Nógrád. 1972. szeptember (28. évfolyam. 206-231. szám)

1972-09-17 / 220. szám

NYELVMŰVELŐ SOROK Nyelvtani árnyalatok Tulajdonképpen a kiváltott nyára a semmibe vett különb- Az azonosság, illetve a rá­hatás ejtett gondolkodóba. Ar- ség kezdte csiklandozni a je- konság kétségtelen. De két- ról volt szó. hogy vannak ta- lenlevőket. Ahogy feltétlenül nulók, akik végképp nem gon- mosolygásra ingerel az a mon­ségtelen a két szó közötti óri­dolják meg, mire is futná ké- dat is „Jöttek messze orszá- Ssi jelentéskülönbség is. Érde­pességeikből. Ezekről tárgyal- gokból — Ausztráliától Svéd- kés most már. hogy a gram­va hangzott el a következő országig. Angliától Patvarcig” tnatika nem a rokonságot, ha­mondat: „Az ilyen nagyralá- Fentebbi mondatunkban a , ..... ,. . tők nem is egyszerűen az jelentések közötti távolság a különbségét követi. Az egyetemre, hanem mindjárt a összezsugorításának nyelvta- egyszerű alakhoz külviszonyt, világegyetemre akarnak men- ni eszköze — érdekes mód — az összetetthez belviszonyt jel- ni. az azonos toldalékolás. Szá- ragokat rendel. A tanuló­Mí idézte elő az általános momra ez a momentum volt ^ . g tem küldik a ra­íerültséget? Valószínűleg az, a legizgalmasabb. Kat ^etemre küldik, a ra­hogy így, egymás mellett szin- Ki tagadhatná, hogy a vi­kétákat pedig a világegyetem­te elképzelhetetlen az egyetem légegyetem szó második tag- ^e lövik ki. Vannak, akik 'és a világegyetem fogalma. A ia alakilag teljesen azonos a egyetemen, vannak, a gravitá- szó szoros értelmében: ég és legmagasabb szintű iskolát je- Cjős aZOnban a világ­Eöld a különbség a két ha- lentő főnévvel. De a tártál- „„ , , I sonló főnév között. S most műk is azonos gyökerű. A ki- etemben műkődnek. Ér- mégis egy szinten, egy gondo- indulás mindkét esetben az kezhet üzenet áz egyetemről, latkörben szerepelnek. Bízó- egyetemesség képzete. Pataki József rajza de érkeznek állítólag a vi- 'ágegyetembőí is. Nyelvtani árnyalatok, ame­lyek óriási távolságokat érzé­keltetnek. Idézett mondatunk­ban pedig a távolság semmi­bevevése vált a stílushatás eszközévé. Arany János írja a Toldi­ban: „Aztán széttekinte Pes­ten és Budában”. Miért hasz­nált vajon az első helynév esetében külviszonyt, a máso­dikban pedig belviszonyt ki­fejező ragot? Mondhatná azt is valaki, hogy bizonyára a rím kedvéért. De mit szólna az illető, ha Ilosvaival hoza­kodnánk elő: ...... hogy Budá­b ól Tholdi György megjő va- a..Vagy ki ne ismerné a Szép Ilonká-ból: „S van to­longás s új Öröm Budában...” Megint csak egy kis gramma­tikai árnyalatról van szó. így érzékeltették a régiek, hogy a várról vagy az azt körül­vevő városról van-e szó. A Budában alak Buda várát je­lentette. a Budán pedig a vá­rost. Ennek a nyelvszokásnák megfelelően írta Moldvai Mi­hály deák is a XVI. század­ban: „Ez éneket Moldovában: szerzék kincses Kolozsvár- oan.. De ne menjünk ennyire mesz- szire. Ilyenféle árnyalatokkal ma is élünk. A gyerekek isko­lába, a szülők iskolára mennek. Ma is mást jelent a konyhában enni. mint konyhán étkezni, szobába menni vagy szobára menni. Dr. Szabó Károly Vetélkedünk, zsűrizünk Az ember már nem tudja onnan szerzett be tapaszta­úgy kinyitni a tévékészülé­két, hogy ne ülnének gyön­gyöző homlokú versenyzők a kamerák előtt, a kellemke- dően mosolygó zsűriről és az erőltetetten csevegő játékve­zetőről nem is beszélve. A közelmúltban ért véget az aktuális táncdalfesztivál. Előtte alig volt időnk kipi­henni a ,>Ki mit tud?” véget csak a mi tévénk szegénye- nem érő elődöntőit, s közben az Előolimpia vetélkedő sportegyesületeinek szurkol­hattunk, miközben csak úgy, mellékesen, a „Kell a jó könyv” ügyében törhettük a fejünket, kéthetenként meg a „Kétszer kettő” kérdésein. S most a régi ,.nagyokról”, a általunk helytelennek tartott döntések miatt? Van erre a leghalványabb alapunk is? Van. S ez e játékok örök népszerűségének titka. Választhatunk és ítélhetünk Mi történik velünk lélek­tanilag, miközben a vetélke­dőt nézzük? Látunk egy ver­senyzőt — vagy többet —> amint töpreng, próbálkozik, énekel vagy táncol, sípot fúj vagy esztergál. (Ilyen ve­télkedő is volt.) Látunk egy vat az, amelyik évek, sőt embert, egy bizonyos emberi latokat, ahol ilyenek egyál­talán voltak. S tegyük mind­járt hozzá: már az első perc­től kezdve nem pusztán másolták a külföldi példá­kat. Csupán az ötlet lénye­gét vették át: a nyilvános vetélkedőt. A tartalom más volt. (A nyeremények mér­téke is persze, de ez nem sebb eklézsiája, hanem jobb ízlése miatt is történt így.) Mindig szavazunk Igen ám, de micsoda di­évtizedek múlásával sem avul budapesti kerületek, „Fekete Sőt, újabb és újabb ága­fehér, igen nem” című ver­senyéről. a „Riporter keres- tetik”-ről, vagy a ..Tizenkét szék”-ről ne is beszéljünk... Véget nem érő kvíz A magyar televízió törté­netének jövendőbeli króni­kása akár így is „korszakol­hatja” az idő múlását: ez még az első Ki mit tud? Kern András és Hacky Ta­más előtt történt. Ez Hor­váth János és az első Ripor­ter kerestetik, ez Vitray Ti­zenkét székes remeklése után esett meg. Az az ügy pedig ép­pen az első villanyszavazás előtti napon történt. Minden tréfa nélkül: A né­zőnek lassan-lassan az a be­nyomása. hogy a tévé mű­sorának lényege egy véget nem érő kvíz, azaz Kérdezz- Felelek játéksorozat. Mert kvíz volt a játéktípus neve az idősebb tévésországok­ban, ahol dupla vagy semmi alapon, elsősorban Ameriká­ban elég nagy pénzösszege­ket lehetett nyerni, míg ki nem derült, egy fenomenális nyertesről, hogy bölcsességét bizonyos kérdések előzetes ismeretében fitogtathatta. A megfelelő honoráriumot ter­mészetesen ő biztosította a kérdések szállítóinak. Miért terjedt el és vált ná­lunk ennyire szerves részévé a műsornak? Talán a divat, merthogy máshol is csinál­ták? Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy elképzeljük: ezért is. Az induló magyar televízió az ötvenes évek vé­gén, a hatvanas évek elején tevékenység közben. S ez akkor is nagyon sokat el- boga nő. s valóban már a árul egy emberről, ha mi, a Szivárvány TTgy hete immár, hogy az olimpí- UA VÁRNÁD! IPPVIPT •Li konok színpompás, vidám, játé- rAonJlíiAr 1 JLulLiil kos felvonulásával, sok ötlettel és fáklyával, valamint héliummal töl­tött, több száz méter hosszúságban és magasságban tündöklő szivárvánnyal, és némi botránnyal befejeződtek a müncheni olimpiai játékok. A kép- végül is: nagy igazság, hogy az olim- ernyőről eltűntek a megszokott emb- pián nem az eredmény, hanem a lémák és sportképek, a rádió nem részvétel a fontos. Hiszen az olimpiai közvetít non stop műsort öttuááról, eszme, a népek közötti barátság ápolá- atlétikáról, ökölvívásról, vívásról, ka- sa minden bizonnyal felér a leglátvá- jak-kenuról. Elmúlott a huszadik nyári nyosabb eredménnyel is. (Igaz ugyan, olimpia is és az élet megy tovább. Munkával, szórakozással, gondokkal és örömökkel, új barátságokkal és saj­nos, régi háborúkkal. A lapok többségében is megjelentek a szokásos értékelések, ki is beszél­gettük magunkat a sok érdekes ese­ményről, én nem tudom hogyan, ne­kem mégis gyakran eszembe jut még. Igaz, nincs még olyan messze a záró- ünnepség látványos, megható idő­pontja, mégis máskor hamarabb ■ túl szoktam ^tenni magamat egy-egy sport­kább csak a sztár szerepében tetszel- gett. Elvégre sportolóink számos olyan támogatást kapnak, amelyben közön­séges halandó nem részesülhet, joggal elvárhatjuk tehát, hogy az áldozatért, amit a társadalom vállal, nyújtsanak is valamit. (Az utóbbi időben a spor­tolók, főleg a labdarúgók részéről gyakran elhangzott az a felvetés, hogy egyes országokban jóval nagyobb az anyagi megbecsülés, csak éppen azt felejtik el, hogy az anyagi szolgáltatás csak addig tart, amíg képességeik leg- hogy az olimpia ideje alatt mindig javát igyekeznek nyújtani. Nálunk vi- „belelkesedünk”, csak a rekordokat és szont a lézengésből is jól meg lehet a magyar éremtáblázatot, pontozási élni!) Hihetetlennek látszik például, sorrendet lessük!) hogy kellő következtetéssel es szi­gorral (még a rendelkezésre álló lab- általánosságok darúgóanyaggal is) ne lehetett volna annyit elérni, hogy az országban lega­lább két olyan szélső legyen, aki el tud jól azt Mégsem ezek az foglalkoztatnak mind a mai napig, ha nem sokkal inkább a következetes ku darcok. Minden éremhullás ellenére futni az ellenfél alapvonaláig és úgy érzem, hogy egyes atlétáink közel be tudja adni a labdát. Vagy sem adták azt a pluszt, amit joggal el- megtanulja a játékos, hogy merre van vártunk tőlük, sőt egynémelyek szinte az ellenfél kapuja és arrafelé, ne az ^ "?gy versenyről nagy versenyre időzi- ellenkező irányba szaladjon, még ha eseményen. Pedig nagyjából teljesen kapUJa fele keVesebb is az egyetértek az általános véleményekkel, melyek szerint sportolóink jól szere­peltek, nincsen szégyenkezésre okuk, amiről hat arany, tíznél több ezüst és tíznél jóval több bronzérem tanúsko­dik. Azt is vallom, hogy a rekordok és teljesítmények alapján ismét elmond­hatjuk: bár az emberi teljesítőképes­ség véges, felső határa elképzelhetet­len. Sajnálkoztunk nagy nevek és re­ménységek balsikerén, örvendeztünk többek között például a gerelyvetőink- ellenfél, re, kalapácsvetőinkre, és még a mi Komka Magdinkra is, akitől bizony nem 176 centit vártunk a 180 fölötti , . . . ~ _________ m agasugró-teljesítmény után. S az idén tői bírálataiért, amelyekkel sztárjaink "JJgy tudom, Hofi Géza megrovást kapott a labdarúgó-szakvezetők­ugyanazt mondhatom labdarúgóinkról is, akik azt a minimumot sem mutat­ták, amit az utóbbi három évben még a válogatott tudott. S amennyire az öttusában, súlyemelésben, ökölvívás­ban és vívásban a szorgalomnak, sport­ismeretlen nők és férfiak várakozáson szérű életmódnak, a jó edzői munká­felüli eredményének. Hiszen az ember nem gép, hogy mindig egyenletes teljesítményt nyújt­son, amíg minden csavara ép és etetik olajjal, karbantartják rendszeresen. nak tudjuk be a ragyogó eredménye­ket, némi vulgarizálással önként adó­dik, hogy a következetes balsikerek ese­tében már nem pszichikai tényező, ha­nem a jó teljesítmények indokainak tehetetlenségét és akaratgyengeségét köznevetség tárgyává tette. Az olim­pia néhány kudarca azt bizonyította, hogy a sportberkekben helyenként el­uralkodott liberalizmus megérdemli a bírálatot, hiszen olykor már valóban köznevetség tárgya, éppen ideje, hogy a szocialista összeköttetés, a bérelt hely a sportban is megszűnjön, hogy be­vezessük a teljesítménybérezést, mint az iparban, vagy a normaegységre dol­ellenpárja: a következetlenség, felüle- g0zó termelőszövetkezetekben. Ezt Közrehatnak emocionális és pszichikai , 't á„ sDortszerűtl’en élet­tényezők, befolyásoló lehet az időjá- tesseg’ Iustasag> a sportszerűtlen elet rás, az étrend és környezet változása és így tovább. Nem is szólhat az em­ber semmit, ha a nagy versenylázban valaki alulmarad, mást pedig a rend- _________^______ ____ k ívüli feszültség korábbi telj esi tmé- ^ jq képességű ökölvívót is kihagyott nyének túlszárnyalására késztet. Ugyan­az a szituáció az egyik embert meg­bénítja, a másikat doppingolja. És mód és magatartás, a rossz edzői fel­fogás és az elbizakodottság hat. A magam részéről csak helyeselni tudom Papp László szigorát, aki neves sportpártoló közönségen kívül joggal megkövetelhetik a balczóandrások, a gedók, a fenyvesicsabák is. a csapatból, mert az nem volt hajlan­dó vállalni a sportolói hivatással járó megerőltetéseket és kötelmeket, in­túlburjánzás, mindent elbo­ntás veszélyeivel fenyegeti a műsort Nyilvánvaló, hogy ebben a Magyar Televízió is­meretterjesztő, népművelő ambíciói is „ludasak”. Mert azt elöljáróban le kell szö­gezni, hogy a mi televíziónk sok nyugati ország — nem is csak üzleti, magán —, ál­lami adódtól egyebek közt abban is különbözik, hogy az ismeretterjesztést, a nép­művelés megszületése pilla­nézők. magát a tevékenysé­get nem értjük, vagy nincs képességünk hozzá. A tele­vízió ráadásul a képernyő mikroszkópja alatt valóság­gal felnagyítja, s ezért le- leplezőbben mutatja meg az embert, mintha személyesen találkoznánk vele. (Már csak azért is, mert nemcsak a két szemünkkel, hanem három operatőr jóvoltából, három kamerával figyelik ezt a te­vékenykedő embert. tehát natától legfontosabb felada- ' mindig a legjellemzőbb olda­tának tekintette. Mivel a Iáról.) nézők jelentős része viszont nem azért vette a készüléket, hogy a lakásán népműveljék, a tévé munkatársainak mind­máig egyik legnagyobb gond­ja: úgy terjesszenek ismere­teket. hogy az egyben szó­rakoztasson is. A vetélke­dőknél, versenyeknél pedig alig van szórakoztatóbb for­mája az ismeretterjesztésnek. Igen, de miért? Valóban: ha néha berzenkedünk is az egymásba érő vetélkedőso- rozajtok miatt, azért á job­ban sikerültek azonnal oda­szögeznek bennünket a ké­szülékek elé. Mi lehet ennek az oka? Valószínűleg az, hogy a vetélkedő olyan mű­sortípus, amely a leginkább ad módot: ne csak nézők, résztvevők is legyünk. Még­hozzá a legelőkelőbb részt­vevők, azaz: zsűritagok. S ehhez ki sem kell menni szobánkból, sőt levelet írni. vagy villanykapcsolót nyo­mogatni sem feltétlenül szük­séges. Elég ülni és szavazni. Mert valljuk meg: mindany- nyian, mindig szavazunk. Mi is emeljük a pontozó­táblát a műkorcsolyázók pá­ros futása után, a táncdal végén, . mi is elhatározzuk, hogy cseréljen-e helyet a széken ülő pikulás a hege­dűssel, sőt azt is megmond­juk. hogy a kémiából vetél­így aztán mi, odahaza, a szobánkban emberekről al­kotunk véleményt. Eldöntjük, kit tartunk szépnek, csúnyá­nak, rokon-, vagy ellenszen­vesnek. okosnak, ügyetlen­nek és így tovább. Persze, mindehhez valami keveset arról is kell tudni, amit ezek az emberek művelnek. Ebben azonban segítségünk­re vannak a zsűritag „kollé­gák”, akik az adott kérdé­sekben szakértők. s akik személyesen ott ülnek a ka­merák előtt, ök adnak ne­künk mércét, néhány nem túl ördöngős szakmai szem­pontot, amely a mérce al­kalmazásához szükséges. Vá­laszthatunk hát a szereplők közül, s ítélhetünk. S ez egyáltalán nem komikus nagyzolás, dilettáns vezérke­dés: ez természetes, demok­ratikus érzékünk igénye. (Nem véletlen, hogy a vil­lanyszavazások többnyire nagyon igazságosak.) Joggal berzenkedünk A felnőtt állampolgár ön­állóságának. választási sza­badságának jó érzését, a sportverseny izgalmát és a legkellemesebb ismeretszer­zési módot nyújtja számunk­ra a vetélkedőműsor. Ezért kedők közül kinek kellett í°ggal berzenkedünk ugyan volna egy ponttal többet ad- ügyetlen játékvezetők, túl- ni, kitől kellene egyet levon- komplikált kérdések, érdek- ni. Pedig ugye, abszolúte télén tétek miatt — de alig- nem értünk a kémiához... üa lehet kétséges, hogy a (A kétmillió készüléktulaj­donosból legalább egymillió 800 ezer bizonyosan nem.) Akkor hát miféle dilettáns alapon szavazunk, döntünk, s persze, szidjuk a zsűrit az jövőben is a televízió egyik alapvető típusműsora marad a játékos-komoly, tudást- ügyességet igénylő nyilvános vetélkedő. Bernáth László Ötven év a mari nép földjén A Mari Autonóm Szovjet 120 nagyüzem működik. Az Köztársaság gazdasági, kultu- ipari termelés 50 év alatt 229- rális és tudományos eredmé- szeresére nőtt. Ez a köztársa- nyeinek döntő tényezője a ság adja a Szovjetunióban testvéri szovjet népek sokol- gyártott kereskedelmi és ven- dalú segítsége — mondotta déglátóipari hűtőberendezések sajtónyilatkozatában- Alkama- kétharmadát. Az itt készült jev, a köztársaság legfelső ta- félvezetős műszereket, bútoro- nácsának elnöke. kat és egyéb termékeket het­A mari nép földjén, ahol ve™él több ország vásárolja. ,.... , ... ... A köztársaságnak egyeteme, 1917 előtt csak néhány kisipa- számos főiskolája> operaháza n műhely volt, ma több mint és' balettszínháza van. Orosz nyelvtanulás Szenegálban Megkapta az orosz nyelvi egyik végzett hallgatónője tanfolyam elvégzését igazoló Fatu Di tanulmányai foly- diplomat a szenegáli Dakar- .... „ ..... ban levő szovjet kulturális tatasara a Szovjetunióba kő­központban tanuló hallgatók szül. első csoportja. Köztük van Az orosz nyelvtanfolyamok Demba Eliman Gning, aSzov- három esztendeje működnek, jetunió megalakulása 50. év- és egyre népszerűbbek Da- fordulója tiszteletére rende- karban. 1972-ben nyolc cso- zett vetélkedő egyik győztese, portban -összesen 140 hallgató és Bissan N’Gom, általános is- tanult és tette le eredménye- kolai tanár. A tanfolyam sen a vizsgákat. I NÓGRÁD — 1972. szeptember 17., vasárnap / i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents