Nógrád. 1972. július (28. évfolyam. 153-178. szám)

1972-07-22 / 171. szám

A volt javítóműhelyből egyre korszerűbb gyár Az Országos Bányagépgyár- sorban a bányáknak, de a üzemrész zárt ciklusú terme­té Vállalat salgótarjáni gyár- környék más üzemeinek is. Ez lést folytat, évi mintegy 200 egysége valamikor a nógrádi azt jelenti tehát, hogy nem- ezer görgőt állít elő. Jelenleg szénbányák központi javító- csak a technikai, hanem a a legszervezettebb, legjobban műhelyeként dolgozott. Több szakmunkásbázis is adott volt felszerelt üzemrész, ami évi kisebb bányai műhely össze- a bányagépgyár létrehozásé- mintegy 40 millió forint érté- vonásával fejlesztették ki oly’ hoz. két produkál, módon, hogy a javítások mel­lett később már új termékek gyártására is alkalmassá vált. Vitlákat, végtelen kötelű haj­tóműveket, berendezéseket, sőt még elektromos mozdonyokat is gyártottak Zagyvapálfalvan. Az utóbbiak a környék közle­kedését is biztosították, nem­csak a bányai termelés elszál­lítását. A javítás mellett új csilléket, talbókat (nagyobb ürtartalmű kisvasúti szállító­kocsik) gyártottak. Készültek itt különböző típusú új bá­nyaszivattyúk is. A nógrádi szénmedence gépjavítási szükséglete mellett a kialakuló bányagépgyártás igényelte a termelőüzemek szakmánkénti tömörülését. Az igényeknek megfelelően ala­kult ki a kovácsoló műhely, a vasöntöde, a csille- és moz­donyjavító üzemrész mellett az akkor korszerűnek mond­ható szerelde. Az összevont gépüzemi termelés természe­tesen megkövetelte a különbö­ző megmunkálógépek beszer­zését is. Ezekkel az eszközök­kel és ezekben az épületek­ben teremtődött meg egy olyan bázis, amelyen 1950- ben kialakulhatott a mai bá­nyagépgyár. A korábbi köz­ponti műhely sem csak javító, szolgáltató egység, hanem szinte az egész szénmedence ipari bázisa volt. Hozzátarto­zott az energiát biztosító há­lózatépítés. karbantartás. A sokoldalú feladatokhoz saját nevelésű iparősgárdára tá­maszkodott. Neve volt ennek az üzemnek, hiszen jól kép­zett szakembereket adott első­séget teremtenek meg, ezen­kívül a raktározás/tárolás sót, az előkészítés ig korszerűbbé válik. A darabolóüzem is közelebb kerül a feldolgozó- üzemekhez, ezzel is korszerű­södik az anyagmozgatás. Az új gyártócsarnok vas­szerkezeti váza már áll. Teljes felépülése után az üzem lét­száma mintegy 3o százalék­kal, termelése pedig mintegy 60 százalékkal lesz növelhető, így válik lehetővé, hogy a salgótarjáni bányagépgyar még jobban megfeleljen az igényeknek és felkészüljön a nagyobb gépek gyártására Is. Ezért is központi kérdés, a fejlődés kulcsa, a rekonstruk­ció befejezése. (x) Az ország gazdasági helyze­te abban az időszakban meg­követelte az energiabázis fej­lesztését. A szénbányák roha­mos fejlesztése nélkül ezt aligha lehetett volna biztosíta­ni. Ennek viszont előfeltétele volt, hogy a korábbi BA- MERT az egyetlen bányagé­peket is gyártó magyar válla­lat mellett létrejöjjön egy gépgyártási bázis. így alakult ki a tatabányai és a dorogi bányagépgyár mellett a zagy- vapálfalvi. Ez új fejezetet je­lent az üzem életében. A zagyvapálfalviak azt a spe­ciális feladatot kapták, hogy a bányai szállítási gondok je­lentős részét ioidják meg. Kez­detben kaparószalagokat ké­szítettek és már akkor hozzá­fogtak nagyobb mennyiségben a különböző szállítószalag- berendezések gyártásához. Az 1952-es évben például már 70 szállítószalag-berendezést gyártottak, illetve szállítottak az ország szénbányái részére. Ez a termék ma is az alapte­vékenységet jelenti, bár azóta szállítószalagaik sokat kor­szerűsödtek, tökéletesedtek. A szalaggörgőgyártás fel- fejlesztése is elengedhetetlen volt. Kezdetleges módszerek­kel kezdték. Szinte kézimun­kával, egyedi megmunkálás­sal állították elő az első sza­laggörgőket. Ahogy az igé­nyek növekedtek és már meg­közelítették az évi 100 ezer darabos szériát, szükségessé vált egy külön részleg létre­hozása. Sorozatgyártásnak megfelelő gépeket állítottak üzembe, és ma már ez az Már említettük, hogy a szállítószalagok gyártásában gyors volt a fejlődés. Egy bi­zonyos idő után már telített­ség mutatkozott a szénbá­nyáknál, így más piacot ke­restek. Az országos nagybe­ruházásokhoz is gyártottak szállítóberendezéseket, vállal­tak gépesítési feladatokat. Csak néhány területet emlí­tünk: cementgyárak, ércelőké­szítő művek, üveggyári re­konstrukciók, kőbányák, sőt, speciális szállítóberendezése­ket még az élelmiszeripar szá­mára is gyártottak. Ezekből a termékekből bőven kerüit ex­portra, elsősorban a KGST keretében, de szállítottak In­diába, sőt Koreába is. E ter­mékeknek jövőjük van, hiszen a korszerű anyagmozgatás nélkülük elképzelhetetlen. Az igények azonban változtak. A felhasználók egyre nagyobb teljesítményű gépeket igényel­nek. Ez azt is megköveteli, hogy a görgőgyártás minőségi színvonalát úgy javítsák, hogy az megfeleljen a na­gyobb terhelésnek, nagyobb sebességnek. Ez állandó mű­szaki fejlesztési kérdéssé vált és a megoldást a vállalat a tudományos intézetekkel kö­zösen keresi. Ezenkívül a szállítószalagok egyéb egysé­gei is korszerűsödnek. Az ál­taluk gyártott szalagok meg- hatjórendszere ma már erő­sen megközelíti a világszínvo­nalat. A salgótarjáni bánya­gépgyár szállítószalag-és gör­gőgyártása ma már évente mintegy KM) millió forintos nagyságrendet képvisel. Ké­sőbb ez mintegy 70—80 száza­lékkal még növekedni fog. Az üzem egy másik profil­ja a bányai biztosító elemek, süveggerendák gyártása. Eb­ből az országos igényeket ma­radéktalanul ki tudják elégí­teni, 6Őt, az utóbbi időben már nem is köti le teljes kapaci­tásukat. Üj vasszerkezeti pro­filt keresnek a csökkenés pót­lására. Jelenleg például az ex­portra kerülő páncélpajzsok alkatrészeit készítik. A korábbi egyedi gyártási jelleget egyre inkább felváltja a bányagépgyárban a gazda­ságosabb, jobban szervezhető sorozatgyártás. Olyan soroza­tokat próbálnak kialakítani, amelyeknél a szállítószalag­dobok, görgőtartó bakok is a leggazdaságosabban, a legter­melékenyebben állíthatók elő. Az üzem jövőjét a folya­matban levő rekonstrukció je­lenti. Ez ma a fejlesztés alap­kérdése. Készül a négyezer­nyolcszáz négyzetméter alap­területű kéthajós, daruzott gyártócsarnok. Hogy mit je­lent ez? Talán úgy lehetne érzékeltetni, hogy a jelenleg rendelkezésre álló fedett gyártótér ennél az üzemnél nem éri el a háromezer négy­zetmétert. A rekonstrukcióval egy-két segédüzem bővítése is lehetővé válik. Elsősorban megszüntethetik a görgőgyár­tó üzemrész zsúfoltságát, kor­szerű anyagmozgatási lehető; Bíznak a város vezetőinek azon ígéretében, hogy a sza­nálás során elvesztett 200 négyzetméternyi felvevőhe­lyet a korábbi egyezségnek megfelelően megkapják a garzonházban, illetve a hár­mas számú üzletházban, eset­leg másutt a város központ­jában. Szükség van erre, mert a további szanálások során a rádió- és televízió-felvevő­hely — ami egyébként most is -nagyon zsúfolt —, megszű­nik. Pedig számtalan tény bi­zonyítja, hogy a város szélén levő javító-szolgáltató felve­vőhely nem sokat ér, legyen az Salgótarjánban, vagy Ba­lassagyarmaton. A vállalat alapvető cél­jának tekinti a lakossági ja­vító-szolgáltató tevékenység gyorsabb, pontosabb ellátását még akkor is, ha jelenleg évenként 300—500 ezer forint veszteséget jelent. Két telephelye — Salgótar­ján és Balassagyarmat — von­zási körzetébe tartozik az egész megye. A határvonalat Szécsénynél húzták. Az egész megyére kiterjedően végzik a háztartási kisgépek és olaj­kályhák javítását. Szűkebb te­rületen, így Salgótarjánban, Szilaspogonyban, Cereden, Za- baron, Zagyvarónán, Somos­kőújfaluban és Salgóbányán foglalkoznak rádió- és televí­zió-ja vitással, mint a GELKA alvállalkozói. Szakembergár­dájuk képes lenne a salgótar­jáni járás összes községében elvégezni az elektroakusztikai gépekkel kapcsolatos munkát. De nem tudják, mivel a terü­letfelosztás megmaradt a régi irányítási rendszerből, azaz a GELKA ragaszkodik szerzett jogaihoz. A vállalat foglalko­zik még olajkályhák javításá­val, motor kerékpár-ja vitással, Balassagyarmaton pedig autó­javítással is. Legújabb kezdeményezéseik is azt mutatják, hogy komo­lyan veszik elhatározásukat. Július 1-vel a Mosonmagyar­óvári Fémszerelvény Gyárral kötött szerződés alapján be­vezették a gyár által készített vízszereivények és csaptelepek garanciális és készpénzfizeté­ses javítását. Ugyancsak jú­lius 1-től a magánautó-tulaj- donosoknak közvetlen eladás útján biztosítanak szerszámos­ládákat. Augusztusban Salgó­tarjánban, a Centrum Áru­házban egy felvevőhelyet lé­tesítenek, ahol a szaktanács- adás mellett, helyben azonnal elvégzik a kisebb javításokat, a nagyobbakra pedig felveszik a megrendelést. Ily módon is közelebb akarnak kerülni a vásárlókhoz. Az itt székelő szakember tájékoztatást ad a hozzáfordulónak a különböző műszaki cikkek minőségét, tartósságát illetően. Azon fá­radoznak, hogy a járási taná­csok illetékeseivel néhány köz­ségben bevezessék mellékfog­lalkozásban, gebinesként a háztartási kisgépek javítását. A vállalat gépkocsijai a heti menetrendnek megfelelően felkeresik a községeket, ahol az apróbb javításokat, szolgál­tatásokat helyben elvégzik. Ezenkívül a Patyolattal közö­sen gyűjtik még össze a ki­javításra váró háztartási és elektroakusztikai gépeket. Levélber és telefonhívásra házhoz mennek. A korábbi két hétről általá­ban sikerült egy hétre csök­kenteni a javítások átfutási idejét. Előfordul azonban, hogy egyes készülékek három, vagy egy hónap alatt kerül­nek kijavításra, mert nem tudják beszerezni az anya­got és az alkatrészt. Ami pe­dig a minőséget illeti, az utóbbi időben jelentősen csökkent a reklamációk szá­ma. A vállalat komolyan veszi a javító-szolgáltató igények jobb, gyorsabb, megbízhatóbb kielégítését. Azonban egymaga képtelen megbirkózni ezzel a sokrétű, igen bonyolult, sok pénzt igénylő feladattal. Fej­lődése mindig szoros kapcso­latban volt az érintett városok vezetőinek segítségével, tá­mogatásával. Szép, közérde­ket szogláló programjának megvalósítása most sem nél­külözheti a külső segítséget. (X) NOGRAD — 1972. július 22,, szombat 11 A város pereméről vissza a központba Önerőből és külső segítséggel a §obb és gyorsabb szolgáltatásért Jelenlegi formájában nem egészen húszéves múltra te­kinthet vissza a Nógrád me­gyei Vegyesipari és Javító Vállalat. Fejlődése elválaszt­hatatlan a város gyarapodásá­tól, lakóinak gazdagodásától, igényeink növekedésétől, a megyeszékhely korszerű vá­rossá formálódásától. Ebben a fejlődésben mindig megvolt a vállalatnak a meghatározó szerepe. Ahogy gyarapodtak a város lakói, úgy bővültek azok a javító-szolgáltató igények is, amelyek a fokozatosan nö­vekedő életszínvonalból táp­lálkoztak, abból nőttek tere­bélyes fává. Volt idő, amikor kizárólag csak a lakossági javí­tó-szolgáltató igények kielégí­tésére vállalkoztak. A mai gazdasági irányítási modell bevezetése előtt, az új közgazdasági környezetben az élet ismét megkövetelte, hogy a vállalat a veszteséget jelentő javító-szolgáltató te­vékenységét ellensúlyozza a készárutermeléssel, ugyanak­kor vizsgálja felül, melyek azok a szolglátatások, ame­lyeket előnyösebben tud ellát­ni a szövetkezeti ipar, illetve a magánkisipar. 1968 előtt, a javító-szolgálta­tói tevékenységnél igen szé­les volt a skála. A töltőtoll­javítástól a cserépkályha-javí- lásig, az órajavítástól a pro­pán-bután gáz bekapcsolásáig sok mindennel foglalkozott a vállalat, addig ma már sok­kal tisztább és egyértelműbb ezirányú tevékenysége. Ennek kialakításában több tény játszott közre. Egyrészt a technikai fejlődés, másrészt a vállalat saját elhatározása. Ugyanakkor nem szabad fi­gyelmen kívül hagyni, hogy a város átépítése során igen érzékeny veszteség érte a vál­lalatot azáltal, hogy felvevő­helyei a város központjából kiszorultak a város peremére. Ennek tulajdonítható a többi között, hogy az órajavítás pél­dául fokozatosan elsorvadt. 1968-ban 163, 69-ben 110, 70- ben 57, 71-ben pedig 41 ezer forintra mérséklődött az előbb említett szolgáltatásból adódó vállalati bevétel. Híz utóbbi összeget is kizárólag a balas­sagyarmati részleg produkál­ta. Ha nem is ilyen komoly mértékben, de más szolgálta­tásoknál is jelentkezik az em­lített okok miatt a javító-szol­gáltató tevékenységben a visszaesés. Ismerve ezeket a zavaró, hátráltató körülményeket, a vállalat úgy döntött, hogy a negyedik ötéves tervben 40 százalékkal növeli a lakosság­nak nyújtandó javító-szolgál­tató tevékenységét 1970-hez képest. Tette ezt annak isme­retében, hogy e terület objek­tív feltételei az utóbbi évek­ben nem javultak, sőt, egyes tekintetben rosszabbodtak is. Mégis optimisták. A nehéz körülmények elle­nére keresik a célravezető megoldásokat. Erőfeszítéseik láttán egyre többen látják be, hogy a javító-szolgáltató tevé­kenység kifogástalan elvégzé­séhez helyiségek is kellenek. Erősítőberenilezcseket, hangontelefonokat készítenek bérmunkában az elektroakusztikai gyárnak

Next

/
Thumbnails
Contents