Nógrád. 1972. augusztus (28. évfolyam. 179-205. szám)
1972-08-18 / 194. szám
Nyári zivatar (Fotó: Herbst Rudolf) As autósé® veszélyeit nagy mértékben csökkenthe- tik a biztonságos vezetést szolgáló robotberendezések, amelyek szükség szerint korrigálják a vezető tévedését, pótolják elmulasztott mozdulatait. A már meglevő néhány és születőben levő számos ilyen robotberendezésről részletesen beszámol a Delta Magazin augusztust száma. Ismerteti a Számítógépes automatizálás legújabb eredményeit, a digitális technika fejlődését, bemutatja a sztereó- rádiózás legújabb fortélyait és látványos képekkel illusztrált cikkben foglalkozik a krétai ásatásokkal. „Lefényképezni a láthatatlant” címmel a tudományos fényképezés újdonságairól ír. Képeket közöl a peronoszpóra térhatású elekt- ronmikoszkópos vizsgálatáról, témái között szerepel a műpala új felhasználási lehetőségeinek 6ora, a korszerű előszoba-berendezés, az újonnan kidolgozott szintetikus fémek, valamint a csillagközi térben végzett kutatások, amelyek szerint a por- és gázfelhőkben szerves molekulák, az élet építőkövei keletkeznek. Részletes tájékoztatást közöl a lap a nagy pontosságú atomórákkal repülő gép fedélzetén végzett mérésekről, amelyek meggyőzően bizonyítják Einstein relativitáselméletét. az idő és a mozgás fogalmának elválasztha- tatlanságát. Számos hír, információ, tudományos kommentár és száznál több — javarészt színes — fénykép egészíti ki a Delta augusztusi számát. N V A RI UA Körséta Szécsényben Szécsényben körsétát tettunk, hogy a nyári kedvezményes vásár tapasztalatait összegyűjtsük. Horváth Béla, a kisáruház vezetője arról tájékoztatott, hogy 700 ezer forintos árukészletet érintett a leárazás. Az érdeklődés kisebb volt mint az elmúlt években. — A személyzet hogyan készült fel a várható nagyobb forgalomra? — Áttekintés végett elkülönítettük a leárazott árukat, nyugdíjasokkal és tanulókkal erősítettük a létszámot. — Mi volt az idei sláger? — Gyermekkonfekció, méterárucikk közül a pamut-, selyemáru. Hét végéig még tart a vásár. Addig nagymértékben megcsökkenhet az áruház raktárkészlete. Annál is inkább, mert ahogy Horváth Eéla elmondotta, nagyon sokan jönnek a környező falvakból. A cipőboltban Vladár Lajos üzletvezető szerint a férfi- és női szandálok iránt mutatkozott a legnagyobb kereslet. Hogy a forgalom náluk is zökkenőmentes leA barátság jegyében Tarjáni rádiósok Moszkvában gyen egy nyugdíjassal bővítették a létszámot. — Nem tudom, hogy máshol hogyan alakult, de nálunk az érdeklődés a Sokévi átlag alatt maradt. Túl a félidőn, a cipőboltban a leértékelt készlet 35 százalékát adták el. Míg a két üzletben mérsékeltebb volt az érdeklődés, addig a rövid- és divatáruboltot majdnem „kifosztották” a vásárlók. — Kedvezett a napos Idő — vélekedett Végh Lászlóné üzletvezető. — A kemplng- és strandcikkek nagy része már elfogyott. A bőséges árukészletnek, a jó időnek tudható be, hogy az üzlet jobb forgalmat bonyolított le, mint az elmúlt években. Hrehorovszkl Pál, a kötöttáru- és fehérneműbolt vezetője az ellátásra panaszkodott. — Kevés árut kaptunk, s így bizony jóformán észre sem vettük, hogy kedvezményes áruvásár van. A fe- hémeműkészlet 5, míg a kötöttárukészlet 15 százalékát érintette a leárazás. Sz. F. Repülővel mentek, repülővel jöttek. Hat napot töltöttek Moszkvában és hat ország rádiósaival vetélkedtek. Sok érdekességet láttak a szovjet fővárosban, rendezik még élményeiket, előhívásra várnak a filmek. A szovjet állam fennállásának ötvenedik évfordulója tiszteletére hét szocialista ország rádiósainak részvételével nagyszabású nemzetközi rádió iráiymérő versenyt rendezett a Szovjet Össz-szövetségi Rádiós Sportszövetség Moszkvában. A verseny a Barátság nevet kapta. A hattagú magyar csapat Lakatos László csapatvezető és Bató András edző vezetésével — mindketten salgótarjáni rádiósok — vett részt a versenyen. A csapatban szereplő ifj. Nagy Árpád is a salgótarjáni színeket képviselte. Fárasztó volt az út Tarján- ig, ám a három tarjáni rádiós első útja az érkezést követő reggelen az MHSZ megyei székházába vezetett. Bató Andrásé a szó: — Bodajkon negyven rádiós készült a moszkvai versenyre tíz napon ét. Közülük került ki az a hat versenyző, akiket nemzetközi tapasztalatszerzésre, tehetségük igazolására küldött ki a szövetség. Egy versenyzőt kivéve, aki Rostockban versenyzett mér, a többiek először szerepeltek külföldön. Nagy Árpád mellett két szabolcsi és egy-egy Hajdú, Baranya megyei és budapesti rádiós alkotta a csapatot. Lakatos László közbeszól: — Érkezéskor a seremetye- vói repülőtéren már -vártak minket, szállásunkra kísértek és a következő napon a szma- ilovszki parkban volt a megnyitó, reprezentatív körülmények között, látványosan, Valamennyiünket meglepett, hogy a szovjet emberek menynyire érdeklődnek a rádiós sport iránt. A versenyeket mindig nagyszámú nézőközönség figyelte — mondja a csapat vezetője. Bemelegítés, készülékpróba és elkezdődött a verseny. Talán könnyítésül annyit, hogy az úgynevezett rádió iránymérő versenyben különböző helyeken adókat — „rókákat” — helyeznek el, s ezek felderítésén van a hangsúly. A rádió többtusában a versenyzőnek a gyors morseadás-vétel- re kell koncentrálnia. Ezenkívül mindkét ágban kézigránátdobás és lövészet kapcsolódik még az összeredményhez. Az eredményekről Bató edző ad tájékoztatást: — Serleggel érkeztünk haza, mert URH-n csapatunk a második helyet szerezte meg. Egyéniben harmadik és negyedik helyet szereztünk. Rá- dló-iránymérésben is jutott egy második hely, ugyanakkor gránátdobásban egy harmadik. Még egy szép siker: a nemzetközi zsűri tagjaként Lakatos László elnyerte titkos szavazással a legjobb telepítés díját. Dicséretesek az eredmények, tisztesen helytálltak a rádiósok. — A serleg mellett négy tárgyjutalmat hoztunk haza. Ifj. Nagy Árpád a középmezőnyben végzett. Az első helyeket egyébként a kitűnő felkészültségű szovjet versenyzők szerezték meg. Nehéz őket utolérni — mondja az edző. — Szabad időben városnéző sétán vettünk részt — veszi át a szót Lakatos László. — Megnéztük Moszkva nevezetességeit, s ami érdekes volt, hogy az autóbuszos városnézéskor bárhová mentünk is, mindig más-más útvonalon mentünk, így igen sokat láttunk a városból. Velünk jöttek a lengyelek és a németek, akikkel barátságot kötöttünk. Élmény volt a Moszkvai Nagycirkusz műsora Is. Fényképeket, diákat készítettünk Moszkva nevezetességeiről. Mi a sikerhez azt tennénk hozzá a gratuláció mellett, országos viszonylatban példa nélkül áll, hogy Salgótarjánból egyszerre három rádiós szerepeljen — ketten nem is akármilyen minőségben — nemzetközi versenyen a magyar válogatott tagjaként. Ez mindenképpen a megyei rádióamatőr mozgalom eredményeinek nagy elismerése. Sz. L. Betegséggé válhat! Dr. Bugard, a párizsi Hen- rl-Rousselle kórház orvosa érdekes kíséletet végzett 625 páciensen, akik kimerültségi ős gyengeségi panaszokkal keresték fel. Az első felmérési adat azt mutatja, hogy kétszer annyi nő panaszkodik kimerültségre, mint férfi, a panaszosok kétharmada elmúlt 40 éves. Bugard doktor felméréséből az is kiderül, hogy egyetlen életkorban sem védett az ember a kimerültség kellemetlen érzésétől. A vizsgált 20 éven aluli fiatalok körében (beleértve a 10 év körüli gyermekeket is), a kimerültségre panaszkodók aránya körülbelül 8 százalék. Ez a százalékarány 20 körül van a 60 éven felülieknél és ez nem is csoda. Az viszont meglepő, hogy a 40 és 49 év közötti korosztálynál éri el a kimerültségi százalékarány a legmagasabb szintet; több mint 24 százalékot. A legfiatalabb és legidősebb korosztálynál férfiakat és nőket körülbelül egyforma arányban érint a kimerültség. Az „ország kapujában* Napi három-négy ezer utas A minap a balassagyarmati határátkelőhelyen tettünk látogatást. Ottjártunkkor számos különféle márkájú és rendszámtáblájú gépkocsi várt ki-, vagy bebocsáttatá- sára a határsorompónál. — Hogyan győzik a munkál? — Győzni kell, mert jönnek az utasok — feleli Aradi Béla őrmester széles mosollyal. Meg aztán az is egyszerűsíti az adminisztrációt, hogy az okmány- és vám- ellenőrzést a csehszlovákiai határvédelmi szervekkel közösen látjuk el. A forgalom elég nagy, bár amióta Paras- sapusztán is létrehoztak egy határátkelőhelyet, nem olyan végeláthatatlan az autósor. A nyári hónapokban háromnégy száz kocsival számolhatunk naponta, és három- négy ezer fővel, mert gyalogosan is sokan jönnek, főleg a vásári napokon. — Jönnek inkább, vagy mennek? —Ezt is, azt is. Sokan jönnek Lengyelországból, az NDK-ból és persze Csehszlovákiából. Legtöbben a Balaton felé tartanak. Tulajdonképpen nincs Is olyan sok dolgunk a ki- és beutazókkal mostanában — fűzi hozzá. Általában rendesen betartják a szabályokat. — Mióta van talpon ma? — Még csak néhány órája. De lesz belőle tizenkét óra is — mondja cseppet sem rosszkedvűen. Az interjút megszakítja egy érkező Polski Fiat gépkocsi, amely megáll a szép, modern épület előtt. Lengyel turisták ülnek benne. Mindent rendben találnak náluk, hamarosan mennek is tovább. Sz. K, „Meredek Jóska hazajön” — futott végig a megdöbbentő hír a falun. Nagy és jelentőségteljes esemény volt ez. Már sok fiatal otthagyta hűtlenül szülőfaluját a romantikus felkvésű, dim- bes-dombos Puszpángbükköst, de még egyetlen egy sem tért vissza soha bűnbánó alázattal. — Szívesen fogadjuk — jelentette ki a hír vétele után Fránya Zsigmond a helybeli „Húzdmeg-ereszdmeg” Tsz elnöke. — Nálunk mindig megvan a Jóska gyerek helye. Ilyen fiatalok kellenek ide, akik már rájöttek, hogy a város nem minden, akik kiállták már a tűzkeresztséget és büszke daccal sikerült ellenállniok a hamisan csillogó hívságos csábításoknak. Egyébként nem is csodálkozom azon, hogy Jóska hazajön, hiszen mi valóban igyekszünk olyan körülményeket teremteni a községben, hogy minden fiatal ki tudja elégíteni a maga kulturális igényeit. Ezért nyitottunk új zenés eszpresszót is, mert a régi szövetkezett kisvendéglő, ahol Sunyi Kósza Kálmán nyenye- részi a magyarnótákat, már nem felel meg á modern korszellemnek — folytatta aztán még feltartóztathatatlan szóáradattal Fránya Zsigmond. Jóska hazatértével igazolva látta a falu érJóska hazatéri dekében kifejtett szívós és lankadatlan munkásságát. A zenés eszpresszó, melyet költséget és ízlést nem kímélve üzemeltettek a főutcán (a szövetkezeti kisvendéglő rovására), valóban beváltotta a hozzá fűzött reményeket, s miután magasan túlteljesítette bevételi tarvét. szükségessé vált, hogy az új vendéglátóipari objektum tőszomszédságában modern, minden igényt kielégítő, pesti nívójú, nyolcágyas alkohol detoxikáló állomást rendezzenek be. Így hát Puszpángbük- kös világvárosi légkört idéző létesítményekkel várta a tékozló fiút, a hazatérő Meredek Jóskát. Sőt, a megérkezését megelőző napokban, még egy új, szintén városi színeket idéző táblát is kifüggesztettek az eszpresszó fényes kirakatába, melyen tudatták minden derék puszpángbükkösivel, hogy: „elsejétől minden este Jósé és népszerű fővárosi beategyüttes szórakoztatja a kedves vendégeketl” Jóskát, a tékozló fiút tehát méltóképpen várták. Várták, hogy a déli busz- szál érkezik, de kisebb küldöttség leste az esti vicinálisnál is. Jóska azonban a .saját Fiatján érkezett. Vállát verdeső loboncos sörénnyel állított be, díszmagyarban, hatalmas sújtásokkal a dolmányán, orrán drótkeretes fekete pápaszemmel, úgy hogy a templom körül őgyelgő öregasszonyok majdnem adakozni akartak a számára. Az anyja elájult, amikor meglátta, apján pedig újból kitört a háborúban szerzett sokkja, mely mindig akkor jelentkezett, ha valami erős megrázkódtatás érte. Vnfrankó Jenő az eszpresz- szó üzletvezetője viszont leírhatatlan lelkesedéssel üdvözölte a neves gitárost, a serdülő lányok bálványát, Pusz- pángbükkös szülöttjét, akit érkezése után közvetlen az egész falu úgy megbámult, mint valami idegenforgalmi érdekességet. Csak éppen az eszpresz- szóba nem ment el senki meghallgatni. A falubeliek inkább a szövetkezeti kisvendéglőt kezdték megint látogatni, ahol Sunyi Kósza Kálmán és népi zenekara húzta a talpalávalót. Az eszpresszó pedig minden este üresen kongott, még a kutyák Is viszolyogva elkerülték az egykor oly népszerű vendéglátóipari. létesítmény hangos és lármás környékét. Ágh Tihamér KÉZFOGÁSOK Minden nap kezet fogunk. Ha ismeretlen jön, vérének lüktetését adja át, ha ismerős jön, újra érezni akar, fogni, hogy élek-e? De felcsillan szememben az értelem, mert sajnos értenem kell kéznyújtásukat. A kézfogás néha nyúlós nedvességet takar, belefut a tenyerembe a nyirkos tapintás. Megrázkódom, szorítok, simogatok, majd erőszakosan belemarkolok a semmibe, megpróbálom kitépni az idő peremén kószáló fekete hegyeket. Magamra húzok óriáspólusú selyembőr palástokat, begubózom a szelídnek hitt mentegetőzésbe. Néha megteke- redem, lehántom magamról a rámragadt avardarabokat, testem odújában kinyújtom boronaszerű mancsaim. Fogni akarok, belekapaszkodni a semmi fogantyújába. Állomásokat és falakat simítok, papírt és puha bőröket gyűrök, néha markolok. Megbotlanak tenyeremben az üres tekintetek, barna mellbimbókat virágzanak, fehéralmás tapintásokat. Mint hangya, ki félti pókhálóit, matatok a taft és selyem gomolyag- ban, szeretném tövisekbe öltöztetett gőgösségből kihámozni az embereket. Megpróbálok kilincseket átadni, lerágott körmű bálványoknak, gyertyákat markolok, viaszszínű fényeket csinálok, sötét függönyöket szövő, — majd megnyugszom, mert a tapintások általában langyosak, áporodott szíveket takarnak, maradéktalan gyengédségeket. Ezek eltemetett testek nyújtózásai. Mégis reggelre izmaim új szorítást szülnek, meg akarok fogni minden kezet. Kutatok, próbálok, hátha találok egy kifelé fordult lelkű, igaz, nemesacél vasma- rokszorítást. Morvay László ( NÖGRÁD - 1972. augusztus 18., péntek
