Nógrád. 1972. augusztus (28. évfolyam. 179-205. szám)

1972-08-27 / 202. szám

A tárgyalóteremből Mikrofon a — ‘fin nem vettem észre, hogy a mikrofon a zsebem­ben van — méltatlankodik ártatlan arccal a vádlott. A tények azonban másra valla­nak. Mi is történt valójában? Zsákai Sándor pusztamárk- házi lakos a vádirat szerint: „június 3-án este 21 óra táj­ban elment a zagyvapálfalvi Hámán Kató telepen levő kultúrházba, ahol egy tánc- mulatságon vett részt. A rendezvénynek június 4-én hajnali öt óra tájban lett vé­ge, amikor is a zenészek hoz­záláttak hangszereik szétsze­reléséhez. Ennek során egyi­kük, Angyal László, a zene­kar vezetője — egy mikro­font zakója zsebébe helye­zett, a zakót pedig az ablak kilincsére akasztotta. Zsákai Sándor terhelt, a zenészek közt őgyelgett, majd segítség- nyújtás ürügyén közelférkő­zött Angyal László zakójá­hoz, amelynek zsebéből eltu­lajdonította a 800 forint érté­kű mikrofont.” A vádlott persze máskép­pen adja elő a történteket: — Az este folyamán igen sok szeszes italt ittam — mint, állítja, afölötti elkeseredésé­ben. hogy „összekülönbözött” a felségével —, ami nagyon megártott. Azt állítja, hogy nem a za­kóból vette ki a mikrofont, hanem a földön találta. Erre még csodálatosképpen emlék­szik. Arra azonban már nem, hogy a zsebébe tette. Még ak­kor sem „gyanakodott”, ami­kor távozása után a zene­karból egyik ismerőse motor­ral utána ment és megkér­dezte, nincs-e nála véletlenül az akkor már javában kere­sett tárgy. Állítása ; szerint csak jóval később vette ész­re, hogy a zsebében lapul. — Eldobtam az út szélén egy fa alá — vallja a bíró­ságon. — Ekkor már azért nem mertem visszaszolgáltat­ni, mert attól tartottam, rám fogják majd az eltulajdonítá­sát és baj lesz. belőle. Talán jobb lett volna, ha nem aggályoskodik ennyire. Az augusztus 23-án tartott tárgyalás alapján a Salgótar­jáni Járásbíróság bűnösnek találta többszörösen vissza­esőként elkövetett lopás bűn­tettében. ezért tíz hónap sza­badságvesztés-büntetést sza­bott ki rá. amelyet szigorított börtönben kell eltöltenie. Mel­lékbüntetésként két évre el­tiltották a közügyek gyakor­lásától. Zsákai Sándor az íté­letbe belenyugodott. Augusztus 23-án még egy lopási ügyet tárgyalt a Salgó­tarjáni Járásbíróság. Itt is szerepe volt az ittasságnak, de ez esetben nemcsak a tettes, hanem a sértett italozása is hozzájárult a bűntett létre­jöttéhezi \ Bánházi László, salgótarjá­ni lakos július 11-én betért a baglyasaljai 2. számú ÁFÉSZ- italboltba, ahol egy ismerősé­vel találkozott. Iszogattak, azután az ivócimbora bemu­tatta Bánházit az ugyancsak ott-tartózkodó, már jócskán becsiccsentett özvegyasszony ismerősének. Hármasban szó­rakoztak, majd az asszony indítványozta, hogy mindhár­man menjenek fel a lakására. Itallal felszerelve felkereked­tek és a lakásban folytatták a mulatozást. Néhány óra múl­va Bánházi cimborája elment, igy kettesben maradtak az asszonnyal, aki közben el­aludt. Ezt látva, Bánházi ki­pakolta a ruhásszekrényt, el­vitt két férfinadrágot, két öl­tönyt és hat férfiinget, össze­sen 1610 forint értékben. Az eltulajdonított tárgyakat a la­kására vitte, ahol később a nyomozó hatóságok megtalál­ták. A Salgótarjáni Járásbíróság Bánházi Lászlót elhárításra képtelen állapot kihasználásá­val elkövetett lopás bűntetté­ben találta bűnösnek, ezért hat hónapig tartó szabadság­vesztés-büntetésre ítélte, amelyet börtönben kell letöl­tenie. Az ítélet nem jogerős. Sz. K. Pénztárrobotok Ezentúl kisebb sor kígyózik táplálja saját kiejtésmódját, majd a szupermarketek pénz- mégpedig úgy, hogy a típus­tára előtt. A pénztárosnők lista minden egyes szavát nem ütik , be a gépbe a vásá- (szám, betű, szótag) tízszer rolt áruk árát, elegendő, ha megismétli. Ez elegendő ah- hangosan kimondják az árat, hoz, hogy a nyolc pénztárt egy elektronikus gép feljegy- kiszolgáló miniszámítógép zi, majd összeadja a számosz- „megtanulja” az egyes kiejtés- lopokat, és kidobja az ered- módokat. A továbbiakban a ményt. pénztárosnőnek csupán az a „„ _ . dolga, hogy a számokat he­Egy new jersey-beli intézet mondja a mikrofonba. Ha egy d0 gA°Zía, ÍJ rokont (SvT szót rosszul ált ki, a VACS ce Activated Checkout Sys- haneielzéwl — fievel tem=hangerővel vezérlet ”flfyel; számlázóreodszer) új módszert. elnevezett mezteti”: elnézést, hogy elnevezett mondta? A készülék televíziós , képernyőjén feltűnik a vásá­Az az ötlet, hogy kozvetle- rolt £ru ára, az egységár, a nül hangerővel vezéreljenek részösszeadás és végül megje- egy gépet, nem új azonban lenik a végösszeg, minden eddigi kutatás meg­lehetősen nehezen áthidalható a miniszámítógép a cég nehézségekbe ütközött: abba központi számítógépéhez to- ugyanis, hogy minden egyes vábbítja a tranzakció vala- ember másként ejti ki ugyan- mennyi elemét. Így a raktár - azt a szót. készlet felmérése, a rendelés, A Treshold Technology ku- a könyvelés, vagyis minden tatói a következőképpen véle- üzleti tevékenység a szuper- kedtek: tekintettel arra, hogy marketek pénztárosnőinek a túlságosan nehéz olyan gépet mikrofonba bemondott szavai- gyártani, amely mindenkinek tői függ. a szavát érti, miért ne alkal- a szakemberek remélik, máznánk egy-egy gépet egy hogy az új rendszert más te- bizonyos személyhez? A gon- rületeken is, például a postai dolatot tett követte. válogatómunkában, a raktá­A VACS-rendszerrel dolgo- rozásban, a repülőtéri regiszt- zó pénztárosnő azzal kezdi, rálómunkában is felhasznál- hogy egy minikazettába be- hatják. Beregovoj könyve A moszkvai könyvesbol­tok kirakatában megjelent Georgij Beregovoj űrhajós könyve. Címét — A táma­dás iránya — a pilóták szó­tárából kölcsönözte és azo­kat a nehézségeket , jelzi ve­le, amelyeket az embernek a világűr meghódítása so­rán lel kell küzdenie. Űr­repüléséről és az űrkutatá­sok problémáiról olyan egy­szerű stílusban ír Berego­voj, amivel megnyeri magá­nak az olvasót. A kritika ugyanakkor elismeréssel szól a könyv magas tudo­mányos színvonaláról. Georgij Beregovoj most 51 éves. A második világ­háborúban mint csatarepülő kapta a Szovjetunió Hőse címet. Berepülő pilótaként a későbbiekben is többször részesült kormánykitünte­tésben. A Szovjetunió Hősé­nek aranycsillagát másod­szor az űrrepülés után tűz­ték a mellére. Táborról táborra Kacsalábon forgó vár Csatárláncban a barackfától a ládákig A barackos mellett elha­ladva már tudtuk, hogy jó helyen járunk. Gyümölcsös - ládákkal megrakott teher­autók jöttek-mentek, a ba­rackost kettészelő széles, föl­des úton sürögtek-forogtak a lányok. Térdig sárosán, szélére elszállításra kikészí­tett ládákat, a mai „ter­mést”. i — Harmadik napja va­gyunk itt, azóta mindig meg­termeltük a napi normát, 27—32 forintot, attól függő­en, hogy milyen munkát térd fölött az építőtábori kaptunk — mondta Varga egyenruha, a kezeslábas dí­szelgett. Előző éjszaka nagy vihar volt, a zápor feláztatta a földet a lengyeltóti ősziba­rackfák között is. A szandá­lokat kímélendő, a lányok lábbelijüket egy madzaggal a nyakukba kötve viselték. Barackkal megrakott láda Judit, a tíz gyarmati kis­lány brigádvezetője. — Ma barackot válogatunk, úgy számoljuk, megint meglesz a kvóta. A lengyeltóti építőtábor — néhány kilométerre Ba- latonboglártól — nemzetkö­zi: szlovák, lengyel, bolgár lányok is dolgoznak. Né­_______ ______ _ hány bolgár kislány a gyar­h egy tövében akadtunk rá matiak ládáihoz sündörög, az első hazai „alakulatra”, a balassagyarmati Szántó Kovács Egészségügyi Szak- középiskola diáklányaira. Elégedetten szemlélték az út Fránya dolog ez a bírálat. Sokan el­buktak és sokan megdicsőültek már általa. Az elbukás veszélye általában azokat fenyegeti, akik kapják a bírá­latot. Bár arra is akadt már példa, hogy a bukással egyenesen jól jár a megbírált, mivel ez a sajátos függőle­ges mozgás felfelé történt. A bíráló sorsa is sokféle lehet. Attól A bírálat és fogadtatása kérem, ez egyáltalán nem piros! In­kább olyan lilás, vagy ha nagyon ra­gaszkodunk az igazsághoz, püspökli- lás. Így hát a bírálatot nem fogadhat­juk el! Nem véletlen hát, ha a bíráló két­szer is megrágja a szót, mielőtt ki­mondja. Sőt, néhányan annyira meg­rágják, hogy mire a kimondásra ke­rülne a sor, már érthetetlen massza — Ez igen, kartársam! Bárcsak so­kan lennének magához hasonlók, nem függ, hogyan fogadják a kritikus sza- itt tartanánk! vakat. Az újságíró szakma pontosan „Kartársam" boldogan távozik a fő- lett az egészből. Ez a legbiztosabb az a terület, ahol a bírálat fogad tata- n,öki szobából', azzal a tudattal, hogy módszer. Volt is bírálat meg nem is, sának különféle formáit alaposan ki le- iám-lám, mégiscsak érdemes volt fel- nem is árt, nem is használ senkinek, hét tapasztalni. fedezni a rosszat, aki igazat szól, an- Elégedett a bíráló — „én aztán nem Mi történik hát, amikor nyomtatás- nak manapság már nem törik be a rejtettem véka alá a véleményemet!” ban megjelenik a kritika? feje. Aztán egyszerre azon kapja ma- — nyugodt marad a megkritizált lelki­Volt eset, hogy a megbírált szerv gát, hogy kimaradt a fizetésemelésből, világa is — „ez ugyan nem rám vo­azonnal reagált. Felvette a a telfont, tár- hogy nem jutott n'eki üdülőjegy, s más natkozik, akinek inge, vegye magára!” csázott és ezt kérdezte: lépett előre helyette a ranglétrán. Ilyen —, mindenki jól járt tehát. — Tessének megmondani, ki volt az *s van" A legtökéletesebb verzió azonban informátor? Meg olyan is van, hogy elhangzik a mégiscsak az, ha a nyílt kritikát gyors A gyors reagálásnak örülni lehet, az bírálat, melyet aztán nagy, süket csönd és hatásos intézkedés követi. Ugyanak- effajtától viszont „felkapja az ember ^ovet Ilyenkor szoktunk a kővetkező kor ez igényli a legegyszerűbb eljárást. a vizet” — ahogyan ezt nálunk monda- fordulatokkal élni: Pasztába kiáltott Nem kell a sokszorosan áttételes retor- ni szokás. Nem nehéz ugyanis kitalál- 6Z0’ falra hányt borso stb- stb' • • ziókon törni a fejet, nem kell kiagyal­ni, miért érdekelte a szervet az infor- Előbbinél sokkal furfangosabb vál- ni a labda visszahajításának különféle mátor neve. Nyilván nem az előlépte- tozat az, amikor hosszabb-rövidebb módszereit, Csupán meg kell szüntetni tést kapók ’ listájára akarta pótlólago- csönd után a megbírált részéről né- a megbírált rosszat, ami egyébként kri- san felvenni, mint az igazság bátor hány szerény megjegyzés következik, tika nélkül- is kötelességünk.. Hát kell szavú harcosát. ----- Például:- - .......... ennél egyszerűbb? , A korrekt és Igazmondó bírálónak — Tökéletesen igazuk lett volna, ha Hogy mi . mért szeretjük mégis a bo- kijár a glória a feje fölé. Meg is kapja, jobban megvizsgálnak néhány aprosá- nyolult módszereket?! Behívja főnöke, elismeréssel megvere- got. Mert ugye, arról volt szó, hogy ez geti a vállát: a piros izé a kutyának sem kell. Hát — szendi — egy pillantással felmérik, va­jon van-e annyi, mint az övék. Aztán hamarosan be­szélgetésbe elegyednek. Oro­szul, és kézzel-lábbal, mi­kor mit követel meg a hely­zet. Régi jó ismerősök már ők, van közös témájuk bő­ven. A gyarmatiak egy-ket­tőre lerohanják barátnőjü­ket, Dankát: — Énekeld el, Danka, amit tőlünk tanultál! A bolgár kislány nem so­kat kéreti magát, lámpaláz nélkül, magabiztosan neki­fog: „Az a szép, az a szép, akinek a szeme kék...” A kiejtéssel persze van­nak néminemű bajok, na de ne legyünk maximalisták! ­Dél van, a lányok már készülődnek haza, ebédelni. A tábor „bázisa”, a négy éve épült, különleges formá­jú üvegbeton épület, pár kilométerre a barackostól fekszik. Innen rajzanak ki naponta a lányok, köztük a 180 Nógrád megyei, a sal­gótarjáni. balassagyarmati, szécsényi, pásztói és kiste- renyei középiskolások is. Az emeletes épület mel­lett mesekönyvbe illő tó csillog. Túlsó partján nád­fedelű, romantikus kis vityilló. Az innenső szegé­lyen fapapucsok búslakod­nak, szépen sorba állítva vár­ják vízimádó gazdáikat. Sok táborban jártunk a Balaton partján, de a len­gyeltótiról hallva valameny- nyien áradoztak a fiatalok: — Az egy kacsalábon for­gó vár! A miénk a ron­gyot se rázhatja utána! A külszín valóban elbűvö­lő. Vajon ugyanez a véle­ményűn a benne lakóknak is? —■ Tényleg szép ez az építőtábor, jól is érezzük magunkat benne — szól Czsvárt Mária, a 23-as sal­gótarjáni brigád vezetője. A közgazdasági és kereske­delmi szakközépiskola lányai tömörültek a 23-asba. — Persze, az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy egy fo­lyosón mindössze két zuha­nyozó van, és erre, vagy száz lány jut. Inkább lett volna az épület formája ke­vésbé extra, de tettek volna bele több tust meg csapot. Nem véletlenül kerestük fel éppen a 23-as brigádot. Szabó Endréné táborvezető szerint a legkiválóbb társa­ságok egyike ez. A 32 fo­rintos napi norma helyett fejenként átlag 40 forintot teljesítenek. Tegnap meg 55 forintnál alább nem is ad­ták. — Az mind semmi — hen­cegtek a lányok, de teljes joggal. — Ma 290 ládával szedtünk, állítólag ilyen még nem is volt a tábor törté­netében ! Tavaly a brigád ugyan­ebben a felállításban a Hosz- szúhegyi Állami Gazdaság­ban dolgozott. — Ott nem nyertünk sem­mit, azért hajtunk most ennyire — magyarázzák. Igazán megérdemlik, hogy az írógép valamennyiük ne­vét lekopogja. Tehát: Gal- csik Bernadette, Menczel rbolya, Bucsek Zsuzsa, Jász­berényi Ilona, Kiss Jutka, Bakos Sarolta, Benedek Má­ria, Kánya Erzsébet, Angyal Borbála. Hirtelen utánaszámolok, de nem stimmel. A szobá­ban nem tízen, hanem két- , tővél többen ülnek, Földig- érő fehér- hálóingbén szép»”' barna kislány, ő Lili Várnából jött Lengyeltótiba. Honfi-. társnője Valentina pedig cí­met kérni tért be a tarjá- niak szobájába. Adressz, ad-1 ressz, magyarázza. Lili egyéb­ként az egész tarjáni brigá­dot meghívta jövőre Várná­ba, töltsenek nála néhány szép napot. — A bolgárok Is nagyon megnyomták a gombot, ver­senyben vagyunk. Jókedv, derű jellemzi a tábor lakóit. Az ablakból, még hosszan utánunk inte­getnek, kiabálnak a lányok.' Fogunk mi is egy terjedel- ■ mes törülközőt, és lenget­jük ki a kocsi ablakán. Ezt láttuk a lengyeltóti építőtáborban akkor, ami- Kor még ragyogott a nap­sütés, és nem tréfálkozott az idő. Néhány nap múlva augusztusi „zimankóban” mar egészen más kép foga­dott volna benünket, és az igazság kedvéért erről is szólni kell. Az esős, hideg időben nem tudtak dolgozni a lányok, az idő tétlenség­re kárhoztatta őket. Meet lett volna igzán nagy szük­ség a tábortanácsra! Az azonban egyáltalán nem állt a helyzet magaslatán, hogy őszinték legyünk, egyáltalán nem is működött. Egyszeri­ben feltűnt az is, hogy a tá­borban egy szál játék sincs, mindössze egy pingpongasz- lal árválkodik az udvaron, az viszont 240 lányra vaj­mi kevés. A stúdiófelszere­lés elromlott, süket csend borult a táborra. A lányok nem vittek magukkal elég meleg ruhát, fázták, és gub­basztottak a szobákban. Mindez arra hívja fel a fi­gyelmet, hpgy jövőre ala­posabban fel kell készíteni a lányokat is az építőtáboro­zásra, na meg a tábort Is a megfelelőbb fogadtatásra. Hogy ne csak kívülről le­gyen kacsalábon forgó vár a lengyeltóti tábor, hanem , a belbecs is kifogástalan le­gyen. Szendi Márta NÖGRÁD — 1972. augusztus 27., vasárnap 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents