Nógrád. 1972. augusztus (28. évfolyam. 179-205. szám)
1972-08-02 / 180. szám
Teljesen leromboltak a hálósok egy újabb gátrendszert Hadijelenfiós a népi erők oiiensíváiárói Az amerikai légi kalózok öt napon át rendszeresen bombázták Haiphongot, a VDK második legnagyobb városát. Miután az amerikai kalózok teljesen elpusztították Vinht, Nam Dinht, Hong Gait és a VDK több városát és községét, most láthatóan az a céljuk, hogy Haiphongot is a föld színével tegyék egyenlővé. Ez a gálád törekvés újabb cáfolata annak az amerikai állításnak, amely szerint a légi kalózok nem bombáznak sűrűn lakott városokat és településeket. Hanoiban kedden közölték, hogy az amerikai légi kötelékek szombaton délután fél kettőkor Thai Binh tartományban teljesen lerombolták a Lan völgyzáró gát- és zsiliprendszerét. Az előre megfontolt, szándékos bombatámadás 36 órával azután törMoezkvában kedden véget ért a szovjet—amerikai kereskedelmi közös bizottság első ülésszaka. A hivatalos közlemény szerint a tárgyalások hatékony, konstruktív jellegűek és előmozdították a megvitatott kérdésekkel kapcsolatos álláspontok kölcsönös tisztázását és egymáshoz való közelítését. Az ülésszak július 20-án kezdődött és Nyikolaj Patoli- csev szovjet külkereskedelmi miniszter elnöklete alatt folyt le. Az amerikai delegációt Peter Peterson, az Egyesült Államok kereskedelemügyi minisztere vezette. Hétfőn Leonyid Brezsnyev az SZKP központi bizottságának főtitkára a Krímen fogadta Petersont. A két küldöttség megvitatta (Folytatás az 1. oldalról) meg az egy évvel korábbit. (A lakbérhozzájárulás a múlt év közepétől lépett érvénybe,' a lakbér felemelésének ellen- súlyozására.) A takarékbetétállomány június 30-án 52,8 milliárd forint volt, 4,4 milliárd forinttal több mint az év elején. A kiskereskedelmi forgalom — folyó árakon számítva — 7 százalékkal volt nagyobb mint egy évvel ezelőtt. Ezen belül a ruházati termékek eladása a múlt évinél nagyobb mértékben (7 százalékkal), a vegyes iparcikkeké a korábbi évekhez képest lassuló ütemben (5 százalékkal) emelkedett. Az élelmiszerek és élvezeti cikkek eladása továbbra is számottevően (8 százalékkal) nőtt. A kiskereskedelem átlagos árszínvonala magasabb volt a tavaly első félévinél. A kiskereskedelmi forgalom jelentős hányadát képező bolti élelmiszerek árszintje (idényáras cikkek és élvezeti cikkek nélkül) lényegében nem változott. Az idényáras cikkek a boltokban 8,6 százalékkal, a tént, hogy Nixon kijelentette: nincs szándékában a gátak és vízügyi létesítmények lerombolása. A Lan völgyzáró gát tíz évvel ezelőtt épült, mintegy másfél millió dong beruházással, s tízezrek milliónyi munkanapjával. Rendeltetése az volt, hogy dagály idején megakadályozza a sós tengervíz behatolását a mélyföldekre — egyben felfogta a folyóvizet. A völgyzáró gát és zsiliprendszere 48 ezer hektár földet védett a tengertől, s látott el éltető folyóvízzel. A gátrendszert korábban már három alkalommal bombázták, de a lakosság hősies erőfeszítéssel mindannyiszor helyreállította. Szombaton délután a távirányítású mágneses bombák és rakéták pontosan eltalálták a gátrendszer zsilipéit, gépészeti berendezéseit, s helyreállításuk most már lehetetlen. A a szovjet—amerikai kereskedelmi megállapodás megkötésével kapcsolatos kérdéseket, beleértve a legnagyobb kedvezménynyújtás rendszerét, valamint a kersekedelmi tevékenység lehetőségeinek biztosítását. A felek véleményt cseréltek az ipartervezésben való szovjet—amerikai részvételről és a kölcsönös hitel- nyújtásról, továbbá a kölcsönbérleti szerződésekkel kapcsolatos számlák rendezéséről, a tengeri szállításokról és még néhány más kérdésről. A közös bizottság felállításáról a szovjet vezetők és Nixon elnök — mint ismeretes — az elnök májusi moszkvai látogatása idején állapodtak meg. A bizottság második ülésszakát még az idén Washingtonban tartják. (MTI) fél évéről piacokon 9,4 százalékkal vol tak drágábbak mint a múlt év első hat hónapjában. Az élvezeti cikkek közül a szeszes italok ára emelkedett jelentőseb-, ben. A vendéglátás árszintje 6,5 százalékkal, a ruházati cikkeké 2,9 százalékkal, a vegyes iparcikkeké 2,6 százalékkal volt magasabb az egy évvel azelőttinél. Az árszínvonal emelkedése a tervezett kereteken belül maradt. Beruházásokra fél év alatt 40,7 milliárd forintot fordítottunk, folyó árakon számítva 12 százalékkal többet mint tavaly ilyenkor. A beruházott összeg az I. negyedévben jelentősebben, a II. negyedévben alig haladta meg az egy évvel korábbi szintet. A központi döntésű beruházások összege a fél év folyamán nőtt, a vállalati beruházásoké lényegében azonos volt a tavalyival. A behozatal — folyó árakon számítva — 6 százalékkal kevesebb, a kivitel 22 százalékkal több volt mint egy évvel azelőtt, a külkereskedelmi egyenleg számottevően javult. (MTI) tudatos gaztett annál Is inkább nyilvánvaló és letagadhatatlan, mert a zsiliprendszer közelében sem vasút, sem közút, nem húzódik, de még raktárak, vagy üzemi épületek sincsenek. Ugyancsak szombaton bombázták le Thanh Hoa tartományban a Ngoc Quang völgyzáró gátat, is a Csu folyó gátjainak hosszú szakaszaival együtt. ★ Kedden közzétették Hanoiban a .Felszabadítás hírügynökség közleményében a felszabadító erők főparancsnokságának hadijelentését a négy hónap óta tartó offenzíva eredményeiről. A hadijelentés szerint a felszabadító erők négy hónap alatt megsemmisítették az ellenség hat hadosztályát, 30 ezredét, 155 gyalogos zászló- alját, 10 gépesített ezredét és 20 tüzérosztályát. Harcképtelenné tették az ellenség 220 ezer katonáját és tisztjét, közülük húszezret ejtettek fogságba, sok amerikai tiszttel együtt. A harcokban mégsemmisült az ellenség 5400 katonai gépjárműve, köztük 1800 tank és páncélos. 105—107 milliméteres lövegekből 1200 semmisült meg, illetve került a felszabadító erők kezére. Ezenkívül az ellenség 35 000 különböző fegyvert vesztett. A harcokban lelőttek 1300 repülőgépet és helikoptert, elsüllyesztettek, illetve felgyújtottak sok hadihajót és motorost. A felszabadító erők az ellenség 265 üzemanyag- és hadianyagraktárát semmisítették meg, felrobbantottak 250 hidat, 56 erődítményt, egy hadikikötőt é6 nyolc katonai repülőteret. A harcok eredményeként felszabadult Dél-Vietnamnak mintegy kétmillió lakost számláló területe. A hanoi lapok keddi számukban egész oldalas térképekkel illusztrálva közük a dél-vietnami hadijelentést. (MTI) Amikor Anvar Szadat, az EAK elnöke az Arab Szocialista Unió Központi Bizottságának legutóbbi ülésén bejelentette a szovjet tanácsadókkal kapcsolatos intézkedéseket, bizonyos hazai és külföldi körök kárörömmel vegyes elégedettségüknek adtak hangot. Arra számítottak, hogy az elnök a következőkben hatat fordít a szovjet—egyiptomi barátsági szerződésben rögzített elveknek, s a politikát inkább nyugati orientációjúvá formálja át. éz eltelt napok azonban már megmutatták: sem a beüti jobboldali erők, sem pedig a teljes szakításra spekuláló nyugati imperialista körök számítása nem vált be: a szovjet tanácsadók egy része ugyan elhagyta Egyiptomot, ez azonban nem változtatott a két ország együttműködésén Nálunk is tapasztalhatók voltak olyan hangok, amelyek úgy vélték: Szadat intézkedése ellentmond korábbi szavainak és tetteinek. Főként olyanok hangoztatták ezt, akik a szovjet—egyiptomi együttműködést az izraeli —amerikai kapcsolatok mértékével mérték. Márpedig ez a mérce csalóé, mivel két különböző dologról van szó. Amíg Washington minden eszközzel támogatta az izraeli agresszort, addig a Szovjetunió csak azt az anyagi és erkölcsi segítséget nyújtotta és nyújtja Egyiptomnak, amit Nasszer elnök, majd az őt követő Anvar Szadat az ezer- kilencszázhatvanhét júniusi háború következményeinek felszámolásához, az ország katonai és gazdasági stabilitásához kért. Tagadhatatlan, hogy volt ebben fegyver is, a nagyobb hányadot azonban az a támogatás képezte, amit a Szovjetunió és a szociaüsta országok Egyiptom gazdasági 2 NÖGRÁD - 1972. augusztus 2„ szerda Szadat és Kadhafi megbeszélései ' X líbiai Benghaziban kedden délelőtt ismét találkozott Moammer Kadhafi líbiai és Anvar Szadat egyiptomi elnök. A két államfő megbeszélésére Aziz Szidki egyiptomi miniszterelnök vezetésével Ben- ghaziba érkezett egy magas ■ rangú egyiptomi politikusokból álló küldöttség. A keddi találkozón a felek a két állam teljes egyesülésének lehetőségeit vizsgálták meg. A hétfői, első találkozót a Tripoli Rádió eredményesnek és pozitívnak minősítette. (MTI) Szovjet—amerikai kereskedelmi tárgyalások Második ülésszak Washingtonban ■Seleulés a népgazdaság idei első Helsinkiben folytatódtak a tanácskozások az NDK és Finnország között a diplomáciai kapcsolatok felvételéről Az ideiglenesek átmentik magukat a jövőre Nagy brit nyomás Írország kormányára A brit hadsereg és a helyi rendőrség alakulatai együtt járják a belfasti és london- derry katoükus gettóit, amelyeknek barikádrendszerét előző nap a földbe taposták a páncélosok. A „Söfőr”-akció — ez volt a hajnali támadás fedőneve — katonai szempontból kisebb megrázkódtatásokat hozott, mint gondolták volna. Egy angol tiszt szavaival: „Ügy éreztük magunkat, mint aki a sötét lépcsőházban még egy lépcsőfokot vár, de csak a levegőbe lép”, Belfastban keddre virradóra csak hatszor, Londonderryben — ez viszonylag elhanyagolható szám — hússzor robbant ki lövöldözés. Reggel mindkét városban kinyitottak a boltok. A házkutatások, a helyi katolikus lakosság legnagyobb elkeseredésére, tovább folynak. A „Söfőr-akció” óta azonban csak negyven embert fogtak el, keddre virradóra például csupán hat gyanúsítottat tartóztattak le, és már nyoma sincs azoknak a „fegyverarzenáloknak”, amelyekről a katonai szervek korábban beszéltek. Belfastban például fél tucat kézifegyver került elő. Ez nyilvánvalóvá teszi, hogy az IRA ideiglenes szárnyának gerillái átmentették magukat a jövőre. Az ideiglenesek, akik a július 21-i véres péntekkel lehetővé tették az angol kormánynak a beavatkozást ebben a katonai formában, kijelentették, hogy „átmenetileg” vonultak csak vissza. A „provók” egyik hivatalos szóvivője szerint „a harc tovább folyik, a gerillaharc megszokott módszereivel”. Sean Macs-tlofain, az „ideiglenesek” úgynevezett vezérkari főnöke azt állította, hogy emberei ,,a polgári lakosság kímélése” végett tanúsítottak kevés ellenállást. (Nem beszélt azonban a gerillaháború „megszokott” módszereiről, amelyek emberek százait tépték darabokra, vagy nyomorították meg egy életre.) Az IRA-nak ez a szárnya egyébként tagadta, hogy köze lett volna a hétfői bombamerényietekhez, amelyek Londonderry közelében megölték egy falu hat polgárát és megsebesítettek még 30 embert. Az IRA másik szárnya, a Cathal Goulding vezette hivatalos szervezet, valószínűleg hamarosan nyilatkozik további tervéről, a „hivatalosak” eddig tűzszünetet tartottak. A jövőben sok függ majd attól, hogyan foglal állást Jack Lynch dublini kormánya. Londonban feltételezik, hogy a brit kabinet nagy nyomást gyakorol Írországra, hogy ezekben a kritikus hetekben szigorítsa meg az északír határ őrizetét. A brit katonai szervek attól félnek, hogy a gerillák a már nem létező „nogo” (ne lépj be) övezetek védelmét az államhatár védelmével cserélik fel, és valamilyen határháborút kezdenek. A számítás potenciáljának megerősítéséhez nyújtottak. Több mint öt éve tudjuk: a közel-ikeleti helyzet, a konfliktus ténye magában hordozza egy nagyobb konfrontáció veszélyét. Magyarán szólva: ha a Szovjetunió Egyiptom számára ugyanolyan eszközöket ad, amilyet Washington nyújt Tel Aviv- nak, fennáll a két nagyhatalom közötti összeütközés veszélye. Emellett moszkvai hivatalos körökben mindig is hangoztatták: a közel-kelet: rendezés az egész világbéke szempontjából fontos, ám a megoldás módozatait a szembenálló feleknek kell megKe- resniök. Vagyis: Egyiptomnak és közvetlen szomszédainak, a vele együtt harcoló arab országoknak kell megkeresniük a leginkább megfelelő utat az elfoglalt területek felszabadítására, a konfliktus Ilyen, vagy olyan rendezésére. Ahhoz azonban, hogy ez valósággá is váljék, szükség van az egész arab nemzet egysegére. Egyiptom belpolitikai helyzete meglehetősen heterogén képet mutatott. Azok az erő»:, amelyek a fiatal tisztek forradalma Idején még progresz- sziv szerepet játszottak, bizonyos mértékben a jobboldal táborába csúsztak át. Nasszer elnök halála után különösen élesen rajzolódtak fel az erővonalak: az első forradalmi tanács néhány volt tagja mar akkor hangoztatta azt a fajta semlegességet, amit nacionalista beállítottságuk motivált. Tulajdonképpen tartalmatlan ez, mert az afajta pánarab föderáció megvalósítása, amit a semlegesség alatt értenek, nem vált be napjainkban még szinte elképzelhetetlen. Amikor Sza- datot elnökké választották, ugyancsak előtérbe léptek a jobboldali színezetű elemek, s követelték: az újdonsült elnök változtatás nélkül áüítsa vissza az 1952-es forradalmi tanácsot. Emögött viszont az a kívánalom rejlett, hogy az EAK külpolitikáját elsősorban nyugati irányba fordítsák. A külső erők számára különösen kedvező volt ez a kissé bizonytalan végkimenettel kecsegtető taktikázás. Az Egyesült Államok azt remélte, hogy a korábbinál instabilabb körülmények között Szadat majd reprodukálja az 1967 júniusa előtti helyzetet, vagyis felveszi a diplomáciai kapcsolatokat Washingtonnal. Nos, a számítás eddig nem vált be, s a jelek szerint nem is fog beválni. Erre utal Szadat elnöknek az a Kijelentése, amely szerint az egyiptomi—amerikai diplomáciai kapcsolatok felújítására mindaddig éretlen az idő, amíg Washington nem szünteti meg az izraeü ag- resszor támogatását. Amikor egy-egy esemény kapcsán fokozottabban előtérbe kerül a közel-keleti helyzet elemzése, szinte önkéntelenül adódik minden esetben a kérdés: fellángol-e az újabb háború, vagy a felek végül is megtalálják a békés megoldást, a politikai rendezést. Mind Kairóban, mind pedig Tel Avlvban gyakran hangoztatják: amit eddig tettek az még kevés, s ami alatt azt értik, hogy az izraeli fél továbbra Is kitart korábbi álláspontja, a megszállt arab területek végleges bekebelezése meüett, Egyiptom viszont nem áll el e területek felszabadításának szándékától. Véleményünk szerint a kérdést jobbra vagy balra az dönti el, felülkerekedik-e a józanság. Ha nem, akkor a mai körülmények között elképzelhető az újabb összecsapás. Azok a diplomáciai erőfeszítések, amelyeket több ország vezető politikusai kifejtenek, s az ENSZ főtitkára is támogat, a béke irányába mutatnak. Más vonatkozásban viszont azt is elmondhatjuk, hogy a BT 1967 novemberi határozata alapján történő rendezésnek éppen akkora az esélye, mint az újabb fegyveres konfüktusnak. És végül: hogyan alakul 9 jövőben a szovjet—egyiptomi együttműködés. Szakadás nem következett be, sőt még csak törés sem. A két ország közötti barátsági szerződés továbbra is érvényben van, s ez meghatározza viszonyukat. A Szovjetunió minden esetben tartotta és tartja magát a nemzetközi jogilag elismert szerződésekhez, emellett segítséget nyújt azoknak az országoknak, amelyek a nemzetközi imperializmus ellen harcolnak. A közel-keleti konfliktus során Izrael az agresszív imperializmus megtestesítője. Érthető tehát, ha a szovjet kormány nem vonja meg a támogatást Egyiptomtól és a haladó berendezkedésű arab országoktól. A kérdés azonban ‘továbbra is az marad, hogy a hatékony segítség' mellett mit tesznek majd maguk az arab országok a közel-keleti béke megteremtése érdekében. Mert ennek eldöntése kizárólag rájuk tartozik. Szolnoki István A
