Nógrád. 1972. augusztus (28. évfolyam. 179-205. szám)
1972-08-08 / 185. szám
Heves utcai harcok Quang Triben (Toly+oiás az 1. oldalról) Egy másik DNFF-közlés szerint a felszabadító erők július 30-a és augusztus 4-e között 260 ellenséges katonát tettek harcképtelenné Dong Tranhnál, továbbá a Bastogne katonai támaszpont felszabadításáért folytatott harcokban. Öt ellenséges repülőgépet megsemmisítettek, köztük négy F—4-es típusút. ★ Az amerikaiak háborús bűntetteit vizsgáló nemzetközi bizottság Vietnami Demokratikus Köztársaságban tartózkodó ténymegállapító csoportjának három tagja vasárnap Hanoiban nyilatkozatot adott a rádiónak és annak a véleményének adott hangot, hogy az amerikai légierő szándékosan bombázza a VDK gát- és öntözőrendszereit. A szakértők közül Sean Mac Bride, volt ír külügyminiszter négy napot töltött két észak-vietnami tartományban. Látta Nam Dinh környékén az egyik gátban okozott pusztítást. A gátra egykilométeres szakaszon több mint ötven bomba hullott. A közelben semmiféle stratégiai pont sincs. Pierre Weil francia vízügyi szakértő elutasította azt az amerikai állítást, amely szerint a gátakon katonai konvojok mennének végig. Kijelentette, hogy ezek a gátak egyáltalán nem olyan erősek, hogy kibírnák az ily módon rájuk nehezedő hatalmas súlyt. „Nekem úgy tűnik, hogy az amerikai pilóták már csupán kedvtelésből is bombázzék a lakóházakat, templomokat, kórházakat és az iskolákat” — mondta. Yves Lacoste földrajztudós felháborítónak nevezte, hogy az amerikaiak olyan földbe fúródó bombákat is használnak, amelyekkel céljuk ' a barlangokba, vájatokba, pincékbe menekülő emberek elpusztítása. * Az Egyesült Államok nem szándékozik beszüntetni a VDK elleni légitámadásokat — tűnik ki Laird amerikai hadügyminiszter egyik vasárnapi televíziós nyilatkozatából. A hadügyminiszter a nyilvánvaló tényekkel szemben ismét azt állította, hogy az észak-vietnami gátak sohasem szerepeltek az amerikai légitámadások célpontjai között. Egyben ő is kijelentette azt, ami miatt a gátbombázások a legnagyobb felháborodást keltették, nevezetesen azt, hogy ezek a támadások katonailag nem indokoltak. Egyéb kérdésekről szólva az amerikai hadügyminiszter elvetette a Nyugat-Európában állomásozó amerikai fegyveres erők és a Földközi-tenger térségében hajózó amerikai 6. flotta korlátozására tett javaslatokat. (MTI) Izrael nem tárgyal Jarringgal Vasárn&p megtartotta szokásos heti ülését az izraeli kormány. Arnon 6ajtótitkár szerint a Líbiának szállított francia Mirage gépek ügyét és az újból mozgásba lendülő Jarring-misszió fejleményeit vitatták meg a miniszterek. Ami az első kérdést —tudniillik azt, Egyiptom rendelkezésére állnak-e majd a líbiai Mirage-ok a két ország egyesítése után — illeti. Eban külügyminiszter azt a nézetét juttatta kifejezésre, hogy következtetésekre jutni túl korai volna még. Ugyancsak Eban tájékoztatta minisztertársait arról, hogy Tekoah, az ország ENSZ-nagy- követe Gunnar Jarring előtt megerősítette Izrael jól ismert álláspontját: mindaddig nem hajlandók konstruktív együttműködést teremteni a svéd diplomatával, amíg az föl nem adja a megszállt arab területek teljes kiürítésére vonatkozó feltételét. E kérdésben az izraeli sajtó szerint ellentétek vannak Eban, valamint Rabin, washingtoni nagykövet között. Az ellentétek természetéről nincs közelebbi információ. Hétfőn harmadik évébe lép a tűzszünet az egyiptomi—izraeli fronton. Hivatalosan Egyiptom több mint egy éve nem ismeri el a Rogers-terv nyomán létrejött fegyvernyug- vás érvényességét, de a szembenálló felek között említésre méltó incidens nem történt. 1970. augusztus 7-e óta összesen 44 izraeli katona vesztette életét, de egyikük sem a Szuezi-csatoma mentén. Ugyancsak az évforduló alkalmából tett nyilatkozatot a Wafa palesztin hírügynökség. Politikai kommentátora szerint a palesztin gerillák „folytatják a harcot, még ha a hivatalos arab ágyúk örökre csendben maradnak is”. (MTI) George McGovern és — a kép jobb oldalán — Sargent Shriver, a Kennedy fivérek sógora, a demokrata párt új alelnökjelöltje Ossi viharok előtt Bonnban most Igen nagy a csend. Elcsitultak a szociáldemokrata—szabaddemokrata koalíció és a Barzel vezette ellenzék közötti csatározás zajai, s most mintha tespedt- síg uralkodott volna el a nyugatnémet belpolitikán. Soványka híradások érkeznek arról, hol üdült Brandt, s hol az ellenzéki vezérek, de amolyan igazi, húsba vágó jelentés már napok óta nem érkezett. A gazdasági és pénzügyi miniszter kiválása a kormányból — s feltehetően az SPD-ből — egy időre felbolygatta a nyugalmat, aztán mindenki napirendre tért az eset fölött: így kellett történnie, hát így történt. Ha azonban valaki véletlenül egy követ dobna a bonni politikai állóvízbe, igen furcsa hullámzásnak lehetne szemtanúja, mert a felszín ugyan hallgat, de a mély annál beszédesebb. Abban a boszorkánykonyhában, amely, ben olyan kellemetlen bűzzel főztek a keleti szerződések ratifikálása idején, nem oltották ki a tüzet. Ügy tűnik: őszszel a régi parazsat lobbant- ják majd lángra, s az ellenzék azzal a hévvel indul a választási harcba, amellyel kísérletet tett Brandt kancellár és csekély többségű koalíciójának megbuktatására. Valószínű csalódnak azok, akik arra tippeltek, hogy a Brandt—Scheel kettős a ratifikációs vitával, a konstruktív bizalmatlansági indítvány kivédésével túljutott a bajok nehezén. Potenciálisan ugyan erősödött a tábor, ténylegesen azonban korántsem annyira, Azok a belpolitikai problámák ugyanis, amelyeket Barzelék olyan sikerrel lovagoltak meg, továbbra is fennállnak, s egyre kevesebb az esély a megszűnésükre. Az ellenzék viszont miközben nyalogatja- gyógyítgatja a külpolitikai kérdések miatt vesztett csatá- b'an szerzett sebeit, egyre inkább feleszmél: több megfigyelő szerint hosszú-hosszú listát állítottak össze, amit majd Bundestagban a kormány orra alá tolnak. Persze, azért az ellenzék sorsa sem fenékig tejfel. A régi „nagy koalíció” ugyanúgy hordozza saját baját, mint annak idején, amikor még ki nem ütötték a nyeregből. Barzel és Strauss mind nehezebben árulnak meg egy gyékényen. Nem arról van szó az ő vitájukban, hogy milyen politikát folytassanak, milyen programmal induljanak a választásokon, hanem a vezérség dolgát nem tudják egymás között eldönteni: mindketten a majdani kormány élén szeretnének állni. Ez a helyzet természetesen kihat a CDU—CSU egységére, végeredményben azonban vihar csak egy pohár vízben, ha arról van szó, milyen módon „tegyék hidegre” ellenlábasukat, Brandtot és kormányát. A szociáldemokrata—szabaddemokrata táborban tapasztalható csendes készülődés. valamint a CDU—CSU berkeiben zajló taktikázás, a közvélemény megtévesztését szolgáló csendes, de konzekvens ágálás arra utal. hogy Bonnban, bár hamarosan hű- vösödi'k az időjárás, nagy őszi viharokra van kilátás. Mint már említettük, Brandték, miközben sikerrel léptek egyet előre európai helyzetük megszilárdításának útján, kissé elfeledkeztek a belső kérdések megoldásáról. Azok mentek a maguk útján. Így aztán, érthető, ha a stabilitás megingott. s mostanság nem a legnagyobb nyugalommal szólnak az NSZK belső egyensúlyáról. Az instabil belső helyzet vonatkozásai még inkább felszínre kerülnek ezután, mivel a gazdasági és pénzügyi csúcsminiszter, aki állítólag kezében tartotta az egész gazdasági életet — leköszönt. Utódját ugyan könnyen megtalálták, de kérdés, be tudja-e majd tölteni azt az űrt. ami a kormánykoalícióban keletkezett. Megfigyelők véleménye szerint bizonyos vákuum támadt a Brandt koalíciójában. Számolni kell tehát behatolási kísérletekkel. Egyebek között azzal, hogy a CDU—CSU régi gyakorlatának megfelelően újabb szociáldemokrata vagy éppen szabaddamokrata honatyákat próbál átcsábítani saját zászlaja alá, s ily módon mér csapást majd Brandtékra. Ök természetesen védekezni fognak, s a csatározások nyomán Európa ismét a bonni ügyektől lesz hangos. Sokan és sokféleképpen pró* 2 NÖGRÁD - 1972. augusztus 8., kedd Belfast Andersontown nevű negyedében az angol hadsereg gumigolyókkal tüzet nyitott katolikus tüntetőkre Amin kiutasító rendelete A Szovjetunió gazdasága 1972 első felében Idi Amin tábornok, Ugandái elnök rendelkezésére a brit útlevéllel rendelkező „ázsiaiak” (indiai és pakisztáni származású ugandai lakosok) kiutasításáról. Előreláthatóan 40—80 ezer embert érint. Amin egy újabb — vasárnap elhangzott — beszédében fönntartotta az ellenük emelt vádakat. Megismételte, hogy szabotálták Uganda gazdasági életét, „fejték a tehenet, de nem táplálták úgy, hogy több tejet adjon”. . Londonban a belügyminisztérium egyik képviselője közölte, hogy az újabb bevándorlók rohama problémákat fog okozni az amúgy is túl- nepesedett brit városokban Nagy-Britannia évi átlagban körülbelül 3000 kelet-afrikai családnak adott bevándorlási engedélyt. (MTI) hálták már elemezgetni, milyen esélyekkel indul a választási küzdelemben a két szembenálló tábor. Ami a külpolitikai ügyeket illeti, feltét, lenül Brandtnak szurkolnak többen, mivel Adenauer és Strauss után ö volt az első, aki felismerte: az NSZK elszigetelődik a kontinensen, ha nem megy az események elé, s nem igyekszik rendezni a háború befejezése óta függőben levő, s az európai stabilitás szempontjából is lényeges kérdéseket. Barzel és tábora viszont éppen ez ügyben kötött bele lépten-nyomon a koalícióba. s pontosan azt a külpolitikát igyekezett lejáratni, amelyik leginkább megfelel a Német Szövetségi Köztársaság érdekeinek. Belpolitikai vonat, kozásban Barzeléknek van egy csomó adujuk, s alkalom- adtán ezeket majd ki is játsz- szák. A nyitott kérdés viszont az: mit néz a német választó. Ha a pillanatnyi helyzetből indul ki. Barzelnek nyert ügye van. Ha azonban hosz- szabb távon gondolkozik, s a kül- és belpolitikát így nézi. Brandt kiütéssel győzhet az őszi választásokon. A szavazásig még van néhány hónap. Ezalatt, ha nem is generálisan, de részben megoldhatnak gondokat. Főként akkor, ha az ellenzék se zavarja a mostaninál intenzívebben a kormány funkcionálását. Ahogy azonban Barzelt és csapatait ismerjük, aligha számíthatunk, megértésre. Feltehetőleg még lélegzethez sor nagyon engedik jutni a kabinetet: támadásaik megélénkülnek, s akkor teljes lesz az őszi vihar Bonnban. Szolnoki István 1972. első felének eredményei arról tanúskodnak, hogy a Szovjetunió gazdasági és szociális téren az 1971—75-re szóló ötéves tervben megszabott feladatoknak megfelelően fejlődik. Az ipari termelés a múlt év első fél évéhez képest közel hét százalékkal növekedett, az iparban 5,4 százalékkal emelkedett a termelékenység.' A kolhozok és szovhozok sikeresen teljesítették a tavaszi vetés tervét. Bővült a gabonafélék, a gyapot, a cukorrépa és más növények vetésterülete. Pótolták a kedvezőtlen téli időjárás folytán jelentős területen tönkrement őszi vetést. Az ország számos részén csapadékhiánnyal kellett megküzdeni. A forró, száraz idő meggyorsította a gabonafélék érését, aratásuk az1 ország fő gabonatermő vidékein már megkezdődött. Javult az állattenyésztés helyzete, termelése tovább növekedett, húsból, tejből, tojásból meghaladta a tavalyi első fél év termelését. Az állattenyésztési termékek. állami fel- vásárlási tervét teljesítették. Az állam népgazdasági be-. ruházásai megközelítették a 34 milliárd rubelt és 6 százalékkal múlták felül az 1971 első fél évben üzembe helyezett beruházásokat. Az ország gazdasági teljesítőképességének növekedésével a beruházásokat olyan létesítmények tucatjai és a nagy gazdasági komplexumok jellemzik, mint a Káma partján épülő gigászi autógyár, a, nyugat-szibériai olajmedence feltárása. a legújabb — ötezer köbméteres — kohó alapjainak lerakása a Krivoj-Rog-1 gyárban, a kolosszális vízi és hőerőművek építése az ország keleti részein stb. Az elmúlt fél évet, mint az új ötéves terv eddigi másfél évét együttvéve is, a szovjet műszaki-gazdasági fejlődés mélyreható minőségi változásai jellemzik. Ebben az időszakban gyorsabb ütemben fejlődött a vil- lanyenergia-ipar, az elekro- nikai ipar, a műszeripar és egészben véve a gépipar. A fémfeldolgozó és gépipar termelése a fél év folyamán 11 százalékkal nőtt. ezen belül a szerszámgépipari minisztérium területén 11, a műszeripari és automatizálási minisz. térium területén 15, a gépkocsiipari minisztérium területén 14 százalékkal stb. Az ipar „izomereje”,.a szerszámgépgyártás, elérte' az évi 210 ezer egységnyi termelés színvonalát. Ma a világon csak két ország, a Szovjetunió és az Egyesült Államok képes ilyen mennyiségű szerszámgépet, ennyi idő alatt, előállítani.. : .1 ' A szovjet ipar műszaki' felszereltségének minőségi változásaira mutatnak a villamos- energia-ipar eredményei. Az első fél évben összesen több mint 7 millió kilowatt kapacitású turbinát gyártottak és ehhez csaknem 7 millió kilowatt összteljesítményű generátor járult. Ezekkel a gépekkel a világ néhány legnagyobb vízi és hőerőművét fel lehet szerelni. Az 500 000—1 200 000 kilowatt teljesítményű szovjet ge. nerátorok családját az Elektro—’72 nevű moszkvai nemzetközi kiállításon már bemutatták. E generátorok közül nem egy, de számos más különleges szovjet elektromos gép Is világviszonylatban egyedülállónak számít. A kilencedik ötéves terv fő feladatként az életszínvonal lényeges emelését írta. elő. A fél év folyamán javultak a dolgozók életkörülményei. Ezt a következő adatok mutatják: továbbra is teljes a munkaképes lakosság foglalkoztatottsága; fél év alatt a dolgozók száma — a kolhozokat nem számítva — 2,4 millióval nőtt; a munkások és alkalmazottak havi’ átlagbére 3,5 százalékkal, a kolhoztagok keresete pedig 5 százalékkal emelkedett. Növekedett az élelmiszerek és. a tartós használati cikkek fogyasztása. 1972 első felében az állam és a lakásépítő szövetkézetek erejéből mintegy 550 0Q0 úí lakást .építettek és adtak át á dolgozóknak. Ezen felül, sok házat építettek a kolhozok és állami hitellel a lakosság saját erejéből is. A Szovjetunió lakossága 1972. július 1-én elérte a 247,5 millió főt és az összehasonlítási időszakban csaknem 2,5 millióval gyarapodott. Mark Makszimov
