Nógrád. 1972. július (28. évfolyam. 153-178. szám)
1972-07-29 / 177. szám
MÚZEUMI Nógrád megye festői tájai, s hegyek, a folyópart, a bán- ki tó stb. nyaranként mind több embert, kül- és belföldi látogatót vonzanak. Különösen jelentős a megye úgynevezett tranzitforgalma. A kulturált turizmusra — a vízi örömök, a hegyi túrák, a „nomád” élet élvezésén túl — a tájegység műemlékei, múzeumai stb iránti érdeklődés is jellemző. Ezúttal arra kértünk választ dr. Molnár Páltól, a Nógrád megyei Múzeumi Szervezet igazgatójától: milyen múzeumok, gyűjtemények várják Nógrádban a látogatókat, s mit láthatnak ezekben? Dr. Molnár Pál hangsúlyozta, hogy a teljességre ezúttal — már csak terjedelmi okból — sem törekedhetünk. Néhány múzeumra azonban valóban érdemes felhívni a figyelmet. Salgótarján város története A Salgótarjánból érkezők számára úgy tűnik — a legvonzóbb a föld alatti bányászati múzeum, amelyik tényleg európai ritkaság. Talán az idegenek számára is érdekes lehetne azonban ennek megtekintése után nyomon követni azt, hogy .a bányászat ezen a tájon hogyan hozta létre a nagyipart, a nagyipar pedig a munkás- osztályt. annak szervezeteivel, mozsa1 maival egvütt. Hiszen, például a munkásság szerepe országos jelentőségre is szert tett 1PiP-hen. de említhetjük az 1926-os éhségmenetet, a '29-eg négyhetes sztrájkot, a ’44-es ellenállási tevékenységet. Minderről is képet kaphat a látogató Salgótarjánban, a Munkásmozgalmi Múzeumban, a várostörténeti kiállításon. S arról is, hogyan lett Salgótarján valójában város. Egyébként szeptemberben kiegészül a tárlat termelőeszközökkel, korabeli bányászati, gyáripari szerszámokkal, termékekkel. A Művelődésügyi Minisztérium hozzájárulásával a Nógrádi-partizáncsoport emlékmúzeuma nevet veszi fel Karancsberényben a Felszabadulási és Partizán Emlékmúzeum szeptember 29-én, a néphadsereg napja alkalmával. Nagyobb arányú helyreállítási munkálatokat végeznek el erre az időpontra, a felszabadulási harcokat ábrázoló makettet korszerűsítik, bővítik a Nógrádi Sándor-emlékkiállítást újabb dokumentumokkal. Az emlékmúzeumnak most is nagy a látogatottsága, különösen szívesen keresik fel a szocialista brigádok, a táborozó úttörők, KISZ-esek. A névadó ünnepség előtt illusztrációkkal ellátott útikalauz jelenik meg orosz és német nyelven. Palóc Múzeum Balassagyarmaton a Palóc Múzeum várja a vendégeket. Az intézmény 1974-ben csaknem egész évben zárva lesz majd, felújítják. Megújulnak, kiegészülnek az állandó kiállítások is, a múzeum mindenekelőtt a néprajzi, s a balassagyarmati helytörténeti kiállítás otthona lesz. Addig is azonban figyelmet érdemelnek a most látható tárlatok, például képzőművészeti kiállítások, a Madách- és Mikszáth-emlékszobák, az időszakos kiállítások. Osesztvét is jó lenne mielőbb felkeresni az érdeklődőknek, szeptemberben ugyanis tatarozás kezdődik, mintegy félmillió forintos költséggel felújítják a Ma- dách-kúriát, s a kiállítási anyagot addig leszedik. Egy részét a tablókon vándoroltat- ják majd a megyében. Az idegenforgalmi szezonban különösen sokan keresik fel Bánkot, ahol a szlovák nemzetiségi állandó kiállítás kínál látnivalót. Hollókőn a palócház várja a vendégeket. A pásztói helytörténeti gyűjteményre azért is érdemes felhívni a figyelmet, mert hiszen Pásztó a Cserhát és a Mátra közt jelentős átmenő forgalmat bonyolít le. Érdemes megállni, s megtekinteni a középkori cisztercita romkertet, s a helytörténeti gyűjteményt. Egy-két órás hasznos, tartalmas időtöltést jelent' ez. Egyébként őszre a pásztói látnivalókról is útikalauz lát napvilágot. (tóth) A vetélkedők ürügyen Hat község példája Megmondom őszintén, unom már a vetélkedőket, illetve a vetélkedők egy bizonyos fajtáját. Félreértés ne essék, nem vagyok vetélkedőellenes. Mert szeretem azokat a játékos összecsapásokat, ahol a versenyzők a hosszú évek során összegyűjtött ismeretanyagukat felhasználva mérik össze erejüket, ahol nem faragnak sztárokat, ahol a győztes a szereplés után is ugyanaz marad, aki előtte volt, ahol a közönség is tanul még akaratlanul is. Szerettem a Röpülj pávát is. mert amellett, hogy felfedezett néhány tehetséges embert. széles társadalmi mozgalmat indított országszerte a népi hagyományok felkutatására és ápolására. Szóval azokat a vetélkedőket szeretem, amelyeknek van társadalmi haszna, amelyek nem öncélúak, nem kennek be csillogó mázzal vélt. vagy valódi tehetségeket. Kevésbé nyerte meg a tetszésemet a KI MI TUD?, mert azon túl, hogy amatőr művészek — elsősorban a zsűri elnökének jóvoltából — sok hasznos tanácsot kaptak, általános haszna nem egyértelműen pozitív. Véleményem szerint. Születtek sztárok, akik, ha ügyeskednek fennmaradhatnak egy ideig a világot jelentő deszkákon (nem ez az általános), és a néhány sztáron kívül lettek az eddig nyugalomban élő amatőrökből csalódott emberek. akik ezentúl félretolt. eltiport zsenikként élnek majd. Megkeserítve ezzel önmaguk és környezetük életét. Van egy vetélkedő — immár harmadik . éve rendezték meg — ami, nagyön kedves nekem; tisztaságáért, hasznosságáért. Nem a képernyőn zajlik, országosan nem ismert, nem nézik ezrek és tízezrek, nem szül sztárokat. Olyan vetélkedő ez, amelyet nem előznek meg városi, járási, megyei selejtezők, nem hullanak ki a szereplők már a kezdet kezdetén, nincsenek vesztesei. Azért tetszik ez a vetélkedő. mer nem elsősorban a népszerűségre, látványosságra törekvés á célja, hanem a kedvcsinálás, az öntevékeny művészeti mozgalom pezsdítése. Itt van az asztalomon e rendezvény alapító okmánya. Neve: rárósi kulturális napok, Született: 1970-ben, hat község összefogásának eredményeképpen. Azóta minden év július hónapjában megrendezik. Az okmány a kulturális napok célját a következőkben jelöli meg: a tájművészeti hagyományok megőrzése, ápolása, megismertetése a fiatalabb generációval; a műkedvelő egyének és csoportok egész évben való folyamatos működtetése és szerepeltetése minden évben egy alkalom—, mai; különböző korosztályok részvételének biztosítása. Az alapító okmány azt is kimondja. hogy a rendezvény az érintett hat község sajátja. más szerv nem sajátíthatja ki. Annál is inkább, mivel a vetélkedő költségeit a hat község által (tanács, téesz, ÁFÉSZ) befizetett pénzösszegből fedezik. Az ily módon létrejött 34 ezer forintból jut a szereplők szállítására, étkeztetésére. a rendezvény tárgyi feltételeinek megteremtésére és nem utolsósorban a díjazásra. A községek — soroljuk fel a nevüket: Litke, Szécsény, Egyházasgerge. Mi- hálygerge, Ipolytarnóc, Lu- dányhalászi — együttesei a vetélkedőn harmincperces műsor keretében a legkülönbözőbb műfajokkal léphetnek fel. Az értékelésnél a zsűri fi- gyelmbe veszi, hogy milyen volt a műfaji gazdagság, hogy az egyes műsorszámok menynyiben járultak hozzá a tájművészeti hagyományok ápolásához. hogy hány fő kapcsolódott be a műsorba és mennyi a szereplők átlagélet- kora. És végül a díjazás: minden község a helyezésnek megfelelő pénzösszeget kap (az első díj 4600, a hatodik pedig 2600 forint), és azt az előírás szerint használhatja fel. amelynek fő szempontja, hogy biztosítsa az újratermelést a következő évi eredményes szerepléshez. A kapott pénzen eszközöket, felszereléseket lehet vásárolni a csoport számára, de szétosztani egyéneknek nem lehet. Szükségesnek tartottam e rövid ismertetést ahhoz, hogy indokolni tudjam, s hogy mások is érezzék e vetélkedőforma hasznosságát, perspektívá ját. Mert a rárósi kulturális napok szinte minden, az öntevékeny művészeti mozgalom fejlesztésére irányuló törekvést tartalmaz; aktivizál, ösztönöz. anyagi érdekeltséget teremt. és művel; okít, továbbképzésre, tanulásra késztet. És — ez is egy szempont — szórakoztat. Azokat is szórakoztatja, akik csinálják, meg azokat is, akik mint látvány' ban gyönyörködnek. Tehát be vált. hasznos forma. Jó lenne, ha minél több követője akadna. — vkm -A XIII. szegedi nyári tárlat Az utóbbi évek jelentős szellemi mozgásában nagyon komoly feladatot vállalnak azok a megyék és városok, amelyek ma már rendszeresen adnak lehetőséget a magyar képzőművészet egészének, vagy egy-egy műfajának országos szintű bemutatkozására. E városok közé tartozik Szeged is. A szegedi ünnepi heteken rangos képzőművészeti program várja a hazai és a külföldi vendégeket. Ezek között jelentős a XIII. szegedi nyári tárlat, amely a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai képtárában Szine- tár Miklós Kossuth-'díjas érdemes művész szavaival nyílt meg. A kiállítás 190 képzőművész 325 alkotását mutatja be. A tárlaton Nógrád megyei alkotók is szerepelnek. Lóránt János Munkácsy- díjas festőművész Nádas, Tengerpart, s Erdőben című műveivel. Idős Szabó István Kossuth-díjas szobrászművész Fázó, Nyújtózkodó című faszobrai a művész újabb alkotásai közül valók; Pataki József festőművésznek Palóc udvar című képe látható a tárlaton; Jánossy Ferenc festőművész Ágnes és Nádasból című festményeivel szerepel, Szatmári Béla pedig >,LMSZ” N 6 3-„P” munkáját mutatja be. Orosz István Margaréták Ki mit tud ? Helyi Ki mit tud? vetélkedőt rendeznek Táron július 30-án délután kétórai kezdettel a művelődési házban. A könyvtár és a művelődési ház közös rendezvénye több mint kétórásnak ígérkezik, huszonöt műsorszámban negyven szereplő lép fel, illetve vetélkedik egymással. A vetélkedés egyébként a következő műfajokban zajlik: vers, próza, népdal, ballada, cigánydal, táncdal, népi tánc. lakodalmas jelenet, hangszerszóló és egyéb kategóriák. A tari Ki mit tud? vetélkedő célja elsősorban az, hogy e forma segítségével is újabb ösztönzést kapjon a községben az öntevékeny művészeti munka. Inteprfiashovt A színes diapozitívok nemzetközi seregszemléjét, az Interdiashow-t augusztus 20-án nyitják meg Vácott. Mintegy 20—30 ország szerepel a bemutatón. A színes diapályázatra a salgótarjáni megyei József Attila Művelődési Központ fotóklubja is benevezett. A klub tagjai húsz művel képviseltetik magukat a nemzetközi seregszemlén. A klub a nyáron is élénk tevékenységet folytat. Augusztus 11-én tartja a megyei művelődési központban a második negyedévi fotópályázat zsűrizését. Ezek' a pályázatok jó alkalmat nyújtanak arra, hogy a klub tagjai munkáikat mind magasabb színvonalon készítsék. NÓGRÁD — 1972. július 29., szombat SZUTS DÉNES: Öngyilkosság ? sA Kaszinó utcában 18. Posta Rozália megjelenik a vizsgálóbíró előtt. Félénken, alaposan begyulladva. — Üljön le —, s a. vizsgáló- bíró sétálni kezd a szőnyegen. — Mióta van dr. Váriék szolgálatában ? Figyelmeztetem, csak' az igazat vallja, mert úgyis mindent megtudunk. Hazugság esetén börtönbe kerülhet. — Jaj, jaj — sír a lány, s beszél. A vizsgálóbíró néha megáll, s a lányra néz. — Három éve szolgálok az úréknál. Igazán rendes, finom emberek. Jó bért adnak, szobát és ellátást. A nagysága ... — Balátai Jenőt ismerték már régebben? Járt ide fel magukhoz? — Nem kérem! A mérnök úr hat hónappal ezelőtt érkezett. De arról nem tudok, hogy előtte is ... Vári doktor úr csak úgy szólítja; Jenő. Balátai úr is tegezi... tegezte, az ügyvéd urat. — Amikor idejött? Rögtön így szólították egymást? — Igen. — Kik látogatták . Balátai Jenőt, amíg itt volt? — Senki. Még az ügyvéd úrék társaságát is kerülte. Nagyon magának való ember volt. — Mikor szokott hazajárni Balátai úr? — Reggel korán elment, a szobáját délelőtt szoktam rendbe rakni. Este meg későn jött haza. De volt; amikor egy hétig se mozdult ki a szobájából. — Hány kulcs van ehhez a házhoz? A lakáshoz? — Hát a nagyságos asz- szonynak és az úrnak, nekem, meg Balátai úrnak is volt. — Szóval négy kulcs volt? — Igen. — Dr. Váríék elvitték a kulcsaikat? — Miért vitték volna el? Nálam hagyták. Én tudom, mikor jönnek meg, mert előtte mindig írnak, vagy telefonálnak, táviratot küldenek, és én várom őket az állomáson. — Mutassa meg a három kulcsot. A lány a szobájába siet és a kulcsokkal tér vissza. A vizsgálóbíró Balátai kulcsával hasonlítja össze a háziakét, és a lányét. Mind a négy kulcs egyforma. A vizsgálóbíró tovább folytatja a lány kihallgatását. — Ma mikor hagyta el a lakást? — Négy óra körül. Éppen a mérnök úr ingeit vasaltam ki, aztán elmentem ... Gondoltam moziba megyek, de itthon felejtettem a pénzemet. A Magdát kicsapják című filmet akartam megnézni. Már a sort is kiálltam, amikor észrevettem, hogy nincs nálam pénz. Ügy elszégyelltem magamat. — Gyalogosan jött haza? — Igen. — És a moziba menve? Hogy mehetett villamoson, ha nem volt magánál pénz? — Nem ültem fel, sétáltam. — A lány igazat beszél — gondolja a vizsgálóbíró. — Mennyi pénze van? — A háztartásra hagytak itt az ügyvéd úrék. De arról, ha a nagyságos asszony megjön, el kell számolnom. Tetszik tudni, azt a pengőt, amin moziba akartam menni, éppen Balátai úrtól kaptam . .. Szegény... Tegnap korán hazajött, fütyürészett, ilyen jókedvűnek még nem láttam ... „Hej Rozika” — ennyit mondott. és bement a szobájába. Az ajtón keresztül is hallottam, dudorászik, le s föl járkál, pedig máskor komoran jött-ment, alig lehetett szavát hallani. — Volt-e valaki a lakásban, mióta az ügyvéd úrék nincsenek itthon? — Nem volt senki. Akik vendégségbe jönnek, azok tudják, hogy az úrék nincsenek itthon. — Hivatalos személyek se keresték az úrékat, vagy Ba- látai Jenőt? — Nem. A postás jött, a gázórás ... Ja, meg egyszer az ügynök. — Kicsoda? Miféle ügynök? — A képügynök. Képeket, festményeket kínált. — Beeresztette a lakásba? — Először nem akartam, de nagyon erősködött, hogy megnézi, milyen festményei vannak az úréknak, mert ő vesz is, nemcsak elad. Végignézte a festményeket, és meg is mondta, melyik mennyit ér. — Volt nála kép? Vagy csak... — Egy füzet volt nála, abból mutogatta a képeit. — Meddig időzött ez az ember a lakásban? — Talán egy fél órát. — Más nem járt itt? Emlékezzen! Ez nagyon fontos! — Nem volt itt más! — Amikor ma hazajött, mit csinált? Részletesen mondja el! — Feljöttem a lépcsőn, kerestem a retikülömben a kulcsomat. Megálltam, kinyitottam az ajtót. Már az előszobában éreztem az édeskés szagot. Jézusom — kiáltottam —, mert féltem, hogy én hagytam nyitva, aztán megjönnek az úrék és megszidnak. „Magában nagyon megbízom” — ezt mondta a nagyságos asszony. Aztán, ha most valami baj történik ... Látom, a fürdőszobából fény szűrődik ki. Onnan árad a gáz is ... Benyitottam. A mérnök úr! Elájultam ... — Tudom, ezt vallotta a rendőrnyomozó úrnak is. Kérem, biztosabban, hogy a fürdőszobában égett a villany? — Maga négy órakor ment el hazulról. Balátai Jenővel nem találkozott délután? — Nem. A mérnök úr biztos később jöhetett még, — Szóval a villany égett? — Égett. — Maga kapcsolta el a gázkályhát? — Nem. Én kérem elájultam, de akkorát estem, attól észhez tértem. Sikongattam, és szaladtam a házmesterhez. Ő is megnézte a halottat, aztán telefonáltunk a házmes- ternétől a rendőrségre. Juci néni kapcsolta el a gázcsapot a fürdőszobában. — A lakást bezárták, amikor kijöttek telefonálni? — Nem. Miért zártuk volna be. Ezen a folyosón csak két lakás van. Nincs . több. A házmesterék a szomszédok. Illetve ugye ők lakják az alsó • részt, felettük meg mi vagyunk. — De ennek a háznak emelete is van. Ott kik laknak? — Senkii Egy lakosztály van ott kérem, de üresen áll. Nem lakik benne senki. — És ki lakott benne, amíg nem volt üres? — Egy dúsgazdag bárónőnek a titkára. De sokszor jött ide a bárónő is. Olyan kiránduló, megpihenő helye volt neki, amikor a Várba jött. Ha dolga volt a Várban, beugrott ide. — A nevét nem tudja? — De igen. Rössler Andor- né. A vizsgálóbíró felírja a nevet. Aztán a lánytól kéri’ mutassa meg Balátai szobáját..^ (Folytatjuk)
