Nógrád. 1972. szeptember (28. évfolyam. 206-231. szám)
1972-09-17 / 220. szám
Megfiata'odotí az erőmű Fűtés füst és korom nélkül A kémények már nem füstölnek. Áll talán az „öreg pi- pás”? Így becézte ugyanis valaki nemrégen a Salgótarjáni Hőerőművet. Találó az öreg jelző, hiszen már az idén hatvanéves. A pipás is, mert azóta sok füstöt, pernyét kiköpött kéményein, hogy villamos energiát, gőzt, fényt és meleget biztosítson üzemekben, lakásokban. Hatalmas hegy keletkezett az itt eltüzelt szén salakjából, ami most már állandóan kopik. Lakások százai készültek el eddig az itt gyártott salakblokkból. Utánpótlás már nem lesz, csak amíg a meglevő készlet tart, addig gyárthatják. — Dehogy állunk — fogad Varsányi Sándor, az erőmű vezetője. — Most is megyünk 35 tonnás óránkénti terheléssel, csak nem szénnel, hanem pakurával. Van még szeneskazánunk „melegtartalékban”. Az olaj nem füstös, nem kormos, nincs salakja. Ezért tűnik úgy kívülről, mintha állnánk — mondja az Üzem vezetője. Megfiatalodott az erőmű. A rekonstrukció, - a korszerűsítés első szakasza teljesen befejeződött, Sokan bábáskodtak itt és érdemes erről megemlékezni, A nógrádi szénbányák építési üzeme több mint 18 millió forint értékű munkát végzett. Többek között megmozgattak 27 ezer köbméter földet, ők végezték el az olajtároló tér tereprendezését. A Róna-patakot új mederbe kellett terelniük. Kiépítették a védőöv árokrendszerét, ők készítették a szivattyúházat, az olajtárolók alapjait és az olajfogó műtárgyat. Rászolgáltak a dicséretre minőségi munkájukkal, és azzal is, hogy két hónappal lerövidítették a határidőt. A kétezer köbméteres olajtárolót a Közmű- és Mélyépítési Vállalat szerelőrésziege készítette. A Csőszer a manipulációs és tűzvédelmi rendszert építette. A szigeteléseket a Hőszigetelő Vállalat dolgozói végezték. A VERTESZ a műszereket szerelte fel. A szeneskazánok olajra való átalakítását az Erőmű Karbantartó Vállalat végezte közösen a Hőtechnikai Vállalattal. Az olajégőket viszont a Villamosenergia-ipari Kutató Intézet szállította. Ez is sejteti, hogy valamiféle új dologról van szó. Az úgynevezett sarokégös elrendezésű kazánok első típusa itt valósult meg, tehát bizonyos fokig kísérleti jellegről is beszélhetünk. Az első átalakított olajoskazán, ideiglenes rendszerről történt fűtőolaj- táplálással, tavaly november 27-én kezdte meg a termelést. Azóta jóformán csak a szükséges vizsgálatok és a távfűtési hálózat nagyjavítása idején állt. Az utóbbi esetben nem volt fogyasztó. Jól vizsgázott. Most szeptember 5-én leállt, hogy mire a fűtési szezon kezdődik, elkészüljenek a szükséges javításokkal. Belépett viszont az új olajoskazán a termelésbe. Sikeres a próbaüzem. A két olajoskazán együttes teljesítménye 80 tonna 420 fokos gőz előállítása óránként. Több ez mint korábban a 4 szeneskazán összteljesítménye volt. A két szeneskazán viszont a jövő évi fűtési szezon befejezéséig tartalékban marad. Jövőre már ezeket is olajtüzelésre építik át. Az olajtároló ezüstösen csillog a napfényben. A fel- töltését június közepén kezdték és már megtelt, 1700 tonna pakurát tárol. Mennyi ez? Ha a két kazán csúcsterheléssel megy, akkor is két hétre elegendő ez a mennyiség. Az előírtnak tehát kétszerese a tartalék és most már csak annyit fogadnak, amennyi a napi fogyasztás. Üj, korszerűbb technológiával állítják elő most már a megyeszékhely fűtését szolgáló gőzt. Tisztább lett az erőmű, ugyanakkor a követelmények nagyobbak. A víznél is szigorúbb minőségi előírások érvényesülnek. Felkészültek erre is. Januárban üzembe helyezték a 2,5 milliós költséggel készült új vízsóta- lanító blokkot. Ez a régi 25 tonna mellett újabb 50 tonna teljesen sótalan vizet tud előállítani. Most már úgy látszik minden megvan ahhoz, hogy zavartalan legyen a megye- székhely téli távfűtése. Az öreg erőmű megfiatalodva füst és korom nélkül képes lesz erre. B. J. Késett a miskolci busz Kecsesen gördült be pénteken délután a miskolci autóbusz-állomásra az az Ikarus farmotoros, amely röviddel később zsúfolásig megtelt és 15.25 órakor kellett volna elindulnia Salgótarjánba. Annak rendje-módja szerint a szolgálatos kalauz ellenőrizte a bérleteket, az utasoknak adta a jegyeket. Aztán gyors fordulat történt. Tizenöt óra 26 perckor a buszvezető közölte, hogy nem tud elindulni, mivel műszaki hiba adódott a kocsinál. A csalódott utasok leszálltak. Közben a kalauz kijelentette: „Kérem, egy óra múlva indulunk!” Tehát egy óra múlva — morfondíroztam magamban. A váratlan idegesítő kényszerpihenő alatt többen szóba elegyedtünk. Orog Józsefné, idősebb néni felhevülten mondotta: „Ma délelőtt ezzel a busz- szal utaztam Miskolcra és már akkor sem volt rendben. Miért nem javították meg dél- előttől az indulásig a kiállás ideje alatt?” Persze a műszaki hiba felderítését, annak javítását, nyilván nem az utas feladata eldönteni, irányítani. Annyi azonban bizonyos, hogy ezúttal alaposan igénybe vették a kedves utas idejét, és mondanom sem kell, alaposan megtépázták mindannyiunk kedélyét. Ezúttal is az következett, ami sajnos, ilyen esetekben következni szokott. Az egy óra hosszából kettő, sőt két óra 20 perc lett. Hol az egyikünk, hol a másikunk tisztelte meg látogatásával a forgalmistát. A válasz mindig ez volt: — Kérem, javítják a buszt. Jó, jó, azonban a türelem is elfogy, hiszen voltak, akik csatlakozáshoz igyekeztek, mások munkából siettek haza, és olyanok is mint Majer László és Majer Lászlóné, akik idős koruk miatt előre váltottak jegyet a Miskolc—Salgótarján útvonalon közlekedő buszra, s nem volt közömbös számukra, hogy indul-e a busz, vagy sem. Végül is 17.45 órakor begördült az Ikarus, »majd felszálltunk mindannyian a buszba. Útközben a megállóhelyeken a fellépő munkások szinte szünet nélkül kérdezgették. miért késtek. Talán volt valami baleset? Hallottam azonban egy ilyen megjegyzést is: „Sajno6, az utóbbi időben ezen a vonalon többször is előfordult késés.” És ilyenkor mit tehet a kedves utas. Ekkor ismét eszembe jutott a mosolygó arcú forgalmista tájékoztatása: „Kérem, a buszt javítják.” A ml véleményünk: bizony a busz mellett javítani kell az ilyen váratlan esetekben előforduló szervezésen is. Mert az utasok idejével, idegével játszanak. Nem beszélve arról, hogy többen lekéstek a járatokról, nem jutnak el munkahelyre, nem érkeznek időben haza. Demény László Eldől, ki lesz a győztes BANKTISZTVISELŐK voltak a múltkoriban Cserhátsu- rányban. Átvizsgálták a könyvelést, de igen alaposan. Hasonlóan a gazdálkodást, és olyan megállapítást tettek, hogy ha a tagság és a vezetőség keményen rákapcsol, betakarítja a meglevő termést, megállhatnak saját lábukon. A kívülállónak ez semmit sem mond. De Benkó Lászlóval, a tsz elnökével kell csupán néhány szót váltani, s azonnal kiderül, milyen megkönnyebbülést jelent számukra a tisztviselők megállapítása. Mert a saját lábon való megállás azt jelenti gyakorlatilag, hogy a termelőszövetkezet nem marad veszteséges, a tagoknak kifizethetik a nyolcvan százalékon túl a húsz százalékot is. Az elnök már belekopaszodik a gondba. De a megállapítás fellelkesitelte, bizakodik. Mondta is. — Ha csupán rajtunk múlik, menni fog... Sok megpróbáltatáson ment keresztül ez a mezőgazdasági üzem. Az egyik oka: domb és domb, amerre a szem lát. A völgyek süppedékesek. Most is silózni kezdtek Nelásdpusz- tánál és elsüllyedtek a gépek Két lánctalpas ment vontain! az orkánt. Aztán az eső. A múlt héten jó, hogy a házakat nem vitte el a víz, olyan felhőszakadás volt a surányi völgyön. Egész nyáron így voll. Azt mondta Majdán András, a községi tanács elnöke, hogy a tavaszi határszemléről úgy jöttek haza, hogy örömükben kibújnak a bőrükből. Kitűnő gabonatermés ígérkezett. Kilenc és fél mázsát takarítót-' tak be nagy keservesen. Másfél millió forint veszteség érte a közöst a kalászosban kelét kezett kár miatt. EGY ILYEN anyagilag leromlott gazdaságban, mint a cserhátsurányi, szinte kihe- verhetetlenek látszik ez. Rendkívül rossz hatással van a tagokra. Találkoztunk Bartus Istvánnal. Évtizede a tsz-beri dolgozik. Jó erőben levő, min- denesféle ember, aki nélkülözhetetlen, mert ha kell kapálni megy, rakodni, zsákolni, lovat hajtani. Most is trágyát hordtak. Nagy József, a párttitkár kerítette elő, hogy tag szájából hangozzék el, milyen hatással van az emberekre a tsz-t ért veszteség. Bartus nagyon értelmes, komoly ember. Javabeli, akiről a munka le' szív minden felesleges zsírt. Nem is szépítette a helyzetet. — Hat-hétezer forint veszteség ér, ha nem kapjuk meg a húsz százalékot. Úszik a konyhabútor, amit az idén akaroK megvenni. Ha gyárban dolgoznék, biztonságosabban élhetnék. A beszélgetés a magtárban folyt Majdán és Nagy jelenlétében. A község két vezetője elmondta, hogy Batrus véleménye általános a Községben. Nagy József, a párttitkér jó diplomata is, mert azéri nem maradt ő sem adósa Bartusnak. A beszéd előtt ar' ca fintorba fordult. A gondolkodás időszaka ez nála, csak egy pillanat és mondta is. — Meglesz a húsz százalék, de — kitartott, $jját felemelte — be kell hozni az őszit... Tulajdonképpen a bank emberei is ezt mondták. Benkó is ebben bízik. A tsz központi irodáján az elnök nagyon részletesen, minden mozdulatából kitűnve, hogy életét teszi erre, felsorolta, hogyan pótolják a gabonából keletkezett veszteséget. Jónak ígérkezik a kukorica. Húsz vagonnal eladnak belőle. A dohány közepes, terven felül hoz valamit. A cukorrépa, az a valami! Igen jó! Ezt a magtárban történt beszélgetéskor Bartus is igazolta, ö tudja, dolgozott is benne. Szóval nincs minden veszve. Legalábbis abból ité1- ve. ami a termésnél mutatkozik. TOVÁBBRA IS KÉRDÉS viszont, hogy az idő milyen marad, mert eddig csak lassan javul. Borul, esik és ráadásul még lehűlt a levegő. De annyira, hogy néhány fok és fagyni kezd. Ez aztán végleg betenné náluk a kaput. A kukorica tönkremenne. Reméljük, ez nem következik el. Az időjárással viszont szembenéznek. A nyáron megtanulták, hogy lehetséges ez. Akkor soros aratásra készültek fel, ami azt jelenti, hogy a gépek egymást követve dolgoznak. Igen ám, de az eső közbeszólt. Volt úgy, hogy Herencsényben, ahol a gépek arattak, zuhogott. Liszkópusz- tán pedig napsütés volt. A soros aratást megmásították. Ott arattak, ahol tudtak. Benkó elismerte: — Jó lecke volt a nyári, őszre okosabbak leszünk ... Rövidesen eldől, így van-e? Annyi már biztos, hogy at őszi munkákra nagyon felkészültek. Intézkedési terveket készítettek. Külön a vetésre, külön a betakarításra. A gép- vezetőknek is, a szerelőknek is. Az anyagellátóknak is. Ha csak egy részét tartják be, már megközelítették a győzelmet. Mert most Cserhátsu- rányban, ebben az érzékenyen legyengült gazdaságban a szó legszorosabb értelmében arról van szó: győzzenek, és akkor senki nem rövidül meg, vagy veszítenek és akkor az évi jövedelemnek húsz százaléka odavész. Akkor, mint Bartus említette, a közös gazdaság terveinek összeomlása mellett összeomlanak a családi tervezések is. Most már valóban ott tartanak, hogy ha az időjárás nem vadul — és normális körülmények között még jó idő várható —, minden azon múlik, belejcapasz- kodnak-e a lehetőségekbe? A BANKTISZTVISELŐK, akik közismerten a realitás talaján álló emberek, azt mondták: Cserhátsurányban minden remény megvan arra, hogy ezt a nehéz esztendőt eredményesen zárják. Mindenki, akit érdekel, kíváncsian várja a végét... Bobál Gyula Megvalósítani az elképzelést A szarvasmarha-tenyésztéssel kapcsolatos feladatok egyre jobban foglalkoztatják^ megyénkben is a termelőüzemeket. Különböző elképzelések születtek a kormány ez Irányú programja óta. A megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának javaslatára neves állattenyésztési szakemberekből bizottság alakult azzal a feladattal, hogy keressék fel a tsz-eket, összegezzék elképzeléseiket a szarvasmarha-tenyésztéssel kapcsolatosan, é6 segítsék az üzemeket, hogy jó elképzeléseik 1975-ig megvalósuljanak. Csend borult az etesi tó vizére, őszt váró csend. Nem fodrozik a víz tükre, hangtalan a vidék, a mély völgybe a szél sem ér le. Pihen a táj. Egy levél az öreg fűzről hullott alá gyürödten, fáradtan. A tó befogadta örök pihenőre Kézműipari üzemet szerveznek Bujákon és Béren Juhász Sándor járási első titkár meghívására pénteken Pásztora érkezett Bossányi György, a Fővárosi Kézműipari Vállalat vezérigazgatója és közvetlen munkatársai. Beszámoltak a 470 dolgozót foglalkoztató pásztói telep eddigi munkájáról. Sikerekről, eredményekről adhattak saámot, hiszen a telepet 1968-ban 40 dolgozóval alapították. A korábbi 1200—1300 forintos átlagkereset a kon- fekcióslányok 1500, a bőrdíszművesek 1700 forintot keresnek. Pásztón kortfekció- bőrdíszmű- és perzsaszőnyeg- részleg működik. A pásztói járás vezetői főleg arra a kérdésre akartak végleges választ kapni, hogy hosszabb távra van-e kereslet kézműipari árura és a Kézműipari Vállalat felelősséggel kötelezettséget vállal-e a termelés fokozására, további asszonyok és lányok foglalkoztatására. A 13 ezer dolgozót foglalkoztató vállalatnak vidéken kétezer munkavállalója van és az egyik legnagyobb vidéki telepe a pásztói. Itt három év alatt bizonyították, hogy az új dolgozók exportképes termékeket tudnak gyártani. Bőrdíszműveket és fürdőruhákat szállítanak a Szovjetunióba, perzsaszőnyegeket osztrák megrendelésre. A fővárosi tanács képviselői — a vállalat felügyeleti szerveként — kijelentették, hogy jó minőségű kézműipari árukra sokkal több megrendelés van mint amennyit most gyártani tudnak, ezért indokolt a pásztói telep fejlesztése. Kézműipari munkára Pásztón már nincs elegendő munkaerő, de Bujákon és Béren van. Bujákról már eddig is voltak bedolgozók. Most 45 bent dolgozó állandó munka- vállaló részére Bujákon új üzemegységet építenek, azt november 7-re átadják és konfekciós munkákra, kötött és horgolt bébiruhák készítésére bedolgozókat keresnek. Béren a ktsz-nek régebben szövőrészlege volt, de az megszűnt. Most hathetes szövőtanfolyamot szerveznek, erre a betanulási időre a vállalat 5,80-as órabért fizet, ezt követően darabbérben otthon dolgozhatnak a szőnyegszövök. Biztosra veszik, hogy Béren akad 35 ügyes kezű, szorgalmas és szépérzékű vállalkozó. Gyerekes édesanyáknak, fiatal lányoknak különösen előnyös az otthoni munka, de perzsszőnyeggel az ország más vidékén férfiak is megtalálják számításukat. Dúca Erzsébet, a pásztói telep vezetője elmondta, hogy a gépparkot kicserélték, korszerűbb, gyorsabb varrógépeket kaptak, a bőrdíszműüzembe is új gépeket terveznek. Az idén is felvettek 15— 20 általános iskolát végzett fiatal lányt, az ügyesebbek és a szorgalmasabbak hamar belejönnek a munkába és ennek megfelelően a keresetükkel is elégedettek. Az árut helyben minősítik, a bedolgozók hozzák a készárut és megkapják az újabb anyagot. A vezérigazgató véleménye szerint Pásztó, Buják és Bér lakói szorgalmasak, szeretik a szépet és a népművészethez jó hajlamuk van, a tapasztalatok azt mutatják, hogy az egyszerű konfekciónál többre képesek. Ezért nyugatnémet és francia megrendelőkkel tárgyal a vállalat, hogy hosz- szabb távú szerződést kössenek és gépeket hozzanak az országba. Lehetőség nyílik arra is, hogy 1973 végére a munkavállalók 20 százaléka szakmunkás-képesítést szerezzen. Ez a dolgozók és a vállalat közös érdeke, ezért a szakma megszerzéséhez minden segítséget megadnak. I NÓGRÁD- 1972. szeptember 17., vasárnap í>
