Nógrád. 1972. július (28. évfolyam. 153-178. szám)

1972-07-14 / 164. szám

Lehet még választani Felvételi lehetőségek a szakmunkásképző iskolákba A serdülőkor és az ifjúkor egyik legnagyobb % legfonto­sabb problémája a pályavá­lasztás. Ez nemcsak egyéni probléma, hanem társadalmi- gazdasági jellegű kérdés is, mely évente megyei viszony­latban 5—6 ezer családot érint. Határok között Ebből a megállapításból adódik a feladat is: a fiatalok érdekének és a népgazdasági érdeknek az optimális egyez­tetése. A fiatalok erdeke a megfelelő foglalkozás, tevé­kenységig forma megtalálása, mely elősegíti a harmonikus beilleszkedést a társadalomba, a népgazdaság érdeke pedig az, hogy a munkába lépő fia­talok foglakoztatásival haté­konyan növelje a társadalmi termelést. A népgazdasági munkaerő­szükségletek az egyes szak­mákban a korlátlan beiskolá­zás lehetőségét bizonyos hatá­rok közé szorítják. Irreális te­hát az a választás, amely ti­zeimen kívül hagyja a nép­gazdaság mennyiségi szükség­letét. Álláspont az is. hogy az egyes pályákra a legráter­mettebb fiatalok kerüljenek, viszont tény, hogy minden ember több szakmára is al­kalmas. Keresni kell minden fiatalnak azt a társadalmilag is szükséges munkaterületet, ahol képességeinek megfelelő­en legjobban és legnagyobb kedvvel végezné munkáját. A középiskolákban lezárul­tak a jelentkezések. vala­mennyi helyet betöltötték. A szakmunkásképző intézetek­ben is megtörtént a jelentke­zések elbírálása, és az iskolák értesítették azokat a tanuló­kat, akiknek elfogadtak a je­lentkezését a jelölt szakmára. Akik pedig a másodsorban megjelölt helyen sem nyertek felvételt, a jelentkezési lapju­kat továbbították a Megyei Tanács VB munkaügyi osztá­lyára. Túljelentkezés, betöltetlen helyek A meghirdetett 1300 helyre 1454-en adták be jelentkezé­süket, és felvettek 998 tanu­lót. összességében tehát el­mondható, hogy a túljelentke­zés ellenére sem sikerült a beiskolázást maradéktalanul megvalósítani. Ez abból a tényből következik, hogy egyes szakmai csoportokban, szak­mákban túljelentkezés (autó­szerelő, ruházati ipar, keres­kedelem, vendéglátás), más szakmai csoportokba!} pedig hiány (kohászat, gépi forgá­csoló, lakatos, szerszámkészí­tő) mutatkozott. A beilleszkedéssél kapcsola­tos felmérések viszont azt mu­tatták, hogy azokban a szak­mákban, ahol a beiskolázás problematikus volt (építőipar és vasipar egyes szakmái), az üzemekbe kikerülő fiatalok elégedettek a munkahellyel, a munkakörülményekkel, az anyagi és erkölcsi megbecsü­léssel. A divatossá vált szak­mák (pl. autószerelő) esetében a kapott válaszok alapján nem ennyire kedvező a helyzet. A szakmunkásképző intéze­tek — azokra a szakmákra, amelyekben még betöltetlen férőhely van — pótfelvételt hirdetnek augusztus 13-i ha­táridővel. Elfogadnak je’ení­Értékes díjak és jutalmak Á Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium, vala­mint a Magyar Mezőgazdasá­gi Múzeum 1969 óta rendsze­resen meghirdeti az iskolai tanulók számára a Hazánk mezőgazdasága című pályáza­tot. Legutóbb 60 téma közül választhattak a diákok, me­lyek felölelték a mezőgazda­ság, állattenyésztés, biológia, földrajz, erdészet, vadászat, halászat, környezetismeret, he­lyi- és honismeret néhány kér­dését. A pályázatra 1926 pá­lyamunka érkezett be, vidék­ről 259 általános iskolából, 50 gimnáziumból és 28 mező- gazdasági szakközépiskolából pályáztak. A muzeológusokból és pedagógusokból álló zsűri 119 díjat és 253 jutalmat adott ki. összesen 75 ezer forint ér­tékben. A pályamunkákat a Magyar Mezőgazdasági Múze­um kiállításon mutatja be. kezéseket a következő szak­mákban: — 211. sz. Intézet, Salgótar­ján: kovács, öntő, esztergá­lyos, központifűtés- ts cső­hálózat-szerelő, vasútijár- mű-szerelő, vas- és fémszer­kezet-lakatos, szerszámké­szítő, üvegfúvó, épületaszta­los. kőműves. Ezekből leá­nyok számára ajánlható az esztergályos szakma. — 209. sz. Intézet, Nagybá- tony: hegesztő, esztergályos, géplakatos, vas- és fém­szerkezet-lakatos. Javasolha­tó szakma leányoknak: he­gesztő, esztergályos. — 217. sz. Intézet, Balassa­gyarmat: esztergályos, me­zőgazdasági gépszerelő, va- sútijármű-szerelő, vas- és fémszerkezet-lakatos- szer­számkészítő. villamosgép szerelő, villanyszerelő, go- nár, kőműves. Leányok je­lentkezését esztergályos, vil­lamosgépszerelő és villany- szerelő szakmákban várják. Külön kedvezmények A beiskolázás megvalósítása érdekében az előzőekben fel­sorolt szakmák többségeben a jelentkezők az eddigi juttalá sokon kívül, még külön ked vezményben is részesülnek: tanulmányi ösztöndíjon felül havi 200 forint ósztöndíjki egészítés, társadalmi tanulmá nyi ösztöndíj 250 forint he­lyett 250—500 forintig adomá­nyozható, az utolsó éves hall­gatók a teljes tanév folyamán szakmunkásbérben foglalkoz­tathatók, a kollégiumban tor tént elhelyezésnél előnyben részesülnek. E kedvezmények már 1972. szeptember 1-től adhatók a tanulók részére. Azok a tanulók tehát, akik még nem nyertek felvételt egyik iskolában sem, mielőbb keressék fel azt az intézetet, amelyikben a választott szak ma oktatása folyik. A felté­telek megbeszélése után a volt általános iskolához kell fordulniok. és kérni, hogy a jelentkezési lapot — amit idő­közben a munkaügyi osztály továbbított az általános isko­lákba — küldjék meg a szak­munkásképző intézetnek. Az érdeklődő jelentkezők számára bővebb felvilágosí­tást a szakmunkásképző in­tézetek adnak. Fekete Gyula Nyár előtt a képzőművészeti szakkör A szépérzék és a jó ízlés fejlesztésének, az esztétikai nevelésnek „katedra nélküli iskolája” a balassagyarmati művelődési központ, itt is a képzőművészeti szakkör. Nyá­ri szünetre készülnek a szak­kör tagjai. Felkerestem kö­zülük néhányat, hogy elbe­szélgessek velük a rajzolással, festéssel és művészettörténet tanulásával eltelt hónapokról. Népművelő-gyakornok, Mer- czel Mária vette át a szakkör vezetését, aki lelkesedéssel, kitartó rhunkával szervezi a szakkört néhány hónap óta. Gyűjti a „törzstagok” köré az új jelentkezőket. Maga is szí­vesen rajzol és fest. — Egy évtizede működik ez a szakkör, s csak az elmúlt év végén volt némi szünet. .. Mindig Farkas András festő­művész vezette. Tavaly jubi­láltunk, az ünnepségen a Mű­velődésért emlékplakettet adományozták Bandi bácsi­nak, éppen a szakköri ered­ményes munkásságáért — mondja Merczel Mária. — Hányán vannak jelenleg a szakkörbe/)? — kérdezem Tibay Andrástól, aki a törzs­tagok közül való, és bár vi­déken tanít, mégis kitartóan, nagy kedvvel vesz részt a he­ti foglalkozásokén. — Tizenketten vagyunk. Van közöttünk gyógyszerész, munkás, tanár, diák, tisztvi­selő és katona is. A művelő­dési központ a modelleket is fizeti és a felszerelést bizto­sítja számunkra. Tust, szenet, temperát, a legjobb festéke­ket, táblát kapunk. — Mivel foglalkoznak a kör tagjai? — Grafikával, akvarellel, tus- és szénrajzzal. Élő mo­dell után fejet, alakot rajzo­lunk. Akinek kedve tartja, szobrászkodik is. Elmélettel is foglalkozunk, művészettörté­netet tanulunk. — Nagyszerű dolog, hogy is­kolán kívül is tanár oktat, méghozzá művésztanár — mondja Merczel Mária. — Az iskolából kikerülve továbbra is foglalkozik velünk, művelt­ségünket gyarapítja, látáskul­túránkat fejleszti, oktat a szépre, a művészetre. Hobby, legtöbben a szabad idő kelle­mes eltöltésére járnak a szakkörbe? — Nem egészen — mondja Szabó Péter, aki az egyetem­re kerülő bátyja helyét fog­lalja most el a szakkörben. Péter nemcsak arról beszél lel késén, hogy őt a szobrászko dás érdekli, hanem arról is, hogy a szakkörből már ketten is felvételt nyertek a buda­pesti Képzőművészeti Szak iskolába, sőt Lengyel Péter az egri főiskolára is eljutott Pestre meg: Szilc Mariann és Merczel Péter. A problémákról is szó esett. Mindenki a megfelelő alkotó terem hiányáról beszél. Las­san közhelyszámba megy már a balassagyarmati művelődési központ korszerűtlenségének emlegetése. Az intézmény ma ga is állandóan helyiséghiány- nyal küzd. A szakköröknek igyekszik a körülményekhez képest mindent megadni, talán ezért is türelmesebbek a kör tagjai. L. Elekes Éva „A töke” fogalmazványa Nagy érdeklődéssel várt könyv jelent meg a Kossuth Könyvkiadó gondozásában, mégpedig Marx: A politikai gazdaságtan bírálatának alap­vonalai. ami nem más, mint „A tőke” nyers fogalmazvá­nya két kötetben, Marx 1857 és 1859 között készült gazda­sági kézirataiban csaknem minden fő kérdés felvetődik, amelyekkel később „A politi­kai gazdaságtan bírálatához” és ,,A tőke” foglalkozik, azon­ban számos pont sokkal rész­letesebben van kifejtve, na­gyobb teret kapnak a filozó­fiai és egyéb vonatkozások és viszonylag bővebben tárgyal­ja Marx e művében a techni­ka szerepét a gazdasági, tár­sadalmi viszonyok alakulásá­ban. Marx ma is igen idősze­rű gondolatainak hallatlan gazdagsága a magyarázat ar­ra, hogy az utóbbi években annyira megnőtt az érdeklő­dés a kéziratban maradt fon­tos, nagy terjedelmű alkotás iránt, amelyből magyarul ed­dig csak kis részletek jelen­tek meg. A mű Marx és En­gels műveinek 46. köteteként és különkiadásban • is megje­lenik. Ifjú matematikusok A diósjenői Szentgyörgyl István Művelődési Házban, amelyet Végh Károly igaz­gató vezet, július 14-én, pén­teken új kísérletbe kezdenek. Megszervezik az ifjú matema­tikusok baráti körét. Mindig probléma volt ugyanis az ál­talános iskolákból középisko­lákba iratkozó diákoknak helytállniok. a matematikai oktatásban. Az ifjú ma téma* tikusok baráti körében Hor­váth Sándomé vezetésével a nyár folyamán hetente egv alkalommal segítséget nyúj­tanak matematikából a to­vábbtanuláshoz. Francia turisták Az Express Ifjúsági és Di­ák Utazási Iroda vendégeként két francia csoport, hatvan turista tartózkodik megyénk­ben. Pénteken délelőtt az egyik csoport a Salgótarjáni Kohászati Üzemekbe látogat. Ugyanebben az időszakban a másik csoport Kisterenyén tartózkpdik. A francia turis­ták megtekintik a nagyköz­ség műemléki nevezetességeit, köztük az 1500-as években épült, az 1700-as években át­alakított barokk kastélyt. Ezenkívül megismerkednek Kisterenye folklórhagyomá­nyaival is. A francia turisták vasárnap utaznak el megyénk, bői. Szakmunkások évkönyve Kedves kiadvány érkezett szerkesztőségünkbe: a nagy- bátonyi 209. számú Zsinkó Vilmos Ipari Szakmunkáskép­ző Intézet évkönyve az 1971/ 72-es tanévről. Az évkönyv­be Hantos Sándor igazgató irt bevezetőt. Mint írja, a tan­év befejeztével 221 új szak­munkást adtak a népgazda­ságnak. A tanulók sikeresen szerepeltek a különböző ver­senyeken. öregbítették az in­tézet hírnevét. Az évkönyv többi oldalain az intézet ta­nárai írtak dolgozatokat a pártszervezet, a KISZ, a kol­légium és a szakkörök mun­kájáról. Külön cikk foglalko­zik a szakszervezet és a Vö­röskereszt évi munkájával. 5. Szász gondosan elolvasta írásának ezt a már befejezett részét. A régi feljegyzések, a dr. Dénes Györgynél, Ealátai ügyvédjénél lerakott iratek azt bizonyítják, hogy így zaj­lott le találkozása a három legjelentősebb emberrel. A bauxitért senki sem volt haj­landó egy filyinget sem ad­ni. Balátai kétségoeesését jól adta vissza Abzingernek egy másik levele, amit szintén Pávai Vajnától szerzett meg... „.. .A Duna partján sétál­tunk. Egy lehorgonyzóit, füs­tölgő kéményű uszálvba rak* tak ládákat. A munkások vé- •kony deszkapallón egyensú­lyoztak. A hajó kormányfal- kéje előtt állt a pallér, egy nagy darab, húsos ember Én még arra is gondoltam, csak Bajorországban leiiet látni ilyen hentes formájú, piramis alakú férfiakat... Jenő is őrá szegezte szemét. — Mi lenne, ha én is inkább ide szegőd­nék? — kérdezte keserű mo­sollyal. Aztán hirtelen, lá­zongva: — ...Mondd, Gyula, hát lehetséges, hogy egy kin­cset, amelynek kiaknázása annyi lehetőséget, annyi pro­fitot rejt magában, mindenütt visszadobjanak? Azt még megértem, mert finom for­mában tudomásomra hozták, nem lényeges, hogy a magyar munkásnak elég kenyere, munkája, becsületes megélhe­tése legyen. De a profit? Hát a profit sem izgatja őket? Az angolok az olajért véres há­borúkat vívtak. A franciák a tuniszi foszfátért, az ameri­kaiak a perui ónért kormá­nyokat buktatnak meg, em­bereket mészárolnak le... Hadseregek állnak készenlét­ben ágyúkkal, gépfegyverek­kel a nyersanyag védelmé­ben. .. A magyar bauxit meg itt hever a lábunk alatt, és nem mozdul érte senki ?!... Nagyon megsajnáltam, és hidd el, kipréseltem agyam­ból az összes ötletet, hogyan segítsek rajta, de egyszerűen nem jutott eszembe semmi. Dühömben már azt mondtam, bár a szovjeteknél lennénk, mert ők vízierőműveket épí­tenek, és valami ötéves terv­ciklusuk is van, iparosodni akarnak (te jó isten azonnal égesd el a levelemet)... Szó­val a legképtelenebb dolgok is elém kerültek ... Hiába. Aztán kérlek, pár nap múl­va kaptam egy címet. Az il­letőnek volt egy aranybánya­érdekeltsége Erdélyben, amelyhez egy elszegényedett gróf révén jutott, egészen ala­csony összegért, ö is évekig őrzött egy darab aranyat a szekrényében, kilincselt vele, de nem tudott vállalkozóra találni. Nem keseredett el. Tudta, egyszer még melléje szegődik a szerencse és akkor vége a nyomornak. Schaum- burg-Lippe herceg hirtelen pénzzavarban őt kérte meg, adja el horvátországi uradal­mait. A fezőr el is adta egy nagybanknak, és ezen öt—hat­milliót keresett. Elmondtam a fezőmek a bauxitügyet... Szerinte a bankoknál nincs most keresnivaló, de ajánl egy ügyes embert, dr. Tetét- leni Ármin ügyvédet, aki neki is nagy segítségére volt. Ta­lán ráharap a horogra .. Szász Dániel kipipálta a le­velet, azaz átlós irányban, bal felső sarkától a jobb al­só sarkáig vékony tollvonás­sal áthúzta. Ami eddig tör­tént, csak elöcsatározás volt. A bauxit és vele együtt Ba­látai Jenő regénye innen kez­dődik ... Az egyetlen kvalitás — gon­dolta Szász — az ő hivatásá­ban, foglalkozásában, ha meg­felelően tudja az alakot egy­más közötti és világ többi ré­széhez fűződő viszonyát élőén SZUTS DÉNES: Öngyilkosság ? v4 Kaszinó utcában NÖGRÁD — 1972. július 14„ péntek. ábrázolni. Ám Balátai Jenő ügyénél nem elvonatkoztatha­tó, költött vagy kitalált sze­mélyekről van szó. hanem élő, hús-vér figurákról, törté­nelmi alakokról, meghalt és élő személyekről, Balátai Jenő meghalt. Meg­halt úgy, hogy Szász még nem ismerhette, hiszen gye­rek volt, tízesztendős, 1938- ban. Nélkülöznie kell tehát a személyes benyomásait, azo­kat az oly fontos impresz- sziókat, amelyeket kizárólag a megismerés személyes folya­matában nyerhetünk valaki­ről. Arra a kérdésre viszont; hogy Balátai Jenő öngyilkos lett-e, vagy meggyilkolták, a teljes és tökéletes bizonyító anyag híján csak úgy lehet választ adni, ha Balátai jelle­mét, emberi habitusát, a vi­lággal és az emberekkel szem­beni kapcsolatát is a legmé­lyebben ismeri. A végső kö­vetkeztetés utolsó aduját két dolog adhatja meg: egyik a szemtanú. aki ott volt azon a napon, abban a lakásban és bevall valamit, másik az ál­dozat gondolkodásának ' isme­rete, annak felismerése, ösz- szetört-e annyira a ráneheze­dő nyomás alatt, hogy saját maga vessen véget életének, eljutott-e egy olyan végső kö­vetkeztetésre, hogy nincs le­hetősége tovább élni, s felad­ja a harcot. Szász enyhén csípős gúny­nyal állapította meg, most ő annak a detektívfelügyelőnek a helyzetében van, akinek a közvetlen környezetében, leg­alábbis a saját testületében kell a gyilkost keresnie, és közben minden találatból ne­ki is kijut egy-egy szúrás. A kötelesség magasztossága len­ne a fő hajtóerő? Vagy in­kább a fájó, égető kíváncsi­ság? ... Az eddig feltárt anyag elég­gé plasztikusan megmutatta Balátai Jenő jellemét, szándé­kát, emberi indítását, ha a le­velek. az iratok, és a tanúk hűen vallották, az igazat mondták. Ajánlatos azonban saját megfigyeléseit is felso­rakoztatni. Szász Dánielné. született Balátai Éva ugyan két ember tulajdonságait vi­seli magán, de némelyeket apjától örökölt. Ha saját magát is kivallat­ná, kihallgatná, mit tudna Évával való megismerkedé­sükről elmondani? ..........Fia­t al, kezdő újságíró voltam egy vidám városban. A szín­ház mellett, a Marx Károly utca 31. szám alatti földszin­tes házban albérletben. de családias környezetben laktam egy idős asszonynál. Egyedül éltem, kielégítő körülmények között, jó ruhám, cipőim, megfelelő fizetésem volt. Füg­getlen voltam, mert nem sze­rettem és nem gyűlöltem túl­ságosan senkit... Egyik es­te. 11 óra tájban — a nyom­da későn zárt, és át kellett nézni még a külpolitikai ol­dalt — gyalogosan sétáltam hazafelé. A Marx Károly ut­cába több kis utca veze­tett, az első egy rosszul meg­világított. piros téglákkal ki­rakott utcácska volt. A szín­ház épületét körülvevő hatal­mas fák alatti padok üresen lapultak. December 28-a volt. Az új évet vártam ... Kö­zömbös dolgokról gondolkod­tam. a munkától kicsit zsib­badt fejjel ballagtam hazafe­lé A téglákkal kirakott ut­cácskának a sarkán nő buk­kant fel előttem ... Két lé­pést tett, elesett... Bocsánat — mondtam udvariasan és a hóna alá nyúlva felsegítettem. — Ezek a kiálló téglák ... — Egy frászt a téglák — mondta arcomba bámulva. — Nem látja, hogy részeg va­gyok?... Azon az éjszakán velem aludt, a lakásomon. Reggel tudtam csak közelebb­ről szemügyre vermi, s kedv­telve nézegettem fiús. barna haját, furcsa vágású szemét, erős. de arányosan szép alak­ját ... — Ne ijedj meg —mondta a fürdőszobából kilépve és egy törölközővel a haját szá- rítgatva —, nem maradok a nyakadon. — Talán bemutatkozhat­nánk? — jegyeztem meg ne­vetve. — Balátai Éva geológus. — A kezét nyújtotta, és, erősen, keményen megszorította az enyémet. Hirtelen magázni kezdett: — Nem érdekel sen­kinek a véleménye, a magáé sem, és nem azért közlöm, hogy rosszat ne gondoljon ró­lam, de egy vállalati bulin voltam, és megittam hét de­ci pálinkát. Hat hónap múlva az eskü­vőnkön a vállalati osztályve­zetőt szidta: — Ez a hülye mindig gúnyolt a lányságom- ért, ezért most majd az orra alá dugom az anyakönyvi pa­pírt ... de ne hidd, hogy nem lett volna jobb csak úgy, együtt élni. .. Szíves enge- deimeddel Balátai Éva leszek ezután is ...” És itt. Splitben — vágta el Szász a képet, csak azért, hogy gyorsan Éva makacssá­gát bizonyítandó, egy újabbal helyettesítse — ... egészen messze beúszott a tengerbe. Ö csónakón követte. — Szállj be! Szállj már be, hiszen alig bírod! Nem! Kiúszott a partig, s ott összeesett. Szász riportot készített egy­szer a bányában. A hatodik szinti vágaton találkozott Évával, aki mindennap lejárt és kőzetmeghatározásokat végzett. Fején a kobakkal, maszatosan, lábán lötyögő gumicsizmával elég ijesztően hatott. Valami hiba miatt az áramszolgáltatás megszűnt, a több száz méter mély akna mellett levő pálcavasból ké­szített lépcsőn kellett a bá­nyászoknak felmenniük, min­den pillanatban kockáztatva, hogy a vizes, csúszós vasakon egyensúlyukat veszítik és le­zuhannak. Azon mászott fel Éva is. Amikor fellépett a fénybe, lábai remegtek, szá­ja lila volt, arca halottsá­padt, de mosolygó. Szász megdöbbenve bámulta. — Nemcsak szép nő, bátor, sőt vakmerő ember is. Ugyanakkor Éva elájult az irigységtől, amikor a főmér­nök feleségének szobájában meglátta a Párizsból hozott függönyt. Olcsó vendéglőkben ettek, és a második emeleti erkélyről nézték a színházi előadásokat. Lakásuk nem volt, egy szőlőhegyi dombol­dalon. présházban laktak, ha­vi 900-ért, ahol télen nem ol­vadt el a cipőtalpon bevitt hó ... Szász néha elvitte Évát kocsival vidékre. Az asszony szinte részegen élvezte az au­tózást és a sebességet, s no­szogatta a sofőrt, „Hajtson, gyorsabban haj tson!” ... Két teljesen különböző anyagból gyúrták Évát, kara­kánságát. büszkeségét, állha­tatosságát. naiv becsületessé­gét apjától örökölte. De mit hozott és kapott a másik ág­ról, az arisztokrata anyától és nagyanyától? (Folytatjuk) ” í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents