Nógrád. 1972. augusztus (28. évfolyam. 179-205. szám)
1972-08-11 / 188. szám
mai Hsovjet plakátindvénset Baku és Moszkva hírnökei A Magyar Képzőművészek Szövetségének meghívására érkezett hazánkba két szovjet festőművész, Narlskin Vjacseszláv és Babajev Ra- ízim. Képzőművész vendégeink Budapesten öt napot töltenek, augusztus 4-től 23-ig pedig Salgótarjánban ismerkednek a város és Nógrád megye életével, a tájakkal és az emberekkel. Itt-tartózko- aásukra csereegyezmény keretében került sor, hazatérve itteni élményeikből, születendő műveikből kiállítást rendeznek. A magyar képzőművészek háromtagú csoportja — köztük a Salgótarjánban élő Lóránt János, Munkácsy-díjas festőművész — szeptember 1-én indul a Szovjetunióba, egyhónapos tanulmányútra. Képzőművész vendégeink Salgótarjánban gyárakkal, üzemekkel, termelőszövetkezetekkel itt élő képzőművészekkel, a kulturális élet vezetőivel, munkásaival ismerkednek. A mai napon szerkesztőségünkbe látogatnak el. Balassagyarmatra, Miskolcra, Tokajba is elutaznak. Salgótarjánban, a megyei József Attila Művelődési Központ üvegcsarnokában Mai szovjet plakátművészet címmel ma délután négy órakor kiállítás nyílik. Ezt Vjacseszláv Nariskin, a magyarországi tanulmányúton tartózkodó művészdelegáció tagja nyitja meg, délután négy órakor. ★ Találkoztunk a művészekkel. Babajev Raszim festőművész Bakuból érkezett. A moszkvai Szurikov Állami Művészeti Akadémiát 1955- ben fejezte be, utána visszatért Bakuba, ahol korábbi életét is töltötte. Egyéni tárlata még nem volt. Műveivel szerepelt a köztársasági kiál„Nagyon sajnálom" A 80 éves angol író, Cecil Roberts, akinek művei több mint 21 millió példányban keltek el, röviddel ezelőtt betért egy könyvkereskedésbe és meg akarta venni egyik művét. A hosszú hajú eladó nem találta a könyvet a raktárban és sajnálkozva így szólt az idős úrhoz: „Nagyon sajnálom, de ezt a művet az író halála éta .nem jelentették meg új kiadásban." lltásokon, s számos külföldi országban, Angliában, Dániában, Olaszországban s Magyarországon többször is grafikákkal, festményekkel. Baku képzeletünkben szinte azonos az olajjal, a gigantikus kutak erdejével, a küzdő, dolgozó emberrel. Azerbajdzsán a hegyeket, folyókat, a változatos tájakat is magában foglalja embereivel, művészetével, napfényével. A Szovjetunió képzőművészeti életében ezt a köztársaságot elsősorban festőiről, festészetéről emlegetik. Az ipari téma, az olajipar a képzőművészetben is jelenlévő, s szinte meghatározó jelentőségű. — Hogyan vélekedik erről Babajev Raszim, s mi a művészi hitvallása? — Valóban így van. AVni pedig a líérdés személyesebb részét illeti, röviden azt mondhatnám, művészetemben mind teljesebben szeretném feltárni az engem körülvevő életet, az emberekkel való találkozás élményeit. Persze, nagyon nehéz erről egy művésznek beszélni, hiszen egyik nagy orosz festőnk is mondta: nézd meg a festőművész képeit, megismered az embert. ★ Nariskin Vjacseszláv festőművész Moszkvából érkezett. Tanulmányaiban hét év kihagyás volt, a Honvédő Háború szakította meg tanulmányait. Végigharcolta a finn, a japán háborút, a Honvédő Háború idején Magyarországon is harcolt. — Budapesttől délre hadtestünk nehéz megpróbáltatást élt át 1945 februárjában, márciusában, a tizennegyedik német páncélosdandár támadását vertük vissza. A háború befejezése után a Szurikov Akadémiát 1953- ban féjezte be. — Mivel foglalkozik jelenleg? — Moszkvában élek, s munkásságomban a plakátművészet is igen jelentős szerepet kap. Elsősorban politikai témájú plakátokat készítek. S a monumentális festészetet művelem, több moszkvai középület belső terét díszíti munkám. \ — Véleménye szerint, melyek a korszerű plakát ismérvei ? — A plakátművészet mindenekelőtt agitációs jellegű. Azonban úgy vélem, hogy művészi érték és hatás nélkül a jó gondolat sem lehet igazán jó a plakáton. A kettőnek együtt kell járnia, a jó mondanivalónak s a korszerű művészi formának. Egyébként, a művészet általában nevelő jellegű. Minden művésznek kötelessége, hogv a szép szere tétét, az esztétikai érzékenységet fejlessze az emberekben. Minden emberben. Tóth Elemér Kánikulai népszerűség — Kaphatnék egy autogramot? (Takács Imre karikatúrája) bzínházi bérletakció Ismét négy színház, a szolnoki Szigligeti Színház, a debreceni Csokonai Színház, a miskolci Nemzeti Színház és az Állami Déryné Színház biztosítja Salgótarjánban, a megyei művelődési központban az új idény műsorát. A négy színház összesen 19 bemutatót, tart, amelyekre a művelődési központ hat különféle bérletet hirdet. Egy- egy bérlet kilenc, tíz vagy tizenegy előadásra szól. A bérletakció iránt — noha csak szeptember 1-én kezdődik meg a bérletek árusítása — máris nagy érdeklődés nyilvánult meg, sokan jelentkeznek a közönségszervezőknél, vagy a megyei művelődési központban. Egyébként a bérletek szeptember 1-től az iskolákban, a közönségszervezőknél, vagy a megyei művelődési központ pénztáránál válthatók. Nincs és nincs A megyei tanács épülete előtt, a buszmegállóban van egy impozáns újságárus pavilon. Nagyon kell ennek a városrésznek egy „sajtóközpont”, ahol a környékbeliek, a buszra várók megvásárolhatják újságjaikat. Reggel, délben, esetleg délután. Ez a pavilon viszont hónapok óta újságot alig, inkább bosszúságot kínál. A legváltozatosabb időpontokban léphet elé az ember: zárva van. Zárva negyed kilenckor, tíz órakor, délután kettőkor. S. ha nyitva van? Magyar Hírlap! Elfogyott. Sport! Már nincs. Tíz órakor. Elet és Irodalom! Az ide nem jár. Felsétál az ember a Narancs Szálló előtti pavilonhoz, mert ott mindig minden kapható. S hozzá még udvarias, előzékeny hangot is hall a vevő. A vásártéri pavilonból csak visszamorognak. Nincsen. Vajon kinek jó mindez? Az újságolvasó bosszankodik, a posta alighanem károsodik. Hónapok óta. S vajon meddig? <ei) Fesztivál a Balaton partján Hagyomány őrzési díjat kapott a kisterenyei népi együttes Szerény reményekkel utazott el Balatonra a kisterenyei ÁFÉSZ és gimnázium harmincöt tagú néptánccsoportja, Almásy Ferencné Szocialista Kultúráért jelvénnyel kitüntetett művészeti vezetővel és a balassagyarmati Baranyi János népi zenekarával, ahol Keszthelyen és Balatonlellén a szövetkezeti néptáncosok IV. országos találkozójának megrendezésére került sor. A fesztiválon másodízben hirdették meg a menettánc" versenyt, ami színpompájában csodálatosan szép. tartalmában pedig igen gazdag vol. Huszonhárom néptánccsoport 800 szereplővel mutatta be művészi szinten a hágyomány- őrző néptáncok, népi játékok sokaságát. A táncosok között ott voltak a délszláv, német, szlovák községek táncosai is. Egy görög együttes vendég- szereplése tette még színesebbé tartalmasabbá az amúgy is igen színvonalas versenyt. Mindkét helyen a SZÖVOSZ, a KISZ kb és a Népművelési Intézet szakemberei bírálták el a produkciók színvonalát, mind a menettánc. mind a hagyományt őrző néptáncok, népi játékok kategóriájába. A csoportok előadása lelkiismeretes felkészülésről tett tanú- bizonyságot. Balatonföldváron a menettáncot a szabadtéri színpadon ,,díszünnepség” követte. Az elnökségben helyet foglalt dr. Molnár Frigyes, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Szövetkezetek Országos Sző. vétségének elnöke, dr. Kovács Sándor, a SZÖVOSZ elnök- helyettese, valamint a Bolgár Szövetkezeti Szövetség elnöke és Vásárhelyi László, a Népművelési Intézet munkatársa Is. Dr. Kovács Sándor ünnepi beszédében többek között elmondotta. hogy a fogyasztási szövetkezetek széles körű művészeti munkájuk révén hatékonyan segíthetik az MSZMP X' kongresszusán elhangzott útmutatás valóra váltását, mely szerint a művelődés váljon tömegméretűvé. Vásárhelyi László köszönetét fejezte ki a rendező megyéknek, szövetkezeti szervek, nek és a tánccsoportok vezetőinek, táncosainak, részben a nagyszerű rendezésért, részben azért a fegyelmezett magatartásért, amely végigkísérte a fesztivált. Ezek után eredményhirdetés, a tárgyjutalmak és a találkozót illusztráló plakettek átadására került sor. A menettánc helyezettjei: Debrecen. Tótkomlós. Esztergom, Kapuvár, Cigánd és a Beloiannisz együttes. Ezenkívül az ötletes és szép menet- láncért Veszprém megye kü- löndíját kapta Sárospatak és Zalaszentgrót. A sok éven keresztül megtartott szilárd színvonalért, az elért eredmények megszilárdításáért hagyományőrzési díjban részesült: Kapuvár, Kis- terenye, Hajós és Szekszárd. A kitüntetett csoportok a gálaesten is felléptek. A kisterenyei csoport Gyapjas: Rimóci csárdását adta elő. A zsűri szakmai értékelése: „Az együttes ismételten nagy erővel mutatkozott be. Finoman és megnyerőén adta elő a produkciót. Igazán magas színvonal és tudás jellemzi munkájukat.” A közönség nagyra értékeli a népművészeti hagyományokat. Ez megnyilvánult abban is. hogy egy-egy közismert népdalt vagy lakodalmasrészletet a zenével, a táncosokkal együtt énekelt. Lefler Mihályné Japán népi együttes érkezik Az idén először szerepel Európában japán népi művészegyüttes, mégpedig az olimpia alkalmából mutatkozik be Münchenben. Münchenből hazautaztában a japán népi művészegyüttes Magyarországon is megszakítja útját, itt négy alkalommal lép közönség elé. Szeptember 8-án Salgótarjánban vendégszerepei, a József Attila Művelődési Központ színháztermében. Az előadás este 7 órakor kezdődik. Mint értesültünk, máris nagy iránta az érdeklődés. SZUTS DENES: Öngyilkosság? v4 Kaszinó utcában 29. Szász elgondolkozva haladt el a porta mellett. Töprengve keresett egy olyan helyet, ahol egyedül lehet. Á tenger... Miért mondta Éva: a tengerre gondolj Dániel?!... Elindult a kikötő felé. Fejének jólesett a hűvös szél, karjába, vállába friss erő költözött. Az éttermi terasz mellett elhaladva Szász vaskos betonoszlopot fedezett fel, rajta plakátokat. Szórakozottan sétált odáig. Egy befejeződött grafikai kiállításról, a Zágrábi Szimfonikusok hangversenyéről tudósítottak • a nagybetűs címek. Coriolanus nyitány — olvasta Szász, s mindjárt dúdolni kezdte: Tá- tá-tá, majd fejét felvetve visszanézett a szálloda bejárata felé. Először csak az ajtón kisettenkedő alak tömege, eztán a mozdulatai vonták magukra figyelmét. Ismerősnek tűnt. Elhúzódott az oszlop mellé. Ösztönösen deketívet játszott: — nicsak, Alfred Flessburger. Hová igyekszik ilyenkor? Hirtelen támadt türelmetlenséggel indult a férfi után. Flessburger a kikötő felé sietett.. Nem nézett hátra,' eszébe sem jutott, hogy követhetik. Ennek ellenére, ha Szász a lámpák hatókörébe került, összerezzent, hátha Flessburger észreveszi, Flessburger letért a sétaútról. A part közvetlen közelében, a beton mellvéd alatt haladt. A kikötő csendes és kihalt volt, csak az őrtorony végében pislogtak a piros jelzőlámpák A szél a halászbárkák vitorláit gyűrögette, olyan suhogással, mintha óriási lepedőket hajtogatott volna valaki össze. A tenger locsogott, verdeste a part köveit. Flessburger még sietősebbre fogta lépteit, és a csónakjához vezető úton az utolsó métereket már futva tette meg. Zseblámpájának fénycsóvája ide-oda villant. Szász a móló túlsó oldalán tizenöt—húsz méterre közelítette meg a csónakban lázasan kutató Flessburgert. Igyekezett minden mozdulatát nyomon követni, de csak azt látta, hogy Flessburger a motorház fedelét leszedi és abból valamit kiemel. Utána a fedelet visz- szateszi, a csónak ponyváját felületesen vi6szahajtja és máris távozik. Szász először arra gondolt, feltartóztatja. Eléje áll és megkérdezi, mi történt este, és mi a célja a feleségével, de gyorsan rájött, hogy a férfi kinevetné. Szász megvárta, amíg Flessburger léptei elhaltak a betonon, aztán a motorcsónakhoz ugrott. A ponyvát nem szíjazta le a gyógyszerész, könnyen engedett. Szász a motorház vastag lemezborítóját babrálta, de kézi lámpa hiányában nehezen boldogult vele. Ötször—hatszor is felvillantotta öngyújtóját, mire a nyitottan hagyott vöröskeresztes dobozt megtalálta. Átvizsgálta a doboz tartalmát. Kötözőpólyákat, sebhintőporokat, kenőcsöket, a szokásos gyógyszereket találta benne, És ahogyan ott matatott, hirtelen egy, a doboz aljára hullott, felirat nélküli ampullára bukkant. Jód lenne vagy valami más?.;: Tovább keresgélt, és egy műanyag ta- sakot talált... Szóval ebből vitt valamit magával Flessburger, de miért éjnek idején és miért pont innen? Ha szokványos gyógyszerre volt szüksége, kapott volna a szálloda portáján is. Szász mindenesetre az ampullát a zsebébe süllyesztette. Aztán a többi berendezési tárgyat vette szemügyre. Milyen hatalmas csónak ez. Négy személy nyugodtan el is alhatna benne. A bőrülésekre nézett. A huzatra ital folyhatott, enyhe szeszszagot árasztott. A kormány alatt puha takarók hevertek. Szász nem talált más érdemleges dolgot, visszaindult a szállodába. A bárónő, amikor Alfred Flessburger nevét az ajtón túlról meghallotta, csaknem szívgörcsöt kapott. Korábbi víziói támadtak fel, de most már nem a múlt árnyaival kellett hadakoznia, hanem valóságos, élő személlyel. Az imént még Balátai Jenő arca, alakja bontakozott ki előtte a fürdőszoba párás levegőjéből, és rögtön utána Flessburger hangja... Túlságosan gyors volt a gondolati összekapcsolódás, túl élénk, kegyetlen és dermesztő. Ennek ellenére bizonyos megkönnyebbülést is .érzett. Balátai Jenő halott. Flessburger pedig él, és szerencsére ez nem fordítva van. Nagyot sóhajtva nyitott ajtót. — Mi történt Frisch, hogy maga ilyenkor itt? — csontos kezével összefogta a nyakánál fürdőköpenyét, és fürkészőn figyelte a férfi szemét. — Nincs semmi különös, nyugodjék meg! — A kölni gyógyszerész hidegen és nem éppen barátságosan intette le a bárónőt, de aztán gyorsan észbekapott: — A kedves kis unokájával kiránduláson voltunk, és gondoltam, beugróm önhöz, megnézem: javult-e már az állapota? — Óh! — a bárónő csak ennyit mondott, s ebben a rövid szóban csalódás volt. — C6ak ezért? — Eléggé szokatlan időpontot választott magának. Már lefeküdni készültem. — Rendkívül fontos dolgot kell önnel megbeszélnem. — Flessburger úgy tett, mint aki fél, hogy valaki meghallhatja, mit beszél, és suttogóra fogta a hangját. — Talán... Az idős hölgy a szobába vezette Flessburgert és hely- lyel kínálta. A tíz lépés megtétele elég volt neki, hogy visszanyerje lelki egyensúlyát, és már az eredeti elképzelésre tudjon koncentrálni. Frisch, alias Flessburger úgy látszik, meggondolta magát és fizet. A részleteket fogják most megbeszélni. Leült hát ő is az egyik fotelba, és várakozóan nézett a férfira. — Megbeszéltem Évával, hogy a kis hajómon átviszem magukat Olaszországba. Én visszajövök, és majd kocsival önökért megyek. Természetesen addig is a költségekre némi pénz... A bárónő azt hitte, boldogságában menten felkiált. Korát meghazudtoló ruganyossággal ugrott fel ültéből, de aztán kétrét görnyedve ereszkedett vissza... — Nagyszerű — akarta mondani és ebből csak az lett: — Jaj, a gyomrom! — Óh, bárónő fájdalmai vannak? Flessburgernek úgy ragyogott az arca, mintha váratlan öröm érte volna.' — Éppen van nálam egy kis csillapítószer. Vegye be, mert nem tudunk tárgyalni.. Minden fájdalom olyan kultúrálatlan. .. bocsánat... egy pillanat... Flessburger a fürdőszobából pohárral a kezében tért vissza. A pohárban sötét, sárga színű, teljesen szagtalan folyadék csillogott. — Köszönöm, ön igazán kedves — Bayer Olga felhajtotta a pohár tartalmát, utána hevesen összerázkódott. — Mi németek eléggé bírjuk a fáradalmakat, de... szóval, ami engem illet. Olaszországot jónak tartanám, bár nehezen bírom a tenger hullámzását, majd meglátjuk... Sajnos, nekem annyi mindenen kellett keresztülmennem az utóbbi húsz év alatt... Maguk ott Nyugaton, el sem tudják képzelni... Apropó, Frisch úr.. — Kérem, ne hívjon még 4 NŰGRÁD - 1972, augusztus 11-, péntek magunk között sem azon a néven. Az az ember már nem él, halott... — Jó, rendben van, de. i! persze ez a szörnyű kor.. boldogult apám Verdunnél tüdőlövést kapott. 0 mondta mindig: a fiatal németek elfajzottak, nincs bennük erő, hit, lelkesedés. Megtagadják életüket, céljaikat... Flessburger felhúzta a sze- möldökét. — Hát miránk aztán igazán nem lehet ezt mondani. De sokan mások bizony... Flessburger az órájára nézett. Másfél, két óra múlva keid majd elmerevedni. Huszonnégy órán belül kell adni a következő adagot, akkor teljesen megbénul... Beszélni szerencsére nem fog tudni, írni sem... aztán meghal... Flessburger izmai megkeményedtek a székben. Csak semmi érzelgősség. Sajnálhatja, mint egy legkevésbé sem ügyetlen, régi munkatársát egy németet, de mégis meg kell halnia. Éppenséggel eleget is élt. Bezzeg, ha neki nem sikerült volna megszerezni Flessburger papírjait?..! A derék Alfred Flessburger, duisburgi gyógyszerész, forogna a sírjában, ha megtudná ki él a nevével. De szerencsére Flessburger gyógyszertárát, egész családját bomba pusztította el, a gyógyszerész a nyugati fronton halt meg, s amikor ő a papírjaival megérkezett Argentínából Kölnbe, szívesen vették, hogy gyógyszertárat nyisson. Az igazolás puszta formaság volt, könnyen túlesett rajta. Aztán lassan megmelegedve felkereste Ludger Westricket... (Folytatjuk)
