Nógrád. 1972. augusztus (28. évfolyam. 179-205. szám)

1972-08-05 / 183. szám

A fejlődés fokmérője: a villamosság At Észak-magyarorstági Áramszolgáltató Vállalat Keveset beszélünk róla. szécsényi és a balassagyarma- Egyszerűen tudomásul vesz- ti. A következő Rétságon szűk, hogy van. Egy mozdulat épül. A kirendeltségi épületek; a kapcsolón, s az esti homály- maga a salgótarjáni központ ba burkolózó szobában szét- is, hatvanhét óta épültek, ál- ömlik a fény. Szinte annyira tálában korszerűek, jól fel- természetes, ahogyan levegőt szereltek. 1962-tŐl mintegy veszünk. Már nem csodálko- kétszázötvenmillió forintot zunk azon, hogy átforrósodik költött a vállalat a villamos- tőle a vasaló, meg a villany- energia-ellátás korszerűsítésé- tűzhely főzőlapja, s rendsze- re, fejlesztésére, rés időközönként zümmögni A kirendeltségek dolgozói, a kezd a hűtőszekrény. Eszünk- körzetszerelők, ha kell, éjjel is, be sem jut, hogy nélküle ér- nappal is dolgoznak, állandó- téktelen vashulladékká silá- an készenlétben állnak, hogy nyúlna a porszívógép, a padló- az energiaellátásban fennaka- kefélő, a mosógép, a centrifu- dás ne legyen. Amivel a jöve- ga, a borotválkozógép, a ven- delmük nincs is mindig arány- tillátor, a hajszárító... Az ban; nehéz szolgálat az övék, üzemekben leállnának a gé- veszélyes, felelősségteljes pék, sötétbe borulna a város, munka, ami minden elisme- megállnának a liftek és kiszá- rést és tiszteletet megérdemel, radnának vízcsapjaink. Munkájukat URH-kocsik, mű­_. . . helykocsik segítik, nehéz mun­JNehéz Szolgalat kakörülményeiken munkahelyi lakókocsival igyekszik a vál­Nem nehéz kitalálni, hogy mi is ez a „csodaszer”, • amit annyira természetesnek ve­szünk, amire annyira kevés figyelmet fordítunk, amiről olyan keveset beszélünk és amiről sokan olyan keveset tudunk; a villamos energia. Hogy milyen nagy érték, s mennyire nélkülözhetetlen, csak akkor döbbenünk rá igazán, ha átmenetileg vélet­lenül zavar támad az energia- ellátásban. Mi az, amit feltétlenül „il­lik” tudni a villamos energiá­ról, s megyénk energiaellátásá­nak „őréről és gazdájáról”, az EMÁSZ salgótarjáni üzemigaz­gatóságáról ? Az egész megyét behálózzák a villamos vezetékek, sok-sok ezer kilométer vezeték, a villanyoszlopokon, rajtuk ke­resztül a legkisebb faluba is eljut az energia. Hét kiren­deltség tartozik az üzemigaz­gatósághoz, a salgótarjáni, a kis- terenyei, a jobbágyi, a ka- A szécsényi nagyfeszültségű csomópont, amelynek ta- rancskeszi, a nógrádkövesdi, a valy fejeződött be az építése lalat könnyíteni, am! öltöző, mosdó és étkezőhely is egy­ben. Két éve a hálózatszerelő­ket autóbusszal szállítják haza távoli munkahelyekről. Nem iáról haló Amit feltétlenül tudni kell: a villamos energia ném tá­rolható. üzemzavar esetén nem lehet a „tartalékot” elő­venni. Arról sem szabad meg­feledkezni, hogy „tökéletes” áramellátáshoz a hálózatot ál­landóan csúcsfogyasztásnak megfelelő szinten kellene tar­tani, de nincsen egyetlen olyan ország, amely ezt a „luxust’’ megengedhetné ma­gának. Egy megawatt villa­mos energia tizennyolc—húsz­millió forintba kerül a fel- használásig. Talán ez az egyet­len adat is elegendő, hogy az energiát Jobban megbecsül­jük. Ha a túlterhelés okoz is néha gondot, kétségtelen, hogy a magyar villamosenergia­szolgáltatás üzembiztonsága a fejlett tőkésországokéval ve­tekszik. Az ÉMÁSZ-dolgozó- nak jó felkészültségét, az üzemviteli fegyelem magas színvonalát bizonyítja, hogy a vállalat hibájából üzemza­var ritkán fordul elő. Mi­ből adódik mégis, hogy időn­ként sötétbe borul egy-egy te­lepülés? A villamos hálózat ki van szolgáltatva az időjárás viszontagságainak. Ahogy Vá- lóczi Ernő üzemigazgató mondta: „Sajnos, még nem találták fel a tökéletes villám­hárítót.” A vihar, a villámcsa­pás, a jég, a zúzmara mérhe­tetlen károkat okozhat a há­lózatban, néha emberfeletti erőfeszítések szükségesek az üzemzavar mielőbbi elhárítá­sára. A szabálytalan áramfel­használás, a szakszerűtlen be­avatkozás, a nemtörődömség, a hanyagság néha egész utcák, községek energiaellátását, egész hálózati szakaszok épsé­gét veszélyezteti. A fogyasztás növekedése Salgótarján az utóbbi más­fél évtizedben szemmel látha­tóan óriási fejlődésen ment ke­resztül. Ezt a hatalmas fej­lődést talán . semmivel sem lehet olyan jól érzékeltetni, mint a villamosenergia-fo- gyasztás növekedésével. Az üzemigazgatóságnak kö­zel háromszázötven dolgozója van, s ezzel a létszámmal le­galább annyi értékű energiát „forgalmaz”, mint amennyi Salgótarján egyik legnagyobb üzemének, az öblösüveggyár­nak egész évi termelése. A vá­ros ipari vagyonának mintegy 3—6 százaléka az ÉMÁSZ gondjaira van bízva, az ener­giarendszerhez tartozik. Csu­pán a tíz évnél régebben épült 35/20/10 kv-os fogadóál­lomás húszmillió forintba ke­rült. 1892-ben még csak néhány, jómódú családnál égett a vil­lany, s pár közvilágítási lám­pa volt Salgótarjánban. Csak két évtizeddel később villa­Ifl pw­g Az 1970-ben épült szécsényi kirendeltségi épület. mosította a várost a Salgótar­jáni Kőszénbánya Rt. Majd újabb tizenhét év telt el 1929-ig, amikor a bánya és egy svájci cég megalapították a Hungária Villamossági Rt-t, amely kézbevette a város vil- lamosenergia-szolgáltatását. A felszabadulás után újjáépítés, államosítás következett, előbb névváltozás törtéht, azóta a az ÁVÉSZ nevet vette fel a vállalat, majd átszervezés, névváltozás történt, azóta a megye az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalathoz tartozik, ennek egyik egysége a salótarjáni üzemigazgatóság. Salgótarján fejlődését jól szemlélteti, hogy az 1957-es, évi egymillió-kétszázhatezer kjlowatt/óráról, 1962-re majd­nem hárommillióra emelke­dett a lakossági fogyasztás, ta­valy pedig elérte a nyolcmillió kilowatt/órát. Még gyorsabban emelkedett az ipari felhaszná­lás, ’57 és ’63 között harminc- millióról hatvanhárommillióra, s az ipari üzemek igénye az elmúlt évben már meghaladta a százmillió kilowattórát, de ebbe a legnagyobb fogyasztó, az ötvözetgyár felhasználása nincs is benne. Mi várható? A hatalmas fejlődés ellené­re a megyében az egy lakos­ra Jutó energiafelhasználás még mindig az országos át­lag alatt van. A felhasználás hazánkban tízévenként meg­kétszereződik, a növekedés a megyénkben még ennél is na­gyobb, az indulás évéhez vi­szonyítva az ötéves terv vé­géig nyolcvan százalék. En­nek megfelelően indokolt az energiaellátás további fej­lesztése, de a beruházásra fordítható összegek erősen korlátozottak, az egész megye, az ipari üzemek összefogásá­ra, anyagi áldozatvállalására van szükség, hogy a fejlesz­tési elképzelések megvalósul­janak. A salgótarjáni üzemigazga­tóság arra törekszik, hogy az energiaellátás jelenlegi szín­vonalát fenntartva, közmegelé­gedéssel végezze munkáját, ahogy eddig, ezután is, a ne­hézségeket leküzdve, lelkiis­meretesen és becsülettel szol­gálja a várost, a megyét, az értéket termelő ipari üzeme­ket, a termelőszövetkezeteket, az egész lakosságot. Ehhez kér még több segítséget és megér­tést mindnyájunktól a vál­lalat, s joggal, hiszen érdeke­ink közösek. A villamos ener­gia mindennapi barátunk és segítőtársunk. Holnapi bol­dogulásunk és jólétünk előfel­tétele és záloga. (X) Ai filSaml BislosItO Mindenkor az emberek javára X bajba jutott ember érti meg igazán, mit jelent ami­kor szorult helyzetében segít­ségére sietnek. Szinte min­dennapos, hogy Salgótarján­ban az Állami Biztosító szék­házába benyit valaki, a dol­gozók udvariasan meghall­gatják kérését és a biztosítá­si díj alapján kifizetik részé­re az őt megillető összeget, A közelmúltban K. L. sajná­oda jut az ember, hogy telje­sül vágya, saját autója van, és egy óvatlan pillanatban hasznavehetetlenné töri. Mennyi ilyen tragédiával ta­lálkozhatunk napjainkban. Aki gépkocsiját biztosította, annak az Állami Biztosító megtéríti a kárát. Ha az a házaspár, aki nehezen össze­gyűjtött pénzéből vette meg a gépkocsiját, elmondaná tör­ténetüket, a biztosítás szük­ségessége nagyon meggyőző lenne. Kötelező vizsgálatra rlk az autótulajdonosokat ar­ra, hogy a kötelező biztosítá­son túl kössenek CASCO-biz-' tosítást is. Az üzemi munkások, ter­melőszövetkezeti tagok köré­ben nagyon népszerű a Cso­portos Élet- és Balesetbizto­sítás rendszere, az úgyneve­zett CSÉB. H. I.-nek igen tragikus esete után ilyen ala­a CSÉB rendez számukra a befizetett tagdíj után. Végül pedig idézzük fel B. J.-né le­velének egy részletét, amit a salgótarjáni fiókhoz címzett: „Köszönöm, hogy fájdalmam­ban segítségemre siettek. Most tudom csak igazán, mit jelent, hogy biztosítottak va­gyunk. . A levélírónak egyik csa­ládtagja vasúti balesetet szenvedett. A salgótarjáni fiók kikereste a szükséges okmá­nyokat és a balesetet szen­vedett hozzátartozóinak ötvenezer forintot folyósított. Ehhez különösebb megjegy­zést szükségtelen fűzni. Az Állami Biztosító, amely­nek városi fiókja Salgótar­jánban székel, hozzátartozik a városhoz. Része azoknak az intézményeknek, amelyeket azért hoztak létre, hogy az emberek szolgálatára állja­latos halála után negyvenezer forintot fizettek ki a gyászo­ló családnak. Nem a kifize­tett összeg értéke ebben a leglényegesebb, hanem a fáj­dalmat enyhítő emberi törő­dés. Az Állami Biztosító ezt jelenti az emberek számára. A nyár elején rettentő vi­har pusztított a Mátra kör­nyékén. Egy egész falu meg­élhetését jelentő termés ment veszendőbe. A vihart követő napon már ott volt a biztosító képviselője, felbecsülte a kárt, és ha az elpusztult termésnek nem is a teljes értékét, de nagyon jelentős részét kifi­zették. Aki kárt szenved, az tudja, mit jelent, a biztosító által nyújtott anyagi szolgál­tatás. Mennyi-mennyi ilyen eset­ről lehetne számot adni. A múltkoriban az egyik házi­asszonynak főzés közben ki­gyulladt a köténye. Minden­kivel, aki a tűz körül foglala­toskodik. előfordulhat ez. Háztartási biztosítása volt, a kórt megtérítették részére. De szóljunk korunk egyik nagy veszélyéről, a megismétlődő autóbalesetekről is. Gondol­juk csak meg: hosszú éveker. át tartó takarékoskodás után vitték kocsijukat. A szerelők bejáratáskor összetörték. A házaspár végtelenül elkese­redett. Az Állami Biztosító a CASCO-biztosítás alápjan megtérítette a kárt. Ezért ké­pon fizettek ki 15 000 forin­tot. A CSÉB tagjaival ország­szerte találkozhatunk mint vidám kirándulókkal Buda­pesten, neves fürdőhelyein­ken, külföldi utak során, amit nak, részükre biztonságot te­remtsenek. Érdemes bepillan­tani a salgótarjáni fiók életé­be. A főbejárattól jobbra ki­tárt üvegajtók. A biztosító dolgozói egy, nagy, munka; csarnokban tevékenykednek. Többségükben női dolgoz ik. Munkájuk szerteágazó és fe­lelősségteljes. Számon kell tartaniuk mindent, ami a biz­tosítóssal kapcsolatos. Jelen­leg több ezerre tehető azok­nak a száma, akik felismer­ték, hogy mit jelent önma­guk és hozzátartozóik számá­ra a biztosítás. Ezeknek az embereknek a nyilvántartását Is itt, ebben a tágas munka- csarnokban végzik. A biztosító szolgálatában levő embereknek a munka- csarnokban dolgozók csak egy kicsiny hányadát alkotják. Az első vonalban levők teszik a többséget. Azok, akik beko­pogtatnak otthonokba, elmen­nek á legtávolabbi települé­sekre is, róják a magas épü­letek lépcsőházait, ott van­nak a bányák mélyén, a ko­hóknál, az üveget forraló ke­mencéknél, a hivatalokban, tehát az élet minden terüle­tén. Ott vannak az Állami Biztosító salgótarjáni fiókjá­nak képviseletében, felajánl­ják a biztosítás szolgálatát. Sokak előtt népszerűtlen ez a kétségtelenül a dolgozó em­ber érdekeit szolgáló munka. A biztosítás kötésekor olykor különböző megjegyzésekkel is illetik őket. Elsősorban azok, akik nem gondolkodtak mé­lyebben, hogy az ember ál­landó veszélynek van kitéve. A biztosító képviselőinek a feladata erről is felvilágosí­tani mindenkit, ök nem le­hetnek türelmetlenek, az ő feladatuk a felvilágosító munka A biztosítást minden­ki önként vállalja, saját és családja jól felfogott érdeké­ben. Sokan, akik idegenkedtek a biztosításnak még a gondola­tától is, megváltoztak, amikor leckét kaptak az élettől. Meg­győzés nélkül is másképpen ítélték meg az Állami Bizto­sító tevékenységét. Az egyik biztosított, aki — mondjuk meg őszintén — vonakodott a szerződéskötéstől, vidám társasággal, mit sem 6ejtve töltötte szabad napját. Vélet­len folytán a mélybe zuhant. Munkaképtelenné vált Negyvenezer forintot kapott az Állami Biztosító salgótar­jáni fiókjától. Volt egy másik sajnálatos történet is. P. B. sehogyan sem akarta biztosí­tani magát. Végül a biztosító képviselőjének türelmes, meggyőző szavaira csak úgy félvállról beleegyezett a szer­ződés megkötésébe. Rövid idő múlva súlyos balesetet szenvedett és .részére 75 ezer forintot fizettek ki. Akkor is­mételten felkereste a biztosító képviselője, hogy együttérzé­sét fejezze ki. Nem győzött hálálkodni a kártvallott. A városi fiók az elmúlt évben 3,5 millió forintot fizetett ki a kárt szenvedetteknek. Sajnos, baleset minden emberrel megeshet. A mun­kahelyén, az utcán, a szóra­kozóhelyen, még a lakásban is. Abszolút biztonsága senki­nek sincs. Sajnos, emberek vagyunk, sokan közülünk nem teszünk - mindent alapo­san megfontolóra. A biztosí­tó képviselői, akik vállalták, hogy felvilágosítják az embe­reket, missziót töltenek be, méghozzá olyan missziót, amely társadalmunk legérté­kesebbjét, az embert szolgál­ja. Egy alkalommal az egyik sal­gótarjáni nagyüzemben lent járt az Állami Biztosító sal­gótarjáni fiókjának képvise­lője és a munkahelyeken be­szélgetett a biztosításról. Ter­mészetesen legfőbb célja a bitzosítottak számának növe­lése volt. Sokan természe­tesnek is vették ezt és meg- kötötek különféle biztosítást. Az Állami Biztosító salgó­tarjáni fiókja esztendőről esz­tendőre gondosan — mert az emberek érdekeiről van szó — felkészül a tennivalókra. Fel­keresi azokat, akik már biz­tosítottak, ápolja kapcsolatait velük, ezáltal is bizonyítva, hogy az ÁB a lakosság szol­gálatában áll. (X) NOGRÄD — 1972. augusztus 5., szombat 11

Next

/
Thumbnails
Contents