Nógrád. 1972. augusztus (28. évfolyam. 179-205. szám)

1972-08-03 / 181. szám

Kultúra- közösen i Elfelejtett beruházás ií.j „Egy kicsit igazuk A KULTURÁLIS ALAP felhasználásáról kérdezőskö­döm az Ipoly Bútorgyár szé- csényi központi telepén és a járási II. Rákóczi Ferenc Kultúrotthonról és a KISZ- aiapszervezetről folyik a szó. Nincs itt valami tévedés? Nem jól tettem fel a kérdést? Más a magyarázat: a kér­dés és a válaszként előkerülő témák összetartoznak; egy, még nem általános formáról van szó. Jó helyre teszik a pénzt? Tuposa Béla szakszervezeti titkár Balassagyarmatra ké­szül egy teherautóval, de né­hány percet szakított a be­szélgetésre. — A kulturális alapnál tel­jesen fix összeget nem tudok megjelölni, összefonódnak eb­ben a szakszervezet és a KISZ közős társadalmi ren­dezvényeinek kiadásai és a közvetlenül kulturális célra kiadott pénz. A legnagyobb összeg a kultúrházzal kötött szerződéses együttműködésre szánt 5000 forint. Ennek fe­jében több dolgozónknak in­gyenes színház- és mozibérle­tet tudtunk adni. Ezek a bér­ietek ,nem névre, hanem helv- re szólóak, így akár minden alkalommal más is felhasz­nálhatja, és nem áll fenn a veszély sem, hogy csak fog­laljuk, de nem foglaljuk el ezeket a helyeket. A műve­lődési ház TIT-előadásokat és közös kirándulásokat is szer­vez. Több szécsényi üzemmel van ilyen kapcsolatunk, — ezert is látok sok lehetőséget ebben az együttműködésben. Ennek keretében a KISZ- esék is sok segítséget kap­X BM Duna Művészegyüt­tes szimfonikus zenekarának szabadtéri hangversenyét ren­dezik meg augusztus 19-én Salgótarjánban, a Tanácsköz­társaság téren. A Belügymi­nisztérium szimfonikus zene­kara tizenkét éve működik. Az együttes műsorában a ze­nei irodalom szinte minden műfaja teret kap. ezzel is a nak. Emellett vannak üze­men belüli rendezvények, brigádtalálkozók, társadalmi ünnepségek. Ezek közül ki­emelném a hatos névadót, A szülők mindnyájan a vállalat dolgozói, emlékezetessé akar­tuk tenni ezt a fontos ese­ményt, Az ünnepi műsor után 500—500 forintot és a KISZ-től játékokat kaptak ajándékba. Evenként kétszer a termelési tanácskozások al­kalmából kulturális műsorral is tartalmasabbá tesszük ezt az összejövetelt. — Egy „félig kulturális” kérdés: milyen a szakmun­kásállományuk, van-e után­pótlás? — AZ ASZTALOSÜZEM­BEN 50 százalékban szak­munkások dolgoznak, a töb­biek betanított munkások. A telep területén van egy tan­műhelyünk ipari tanulóknak. Tavaly hat végzett ipari ta­nulóból csak kettő maradt itt, idén kettőből egy jelentkezett nálunk munkára. A terv: egy jó klub. Jelenleg 36 tagú a Hámán Kató KISZ-alapszervezet. Munkájukról, terveikről be­szélgetve úgy tűnik, nem a rosszabbak közül való. Ve- lenczei Ferenc, a titkáruk itt volt tanuló is. A katona­ság és a karbantartó műhely ideiglenes megszűnése idejét kivéve mindig itt dolgozott. Hat éve titkár. — A járási művelődési ott­honnal kötött együttműködési megállapodás számunkra is nagyon hasznos. A szerződés fő pontjai: politikai, világné­zeti nevelés, általános és közönség minél szélesebb ré­tegéhez kíván szólni. Eddigi működése során mintegy 800 hangversenyt adott a belügyi dolgozók és lakosság részvé­telével. Augusztus 19-1 hang­versenyén Ízelítőt nyújt mű­soraiból, ismert opera-, ope- rettrészletekkel, kitűnő művé­szek közreműködésével. A ze­nekart vezényli Králik János. szakműveltség fejlesztése, szocialista művészeti nevelés — ezek segítése. Ez így ter­mészetesen túl általános, a programok mutatják, mi va­lósul meg ebből. Szeretnénk, na ebben az évben a KISZ- korosztály csaknem teljes lét­számmal részt venne a poli­tikai oktatáson. A 20 Déry- né-bérletet általában a fiata­lok használják. A filmszm- nazba 25 ifjúsági bérletünk van. A művelődési otthon szervezi szeptemberben az if­jú szakmunkások politikai ve­télkedőjét, amelyen két szo­cialista brigáddal mi is részt veszünk. A „társulás” többi üzemével közös lesz az a módszertani előadássorozat is, mely az ifjúsági klubok ki­alakításához nyújt segítséget. Az ÁFÉSZ KlSZ-szervezet.é- vel közösen tervezünk egy túrát Benczúrfalvára, id. Szabó István szobrászművész­hez. Én már voltam hasonló kiránduláson, nagyon szép emlék maradt. A művész nemcsak a műteremben be­szélgetett velünk művészetről, munkásmozgalomról, a szob­rairól, hanem kijött a ligetbe, együtt töltöttük a .program másik részét is. Még egy ki­rándulásterv : három napot Ráróson, a kis faházakban szeretnénk tölteni. Tavasszal Hegedűs Mihály a Szovjet­unióban, Ceglédi Györgyi a napokban az NDK-ban járt íutalomúton. Többen mennek Szegedre az ifjúsági napok rendezvényeire. A beszélgetés visszakanya­rodik a klub ügyére, úgy lá­tom, ez most az egyik köz­ponti téma. A vállalattól megkaptuk ezt a két helyiséget, itt kialakít­hatnánk egy jó klubot — mutat a szomszéd szobába. KISASZTALOK, FOTELOK vannak bent egyelőre. De bútorgyári fiataloknak" ez nem lehet probléma — né­hány kis polc, díszítőrács, egy-két ízléses falikép kell, és a környezet már otthonos iesz. És igazán övéké, saját­juk lehet, ha élővé teszik Kulturált szórakozási lehető­ségek. jó programok szervezé­sevei. Ez már csak rajtuk múlik! G. Kiss Magdolna A marakodipusztai kultúr­otthon építési munkái 1959. áprilisában kezdődtek meg a 745—4/1959 sz. építési engedély alapján. * 1972. július. Félkész tégla­épület a domb oldalán. Nagy nyílások a falon; az ablakok helyei. Könnyű a bemenet; aj­tó sincs, fülledt a levegő a hodályszerű teremben. Lábunk alatt a puszta föld, fejünk fe­lett galambok röpködnek. Be­fészkelték magukat a tető ré­seibe. Meg kell hagyni, romanti­kus. A terem felében fonnyadt faagak, száraz levelekkel, mel­lettük romos székek; nem­régen bál volt itt. Mert kell az embereknek szórakozni va­lahol. A fiatalok, azok élel­mesebbek voltak. Az egyik klubtermet — a terv szerint annak szánták — kimeszelték, berendezték, s ha igazi életet nem is sikerült belevtnniök, arra jó, hogy esténként ellö­työgjenek benne. Jobb, mint kint az utcán. Futó László, a karancskeszi tanács elnöke; — Amikor Marakodin el­kezdődtek a kultúrház építésé­nek munkálatai, nagy volt az öröm a pusztán. Kezdetben mept is minden annak rendje- műdja szerint, volt pénz, anyag és lelkesedés. Aztán elfogyott a pénz is, az anyag Is, meg a lendület Is. Fél­beszakadt a munka. Azóta Is áll. A nagyterem befejezetlen, egyedül az ifjú­sági klub használható. Egy­millióra lenne szükség ah­hoz, hogy az épületet be tudják fejezni. Ez abszurd do­log. Nincs rá alapunk. Kü­lönben is, ha be tudnánk fe­jezni, akkor sem művelődési házként működne. Valamilyen üzemegységet telepítenénk az épületbe. Egyébként nem tar­tom időszerűnek a kérdéssel foglalkozni. A Karancskeszi községi Ta­nács 1960. novemberében tar­tott ülésén pénzt szavazott meg a markodi kultúrotthon- ra. Az 1961-es pénzügyi terv­ben nem szerepel a kultúrott­hon építése. 1962-ben a tanács­ülés kimondta, hogy elsődleges feladatként 119 ezer forinttal járul hozzá a kultúrház épí­téséhez; ide tervezte a har­mincezer forint értékű tár­sadalmi munkát és a 11 ezer forint értékű helyi anyagot. A 146/1963. sz. tanácshatározat b. pontja kimondja: a tanácsülés megteszi az előterjesztést a járási tanács vb-hez azzal, hogy a községíejlesztési terv­ben 1963. évre tartalékként megjelölt 33 900 forint ösz- szeg felhasználását engedé­lyezze, mert a marakodi lé­tesítmény augusztus 20-ra tör­ténő befejezése csak ennek alapján lehetséges. (Kivonat az egyidejű tanácsülési anyag­ból.) ★ • Jelenleg a salgótarjáni bankban dolgozik, az marako­dj kultúrház építése idején já­rási községfejlesztési előadó volt Kicsiny Árpád: — Marakodipusztai vagyok. Ismerem az ottaniakat, isme­rem a kultúrház körüli herce­hurcát, mert magam is részt vettem benne. Településünkön a vallás nagy befolyást gya­korol az emberekre. Ezt azért mondom, mert így értnető meg a művelődési ház építésének gondolata. Gro­teszk, nem? Az ötvenes évek végén, az emberek széles összefogással, A kaktusztenyésztés fólia alatt és erkélyen címmel tar­tott ismeretterjesztő előadást a napokban Szolnokon a ba­lassagyarmati Szőke Dezső, a város ismert kaktuszgyűjtője. A Kertészet ésv szőlészet című szaklap nemrég cikket írt a gyűjtő 844 féle kaktuszáról, ennek alapján hívták meg volt... ” templomot kezdtek építeni a pusztán. A módosabb gazdák húsz—harmincezer forintot is felajánlottak erre a célra. Vol­tak, akik ökröket adtak. Mi, akkori pártcsoportbeliek — vol­tunk úgy tízen—tizenketten — elhatároztuk, hogy szétforgá­csoljuk az erőket: kultürházat, építünk. Igény is volt rá. No, nem a fiatalok részéről. In­kább mi, középkorúak jöt­tünk össze szórakozni egy-egy magánházban, vagy pincében, vagy az iskolában. Miért ne legyen nekünk is művelődési házunk? A falu egy része tá­mogatta is a gondolatot. így kezdődött. Felmértük a közte­rületet. bevertük a karókat, küldöttséget menesztettünk Pestre, építőanyagért. Igye­keztünk a' legolcsóbb anyagot beszerezni. A tervezést a tervosztály akkori főmérnöke csinálta, nyolcvan férőhelyes nagytermet, klubszobákat ter­veztünk. Az alapozást tavasz- szal és nyáron végeztük el. Minden helyi anyagot felhasz­náltunk. A tetőt, csak, hogy olcsóbb legyen, vastetőelemek helyett fából, helyi anyagból csináltuk. A karancskeszi ta­nácstól anyagi támogatást kaptunk. Aztán, amikor az ő segítségük megszűnt, nem tudtuk folytatni a munkát. Közben felépült a templom. J3 az állami szervek azt mond­ták, hogy ahol saját erőből templomot tudnak építeni, oda fik pénzt, kultúrházra nem ad­nak. \ Egy kicsit igazuk volt. V. Kiss Márta (Folyt, köv.) Szolnokra gyűjtőtársai. Szők« Dezső régóta gyűjt kaktuszt, vállalkozása, a fólia alatti te­nyésztés nála bevált. Előadá­sát Szolnokon nyíregyházi es szegedi növénygyűjtő szak­körvezetők is meghallgatták, s Szőke Dezsőt ezekbe a váro­sokba is meghívták előadást tartani. (elekes) „Mindenki kedvére” A balassagyarmati kaktuszgyfíjtö SZUTS DÉNES: Önqyilkossáq ? 14 Kaszinó SS. Ehrenburgi Bayer Olga el­unva az olvasást és a pihe­nést, csengetett a szobalány­nak és kérte, hogy készítse el a fürdőjét. Amikor az ajtó becsukódott, tempósan vetkőzni kezdett, s a kádba ereszkedett. Ettől a mozdulattól, vagy a meleg víz hőhatására, nem tudta, de hirtelen éles, semmi eddigi­hez nem hasonlító szúrást ér­zett a gyomrában. Pedig már azt hitte, teljesen rendbe jött. Egy pillanatra megmerevedett testtel, félig gömyedten állt a kádban, de a fájdalom ami­lyen gyorsan jött, olyan hir­telen eltűnt. — Nocsak, ez mi. lehetett? Várt, de a fájdalom nem jelentkezett, hát belecsúszott a kádba. Lábát a boyler alatti gázrésznek, fejét a kád pár­kányára támasztotta. Szemével a szivacspárna után kutatott, de úgy látszik, itt ezt nem ismerték. Minden­nap fürdött, szivacsot soha sem talált, de mindig eszébe jutott keresni. Ez a fürdő jót fog tenni, s talán másnapra már kutya baja sem lesz. A gyomra ed­dig jól működött, nem voit rá panasza. A latinok legfőbb gondja az emésztés... Ügy látszik, tőlük is lehet valamit tanulni. Ezentúl jobban kell vigyáznia magára. Pont most, amikor annyi sötét és kétség­beejtő év után megtalálta végre a háború után elvesz­tett fonalat, érje valami jóvá­tehetetlen baleset... Flessbur- ger fizetni fog. Micsoda sze­rencse, hogy összetalálkoztak. A szervezetnek élnie kell. Az SS különgépen menekítette ki többek között Mayer és családját, Schrődemé Bel­giumban él, Ludger Westrick meg Hamburgban, Max Glöckner, a Merkur Bank igazgatója, aki szoros kapcso­latban állt Veesenmayerrel, gazdálkodik. Talán valame­lyik kedves bajor birtokán éli most világát, míg ő ki van téve egy proli újságíró kénye- kedvének, Flessburgernek se­gítenie kell, mert ő is megsü­tötte a maga pecsenyéjét. Ma­yer intézte el neki a svájci folyószámlát. Ezt Schrődertől tudja. A birodalmi gazdasági minisztérium megalapította Berlinben a német „Transda- nubia” céget, névleg export— import tevékenységgel. Ennek az igazgatója Ottó Braun, aki a Führer bizalmas gazda­sági informátora Volt, mondta egyszer neki Berlinben: ... — Ha én lennék Ehren­burgi Bayer Olga bárónő, Ba­lé tai Jenő anyósa, akkor ke­vesebb időt töltenék üzletek­kel, és kicsit többet lennék odahaza. Kitűnő megjelenésű, de zak­latott fiatalember volt ez a Braun. Megpróbálta felidézni alakját, de hiába erőltette képzeletét. Régen volt — só­hajtott Bayer Olga. Arra vi­szont jól emlékezik, hogy minden Németországba szállí­tott vagon után egy százaiéi: jutalékot kaptak. Évente sok millió pengőre rúgott ez az összeg, és ebből csordogált a „smirpénz” képviselőknek, kormányhivatalnokoknak, de erre a csapra tette száját Werner Daitz is. A nyilasok a pénzt Bécsben a Mariahilfer Strasse 105. szám alatt vették át... Rossz lóra tett. Ez már bizonyos... Ha akkor jobban kiáll Balátai mellett és fi­gyelmezteti a fenyegető ve­szélyre, akkor Balátai ma is élne, és gazdag amerikai le­hetne. .. és neki sem kellett volna ennyit nyomorognia. A töprengésbe belefájdult a feje, Ez a kölni patikus neki kö­szönheti a vagyonát. Az ő ré­vén került a bauxitüzletbe. és minden akkoriban kiadott márka olyannak tűnt előtte, mintha tőle vonták volna meg. Bezzeg Schröder az ó vagyonát beleölette Balátai újabb és újabb felfedezéseibe. — Ugyan bárónő, ez olyan befektetés a maga számára, mintha százszázalékos kamat­ra kölcsönzné ki a pénzét. Mintha itt a fürdőszobában életre kelne a bankár hangja. Bezzeg őt orránál fogva ve­zették. A lányát spionkodás- ra kényszerítette. Alice hord­ta szorgalmasan Balátai fel­jegyzéseit az iszkaszentgyör- gyi, a vértesi, a pilisi lelő­helyekről. Minden fecnit elho­zatott a lányával, az értékte­len kis apróságokat is. Alice fenntartás nélkül elhitte neki, hogy férje nagyszerű koponya, de közgazdaságilag, politikai­lag gyermeteg lélek, és ve­zetni- kell, önérzete viszont visszautasítaná a nyílt be­avatkozást. Hozza csak el Ali­ce tőle egy-egy órára az írá­sait, és ő majd megfelelő ke­zekbe juttatja. Schröder ak­kor mutatta be neki Ludger Westricket , és dr. Werner Daitzt, valamint Alfrédot... a Gestapo emberét. Űk' fény­másolták a Kaszinó utcai el­ső emeleti lakásban Balátai jegyzeteit, még a hévforrá­sok tervrajzait is, a fürdőt a Gellérthegy belsejében... Az idős hölgy félig lehuny­ta a szemét. Képek, arcok, helyzetek, éledtek fel bennje. Üjra átélte sikereinek izgal­mas óráit, perceit. Veje, a mérnök-geológus, amilyen hanyag volt öltözködésében, annyira precíz a munkájában. Analíziseket csinált, gazdasá­gi számításokat végzett, iga­zi székely ezermesterként a külszíni fejtéshez gépeket konstruált, emelőszerkezete­ket a vagonrakáshoz... De Balátai gyanút fogott... Egyik este elfulladva, pi- hegve, piros arccal rontott be hozzá Alice. — Öh, anyám!... Elsüllye­dek a szégyenben. Tudod, el­ültem az időt a Gerbeaund- ban Andrássfaynéval, később értem haza, mint Jenő, és a krokodilbőr retikülömben megtalálta az iszkaszentgyör- gyi bányagép rajzát. — Óvatosabbnak kell ez­után lennünk — figyelmez­tette a lányát. Aztán egy hét múlva Alfréd más módszert javasolt. Aprócska fényképe­zőgépet kap Alice, azzal ké­szítsen felvételeket, ha a fér­je nincs otthon. De a lánya nem volt hajlandó vállalni... Istenem, akkor döbbent rá, Alice tényleg szereti a férjét. Anyja és a férfi között kel­lett választania. — Fontos dolgot teszel, óriási hasznot hajtasz az ügyünknek, és a hazának — ilyeneket mondott Alice-nak, de az sírva fakadt. Szép, keskeny arcén végig­folytak a könnyei, keze resz­ketett. — Nem és nem... A szürke bársonnyal borított pamlagra omlott, hajába túrt,- nyüszített, mint egy kutya, ha megverik.., Példálózhatott volna a saját életével. Neki talán könnyű volt a hatalmasok között ha- jókáznia?... Valahányszor amikor már összeszedett egy csomó pénzt, részvényt, ara­nyat, férjei elkártyázták, elit­ták. Az egyik Kaliforniában maradt, a másik, a Kopassy Géza, hiába volt nemes em­ber és huszárezredes, egy nemzetközi szélhámost meg­szégyenítő trükökkel csalta ki pénzét és költötte el. Egy időben, amikor Londonban volt attasé, teletömte zsebét aprópénzzel és útszéli ivók­ban, tizedrangú bárokban a prostituáltak közé szórta. „Pipikéim-pi-pi-pi”... és él­vezte, ahogy azok a garaso­kért az asztal alá másznak, csúsznak a padlón. Utána­ment, megleste, és otthagyta Kopassyt. Csak egy barbár magyar űr tud Ilyen pórias szórakozást kitalálni. Egy né­met sohasem lenne képes ilyen brutalitásokra. Aztán, amikor férjeitől vég­re megszabadult, elhatározta, többé nem köti le magát, ha­nem önálló életet él, akkor érkeztek el azok a forro na­pok Németországban. Egy időre lefoglalta a politika, bár ő a politikát csak eszköz­nek tekintette az érvényesü­lés és a gazdagodás útján. Schröder a bauxitüggyel fel­csigázta az érdeklődését. Mennyi fáradozása, pénzé fekszik a bauxitban. Tíz évét áldozta érte és a lányát... És minden semmivé foszlott vol­na. Nem! — összes zoritotta a fogait. Még egyszer utoljára harcba száll % gazdaságért.., Alice alakja bontakozott ki előtte; menyasszonyi fátyol­ban, gyolcsban, s aztán hir­telen azé az emberé, akit megvetett, gyűlölt. A durva, faragatlan paraszt, Balátai Jenő képe. . ' Tudatában a gondolatok nem a valóságos sorrend sze­rint csoportosultak, hanem — nyilván az elgyengítő gőz és betegsége hatására — egyre képtelenebb alakzatokat vet­tek fel. Alice esküvőjéhez így társulhatott a meghalt férfi képe. Az idő a bárónő gondo­lataiban cigánykereket hányt, elhagyta a kijelölt dimenzió­ban a helyét és egy másikat foglalt el. Flessburger pél­dául mai arcával lépett be a Rajniss estélyére. Balátai nyi­tott, üveges szemével így ke­rült Alice lányos arca mellé. — Azt hiszem, rosszul va­gyok. — Megriadt, és egy erélyes mozdulattal meg akart szabadulni addigi hely­zetétől. — Örült könnyelműséget csináltam, nem lett volna sza­bad ennyi ideig a kádban fe­küdnöm. Fel akart ülni, de a lába megcsúszott, és egész teste egyensúlyát vesztve a víz alá merült. Levegőt nem kapott, nyelt egy-két kortyot is, amíg kézzel-lábbal hadonászva az egész fürdőszobát összelocsol­va a víz fölé tornázta ma­gát. És amint a feje kiemel­kedett, s szemét kinyitotta, Balátai Jenőt látta a kád mö­gött, a boylernél állni. A fér­fi gúnyosan mosolygott, erős, mongolos arccsontjain a bőr meg-megrándult, barna sze­mének írisze összeszűkült és nevetett. — Űristen — hebegte a bá­rónő, és minden tagja resz­ketni kezdett. ' — Űristen... Heilige Mária... Hangosan, németül imádkozott. Behuny­ta a szemét, s amire kinyi­totta, a rémlátomás eltűnt. Az idős asszony két csontos ke­zével görcsösen kapaszkodott a fürdőkád szélébe. Gyomrá­ba újra fájdalom nyilallt. Azt hitte, elájul. Mintha mázsás terhet cipelt volna. Kimerült, fáradt lett. Tátogva kapkodta a levegőt. Ebben a pillanat­ban éles esengőberregés ver­te fel a lakosztály csendjét — Jaj, a szívem! — Ki az? — kérdezte elha- lón, de válasz nem érkezett. — Ki az? — ismételte meg a kérdést kétségbeesetten. Ne­hézkesen feltápászkodott, ki­vonszolta, öreg, meggyötört testét a kádból, és belebújt fürdőköpenyébe. Csuromvize­sen, mezítláb vánszorgott az előszoba ajtajáig és újra kér­dezte. — Ki az? — Alfred Flessburger — mondta erélyesen egy na­gyon is földi hang. — Azonnal eresszen be! (Folytatjuk) 4 NÓGRÁD - 1972, augusztus 3„ csütörtök

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents