Nógrád. 1972. augusztus (28. évfolyam. 179-205. szám)

1972-08-19 / 195. szám

akciók Élénk partizántevékenyaég Kambodzsa területén Amerikai repülőgépek csütör­tökön éjjel Hanoi elővárosait bombázták — jelentette hely­színi tudósításában az AFP hírügynökség. A detonációkat a VDK fővárosának központ­jában is hallani lehetett. A terrortámadások másik cél­pontja Dong Hói észak-viet­nami kikötőváros környéke volt. , A péntek regeli hírügynök­ségek jelentése szerint az amerikai stratégiai légierő gé pei az elmúlt éjszaka összesen 26 bevetésben bombázták Észak-Vietnam lakott térsége­it és Dél-Vietnam felszabadí­tott területeit. Dél-vietnami akcióik fő célpontja Saigon, Hűé és Binh Dinh körzete volt. A dél-vietnami főváros környékét hat hullámban bombázták. A dél-vietnami forradalmi erők pénteken hajnalban si­keres akciókat hajtottak vég­re Quang Tri tartományi szék­hely környékén és a Da Nang-i nagy támaszpont ellen. Quang Trinél visszaverték a két irányból előretörő saigoni ten­gerészgyalogosokat. Több ra­kétájuk csapódott be a Da Nang-i támaszpont területére és a támaszpont körüli egyéb katonai létesítményekbe. Több épület és hat amerikai repü­lőgép elpusztult — ismerte be egy amerikai szóvivő. A Mekong deltájában, Dinh Tuong tartományban is fel­lángoltak a harcok. A leg­súlyosabb ütközet Ben Tranh, a Saigontól mindössze 48 ki­lométerrel délnyugatra, a 4. számú stratégiai fontossá­gú főútvonal mentén fekvő tartományi székhely térségé­ben volt. Egyébként amerikai harci repülőgépek csütörtökön a Quang Tri visszahódítására indított saigoni ellenoffenzíva kezdete óta már negyedik al­kalommal bombázták tévedés­ből saigoni szövetségeseik ál­lásait. Sok saigoni katona meg­sebesült. A népi erők pénteken a Da Nang-i támaszponttól 60 ki­lométernyire délre fekvő Chu Lai támaszpont, a saigoni má­sodik gyalogos hadosztály fő­hadiszállása ellen is tüzérsé­gi támadást intéztek. Huszon­négy rakéta csapódott be a támaszpontra. A parancsnok­ság által elismert veszteség két halott és 18 sebesült. Az ország más tartományai­ból szintén harcokat jelentet­tek. ★ A Phnom Penh melletti Pochentong-légitámaszpont el­len intézett tüzérségi támadás után 24 órával a kambodzsai hazafias erők péntekre virra­dóra megtámadták a főváros­tól mindössze 18 kilométernyi­re fekvő Preah Prasap-i hely­őrséget. Partizántevékenység­ről érkezett hír a fővárostól északeletre és északnyugatra fekvő térségből is. A kambodzsai délkeleti fron­ton, Kompong Trabek térsé­gében a Phnom Penh-i kor­mánycsapatoknak és a saigo­ni zsoldosoknak a nagy arányú páncélos és légi támogatás el­lenére sem sikerült előretör­niük. A hazafias erők több mint egy hete körülzárva tar­tanak egy helyőrséget a város közelében. A Phnom Penh-i parancsnokság beismerése sze­rint az elmúlt 11 napban a kormánycsapatok vesztesége eb­ben a térségben 127 halott és 269 sebesült. + A saigoni amerikai katonai parancsnokság csütörtökön kö­zölt — és nyilván szépített — összesítő veszteségjélentése szerint az elmúlt 11 esztendő­ben Indokínában 45 847 ame­rikai vesztette életét és 303 322 sebesült meg. A parancsnok­ság szóvivője a saigoni re­zsim veszteségeit 166 106 ha­lottban jelölte meg. (MTI) Novemberben kezdődjön a sokoldalú konzultáció A Szovjetunió és Finnor­szág síkraszáll amellett, hogy az európai biztonsági értekez­let sokoldalú előkészítő kon­zultációi ez év novemberében Helsinkiben megkezdődjenek, a tanácskozásra pedig 1973. elején kerüljön sor. Ezt hangsúlyozza többek közt az a közlemény, ame­lyet Kekkonen finn köztársa­sági elnök augusztus 1_2—18. közötti gzovjetunióbeli látoga­tásánál adtak ki Moszkvában pénteken. A Szovjetunióban üdülő finn elnök találkozott Leonyid Brezsnyevvel és Alekszej Kosziginnal. A szovjet fél kifejezte azt • készségét, hogy aktívan A Pravda pénteki számának vezércikke megállapítja, hogy a Szovjetunió következetes le­nini békepoiitikáját a többi szocialista állammal, barátai­val és szövetségeseivel szoros együttműködésben folytatja. A vezércikk hangsúlyozza, hogy a szocialista közösség az imperializmussal szembenálló fő erő, a népek megbízható támasza a békéért és a társa­dalmi haladásért vívott har­cukban. Ezután így ír: — A különböző társadalmi rendszerű államok békés egy­más mellett élésére vonatko­zó lenini elveket következete­sen megvalósítva, a Szovjet­unió és a többi szocialista or­szág külpolitikai tevékenysé­gében az imperializmus és a reakció fondorlatainak szilárd visszautasítását a megoldásra érett nemzetközi problémák békés rendezésére irányuló konstruktív politikájával pá­rosítja. A szocialista országok széles körű programot tej esz­tettek elő az európai béke megszilárdítására. Erőfeszíté­seik eredményeként kedvező feltételek alakultak ki konti­nensünk szilárd békéjének biztosítására. A Pravda vezércikke rámu­tat, hogy a Szovjetuniónak és a többi szocialista államnak a kapitalista országokkal való kapcsolataiban gyakorlattá váltak a csúcstalálkozók, gaz­dasági jellegű érintkezések, politikai konzultációk. Nagy jelentőségűek voltak a Szov­jetunió és a testvérországok vezetőinek látogatásai euró­pai, ázsiai, afrikai, amerikai államokban, több kapitalista együtt kíván működni Finn­országgal a skandináv állam gazdasága különféle ágazatai­nak fejlesztésében; így az energetikai és kohászati ipar fellendítésében. Megvizsgálták továbbá annak lehetőségeit is, miként létesíthet Finnország ipari objektumokat a Szovjet­unió területén. Kekkonen elnök kijelentet­te: a finn fél arra fog töre­kedni, hogy a szovjet—finn együttműködés valamennyi te­rületen, így a kereskedelmi-, gazdasági kapcsolatok szférá­jában is a legkedvezőbb fel­tételek között valósuljon meg. Kekkonen pénteken vissza­érkezett Helsinkibe. ország állam- és kormányfői­nek látogatásai a Szovjetunió­ban és más szocialista orszá­gokban. Bővülnek a szocialis­ta és a kapitalista országok gazdasági és tudományos-mű­szaki kapcsolatai. Mindez előmozdítja a jobb kölcsönös megértést, a nemzetközi fe­szültség enyhülését. — A szocialista államok külpolitikájának egyik fő té­nyezője — folytatódik a ve­zércikk — a háborús tűzfész­kek elfojtásáért vívott küz­delem, a népek szabadsága és függetlensége ellen irányuló imperialista merényletek visz- szaverése. A szocialista test­vérországok változatlanul se­gítséget és sokoldalú támoga­tást nyújtanak a hős vietna­mi népnek az amerikai impe­rializmus agressziója elleni harcában. Síkra6zállnak az iz­raeli csapatok kivonásáért minden megszállt arab terü­letről és a Biztonsági Tanács ismert határozatának feltét­len végrehajtásáért. — A krími találkozó ered­ményeit megvitatva az SZKP KB politikai bizottsága leszö­gezte, hogy a szocialista álla­mok politikájával döntő mér­tékben összefügg a nemzetkö­zi feszültség enyhülési folya­mata, amely mindinkább el­mélyül, s a nemzetközi élet­nek egyre újabb szféráit öleli fel. Előmozdítja a szuvereni­tás, az egyenlőség, a bel- ügyekbe való be nem avatko­zás, a kölcsönös előnyök el­veinek érvényesülését a nem­zetközi kapcsolatokban. (TASZSZ) McGovern vádolja Mixonf A Wisconsin államban vá­lasztási körúton levő McGo­vern szenátor, az amerikai demokrata párt elnökjelöltje erélyesen visszautasította Ro­nald Zieglernek.' a Fehér Ház szóvivőjének azt az állítását, amely szerint Pierre Salinger- nek, a néhai Kennedy elnök szóvivőjének „kapcsolatfelvé­tele az ellenséggel” veszélyez­teti a vietnami konfliktus tár­gyalásos rendezésének esélye­it. Leszögezte, hogy a tárgya­lásos rendezés kilátását sok­kal inkább veszélyezteti Hen­ry Kissinger saigoni látogatá­sa, amelyet „nagydobra vert kiruccanásnak” minősített. Nixon manipulálta Kissin- gert — hangoztatta —, s mani­pulálta a közvéleményt, hogy azt a benyomást keltse, mint­ha komolyan tárgyalna, hol­ott valójában késlelteti a tárgyalást a Thieu-kormány felszínen tartása érdekében. (MTI) Ügy tűnik, a Marokkói Ki­rályságban a minapi újabb merényletkísérlet után nor­malizálódik a helyzet. II. Hasszán, aki ellen a légierő F—5-ös vadászgépei kisebb fajta hajtóvadászatot indítot­tak. skhirati nyári rezidenciá­jából irányítja az ügyeket. Ufkir vezérőrnagy, az egykori véreskezű rendőr, későbbi hadügyminiszter, a király el­leni újabb puccskísérletből levonta a konzekvenciát, ön­gyilkos lett: földi maradvá­nyait tegnap helyezték örök nyugalomra szülőfalujában, az Atlasz helységben fekvő Ain Seíkh nevű községben. Marokkót az 1960-ban ki­adott Nemzetközi Almanach így jellemzi: „Abszolutisztikus monarchia; nincs alkotmány, nincs választott törvényhozó hatalom. A kormány (minisz­tertanács) a királynak felelős, aki mint teljhatalmú uralko­dó. a fegyveres erők főpa­rancsnoka, a legfőbb világi és egyházi személy". Az almanach kiadása óta eltelt tizenkét esztendő alatt természetesen történtek bizo­nyos változások. A mai ki­rály az időközben hatalom­ra került II. Hasszán óvatos lépésékkel ugyan, de elindult a reformok útján. Ezek lé­nyege nem az ország politi­kai rendszerének generális átformálása, hanem inkább Marokkó bizonyos fokú mo­dernizálása volt és ma is az. Az alapok érintetlenül hagyá­sa mellett a király arra tö­rekedett, hogy a világ szá­2 NÓGRAD - 1972. augusztus 19,, szombat Hasszán király elnököl Rakatban, a marokkói minisztertanács ülésén. Jelentések szerint a kudarcba fűlt merényletkísérlet után az országban helyreállt a nyugalom Liverpool és Manchester dokkosai kitartanak Londonban provokátorok gátolták a döntést Az országos dokkmunkás­sztrájk hivatalos lefújása után a pénteki nap a „nem hivatalos” sztrájk kezdetét je­lentette a szigetországban. Liverpoolban csütörtökön hatezer dokkmunkás szava­zott a sztrájk folytatása mel­lett. Manchester sztrájkoló dokkosai ugyancsak a harc folytatását határozták el. A kikötői munka beszünte­tése az eddigi becslések sze­rint ezermillió font sterling értékű áru ki- és beáramlá­sát tartóztatta fel. Noha ezek­nek jelentős százaléka nem romlandó, a fenntartási költ­ségek máris több millió, fon­tot tesznek ki. A sztrájk el­húzódása most már érezteti hatását az ország termelésé­ben; az importáruk hiánya miatt akadozik a textilgyá- rak termelése, az exportszál­lítások elakadása miatt pedig több nagyvállalat, köztük pél­dául a Ford-autógyár kényte­len volt leállítani exportcik­keinek gyártását. Ha a nagy kikötők munká­sai a sztrájk folytatása mel­lett döntenek a ki- és beme­nő áruforgalmat a kis kikö­tők, a repülőgépek és a csa­tornaátkelő hajók segítségével kell majd lebonyolítani, — ezek kapacitása pedig a nagy­vállalatok szempontjából el­enyésző. Pénteken a kora délutáni órákban több ezer londoni dokkmunkás gyűlt össze, hogy döntsön a sztrájk további sor­sáról. A szervezett dolgozók szigorú rendszabályokkal igyekeztek megakadályozni a korábbihoz hasonló provoká­ciókat. A szakszervezeti bizalmiak csoportjának vezetői felszólí­tották az egybegyűlteket, hogy támogassák Liverpool és Manchester dokkmunkásainak a sztrájk folytatására vonat­kozó döntését. A beszédek elhangzása után zűrzavar tört ki. A rend­szabályok ellenére beszivár­gott povokátorok lehurrogták a szónokot, lökdösődni kezd­tek és megjelent a rendőrség is. Szavazásra így már nem is kerülhetett sor. A dokk­munkások a Jones—Alding­ton bizottság jelentésének pél­dányait meggyújtva 6zéledtek szét. (MTI) Tokióba érkezett Henry Kissinger, az ameri­kai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója péntek este Saigonból Tokióba érkezett. A repülőtéren a japán külügy- minisztériűm magas rangú hivatalnokai és Robert In- gersoll, az Egyesült Államok tokiói nagykövete fogadták az amerikai vendéget. Az AFP jól értesült forrás­ra hivatkozó jelentése szerint Kissinger és Tanaka Kakuei japán miniszterelnök megbe­szélésének napirendjén a ja­pán kormányfő szeptember végére tervezett pekingi lá­togatása és a japán—kínai vi­szony rendezésének kérdése szerepel. Megszöktek Rolovics gyilkosai Rolovlcs, stockholmi jugoszláv nagykövet elítélt gyilkosai pénte­ken hajnalban megszöktek a kumlal fegyházból. A két usztasa; a 21 éves Miro Baresics és a 23 éves Andjelko Brajkovics 16 svéd fogoly társaságában „lépett meg’** Nyomukra eddig nem akadtak. Baresics és Brajkovics 16 hó­nappal ezelőtt gyilkolta meg Ro- lovics nagykövetet. Mindkettőjük életfogytiglani fegyházbüntetését, töltötte. (MTI) A marokkói kísérlet mára szalonképesebbé tegye a még ma is sok vonatkozásban középkori állapotokat konzer­váló országot. Egy ideig — eltekintve a kisebb-nagyobb lázongások­tól — viszonylagos nyugalom jellemezte a királyságot. A mélyben azonban állandóan forrt valami, ami aztán a rlf lázadásban tetőzött. Ennek le­verését éppenúgy az az Ufkir vitte véghez, aki Ben Barka meggyilkolását elrendelte. s aki most a király és saját politikai kudarcát felismerve, golyót röpített a fejébe. 1971- ben aztán ismét pattanásig feszültté vált a helyzet: Skhi- ratban merényletet kíséreltek meg a király ellen, s mikor az nem sikerült, véres leszá­molás következett. Máig sem tudja a világ, hányán és kik estek áldozatul a katonák és polgári személyek közül a király és környezete retorzió­jának. Az viszont tény. hogy Ufkir. aki korábban a háttér­be húzódva véghezvitte II. Hasszán minden sötét ügyét, teljhatalmat kapott. Az idei tavaszon Ufkir sze­mélyes felügyelete mellett népszavazást rendeztek Ma­rokkóban az ország liberali­zálásának jelszavával, amit a két nagy ellenzéki párt boj­kottéit. mivel olyan manőver­nek minősítették. aminek egyetlen célja a nép figyel­mének elterelése volt a való­ságosan létező és feszítő bel­ső problémákról. őszintén szólva: csak egyet lehetett a programból megtudni. azt, hogy Hasszán akar valami­lyen liberalizálást, de, hogy ez milyen terjedelmű és mélységű lenne, az megálla­píthatatlan abból a szétfolyó programból, amit a nemzet elé tárt. A népszavazási kudarcból többé-kevésbé világosan lát­szott két dolog. Az egyik: Hasszánnak, mivel csak fel­színes reformokra törekedett, nem sikerült megteremteni a nemzeti erők belső egységét. A másik: a skhirati kísérlet nem múlt el nyomtalanul, s a hadseregben tovább mélyül­tek a már amúgy is nyugta­lanító ellentétek. Várható volt tehát, hogy előbb-utóbb újabb incidens következik, s valamelyik katonai csoporto­sulás kísérletet tesz a hata­lom megszerzésére. Amikor az esemény elkö­vetkezett, vagyis szerdán, a Líbiai Rádió úgy vélte: Ma­rokkóban kitört a forrada­lom, eljött a monarchiával való leszámolás ideje. Igen ám, de a néptömegek tulaj­donképpen semmit se tudtak arról, mi történt azon a bizo­nyos repülőtéren. S ez egy­ben azt is megmutatja, szó se volt itt semmiféle forrada­lomról. ha csak a palotafor­radalmat nem minősítjük an­nak. Mert Marokkóban való­jában azok az erők próbál­koztak újfent a hatalom meg­szerzésével, amelyek a trón­ról azért akarták II. Hasszánt elkergetni, hogy a társadalmi­politikai viszonyok megvál­toztatása nélkül a saját em­berüket ültessék a helyére. Pillanatnyilag a király helyzete stabilnak látszik is­mét. A haderő nevében Alamí tábornok, az új ideiglenes hadügyminiszter éberségről és hűségről biztosította II. Hasz- szánt. Ugyanakkor több kül­földi hatalom, köztük Spa­nyolország, Anglia és az Egyesült Államok nyilvání­totta ki rokonszenvét a raba- ti rendszer mellett. Ezek 'a gyors megnyilvánulások azt bizonyítják, hogy a felsorolt országok adott alkalommal talán még a katonai támoga­tástól se tartózkodnának. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy Marokkóban vég­legesen stabilizálódott a poli­tikai helyzet. A több mint tízmilliós északnyugat-afrikai ország belső életére a bizony­talanság jellemző. Ez most még csak puccsokban, palota- forradalom-kísérletekben és merényletekben tükröződik. A válság azonban mind akut- tabbá válik, s bár pillanat­nyilag nem csekély külföldi támogatást élvez II. Hasszán, rendszere, az abszolút mo­narchia léte és jövője egyre kérdésesebb. Szolnoki Istváa

Next

/
Thumbnails
Contents