Nógrád. 1972. július (28. évfolyam. 153-178. szám)
1972-07-28 / 176. szám
Bővíteti újratermelés a mezőgazdaságban l€Sif@telméain@k A TERMELÉS szakadatlan növelésének a mezőgazdaságban is két alapvető követelménye van: a bővítéshez és korszerűsítéshez szükséges termelési eszköz, és a megfelelő összetételű és színvonalú munxaerő. Mikor beszélhetünk bővített újratermelésről? A bővített újratermelés komplex fogalom, és tágabb mint a gazdasági növekedés. Magában foglalja a termelés folytonos bővítését, az elhasználódott termelési eszközök pótlását, a munkaerőt, és a termelési viszonyok szakadatlan és mind magasabb fokon való újratermelését. Mit jelent ez konkrétan a termelőszövetkezetekben? Elsősorban azt, hogy nemcsak a termelés műszaki-technikai ellátottsága növekedik, hanem a munkaerő színvonala és a szövetkezeti keretek is állandóan fejlődnek, korszerűsödnek. Az önálló, vállalatszerű gazdálkodás kapcsán a legfontosabb kérdés, hogy az üzemek bevételeikből menynyiben tudják fedezni kiadásaikat, a megtermelt jövedelmükből mennyi jut felhalmozásra, pótlólagos ráfordításokra, illetve mennyire képesek évről évre magasabb szinten reprodukálni a gazdálkodási színvonalukat. A termelés rendszeres és zavartalan emelésének forrása a felhalmozásban rejlő lehetőség. Bővített újratermelés korszerű termelőkapacitások nélkül elképzelhetetlen. Ezt pedig csak azok a tsz-ek valósíthatják meg, amelyek a termelési eszközök koncentrációjának és a termelés méretének az átlagosnál magasabb színvonalán állnak. A saját erőforrások fokozására ment végbe a területi koncentráció emelkedése is, amely tulajdonképpen a termelési és jövedelemszínvonal egyre magasabb fokon való megvalósítását segítette elő. Megyénk tsz-einek sajátos problémája a termőhelyi adottságókból fakadó tőkeszegénység, ami a bővített újratermelés feltételeinek szűkösségét is tükrözi. Közismert, hogy fejleszteni és visszafejleszteni, közép- és hosszú távon tervezni, gondolkozni csak megfelelő saját erőforrással — fejlesztési alap, amortizációs alap, jövedelembiztonsági alap — együttes összegével lehet. Termelőszövetkezeteinkben, hasonlóan más megyék közös gazdaságaihoz jelentős a differenciálódás. Van viszont lényegbevágó különbség is: tsz-eink ugyanis az országos átlagnál alacsonyabb jövedelem-színvonal mellett differenciálódnak. Ezzel összefügg, hogy a foglalkoztatottság színvonala is viszonylag kedvezőtlenebb. Egységnyi területet kevesebben művelnek, és a legrosz- szabb termőképességű földeket racionális földhasználattal hasznosítják. Folyamatában nyomonkövethető a kedvezőtlenebb területekről eláram- ló munkaerő nagyobb száma. A kiesett élőmunkát korszerűsítéssel, illetve újabb holt- munka-befektetéssel részben ellensúlyozzák. ITT JELENTKEZIK az első szembeötlő ellentmondás. A népgazdaságnak hosszú távon is szüksége van a kedvezőtlen adottságú tsz-ek árutermékei- re. Üzemi szinten viszont töbD saját erőforrásra lenne szükség, a kedvezőtlenebb földterületek művelése nyilvánvalóan költségigényesebb. A legrosszabb minőségű földeken a jelenlegi közgazdasági környezet és az adottságokat tükröző termelési szerkezet kapcsán szövetkezeti különbözeti és külön jövedelem helyett több esetben veszteség keletkezik, bővített újratermelés pedig csak növekvő nettó jövedelemmel képzelhető el. Ez az objektív körülmény sarkallta a kedvezőtlen adottságú tsz-eket arra, hogy gyorsabban valósítsák meg a jövedelmező ipari jellegű kiegészítő tevékenységeket, és az ipari ágazatban termelt nyereséggel ellensúlyozzák a mezőgazdasági ágazatok veszteségét Megyénk mezőgazdasága saját erős bővített újratermelésének lehetőségeit vizsgálva különös a kép. A IV. ötéves terv első két évében ugyanis a felosztható eredményből képzett fejlesztési hányad mintegy 60 százalékát a korábbi befektetésekhez eszközölt hitelfeltételekkel üzemeink már „elköltötték”, így a fejlesztési alap 40 százaléka tekinthető szabad kapacitásnak. Ez abszolút értékben kifejezve 50 M/forint. Ha a költségként képzett közel 70 M/forint amortizációs alapot hozzászámítjuk, így is csak 1973-tól nyílik lehetőség az élelmiszer-gazdaságunk középtávú tervében előirányzott fejlesztések teljes körű megvalósítására. A középtávú koncepciók szerint ugyanis átlagosan évi 156 M/forint saját erőre lenne szükség, feltételezve, hogy a közgazdasági szabályozó rendszer elemei lényegében nem változnak.- Milyen következtetéseket lehet mindebből levonni? A bővített újratermelés követelményei és lehetőségei kö- zött megyénkben nincs szoros összhang. A kedvezőtlen termőhelyi adottságú tsz-ek csak annyiban képesek pótlólagos befektetésekre. amennyiben jövedelmük erre lehetőséget biztosít. Amíg a kedvezőtlen adottságú tsz-einkben 1971- ben 1 kh termőterületre 352 forint fejlesztésialap-képzési lehetőség jutott, addig a megkülönböztetett támogatásban nem részesülő tsz-ek 738 forintot fordíthattak felhalmozásra. A differenciálódás tovább fokozódik az üzemek között, a jobb minőségű földeken továbbra is a progresz- szív és differenciált elvonás ellenére, a jelenlegi árszínvonal mellett többletjövedelem keletkezik. Ilyen a pásztói járás tsz-einek egy része. A bővített úrjatermelés vonatkozásában az a kérdés vetődik fel, mennyiben sikerül a jövedelem felhasználásának helyes arányait hosszabb távon megszabni, a tartós egyensúlyt biztosítani. Azoknak a termelőszövetkezeteknek, amelyek csak minimálisan rendelkeznek saját erőforrással és nincs megfelelő biztonsági tartalékuk, ott elsődleges feladat, az eszmeileg és technikailag , elavult termelési eszközök pótlása, az egyszerű újratermelés biztosítása. Erre minden termelőszövetkezet képes, vagy képessé tehető. Bővített újratermelésre a belső tartalékok feltárásával arányban csak akkor van lehetőség, ha a realizált többletjövedelemben az ésszerű bővítésnek megvan a fedezete. Az erőforrásokat meghaladó fejlesztésekkel eladósodási folyamat indul meg, és ez szükségszerűen alaphiányhoz, veszteséghez vezet. A racionális földhasználattal az átlagosnál rosszabb minőségű földeken Is kialakítható a legkedvezőbb ágazati méret, ennek kialakítása azonban közgazdaságilag megalapozott számításokat, és hosszabb időszakot igényel. MINDEN üzemnek adottságai szerint kell értékelnie saját forrásait, teherbíróképességét, és a lehetőségekkel összhangban törekedni a termelés ésszerű bővítésére. Dr. Gyöngyösi István Mi újság a „'? Jobbágyi már a „végeken” fekszik, a megyehatár előtti utolsó állomás. A sűrű lombú hegyek alatt meghúzódó falu utcái kora délután csöndesek A községi tanács hűvös szobáiban nagy gondokban fő a tanácselnök Tomis László és Deák László, a tanácstitkár feje. — Körmünkre ég lassan a munka és mégsem tudunk előre haladni — mondja Tomis László. — Kicsi az iskolánk. mindössze hattantermes, ezenkívül négy tanterem jzükséghelyiségekben működik. Űj iskolát kell építenünk, csakhogy a tervek sehogyan sem akarnak elkészülni. — Ki a tervező? —< A tanácsi tervező vállalta a munkát, május 31-re ígérték a terveket. Lekötöttük a zagyvaszántói tsz építőbrigádját, hogy időben munkához láthassanak a kivitelezők. Azóta az építőbrigád nem is vállal komolyabb munkát, számítva a mi megbízásunkra. A terveket azonban hiába várjuk. Pedig az új iskola megépítésével a község több legyet is ütne egy csapásra. Jelenleg se mozi. se kultúrház nincs Jobbágyiban. A régi kastélyiskola felszabadulásával lehetőség nyílna a kulturális létesítmények berendezésére is. Most Verebélytöi Hatvanig járnak a fiatalok szórakozni, s ez bizony nem valami ideális állapot. A község megkísérli ótthon fogni a fiatalokat; zenés szórakozóhellyé alakították át a bisztrót. Persze ez csak átmeneti megoldás lehet. Borús hangulatban kezdődött a beszélgetés a tanácsházán. Bizony, van gond elég. nem maradnak munka nélkül a falu első számú vezetői. — Akkor hát essünk túl a nehezén — fűzi a szót a tanácstitkár, Deák László —, Fájó pontunk az is, hogy a KÖJÁL intézkedésére bezárták a Spisák-féle boltot. Ebbe a vegyesboltba járt a falu egyhar- mada, különösen a gedei út felé lakó öregek, akiknek ez az üzlet esik közelebb. Az a véleményünk, hogy az ÁFÉSZ saját építőbrigádja helyre tudta volna hozni az üzletet úgy, hogy ne legyen a KÖ- JAL-nak kifogása. Most kénytelenek leszünk maszek vállalkozóval tárgyalni. Reméljük. eredménnyel, hiszen a kis bolt nagyon hiányzik a falunak. Persze, túlságosan is szomorú lenne a faluról festett kén. ha elhallgatnánk az eredményeket. És nem is lenne igazságos, hiszen szép eredményekben sem szűkölködik Jobbágyi. A vízvezeték-hálózat 97—98 százalékban már készen van. Eddig 2200 méter hosszon építették meg a vízvezetéket a falubeliek legnagyobb örömére, mert a választásokat legtöbben ezt kérték. Az idén megelőző jelölő gyűléseken a még 180 méter hosszon épül meg. Nem nézik tétlenül a lakók sem a munkákat. A tanács jóformán csak az anyagot, adja. a többi a jobbágyiak dolga. Korszerűsítik a villanyhálózatot is. A régi, hagyományos lámpák helyett higanv- gőzös ívlámpákat szereltek fel a faluban. A villanyhálózat korszerűsítése 90 ezer forintot „vett ki” a közös kasz- szából. Szép summát emésztett fel a belvízlevezetés is, 100 ezer forintba került, de már nagyon nagy szükség volt rá. Nem sok panaszra adnak okot a jobbágyi utak sem. Rendszeresen foglalkoznak, törődnek az utak felülkezelé- sével, javításával. Tavaly például 170 ezer forintért, idén több mint 100 ezer forintért javítják az utakat. Az úttestet végig járdák szegélyezik, nem kell a sarat taposniuk a falubelieknek. A járdásítás- sal már csak a község perifériáin van probléma. — És ne feledkezzünk meg Jobágyi legújabb létesítményéről sem — szól büszkén a tanácselnök. — E hónapban nyílt meg az új mintabolt. Pasztáról kapja a kenyere:. Bőséges választék várja itt a vásárlókat, sokféle sütemény között válogathatnak. Mondhatná persze valaki: új seprő Jól seper. Bízunk azonban abban, hogy ez a „seprő” nem okoz később sem csalódást. Jobbágyi a „végeken” fekvő község. Tennivaló azonban itt is van szép számmal. — szenei! — Gombaszakértő MATRAALMÁSON, fent az erdő alatti portán, illatozik a gomba. Nagyon sok van belőle, különösen a csirkegom- baféléből. Ennek most az ideje. De persze van galambgomba is, igazi is, és hogy miféle még. ezt egyedül csak Lajgut Gábor bátyánk tudja. Ö a gombaszakértő a Mátra északi oldalán. Méghozzá gyerekkora óta. Apjától örökölte ezt a tulajdonságát. Mert megismerni csak akitor lehet a gombát, ha maga is szedi. Ritkuló haját hátratolja keskeny arcából, amikor bizonyítja, hogy neki mégsem szabad csak az öröklött tudományára támaszkodni, ha a gombát kell megítélnie. Ott az igazi tudomány a könyvben. Egy kommunista műszak résztvevői !»::■■„!............................................................W'u — Tudja kérem, az a legbiztosabb. A gombát emberek fogyasztják, vigyázni kell, mérgező hatású ne kerüljön az asztalukra... Ilyen óvatos ember Lajgut Gábor, a mátraalmási gomba- szakértő, amióta megbízták a Mátra ezen kincsének gyűjtésével. Vagon tételben kezeli a keresett csemegét. Hozzák Dorogházától kezdve Szuha, Mátramindszent és a környező községek gombázói zsákszámra. Ki nyersen, ki aszalva, Lajgut pedig családjával szortírozza. Magyarázza, hegy kemény valutát hoz ez a népgazdaságnak. — Aranyat ér a gomba azoknak, akiknek nem terem, VAN NEKI egy füzete, amibe gondosan feljegyez mindent a gomba gyűjtésével kapcsolatosan. Ebben az áll, hogy vásárlói Lajgutnak a franciák, a németek, de még inkább az olaszok, a svájciak, még az északi népek is. Végül kiderül a füzetből, hogy egész Európa fogyasztja a Mátra északi oldalán termő finom gombát. Lajgut Gábornak kitűnő módszere van a gomba tartósítására. Lent, a háza alatt nagy pincéje, amelyben öblös hordókat tartanak. Ezekben a hordókban tartósítják a gombát és készítik el szállításra. Különböző páclevekben érlelik. Varga János, a községi tanács elnöke időközönként meglátogatja Lajgut Gábor bátyánkat, ö mondta, ott: — Hallja-e, ez már ehető — és belekóstolt a hordóban levő gombába. Igaza van az elnöknek, ehető a hordóban pácolt csemege. Sokan még azok közül is, akik szedői az erdei terméknek, vallják, hogy Lajgut különlegesen tudja tartósítani a gombát. Sokan kíváncsiak arra, hogyan megy ez? Aa öreg viszont ezt a titkot nagyon őrzi. Legfeljebb eddig megy el a közlékenységgel: — Hát, a finom sóval. Ennél többet nem is mond. pedig van ott még más fűszerféle is. Hanem, hogy véget vessen a faggatásnak, kiadta a parancsot: abból a gombából, amit éppen akkor délután hozott be Csikós Sándor. mégpedig egy jó zsákkal, pörköltet készítsenek. Hogyan csinálta, ki tudja, de fél órán belül már ott párolgóit az asztalon, olyan illatot árasztva, hogy annak is, akinek nem kedvence a gomba, kedvet kapna rá. Finom volt, ropogós, illatos, igazi ínyencétel. ÍGY SZERETTETI meg a gombát az öreg Lajgut Gábor Mátraalmáson, fent. az erdő alatti házában. Akik szedik, hajnaltól késő délutánig egyre hordják hozzá. Eddig már vagy kétszázezer forint értékűt hoztak, pedig az igazi gombaszezon majd csak valamikor augusztus közepe felé kezdődik. Akkor aztán a ház minden zugában gomba lesz. De kell is, mert itthon is, külföldön is várják a Mátra kincsét az emberek. P Gy. Egy ukrajnai tudóscsalád Élénk a szocialista brigád- mozgalom és a munkaverseny a Volán 2-es számú Vállalatnál. A gépkocsivezetők az elmúlt vasárnap kommunista műszakot tartottak. A Hatvani Cukorgyár megrendelésére a cukorrépa- fogadás és -tárolás megyorsí- tása érdekében az ülepítőből mintegy 30 ezer tonna föld elszállítását vállalták. A kommunista műszak alatt elért keresetüket a szabadságukért harcoló vietnami nép megsegítésre ajánlották fel. A vállalattól kapott tájékoztatás szerint, ha az időjárás engedi, a hét végén ismét kommunista műszakot tartanak. Képünkön: munka közben a lelkes ,.rohambrigád”-nak jól esik egy szusszanásnyi pihenő Az ukrajnai Vilka falucskában élő kolhozparaszt, Sztyepan Paraszjuk négy fia az egész köztársaságban ismert matematikus tudós lett. Pásztorkodástól az akadémiai társaságig: ilyen utat tett meg Osztap, a legidősebb fiú. Ezt a minden iránt érdeklődő falusi fiatalembert tudásszomja vezette el a Ívovi állami egyetemre. 35 éves volt, amikor elnyerte a doktori címet. Nemsokára akadémiai tag lett, s Gsztap Paraszjuk akdémikus azóta számos olyan elméleti művet írt a magasabb matematika különböző problémáiról, amely a szovjet és a külföldi szakemberek körében egyaránt elismerést keltett. Két öccse — Lev és Jevszta- fij — docens, s mindketten matematikát tanítanak a Ivo- vi felsőfokú oktatási intézményekben. Iván, a legfiatalabb testvér, az Ukrán Tudományos Akadémia kibernetikai intézetének tudományos munkatársa. NOGRAD - 1972. július 28., péntek í