Nógrád. 1972. július (28. évfolyam. 153-178. szám)
1972-07-23 / 172. szám
Angliában letartóztattak és börtönbe szállítottak öt dokkmunkás szakszervezeti bizalmit A II. világháború óta most történt meg első ízben, hogy az angol hatóságok sztrájkotokat börtönöztek be. A letartóztatások elleni tiltakozásul a 10 ezer angol dokkmunkásból 26 ezer sztrájkba lépett Kép: a letartóztatások Egyiptom nemzeti ünnepe Az Egyiptomi Arab Köztársaság nemzeti ünnepe, az 1952. július 23-i forradalom 20. évfordulója alkalmából a magyar közvélemény is kifejezi szolidaritását az egyiptomi nép iránt. A forradalom óta eltelt két évtized gyökeres változást hozott a Nílus partján. Az egyiptomi nép nemcsak kivívta függetlenségét, hanem meg is védelmezte az imperializmus minden aknamunkája és két agressziója ellenében. Megvédte jussát, a Szuezi-csatornát, amikor 1956-ban visszaverte az izraeli—brit—francia hármas agressziót, s az 1967-es háborút követő helytállásával lényegében megakadályozta Izrael háborús céljának megvalósulását, nem tudták megdönteni az egyiptomi rendszert. A nemzetközi közvélemény és a magyar nép Egyiptom népével együtt kívánja az agresszió következményeinek felszámolását, az igazságos és tartós béke megteremtését a Közel-Keleten. Egyiptom a nemzeti függetlenség megvédelmezésének és megszilárdításának politikájával szoros összefüggésben sikereket ért el a gazdasági függetlenség megalapozásában, a társadalmi igazságosságért vívott harcban is. Az iparban megszilárdult az állami szektor, földreformokat valósítottak meg,' a dolgozókat fokozottabban bevonják a közügyek intézésébe, az Arab Szocialista Unió pedig a népi erők szövetségét hirdeti. Mindez fontos vívmány ezen az úton. Nasszer elnök, a nagy arab nemzeti politikus, aki felismerte, hogy Egyiptom csak akkor folytathat sikeres függetlenségi, nemzeti politikát, ha ezt összeköti az antiimpe- rialista küzdelemmel, politikai pályafutásának minden jelentős döntésével arra figyelmeztette népét, hogy a szocialista országokra, a békeszerető erőkre kell támaszkodni. Egyiptom számára a nemzeti érdekek védelme annyit jelent, hogy tovább kell haladnia a Nasszer megjelölte úton, következetesen folytatnia kell antiimperialista politikáját. Ennek a tanításnak különös időszerűséget adnak azok a fejlemények, amelyek pár nappal ezelőtt játszódtak le Kairóban. Az Arab Szocialista Unió múlt heti ülésén a köztársasági elnök bejelentette, hogy az Egyiptomban ideiglenes küldetést vállaló szovjet katonai személyzet hazatér. Ezek a szakértők Egyiptom kérésére, Egyiptom védelmi képességének növelése érdekében érkeztek Egyiptomba, és az volt a feladatuk, hogy segítsenek az egyiptomi katonáknak az odaszállított szovjet haditechnika kezelésének elsajátításában. Ezt a feladatot teljesítették, több esztendőn át baráti segítségben részesítették az egyiptomi hadsereget Hazatérésük, mint Szadat elnök hangsúlyozta, nincs ellentétben a szovjet—egyiptomi barátsági szerződéssel. Az egyiptomi kormány ebből az alkalomból is leszögezte, hogy nagyra értékeli a Szovjetunió segítségét, amely megnyilvánult a háborúban elvesztett fegyverzet pótlásában, a gazdasági segítségben, a híres asszuáni nagy gát megépítésében, az új heluani acélkombinát létrehozásában és sok más gazdasági terv megvalósításában. Az elnök hangsúlyozta, hogy Egyiptom a Szovjetunióval kialakított barátság folytatására törekszik. Ami a Szovjetuniót illeti, a TASZSZ közleménye leszögezte, hogy a Szovjetunió a maga részéről továbbra is fejleszteni és erősíteni szándékozik kapcsolatait Egyiptommal, mégpedig a szovjet—egyiptomi barátsági és együttműködési szerződés elveinek és annak a közös harcnak alapján, amely az izraeli agresszió következményeinek felszámolásáért, a Közel-Kelet békéjéért és biztonságáért folyik. A magyar közvélemény az egyiptomi nemzeti ünnepen megújítja rokonszenvét az egyiptomi nép iránt. Bízunk abban, hogy meg lehet találni a közel-keleti konfliktus méltányos rendezésének módját, meg lehet akadályozni az imperialista manővereket, biztosítani lehet annak a nemzeti forradalomnak folytatását, amelynek 20. évfordulóját Egyiptommal együtt barátai is megünneplik. Iraki kormányküldöttség az JSDK-ban Pénteken iraki gazdasági kormányküldöttség érkezett Berlinbe Taher Dzsazravinak, az Iraki Forradalmi Parancsnokság Tanácsa tagjának, a Baath-párt regionális vezetősége tagjának vezetésével. A vendégeket Korst Sölte, az NDK külgazdasági minisztere fogadta. A két küldöttség a nap folyamán megkezdte hivatalos tárgyalásait. (MTI) NÓGRÁD — 1972, július 23* vasárnap Állandóan tüntetnek Patak Károly, az MTI tudósítója jelenti. Londonban, a Pento Ville-i börtön előtt éjjel-nappal tüntetnek a dokkmunkások, követelve vezetőik szabadon bocsátását. A kikötői bizalmiak be** börtönzését az iparbírÓ6ág pénteken rendelte el. A munkásszóvivők közölték, hogy a tiltakozó őrség nem tágít a börtönkaputól addig, amíg szabadon nem bocsátják a bizalmiakat. Akárcsak öt héttel ezelőtt, most is villámgyorsan terjed a dokkmunkások sztrájkja. Szombaton délelőtt már sztrájkban állt az ország dokkmunkásainak több, mint a fele, legalább 26 000 dokkmunkás sztrájkolt', megbénultak a londoni, liverpooli, hul- li, manchesteri, Southampton! és britoli rakpartok. A yorks- hire-i bányászok, a Birmingham környéki autógyárak dolgozói és számos rr/s kulcsfontosságú nagyüzemben szolidaritási sztrájkot kezdtek, vagy ígértek meg hétfőre. A villanyszerelők szolidaritási sztrájkja miatt pénteken este több ízben leálltak a Fleet streeti lapnyomdák és több országos napilap megjelenését csak nagy üggyel-bajjal tud* ták biztosítani. Az angol sajtó szombaton az első oldalon foglalkozott Vic Turner, Bernie Steer, Tony Merrick, Cornelius Clancy és Derek Watkins bizalmi ügyével. Az öt ember közül csak négyet tudtak letartóztatni : Turner ugyanis eltűnt, még mielőtt kézbesítették volna a letartóztatás! végzést. (MTI) VILÁGH így látja a hetet hírmagyarázónk, RÉTI ERVIN Kevés as előrehaladás a válsággócok felszámolásában DÉLKELET-ÁZSIA és a Közel-Kelet — a most záródó héten ismét földünk e két feszültséggóca köré csoportosulnak az események. S jóllehet a nyár derekán járunk a világpolitikában változatlanul nincs üdülőszezon... Viszont vannak véletlenek: a genfi egyezmények aláírásának tizennyolcadik évfordulója az idén éppen arra a csütörtöki napra esett, amikor a 151. ülését tartotta a párizsi Vietnam-konferencia. Lzen az összejövetelen egyelőre nem látszott semmilyen jele annak, hogy a meddő tanácskozás elmozdult volna a holtpontról. Az érdeklődést fokozta, hogy a konferencia előestéjén Le Dúc Thoy és Kissinger több mint hatórás magánjellegű, ha úgy tetszik bizalmas tárgyalást folytatott. Az elnöki főtanácsadó egyenesen a kaliforniai Fehér Házból, Nixon elnök „munkanyaralásának” színhelyéről érkezett a francia fővárosba. Az Egyesült Államok kétségtelenül szeretne valami fajta kivezető utat találni, s ez különösképpen személyi törekvése Nixonnak, aki az elnökválasztási évben, a vietnami háború ügyében érezheti magát a leggyengébbnek McGovemnel szemben. Csakhogy a megoldás módját továbbra is a régi receptek szerint képzelik el. Folytatódik és fokozódik a bombázás, a héten több alkalommal támadták Hanoit és Haiphongot. A pusztulás súlyos, a veszteségek nem jelentéktelenek, főként a polgári lakosság soraiban. Ám Bebizonyosodott, hogy a VDK elleni légi háborúval az amerikaiak nem fordíthatják javukra a helyzetet, s ez nem szilárdítja meg a Thieu-rezsimet sem Az immár száz napja, természetesen különböző porotokon, különböző hevességgel folyó dél-vietnami offenzíva rávilágított a saigoni hadsereg gyengéire, a „vietnamlzá- lás” nehézségeire. (A támadássorozat, a jelek szerint, eleve nem nagyvárosok elfoglalására irányult, hanem az ellenséges eliterők felmorzsolódása volt a cél. Kitűnt az is, hogy az amerikai légierő és hadiflotta erőteljes támogatása nélkül a saigoniak képtelenek tartani magukat...) Ha van kiút az Egyesült Államok részére az a DIFK és a VDK több ízben előterjesztett, mélátnyos és ésszerű javaslatainak megtárgyalása. Vietnami részről ugyanakkor kijelentették, hogy hajlandók megvitatni minden olyan amerikai indítványt, amely új, reális elemeket tartalmaz. Volt-e ilyesmi Kissinger diplomatatáskájában, arra — a szigorú titoktartás és a közlemények szűkszavúsága miatt — nem tudunk válaszolni. A súlyos bombázások, a VDK két legnagyobb településének és a gátrendszereknek pusztítása nem ad okot túlzott derűlátásra. Igaz, Laird hadügyminiszter cáfolta a vízvédő rendszerek elleni támadásokat, egy ismert amerikai szemtanú, Jane Fonda azonban a helyszínen járva beszámolt a 6aját szemével látottakról. Utalva a művésznő hazánkban is kimagasló sikerrel játszott legutóbbi filmjére, feltehetjük a kérdést: a gátakat bombázzák, ugye...? A BIZTONSÁGI Tanács közel-keleti témával foglalkozott. Egy hónappal ezelőtt, június 21-én a libanoni területre betörő izraeli kommandók magukkal hurcoltak hat szíriai és libanoni tisztet. A két arab ország az ENSZ-hez fordult, amely a foglyok feltétel nélküli szabadon bocsátása mellett foglalt állást, sőt, Waldheim főtitkár még a kulisszák mögött is közvetíteni próbált. Izrael viszont nem teljesítette a világszervezet felhívását, s olyan fogolycserét szeretne, Amelynek során az arab országokban fagva tartott tizenhárom pilótája visz- szatérhet. (Ezeket a harci repülőket, már a júniusi háborút követően, akkor ejtették foglyul, amikor , gépüket arab terület fölött lelőtték — a szíriai tiszteket azonban libanoni látogatásuk során ragadták el.) A Biztonsági Tanács ritka egyöntetűséggel adott erkölcsi támogatást az arab országoknak, csupán egyetlen tartózkodó akadt az Egyesült Államok nagykövetének személyében.. 1 A nemzetközi sajtó sokszor nem a legtárgyilagosabb formában — hosszan tárgyalta és kommentálta Szadat egyiptomi elnök beszédét és a TASZSZ híradásait. Kairó és Moszkva megállapodásra jutott abban, hogy visszavonják azokat a szovjet katonai tanácsadókat, akik teljesítették a rájuk bízott feladatokat. Ez a folyamat a hét közepe óta tart, Egyiptomban egyébként ünnepélyes keretek között búcsúztatták a hazatérőket. Szovjet részről hangsúlyozták, hogy a szovjet Szakértők felváltása helybeliekkel olyán természete« intézkedés, amely gazdasági és katonai létesítményeknél előbb-utóbb megtörténik. A moszkvai híradások nyugodt hangvétele élesen szembenállt 'egyes nyugati lapok túlhajtott dramatizálásá- val, különösen a bejelentést követő első napokban. A szovjet és az egyiptomi fővárosban több utalás történt a két ország szerződésére, baráti kapcsolataira, amelynek fenntartása és erősítése közös érdek, az antiimperialista front harcát mozdítja elő. A moszkvai vendégkönyv lapjaira — képletesen szólva — közben újabb arab személyiségek iratkoztak fel. Nem sokkal Asszad szíriai elnök és . Szidki egyiptomi miniszterelnök látogatásai után, az iraki külügyminiszter érkezett meg, a szovjet—iraki megállapodás életbelépése alkalmából, s Moszkvában tárgyalt Arafat palesztin vezető is. Nem tartozik a 'közel-keleti helyzet kedvező fejleményei közé Szudán kapcsolatfelvétele az Egyesült Államokkal — újabb repedések következtek be a korábban egységesen elfogadott Amerika-ellenes arcvonalon. (Az egyiptomi sajtó bírálta elsőként a khartoumi elhatározást !) LETETTE az esküt az új líbiai kormány is, de a kérdőjelek maradtak: mennyire tényleges ura az észak-afrikai olaj országnak Kadhafi ezredes, milyen nézeteltérések húzódtak meg a hírek és cáfolatok; a kormányalakítás, a katonai és polgári csoportok között... Berlinguer távirata Berlinguer! az OKP főtitkára a genfi egyezmények aláírásának 18. évfordulója alkalmából üzenetet küldött Le Duannak, a Vietnami Dolgozók Pártja első titkárának. Az üzenet az olasz Kommunisták, valamint az olasz békeszerető, demokratikus erők teljes szolidaritását és együttérzését tolmácsolja a vietnami népnek a, függetlenségért, szabadságért és békéért vívott igazságos és hősi harcához. ÉQft ti Jane Fonda világhírű amerikai filmszínésznő a VDK-ban lett kéthetes látogatása során fogoly amerikai pilótákkal találkozott. Észak-Í rorszag (Folytatás az 1. oldalról) esetére. Lynch ír kormányfő pénteken este megismételte az egy héttel ezelőtt elhangzott nyilatkozatát, felszólítva a londoni és a belfasti felelős politikusokat, hogy háromoldalú (tehát az IRA bekapcsolásával) folytatandó tárgyalásokon kíséreljék megtalálni az észak-írországi válság tar- tó6abb politikai megoldásának lehetőségeit. A belfasti hatóságok még mindig nem tudják pontosan megerősíteni a pénteki vérfürdő veszteségadatait. A hatottak számát egyes források 13-ra teszik. Az MTI tudósítójának kérdésére angol katonai szervek azt közölték, hogy 11 halottról tudnak, ezek közül ketten katonák, és összesen 130 embert sebesítettek meg a robbanások. A véres pénteken — ahogy az angol lapok elnevezték — hajnalig további öt személy vesztette életét a tartomány különböző pontjain kirobbant lövöldözésekben. William Whitelaw északír ügyekkel foglalkozó miniszter és az ugyancsak Belfastba érkezett Lord Carrington hadügyminiszter utasítására az angol hadsereg már az éjszaka megkezdte az IRA „provó- inak” búvóhelyeiként ismert fővárosi lakónegyedek szisztematikus átfésülését. A hadsereg sok embert letartóztatott és további eljárás végett átadott az északír rendőrségnek] (MTI) i
