Nógrád. 1972. szeptember (28. évfolyam. 206-231. szám)
1972-09-19 / 221. szám
\ Mongol gazdasági delegáció érkezett hazánkba héttőn. Képünkön: Fehér Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese a Ferihegyi repülőtéren fogadja a küldöttséget, amelynek vezetője Sz. Lovszan, a Mongol Népköztársaság Nagy Népi Hurálja első elnökhelyettese Ma nyílik r ENSZ 27. ülésszaka Gromiko nagy jelentőségű javaslatokat terjeszt elő Andrej Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere, az ENSZ-közgyűlés 27. ülésszakán résztvevő szovjet küldöttség vezetője vasárnap New Yorkba érkezett. A szovjet küldöttség — mondotta Gromiko repülőtéri nyilatkozatában — amikor New Yorkba érkezett, hogy részt vegyen az ENSZ-közgyű- tés 27. ülésszakán, kifejezi azt a reményét, hogy ez az ülésszak hozzájárul majd a nemzetközi feszültség további enyhülésének és a béke megszilárdulásának folyamatáhozFeltétlenül szükség van arra — folytatta Gromiko —, hogy az ENSZ-közgyűlés küszöbönálló ülésszaka az olyan legidőszerűbb kérdésekre összpontosítsa a figyelmét, amelyektől függ a háborús konfliktusok elhárítása, a meglevő háborús tűzfészkek felszámolása. A szovjet kormány — mivel elő akarja segíteni e feladat megoldását — az ENSZ-közgyűlés elé terjesztette a „Lemondás az erőszak alkalmazásáról a nemzetközi viszonyokban; a nukleáris fegyverek alkalmazásának egyszer és mindenkorra történő betiltása” kérdését. A szovjet küldöttség kész az együttműködésre minden más állam küldöttségével, az olyan kérdések építő jellegű megoldása érdekében, amelyeket az előttünk álló hetekben megvitat majd a közgyűlés — mondotta a szovjet külügyminiszter. New Yorkiban kedden, helyi idő szerint 15 órákor kezdődik az ENSZ közgyűlésének 27. ülésszaka. A világszervezet legmagasabb szintű fórumának ideiglenes napirendjén eddig 101 kérdés szerepel. Alapvető feladata lesz az idei ülésszaknak a nemzetközi biztonságról szóló , nyilatkozat formába öntése. ‘ Ugyancsak világjelentőségű a Szovjetuniónak az, erőszak minden formájának alkalmazásáról való lemondást célzó javaslata, amely szintén a 101 napirendi pont között szerepel.. Jelentőségében nem marad el emö- gött a leszerelési világkonferenciával kapcsolatos napirendi pont megtárgyalása. A legégetőbb kérdések között szerepéi továbbá a vegyi fegyverek eltiltása, a fajüldözés és a gyarmatosítás felszámolása. Az idei tanácskozáson jelentős szerepet játszik majd a világszervezet egyetemességével kapcsolatos napirendi pont megvitatása js. Jugoszlávia „Üj tagok felvétele az Egyesült Nemzetek Szervezetébe” címmel terjesztette elő javaslatát és bizonyosra vehető, hogy ennek során szóba kerül Kínának a Biztonsági Tanácsban nemrégiben emelt vétója a Bengáli Népi Köztársaság felvétele ellen. (MTI) Bizalmi szavazás lesz a Bundestagban Willy Brandt nyugatnémet kancellár hétfőn délután tartott sajtóértekezletén hivatalosan bejelentette, hogy szerdán felveti a bizalmi kérdést a szövetségi gyűlésen. Közölte, hogy elhatározásáról levélben értesítette Von Hasselt, a Bundestag élnökét. Brandt hangoztatta: a parlamenti munka egyes képviselők átlépése folytán megbénult. ezért a választóknak kell az új parlament összetételéről dönteniök — a bizalmi kérdés a választóknak szól. Közölte, hogy a bizalmi kérdés felvetésétől a pénteki szavazás után a parlament feloszlatását és a rendkívüli parlamenti választások novemberi kiírását várja, s arra törekszik — mondotta — hogy a választásokat november 19-én tartsák meg. Brandt emlékeztetett arra, hogy Walter Scheel külügyminiszterrel közösen már június 24-én a novemberi választási időpont mellett fog- 'alt állást, és december 3-át legvégső időpontként csak később vette számításba. A kormányfő nem tartja valószínűnek, hogy az ellenzék ismét megpróbálkozzék a i,konstruktív bizalmatlansági indítvány” beterjesztésével, mert ez ellentétben lenne a CDU—CSU vezetőinek kijelentéseivel. Szerdán a kancellár — mint sajtóértekezletén jelezte a parlamentben rövid nyilatkozatban teszi meg bejelentését és számít az ellenzék politikusainak válaszára. Ügy véli, hogy a Bundestas mostani ülésszaka pontként az NDK-val kötött közlekedési szerződést tűzi napirendre Szovjet—spanyol kereskedelmi egyezmény A Párizsban véget ért tárgyalások eredményeképpen aláírták a Szovjetunió és Spanyolország kereskedelmi egyezményét. Szovjet részről Alekszej Manzsulo külkereskedelmi miniszterhelyettes, spanyol részről pedig Jósé Luis Ceron, a külügyminisztérium nemzetközi gazdasági kapcsolatok osztályának főigazgatója írta alá az egyezményt. (MTI) /Vem csökken a bombázás a VDK-ban Az amerikai légierő B—52- “s óriásbombázói hétfőre virradóan is támadták a Vietnami Demokratikus Köztársaság területeit, elsősorban Dong Hóit és vidékét. Dél-Vietnamból származó hadijelentések szerint vasárnapról hétfőre virradóra a leghevesebb harcok színhelye Quang Tri volt. Saigoni jelentések szerint vasárnap este a dél-vietnami hazafiak egy kis csoportja észrevétlenül beszivárgott Da Nangba és bombát dobott az amerikai és dél-vietnami tisztek kaszinójába. Nyolc katona megsebesült. A saigoni amerikai katonai parancsnokság hétfőn hivatalosan is cáfolta azt a hírt, hogy a Hanoiban szabadon bocsátott amerikai pilóták elutazásáig a bombázások szempontjából „tiltott zónának” nyilvánítják a VDK fővárosát és környékét. „Továbbra is támadjuk a katonai objektumokat, bárhol is legyenek azok, nem kaptunk semmiféle arra vonatkozó utasítást, hogy ^kíméljük Hanoi vidékét” — mondta az AFP saigoni tudósítójának a parancsnokság egyik szóvivője. A katonai szóvivő cinikusan hozzáfűzte: Hanoi polgári repülőterét eddig nem erte olyan támadás, amely lehetetlenné tenné az ott lebonyolított forgalmat. A Reuter-iroda a VNA-ra hivatkozva úgy értesült, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya által szabadon bocsátott három amerikai pilóta két napon belül elutazhat Hanoiból. (MTI) Befejeződtek a szovjet—iraki tárgyalások A Kremlben befejeződtek a tárgyalások Leonyid Brezs- nyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, Nyiko- laj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Miniszter- tanácsának elnöke és Hasszán al-Bakr, iraki elnök között. A barátság és a kölcsönös megértés légkörében megvitatták a szovjet—iraki kapcsolatoknak, a szovjet—iraki barátsági és együttműködési szerződés fényében minden területen való megerősítésének kérdéseit. Ugyancsak megvitatták a nemzetközi helyzet időszerű problémáit. Megállapodtak abban,, hogy közös közleményt adnak ki. Egyiptom - Líbia Megállapodás közös politikai vezetőségről A háromnapos egyiptomi— líbiai tárgyalások eredményeként Anvar Szadat, az Egyiptomi Arab Köztársaság elnöke és Kadhafi, a líbiai forradalmi parancsnokság tanácsának elnöke hétfőn Tripoliban megállapodást írt alá a két ország közös politikai vezetőségének felállításáról, valamint a teljes egyesítés elveit kidolgozó hét szakbizottság megalakításáról. A közös politikai vezetőség Szadat egyiptomi és Kadhafi líbiai elnökből áll. A hét szakbizottságban egyenlő arányban képviselteti magát az egymással unióra lépő két arab állam. A hétfőn létrehozott közös politikai szervek megbízatása ideiglenes jellegű, a teljes egyesítés .végső határidejéig, 1973. szeptember 1-ig szói. Bár kétségtelen, hogy a hétfőn aláírt megállapodás jelentős lépés a két ország teljes egyesítése felé, a kettős unió megvalósulása mégsem ígérkezik zavartalannak. Erre utal egyebek között az is, hogy Szadat elnök öthónapos gondolkodási idő után mondott igent a sürgető líbiai kezdeményezésre, majd további két év kell a teljes egyesítés előkészítésére. Mindez abban leli magyarázatát, hogy Egyiptom és Líbia politikai és társadalmi berendezkedése sok tekintetben eUér, különböző nézeteket vallanak a nemzetközi politika, a közel-keleti rendezés, az országaikon belüli nemzeti egyseg fontos kérdéseiről. Bizonyos jelek arra mutatnak, hogy az utóbbi időben erősödik a líbiai befolyás Egyiptomban, és emögótt feltehetően a hatalmas líbiai olajkincs és az Egyiptomnak nyújtott tetemes kölcsönök, segélyek húzódnak meg. Az egyesült ország létrejöttét és jövőjét illetően jogos aggodalmat kelt Kadhafi ismert szovjet- és kommunistaellenessé- ge, amelynek legutóbb egy szombati nagygyűlésen adott hangot, megkísérelve szembeállítani a fejlődő világ országait a Szovjetunióval és a szocialista államok közösségével. (MTI) Megérkezett az Ugandából kiűzött „ázsiaiak” első csoportja Angliába Tíz nyugat-európai ország Rómában tanácskozó külügy- és pénzügyminiszterei kiterítették a „piros szőnyeget” az októberi közös piaci csúcsértekezlet előtt. A római tanácskozáson az eredeti Közös Piac hat tagállama (NSZK, Olaszország, Franciaország, a három Benelux-ország) mellett, a most csatlakozottak (Nagy- Britannia, Norvégia, Dánia, Írország) képviselői is részt vettek. A megbeszélések napirendje rendkívül széles volt. Megelégedéssel lehet leszögezni; az európai biztonság ügyében a Tízek „közös óhajnak" nyilvánították, hogy Helsinkiben november 22-én kezdődjenek meg az európai biztonsági értekezlet előkészítő megbeszélései és azok „lehetőleg rövid időn belül eredményt hozzanak”. Ezt az állásfoglalást mindenképpen úgy lehet értékelni, mint annak a tudomásulvételét, hogy az európai politikai fejlődés olyan szakaszba jutott, amikor a halogatás eddigi taktikája már használhatatlan. így szükségszerűen nagyobb súlyt kapott azoknak a nyugat-európai országoknak az állásfoglalása, amelyek — mint Franciaország — eleve hajlékonyabb, alkotóbb módon a Tízek Mi van .szőnyege w alatt Természetesen a Tízek diplomáciájának és pénzügyeinek irányítói mindenekelőtt a maguk gondjaival és problémáival vannak elfoglalva, s ezek a tárgyalások zárt ajtók mögött zajlanak. Arra vonatkozóan azonban megszületett a döntés, hogy a tíztagúvá bővülő Közös Piac csúcsértekezlete a tervezett időpontban Párizsban összeüljön a további fejlődés vezérelveinek meghatározására. A nagy kérdés természetesen éppen az, hogy milyenek legyenek ezek a „vezérelvek”. S ezzel kapcsolatban meg kell állapítani, hogy a csúcsértekezletet váró ünnepi vörös szőnyeg alá számos súlyos problémát söpörtek. A legfontosabb természetesen az a teljesen reális veszély, hogy a Tízek közös piaca még inkább az Atlanti Blokk „párhuzamos gazdasági szervezetévé” válik, mint a Hatok időszakában; tovább folytatja diszkriminációs kereskedelempolitikáját —, s ennek politikai hatásaképpen foglalkoztak az európai biz- károsan befolyásolja a koltonsági értekezlet val. NÓGRAD- 1972. szeptember 19., kedd gondolaté- lektív európai biztonság rendszerének létrehozását. A szocialista országok magatartását elsősorban ez szabja meg a Tízek piacával szemben. S tényként kell leszögezni, hogy ebben a vonatkozásban mindmáig nem alakultak ki egy új; a korábbinál pozitívabb politika körvonalai. Enélkül pedig az európai biztonsági értekezlet felé tett gesztus üdvözlendő ugyan, tényleges értéke és hatása azonban kétséges. Ezen túlmenően számos olyan ellentét is rejtőzik a piros szőnyeg alatt, amelyek a kibővülő Közös Piac legfontosabb országainak egymás közötti hatalmi viszonyait érintik. Látszólag ezek a hatalmi ellentétek gazdasági köntösben jelennek meg. Ismeretes például, hogy Franciaország eredetileg követelményként állította fel az arany árának újabb felemelését. Ezzel részben az volt a célja, hogy megnyerje Olaszországot. Az olasz líra ugyanis pillanatnyilag a Közös Piac leggyengébb pénznemei közé tartozik és köny- nyeboen lenne megvédhető, ha a viszonylag nagy olasz aranytartalékok értéke egy újabb aranyáremelés után emelkednék. Az aranyár növelésére vonatkozó francia követelés ugyanakkor azt is jelentette volna, hogy a tőkés pénzügyi rendszer reformját a francia érdekeknek megfelelő módon oldanák meg. A viták során világossá vált, hogy ezt a követelést London , és Bonn — az amerikaiak hallgatólagos támogatásával — elutasítja. Nyugat-Németország részéről a francia törekvésekkel szemben nem annyira a pénzügyi kérdésekre helyezték a fősúlyt, hanem mindenekelőtt arra, hogy a kibővülő Közös Piac tényleges gazdasági egységgé formálódjék. Ez természetesen az iparilag- gazdaságilag legerősebb tagállam, Nyugat-Németország monopolistáinak érdekeit szóimét— angol- cél, hogy a kifejezetten francia érdekeket tükröző közös piaci agrárrendszert a mezőgazdasági importra szoruló Nagy-Britannia ős NSZK érdekei szerint fokozatosan módosítsák. Hasonlóképpen közös törekvés az, hogy a viszonylag elmaradott gazdasági körzetek fejlesztését szolgáló közös alapokból ne mindenekelőtt az elmaradt francia és olasz mezőgazdasági körzetek, hanem az ipari átállás gondjaival küzdő brit és nyugatnémet területek (például a bányavidékek) részesüljenek. Ezek a gyakorlati gazdasági kérdések végső soron hatalmi és hegemóniaharcot tükröznek. Leegyszerűsítve a dolgot, azt lehetne tnondani: De Gaulle vonalától „elhajolva” Franciaország abban a reményben nyitotta meg a kögálná — az ilyen gazdasági zös piaci kapukat Nagy-Britanegység létrejöttéhez elengedhetetlen „nemzetek feletti” vonások viszont jórészt éppen a nyugatnémet túlsúly miatt elfogadhatatlanok Párizs számára. Ami Nagy-Britanniát illeti, annak álláspontja a „nemze- tekfelettiség” és a gazdasági unió ügyében valahol a középen lebeg Párizs és Bonn között. Nem érdekelt annyira egy ilyen unió létrehozásában, mint az NSZK —, de nem félt tőle gazdaságilag annyira, mint a franciák. Ugyanakkor nia előtt, hogy az angolok segítségével ellensúlyozni tudja a nyugatnémetek gazdasági túlsúlyát. Most Párizst az a veszély fenyegeti, hogy egy brit—nyugatnémet összefogással szembekerülve, elveszíti a kontinentális Nyugat-Európá- ban élvezett eddigi politikai vezető szerepét. Mindez természetesen hosz- szú és szívós politikai küzdelmet ígér. S ennek a küzdelemnek csak nyitánya lesz az az aktus, amikor a Tízek kormányfői október végén végigNagy-Britanniát más gazdasá- lépkednek majd a közös piaci gi tényezők Bonnhoz közelítik, csúcs piros szőnyegén, így például közös nyugatné- —i—e
