Nógrád. 1972. július (28. évfolyam. 153-178. szám)
1972-07-05 / 156. szám
Nagy taps, sok siker Nógrá d m egyeriek as országos fesztiválon SZLOVÁKIAI ÚTI KÉPÉR Pénztárca a bokor tövében Pénteken reggel indult út- naK Nógrádmegyerből az a különjárat, amely az immár országos nevet és rangot kivívott megyeri cigányegyüt. test vitte Baranyába. Pécsett rendezték meg ugyanis az ipari szövetkezetek X. országos néptáncversenyét és fesztiválját. Erre az országos eseményre kaptak meghívót a megyeri táncosok is. A Pécsett szereplő tizennyolc tánc- együttes versenyét négy országos elődöntő előzte meg, amelyen az ország minden tájáról harminchárom szövetkezeti táncegyüttes vett részt. Pécs zuhogó esővel és jéggel fogadott bennünket, de ez nem akadályozta meg a tánccsoportot abban, hogy egy órán belül jelmezbe öltözötten megjelenjenek a kijelölt gyülekezési helyen, ahonnan a bemutatkozó felvonulás megkezdődött. A járókelők mindenütt megálltak, tapssal, integetéssel és sok-sok szeretettel köszöntötték a néptánc, csztiválon résztvevő együttesek felvonulását. A népi zenekarok tüzes muzsikája' a szebbnél szebb, hatalmas virágcsokorra emlékeztető, népviseletbe öltözött táncosok méltán arattak elismerést. Egymás után jöttek a csoportok, Hajdúböszörmény, Hódmezővásárhely, Gyula, Nógrádmegyer, Miskolc, Szany, Készülődés az elődöötorc A várostörténeti vetélkedőn résztvevő szocialista brigádok Sopron. Sobor, Pécs együttesel, valamint három külföldi vendégegyüttes, a román Hóvirág, a bolgár Pleven és a lengyel Halka néptánccsoport tagjai. Az időjárás ezúttal megkegyelmezett és nem rontotta el a táncosok ünnepét. Tizedszer találkoztak az ipari szövetkezetek együttesei. Emelte a találkozó rangját az is, hogy az ötvenedik nemzetközi szövetkezeti napot is ünnepelte az a kilencszáz népitáncos, akik Baranyába érkezve a barátság és a művészet jegyében mérték össze tudásukat. A nógrádmegyeriek első fellépésére a pécsi Nemzeti Színház hatalmas színpadán került sor, a nézőteret szinte zsúfolásig megtöltő közönség előtt. Az öltözőből már jóval a fellépés kezdete előtt előkerültek a sokszínű ruhába öltözött táncosok, a nép! zenekar kíséretében. Tíz éve táncolnak együtt a megyeriek. De érthetően nagy volt az izgalom. Székely István koreográfiájában két eredeti cigánytáncot mutattak be „Botos cigánytánc” és „Hazafelé” címmel. Rendkívül érdekes színfoltot, különleges táncot, megkapó előadásmódot láthatott a közönség. A nagyon szép cigány folklórnak nagy sikere volt, de az Edward Hartwig kiállítása előadó nógrádmegyeri együttesnek is csak gratulálni lehet. A Hazafelé című táncjáték pillanatnyi hangulatot fe.iez ki, a mulatságból hazatérő emberek beszélgetését, kisebb- nagyobb összecsapását, a mulatság örömét a tánc és a zene nyelvén, szép cigány énekkel. A botos cigánytánc pedig olyannyira ritka Magyarországon, hogy a zsűri külön kiemelte. Nehéz produkció, virtuóz ügyességet és jó erőt is követel a táncosoktól. Lényegében egy vetélkedés megjelenítése, a botot forgató cigánylegények azt döntik el, hogy melyikük a legerősebb és legügyesebb. Az együttesek nonstop műsorát az ünnepélyes eredményhirdetés követte, ahol a táncosoknak átnyújtották a díjakat. Az OKISZ elnökének nagydíját a kalocsai szövetkezeti táncegyüttes nyerte. V A csoportok közül a nógrádmegyeriek az elért pontszámok alapján az igen jó helyezésnek számító hatodik helyet szerezték meg. A vendégként résztvevő román, bolgár és lengyel együttesek különdíjat kaptak. Szombaton' este a pécsi szabadtéri színpadon nagy sikerű gálaesten mutatták be tudásukat a résztvevő táncosok, ahol a nógrádmegyeriek a délelőttinél talán még forróbb sikert arattak. Legalábbis a tapsok ezt bizonyították. Legközelebb már új feladatok várják őket, hisz’ fellépnek a nógrádi nemzetiségi napon, augusztus 20-án pedig a palóc nyár eseményein. Cs. E. Ezer kilométer három nap alatt, mégpedig kacskaringÓ6, hátborzongató szerpentineken haladó hegyi utakon, úgy hiszem, nem kis teljesítmény, még akkor sem, ha gépkocsivezetőnk ismeri a tájat, hiszen ő is csehszlovák állampolgár! Ennyit tettünk meg ugyanis a Nógrád megyei Moziüzemi Vállalat harminckilenc tagú csoportjával Somoskőújfalutól a Kis-Fátra csodás vidékein át Pozsonyig. A csoport a Banská Bystricai társvállalat meghívottjaként ismerkedett egymás munkájával és a vendéglátók jóvoltából a természeti és művészeti szépségekkel, idegenforgalmi nevezetességekkel, a szlovák emberek életével. Beszámolómban az utóbbit szeretném közelebbről érinteni. Szabad szombat Szombaton indultunk és köztudomásúan Csehszlovákiában a szolgáltató- és szórakoztató ipar kivételével minden üzem, vállalat 6za.bad szombatot tart, az emberek a hét két napját pihenésre, szórakozásra, hasznos időtöltésre fordíthatják. Tehát, amíg a gyárak pihennek, kéményeikből nem száll föl a füst, addig az országutakon, campin- gekben, vendéglőkben, fürdő- és kirándulóhelyeken megélénkül az élet. Mint hatalmas hajóraj, úszik az országúton megannyi gépkocsi és autóbusz, s a konvojba becsatlakozik a mi kék autóbuszunk is, orrán a „zajazd” (különjárat) jelzéssel. Luceneci (losonci) rövid pihenőink után, ahol elsőként egy szécsényi sportküldöttséggel találkoztunk, hosszú út állott előttünk. Csaknem kétszáz kilométert kellett megtennünk, az enyhe kitérőket is beszámítva, Bojnice fürdőhelyig, s közben csak Zvolen (Zólyom) előtt álltunk meg néhány percre, hogy találkozzunk vendéglátóinkkal, akik három napon át Útikalauzaink is lettek. Ettől kezdve a Kis- Tátra, a Nagy- és Kis-Fátra aljában haladunk, szűk, szakadékok fölé emelkedő utakon. Az útbaeső városok és falvak kihalták, ezzel szemben a hegyi tisztások, a kirándulóhelyek, a campingek környékei benépesültek. Megszámlálhatatlan autóbusz és még több autó álldogált ezeken a helyeken, s hotelek, motelek, éttermek nőttek ki a földből. Egyik vezetőnk meg is magyarázta: „A csehszlovákok szeretnek mozogni. Pihenőnapjaikat csak kevesen töltik otthon, a többség kirándul, kikapcsolódik.” S hozzáteszi, hogy ez a polgárosodás és ezzel együtt kicsit a növekvő kultúra jele. Tudniillik, aki utazik, az többet iát és tapasztalatait bővíti a máshonnan vhló emberekkel kötött barátság, beszélgetés is. Nem öncélúan Bojnicén megsokszorozva korábbi tapasztalatainkat, ugyanaz a látvány fogadott bennünket: két hotel is az égnek tört a hegyen és körülötte a fennsíkon gépkocsik és autóbuszok százai bizonyították, hogy a népszerű fürdőhelyet megrohanták a szabad szombatosok és a vakációzó diákok. Az éttermek előtt újabb és újabb csoportok várják, hogy a felszabadult helyekre ülhessenek. elfogyaszthassák ebédjüket. Sorsunkat tni sem kerülhetjük el. A kiszolgálás rendkívül gyors a Restaurácia Li- pában, de még a jó zaccos, forró feketekávét fújjuk, amikor már a fürge pincérlányok az új terítéket rakják az asztalra, s az ajtó előtt türelmetlenül toporognak a sorosak. Az időjárás nem kedvez a fürdésnek, de a fürdőmedencék is zsúfoltak, különösen vonatkozik ez a fedett csarnokra. Pedig a kirándulók többsége nem elégszik meg az. öncélú szórakozással. Eloszlanak a várkastély és növény-, illetve állatkert látnivalói között. A hűvös szélben, az el-elbo- ruló időben mi is a várat választ juk. A vár alapjai még a XIII. században épültek, jelenlegi formájában a múlt században hozták létre. Falai között régészeti múzeum, képkiállítás, temérdek építőművészeti csoda látható. Valeria Pipisková, a vékonyka egyetemista lány, aki egyébként Brati&lavában joghallgató, szorgalmasan tolmácsolja a tárgyak, látnivalók történeti hátterét, jelentőségét. Az egyik teremben középkori olasz festők csodálatos képiéi díszítik a falat, a terem vörösfenyővel kirakott kárpitját fényes arany díszítés borítja. Káprázatos a pompa. Nem véletlen, hogy ezt a termet házasságkötő teremnek is használják. Menyasszony az ölben Némi kétkedéssel fogadtuk az egyetemista kislány ilyetén tájékoztatását, nehezen tudtuk elképzelni, hogy a vár nehéz veretű falai között, ahol a több száz teremben látogatók ezrei kergetik egymást, mód és alkalom nyílna ilyen bensőséges szertartás megtartására. De, hogy kétségeink végképp eloszoljanak, a várudvarra érve szembetalálkoztunk a várakozó násznéppel. Nylon ruhakölteményben a menyasszony, feketében, műgyöngyvirággal a gomblyukában a vőlegény, ünnepélyesen kiöltözve a koszorúslányok, nász-szülők, vendégek. Vártak sorukra. S amikor a vár másik szárnyának látnivalóit is megcsodáltuk és újból a várudvaron kötöttünk ki, a laposan elnyúló kőlépcsőkön már az újdonsült házasfelek lépkedtek lefele, kacagó szeretteiktől követve. A vőlegénv ölébe kapta a menyasszonyt, aki nyilván csúszkált a tükörsimára taposott köveken, s az élelmes fényképész a lépcső lábánál egyre-másra kattintgatta el gépét. Az udvaron pedig megállották néhány percre a vár látogatói. A város utcáit ellepték az egyenruhás erdészek és vadászok. Olykor gépkocsi állt meg a parkosított sétány mellett, amelyből ugyancsak vadászok szálltak ki. Egyiküket meg is kérdeztem: „Csak nem a medve szökött meg az állatkertből ?” Kiderült, hogy valóban hajtóvadászatot rendeztek, de csak a külföldiek tiszteletére. Mert megszabott térítés ellenében vadászni és horgászni is lehet Bojnicén. A megtaláló A szombat este a camping területén ig derűs. Magasba csap a tábortűz lángja. A szikrák a sátrakat és faházikókat elválasztó fenyőóriások magasába pattognak. A tűz körül csárdás ütemű szlovák népdalokat énekelnek, felnőttek és gyermekek együttesen. Néhányan szalonnát sütnének, de itt ehhez kétméteres nyárs kellene; a tűz egyébként még a hajba is belekap, sebesre égeti az arcot. Késő estébe hajlik már az idő, amikor a tábor nyugodni tér. Köztük csoportunk egyik gépkocsivezető tagja is. Reggel derül ki. hogy egy Ondnej Gaj nevű csehszlovák férfi, a 9-es faház bérlője, leadott az irodán egy igazolványokkal, pénzzel teli tárcát, amelyet zseblámpája fényénél a bokor tövében talált. Csoportunk, említett gépkocsivezető tagjáé volt a tárca. Amikor felrázták álmából, nem ie tudott róla, hogy az éjjel minden okmányát, pénzét elhagyta. Cédulára írtunk köszönetét a becsületes megtalálónak és a cédulát ráhúztuk a 9-es faház kilincsére. Lakos György gyakran adnak egymásnak találkozót a megyei művelődési központ klubjában. Megbeszélik a verseny állását, tájékoztatást, útmutatást kapnak a további pontgyűjtéshez. Előadásokat hallgatnak a megye, a város múltjáról, nevezetesebb eseményeiről. Július harmadikén dr. Molnár Pál, a Nógrád megyei múzeumi szervezet igazgatója tartott előadást az egybegyűlteknek a város munkásmozgalmáról. A versenyző brigádok az elhangzott előadásoknak az elődöntőre való felkészülésnél veszik hasznát. ' Elénk élet folyik a megye fotóművészeinek életében. A megyei művelődési központ fotóklubjának programjában július 10-től, hétfőtől fotótovábbképzés szerepel, amelynek színhelye a József Attila Művelődési Központ klubterme lesz. A továbbképzéssel kapcsolatosan és egyidejűleg nyílik meg július 9-én, vasárnap a megyei művelődési központ üvegcsarnokában Edward Hartwig lengyel fotóművész, fotós folyóirat-szerkesztő kiállítása. Az ünnepélyes megnyitóra délelőtt 11 órakor kerül sor. Minihangverseny A könnyebb és könnyedebb szórakozások kedvelői az idén nyáron sem maradnak program nélkül. így többek között az ŐRI közreműködésével, a salgótarjáni József Attila Művelődési Központ is gondoskodik szórakozásról és szórakoztatásról. Ennek keretében július 8-án, szombaton délután 17 és este 20 órakor a Loco- motív GT rendez beathang- versenyt Zalatnay Sarolta felléptével. A műsor iránt különösen a fiatalok körében nagy az érdeklődés. 4 NÓGRÁD — 1972. július 5„ szerda MOZIÉLET Hosszú címek — tartós A salgótarjáni November 7. Filmszínház csütörtökön kezdődő műsorhetén két hosszú című film szerepel a programban. Július 6-tól 8-ig A korona elrablása, avagy újra a bosszúállók című színes, szinkronizált, szovjet, kalandfilmet vetítik, július 9-től 12- ig pedig az Egy rendőr felügyelő vollomása az államügyésznek című érdeklődéssel várt, színes, szélesvásznú, szinkronizált olasz film szerepel a műsoron. A korona elrablása, avagy újra a bosszúállók régi kedvenceket vonultat fel, a négy bosszúálló különleges megbízatást kap. A film harmadik része a Bosszúállók sorozatnak, amely főleg az ifjúság körében aratott óriási sikert. A kis hősök, akiknek bátorságát, hazaszeretetét a polgár- háború idején játszódó két első részben ismerhettük meg, itt már csaknem felnőttek. Ebben a filmben is megvan mindaz, ami a mozilátogatónak tetszik: veszélyes kalandok. ravasz cselszövések, bátorság és vakmerőség, vidámság és romantika. Valerka, Kszanka, Danyka és Jaska csekisták lettek, s az orosz cárok brilliánsokkal díszített, történelmi jelentőségű koronájának őrzésével bízták meg őket. Ebben az időszakban egy Nariskin nevű ereklyetolvaj érkezik Moszkvába hamis okmányokkal Párizsból, s ez idézi fel a bonyodalmat, ez teszi lehetővé az ifjú hősök újabb kalandjait. A kitűnő és izgalmas filmet Edmond Keoszajan rendezte, Alekszandr Cservinszkijjel közösen írt forgatókönyv alapján. Operatőre Mihaji Ardab- jevszkij, zenéjét pedig Jan Frenkel szerezte. A főszerepekben Mihail Metyolkin, Va- lentyina Kurgyukova, Viktor Koszih, Vaszilij Visziljev, Vla- gyiszlav Sztrzselcsik és több más, ismert név látható. Nagy port vert fel Damiano Damiani, az Egy rendőr- felügyelő vallomása az államügyésznek című filmje. Elsősorban' a problémafelvetés élessége miatt. A rendőrség letartóztat, a bíróság felment és a maffia végrehajt — ez az a gyűlöletes háromszög, melyet a film célba vesz. Damiani műve kegyetlen vádirat, amely leszámolást sürget. Egyébként a komoly gondolatai tartalom izgalmas, cseélmények leleményes formát ölt, a rendező kitűnő főszereplőket választott ki, Franco Nérót, akit a közönség legutóbb a Vesztesek és győztesek című filmben látott, és Martin Balsamt, akit Mike Nichols A 22-es csapdája című filmjében láthat a közönség. Claudio Ragom operatőri munkája remek szfntechnikával párosul. A film az idei moszkvai film- fesztiválon aranydíjat kapott. Damiano Damiani rendező 49 éves, 1959-től készít játékfilmeket. realista szándékú művész, legjobb alkotásait a délolasz maffiák tevékenységéről készítette. Nálunk bemutatott filmjei: A bérgyilkos, valamint a televízióban nemrégiben látott Mint a bagoly nappal. A kritika véleménye szerint az Egy rendőrfelügyelő vallomása az államiigyész- nek a rendező eddigi legjobb alkotása. Jelenet az Egy rendőrfelügyelő vallomása az államügyésznek című színes, szélesvásznú, szinkronizált olasz filmből, A képen Martin Balsam és Franco Nero, a film főszerep^ lói láthatók
