Nógrád. 1972. július (28. évfolyam. 153-178. szám)
1972-07-02 / 154. szám
Látó szemek — láthatatlan kezek A repülésbiztonság közkatonái A LÉGI KÖZLEKEDÉS dinamikus fejlődése egyre nagyobb terheket ró a repülőterekre, a földi irányítóközpontokra, s így szükségszerűen állandó fejlődést követel a repülésirányító és biztonsági berendezések területén is. Gyárak és késéri éti intézetek munkájának eredményeként egyre-másra jelennek meg a mind újabb és újabb berendezések, készülékek, amelyek mind a korszerű repülésirányítás egy-egy részletproblémáját hivatottak megoldani. A Nemzetközi Polgári Repülésügyi Szervezet (ICAO) 110 országot képviselő légitársaságai 1969-ben menetrend- szerű járataikkal 348 milliárd utaskilométert teljesítettek. E hatalmas forgalom már csak rendkívül magas szintű szervezettséggel bonyolítható le: A világ több országában, így hazánkban is, a polgári repülés csupán megszabott övezeteket, légi folyosókat használhat, részére légtereket jelölnek ki. E légi országutak kitűzését repülésbiztonsági okok indokolják: az ellenőrzött légtér, amelyben a földi lokátorok szüntelenül szemmel tarthatják a gépeket, jelentősen megkönnyíti a navigációt is. Az utas- és áruszállítás rohamos fejlődése azonban a repülőterek munkáját is egyre bonyolultabbá teszi. Megfelelően épített beton guruló- és futópályákra, lokátor- és rádióláncra, meteorológiai szolgálatra van szükség a mindennapi munkához. A jő öreg füves pályák, amelyeken a szélzsák és a T-alakú leszállójel ad támpontot a pilótáknak, ma már csak a sport- : repülőtereken, a növényvédő repülőgépek szükségrepterein illetve más, rögtönzött fel- és leszálló területeken találhatók meg. Napjainkban még mindig roppant fontos szerepe van a repülésben az időjárásnak. A rossz látási viszonyok akár meg is hiúsíthatják a fel- vagy leszállást, balestet, szerencsétlenséget okozhatnak. A repülésbiztonsági berendezéseket gyártó cégek egyik fontos törekvése tehát olyan készülékek gyártása, amelyek az irányítóközpontnak, s ennek révén a repülőgép vezetőjének minél megbízhatóbb információkat nyújtanak a látási viszonyokról. Ezt a célt szolgálja például egy angol labóratóriumban kikísérletezett látásviszony-meg- határozó berendezés, amely lehetővé teszi a látótávőlság megállapítását, értékelését, regisztrálását. Több nyitott kérdés is akad még. A leszállító berendezés elromlásának valószínűsége például csak rendkívül kicsiny (1,10-6) lehet. Ha a gép leszállás közben eltér a kívánt iránytól, a pilóta már nem tud közbeavatkozni, ami már nemcsak technikai, hanem jogi kérdés is, minthogy jelenleg a repülőgépvezető felel a gépért. Teljes automatizálás esetében ez többé nem tekinthető egyértelműnek. A harmadik kategóriájú, vagyis nagy ködben, sötét, borús időben is végrehajtható biztonságos leszállás tehát az a cél, amely pillanatnyilag a konstruktőrök szeme előtt lebeg. Természetesen ehnek is vannak gazdasági okai: évi 75 millió dollárra becsülik azt a veszteséget, amelyet a köd miatti kiesés csupán az amerikai légitársaságoknak okoz. FORRADALMI előrelépést jelenthet e téren a gammasugaras leszállásirányítás. A bevezetőfolyosók, a leszálló- és gurulópályák felett gammasu- gárteret létesítenek, s a pilóta a gépen elhelyezett sugár- detektöftfklól' k'ápjá " még' á szükséges információkat. E megoldás nagy előnye, hogy nem zavarja a rádiótechnikai berendezéseket, műszereket, így a gép ezekre támaszkodva, egy-két kilométernyire megközelíti a repülőteret, á sugárdetektorokat csak ezután kapcsolják be. Joggal vetődik fel persze a sugárvédelem kérdése, de az eddigi kísérletek megnyugtató eredménnyel jártak: csak a karbantartó személyzet van kisebb mértékű ártalomnak kitéve, ez ellen viszont a jelenleg használatos védőruhák is kielégítő védelmet nyújtanak. A repülés befejező szakaszát hivatott megkönnyíteni a Flessey Radar-cég új leszállítórendszere is. Ebben a leszállópálya két oldalán egy- egy 4100—7000 MHz frekvenciájú, egymással szinkronba hangolt adó működik, amelv- nek jelét a gép vevője fogja fel. Ha a gép pontosan közeledik, tehát a leszállópálya középvonalában halad, a két adó jelzése egyenlő hosszúságú utat tesz meg a vevőig, ha viszont eltér a tengelytől, akkor valamelyik impulzusnak hosszabb utat kell megtennie. A rendszer fedélzeti összehasonlító fokozata megállapítja, s a pilótafülke indikátorara továbbítja a két út közötti ■ különbséget. A műszerről a pilóta pontosan leolvashatja az eltérés irányát és mértékét. A Marconi-cég is több érdekes műszert dolgozott ki. Érdemes kiemelni közülük a hangzatos „pilótaszem” elnevezésű fedélzeti térképező lokátort, amelybe betáplálják az útvonal és a környezet előre Ismert térképét. Ezt egy navigációs számítógép a repülőgép haladási irányának, sebességének stb. megfelelően mozgatja. Az indikátor térképén jel mutatja a gép pillanatnyi tartózkodási helyét. AZ ELMONDOTT néhány példából is kitűnik, milyen gyorsan fejlődik a repülés- irányítás és -navigáció, igyekezvén lépést tartani a légiközlekedés által támasztott igényekkel. A régi pilótaköszöntés, a „Jó leszállást!” azonban még ma sem avult el. Csak éppen már ezt is a korszerű technika legújabb vívmányai segítik. (A Delta januári számából.) Bényei Zoltán Falak „tubusokból" Világméretű tendencia a könnyű építőelemek ■ elterjedése. Egy angol cég „Tviode- tic” néven olyan rendszert dolgozott ki, amely teherviselésre nem ítélt falak, térelválasztók gyors elkészítésére kiválóan alkalmas. További előnye, hogy nincs szükség csavarozásra. szegecselesre, vagy hegesztésre a falak felhúzásához. A falak kiképzéséhez csőszerű elemeket használnak, olyan alumíniumból hidegen alakított — meghatározott hosszúságú és . szélességű — tagokat, amelyek a mindkét végén lezárt fogkrém tu Dúshoz hasonlíthatók leginkább. Az „építkezés” abból, áll, hogy mindkét oldalán (vagy akár négy irányban is) hornyólt profilos fémrudakat vernek, vagy ásnak le az előre kijelölt helyeken, majd a „tubusokat” egymás fölé becsúsztatják a vájatokba. Ügy is elkészíthető a fal, hogy alul és felül vízszintesen helyezik el a vezetősíneket, ekkor függőlegesen sorakoznak egymás mellé a csőszerű elemek, Az így létrehozott fal igen jó hőszigetelő, tekintettel a ..tubus” belsejében levő légpárnára. Pavilonok, raktárak, felvonulási épületek stb. telepíthetők e módon szinte órák ala!t bárhová. Az építkezés gazdaságos. mivel a bontás nem tart tovább, mint maga a felhúzás. s még szakmunkások közreműködésére sincß szükség. Kábítószer és gépkocsi- vezetés 3,5 gramm hasis élvezete ugyanolyan hatást gyakorol a gepkocsivezetőre, mintha a vérében 1,2 ezrelék alkohol lenne. Egy Frankfurt-am- Mainban végzett kísérletsorozat azt bizonyította, hogy a kábítószer hatása alatt álló személyek lényegesen gyorsabban és veszélyesebben vezetnek, mint amikor nem állnak kábítószer hatása alatt. Az intelligencia-, figyelem- es megterheléstűrés-tesztek erősen csökkent értékeket mutatnak és az értelem irányította helyzetmegítélés is erősen korlátozódik. „Delfinorrú" Még nem lehet tudni, hogy az óriás tankhajók építésében mi lesz a befogadóképesség felső határa. Annyi bizonyos, hogy egyre nagyobb tankerek hagyják el a dokkokat, s kezdik meg vándo'útjukat a világtengereken. Az óriások sorába tartozik Nagy Britannia egyik legújabb tartályhaiéja, a 253 ezer tonnás „Esso Hibernia” is, mely 400 méter hosszú, 5o méter széles, utazósebessége 39 km óránként. Az óriástankerekkel való nyersolajszállítás gazdaságosságához ma már nem fér kétHelikopter segítségével 10 perc alatt biztonságosan cserélték ki az NDK-beli Leunában egy hulladékgáz-elvezefő kémény felső részét. Hagyományos módszerrel csupán a daru fel- és leszerelése napokig tartott volna (Fotó: ADN—ZB—MTI) helyett papír Textil Lassan húsz éve, hogy megjelentek az ún. „nem szőtt” kelmék; a kereskedelem ezeket leginkább, mint textilként alkalmazható papírt reklámozza. Valójában azonban mégsem tekinthető papírnak. Többségük ugyan papírgyárban készül, de esetleg nem Is tartalmaznak papírrostokat. Az 50-es évek elején az Egyesült Államokban kezdték gyártani, felhasználási területük és minőségük igen rövid idő alatt kiterjedt és megváltozott, miközben a gyártó országok sorába lépett Svédország, Ausztria, az NSZK, Csehsúováikia és Franciaország is. Papírruha — papírkelme Az eldobható áruknak legnagyobb jelentősége a kórházi gyakorlatban van, a leggyorsabb fejlődés is itt várható; ágyneműt, pólyákat, kötszereket, pelenkákat, pizsamákat készítenek belőle és ezeket egy bizonyos használat után eldobják. Ugyanakkor a szállodaipar is jelentkezik az eldobható ágyneműk és asztalnemű igényével Különbséget kell azonban tenni az egyszeri használatra való és a tovább felhasználható tér-, mékek között, noha a hosz- szabb felhasználás is gyakran csak tízszeri mosás vagy pl kétszáz használati órát jelent. A papírruhákat távolról sem fogadta osztatlan siker. A nők csupán pótlásnak tekintik és idegenkednek tőle, amiben közrejátszhat még egyelőre az, hogy nem elég olcsó. Olyan olcsón kellene ugyanis piacra kerülniük, hogy ne sajnálják eldobni őket. Ugyanakkor F. Foróriástanker ség. Jóllehet hatalmas összegbe kerül egy-egy hajó megépítése, de elég hamar meg is térül az összeg. Talán hihetetlennek tűnik, de tény, hogy mindössze 16—18 ember teljesít szolgálatot az ilyen gigantikus tartály ha,jókon. A szállítás gazdaságosságának megteremtéséhez a konstruktőrök is nagyban hozzájárulnak. „Delfinorr” kialakításával például, mely áramlásta- nilag optimális forma, több száz tonna hajtóanyag megtakarítását teszik lehetővé. quet római divattervező szerint a papírdivat a gyermekruházkodás területén nagyszerű találmány, mert nagy lehetőségeket biztosít és egykor döntő szerepet fog betölteni. Papírtextil A gyártási technológiákat szabadalmak védik, és ezért pontos leírásukat titok fedi. Felhasznált alapanyaguk 90— 30 százalékban papírcellulóz, ezenkívül főleg szintetikus szálas anyagot pl. nylont tartalmaz. Kötőanyagként továbbá viszkozitást csökkentő és színező anyagként a legkülönfélébb vegyipari termékeket használják fel. A gyártás maga vagy száraz, vagy nedves úton történik. A száraz eljárásnál a rostokat egy végtelenített acélszalagon vagy szitán egyenletesen szétoszlatják, pl. elektrosztatikus módszerekkel. A nedves eljárásnál az ún. lapképzés és a rostok összekapcsolása papírgépen történik. Ugyanakkor készítenek olyan termékeket is, amelyek papírrostokat egyáltalán nem tartalmaznak, A svéd „Rayalin” pl. kizárólag műszálból és polyészterből készül. A textilként használt termékek előállításánál gyakran valami olcsó anyagból készült hálára vagy laza kelmére viszik fel a rostokat, ami azután benne is marad a termékben. Nagyon fontos a megfelelő kötőanyag kiválasztása. amely a rostokat ösz- szetartja. Ez ugyanis döntően befolyásolja az anyag hasznos tulajdonságait, pl. szakítószilárdságát, rugalmasságát, lég- es nedvességáteresztő képességét. Papírmini — papírmaxi A nem szőtt kelme rendeltetésétől függően mázolható, nyomtatható, vízhatlanná, tűzállóvá tehető. A feldolgozás során szabható, ragasztható, préselhető, kasírozható és így tovább. A papír-, a textil-, a műanyag- és a vegyipar közös gyermekeként született meg a papírkelme. A tengeren túl és Európában egyre nagyobb mennyiségben használják fel. Biztosan szívesen fogadnák a hazai piacon is, mert pl. megkönnyítené a második műszakban dolgozó asszonyok munkáját is. Sőt, talán a papírminit sem sajnálnánk eldobni egy új papírmaxiért... Mit tud az írásvetítő? Az iskolatábla alkonya? Nagy hatású oktatási-technl- kai eszköz van elterejdőben hazánkban: s ez az írásvetítő. Előnyei vitathatatlanok, fel- használása az oktatásban feltétlenül indokolt, alkalmazásával nagymértékben növekszik az oktatómunka szemléletessége, hatásfoka. Az írásvetítő rövid Idő alatt elfoglalja majd helyét a többi segédeszköz — a falikép, a diavetítő, a magnetofon, film — között. De mi is ez az írásvetítő? Mire, s hogyan használható a kicsinyek és nagyok oktatásában? Az írásvetítő lényegében vetítőkészülék, amelyet az oktató maga elé helyez az asztalra, vagy állványra, és a felső lapjára helyezett fóliára írhat, vagy rajzolhat. Az írás mintegy tízszeres nagyításban látható az oktató mögötti ve- títővászonon. ' Az írásvetítő a hagyományos iskolai tábla minden feladatát képes betölteni, mégpedig a táblamunka hátrányai nélkül. De ezen túlmenően sok egyéb felhasználási lehetősége is adódik. Legszembetűnőbb előnye talán az, hogy a tanár nem fordít hátat a hallgatóságnak, mint a táblaírás esetében, hanem a diákokkal szembefordulva tud magyarázni, írni, rajzolni egyszerre, s munkája a vetítővásznon táblai méretekben jelenik meg. Így a tanárok és a diákok közötti közvetlen kapcsolat a tanítási órán mindvégig folyamatos. Az írásvetítővel változatosabbá válik az iskolai órán a szemléltetés. Nemcsak az előadó kézírása olvasható „élőben”, kivetíthető a segítségével előre elkészített rajz, vázlat, felragasztással készült ábra, röntgenüknek, kisebb méretű átlátszó eredeti tárgyak, anyagok is. NÓGRÁD — 1972. július 2., vasárnap 11
