azért nem Következik! volt ehetetlen. Lehet, hogy én azért tartottam rossznak, mert nagyon finnyás vagyok. Elérkezett az utolsó nap Szabó Péter A SZPUTNYIK TÁBORBAN Smhaminchárom szövőszék Még „él” ez a forrás Szé- csénytől délre, ha néha-néha úgy látszik is, kiapadt. A 133 szövőszék — természetesen — nem csupán e tájon dolgozik, csak egy része. Fajcsik József­fel, a szécsényi Palóc Háziipa­ri Szövetkezet .igazgatójával beszélgetünk. Száda függöny, palóc párna A szövés történetében a múlt századig nyúlunk vissza, amikor még a szőttesárut ki­ki magának állította elő. Ki­A falvak azonban épülnek, szépülnek, s az új lakásokban a szövőszéknek már nem na­gyon jut hely. Nagylócon pél­dául nemrég még csaknem száz szövőszék volt, most csu­pán ötven-hatvan. S így van ez másutt is. Népi kincs parlagon A palóc népművészet, mini megőrzött kincs, érték. Talán elgondolkodtató, hogy ha csu­pán néhány falut nézünk a őket gyors vetülékűvé, a csé- sebb szervezettseg az 1930-as v^ZgS elősegítésénél is eltértek években, s ezután 1946—48 körül Nagylócon, s Szécsény- ben alakult ki, amikor egy- egy szorgalmas kis csoport már nemcsak a maga szük­ségletére szőtt, a Kótai- és Ba­kai-féle kis csoportokra gon­dolunk. A Palóc Háziipari szövet­kezet tavaly ünnepelte húsz­éves évfordulóját, 1952. októ­ber 25-én jött létre az a szer­vezettség, ami a mai munka alapját is jelenti. A termelő- eszközöket, a kézi takácsszö­vőszékeket is átvették, s az alakuló jegyzőkönyv szerint 49 alapító tag volt. Az évfor­dulón Is még tizennyolcán je­len voltak, élnek, dolgozgat­nak, nyugdíjasok. A Háziipari Szövetkezetek Országos Szö­vetsége 1953-tól „kézbe vette” a szécsényiek dolgát is, tulaj­donképpen ekkor kezdődött meg igazán a palóc hagyomá­nyok felkutatása, mintába va­ló szövése. Mi tartozhat még a szövés történetéhez? A korábbi idő­van különböző részlege Szé- csényen kívül is, például Ba­lassagyarmaton, Nagylócon. A bedolgozók pedig Érsekvad- kertről. Ludányhalásziból, Kisterenyéről, s még más fal­vakból küldik be munkáju­kat. A 133 szövőszék közül csupán 23 működik közös üzemben, 110 a bedolgozók lakásán üzemel, ezekből mind­össze 15 saját tulajdon, a többi a szövetkezeté. A régen behozott szövőszékek mú­zeumba valók, átalakították környéken, például Varsányt, Rimócot, Sipeket, Nagylócot, Hollókőt, e kincs él is, meg nem is. Pedig ez a kincs helyben van, a klubkönyvtá­rak, művelődési otthonok szakköröket szervezhetnének, gyűjthetnének, hímezhetnének stb. Sehol sem működik itt népművészeti szakkör. Pedig nem messze Szécsény, a szö­vetkezet, amely ugyan szintén nem foglalkozik — nem is közvetlen feladata — e gon­dolattal, gyűjtőmunkáját más utakon oldja meg. Pedig, ha lennének szakkörök, talán együtt is működhetnének a a hagyományostól, a kézi módszert kiiktatták. Szécsényben új üzemház építését tervezik, 5—6 millió forinttal. A tanulmányi terv készül. Az új üzemház a szo­ciális létesítmények kialakítá­sát is lehetővé teszi, például klubterem épülhet és így to­vább. Csaknem félezren tartoznak most a szécsényi Palóc Házi­ipari Szövetkezethez, közülük 430 bedolgozó. A HISZÖV mellett zsüriblzottság műkő- szövetkezettel. Erről most dik, amely felülbírálja a tér- még nem beszélhetünk. Pedig mékek színösszeállítását, a közvetve a népi kincs értéké­kompozíciót, a mintaalkotást stb. Hogyan gyűjtik a palóc népi motívumokat? Tizenhá­rom asszony hozza a terveket, nek felismertetése akár ai leg­fiatalabbak körében talán még a szövetkezet utánpótlási gondjain is segíthetne. (Balas­a balassagyarmati Palóc Mú- sagyarmaton a művelődési zeum ugyancsak készséggel se­gít, Gulyás Istvánná Balassa­gyarmaton a múzeum gyakori, központban működik hímző­szakkör, e falvakban nem!) A szövetkezet két éve elhe­szívesen látott vendége. Szol- lyezett egy szövőszéket Szé­lős Mária iparművész is vé­gez saját gyűjtést. Nagylócon Kevicki Istvánná, a tíz százaléka a húsz év körü­li, mintegy húsz százaléka harmincéves, több mint fele negyven-ötven között van. ben közszükségleti dolgokat veszet mestere ugyancsak gaz- keszitettek, lepedőt szőttek dag anyagot őriz stb. A tömör palóc szőttesre később tértek rá. Általában a szövetkezetben készült szőtte­sek ma hűen alkalmazkodnak a korszerű lakáskultúra te­remtette igényekhez. A ter­mékek? Méteráru, falvédők, térítők, futók, szettek, étkezé­si garnitúrák, hagyományos szádafüggöny, palóc párnák. A palóc viseletű babák felku­tatása honnan indult? — Kisterenyéről a hatvanas években — mondja az igazga­tó. — 1963-tól napjainkig 20— 22 község viseletét dolgoztuk fel. Ebből az évi forgalom kö­rülbelül kétmillió forint. A szőttesek értéke pedig megha­ladja egy évben a 10—11 mil­liót Az új üzembáz terve A Palóc Háziipari Szövet­kezetnek számos helységben csényben a Kossuth utcai is­kolában. két szövőt is küldött a Népmű- volna rendszeresen, hogy be­széljenek a gyerekeknek a szövés történetéről, a munka szépségéről, nehézségeiről, a Ez a jelen. S még az, hogy „ most szövőknek körülbelül ^P^uvészetrol. Ez a kapcso­lat felbomlott, a szövőszéket hazavitték. E környéken kü­lönösen kár lenne, ha a köz- művelődés nem találná meg e Ök még azok, akik ha meg- kincsek eleven megőrzésének hallják, hogy zörög a szövő­szék, nem tudnak ellenállni, szőnek. S az utánpótlás? A bedolgozók falvakban élnek. lehetőségét, amelyben oly gaz­dag ez a vidék. ' Tóth Elemér Az Alföld arca A balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központ Horváth Endre Galériájában rendszeresen tartanak képző­ás iparművészeti kiállításokat. A legközelebbi képzőművésze­ti kiállítás megnyitására 1972. szeptember 24-én délelőtt 11 órakor kerül sor, amikor Is Farkas András festőművész mutatja be a kiállító Sáros Andrást. Sáros András festő­művész műveit „Az Alföld arca” címmel, október 13-ig tekinthetik meg az érdeklő­dők. ünk hajókiránduláson is, yolt, ai<i örült ennek, volt aki amelynek állomásai Tihany és Balatonfüred voltak. Az autóbusz-kirándulás is kedves emlékeim közé tartozik. Ál­lomások; Nagyvázsony, Veszp­rém. Végül megemlíteném 02 utolsó zászlólevonást. Az al- táborvezető, Nagy András át­adta a jutalmakat. A Ripor­ter őrs tagjai, akiknek a fela­data a zánkai krónika elké­szítése volt, egy-egy oklevél­ben részesültek. Mint riporter en is részt vállaltam a króni­ka elkészítésében, és így ne- kem is jutott egy oklevél. Elbúcsúztunk a tábortól, egymástól, és még egyszer el­énekeltük a dalt: Zunka, Zán- ka, de gyönyörű táj . .. Urbán Gabriella, Karaiicslapujtö nem. összebarátkoztunk más helységekben lakókkal is. Né- hányan levelezünk is újdon­sült barátainkkal. Végezetül; jó volt, szép volt, és ha raj­tam múlt volna, ott töltöttem volna az egész nyarat. Egy pataki úttörő A táborozás alatt nem volt sok tábortanácsülés. De az egyiken heves viták folytak. Akkor beidéztük a Napsugár őrsöt. A téma az volt, hogy az őrbódét valaki összefirkól- ta a Napsugár őrs ügyeletessé ge alatt. Hangos szócsata után megegyeztünk, hogy lemos­suk a firkálásokat és rendbe­szedjük a bódét. Goda Mária, a tábortanács titkára Repülőgép eltérítés, diplomatarablás (22.) Bucher nagykövet 40 napja Giovanni Enrico Bucher, Svájc brazíliai nagykövete 1970. december 6-án indult lakásáról kocsiján a nagykö­vetség épületébe. Brazíliában ekkor már (Elbrick amerikai, Holleben nyugatnémet nagy­követ és Nobouo japán főkon­zul elrablása után) minden diplomata mellé polgári ruhás rendőrtisztet rendelt a ház egy kicsiny, rosszul szel­lőztethető szobáját ismertem. Egy asztal és egy ágy volt a szobában —1 semmi más. A fogvatartóim? Tudják, a be­szélgetésből sokat megtud az ember, és beszélgettünk, sőt politikai vitákat is folytattunk. Ügy sejtem: jó házból való fiatalemberek voltak, az arcu­templomában, az egyik pádon hevert — a svájci diplomata vetélését... Svájcnak jelentős érdekeltségei és befektetései vannak Brazíliában, ezt nem hagyhatják figyelmen kí­vül ... Sajnos, hazámban nincs más módja a bebörtön­zött hazafiak kiszabadításá­nak, mint ez” — mondta Car­valho.) 1971. januárjának hárma­kor- kát soha nem láttam: mindig mány. Így hát amikor a nagy- csuklyát viseltek. Könyveket netének legszélesebb körű követ kocsija előtt a Guinle kértem és kaptam, főként nyomozása: hamarosan 20 000 Park mellett egy kis forgalmú bűnügyi történeteket, megér- odakanyarodott tik, ugye, hogy nem volt ked­felkérte a hatóágokat, telje- dik hetében a riói repülőtér sítsék a feltételeket. (A sváj- katonai szektorának kifutópá- ci kormány ekkor már diplo- lyájáról felszállt egy repülő- máciai úton, és különmegbí- gép, utasterében 59 férfivel zott útján ugyanerre kérte a és 11 nővel; a brazil kormány brazil hatóságokat.) De a hi- szabadon bocsátotta a követelt vatalos Brazília előbb más hetven politikai foglyot. A feleletet adott. Bejelentették: chilei repülőtéren, érkezésük megkezdődött az ország törté- után elmondották: mindannyi­ukat kegyetlenül kínozták a brazil börtönökben. Jean-Marc Iskolakezdés előtt fi — Ígérd meg, hogy a taniv végéig vársz rám!... (Kallus raji'.a) NÖGRAD - 1972. szeptember 22., péntek | útszakaszon egy világoskék Volkswagen, a vem jobb irodalmi művekkel kísérő rendőrtiszt revolvert foglalkozni... Később hangle rántott. Annyit látott csak, hogy a kis kocsiból három fi­atalember és szőke leány ug rik ki, mindannyiuknál gép- kellett. rendőr, katona, és tábori csendőr kutatta Bucher nyo­mait. A brazil kormány kérte az OAS, az Amerikai Államok mezeket kértem. Lemezjátszót Szervezete összehívását és pisztoly van. Az egyik fiatal- sok kellett, kaptam. Bármit ember felkiáltott: „Feküdjön akartam, egy cédulára kellett azonnal a földre, nagykövet felírnom kívánságaimat... úr!” Aztán lövések dördültek. Amikor a park mentén hú- Először a rendőrtiszt lőtt, zódó úton megtalálták a sebe- majd őt találták el. Az elrab- sült rendőrtisztet, néhány röp- lási jelenetet is az ő elbeszé- cédulát is felvettek a földről, léséből ismerte meg először a Három ellenálló szervezet röp­hoztak és klasszikus zenét híre járt, hogy az amerikai hallgathattam. Ha cigaretta FBI-től kívánnak nyomozókat és az bizony nagyon „kölcsönkérni”. de Weid — svájci származású fiatalember, egy haladó di­ákszervezet vezetője volt — elmondotta: „Első börtönöm­ben, ahol nyolc hónapot töl­töttem, olyan rossz volt a bá­násmód, hogy éhségsztrájkba kezdtem. Ekkor még rosszabb az a 70 politikai fogoly, aki­világ, sebesülten hagyták ott iratairól volt szó: az Alianca nek szabadon bocsátása fejé Libertador Nációnál, az Ope- racao Joaqim Camara és a Commando Juarez Guimares aláírása állt a brazil diktatú­Közben több újabb üzenet helyre vittek. Nálunk felfüg- érkezett Bucher elrablóitól —, gesztették az emberi jogokat, s a lényeg ezekben az írások- Brazíliában a börtönparancs­ban ez volt: a szabadon bocsá- nokok önkényuralma érvénye- tás első feltétele az országos sül”. Egy diáklány, Nancy hajsza megszüntetése. Ha ez Mangabeira-Unger úgy kezdte megtörténik, közük majd, ki szavait, hogy felemelte jobb az úttesten, néhány perc múl­va találtak rá, és .vitték kór­házba. Maga a nagykövet negyven nappal későbben — kezét, amelyről hiányzott hü­velykujja. „A rendőrök cson­kítottak meg” — volt elsó mondata. A negyven nap után szá­mért ennyi ideig volt fogság- rát elítélő kiáltványokon. kő­bán — inkább a gerillák zött eltelt időről beszélt, — Elrablásomról nem sok eljuttatott levélben mondanivalóm van. Mielőtt Bucherért politikai A gerillák ezután több, új Ságok útján a ben elengedik a svájci diplo­matát ... Negyven nappal később tör­tént meg a szabadon bocsátás badon bocsátott — az orvosi — a brazil hatóságok sokáig vizsgálat szerint makkegész- töprengtek. (Közben Algírban séges, éppen csak idegileg ki­hatóságokhoz nyilatkozott egy volt brazil po- merült — svájci diplomatától közölték: litlkai fogoly, Apolonio de megkérdezték, kívánná-e, ha foglyok Carvalho, annak a negyven elfognák őket, elrablói meg ráeszméltem volna arra, hogy szabadon bocsátását követelik, embernek egyike, akiket az büntetését. „Inkább nem fé­rni történt, már bekötözött szemmel a Volkswagenben ta­láltam magam. Hosszú aut'“' út következett. Egy kis ház- levél ban tartottak fogva, s csak a nevű Dacember 9-én aztán maga a nagykövet írt francia nyelven egy levelet a kormányhoz. A Rio de Janeiro külvárosának elrabolt Holleben nyugatnémet lelnék erre a kérdésre” nagykövetért cserébe engedett mondta Giovanni Enrico szabadon Brazília: „Vélemé- Bucher. Tijuca nyem szerint a brazil kor- (Következik: egyik mány teljesíti a gerillák kö- Ki volt Daniel Milrione?)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents