Nógrád. 1972. szeptember (28. évfolyam. 206-231. szám)

1972-09-21 / 223. szám

ElNSZ-közgy tiles

Ügyrendi kérdésekkel foglalkoznak a küldöttek

Az ENSZ-közgyűlés 27. ülésszakának szerdai, második napján továbbra is ügyrendi kérdésekkel foglalkoztak a küldöttek. Megválasztották a közgyűlés 17 alelnökét és a főbizottságok elnökeit.

A 17 alelnöki tisztséget a Biztonsági Tanács öt állandó tagjának — Szovjetunió, Egyesült Államok, Nagy-Brí- tannia, Franciaország, Kína — képviselőin kívül a következő országok diplomatái töltik be: Ciprus, Etiópia, Fülöp-szige- tek, Haiti, Izland, Kolumbia, Líbia, Mauritánia, Paraguay, Ruanda, Szíria és Űj-Zéland.

Ezt követően a főbizottságok elnöke Radha Krishna Ramp- hul (Mauritius); a különleges poltikai bizottság elnöke Abdoulaye Toure (Guinea); a gazdasági és pénzügyi bizottság elnöke: Bruce I. Rankin (Kanada); a szociális, humanitárius és kulturális bizottság elnöke: Carlos Giambruno (Uruguay); a gyámsági bizottság elnöke: Zdenek Cernik (Csehszlovákia); az ügyviteli .és költségvetési bizottság elnöke: Ogiszo Moto (Japán); a jogi bizottság elnöke: .Eric Suy (Belgium).

Folyik az ülésszak napirendjének összeállítása is. Waldheim főtitkár változtatást javasolt az ideiglenes napirendben, amely szerint a terrorizmus elleni harc kérdésével ne a közgyűlés, hanem a jogi bizottság foglalkozzon.

(MTI)

Befejeződöd a Legfelsőbb Tanács ülésszaka

Szerda este befejezte munkáját a Szovjet Legfelsőbb Tanács ülésszaka. A kétnapos tanácskozás befejező ülésén, amelyen a szovjet parlament mindkét házának képviselői jelen voltak, s amelyen részt vett Alekszej Koszigin, Nyiko- laj Podgornij, s a szovjet párt és kormány több más vezető személyisége, egyhangúlag jóváhagyták a tanácstagok és képviselők jogállását rögzítő törvényjavaslatot.

Nyikolaj Podgornij, 3 Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke ezután előterjesztette a Legfelsőbb Bíróság újraválasztásával kapcsolatos javaslatot. A Legfelsőbb Bíróság elnökévé Alekszandr Gorkin helyett, aki mintegy tizenöt

évig viselte ezt a tisztséget és most maga kérte jelölésének mellőzését Lev Szmirnovot választották meg. Az elnökhelyettesek személyében nem történt változás.

Az ülésszak utolsó napirendi pontjaként Mihail Geor- gadzenak, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének titkárának előterjesztésére a szovjet parlament jóváhagyta azokat a törvényerejű rendeleteket, arhe- lyeket a Legfelsőbb Tanács Elnöksége a két parlamenti ülésszak közötti időszakban adott ki. Vlagyimir Scserbic- kijt, az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárát beválasztották a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnökségébe. (MTI)

Lengyel vezetők Gdanskban

Edward Gierek, a LEMP KB első titkára szerdán reggel a nagy lengyel kikötő- és iparvárosba, Gdanskba érkezett.

A, kb első titkárát gdanski látogatására elkísérte Piotr Jaroszewicz miniszterelnök.

A lengyel párt- és állami vezetők a délelőtt folyamán megtekintették az ún. északi kikötőnek a jelenlegi lengyel ötéves terv egyik legnagyobb létesítményének építési munkálatait. (MTI)

Vasárnap és hétfőn népszavazás lesz Norvégiában arról a kérdésről, csatlakozzék-e az ország a Közös Piachoz? Képünkön egy „igen” és egy ,,netn” szavazó, valamint egy még határozatlan polgár látható — a fotóriporter beállítása szerint

NÓGRAD- 1972. szeptember 21.,

csütörtök

Keresi az Interpool

a robbanó levelek feladóit

Szerdán délután újabb robbanószerkezetet tartalmazó levélküldemények érkeztek több izraeli diplomata címére Brüsszelben, Bécsben, Montrealban, és New Yorkban. A küldemények nagy részét már kikézbesítésük előtt gyanúsnak találta a rendőrség, néhányat. pedig az említett nagykövetségek alkalmazottai hatástalanítottak, a rendőrségi szakértők közreműködésével.

A jelentések szerint a brüsz- szeli nagykövetségre egy, Izrael bécsi kirendeltségére öt, a montreali konzulátus címére egy robbanó levél érkezett. A robbanó borítékok túlnyomó többségét az amszterdami főpostán, adták fel az elmúlt héten. A küldeményeken feladó nem szerepel, s a kézzel írott címzés mindössze két személytől származik.

A nagyszabású terrorakció tetteseinek felgöngyölítésére nemzetközi méretű nyomozást indított az Interpool. (MTI)

Az ugandai tűzfészek

Kampalából azt jelentette szerdán a Reuter angol és az AFP francia hírügynökség, hogy a „fegyverek egyelőre elhallgattak az ugandai—tanzániai határon s úgy tűnik, a konfliktus diplomáciái ßikra terelődött”.

A hírek egyébként eddig is ellentmondóak voltak. Uganda azt állítja, hogy „az országot megtámadó invázióa hadsereget felszámolták”. (Ezen ők tanzániai csapatokat, valamint angol és izraeli zsoldosokat értenek.) Idi Amin ugandai elnök pedig éles kirohanást intézett Julius Nye- rere tanzániai elnök ellen.

Ezzel szemben Nyerere elnök úgy nyilatkozott, hogy Uganda intézett légitámadásokat Tanzánia ellen, Tanzánia nem támadott. Harc csakugyan volt, de abban Amin elnök hívei és ellenfelei álltak szemben egymással.

Az elmúlt hetekben és napokban rengeteg jelentés érkezett Ugandából, s ha gyakran ellentmondásosak is, kialakulni látszik bizonyos kép. Ebből úgy tűnik: a diktatórikus elnök, Amin tábornok, erőn felüli katonai beruházásokkal súlyos gazdasági helyzetbe sodorta az országot. Ebből Ő6i módszerrel próbált kiutat találni: minden bajnak, úgymond, egy kisebbség az oka. Az Ugandában élő ázsiaiaknak mindegy, hogy ugandai, vagy brit állampolgárságot viselnek-e, sárgabő- rűek (javarészt indiaiak, pakisztániak), távozniok kell az országból.

Ismételjük, ősi recept ez (a történelemben gyakran előfordult zsidókkal, cigányokkal, örményekkel, négerekkel stb.), de hosszú távon soha nem vált be, mert ha a soviniszta, alacsony szellemi fokon álló rétegekre mindig hatott is az ilyen demagógia, a végén azért mindig kiderült: sohasem egy bizonyos nemzetiségi, vallási, vagy elütő bőrszínű csoport az oka egy ország bajainak.

Nyilvánvaló, hogy ' Uganda társadalmi és gazdasági bajainak sem az ott élő, a gazdasági életbe integrálódott és most hontalapná tett ázsiaiak voltak az okai. S úgy tetszik, a törzsi ellentétek régebbiek és komolyabbak. Ezek kiaknázásával ütötte ki a hatalomból, puccsszerűen, Idi Amin nem is oly régen dr. Milton Obotet, elődjét az elnöki székből. S Obote hívei, meg más, Aminnal elégedetlen csoportok úgy látszik, most látják elérkezettnek a revans idejét. Ezért volt a fegyveres konfliktus, amely egyelőre abbamaradt. Kérdés, hogy meddig.

Társadalmunk ügye

(Folytatás az 1. oldalról.)

— Mai struktúránk rendkívül sok tartalékot rejt magában; az alapozásban, a gyermekek Nevelésében a képzések differenciált kifejlesztésében.

— Igaz. hogy a gyerekeknek ma már 91 százaléka elvégzi a nyolc osztályt, de még 9 százalékuk nem! Öröm, hogy már a felső tagozatosok 95 százaléka részére biztosítottuk a szakos oktatást, de bennünket az izgat, sarkall, hogy a gyerekek 5 százaléka még most is osztatlan iskolába jár! Az általános képzés időtartamának kibővítése jelenleg nálunk még jobban növelte volna a városi és falusi iskolák közötti különbségeket, ami a továbbtanulás teltételeit tekintve a legjobb esetben is stabilizálta volna a területi és rétegkülönbségeket. Ez pedig fontos politikai kérdés, sőt általános társadalmi probléma! A szülői ház különbségei a fizikai dolgozók hátrányára objektív társadalmi viszonyok következményei, amik ha fokozatosan csökkennek is. még hosszabb ideig fennállnak.

Nem csak a jövő, a ma is fontos

Az előadó részletesen foglalkozott a továbbiakban az oktatásügy központi szerveinek leglényegesebb feladataival. majd tartalmi kérdésekre áttérve így folytatta:

— A jövő követelményeit nem teljesíthetjük úgy, hogy megkísérlünk mindent tételesen megtanítani, amire 25— 30 év múlva szükség lesz napjaink fiataljainak. Ez lehetetlen. Lehetetlen mindenekelőtt azért, mert nem tudjuk pontosan, mire lesz szükségük, s lehetetlen azért is, mert nem csupán a jövőre kell felkészülniük. hanem a mára is. Nem dolgozunk eredményesen, ha valakit előkészítünk a jövő technikájára, de az iskolából kilépve a maival kell dolgoznia.

— Ezért mondja a határozat. hogy mindenben — az oktatásban éppúgy, mint a nevelésben — az alapokat kell adnunk az iskolában és gondolkodni kell megtanítanunk, a továbbképzésre kell felkészítenünk.

— Nem csupán a humán és reál tudományok helyes arányait kell biztosítani, hanem esztétikai műveltséget, magas fokú testkultúrát és mindenek felett a szocialista eszmékhez való pozitív viszonyt. Nem csupán ismeretekre van szükség, hanem — azok jól szelektált körén túl — az egész személyiség, a világnézet, az erkölcsi tudat és a képességek magas színvonalú kiművelésére is. Ennek is akadálya az a maximalizmus és lexikaiizmus, amely elsősorban a kedvezőtlenebb helyzetben levő gyermekeket sújtja, akiknek képességei nem rosszabbak, esetleg jobbak társaiknál, de a szülői házban kevesebb művelődési anyagot ismerhetnek meg.

Vita folyik az iskolában nyújtandó egységes műveltség és differenciálás problémáiról. Van olyan nézet, amely szerint az alapozó, általános iskolában nyújtandó egységes műveltség nem tűri a differenciálást. Mi úgy véljük, hogy bizonyos standard ismereteken túl — amelyek alapot szolgáltatnak a szakismeretek, vagy az egyes tudományágak irányában — tekintettel kell lenn; az egyéni hajlamok, képességek kibontakozására is. A szocialista forradalom megnyitotta az utat a teljes, a sokoldalúan fejlett ember nevelése felé. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a műveltség minden területén mindenkinek ugyanazt kell tudnia. Ahogy Makarenko írja: „Korunkhoz méltó szervezési feladat csak olyan módszer megalkotása lehet, amely egyfelől általános és egységes, másfelől ■ minden egyénnek megadja a lehetőséget, hogy kifejlessze képességeit, megőrizze egyéniségét, s hajlamainak megfelelően előre haladjon”. Nem egyoldalú műveltséget akarunk adni, csupán arról van szó. hogy a mindenki számára kötelező

alapismereteken túl, a jelenleginél nagyobb szerepet .kapjon az egyéni hajlam és képesség.

öíZtÖDÖZZÜk

a kísérletezési

Az előadó a továbbiakban beszélt az osztályozás kérdéséről, majd az iskolai kísérletekről szólva megjegyezte:

— A tartalmi fejlesztés nem nélkülözheti a koncepció kialakítása után a kipróbálást, majd bevezetésük feltételeinek gondos megtervezését. Nagyon fontos ezért, hogy rövidesen kialakuljon a kísérleti iskolák hálózata és ösztönzést kapjanak a kísérletezésre, az új módszerek kutatására más iskolák pedagógusai is.

A Központi Bizottság titkára részletesen foglalkozott a megyei tanácsok és a helyi művelődési apparátusok feladataival, majd a pedagógusokról szólva hangoztatta:

— Központi Bizottságunk határozatának megvalósításához nélkülözhetetlen a pedagógusok egyetértése, tudatos tevékenysége.. Minden okunk megvan rá, hogy bízzunk abban: a nevelők megértik céljainkat és munkájukat, hivatásukat azok elérésének szolgálatába állítják, fejlesztik tudásukat, felkészülségüket, s a jó ügy érdekében nem sajnálják erejüket, idejüket sem.

— A reálisan megfogalmazott követelmények teljesítésének hogyanjában a pedagógusok kapjanak nagyobb lehetőséget. A követelményeket egyértelműen kell megfogalmazni és azok teljesítését kell — természetesen a gyermekközösség helyzetének ismeretében — a pedagógus munkája értékelésének meghatározójává tenni.

— A pedagógiai-oktatási módszerek nagyobb szabadságának alapvető feltétele a jól képzett pedagógus. E téren Is van tennivaló. Jelzések érkeztek, hogy a pedagóguspályán — helyenként — kommerciális szempontok kezdenek érvényesülni a pályázatok elbírálásánál, új pedagógusok alkalmazásánál. Mindént még kell ténnünk annak érdekében, hogy a pályázatok elbírálásánál objektív értékek és érdekek érvényesüljenek.

A referátum nagy teret szentelt az iskolák belső életének, a tantesütleti demokratizmusnak.

Nevelés

demokratikus

légkörbeu

— Biztosítani kell, hogy a pedagógusok beleszólhassanak az iskola egészét érintő kérdésekbe. Demokratizmusra csak az a pedagógus képes nevelni, aki maga is gyakorolja ezt. Nevelésünk nem lehet eredményes olyan oktatási intézményben, ahol maguk a pedagógusok sem élhetnek demokratikus jogokkal, ahol nem érzik, hogy közük van mindahhoz, ami az iskolában történik.

— Az igazgatónak természetesen politikai elkötelezettségben, világnézeti meggyőződésben, szakmai tudásban, vezetőkészségben, emberségben beosztottjai előtt kell járnia. Ezt kell segítenie az iskolai demokratizmusnak is.

— Abból kellene kiindulni, hogy az embereket nem lehet és nem szabad kiskorúnak minősíteni. Nem véletlen, hogy éppen azokban az iskolákban hagy sok kívánnivalót maga mögött a tanár—diák viszony, ahol a pedagógusok és a tantestületek vezetői között sem mondható kedvezőnek a kapcsolat. Nyíltnak kell lennie az iskolavezetésnek. Az iskola egészét érintő döntéseknek a tantestület nyilvánossága előtt kell megszületniök,

Aczél György részletesen beszélt a határozat végrehajtásának az iskolákban megvalósítandó időszerű feladatairól. Kiemelte a túlterhelés csökkentésének követelményét, a bukásokkal összefüggő problémákat, majd így folytatta:

— Ha a gyerekekben felébresztjük az érdeklődést a tudás iránt, akkor életük végéig érdeklődő emberek lesznek, olyanok, akik fogékonyak

az új iránt. Akkor képesek lesznek arra, hogy a nehezebb tananyagot is megtanulják. Aki pedig az iskolában megszokja a tanulást, a munkát, dolgos ember lesz felnőtt korában is. S ez az egyik legfontosabb cél: a munkaszeretetre való nevelés. Az, hogy a tanuló már az iskolában megérezze a becsületesen elvégzett munka szépségét, jó izét, megértse azt, hogy az élet legnagyobb örömét, az értelmes élet legfőbb biztosítékát csak a jól elvégzett munka adhatja meg.

— Azt is el kell . érnünk, hogy a nehezebb vagy az igen nagy erőfeszítést igénylő munka elől se futamodjanak meg a tanulók. Hozzá kell edzeni ifjúságunkat az erőpróbákhoz. Az ifjúság vállalja is a nagy erőfeszítéseket igénylő feladatokat, ha azt taPas2talja, hogy munkájának értelme van. Ha valaki például meg tudja értetni a gyerekkel, hogy a matematika nem egyszerűen csak egyike a tantárgyaknak, hanem olyan ismeretek hordozója, amellyel meg lehet tanulni logikusan gondolkodni, akkor a gyerekek a pedagógus vezetésével megszeretik és meg is értik a számok tudományát.

A kötelesség nem harmadrendű

— De ugyanakkor nem szabad túlzásba vinni, abszolutizálni az érdeklődésfelkeltés helyes elvét sem. Nyilvánvaló ugyanis, hogy mint az életben mindenütt, sok „nemszeretem munkát” kell elvégezni az iskolában is. Éppen ezért kötelességteljesítésre, fegyelmezettségre, dolgozni tudásra kell nevelni tanítványainkat.

— Az ifjúságnak az ismeretekkel együtt azt is meg kell tanulnia, hogy munkájával nem csak a saját, de a társadalom érdekeit is szolgálja. Ugyanakkor arra is nevelni kel], hogy a társadalom fejlődésével járó újabb és újabb jelenségek ne érjék a- fiatalokat--'váratlanul.

Az iskolai" növelés feladatait vázolva, Aczél György megjegyezte:

— Felelősséggel élő. kötelességtudó, közösségi embere- két akarunk nevelni. Ilyeneket nevelni azonban csak közösségben lehet, olyan közösségben, amelynek legfőbb szervezője maga a pedagógus. A közösségi nevelés legkitűnőbb terepe pedig az ifjúsági szervezet.

Beszéde befejező részében a

Központi Bizottság titkára a pártszervek és szervezetek feladataira tért ki. Mint mondta, a pártszervezeteknek mindenekelőtt az a feladatuk, hogy segítsék a határozat megismertetését, megértetését, politikai munkával szerezzék meg a párton kívüli pedagógusok egyetértését.

— A kommunisták legyenek kezdeményezők azoknak a feladatoknak a kiválasztásában. amelyekhez az iskolában már most hozzá lehet kezdeni. Ne alakulhasson ki olyan sorrend, hogy első a felettes szervek lépése, intézkedése, s azt követik az iskoláké.

— A pártszervezeték, az iskolai feladatoknál gondoljanak az oktató-nevelő munka színvonala emelésének olyan feladataira is, mint a pályaválasztás gondos előkészítése, a tanulói önkormányzat, a kötelességek és jogok értelmezésének továbbfejlesztése; a pedagógusoknak az önállóbb munkára való felkészítése stb.

— Pártszervezeteink legyenek ösztönzői a pedagógusok szervezett továbbképzésének és önképzésének, egyben bírálói az időt rabló, sok haszonnal nem járó, évek óta ugyanazt verkliző formális megoldásoknak — mondotta többek között, s kérte, hogy az oktatás magasabb színvonalra emelését célzó feladatok megoldásában a kommunisták és párton kívüliek, a párt- és állami szervek, a pegagógus- társadalom cselekvőén működjön közre.

Az aktíván beszédet mondott még Ilku Pál művelődésügyi és Lázár György munkaügyi miniszter.

Ezt követően megkezdődött a vita.

Az aktívaülés Aczél György zárszavával ért véget. (MTI)