Nógrád. 1972. július (28. évfolyam. 153-178. szám)
1972-07-13 / 163. szám
Inkább talán ÉLETÜNK sokféle ellentmondása között az egyik legszembetűnőbb, hogy miközben műveltségben, lelkiekben, anyagiakban gazdagodunk, a népesség növekedése alig halad előre. A legutóbbi népszámlálás ugyan mutatott bizonyos szoporodást, de mostanra ismét csökkenésről kell beszámolnunk. Adatok egy népesedéssel foglalkozó újságcikkből: „1962 és 1965 között Magyarországon az élyeszületések aránya a világstatisztika utolsó helyén állt: 13 ezrelék volt.” Miután 1967-ben bevezettük a gyermekgondozási segélyt, s több más, nemzetközi méretekben is elismerést kiváltó intézkedést hoztunk, egy év múlva az élveszüle- tési arány 15 ezrelék fölé emelkedett. Ennél tovább azonban nem tudtunk jutni, sőt: a népszaporulat ismét romlik, jelenleg 14,5 ezrelék. Humoristák találták ki, tréfának szánták, de sajnos szinte életelv lett a „Kicsi, vagy kocsi”, ami magyarán ezt jelenti: a gyermek helyett inkább a teljes anyagi kényelmet választja a fiatal házasok többsége. Kétségtelen, van nálunk lakásprobléma, a mindennapok is hoznak magukkal gondokat, bajokat. Ezek azonban, vagy az ezekhez hasonlók az egész világon megtalálhatók. Az a fajta „egyke” azonban ami nálunk egyre divatosabbá válik, alighanem páratlan. Nincs róla adatunk, külföldi ismerőseink elbeszéléséből azonban tudjuk, hogy például a Szovjefunió- ban és a gyakran indokolatlanul irigyelt nyugat-európai országokban a háromnégy gyermekes csalód a leggyakoribb. Ezzel szemben mi van nálunk? Az általánosítás erőltetésének szándéka nélkül esy Nógrád megyei faluban. Mi- hálygergén jártunk utána a „Kicsi, vagy kocsi” problémájának. A válaszok többkevesebb azonossággal egy irányba mutattak: inkább az anyagiak felé. Lőrincz Károly, a községi tanács elnöke summázta azokat a tapasztalatokat, amiket mi gyűjtöttünk. S egyebek között elmondta: három évvel ezelőtt, 1969-ben a faluban be akarták zárni az óvodát, mert mindössze tizenhat apróságot írattak be a szülők, s így a fenntartás a szokásosnál is nagyobb nehézségekbe ütközött volna. Hogy ez a nagyon népszerű gyermekintézmény végül mégis fennmaradt a faluban, az egy kis kozmetikázásnak köszönhető. Megkérték ugyanis a gyermekgondozási segélyen otthon levő fiatal- asszonyokat: menjenek el mielőbb dolgozni, s a létszám így valamelyest szaporodott. AZ ÓVODAÜGY azonban a dolognak csak az egyik oldala. A másik, ha úgy tetszik: a fontosabb, hogy bár az elvándorlás jóformán ismeretlen, a 270 lakott lakással rendelkező község lé- lekszáma napjainkban kevesebb, mint amennyi a legutóbbi népszámlálás idején volt. Nem is csoda, hiszen például 1971-ben tizennyolcán haltak el, s mindössze öt gyerek született. S ha ehhez hozzátesszük, hogy a község lakosságának körülbelül a 20 százaléka a századforduló előtt született, s a tavaly meghaltak átlag- életkora többnyire nyolcvan év fölött volt, az adatok még érdekesebbek. Egy szubjektív vonatkozás is felmerült, amikor az elnökkel a joggal furcsállha- tó egykéről, s az ehhez kapcsolódó kérdésekről beszélgettünk. Azt mondta Lőrincz Károly: sok mindenre szüksége lenne még a falunak, az iskolabővítésre azonban még gondolni se kell, mert az, bár semmit sem toldották hozzá, bizonyos értelemben mégis tágasabb, mint volt. Hogy ez így furán hangzik? íme a magyarázat: amikor az elnök iskolába járt, még körülbelül 12o gyerek népesítette be a tantermeket. Ezzel szemben az 1971/1972- es tanévben hetvenhét tanuló volt, az 1972 73-as tanévre pedig már csak hetven- három iskolás korú gyermeket írattak be. Ha még ehhez hozzátesszük, hogy tavaly is és az idéi őszön is mindössze 5—5 első osztályos kezdi meg tanulmányait, a falu lélekszámúnak gyarapodásáról nem is kell semmit se mondanunk. A kérdést persze így is fel lehet vetni: Mihálygei3e még nem Magyarország, és -ez kétségtelenül így van. Az sem, valótlanság azonban, hogy a gergei helyzet tükrözi egyrészt a megyei, másrészt az országos állapotokat is. Cikkünk elején már szóltunk az élveszüle- tések csökkenéséről, s ennek kapcsán most inkább kérdezünk: gazdagodó életünknek törvényszerű jelensége-e a gyerektelenség, vagy az alig érthető egyke? Véleményünk szerint inkább divatról van itt szó. Arról, hogy a különben okos és jogos családtervezést sokan felcserélik az anyagi jólét mindenáron való hajszolásával. Nemzeti érdekeink sürgetik e szemléletforma módosítását. Ez azonban még mindig csak egy vonatkozás, a másik az emberi élet tartalmas volta. Nehéz elképzelni, hogy a gyermektelen házaspárok élete tartalmasabb volna azokénál, akik fáradságosan ugyan, de apróságokat nevelnek. NEMRÉGIBEN írt erről a problémáról rövid riportot egy újságíró. Olyan házaspárt mutatott , be, akik különböző okok miatt évől évre halasztották a gyermek- áldást, míg végül „lekésték az utolsó vonatot.” A gyerekszoba most ott áll játékokkal zsúfolva, gazdagon berendezve és mégis üres. És még üresebb a két ember élete, mert sem a szép ház. sem az ízléses, modem berendezés, sem a gépesített háztartás nem pótolja a hiányzó gyermekkacagást. Üres, árva az a lakás, s ha nem is mondják ki egymás előtt, de magukban bizonyára sokszor emlegetik: inkább kicsi lett volna. Szolnoki István Tűzoltódinasztia Nem egyszer meghátrált már a tűzvész, amikor a legidősebb magdeburgi tűzoltó, Villy Jube családja teljps létszámban felvonult ellene, [gaz, a 70 esztendős Villy Jube szükség esetén csak tanácsaival segíthet, de méltó utódokat nevelt a tűzoltóságnak. Fritz nevű fia, aki foglalkozására nézve olvasztár és annak felesége, Ingeborg felelős azért, hogy a város öt önkéntes tűzoltó csapata készenlétben legyen. Fiúk hivatásos tűzoltó lett. Villy Jube másik fia, Gerhard, aki egyébként traktorista, feleségével, Angelikával szintén a magdeburgi önkéntes tűzoltóság tagja. Gerhard Jube négy gyermeke közül kettőt pedig már felvettek az úttörők tűzoltócsapatába. «4 zuhanyozás világrekordja A hosszú távú zuhanyozás új világrekordját állította fel Hal Halloway 20 éves texasi diák, aki 169 órán át tartózkodott a zuhany alatt. Az előző világrekordot a 36 éves müncheni Peter Schell tartotta, aki 1968-ban 168 órán át zuhanyozott. A salgótarjáni Pécskő Üzletház Csemegeáruháza igen helyesen gyümölcsöt és zöldségféléket áruló standot nyitott a bolt bejárata mellett. Nem kell a friss őszibarackért, hamvas málnáért sorban állni bent, a nyári hónapokban fülledt levegőjű üzletben, hanem kényelmesen, kint csomagolják zacskóba a zöldárut. Külön öröm, hogy a piaci áraktól nemigen térnek el az üzleti árak, és a kisárutermelóknál sem lehet szebb es zamatosabb gyümölcsöket kapni, mint a Pécskő Csemegében — ár —Ártalmatlanná tett vadállat A kenyai Kissumu város főterén több száz ember gyűlt össze, s az öröm és a félelem vegyes érzésével nézett egy hálóban vergődő hatalmas leopárdot. Ez az erdőkben élő foltos „vadmacska” több mint egy éven át rettegésben tartotta a környékbeli lakosságot. A leopárd a falvakban megtizedelte a kecskéket és a juhokat, baromfiakat tépett szét. Később, amikor jobban felháborodott, embereket is megtámadott. A ragadozó valóságos blokád alatt tartotta a piacra vezető utat, s szabályos vadászatot indított az oda. igyekvő húske- reskedök ellen. Három tapasztalt vadász a természetvédelmi hivatal megbízásából egy egész héten át fáradozott,! hogy elfogja a veszedelmes állatot. A vadászoknak nem volt könnyű a feladatuk, mivel élve kellett elfogniuk a ragadozót; Kenyában ugyanis törvény tiltja a leopárdok megölését. A foglyul ejtett ragadozót most szakemberek kíséretében szállítják el a Lamwe- völgybe, ahol nemzeti védett parkot létesítenek. Ebben a völgyben, az emberlekta településektől távol, a leopárdot szabadon engedik. Szinte kiállítási dömping várja Salgótarjánban, a megyei művelődési központban a látogatót. Az érdeklődőket most több száz fényképből álló tárlat fogadja. A földszinten és a klubteremben a megyei fotósok mutatkoznak be művészi alkotásaikkal. az üvegcsarnokban EDWARD HARTWIG lengyel fotóművész különleges technikával, nagy művészi érzékkel készült képeit láthatják az érdeklődők. Érdemes rászánni az időt a fényképek nézegetésére. Olyan új, korszerű művészettel ismerkedhetünk meg, amely mindennapjainkat sajátos módon, s eszközökkel, érthetően ábrázolja. A kiállítás látogatója egy lépéssel közelebb kerül a modem képzőművészethez is, hisz’ a fényképek bizonyítják, hogy a valóság objektív jelenségeit, tárgyait hogyan lehet leegyszerűsíteni, hogyan lehet szubjektív módon ábrázolni. A képek optikával készültek, tehát objektívek lennének, ha nem állna ott a művész egyénisége, aki saját akaratát is rákényszeríti a képalkotásra. Az így készült fotók önálló útjukra indulnak, asszociációkra késztetve a nézőt. Edward Hartwig fotóművész kiállítása e hó végéig tekinthető meg a művelődési központban.- — kulcsár — A pult két oldalán Régi igazság, hogy a pultnak két oldala van.' Másként látják azok, akik mögötte állnak és másként, akik kedves vásárlóként eléje kerülnek. Az is igaz, hogy néha nem árt a véleményeket és nézeteket, a jó vagy rossz tapasztalatokat egyeztetni, megvitatni. Pult nélkül. Pontosan ezért hívta össze nemrégiben a Hazafias Népfront Salgótarjáni városi Bizottsága az asszonyokat és lányokat kötetlen beszélgetésre, úgynevezett „vevőankétra”. Mert nyilvánvaló, hogy mindenki — akár háziasszony, akár dolgozó nő — nap mint nap megfordul az üzletekben és vásárol. Akár tetszik, akár nem. A fent említett találkozóra azonban nemcsak az asszonyokat hívták meg, hanem a kereskedelem szakembereit is. Ott voltak a Centrum Áruház vezetői, a Pécskő Áruház, az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat, a MÉK, a Csemege, a Vendéglátó Vállalat képviselői, hogy azonnal és közvetlenül válaszoljanak a felmerült kérdésekre. Mert kérdésekben és véleményekből, jó avagy rosszabb tapasztalatokban nem volt hiány. Hozzátenném mindjárt, ilyen találkozónak csak akkor van értelme, ha a „kényes kérdések” is felszínre kerülnek. A Bajcsy-Zsilinszky úton lakók mindjárt elsőként azt vétették fel: lesz-e pótlása a szanálásra került zöldség- és gyümölcsboltnak? Arrafelé ugyanis nincs helyijárat, gyalog kell bejönni a piacig és elég sok az idős, a nyugdíjas. Amikor kérdezték, azt a választ kapták a tanácstól, ha meglesz az új út, majd lesz minden. De addig évek telnek el... A MÉK jelenlevő képviselője megígérte, utánanéznek van-e lehetőség egy pavilon odaszállítására ? Egy-kettőre ráterelődött a szó az úgynevezett peremterületek áruellátására. Vagyis: mit és hogyan lehet kapni a város külső részein levő kisebb boltokban? Zagyvapálfal- ván például, ahol egyre szaporodnak az új lakások, a gyár melletti boltban már reggel 8—9 órakor nem lehet tejet kapni. Legalábbis ezt panaszolták a felszólalók. Hasonlóan nehéz bevásárolni este, mert akkor legtöbbször már elfogy a külső boltokban a kenyér, a tej, a szalámiféle. Pedig mennyivel könnyebb lenne helyben bevásárolni, mint a városközpontból cipelni a tömött szatyrokat. Ezt panaszolták a Csizmadia út, a Schuyer Ferenc út, a Jónás- telep, Somlyo-bányatelep környékén lakók. Az Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat képviselője feljegyezte a panaszokat és ígéretet tett a részletes vizsgálatra. Az élelmiszerüzletek mellett gyakori vásárlók vagyunk, a ruházati cikkeket és az iparcikkeket árusító boltokban is. Nem csoda, hogy az asszonyok egy-kettőre megkérdezték, miért nem lehet harisnyanadrágot kapni, miért nincs olcsó ballonkabát, gyermekholmikban miért nem nagyobb a választék? i Szóba került az is, miért nem gondolnak megfelelőképpen a kevés pénzzel rendelkező nyugdíjasokra, a kisebb jövedelmű, nagycsaládosokra, akiknek olcsó, de jó minőségű árura van szükségük. Nagyobb választék kellene az olcsóbb pulóverekből, ruhákból, kabátokból, cipőkből. Olyanoknak, akik nem ragaszkodnak a különleges és extra külföldi importból származó dolgokhoz, de szeretik a szépet, változatosan és csinosan szeretnének öltözni és öltöztetni a gyerekeiket is. ' A válaszok nem késtek. A harisnyanadrág az ipar régi gondja, a kereskedelem rendeléseinek egyszerűen nem képesek eleget tenni. De a kereskedők most olyan ígéretet kaptak, ha minden jó! megy, őszre már korlátlanul lehet vásárolni bármilyen számú harisnyanadrágot. A választékot valóban nem árt növelni, és az pedig csak a kereskedelem hibája, hogy nem lehet megfelelő színű gépselymet, vagy hasonló, más, úgynevezett „aprócikket” kapni. Ha kereskedelemről, áruellátásról beszélünk, nem lehet figyelmen kívül hagyni az eladók viselkedését, az udvariasságot sem. Jó és rossz példák bőven hangzottak el. A jó és türelmes eladókat — szép számmal akadnak ilyenek a Centrumban, a Pécskő Áruházban és a többi boltban —, sokan megdicsérték. A türelmetleneket, udvariatlanokat, a vevőket csak lekezelő eladókat nyilván senki sem szereti. El is mondták. Mert igaz, hogy az eladónak is vannak gondjai, nehézségei, fájhat a feje, lehet családi kellemetlensége, de ezt a vevőkkel éreztetnie nem szabad. Azért kereskedő. Ennél a témánál is szorgalmasan jegyezgeftek a tapasztalatcserén résztvevő szakemberek. Elmondták, hogy azokat, akik rászolgálnak, mindenképpen figyelmeztetik ... A tanulság kézenfekvő, csak hasznos lehet az ilyen ösz- szejövetel. A vevőnek is, a kereskedelemnek is. Mert tükörként mutatja, mi az, amin sürgősen változtatni kell. És ez a lényeg. Csatai Erzsébet
