Nógrád. 1972. augusztus (28. évfolyam. 179-205. szám)

1972-08-11 / 188. szám

mai Hsovjet plakátindvénset Baku és Moszkva hírnökei A Magyar Képzőművészek Szövetségének meghívására érkezett hazánkba két szov­jet festőművész, Narlskin Vjacseszláv és Babajev Ra- ízim. Képzőművész vendége­ink Budapesten öt napot töl­tenek, augusztus 4-től 23-ig pedig Salgótarjánban ismer­kednek a város és Nógrád megye életével, a tájakkal és az emberekkel. Itt-tartózko- aásukra csereegyezmény ke­retében került sor, haza­térve itteni élményeikből, szü­letendő műveikből kiállítást rendeznek. A magyar képző­művészek háromtagú cso­portja — köztük a Salgótar­jánban élő Lóránt János, Munkácsy-díjas festőművész — szeptember 1-én indul a Szovjetunióba, egyhó­napos tanulmányútra. Képző­művész vendégeink Salgótar­jánban gyárakkal, üzemekkel, termelőszövetkezetekkel itt élő képzőművészekkel, a kul­turális élet vezetőivel, mun­kásaival ismerkednek. A mai napon szerkesztőségünkbe lá­togatnak el. Balassagyarmat­ra, Miskolcra, Tokajba is el­utaznak. Salgótarjánban, a megyei József Attila Művelődési Köz­pont üvegcsarnokában Mai szovjet plakátművészet cím­mel ma délután négy órakor kiállítás nyílik. Ezt Vjacsesz­láv Nariskin, a magyarorszá­gi tanulmányúton tartózkodó művészdelegáció tagja nyitja meg, délután négy órakor. ★ Találkoztunk a művészek­kel. Babajev Raszim festő­művész Bakuból érkezett. A moszkvai Szurikov Állami Művészeti Akadémiát 1955- ben fejezte be, utána vissza­tért Bakuba, ahol korábbi életét is töltötte. Egyéni tár­lata még nem volt. Műveivel szerepelt a köztársasági kiál­„Nagyon sajnálom" A 80 éves angol író, Cecil Roberts, akinek művei több mint 21 millió példányban keltek el, röviddel ezelőtt be­tért egy könyvkereskedésbe és meg akarta venni egyik mű­vét. A hosszú hajú eladó nem találta a könyvet a raktárban és sajnálkozva így szólt az idős úrhoz: „Nagyon sajnálom, de ezt a művet az író halála éta .nem jelentették meg új kiadásban." lltásokon, s számos külföldi or­szágban, Angliában, Dániá­ban, Olaszországban s Ma­gyarországon többször is gra­fikákkal, festményekkel. Baku képzeletünkben szin­te azonos az olajjal, a gigan­tikus kutak erdejével, a küz­dő, dolgozó emberrel. Azer­bajdzsán a hegyeket, folyó­kat, a változatos tájakat is magában foglalja embereivel, művészetével, napfényével. A Szovjetunió képzőművészeti életében ezt a köztársaságot elsősorban festőiről, festésze­téről emlegetik. Az ipari té­ma, az olajipar a képzőmű­vészetben is jelenlévő, s szin­te meghatározó jelentőségű. — Hogyan vélekedik erről Babajev Raszim, s mi a mű­vészi hitvallása? — Valóban így van. AVni pedig a líérdés személyesebb részét illeti, röviden azt mondhatnám, művészetemben mind teljesebben szeretném feltárni az engem körülvevő életet, az emberekkel való találkozás élményeit. Persze, nagyon nehéz erről egy mű­vésznek beszélni, hiszen egyik nagy orosz festőnk is mond­ta: nézd meg a festőművész képeit, megismered az em­bert. ★ Nariskin Vjacseszláv fes­tőművész Moszkvából érke­zett. Tanulmányaiban hét év kihagyás volt, a Honvédő Há­ború szakította meg tanulmá­nyait. Végigharcolta a finn, a japán háborút, a Honvédő Háború idején Magyarorszá­gon is harcolt. — Budapesttől délre had­testünk nehéz megpróbálta­tást élt át 1945 februárjában, márciusában, a tizennegyedik német páncélosdandár tá­madását vertük vissza. A háború befejezése után a Szurikov Akadémiát 1953- ban féjezte be. — Mivel foglalkozik jelen­leg? — Moszkvában élek, s mun­kásságomban a plakátművé­szet is igen jelentős szerepet kap. Elsősorban politikai té­májú plakátokat készítek. S a monumentális festészetet művelem, több moszkvai köz­épület belső terét díszíti mun­kám. \ — Véleménye szerint, me­lyek a korszerű plakát is­mérvei ? — A plakátművészet min­denekelőtt agitációs jellegű. Azonban úgy vélem, hogy művészi érték és hatás nél­kül a jó gondolat sem le­het igazán jó a plakáton. A kettőnek együtt kell járnia, a jó mondanivalónak s a korszerű művészi formának. Egyébként, a művészet álta­lában nevelő jellegű. Minden művésznek kötelessége, hogv a szép szere tétét, az eszté­tikai érzékenységet fejlessze az emberekben. Minden em­berben. Tóth Elemér Kánikulai népszerűség — Kaphatnék egy autogramot? (Takács Imre karikatúrája) bzínházi bérletakció Ismét négy színház, a szol­noki Szigligeti Színház, a debreceni Csokonai Színház, a miskolci Nemzeti Színház és az Állami Déryné Színház biztosítja Salgótarjánban, a megyei művelődési központ­ban az új idény műsorát. A négy színház összesen 19 be­mutatót, tart, amelyekre a művelődési központ hat kü­lönféle bérletet hirdet. Egy- egy bérlet kilenc, tíz vagy tizenegy előadásra szól. A bérletakció iránt — noha csak szeptember 1-én kezdődik meg a bérletek árusítása — máris nagy érdeklődés nyilvánult meg, sokan jelentkeznek a kö­zönségszervezőknél, vagy a megyei művelődési központ­ban. Egyébként a bérletek szep­tember 1-től az iskolákban, a közönségszervezőknél, vagy a megyei művelődési központ pénztáránál válthatók. Nincs és nincs A megyei tanács épülete előtt, a buszmegállóban van egy impozáns újságárus pavi­lon. Nagyon kell ennek a vá­rosrésznek egy „sajtóközpont”, ahol a környékbeliek, a busz­ra várók megvásárolhatják új­ságjaikat. Reggel, délben, esetleg délután. Ez a pavilon viszont hó­napok óta újságot alig, in­kább bosszúságot kínál. A legváltozatosabb időpontok­ban léphet elé az ember: zárva van. Zárva negyed ki­lenckor, tíz órakor, délután kettőkor. S. ha nyitva van? Magyar Hírlap! Elfogyott. Sport! Már nincs. Tíz órakor. Elet és Irodalom! Az ide nem jár. Felsétál az ember a Na­rancs Szálló előtti pavilonhoz, mert ott mindig minden kap­ható. S hozzá még udvarias, előzékeny hangot is hall a vevő. A vásártéri pavilonból csak visszamorognak. Nin­csen. Vajon kinek jó mindez? Az újságolvasó bosszankodik, a posta alighanem károsodik. Hónapok óta. S vajon meddig? <ei) Fesztivál a Balaton partján Hagyomány őrzési díjat kapott a kisterenyei népi együttes Szerény reményekkel uta­zott el Balatonra a kisterenyei ÁFÉSZ és gimnázium har­mincöt tagú néptánccsoportja, Almásy Ferencné Szocialista Kultúráért jelvénnyel kitünte­tett művészeti vezetővel és a balassagyarmati Baranyi Já­nos népi zenekarával, ahol Keszthelyen és Balatonlellén a szövetkezeti néptáncosok IV. országos találkozójának meg­rendezésére került sor. A fesztiválon másodízben hirdették meg a menettánc" versenyt, ami színpompájában csodálatosan szép. tartalmában pedig igen gazdag vol. Hu­szonhárom néptánccsoport 800 szereplővel mutatta be művé­szi szinten a hágyomány- őrző néptáncok, népi játékok sokaságát. A táncosok között ott voltak a délszláv, német, szlovák községek táncosai is. Egy görög együttes vendég- szereplése tette még színeseb­bé tartalmasabbá az amúgy is igen színvonalas versenyt. Mindkét helyen a SZÖVOSZ, a KISZ kb és a Népművelési Intézet szakemberei bírálták el a produkciók színvonalát, mind a menettánc. mind a hagyományt őrző néptáncok, népi játékok kategóriájába. A csoportok előadása lelkiisme­retes felkészülésről tett tanú- bizonyságot. Balatonföldváron a menet­táncot a szabadtéri színpadon ,,díszünnepség” követte. Az elnökségben helyet foglalt dr. Molnár Frigyes, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Szövetkezetek Országos Sző. vétségének elnöke, dr. Kovács Sándor, a SZÖVOSZ elnök- helyettese, valamint a Bolgár Szövetkezeti Szövetség elnöke és Vásárhelyi László, a Nép­művelési Intézet munkatársa Is. Dr. Kovács Sándor ünnepi beszédében többek között el­mondotta. hogy a fogyasztási szövetkezetek széles körű mű­vészeti munkájuk révén haté­konyan segíthetik az MSZMP X' kongresszusán elhangzott útmutatás valóra váltását, mely szerint a művelődés váljon tömegméretűvé. Vásárhelyi László köszöne­tét fejezte ki a rendező me­gyéknek, szövetkezeti szervek, nek és a tánccsoportok veze­tőinek, táncosainak, részben a nagyszerű rendezésért, rész­ben azért a fegyelmezett ma­gatartásért, amely végigkísér­te a fesztivált. Ezek után eredményhirdetés, a tárgyjutalmak és a találko­zót illusztráló plakettek át­adására került sor. A menettánc helyezettjei: Debrecen. Tótkomlós. Eszter­gom, Kapuvár, Cigánd és a Beloiannisz együttes. Ezenkí­vül az ötletes és szép menet- láncért Veszprém megye kü- löndíját kapta Sárospatak és Zalaszentgrót. A sok éven keresztül meg­tartott szilárd színvonalért, az elért eredmények megszilárdí­tásáért hagyományőrzési díj­ban részesült: Kapuvár, Kis- terenye, Hajós és Szekszárd. A kitüntetett csoportok a gálaesten is felléptek. A kisterenyei csoport Gyap­jas: Rimóci csárdását adta elő. A zsűri szakmai értékelé­se: „Az együttes ismételten nagy erővel mutatkozott be. Finoman és megnyerőén adta elő a produkciót. Igazán ma­gas színvonal és tudás jellem­zi munkájukat.” A közönség nagyra értékeli a népművészeti hagyományo­kat. Ez megnyilvánult abban is. hogy egy-egy közismert népdalt vagy lakodalmas­részletet a zenével, a tánco­sokkal együtt énekelt. Lefler Mihályné Japán népi együttes érkezik Az idén először szerepel Európában japán népi mű­vészegyüttes, mégpedig az olimpia alkalmából mutatko­zik be Münchenben. Mün­chenből hazautaztában a ja­pán népi művészegyüttes Ma­gyarországon is megszakítja útját, itt négy alkalommal lép közönség elé. Szeptember 8-án Salgótarjánban vendég­szerepei, a József Attila Mű­velődési Központ színházter­mében. Az előadás este 7 óra­kor kezdődik. Mint értesül­tünk, máris nagy iránta az érdeklődés. SZUTS DENES: Öngyilkosság? v4 Kaszinó utcában 29. Szász elgondolkozva haladt el a porta mellett. Töprengve keresett egy olyan helyet, ahol egyedül lehet. Á tenger... Miért mondta Éva: a tengerre gondolj Dá­niel?!... Elindult a kikötő fe­lé. Fejének jólesett a hűvös szél, karjába, vállába friss erő költözött. Az éttermi terasz mellett elhaladva Szász vas­kos betonoszlopot fedezett fel, rajta plakátokat. Szórakozot­tan sétált odáig. Egy befeje­ződött grafikai kiállításról, a Zágrábi Szimfonikusok hang­versenyéről tudósítottak • a nagybetűs címek. Coriolanus nyitány — olvasta Szász, s mindjárt dúdolni kezdte: Tá- tá-tá, majd fejét felvetve visszanézett a szálloda bejára­ta felé. Először csak az ajtón kiset­tenkedő alak tömege, eztán a mozdulatai vonták magukra figyelmét. Ismerősnek tűnt. Elhúzódott az oszlop mellé. Ösztönösen deketívet játszott: — nicsak, Alfred Flessburger. Hová igyekszik ilyenkor? Hir­telen támadt türelmetlenség­gel indult a férfi után. Fless­burger a kikötő felé sietett.. Nem nézett hátra,' eszébe sem jutott, hogy követhetik. En­nek ellenére, ha Szász a lámpák hatókörébe került, összerezzent, hátha Flessbur­ger észreveszi, Flessburger le­tért a sétaútról. A part köz­vetlen közelében, a beton mellvéd alatt haladt. A kikötő csendes és kihalt volt, csak az őrtorony végé­ben pislogtak a piros jelző­lámpák A szél a halászbár­kák vitorláit gyűrögette, olyan suhogással, mintha óriási le­pedőket hajtogatott volna va­laki össze. A tenger locsogott, verdeste a part köveit. Flessburger még sietősebbre fogta lépteit, és a csónakjá­hoz vezető úton az utolsó mé­tereket már futva tette meg. Zseblámpájának fénycsóvája ide-oda villant. Szász a móló túlsó oldalán tizenöt—húsz méterre közelítette meg a csónakban lázasan kutató Flessburgert. Igyekezett min­den mozdulatát nyomon kö­vetni, de csak azt látta, hogy Flessburger a motorház fede­lét leszedi és abból valamit kiemel. Utána a fedelet visz- szateszi, a csónak ponyváját felületesen vi6szahajtja és máris távozik. Szász először arra gondolt, feltartóztatja. Eléje áll és megkérdezi, mi történt este, és mi a célja a feleségével, de gyorsan rájött, hogy a férfi kinevetné. Szász megvárta, amíg Flessburger léptei elhal­tak a betonon, aztán a motor­csónakhoz ugrott. A ponyvát nem szíjazta le a gyógysze­rész, könnyen engedett. Szász a motorház vastag lemezborí­tóját babrálta, de kézi lámpa hiányában nehezen boldogult vele. Ötször—hatszor is felvil­lantotta öngyújtóját, mire a nyitottan hagyott vöröskeresz­tes dobozt megtalálta. Átvizs­gálta a doboz tartalmát. Kö­tözőpólyákat, sebhintőporo­kat, kenőcsöket, a szokásos gyógyszereket találta benne, És ahogyan ott matatott, hir­telen egy, a doboz aljára hul­lott, felirat nélküli ampul­lára bukkant. Jód lenne vagy valami más?.;: Tovább ke­resgélt, és egy műanyag ta- sakot talált... Szóval ebből vitt valamit magával Fless­burger, de miért éjnek idején és miért pont innen? Ha szokványos gyógyszerre volt szüksége, kapott volna a szál­loda portáján is. Szász min­denesetre az ampullát a zse­bébe süllyesztette. Aztán a többi berendezési tárgyat vette szemügyre. Mi­lyen hatalmas csónak ez. Négy személy nyugodtan el is alhatna benne. A bőrülésekre nézett. A huzatra ital folyha­tott, enyhe szeszszagot árasz­tott. A kormány alatt puha takarók hevertek. Szász nem talált más érdemleges dolgot, visszaindult a szállodába. A bárónő, amikor Alfred Flessburger nevét az ajtón túlról meghallotta, csaknem szívgörcsöt kapott. Korábbi víziói támadtak fel, de most már nem a múlt árnyaival kellett hadakoznia, hanem valóságos, élő személlyel. Az imént még Balátai Jenő arca, alakja bontakozott ki előtte a fürdőszoba párás levegőjéből, és rögtön utána Flessburger hangja... Túlságosan gyors volt a gondolati összekapcso­lódás, túl élénk, kegyetlen és dermesztő. Ennek ellenére bi­zonyos megkönnyebbülést is .érzett. Balátai Jenő halott. Flessburger pedig él, és sze­rencsére ez nem fordítva van. Nagyot sóhajtva nyitott ajtót. — Mi történt Frisch, hogy maga ilyenkor itt? — csontos kezével összefogta a nyakánál fürdőköpenyét, és fürkészőn figyelte a férfi szemét. — Nincs semmi különös, nyugodjék meg! — A kölni gyógyszerész hidegen és nem éppen barátságosan intette le a bárónőt, de aztán gyorsan észbekapott: — A kedves kis unokájával kiránduláson voltunk, és gon­doltam, beugróm önhöz, meg­nézem: javult-e már az álla­pota? — Óh! — a bárónő csak ennyit mondott, s ebben a rö­vid szóban csalódás volt. — C6ak ezért? — Eléggé szokat­lan időpontot választott ma­gának. Már lefeküdni készül­tem. — Rendkívül fontos dolgot kell önnel megbeszélnem. — Flessburger úgy tett, mint aki fél, hogy valaki meghallhatja, mit beszél, és suttogóra fogta a hangját. — Talán... Az idős hölgy a szobába vezette Flessburgert és hely- lyel kínálta. A tíz lépés meg­tétele elég volt neki, hogy visszanyerje lelki egyensú­lyát, és már az eredeti elkép­zelésre tudjon koncentrálni. Frisch, alias Flessburger úgy látszik, meggondolta magát és fizet. A részleteket fogják most megbeszélni. Leült hát ő is az egyik fotelba, és vára­kozóan nézett a férfira. — Megbeszéltem Évával, hogy a kis hajómon átviszem magukat Olaszországba. Én visszajövök, és majd kocsival önökért megyek. Természete­sen addig is a költségekre né­mi pénz... A bárónő azt hitte, boldog­ságában menten felkiált. Ko­rát meghazudtoló ruganyos­sággal ugrott fel ültéből, de aztán kétrét görnyedve eresz­kedett vissza... — Nagyszerű — akarta mondani és ebből csak az lett: — Jaj, a gyom­rom! — Óh, bárónő fájdalmai vannak? Flessburgernek úgy ragyo­gott az arca, mintha várat­lan öröm érte volna.' — Éppen van nálam egy kis csillapítószer. Vegye be, mert nem tudunk tárgyalni.. Minden fájdalom olyan kultú­rálatlan. .. bocsánat... egy pillanat... Flessburger a fürdőszobá­ból pohárral a kezében tért vissza. A pohárban sötét, sár­ga színű, teljesen szagtalan folyadék csillogott. — Köszönöm, ön igazán kedves — Bayer Olga felhaj­totta a pohár tartalmát, utána hevesen összerázkódott. — Mi németek eléggé bírjuk a fára­dalmakat, de... szóval, ami engem illet. Olaszországot jó­nak tartanám, bár nehezen bí­rom a tenger hullámzását, majd meglátjuk... Sajnos, ne­kem annyi mindenen kellett keresztülmennem az utóbbi húsz év alatt... Maguk ott Nyugaton, el sem tudják kép­zelni... Apropó, Frisch úr.. — Kérem, ne hívjon még 4 NŰGRÁD - 1972, augusztus 11-, péntek magunk között sem azon a néven. Az az ember már nem él, halott... — Jó, rendben van, de. i! persze ez a szörnyű kor.. bol­dogult apám Verdunnél tüdő­lövést kapott. 0 mondta min­dig: a fiatal németek elfaj­zottak, nincs bennük erő, hit, lelkesedés. Megtagadják életü­ket, céljaikat... Flessburger felhúzta a sze- möldökét. — Hát miránk aztán igazán nem lehet ezt mondani. De sokan mások bizony... Flessburger az órájára né­zett. Másfél, két óra múlva keid majd elmerevedni. Hu­szonnégy órán belül kell adni a következő adagot, akkor telje­sen megbénul... Beszélni sze­rencsére nem fog tudni, írni sem... aztán meghal... Flessburger izmai megke­ményedtek a székben. Csak semmi érzelgősség. Sajnálhat­ja, mint egy legkevésbé sem ügyetlen, régi munkatársát egy németet, de mégis meg kell halnia. Éppenséggel ele­get is élt. Bezzeg, ha neki nem sikerült volna megsze­rezni Flessburger papírjait?..! A derék Alfred Flessburger, duisburgi gyógyszerész, forog­na a sírjában, ha megtudná ki él a nevével. De szerencsére Flessburger gyógyszertárát, egész család­ját bomba pusztította el, a gyógyszerész a nyugati fron­ton halt meg, s amikor ő a papírjaival megérkezett Ar­gentínából Kölnbe, szívesen vették, hogy gyógyszertárat nyisson. Az igazolás puszta formaság volt, könnyen túle­sett rajta. Aztán lassan meg­melegedve felkereste Ludger Westricket... (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents