Nógrád. 1972. augusztus (28. évfolyam. 179-205. szám)
1972-08-10 / 187. szám
Idejárt batáridő után „ 4z ilyen munka csak elkeseríti az embert... Rendet a csatorna építésénél Nem kell lokálpatriótának mélyépítési osztálynak veze- lenni ahhoz, hogy büszkék le- tője. Danyi Lajos, a munká- gyünk Salgótarján nagyszerű tatok műszaki ellenőre, s ép- fejlődésére. Az új házak, a pen a legjobbkor érkezett középületek egész sora emel- meg Budapestről Novák Ist- kedik a magasba. Még az egy- ván, a kivitelező vállalat főszerű szemlélő is rádöbben ar- építésvezetője "a',h0Íy^ZKUtÓbbí Kévekbe?’ - Ennek a vízvezetékrend- meg mkabb hónapokban mint- S2ernek tízatmoszférás nyo- ha megtanultunk volna épít- kell ^bírni. Fő közlekedési út alatt húzódik, feltétlen minőségi munkát kell a kivitelezőnek produkálnia. A baj akkor kezdődött, sünikor a nyomáspróbákra sor került. Kiderült, hogy az úgynevezett Gibault kötéskarikák (zsibó kötés) anyaghibásak, a kötéseknél engedett a cső. Ezek kicserélése hátráltatja a műm kát csőfektetés kezni. nem egy létesítményt — mint például a zeneiskolát — illetve a számviteli főiskolát már határidőre is el tudtuk készíteni. De ezt mutatja a megyeszékhelyen épülő új lak- berendezési áruház építési üteme is és a jó példák sokaságát lehetne felsorolni. Éppen ezért azon sem lehet csodálkozni, hogy a salgótarjáni építkezések híre túljutott a megye határain, szakemberek érkeznek a megyeszékhelyre megölelő." ezért jo es hasznos tapasztalatokat ^jba gyűjteni. A rendkívül pozitív jelenségek mellett azonban igazán bosszantó tényekkel is találkozik nemcsak a salgótarjáni lakos, hanem a megyeszékhelyre látogató idegen is. Ma már hosszú hetek- óta beszédtéma a városban az az eléggé el nem ítélhető munka, amit a Közmű- és Mélyépítő Vállalat végez éppen a város- központban, az alapzóna gerincvezetékének építésénél. Tulajdonképpen mi is a helyzet? A Nógrád megyei Beruházási Vállalat a Közmű, és Mélyépítő Vállalatnál megrendelte a salgótarjáni új vízvezeték, az úgynevezett alapzóNovák István főépítésvezető társaságában a helyszínre is elátogattunk. Éppen egy csövet cseréltek ki az emberek. Megrepedt a nyomáspróba alatt. Kasza Gyula művezető elkeseredetten állapította meg — Az ilyen munka csak elkeseríti az embert... — s többet nem is mond. Az ilyen munka valóban elkeseríti az embert. Nemcsak a munkásokat, hanem a város lakóit is! Én ugyan leírtam a magyarázkodásokat, az „objektív” okokat, azért néhány kérdésre nem kaptam választ. A beszélgetés során állandóan azt hallottam, hogy rossz a Gibault-kötés, amit Dunaújvárosban gyártanak. Ez mindennek az oka. Nem hiszem. Hiszen amióta Magyar- országon vízvezetékrendszer van, tehát évtizedek óta ezt a kötést alkalmazzák. Eddig nem volt rossz, csak éppen ennél a munkánál? Vagy nem ellenőrizték a kötések minőségét? Az is biztos, hogy ez a kötési módszer nem új technológia, régen kipróbált eljárás. Avagy pedig ha ennyire rossz, akkor éppen a minőségi munka érdekében már a saját műhelyben is el lehetett volna készíteni a jobbat, mi több. ennyi idő alatt talán a kohászati üzemek is leöntötte volna, éppen a város érdekében. Másik kérdés. Miért most kapkodnak a kivitelezők, amikor a körmükre égett az átadás ideje. S talán nem éppen ez a kapkodás okozza-e a legnagyobb bajt? Még valamit: Ezt a munkát valakinek kötelessége lett volna ellenőrizni még menet közben. Nem az ellenőrzés elmulasztása vezetett-e idáig? És egy utolsó kérdés: Ennyi hiba után mi a biztosíték arra, hogy betakarás. az új út megépítése után nem kell-e még felbontani az utat a kötések, vagy csőtörések miatt! Egy város átépítéséről, a városközpont teljes kialakításáról van szó! Ennél a munkánál a tempót az árkokban kinőtt hatalmas dudvák „fémjelzik”. A felelősségteljes tetteken a sor, nem pedig az Anatolij és a két Szása „Barátok között jártunk... »» Végre-valahára visszatért a kánikula. Égetően tűz a nap. Megélénkült a határ. Kombájnok mozognak a földeken, mögöttük emberek. Szécsény kellős közepén, az országúton „parkolt” vagy három gépmonstrum. Messziről jöttek, valahonnan az Alföldről, hogy segítsenek az aratásban. A búza, a jövő évi kenyér dezgetett is bőségesen, minden érdekelte. — El akarom mondani majd otthon a tapasztalatokat, nem csoda, hogy érdekel az önök megyéjének élete, az itt dolgozó emberek munkája — mosolyog Anatolij, miközben ő is válaszolgat a neki feltett kérdésekre. Alexandr Voronyeckij, az sok-sok benyomást szereztek a meglátogatott termelőszövetkezetek életéről. Jártak Pásztón, Érsekvad- kerten és Drégelypalánkon, ismerkedtek Salgótarjánnal. Azután egy teljes napot töltöttek a szécsényi Rákóczi Termelő- szövetkezetben és a Sziráki Állami Gazdaságban. Szé- csényben, a járási pártbizottA szovjet vendégek a Sziráki Állami Gazdaságban vélekedik Danyi La' jós. — Véleményem szerint a „objektív'’ okok magyarázását minőségileg nem a rengeteg Bekapcsolódik a beszélgetésbe Dénes Vilmos osztályvezető is. — Mi már sok-sok kilométer vízvezeték-hálózatot építettünk meg, de ennyi gondunk, bajunk még sehol nem volt Csak példának említeném a regionális vízvezetékét, ami a megépítés óta is zavartalanul üzemel. A hiba okát máshol kell keresni. Danyi Lajosnak abba a kijelentésébe kapaszkodom, mely szerint a csőfektetés minőségileg nem volt megfelelő. Erre kértem választ Novák István főépítésvezetőtől is. — Igaz az, hogy sok a gondunk. Már építkezés közben várja Salgótarján közönsége. És joggal! Hiszen ennek a munkának a lassúsága más munkák megkezdésére is kihatással van. Ez pedig még a Közmű- és Mélyépítő Vállalat számára sem lehet közömbös. Somogy vári László mindenkit érdekel. Hát még a mezőgazdasági szakembereket. Így aztán nem csoda, hogy bármerre is jártunk a megyében, Anatolij és a két Szása gyakorta pillantgatott ki az autó ablakán. ♦» — Aratás, aratás — mondogatták, és bizonyára az otthoni búzamezőkre gondoltak. Anatolij Posatajev, Alexandr Voronyeckij és Alexandr Ko- norjev három napig volt Nóg- rá megye vendége. Szolnokról, a tiszaligeti szovjet—magyar barátsági ifjúsági táborból érkeztek rövid látogatásra hozzánk. Mindhárman a mezőgazdaságban dolgoznak. Anatolij Posatajev Moszkvában a híres Tyimirjazev Akadémia docense, az akadémia Komszomol-szervezetének titkára. Kitűnően ismeri a mezőgazdaság elméleti és gyakorlati részét, annál is inkább, mert hosszú ideig maga is gazdaságban dolgozott. Kéregyik Szása Omszkból, az Uralon túlról érkezett Magyar- országra. Magas, jól megtermett fiatalember, traktoros. Méghozzá nem is akármilyen. Megyei szántóversenyek győztese, elismert szakember. így aztán elsősorban a gépek érdekelték. A másik Szása, Alexandr Konorjev Kemerovo megyéből jött. Agrármérnök, az egyik állami gazdaságban dolság épületében köszöntötték a vendégeket a járási KISZ-bi- zottság vezetői. A rövid, de alapos tájékoztató megismertette a szovjet vendégeket a nagyközség múltjával, jelenével, mindazzal, ami a szécsé- nyieket foglalkoztatja. Eredményekkel, amelyekre büszkék lehetünk, de arról is szó esett, ami egyelőre csak tervként foglalkoztatja a járást. A Rákóczi Termelőszövetkegozik. A küldöttséget minden- zetr fiataljai' már nagyon várütt meleg barátsággal és nagy-nagy szeretettel fogadták, de a kemerovói Szásának egy mosollyal, egy baráti kézfogással talán mindig több jutott. Tetsvérmegyénkből jött, a régi barátság jegyében... Három nap nem hosszú idő. Arra meg egyáltalán nem elegendő, hogy a messziről jött vendégek mindennel megismerkedjenek, ami a mai Nóg- rádot jellemzi. De látogatásaik során minden bizonnyal na , gerincvezetékének építé- lecseréltük az itt dolgozó bri- sét. Ezt a munkát több mint gádot, művezetőt, sőt az utób- kétmillió forintért a Jóbarát bit el is bocsátottuk a válla- vendéglőtől a Karancs Szálló- lattól. Most kipróbált embe- ig 770 méter hosszban kell rek végzik a munkát. A vá- megoldani. A munkából 236 rosi pártbizottság megkeresé- méter a' Pécskő utca sarkától sére elrendeltük a szombat- a Karancs Szállóig jut. Ügy- vasárnapi munkát is. s ha nevezett 400-as eternitcsöve- szükséges, éjjel is dolgozunk, két fektetnek le, amelyeknek Kedden már elértük a kilenc tíz atmoszféra nyomást kell egész három tizedes atmosz- kibírniuk. féranyomást, de sajnos a GiA kivitelező, a Közmű- és bault- (zsibó) kötés megint Mélyépítő Vállalat a Rákóczi közbeszólt. Eddig tizenhárom úton még 1912. májusában kötést kellett cserélni, mert megkezdte a munkát, s júli- azok anyaghibásak voltak... us elején, amikor végeztek a De közbeszólt a nagy esőzés csőhálózat lefektetésével már- is. A kötések helyén sülyedé- már úgy látszott, hogy tarta- sek keletkeztek, s talán ez is ni tudják a július 17-i átadási beleszólt ebbe a rendkívül sok 1 atáridőt. De teltek-múltak a meghibásodásba. Reméljük, I: jtek a munkahelyen egy-két hogy a hét végére befejezzük ember lézengett, s egyre csú- ezt a munkát s:ott, illetve csúszik, sőt teljesen bizonytalanná is vált az t adási határidő. A város Ini' jí, vezetői egyre felháboro— Mi is szeretnénk, hiszen a nyomáspróba befejezésével még nem ér véget az itteni tevékenység. A befedés előtt C . ttabb hangon beszélnek er- talajcserét is végezni kell, ez ról a munkáról. Mi most a ^ időt rabol. Sőt, a Karancs helyzet? , , . Szállónál még a szennyvízcsaA mégyei Beruházási Val- tornát is át kell vinni a Rá- lalat egyik irodájában ülünk, út alatt, hogy a terüs beszélgetünk erről a mun- [etet átadhassuk az útépítőkig Írói. Részt vesz a beszélge- aek — summázza véleményét tésen Dénes Vilmos, a vállalat Danyi Lajos. Hetven gépesített arató, több mint ezer hektár Siralmas a határ. így kezdtem volna néhány nappal ezelőtt az érsekvadkerti riportot. Ahogy mondani szokás: „ugrásra készen állt” a nyolc kombájn, a hozzájuk kapcsolódó egész gépparkkal. Nem kevesebb, mint hetven arató bosszankodott. Mi lesz az idővel? Mi lesz a terméssel? Mennyit keresünk? Hogy számolják el a keresetet arra az időre, amikor tétlenségre va— panaszkodott a főagronó- mus. — Aratnivaló bőven volt és még van is. összesen 1088 hektár a kalászos területünk. Igaz, hogy ehhez megvan a teljes betakarító géplánc. Van nyolc kombájnunk, és az ehhez kapcsolódó szállítókapacitás is biztosított, sőt folyamatosan dolgozik a szárító is. Tavaly az egész aratással 14 nap alatt végeztünk. Ennyi talajjal is meg kell most küzdenie. Az aratásra váró gabonát átnőtte a gyom, vagy ahogy itt mondják — a fű. Ez is nehezíti a munkát. A nyolc kombájn azonban nagy erő. És most már mindenképpen megbirkóznak a feladatokkal, A billenőplatós gépkocsik is egyre szaporábban fordulnak a kombájnok és a szérű között. — Ha csak a saját erőnkön gyünk kárhoztatva? Az ide- idő kellett a 450 vagon gabo- pulik, augusztus 20-ra akkor ges hangulatot ezek a kérdések csak fokozták. Tóth István, a termelőszövetkezet elnöke közben azon bosszankodott, hogy a Gabonafelvásárló és -feldolgozó Vállalat képviselője a legutóbb bemutatott búzát csak takarmánygabonaként akarja átvenni. — Márpedig, ha így van, akkor azt az árat nekünk is megéri. Tároljuk, van hozzá elegendő helyünk — mondta az elnök. — Mindent elkövettünk annak érdekében, hogy jól sikerüljön az aratás, a betakarítás, de most csalódtunk. A búzafajtákat is úgy válogattuk meg, hogy lépcsőzetes legyen az érés, alkalmazkodjék gépparkunkhoz. Ezért vetettünk az ősszel ötfajta búzából. Az időjárás bennünket. Most na betakarításához. Most viszont még legalább 8—10 napra lenne szükség, méghozzá csapadék nélkülire ahhoz, hogy magunk mögött tudjuk az aratást — mondta Nagy László, a párttitkár. Az őszi árpa aratását már befejezték. A tavaszi árpa fele még ma is megvan. Szerdán- reggel ismét beálltak a kombájnok a tavasziárpa-táb- lába. Eddig a búzát szorították, hogy minél előbb bizt06 is befejezzük az aratást. Ha lesz segítség, akkor még előbb — vélekedett szerdán reggel a párttitkár. Gond azért más is akad Ér- sekvadkerten. A vetőmagot például kint érte a sok csapadék, és most már szinte bizonyos, hogy szükségük lesz mások segítségére, csakúgy, mint a megye jó néhány termelőszövetkezetében. A termésátlagról is csak a végén tudnak teljes biztonsággal nyilatkozni. Addi; BT-í-ia, ’SlSt - Ä-Ä való maradt. A 151 hektár rozs azonban még kint van a földeken. Nehéz az aratás Érsekvad- kerten a Magyar—Csehszlovák Barátság Termelőszövet- megtréfált kezetben. Megyénk egyik leg- már mind nagyobb közös gazdasága ez. már csak a munka van. Az pedig egyre jobban sürget. Mindennap késés nagyobb szemveszteséget jelent. Csak most már a jó idő is kitartson. Bodó János ták a vendégeket. Boros Béla, a tsz elnöke mutatta be röviden a közös gazdaságot, aztán átadta a szót a fiataloknak. Egy-kettőre érdekes és őszinte beszélgetés bontakozott ki. kérdések és válaszok gyorsan követték egymást. A nevezetes pulykatelep ifjúsági szocialista brigádjának tagjai voltak a vendéglátók, valameny- nyien a pulykafarmon dolgoznak. , Szó esett arról, hogyan dolgoznak a fiatalok a termelőszövetkezetben, mennyi a fizetésük, jut-e idejük szórakozásra, sportra, van-e munkaverseny, végeznek-e a szécsényi fiatalok társadalmi munkát? Sok-sok kérdés és válasz hangzott el, búcsúzóul pedig az ifjúsági brigád naplójába néhány kedves szó is került. Szécsényből a Sziráki Állami Gazdaságba vezetett az út. A baráti fogadtatás és az ismerkedés után máris az állami gazdaság komlótelepére látogattak a szovjet szakemberek. Nézegették a magasra felfutó növényt, még meg is kóstolták. A modern komlószedő gépsor pedig különösen érdekelte Anatolijt és a kél Alexandrt. Cs. Nagy László az állami gazdaság igazgatója kedvükért beindította a hatalmas monstrumot, amely jó néhány ember munkáját végzi el. Fiatalokról lévén szó, természetesen Szirákon is találkoztak az állami gazdaság KISZ-eseivel. Itt is záporoztak a kérdések és a feleletek. Munkáról, szórakozásról, KISZ-életről. Mindarról, ami a fiatalokat érdekli... A három nap hamar eltelt, a programok is sűrűn követték egymást. Szovjet vendégeink, ha fáradtan is, de azzal a jóleső érzéssel búcsúztak el, hogy barátok között jártak, akik mindig szívesen látják őket Nógrádban. Csatái Erzsébet egyformán érett, mert nem Erős gépparkkal rendelkez- lehetett folyamatosan aratni, nek, azonban a gépeknek a NÓGRÁD — 1972. augusztus 10., csütörtök 3
