Nógrád. 1972. július (28. évfolyam. 153-178. szám)

1972-07-05 / 156. szám

Nagy taps, sok siker Nógrá d m egyeriek as országos fesztiválon SZLOVÁKIAI ÚTI KÉPÉR Pénztárca a bokor tövében Pénteken reggel indult út- naK Nógrádmegyerből az a különjárat, amely az immár országos nevet és rangot ki­vívott megyeri cigányegyüt. test vitte Baranyába. Pécsett rendezték meg ugyanis az ipari szövetkezetek X. orszá­gos néptáncversenyét és fesz­tiválját. Erre az országos ese­ményre kaptak meghívót a megyeri táncosok is. A Pé­csett szereplő tizennyolc tánc- együttes versenyét négy or­szágos elődöntő előzte meg, amelyen az ország minden tá­járól harminchárom szövet­kezeti táncegyüttes vett részt. Pécs zuhogó esővel és jég­gel fogadott bennünket, de ez nem akadályozta meg a tánc­csoportot abban, hogy egy órán belül jelmezbe öltözöt­ten megjelenjenek a kijelölt gyülekezési helyen, ahonnan a bemutatkozó felvonulás megkezdődött. A járókelők mindenütt meg­álltak, tapssal, integetéssel és sok-sok szeretettel köszöntöt­ték a néptánc, csztiválon résztvevő együttesek felvonu­lását. A népi zenekarok tüzes muzsikája' a szebbnél szebb, hatalmas virágcsokorra emlé­keztető, népviseletbe öltözött táncosok méltán arattak elis­merést. Egymás után jöttek a csoportok, Hajdúböszörmény, Hódmezővásárhely, Gyula, Nógrádmegyer, Miskolc, Szany, Készülődés az elődöötorc A várostörténeti vetélkedőn résztvevő szocialista brigádok Sopron. Sobor, Pécs együtte­sel, valamint három külföldi vendégegyüttes, a román Hó­virág, a bolgár Pleven és a lengyel Halka néptánccso­port tagjai. Az időjárás ez­úttal megkegyelmezett és nem rontotta el a táncosok ünne­pét. Tizedszer találkoztak az ipa­ri szövetkezetek együttesei. Emelte a találkozó rangját az is, hogy az ötvenedik nemzet­közi szövetkezeti napot is ün­nepelte az a kilencszáz népi­táncos, akik Baranyába ér­kezve a barátság és a művé­szet jegyében mérték össze tu­dásukat. A nógrádmegyeriek első fel­lépésére a pécsi Nemzeti Színház hatalmas színpadán került sor, a nézőteret szinte zsúfolásig megtöltő közönség előtt. Az öltözőből már jó­val a fellépés kezdete előtt előkerültek a sokszínű ruhá­ba öltözött táncosok, a nép! zenekar kíséretében. Tíz éve táncolnak együtt a megyeriek. De érthetően nagy volt az izgalom. Székely Ist­ván koreográfiájában két ere­deti cigánytáncot mutattak be „Botos cigánytánc” és „Ha­zafelé” címmel. Rendkívül ér­dekes színfoltot, különleges táncot, megkapó előadásmó­dot láthatott a közönség. A nagyon szép cigány folklór­nak nagy sikere volt, de az Edward Hartwig kiállítása előadó nógrádmegyeri együt­tesnek is csak gratulálni le­het. A Hazafelé című táncjáték pillanatnyi hangulatot fe.iez ki, a mulatságból hazatérő emberek beszélgetését, kisebb- nagyobb összecsapását, a mu­latság örömét a tánc és a ze­ne nyelvén, szép cigány ének­kel. A botos cigánytánc pedig olyannyira ritka Magyaror­szágon, hogy a zsűri külön kiemelte. Nehéz produkció, virtuóz ügyességet és jó erőt is követel a táncosoktól. Lé­nyegében egy vetélkedés meg­jelenítése, a botot forgató ci­gánylegények azt döntik el, hogy melyikük a legerősebb és legügyesebb. Az együttesek nonstop mű­sorát az ünnepélyes ered­ményhirdetés követte, ahol a táncosoknak átnyújtották a díjakat. Az OKISZ elnökének nagydíját a kalocsai szövet­kezeti táncegyüttes nyerte. V A csoportok közül a nógrádme­gyeriek az elért pontszámok alapján az igen jó helyezés­nek számító hatodik helyet szerezték meg. A vendégként résztvevő román, bolgár és lengyel együttesek különdíjat kaptak. Szombaton' este a pécsi sza­badtéri színpadon nagy sikerű gálaesten mutatták be tudá­sukat a résztvevő táncosok, ahol a nógrádmegyeriek a délelőttinél talán még forróbb sikert arattak. Legalábbis a tapsok ezt bizonyították. Leg­közelebb már új feladatok várják őket, hisz’ fellépnek a nógrádi nemzetiségi napon, augusztus 20-án pedig a palóc nyár eseményein. Cs. E. Ezer kilométer három nap alatt, mégpedig kacskaringÓ6, hátborzongató szerpentineken haladó hegyi utakon, úgy hi­szem, nem kis teljesítmény, még akkor sem, ha gépkocsi­vezetőnk ismeri a tájat, hi­szen ő is csehszlovák állam­polgár! Ennyit tettünk meg ugyanis a Nógrád megyei Mo­ziüzemi Vállalat harmincki­lenc tagú csoportjával Somos­kőújfalutól a Kis-Fátra cso­dás vidékein át Pozsonyig. A csoport a Banská Bystricai társvállalat meghívottjaként ismerkedett egymás munkájá­val és a vendéglátók jóvoltá­ból a természeti és művészeti szépségekkel, idegenforgalmi nevezetességekkel, a szlovák emberek életével. Beszámo­lómban az utóbbit szeretném közelebbről érinteni. Szabad szombat Szombaton indultunk és köztudomásúan Csehszlová­kiában a szolgáltató- és szóra­koztató ipar kivételével min­den üzem, vállalat 6za.bad szombatot tart, az emberek a hét két napját pihenésre, szó­rakozásra, hasznos időtöltésre fordíthatják. Tehát, amíg a gyárak pihennek, kéményeik­ből nem száll föl a füst, ad­dig az országutakon, campin- gekben, vendéglőkben, fürdő- és kirándulóhelyeken meg­élénkül az élet. Mint hatal­mas hajóraj, úszik az ország­úton megannyi gépkocsi és autóbusz, s a konvojba be­csatlakozik a mi kék autóbu­szunk is, orrán a „zajazd” (különjárat) jelzéssel. Luceneci (losonci) rövid pi­henőink után, ahol elsőként egy szécsényi sportküldöttség­gel találkoztunk, hosszú út ál­lott előttünk. Csaknem két­száz kilométert kellett megten­nünk, az enyhe kitérőket is beszámítva, Bojnice fürdőhe­lyig, s közben csak Zvolen (Zólyom) előtt álltunk meg néhány percre, hogy találkoz­zunk vendéglátóinkkal, akik három napon át Útikalauzaink is lettek. Ettől kezdve a Kis- Tátra, a Nagy- és Kis-Fátra aljában haladunk, szűk, sza­kadékok fölé emelkedő uta­kon. Az útbaeső városok és falvak kihalták, ezzel szem­ben a hegyi tisztások, a ki­rándulóhelyek, a campingek környékei benépesültek. Meg­számlálhatatlan autóbusz és még több autó álldogált eze­ken a helyeken, s hotelek, motelek, éttermek nőttek ki a földből. Egyik vezetőnk meg is magyarázta: „A csehszlová­kok szeretnek mozogni. Pihe­nőnapjaikat csak kevesen töl­tik otthon, a többség kirándul, kikapcsolódik.” S hozzáteszi, hogy ez a polgárosodás és ez­zel együtt kicsit a növekvő kultúra jele. Tudniillik, aki utazik, az többet iát és ta­pasztalatait bővíti a máshon­nan vhló emberekkel kötött barátság, beszélgetés is. Nem öncélúan Bojnicén megsokszorozva ko­rábbi tapasztalatainkat, ugyan­az a látvány fogadott bennün­ket: két hotel is az égnek tört a hegyen és körülötte a fennsí­kon gépkocsik és autóbuszok százai bizonyították, hogy a népszerű fürdőhelyet megro­hanták a szabad szombatosok és a vakációzó diákok. Az ét­termek előtt újabb és újabb csoportok várják, hogy a fel­szabadult helyekre ülhesse­nek. elfogyaszthassák ebédjü­ket. Sorsunkat tni sem kerül­hetjük el. A kiszolgálás rend­kívül gyors a Restaurácia Li- pában, de még a jó zaccos, forró feketekávét fújjuk, ami­kor már a fürge pincérlá­nyok az új terítéket rakják az asztalra, s az ajtó előtt türel­metlenül toporognak a soro­sak. Az időjárás nem kedvez a fürdésnek, de a fürdőme­dencék is zsúfoltak, különösen vonatkozik ez a fedett csar­nokra. Pedig a kirándulók többsé­ge nem elégszik meg az. ön­célú szórakozással. Eloszlanak a várkastély és növény-, illet­ve állatkert látnivalói között. A hűvös szélben, az el-elbo- ruló időben mi is a várat vá­laszt juk. A vár alapjai még a XIII. században épültek, je­lenlegi formájában a múlt században hozták létre. Falai között régészeti múzeum, kép­kiállítás, temérdek építőmű­vészeti csoda látható. Valeria Pipisková, a vékonyka egye­temista lány, aki egyébként Brati&lavában joghallgató, szorgalmasan tolmácsolja a tárgyak, látnivalók történeti hátterét, jelentőségét. Az egyik teremben középkori olasz festők csodálatos képiéi díszítik a falat, a terem vö­rösfenyővel kirakott kárpitját fényes arany díszítés borítja. Káprázatos a pompa. Nem véletlen, hogy ezt a termet házasságkötő teremnek is használják. Menyasszony az ölben Némi kétkedéssel fogadtuk az egyetemista kislány ilyetén tájékoztatását, nehezen tudtuk elképzelni, hogy a vár nehéz veretű falai között, ahol a több száz teremben látogatók ezrei kergetik egymást, mód és alkalom nyílna ilyen ben­sőséges szertartás megtartásá­ra. De, hogy kétségeink vég­képp eloszoljanak, a várud­varra érve szembetalálkoz­tunk a várakozó násznéppel. Nylon ruhakölteményben a menyasszony, feketében, mű­gyöngyvirággal a gomblyuká­ban a vőlegény, ünnepélyesen kiöltözve a koszorúslányok, nász-szülők, vendégek. Vártak sorukra. S amikor a vár má­sik szárnyának látnivalóit is megcsodáltuk és újból a vár­udvaron kötöttünk ki, a lapo­san elnyúló kőlépcsőkön már az újdonsült házasfelek lép­kedtek lefele, kacagó szeret­teiktől követve. A vőlegénv ölébe kapta a menyasszonyt, aki nyilván csúszkált a tükör­simára taposott köveken, s az élelmes fényképész a lépcső lábánál egyre-másra kattint­gatta el gépét. Az udvaron pedig megállották néhány percre a vár látogatói. A város utcáit ellepték az egyenruhás erdészek és vadá­szok. Olykor gépkocsi állt meg a parkosított sétány mel­lett, amelyből ugyancsak va­dászok szálltak ki. Egyiküket meg is kérdeztem: „Csak nem a medve szökött meg az ál­latkertből ?” Kiderült, hogy valóban hajtóvadászatot ren­deztek, de csak a külföldiek tiszteletére. Mert megszabott térítés ellenében vadászni és horgászni is lehet Bojnicén. A megtaláló A szombat este a camping területén ig derűs. Magasba csap a tábortűz lángja. A szikrák a sátrakat és faházi­kókat elválasztó fenyőóriások magasába pattognak. A tűz körül csárdás ütemű szlovák népdalokat énekelnek, felnőt­tek és gyermekek együttesen. Néhányan szalonnát sütnének, de itt ehhez kétméteres nyárs kellene; a tűz egyébként még a hajba is belekap, sebesre égeti az arcot. Késő estébe hajlik már az idő, amikor a tábor nyugodni tér. Köztük csoportunk egyik gépkocsive­zető tagja is. Reggel derül ki. hogy egy Ondnej Gaj nevű csehszlovák férfi, a 9-es fa­ház bérlője, leadott az iro­dán egy igazolványokkal, pénzzel teli tárcát, amelyet zseblámpája fényénél a bokor tövében talált. Csoportunk, említett gépkocsivezető tagjáé volt a tárca. Amikor felrázták álmából, nem ie tudott róla, hogy az éjjel minden okmá­nyát, pénzét elhagyta. Cédulára írtunk köszönetét a becsületes megtalálónak és a cédulát ráhúztuk a 9-es fa­ház kilincsére. Lakos György gyakran adnak egymásnak ta­lálkozót a megyei művelődési központ klubjában. Megbeszé­lik a verseny állását, tájé­koztatást, útmutatást kapnak a további pontgyűjtéshez. Elő­adásokat hallgatnak a megye, a város múltjáról, nevezete­sebb eseményeiről. Július har­madikén dr. Molnár Pál, a Nógrád megyei múzeumi szer­vezet igazgatója tartott elő­adást az egybegyűlteknek a város munkásmozgalmáról. A versenyző brigádok az elhang­zott előadásoknak az elődöntő­re való felkészülésnél veszik hasznát. ' Elénk élet folyik a megye fotóművészeinek életében. A megyei művelődési központ fotóklubjának programjában július 10-től, hétfőtől fotó­továbbképzés szerepel, amely­nek színhelye a József Attila Művelődési Központ klubter­me lesz. A továbbképzéssel kapcsolatosan és egyidejűleg nyílik meg július 9-én, va­sárnap a megyei művelődési központ üvegcsarnokában Ed­ward Hartwig lengyel fotó­művész, fotós folyóirat-szer­kesztő kiállítása. Az ünnepé­lyes megnyitóra délelőtt 11 órakor kerül sor. Minihangverseny A könnyebb és könnyedebb szórakozások kedvelői az idén nyáron sem maradnak prog­ram nélkül. így többek között az ŐRI közreműködésével, a salgótarjáni József Attila Mű­velődési Központ is gondosko­dik szórakozásról és szórakoz­tatásról. Ennek keretében jú­lius 8-án, szombaton délután 17 és este 20 órakor a Loco- motív GT rendez beathang- versenyt Zalatnay Sarolta felléptével. A műsor iránt különösen a fiatalok körében nagy az érdeklődés. 4 NÓGRÁD — 1972. július 5„ szerda MOZIÉLET Hosszú címek — tartós A salgótarjáni November 7. Filmszínház csütörtökön kez­dődő műsorhetén két hosszú című film szerepel a prog­ramban. Július 6-tól 8-ig A korona elrablása, avagy újra a bosszúállók című színes, szinkronizált, szovjet, kaland­filmet vetítik, július 9-től 12- ig pedig az Egy rendőr felügye­lő vollomása az államügyész­nek című érdeklődéssel várt, színes, szélesvásznú, szinkro­nizált olasz film szerepel a műsoron. A korona elrablása, avagy újra a bosszúállók régi ked­venceket vonultat fel, a négy bosszúálló különleges megbí­zatást kap. A film harmadik része a Bosszúállók sorozat­nak, amely főleg az ifjúság körében aratott óriási sikert. A kis hősök, akiknek bátor­ságát, hazaszeretetét a polgár- háború idején játszódó két első részben ismerhettük meg, itt már csaknem felnőttek. Ebben a filmben is megvan mindaz, ami a mozilátogató­nak tetszik: veszélyes kalan­dok. ravasz cselszövések, bá­torság és vakmerőség, vidám­ság és romantika. Valerka, Kszanka, Danyka és Jaska csekisták lettek, s az orosz cárok brilliánsokkal díszített, történelmi jelentőségű koro­nájának őrzésével bízták meg őket. Ebben az időszakban egy Nariskin nevű ereklye­tolvaj érkezik Moszkvába ha­mis okmányokkal Párizsból, s ez idézi fel a bonyodalmat, ez teszi lehetővé az ifjú hő­sök újabb kalandjait. A kitű­nő és izgalmas filmet Ed­mond Keoszajan rendezte, Alekszandr Cservinszkijjel kö­zösen írt forgatókönyv alap­ján. Operatőre Mihaji Ardab- jevszkij, zenéjét pedig Jan Frenkel szerezte. A főszere­pekben Mihail Metyolkin, Va- lentyina Kurgyukova, Viktor Koszih, Vaszilij Visziljev, Vla- gyiszlav Sztrzselcsik és több más, ismert név látható. Nagy port vert fel Damia­no Damiani, az Egy rendőr- felügyelő vallomása az állam­ügyésznek című filmje. Első­sorban' a problémafelvetés élessége miatt. A rendőrség letartóztat, a bíróság felment és a maffia végrehajt — ez az a gyűlöletes háromszög, melyet a film célba vesz. Da­miani műve kegyetlen vád­irat, amely leszámolást sür­get. Egyébként a komoly gon­dolatai tartalom izgalmas, cse­élmények leleményes formát ölt, a ren­dező kitűnő főszereplőket vá­lasztott ki, Franco Nérót, akit a közönség legutóbb a Vesz­tesek és győztesek című film­ben látott, és Martin Balsamt, akit Mike Nichols A 22-es csapdája című filmjében lát­hat a közönség. Claudio Ra­gom operatőri munkája re­mek szfntechnikával párosul. A film az idei moszkvai film- fesztiválon aranydíjat kapott. Damiano Damiani rendező 49 éves, 1959-től készít játékfil­meket. realista szándékú mű­vész, legjobb alkotásait a dél­olasz maffiák tevékenységéről készítette. Nálunk bemutatott filmjei: A bérgyilkos, vala­mint a televízióban nemrégi­ben látott Mint a bagoly nap­pal. A kritika véleménye szerint az Egy rendőrfelügye­lő vallomása az államiigyész- nek a rendező eddigi legjobb alkotása. Jelenet az Egy rendőrfelügyelő vallomása az államügyész­nek című színes, szélesvásznú, szinkronizált olasz filmből, A képen Martin Balsam és Franco Nero, a film főszerep^ lói láthatók

Next

/
Thumbnails
Contents